Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-29 / 229. szám, szombat

1951 szeptember 29 UJS7*J 7 A szürke veréb Kinek a legjobb ma? Pár nappal ezelőtt, ahogy az autóbusz megálló felé mentem, már messziről feltűnt nekem, milyen sokan várják az autóbuszt. Közelebbről aztán láttam, hogy csupa gyerek és akkor jutott eszembe, hogy szeptember elseje van, kezdődik az Iskola és ezek itt a zselízi középis- I kola diákjai, akik autóbusszal fog- . nak bejárni az iskolába. Egy csöppnyi irigységet éreztem, milyen jó is most gyereknek lenni és kíváncsian nézegettem őket, vájjon tudatában vannak-e annak, mennyivel könnyebb és szebb életük van nekik, mint szüleiknek vo.t, vagy nekünk is, nem is olyan régen, néhány évvel ezeiött. j Örömmel látom, milyen öntudatosan viselkednek. Izgatottak kissé, hogyne, hiszen valami új kezdődik j az életükben, de bátrak és talán ez í a bátorság jellemzi legjobban a mai gyerekeket. Nem félnek senkitől, tudják, nekik épül az ország, övék a jövő. Vitatkoznak, ki milyen pályát választ az iskola elvégzése után. Az egyik kislány kijelenti: „Én mérnök leszek" és amilyen öntudatosan mondja el is hiszem neki. Megint csak felvetődik a gondolat: nagyon jó volna ma gyereknek lenni! Egy másik csoportban fiatal, kékinges fiúk beszélgetnek. Mellettük utazótáskák. Látszik, ezek már hosszabb útra készülnek. Munkások, tanoncok, főiskolások, nincsen köztük különbség, egyforma a kék ingük, egyforma a lelkesedés arcukon. Fiatalok, minden lehetőség megvan adva számukra. Fiatalnak lenni is nagyon jó. Asszonyok is várják az autóbuszt. Szokás szerint fecsegnek erről-arról, hogy nem lehet az üzletekben semmit kapni, de közben nagyon is csinosan vannak öltözve és ők is hetente háromszor is bemennek Zselízre és mindig csomagokkal megrakodva jönnek haza. Elmosolyodom magamban, az aszszonyoknak is jó manapság és mikor néhány barátnőmmel mi is a nyaralásról, a Berlini Ifjúsági Találkozóról, a megbecsülésről, mely a munkást mindenütt körülveszi, kezdtünk beszélgetni, beismerem; dolgozó nőnek is jó lenni." Az autóbusz úgylátszik késik és megint csak valami érdekeset látok. A még bezárt posta előtt mint valami népgyűlés, 20—25 öregaszszony és férfi üldögél és álldogál, No, persze, elseje van, az aggkon segélyek kiosztásának ideje. Nyugodtan ülnek és várnak. Mind rendesen vannak öltözve, a koldúsasszonyok eltűntek és a munkában megrokkant, megőszült öregekre békésen ragyog a szeptember elsejei napsugár. Müller Etel egyetlen nöhallqaió a 7$ő

rll3£ö m u n k aillz o lá fán Minden munkás szakmát tanulhat a HUKO-n — Gazsik néni, maga már a házát maga fogja felépíteni! — Bizony örülök is neki, telket már vettem és lesz egy kis otthonom öregségemre. De előbb segítek felépíteni a HUKO-t. Hisz itt is kaphatok majd otthont. Semmi esetre sem fogok úgy járni, mint a múltban, amikor a falu gazdagja megvette a viskót a fejem felett és kiraktak az utcára. Ez a beszélgetés a kazánház énuésénél történt, ahol az üzemi mintaiskola kőműves tanfolyamának hallgatói részesülnek gyakorlati oktatásban a HUKO-n. Ott áll a munkacsoportban és nagy kedvvel dolgozik, sőt sürgeti tanuiótársait a gyorsabb