Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-07 / 210. szám, péntek

1951 szeptember 13 UJSZ0 7 II

J S20 Uj bányásztanoncok fogadtatása Rozsn

yón Bányászutánpotläsuľik megkezdte űj örömteli tanévét Meleg napsütéses délután volt, amikor megérkeztünk a tanonciskola udvarara. Az újonnan érkezett tanpncok már sorakoztak, hogy rendben vonuljanak fel a város utcáin és a főtéren át a városháza ' nagytermébe, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesítette őket a gömöri vasércbányák igazgatóAž ünnepély súlyát nagyban emelte az, hogy jelen volt az iparügyi megbízott helyettese, Maurer elvtárs is. A városháza nagyterme szépen fel volt díszítve. A másodéves bányásztanoncok készítették el erre az alkalomra, hogy új társaiknak ezzel is örömet szerezzenek és így kedvet ébresszenek bennük a rájuk váró felelős munkához. Amint a hallgatók és a vendégek helyet foglaltak, Lendvai igazgató elvtárs, üdvözölte az új tanulókat, Maurer megbízotthelyettest, a vezérigazgatóság és a terü'.eti igazgatóság képviselőit. Azután felkérte Maurer elvtársat, hogy mondja el beszámolóját. Maurer elvtárs üdvözölte az elvtár- i sakat, Ismertette szeptember elseje, az iskolai év megnyitása napjának jelentőségét és beszélt az újonnan érkezett tanulók új munkájának, a bányamunka elsajátitásának szükségességéről. Ismertette a tanulóknak, hogy eljövendő munkájuknak miiyen nagy szerepe van a szocializmus építésében hazánkban és milyen fontos eiz a muna legkedvesebb és legjobb tanitóink, — Lenin és Sztálin elvtársunk elveihez — és csak egy célt tűzzetek magatok elé, arni az ifjúság feladata ma is és mindig: tanulni, tanulni és tanulni. Tanuljatok kitartóan mindenkor és mindenkitől. Ne szégyenkezzünk most jelenlegi tudatlanságunk miatt. Ma a tanulás nem kínzás. Tanulásunk során Tanoncaink új iskolaéve ... örömtelibb és szebb, mint valaha is csak álmodhatták. Hiszen a dolgozók állama mindenről gondoskodik. Ezért indultak olyan bizalommal és jókedvvel az új tanév elé. Képünkön balról jobbra Almási Gyula és Csapla János építőipari tanoncok és Pipek lilona az Autorenova tanonca, a bratislavai Várszínházban évnyitó ünnepélyén. ka Szlovákia iparosítása szempontjából. Ez a fontos feladat új munkaerőket, kultúrával felfegyverzett embereket követel, akik tudják, hogy az érc- és széntermelésnek emelése mennyire fontos Szlovákia iparosítására, akik tudják, hogy mennyire fontos az, hogy a bányában jó, új káderek legyenek, akik majd a szocializmus mielőbbi felépítését^ tartják fontosnak hazánkban. Ezután Maurer elvtárs az elmúlt világ keserves kenyérkeresetéről beszélt. Hogy apáink örültek, ha egyáltalán éhbérért munkát kaptak é6 sokszor maguktól vonták meg az utolsó falatot csak, hogy gyermekeik ne éhezzenek vagy ne fázzanak. Igyekezünk Gottwald elvtárs szavait megvalósítani, hogy a bányamunka a jó szervezés és gépesítés következtében könnyebbé váljon. Végezzük becsülettel munkánkat, hogy hazánknak így a legjobb szolgálatot tegyük. Az legyen mindig szemünk előtt, hogv hazánk első embere. Gottwald elvtárs is bányász volt és tűzzük ki a jelszót magunk elé: „Bányász vagyok, ki több nálam!" Maurer elvtárs továbbá hangsúlyozta, hogy rendszeresen kelj foglalkoznunk az új bányászkáderek nevelésével. Rendszeresen kell

1 új bányász szakembereket nevelni, hogy annyi ércet és 6zenet kapjunk, amennyire ötéves tervünknek és Szlovákia iparosításának szüksége van. Ezzel hozzájárulunk a kapita'

