Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-29 / 229. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Az ifjúság gépe A 307-es szívó-kotrógép 1950 június elején hagyta el a gyárat és foglalta el helyét a Volga-Don csatorna kiindulópontján felállított víziépítési jelzőpóznánál. Egyhetes előkészítő munkálat után megkezdte lassú előnyomulását a Don partján. A 30 embert foglalkoztató, aránylag kisméretű szürke gép, melyr.ek teljesítőképessége azonban akkora, mint egy közepes gyáré, 30 méter széles, mély vízzel telt csatornát hagyott maga mögött. A VoJga—Don-csaíorna úľán Szergej Bondar komszomol villanyszerelőre, aki látta, hogy a gép nyo. mában hogyan jött forrásba a hideg viz, hogyan mozdult és ingott meg a part, hogyan kezdett süppedni, s nagy robajjal hogyan omlott le a széles fal, — mély benyomást gyakorolt a gép első vágása. Ügy érezts, hogy valami nagyszerű, soha nem tapasztalt erő és bátorság keríti hatalmába. Ugyanez az érzés csillant fel a kotrógép többi — túlnyomóan fiatalsága virágában lévő — dolgozójának szemében is. — Vájjon mi marad meg régi életünkből? — kérdezte magától Szergej és édesanyjára gondolt, aki a zord usszuriji tajgában született, és a tajga embertelen »törvényei« között nőtt fel. A képzett, okos Szergej Bondar elhatározta, hogy a komszomol kezelésébe veszik ezt a csodagépet. Ekkoriban már több földásógépezet dolgozott a csatorna építkezésén. Amikor a 307-es szívó-kotrógép az első lépkedő exkavátorhoz érkezett, s a maga nyomvonalát annak a nyomvonalával egyesítve visszafordult a Don felé, hogy a csatornát új frontszakasszal szélesítse ki, sok minden megváltozott a gép életében és munkájukban. Gyorsabban haladt előre, s egyenletesebben íszapolta a csatorna partjára a töltést. Szergej Bondar kommunistákat kért a munkához a részleg pártbizalmijától. — Az egész részlegnek mindössze három párttagja van — hárította el kérését mosolyogva Kljonyin elvtárs — folytassátok csak úgy. mint eddig, hiszen jól megy a munka. A gép- és a komszomol-szervezet valóban biztosan haladt célja felé A szervezet taglétszáma megnövekedett, megalakult a vezetőség, s a komszomol gyűlésekre összesereglett munkások érdeklődéssel fordultak fiatal vezetőik felé. A kotrógép teljesítette tervfeladatait és többet termelt az előirányzott óránkénti 3CO köbméternél. Egy műszak alatt 7000. egy hónap alatt 196.000 köbméter földet emelt ki. A részleg igazgatóságát meglepte a fiatalok energiája és újító kedve. Különösen a kitaposott utakat szerető főmérnök kicsinyelte le előszeretettel a kotrógép komszomolszemélyzetének újitási javaslatait. — Mégis átverekedjük magunkat! villant meg dacosan a fény a kotrógép komszomoljainak szemében. A iar\ meghátrál a kotrógép elől A kotrógép hosszú, hatalmas marószerkezete mélyen a víz alá ereszkedik és behatol a part viz alá rejtett talajába. A viz sustorog, a part beomlik, a gép magába szivattyúzza a »péppé« hígított földet és csöveken át a magas partra továbbítja, ahol szétömölve leülepszik és töltést alkot. Az állványokra erősített csövekből és a töltésből álló »iszapolási kápet« emberek igazítják akik r tervrajznak megölelő töltést késrí'snsk. A grn megáilís nélkül ássa a földet. A műszak vezetője minfcnt lát és mindent hall. Tágas, üvegezett fülkében elhelyezett irányító asztalán jelzőlámpák gyúlnak ki és finom műszerek mutatták a gép munkáját. A fülke előtt terül el a munkafront, a part fala, s a part mélyén kavargó viz. A part meghátrál a gép előtt s utat nyit a csatornának. Ä csatorna túlsó partjár sok putt