munkára, Gazsik Heléna. Már nem a legfiatalabb, látszik rajta, hogy életében sokat dolgozott. Fiatalos munkalendülettel rakja a téglát és állandóan mosolyog. — Gazsik néni, hogy került ide. mesélje el nekünk. — Kassán dolgoztam a Jednota pékségben. Hallottam, hogy itt munkások kellenek, hát idejöttem. Kezdetben csatornát ástam. Ezt is kedvvel és jóakarattal csináltam és 32 órás munkabér mellett 1376 koronát kerestem egy héten. Még azt sem mondhatom, hogy nagyon elfáradtam. Aki így szokva van a dologhoz, mint én. az egykönnyen nem érez fáradtságot. Aztán az egyik napon megláttam a táblán az üzemi tanács felhívását, hogy kőművestanfolyam kezdődik és lehet jelentkezni. Egy kicsit gondolkodtam: mégis jó lesz egy szakmát kitanulni. Jelentkeztem, fel is vettek. A kurzus kéthetes, délelőtt elméletet tanulunk, rajzolunk, számolunk és délután már rakjuk a téglát és húzzuk a falat. — Nincsenek nehézségei a tanulásban. — folytatjuk a beszélgetést. — Nincsenek, mert olyan jó mester tanít bennünket, mint Hujibar mester. Türelmes hozzánk, nem kiabál és mindent megmutat és megmagyaráz. Igazán neki köszönhetjük azt, hogy ilyen rövid idő alatt megtanulunk valamit és aki most jól tanul, az megy tovább egy hosszabb kurzusra és akkor már önállóan fog tudni dolgozni. Az iskola internátussal van egybekapcsolva, húszan vagyunk. Amíg az iskolában tanulunk, megkapjuk azt a fizetést, amennyit az utolsó hetekben kerestünk. A szaktanuláson kívül, még politikai előadásokat is kapunk és mindennap énekelünk és olvasunk közösen a Tenczer-keretbe való falazás brosúráját. Körülnézünk Gazsikné munkatársai között. Közvetlen szomszédja Spák Ondrej köszörűs, akivel Gazsikné éppen tanácskozik, hogy hogyan lehetne jól előkészíteni a téglákat, hogy a munka gyorsabban menjen. Spák Ondrej is ugyanazon a véleményen van, mint Gazsikné. Azért jött a tanfolyamra, mert egy jó szakmát akar kitanulni, aminek jövője van. Nagyon tetszik neki ez a munka és szeretne még ezután a kurzus után tovább tanulni. Beszélgetésünk közepette Hujibar mester összehívja a hallgatókat és gyakorlatilag kezdi nekik előadni a Tenczer-keretbe való falazást. Mindnyájuk arcán nagy érdeklődés tükrözik. Az üzemi munkaiskola óriási szolgálatokat tesz mind a munkásoknak, mind az üzemnek. Az iskolában különböző szaktanfolyamok folynak, még pedig akkordos, villanyszerelő, lakatostanfolyam, sziovák, magyar és orosz nyelvtanfolyamok, úgy hogy azoknak, akik egy komoly hasznos és építő szakmát meg akarnak tanulni, itt valóban minden lehetőségük meg van hozzá. Érdekes jelenség, hogy a bágeres tanfolyamra három nő jelentkezett, akik azonban Bratislavába utaztak iskolába. / Az iskola legközelebbi terve egy kétnyelvű szlovák és magyar ácskur zus szervezése. amelyre szintén sok jelentkező van. Az iskola az egyik nagyobbméretű barakkban van elhelyezve, szép, tágas, világos tanterem, a tanulók megkapnak minden szükséges tanszert és irodalmat, ami a tanulás sikeres eredményéhez szükséges. Mint minden internátusi iskolának, ha bármilyen rövid ideig is tart, ennek is nagy nevelő hatása van. Elsősorban a közösségi érzés kifejlesztésére, másodsorban a fegyelem, a