!sta társadalmi rend teljes megsemmisítéséhez és %z ott még nyomorban sínylődő munkások mielőbb: felszabadításához. Beszéde további részében ismertette, hogy népi demokratikus hazánk menynyíre gondoskodik a bányás?:if jakról, Hogy milyen szép internátusok épültek a Rudňanyban, Münkyn, Rozsnyón, stb. A bányász-tanonciskolák kénvelmes. tökéletesen felszerelt iskolák, hogy itt bányászifjúságunknak alkalma legyen tökéletesen elsajátítani a tudományt. Megemlékezett arról, hogy az iskolázás milyen nehéz és terhes volt a kapitalista rendszerben. Hogy a kapitalista rendszer iskoláiban milyen sorsa volt egy szegény munkásgyereknek. A tanítók akkor csak a mágnások gyermekeivel törődtek, azokat' dédelgették, a munkásgyerekek felé pedig a legocsmányribb gorombasággal közeledtek. Ez a világ már mindörökre elmúlt. Most meg van adva a lehetőség aria, hogy a bányásztanonciskola növendékei ;s megmutassák, hogy tudnak tanulni. Ebben a munkában igazodnotok kell alkalmazkodjunk a szovjet ifjúság nagy vezérének, Ka'inin elvtársnak szavaihoz, hogy „bármilyen lendület nélkül munkámat nem tanulhatom meg, nem sajátíthatom el". Tekintsünk csak még egyszer viszsza a kapitalista rendszerre és nézzük csak milyen volt akkor az ifjúság élete. Hogy a tarjulóriak sokszor el kellett mulasztania' az iskolát azért, mert nem volt cipője, vagy ruhája és ezért nem tudott elmenni az iskolába. Milyen volt a tanoncok helyzete a kapitalista rendszer alatt? Az üzemekben, vagy akái az önálló iparosoknál is azért tartották a tanoncot, mert az volt a legolcsóbb .munkaerő. Sokszor nem arra törekedtek, hogy az a tanonc minél előbb elsajátítsa a munka szakmai részét, hanem mindenféle mellékmunkár? alkalmazták, takarítást és hasonló munkát végeztettek vele, sőt sokszor küldöncnek és bevásárlónak alkalmazták. Ha pedig valahogy mégis kitanulta szakmáját, akkor mesteri munkára alkalmazták, de gyakran sokkal alacsonyabb fizetés mellett, mint amilyen megillette volna. A tanoncot lehetőleg hosszú időre szerződtették, hogy minél tovább legyen számukra ingyen, vagy nagyon olcsón munkaerő. Mindez ma már megszűnt. Pártunk és Gottwald elvtárs arra tanít bennünket, hogy dolgozzunk, tanuljunk és így hamarább, könynyebben felépíthessük a szocializmust hazánkban Államunknak n?gv érdeke, hogy ifjúságunk köréből minél több jó képzett szakember emelkedjék ki. Maurer elvtárs ezután a tanoncoknak arról beszélt, hogy a munkában találkoznak majd nehézségekkel és hiányokkal is, de ez ne vegye el munkakedvüket, ne csüggedjenek emiatt el, hanem igyekezzenek tudásukkal és közös erővel minden akadályt eltávolítani útjukból. Az ifjúság erős! Igazolják ezt azok a nagy munkák, amelyeket végeztek az Ifjúság Vasútvonalán, egyéb nagy munkálatoknál ós napjainkban is a Szövetség Vasútvonalán. Mindez annak a nagy erőnek a jele, amely fiatalságunkban rejlik és amiért Takács megbízott elvtárs is bizalommal viseltetik fiatalságunk iránt. Vegyetek példát a szovjet Komszomoltól és hasonló lelkesedéssel harcoljatok a munka frontján minden sikerért, mint a szovjet komszomolisták. Igy járultok hozzá ahhoz, hogy hazánkban a szocializmus felépítését meggyorsítsuk és ezzel virágzó országgá változtassuk. Éljen példaképünk, a Szovjetunió és dicső nagy vezére, Sztálin elvtárs! Éljen szülő Kommunista Pártunk, élén szeretett Gottwald elvtársunkkal! Maurer elvtárs beszédét a tanulók i és a jelenlévők többszöri lelkes ovádókkal szakították , meg. Hosszan j éltették Sztálin, Gottwald, Široký j és Takács elvtársakat. : Lendvai elvtárs megköszönte Maurer elvtárs értékes beszámolóját és felkérte Dusz elvtárs, másodéves tanu'ót, hogy mondja e! beszédét. Dusz elvtárs üdvözölte az új tanulókat és bátorította őket az eljövendő munkára. Az a pillanatnyi félelem, ami most bennük van és amin ő is egy évvel eze'őtt keresztül ment, hamar el fog múlni és rövid idő múlva