0.iyos, sinen Járó exkavátor végzi már a lejtő p

0r,tos metszését. Nyomukban a kőművesek aranyszínű homokot, majd finom, aztán durvább, végül durva zúzott kőréteget raknak a lejtőre, melyet sima, rendkívül erős terír ^"kövekkel borítanak. A csatorna töltése szép, szilárd, monumentális. Mikor a müszakvezetőt telefonon a

z iszapolási géphez szólítják. Szergai Br>nd?r lép a helyére az irányító •'"ztilhoz és a gép, az ifjúság gépe. útv engedelmeskedik neki. mintha ő lsnne a művezető. A komszomol már 5 embsrt engedett át más gé->2khez. A 307-es fúrógépet, melynek teljesítőképessége a különféle munkafolyamatok egységesítése után is tovább növekedett, így már csak 25 dolgozó látja el. Szergej Bondar munkanaplójában találtuk a következő feljegyzést: s>A legnagyobb kiemelés egy műszak alatt 9700 köbméter, egy hónap alatt 214.000 köbméter. A gép visszafordul a Don felé, de a csatorna már olyan széles, hegy nehéz megmondani, melyik nagyobb a másiknál. Az élei iskolá a Szergej Bondar most is gyakran látogatja meg a részleg pártbizalmiját, a kis földásó gépt. vezető Kljonyin elvtársat, aki mindenkor támogatja a Komszomol kezdeményezéseit. Ezúttal is felkereste, hogy elmondja neki a Komszomol kollektíva határozatát: a »307-esek« kitűnő munkájukkal igyekeznek kiérdemelni azt a megtiszteltetést, hogy a VolgaDon csatorna befejezése után a Turkmén csatorna építésében is résztvehetnek. Ezután hozzátette: »A fiataloknak az a véleményük, hogy-kommunista vezető kellene a kollektív élére, ez adna szárnyat a munkának, Kérem Kljonyin elvtársat, küldjön hozzánk legalább egy bolseviket.* Az események tovább, fejlődtek. A komszomol-szervezet kiadta »KomszomoI-vészjel« című, hibákat ostorozó röplapját, ellenőrző őrségeket szer vezett és kiment az iszapolási géphez is, mely szervezetileg még nem tartozik a géphez. A komszomol-szervezet által öszsz;gyüjtött észszrarüsítési javaslatok egy részét gyorsan és eredményesen megvalósították. Meghonosították a termelés elemi kultúráját, a gép rendben és tisztántartását és a szovjet munkierkölcsöt. Egy fzben, mikor éppen azt tárgyalták meg, hogy versenyre kellene kihívni a cimljanszki erőmű építésénél dolgozó hatalmas földásó gép ifjúsági kollektíváját, Kljonyin pártbizalmi jelent meg a parancsnoki fülkében tartott ülésen, hogy bejelentse: — Azért jöttem, hogy itt dolgozzam veletek, mint a gép vezetője. Egy évi feladat hat hó^iap n inti A moszkvai építészeti trösztök kollektívája J. V. Sztálinnak, a szovjetnép nagy vezérének. írott levelében kötelezte magát, hogy a lakóházak tervének felépítését a meghatározott idő előtt elvégzi. A kőművesek, ácsok és festők brigádjainak ezrei szocialista versenybe kezdtek. „ „ A jelen pillanatban a LevitanovI utca épületei fa'ának kirakásán : dolgoznak. Nagy kötelezettségvállalások vannak: egy műszak alatt két normát kell teljesíteni. Ez nem számít, mert így is napról napra nagyobb eredményeket érünk el. Az elmúlt hónapok alatt csapatunk a tervet 236—238 és 248 százalékra teljesítette. Nemrégen egy műszak alatt 850 téglát helyeztünk el és 25 m