napirend betartására. Mintahogy a HUKO-n általában, itt is vannak cigányhallgatók. Fiatal fiúk, akiknek soha még ilyesmiben részük nem volt. Sajnos ' analfabéták még, azonban párhuzamosan ezzel a tanítással írnj, olvasni is tanítják őket, aminek reméljük rövidesen meglesz a konkrét eredménye. A tanítási módszer nagyszerűségére vall az, hogy ezek az írni-olvasni nem tudó fiatalok is jó eredménnyel végzik a tanfolyamot és nagy kedvvel és lelkesedéssel dolgoznak. Különösen érdekel bennünket, hogy hogyan viselik magukat az internátusban. A legjobb véleményt hallottuk róluk. Pontosan betartják a rendet, higiénikusán élnek, rájuk nézve tényleg életfontosságú jelentőséget hoz egy ilyen lehetőség. A fiatal cigányokból álló munkacsoport egyik leglelkesebb tagja Franta, aki már boldogan mutatja nekünk, hogy alá tudja a nevét írni. ö az ifjúsági munkacsoport vezetője és erős akarattal indul azon az úton, hogy az írás-olvasás után egyéb ismeretekre is szert tegyen. TURI MARIA JUHASZ FERENC: yi4iiicleľi virágok nélkül (Feleségemnek) Minden virágok és hatalmas szavak nélkül mondom, hogy szeretlek, te fáradt kicsi asszony, nézem, ahogy nehéz napi munkád után fekszel az ágyban s pillád már készül lecsukódni. Kemény idő, s kemény munka szerelmét adta jutalmul nekünk ez a század, hogy már fényben szülessen meg eljövendő kicsi gyermekünk. Szeretlek s lásd, nélküled immár olyan vagyok, mint fegyverük nélkül a kemény katonák! Mert harcosok vagyunk minden dolgozók itt, akikre a jövendő nagy korok fekiisznek. Hát aludj most s reggelre vidáman ébredj te fáradt, kicsi asszony, folytatni a szerelmet, a harcot tovább. Mert van, aki szépségünk eltiporná gazul, De azok számára nincsen kegyelem! =s> Legalább is az első pillanatra ilyennek látszik Iga Mikrofánova Rakova. Most éppen útban van a moszkvai 424-es számú iskola felé, mely a Pergomáj-kerületben van. Tizenhét éve dolgozik itt, azóta, hogy elvégezte a Bauman-tanítóképzőt. A tanítónő nyugodt, kimért léptekkel halad, mint olyan ember, aki tudja, hogy nem kell 6ietnie, hiszen az idejét pontosan kiszámította. Lerí róla a pontosság, fegyelmezettség és rendkívüli egyszerűség. Nincsen rajta semmi fölösleges holmi, semmi dísz, 6emmi női cicoma. Es ez nem mindennapi egyszerűség mégis kellemes, önkéntelenül is magára vonja a figyelmet. Az osztály előtt egy anya várja. Már korán idejött, szeretné tudni, miért rosszak Nátájának számtanfeleletei. De már csak nem ilyen butus az ö lánya? Hogy hogy mások könynyen kapják a négyeseket és ötösöket? N'átának pedig nincsen hármasnál jobb osztályzata és imitt-amott kettes is előfordul. Vájjon nem a tanítónő túlzott szigorúsága az ok? Vagy egyszerűen igazságtalan, ami szintén előfordul. Náta félénk gyermek, könynyen megijed, gyöngéden kell közeledni hozzá. Az ilyen gondola tol? kai feszülten, várakozásteljesen néz Olga Mitrofánovára. — Tessék — mondja a tanítónő és az anya után belép az osztályba. Egymással szemben ülneK. Ä magas ablakokon keresztül a ragyogó napsugarak éppen Olga Mitrofánovnára hullanak, elöntik arcának finom pírját, végigsiklanak magas, fehér homlokán, megpihennek energikus állán. A napsugárral