vígan Fogják végezni a tanulást és a munkát. Ezután Zacbarova elvtárs üdvözölte az új tanulókat, a járási pártszervezet és a Nőszövetség nevében és kérte őket, hogy bátran fogjanak hozzá a tanuláshoz, a rá juk váró nagy feladatok elvégzéséhez. Megemlítette az iskolázás nehéz körülményeit a múltban és szembeállította velük a mai helyzetet. A következőkben egy ifjú bányásztanonc, Horváth Elemér, köszönetet mondott társai nevében a szíves fogadtatásért, és biztosította saját és társai hűségéről hazánk iránt a jelenlévőket. ígérte, hogy a tanulás és a munka terén eleget tesznek a beléjük helyezett bizalomnak és minden igyekezetükkel azon lesznek, azt tartsák majd mindig szem előtt, hogy mielőbb megvalósítsák Szlovákia iparosítását és a szocializmus felépítését hazánkban. A .felszólalások után az új bányásztanoncok pár mozgalmi dalt éhekeltek el és néhány keletszlovákiai népdalt adtak elő, amit rövid idő alatt kellett betanulniok, hiszen 1—2 napja csak, hogy megjöttek minden irányból. Mindez azt bizonyítja, hogyha ilyen kollektív szellem fog továbbra is uralkodni a bányásztanonciskola tanulói között, akkor a tanoncotthonokban testvérekként fognak élni és munkájukat, tanulásukat majd könynyen végzik. Lendvai igazgató elvtárs, megköszönte a felszólalásokat, a tanulók énekszámait, egy pár szót szólt még a tanulókhoz a bányamunka nagy jelentőségéről hazánk iparosítása szempontjából és biztosította őket az igazgatóság mindennemű támogatásáról. Arra kérte őket, hogy tanuljanak és dolgozzanak becsü'etel. Az ünnepély befejezése után a tanoncok a vendégekkel együtt meglátogatták az új tanoncotthont, amely ugyan kívülről még nincs teljesen befejezve, de belül már a legnagyobb kénveimet biztosítja és csak napok kérdése, hogy a hallgatók ott elfoglalják új otthonukat. Bakos Béla. A kírályhelmeci járás tanítói hrígááműszakokat dolgoznak le a HUKO-n Az iskolák kapuinak megnyitását megünnepelték a kírályhelmeci járás tanítói is. Aktívával kezdték meg az új évet, az örömteli tevékeny munkát, a fiatal nemzedék szocialista szellemben való nevelését. A gyűlésen résztvettek az iskola-, tudomány- és müveszetügyi megbízotti hivatal, a kerületi Nemzeti Bizottság, a kerületi Szakszervezeti Tanács, a Járási Nemzeti Bizottság, a pártszervezetek és a tömegszervezetek küldöttei is. Értékelték a tanítóság részvételét a nyári aratási brigádmunkálatok során és megtárgyalták a CsKP Központi Bizottságának a tankönyvekről szóló határozatát, majd utána az iskolaügyi dolgozók hatodik konferenciája résztvevőinek beszámolóját. A tanítóság a gyűlésen elhatározta, hogy e hónap folyamán a HUKO építkezésén egy brigádmüszakot lesolgozik. Az értekezlet küldetését teljesítette és határozatában a járás tanítósága Ígéretet tett, hogy igyekezni fog> még jobban megszilárdítani az iskola és a nép közti kapcsolatot. Kollár Mihály Perbenyík. Dunaszerdahelyi évnyitó Megfelelő ünnepélyes külsőségek között tartotta meg a dunaszerdahelyi középiskola évnyitó ünnepélyét. Az iskola homlokfalát K. Gottwald és Sztálin elvtársak képe díszítette, melyek felett a következő jelszó csillogott a szeptember reggeli napsütésben „Építsd a hazát, erősíted a békét!" Az iskola udvara olyan, mint egy megbolygatott méhkas. Tanulók nyüzsögnek az udvaron és csapatokra oszolva a nyár élményeit, és az előttük álló új iskolaévet tárgyalják. Az emelvény körül piros nyakkendős úttörőinket látjuk virágcsokorral a kezükben. Alig férnek el a diákok az udvaron, annyian vannak. Tizennégy osztály gyermekeinek ezüstcserigésü vidám hangja tölti be a levegőt. Hartman József igazgató elvtárs meleghangú megnyitó beszédében üdvözölte a megjelent