2 teriiletet raktunk be keramit-kockákkal, 6 vasbeton-sarkot és 3 balkont készítettünk el. Amikor eredményeinket átvizsgáltuk, arra az eredményre jutottunk, hogy feladaturftat 650 százalékra teljesítettük. Azon igyekezünk, hogy a munkaidőnek egyetlen percét se hagyjuk Fejlett munkamódszerek alkalmazása a szovjet vállalatoknál Irta: N FEDOROVICS kihasználatlanul. Csapatunk négy emberből áll, A fa'ak rakásánál a segédmunkásommal, Judinovával egyidejűleg a téglákat a fal külső oldalán is rakom. Ugyanakkor Voloc'nin elviirs segédmunkásnőjével, • Zr.i!ovar elvtársnövel a fal belső !részét rakia. Az épület frontján keramit-koc' kákát rakok és ugyanakkor rakom az e'ső sor téglát is. A csapat töb; bi tagiai folytatják a vakolást a j külső fal teljes szélességében. Egész műszak alatt állandóan figyeljük, hogy az építőanyag idejében jön-e. A műszak előtt mindig megbeszélem a munkásokkal, hogyan és körülbelül mikor kell az álványra az egyes anyagokat felszállítani. Ezt a kapcsolatot az egész munkanap alatt fenni ártjuk. Nem véletlen tehát, hogy sohasem állunk üresen. Júniusban csapatunk teljesítette évi feladatát. E'határoztuk, hogy 1951. év végéig teljesítjük még a következő év félévi feladatát is. A. Leontyev ! A szocialista ipar jellemző vonása az állandó technikai fejlődés. A Szovjetunió vállalatainál állandóan áj technika honosodik meg és tökéletesedik a gyártási módszer. A termelést gépesítik és automatizálják. A háborúutáni ötéves terv végén a Szovjetunió összes iparágában a munkapadok száma 1947-hez viszonyítva több, mint ket és félszeresére emelkedett. A munku villamosítása 1950-ben, 1940-hez képest, másfélszeresére nőtt. Az új technika új termelési módszert követel. A szovjet vállalatoknál, a fejlett termelési módszereket széleskörben alkalmazzák.. A technikai-gazdasági újításoknál jelentós eredményt értek el a folyamatos munkamódszer alkalmazásával. A szovjet ipar munkásai gyakorlatban bebizonyították, hogy a folyamatos módszer kitűnően alkalmazható a termés minden ágában. Példaként szolgálhatnak a folyamatos gyártás magas teljesítményére a moszkvai műszergyár eredményei. Különös nagy jelentőséggel bír ez a vállalat, mivel .300 féle egyen- és váltóáramú villanymérö készüléket gyárt a mezőgazdaság különböző ágai számára. Az ország gyorsiramú villamosítása mind nagyobb számú villanyárammérő készüléket igényel. Ennek teljesítése érdekében az üzem mérnökei, technikusai és stahanovistái először az üzem berendezéséi alakították át a folyamatos termelés elvének alapján. Az eredmény kitűnő. A folyamatos módszert először a készüléktest előállításánál és összeállításánál alkalmazták. A sajtoló műhelyekben felszerelték a szállítószalagot és felállították a sajtoló gépeket, dmelyeken végbemegy a gömbölyű alkatrészek teljes előállítása. Lassan egyik sajtolótól a másikig, a munkadarab felveszi a maga meghatározott alakját. Sajtolás után a készüléktest és a többi alkatrészek átjutnak az önműködő mosógépbe, onnan pedig az önműködő festőkamrába, majd végül a száritóba. Ezek a gépezetek mind a folyamatos termelés megszervezésével egyidejűleg épültek. Megkönnyítették sok ember munkáját. Azelőtt például a készüléktest és alkatrészeinek festésénél 12 munkás dolgozott, míg most a festés önműködően történik. A festés és szárítás után a munkadarabok alkatrészei a szalaggépsorozatba kerülnek, innen pedig a szállítóberendezés a szerelőműhelybe viszi, ide szállítják a többi műhelyek is az apróbb alkatrészeket. A termelés technológiai folyamata átalakításának eredményeként a készülék test alkatrészeinek készítése, valamint a készülék összeállításának ideje 13 napról, 4 órára csökkent. A selejt szintén csökkent. A munkadarabok útjának hossza, ma már mindössze 79 méter. Átalakították az alkatrészek összeállításának műveletét is. Most a készülék összeállítása két futószalagon történik, hosszúságuk 80 méter. A váltóáramú készülékek futószalagján 95 tipusméretü gyártmány készül, míg az egyenáramok készülék futószalagján 188 tipusméret készüléket állítanak elő. Az első