beragyogott vonások különösen nyugodt és derűs kifejezést öltenek. A tanítónő közvetlenül, nyílt tekintettel néz az anyára. És ez a tekintet zavarba hozza a látogatót. — Tudom, ön Náta Kubikova édesanyja. A tanítónővel folytatott beszélgetése során másirányba terelődtek az anya gondolatai. Mintha nem is gondolt volna arra, hogy a tanítónő igazságtalan és nem elég kedves. — Igen, Náta miatt vagyok itt. Fej LINA NYEJMAN: £zi//áľú nem foghatom, mi van vele. Hiszen mindig elkészíti leckéit, — kezdte az anya, egyszeriben nagy bizalmat érezve a másik iránt. Mindketten Náta füzetei fölé hajoltak. A tintafoltok és mocsok a füzetben mindent elárulnak. A számjegyek nicsenek jól egymás alá írva... A hibáknál pirosceruzás aláhúzások. Az ingerültségnek még csak nyoma sincs a tanftónö arcában. Tartózkodó részvét csendül ki halk hangjából: — Náta szórakozott, máson jár az esze. Cl az osztályban, a padban, da gondolatJi valahol másutt, az osztályon túl csatangolnak. Es otthon milyen? Mi terelheti el a figyelmét? Kissé megrebbentek az anya félig leeresztett szemhéjai. Kiszáradt az ajka — nyelvével megnedvesítette. A szavak maguktól kívánkoztak ki belőle. Náta annyja soha nem hitte volna, hogy idegein emberre, egy tanítónőre rábízza családi titkát. De ennek a tanítónőnek nem lehet nem igazat mondani. Talán éppen azért, mert nyugodt, kissé hideg és tartózkodó, de szemében az igazság fénye csillog, tekintete mélyén igazi, emberi szeretet rejtőzik. Érződik rajta, hogy megbízható ember. Bízni lehet benne. És az anya elmondja a valóságot: nincs minden rendben a családban. Az apa sokat jár el hazulról, nem tudni hova. örökösen ingerült, ideges és a családján tölti ki a mérgét. Vége az otthon nvugalmának. A csöngetés félbeszakítja az asszonyok beszélgetését. — Elmegyek önökhöz, — mondja búcsúzóul a tanítónő. Milyen furcsa — ezek az egyszerű csaknem mellesleg mondott szavak régen érzett nyugalommal töltik el az anyát. „Igen, ha eljön hozzánk... ő az egyetlen, aki kiutat talál nekünk, jó tanácsot ad", — gondolja örvendezve taiiUúľia az anya, utat engedve az osztályba párosával belépő iskoláslányoknak. A leánykák alegkisebb tolongás nélkül, alig neszelve, elhelyezkednek a padjaikban. Midőn Olga Mtirofánovna fiúiskolában tanjtott, egy másik osztályból áthelyezték hozzá K. Tolját, A fiúcska annyira zavarta a foglalkozásokat az osztályban és annyira lejáratta a jó hírét minden osztálytárs előtt, hogy mindig őt tartották bűnösnek az osztályban lejátszódott „események"hen. Igy a gyanú minden esetben és elsősorban rája terelődött. És most Olga Mitrofánovnához került. Érdeklődni kezdett a tantárgyak és különön a földrajz iránt. Egyízben a tanítónő az órán tanítványaival őskori erdőben „utazott". Elbeszélte^ hogyan kóboroltak r z ősemberek, mit láttak vándorlásaik közben, milyen vadállatokra bukkantak. milyen emberekkel találkoztak a*z erdőben és hogyan éltek ... Tolja elmerülten hallgatta és eszébe sem jutott, hogy pajkoskodjék. És egyszerre csak .megtörtént a baj — valaki, megfeledkezve magáról halkan énekelni kezdett. Tolja megrémült. Olga Mitrofánovna mindjárt reá fog mutatni. Hiszen tudja, hogv rossz