vendégeket. Az iskola-, tudomány- és művészetügyi megbízott hivatal képviseletében megjelent Horácsek Béla elvtárs, a következő szavakkal szólott az ifjúsághoz: „Az iskola-, tudomány- és a müvészetügyi megbízott hivatal képviseletében örömmel üdvözlöm a dunaszerdahelyi magyar középiskola tanárait és tanulóit. Üj iskolaév előtt állunk. Ebből az alkalomból örömmel jelentem be, hogy e napokban megnyílik Dunaszerdahelyen a magyar tannyelvű gimnázium. Ez az esemény is bizonyítéka annak, hogy 1948 győzelmes februárja után minden vonalon hiánytalanul megvalósul a sztálini nemzetiségi politika. A Párt és Gottwald elvtárs útmutatása szerint a kultúra általánosítása és a nevelés magas színvonalra emelése egyik főcélja mai iskolapolitikánknak. Ezért nyílnak meg egymásután a magyar iskolák, mint az egyetemes és a magyar kultúra intézetei. Ezek az iskolák azonban, újtípusú iskolák, amelyekre nagy és sz-'p feladatok várnak. Ezek az iskolák a marxi-lenini elmélet iskolái, amelyek szocialista szellemükkel és nevelési módszerükkel nagyban hozzájárulnak a szocialista társadalom építéséhez. Ne felejtsétek el a sztálini eszmének diadalát, mely lehetővé tette számotokra, hogy gimnáziumban tanulhassatok. Az iskola tanít benneteket, felébreszti bennetek a tudás utáni vágyat, ránevel az önképzésre, munkaszeretetre. fegyelemre, és felelősságérzetre. El ne feledjétek, hogy legfontosabb feladatotok a tanulás. Ezzel építhetitek a szocializmust, és véditek a békét." A műsor keretében az úttörők üdvözölték a vendégeket, a tanítókat és a diákokat. A tartalmas szép műsorszámok után, Hartmann igazgató elvtárs záróbeszédében hangsúlyozta a békéért folyó harcunk fontosságát. Kiemelte, hogy míg a mi diákjaink nyugodtan tanulhatnak, építve a szocializmust, addig a koreai gyermekek ártatlanul áldozatul esnek az amerikai imperializmus barbár támadásainak. Az ünnepély az internacionálé eléneklésével fejeződött be. Zentai Sándor tanító, Dunaszerdahely. Magyar könyvújdonságok Eötvös Károly „Százhetvenöt huszár" ' című kis regényében a 48-as szabadságharc egyik vakmerő vállalkozását eleveníti meg. Egy magyar huszárszázad a szabadságharc hírére hazaindul Galíciából, hiába fenyegetőznek az osztrák parancsnokságok azonnali főbelövetéssel. Éjjel-nappal vonulnak, városokat, falvakat megkerülve, nagy titokban, száz és száz kilométeren át. A határon már az élelmük is elfogyott, lovaik is kidőlnek, mégis eljutnak Bem-apó seregéhez és azontúl harcolnak az osztrák elnyomók ellen. Kölcsey Ferenc válogatott müveit két kötetben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. Két kiváló irodalomtörténész: Barta János és Szauder József válogatotta össze és látta el értékes jegyzetekkel Kölcsey írásait, melyekben a 48 előtti reformkor elevenedik meg az olvasó előtt. Nem kevésbbé érdekesek azok a könyvek, melyeket mai magyar írók írtak a mult nagyjairól, mint például Elekes Lajos munkája „Hunyadi János életrajza", melyből a magyar mult egyik nagy nemzeti hősét ismeri meg az olvasó, aki felismerte, hogy egyedül a népre támaszkodhat, mert csak a jogfosztott jobbágyság kész élete árán is megvédelmezni hazáját. A legjobb magyar történetírók egy nagy átfogó magyar történelemkönyvön dolgoznak, amely azonban csak később fog megjelenni. Új harcosok sorakozója a mu'tban és ma Hazafelé menet a vonaton mindég könyv- vagy újságolvasással töltöm az időt. Szombaton Zápotocký elvtárs Uj harcosok sorakozója című müvét olvastam. A mü könnyed stílusa és nagyszerűsége annyira lekötötte figyelmemet, hogy szinte az események színhelyén éreztem magamat. Olvasás után gondolataimba merülve a könyv tartalmával foglalkoztam, a