viselkedése miatt helyezték őt át ebbe az osztályba. De a tanítónő még csak rá sem nézett Toljára. Az osztály másik végében kereste a bűnöst. És igen gyorsan meg is került az igazi tettes. Toljátó! a tanítónő semmit sem kérdezett És akkor Tolja is megértette, hogy Olga Mitrofánovna teljesein igazságosan jár el. Ha ő, Tolja, semmi rosszat nem csinál, a tanítónő soha sem fog rosszat gondolni róla és sohasem fogja megbüntetni. De nemcsak Toljában, hanem Olga Mitrofánovna mindetn tanítványában szilárd meggyőződés alakult ki tanítónőjük tántoríthatatlan igazságosságát illetően. Olga Mirofánovna igényes a gyermekekkel szemben és ebbe az igényességében imitt-amott még szigorúság is vegyül. Nem tűri a tunyasagot és léhaságot. De éppen ezért szereti őt az osztály többsége. Takarékoskodik a mosollyal, de ez a mosoly aztán annál értékesebb. Ritkán dicsér és éppen ezért olyan értékes a dicsérete. Ritkán becéz, viszont, amikor valóban segítsgre van szükség, akkor nincsenek az övéinél gondosabb és gyengédebb kezek a gyermek számára. Nézzüü csak, mit ír egyik tanítványa, Mája Z., naplójában: „Akkoriban csupa baj volt az életem. Nem volt seim apám, sem anyám. Harmadik osztályos voltam, midőn nagyapám tüdőgyulladásban megbetegedett. Nem sokáig volt beteg — három napig. A harmadik nap éjszakáján meghalt. Engem a szomszédok vettek magukhoz. Iskolába nem mentem. Még aznap este eljött hozzám a tanítónő, Olga Mitrofánovna. Csak néhány szót mondott: — Segíteni fogunk téged, nem maradsz elgyedül, — és megsimogatta a fejem. Bízni kezdtem. Tudtam, nem vagyok egyedül. Azóta a tanítónő soha nem feledkezett meg rólam. Sokat beszélgettem vele. Egész tudásomat neki, Olga Mitrofánovnának köszönhetem. Megtanított engem 6ok mindenre: hogyan kell a feladatokat elkészíteni, könyvet olvasni, barátnőkkel barátkozni és arra is, hogyan kell viselkednem a gondviselésem végett hozzám költözött öreg nénivel 6zemben. Olga Mitrofánovna gyöngéd, jóságos. Mindent megtett nekem. De ugyanolyan szigorú volt velem, mint a többiekkel. Ö már ilyen." Olga Mitrofánovna hallgatag, magábazárkózó. Nem mindenkinek tárja fel szivét. Nehéz rábírni arra, hogy magáról beszéljen. De aki ciiak Ismeri Rakova tanítónőt, sokra becsüli. Tanítványai , neim véletlenül ismételik oly gyakran: — Olyan akarod lenni, mint Olga Mitrofánovna. Egyik asszonytársam hozzám intézett levelében arról ír, hogy elmondja azt, ami a tollahegyére kívánkozott. Állítja, hogy ö egy ismeretlen szürke kis venéb, s , nem is fiatal lány már, kétgyermekes anya, nem tudja a módját *z elhelyezkedésnek, pedig nagyon szeretné részét kivenni az országépítő munkából, mert ezt tartja a legszebb és legfelemelöbb munkának, amiért ma élni érdemes. Kedves kis asszonytársam, most én, ki Téged gyermekkorod óta ismerlek és tudom nem volt könnyű az út, amelyet idáig megjártál, bemutatlak saját magadnak. Két szép, egészséges lurkód van és mindketten jól tanulnak. Fiad, aki sportrepülő, a nyári szünetben egy üzemben dolgozott, hol egy ruhára valót keresett magának. Leánykádnak, aki büszke hordozója a piros nyak. kendőnek, korát meghazudtolóan példás, rendes, szinte meglepő szépen írott sorai és a kis vízfestékes képecske, melyet küldött, már jó bizonyítvány a jövőre. Mindezekben nemcsak az iskolai tanítás sikere nyilvánul meg, hanem a gondos anyai nevelés is, hogy valóban nem „csak úgy" otthon, vagy. Elhiszem, ilyen józan gondolkozású aszszonynak ma kívül kell állnia az országépítő munkából nem könnyű dolog még akkor sem, ha a családi körülmények ügy állnak, hogy nehéz otthonról elmenni. Pedig éppen ez a mostani időszak az, amikor hívunk minden asszonytársat a velünk való együttes munkára. Ma nem jótékony, egylet a Nőszövetség, hanem hatalmas dolgozó tábor — a béke tábora. Pár év előtt, mikor nálatok jártam és leérve a vasúti hídról és elémtárult a szép fasor, melynek fái gyermekkorom óta minden viharokon át is hatalmas fákká fejlődtek, az volt az érzésem, hogy ebben a községben csupa boldog ember él. Nem messzire lakásotoktól felfedeztem a Nőszövetség házát és az iskolát. Mint előző levelekből tudom, tagja vagy a „Szülői Tanácsnak" és így résztveszel a gyermeknevelési ügyekben. Hát látod, kedves Asszonytársam, Itt megtalálod rá a feleletet, hol kell elkezdeni a munkát. Nem kell ide semmi ajánlólevél, csak asszonyi-anyai érzés, a munkaakarás. Át kell gondolni, hogy mennyit tudok vállalni naponta és életkörülményeimnek mi a legmegfelelőbb stb. Állandóan fújják a harci sorakozót a nők táborába, mert mennél nagyobb a tábor, annál szebb és jobb mindannyiunk élete és annál jobban biztosítjuk a világbékét. Igy szinte magától értetődve oldódnak meg az anyagiak is. S hogy a verébről szóljunk, csak annyit, hogy aa is társas életet él. Ámde sokkal szebb és hasznosabb a fecske élete, aki maga rak fészket és nem vár másokra. Vagy pedig másik példa a békét jelképező galamb. Ilyen hasonlatokat láss és ne verebet. Mert ha kell a szelíd galambokból harcias • sasmadarak lesznek, akik minden körülmények között megvédik fiókáikat és társaikat, kik a támadókat, ha kell meszszire és ha kell örökre elűzik. Ezt a madarat, a galambot megismeri minden nemzetiségű asszony és leány, szerető ifjú, és öreg, a Szovjetúnióban csakúgy, mint a népi demokráciákban, Korea, Ázsia, Amerika dolgozói, Távol-Keleten és a nyugati országokban. Ha hallgatjuk a gyermekek énekét az éther hullámain át, számit-e milyen nyelven mondják ? Ugy-e mindenben csak a gyermeket látjuk és a boldog jövőt. Légy hát te is a társas életet szerető egyén és ne feledd, hogy naponta legalább egy órát olvasással eltölteni nagyon sokban hozzásegít a fejlődéshez. Hidd • el, be lehet a dolgot úgy osztani, hogy magamnak is szentelek egy órát naponta. Ilyenképpen határozottan állítom, hogy a legközelebb akár Nálatok, akár nálunk találkozunk az elsők között leszel már a munkában. Már csak azért is, mondom ezt, mert tudom, hogy a felszabadulás óta te is túl vagy a nehezén mivel gyermekeid már nem egészen kicsik. Föl hát munkára és hívd többi asszonytársaidat is. oldjátok meg a problémákat, készítsétek a terveket arra, ami éppen a legaktuálisabb községetekben. Igy oldódik meg az elhelyezkedési lehetőség a többi ezer fajtája mellett. Tehát nem elzárkózva élni, de embertársaink között. Jó munkát és sok sikert! Kopecsek íren