lényegét magamba szedtem és ebből nem nehéz megállapítanom, hogy a jövőben nagy hasznát fogom venni további munkám folyamán. Nem elég csupán átolvasni az D j harcosok sorakozója-!, hanem olvasás közben át 'kell élni minden mozzanatot, úgyszólván az olvasó vérébe kell jutni minden mondatának. S ha meg akarod érteni Zápotocký elvtárs művét, magadnak is új harcosnak kell lenned, a ma új harcosának, aki a békés építésért és népünk jobb és boldogabb jövőjéért küzd minden igyekezetével. Ilyen harcosaink már régen vannak nem egv, sem nem kettő, hanem több ezren vannak. Ezek közé az új harcosok közé tartozik Koreny Júlia is, akiről itt néhány sorban megemlékezem. Ipolyságról Bratislavába jövet megint olvastam. Mellettem asszonyok ültek, távolabb egy gazda. Az EFSzről vitáztak. Felfigyeltem az élénk vitára. Koreny Júlia a kissallói EFSz tagja vitte a szót. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ő a vitázók közt a legöntudatosabb. Egyszerre mikor aztán a távolabb lévő gazda is beleszólt a vitába és csűrte-csavarta a szót, hogy bizony az ő falujában nincs EFSz, de nem is lesz, én is elérkezettnek láttam az időt, hogy belekapcsolódjak a vitába és megmondtam a gazdának, hogyha a falujukban nem is teszik magukévá a szövetkezeti gondolatot, az nagy hiba-, de a fejlődést sem ők. sem mások meg nem akadályozhatják. Előbb-utóbb mégis csak a szövetkezeti gondolat lesz a győztes, mert az EFSz-ek a szocialista fejlődés törvényszerűségei. Azután újból Korenv Júlia beszélt. — Azelőtt úgy volt. hogv a gazdagoktól kapott harmados földeken kellett dolgoznunk Mienk volt a munka, a gazdagoké pedig a haszon. Nem volt elég, hogv a harmados földekkel lenyúzták rólunk az utolsó bőrt is, volt pofájukon .bőr azt mondani — no bizony »lányom« a harmados földért elgyühettek összegyűjteni a lucernát — persze ezt ingyen követelték. Nem volt elég, hogy látástól vakulásig dolgoztunk nekik, a harmados földeken még lucernákat is kellett nekik gyűjtenünk. Abba a nyomorult világba mindég arra vágyódtam, hogy egyszer én is lássak abból valami hasznot, hogv dolgozom és mikor a felszabadulás után megalakult az EFSz, beléptem a gyerekkel együtt. Koreny Júlia nem sokat beszélt, de sokat mondott. Egyetlen fölösleges szót nem ejtett ki a száján, minden szava a meggyőződését igazolta Ez egy jó káder gondoltam magamban, sok ilyen asszonyra volna szükségünk! — Aki az EFSz-ben dolgozni akar — mondja Koreny Júlia — egy cseppet sem jár rosszabbul, mint az üzemi munkás! Minderi hónapban kap egy bizonyos összeget, persze ez az összeg a ledolgozott munkaegységektől függ, s az év végén annyi gabonát kap, hogy azt sem tudja hová tegye. Egy cseppet sem bántam meg, hogy beléptem az EFSz-be. Azóta keresek pénzt, magamnak dolgozom, nem pedig a gazdagoknak. Hát idehallgassanak, ha a nagy gazdáknak dolgoznánk, tudnánk-e magunkra ruhát vásárolni? Nem! Rongyosak s lomposak lennénk mint azelőtt. Igy van szépecskén ruhánk és 80.000 Kés-ért házat is tudtunk venni! Látjátok, a szövetkezetben lehet pénzt keresni és mi becsülettel dolgozunk. Ezt adta nekünk az EFSz, a szocializmus. Már másodszor megyek fürdőbe. Hogv mehetett volna azelőtt munkás fürdőbe? Ki gondoskodott azelőtt a munkás egészségéről? Az urak, meg a nagygazdák csak nvúztak minket. Ma gondoskodva van rólunk és mi erre becsületes munkánkkal felelünk. Azután még elbeszélgettem az ifjú 15 éves Korenv Pistával, aki szintén a kissallói EFSz-ben dolgozik és méltó fia édesanvjánnk Néki is része van becsületes munkáin után az őt megillető jutalomban. Ré^ze van abban is, hogv szülei háTst vehettek és rész- van az új szocialista hafca építésében. Hoksza István