futószalagot 30, míg a másodikat 130 másodpercenként hagyja el egy-egy új készülék. A készülékek összeállítása és kipróbálása 25-től 45 percig tart. Az ellenőrzés és csomagolás ideje 3 napról 12 percre csökkent. Az üzem mérnökei a termelési folyamat átalakításakor szem előtt tartották a dolgozók munkájának megkönnyítését. Magas termelékenységű szerszámokkal, szerkezeteket és speciális készülékeket szereltek fel. melyek megkönnyítik a szerelök munkáját. Az üzemben példás tisztaság van, a munkások fehér köpenyben dolgoznak. A futószalagok minden második órában megállnak és a munkások ilyenkor 10—15 percet pihennek. A folyamatos módszer nagyszerű eredményeit a következő adatok bizonyítják: Az utóbbi három év_ alatt ugyanazon munkahely kis felszerelési pótlással 4 és félszeresére emelte termelékenységét. az önköltségi árat pedig 60 százalékkal csökkentette. A készülékek általános termelési folyamata tizenhatodára csökkent. Az üzem ütemesen dolgozik az óra-grafikon szerint. f mm A moszkvai ,,Kompresszor"-üzembe rendeznek. A hatalmas klubterem ké lyes megnyitásra összegyűlnek a köz százai. Az üdvözlő beszéde után élén lése. Ebben az évben a kiá'lításra 216 fe rajzot, fafaragványt és egyéb művész kák — különösen a portré festmények, zők nagyon jól ismerték az embereket Nagyon jól ismerték a festőket is, ak kel barátságosan közölték bíráló meg kfvántak nekik. Mindezen nincs mit csodálkozni. Hiszen ezek a portrék mind ismerős sztahanovistákat ábrázoltak, mint amilyenek Ivana Orlová, Jikatyerina Knyazková és mások. Ezen portrék és szobrok alkotói is munkások és mérnökök, akik a „Kompresszor" vagy pedig a szomszédos üzemek munkásai. Már húsz éve létezik a „Krompeszszor"-üzemben ez a képzőművészeti stúdió. Itt találkozhatunk öregelrfi emberre! is és fiatalokkal is. Hetven ember dolgozik itten.. Ezeknek az embereknek különféle foglalkozásuk van, de valamennyien forrón szeretik a művészetet. A szovjet szakszervezetek igyekeznek kifejleszteni a munkások és hivatalnokok művészi adományát, tehetségét és minden 'ehetőt megtesznek, hogy az új tehetségek érvényesüljenek és így cme'hessék a dolgozók általános művelődési színvonalát. A „Krompresszor"-üzemnek ezek a művészei előadásokat hallgatnak és résztvesznek olyan vitákban, amelyek a képzőművészetre vonatkoznak. Megismerkednek az orosz és idegen festőművészek életével. Azok, akik a Puskint érintő témákká! dolgoznak, — és ilyenek az üzemi festők között vannak sokan, — meghallgatták azokat az előadásokat, amelyek a nagy orosz költőről szóltak. Referátumokat is rendeznek a Szovjetunó nemzeteinek történetéről. Az ország kulturális életének legfontosabb eseményeit man minden évben művészeti kiállítást pek galériájává változik. Az ünnepéhivatalok képviselői és a munkások ken folyik a kiállított munkák értékestményt, szobrászati művet, ceruza eti alkotást állítottak ki. Egyes mun— nagy érdeklődést keltettek. A né, akiknek arcképét a kiállításon látták, ik jelen voltak a megnyitáson, akikjegyzéseiket és egyben további sikert gyarázzák, — például a Nagy Színház 175-ik évfordulójának ünnepségeit. Olyan stúdiók, mint amilyen a „Kompresszor"-iizemé, a Szovjetunió sok üzeméhen található. Ezek között megszervezik az alkotó tapaszta'atok eredményes kicserélését. A „Kompresszor" klubjában rendezett kiállításra elküldik műveiket a „Sarló és kalapács" metallurgiai üzem festői is és a „Kompresszor" művészei viszont kiállítják képeiket a szíalinovói automobil-üzem kultúrpalotájában. Az ukrajnai művészet kiállításán, amely nemrégen volt Moszkvában, a stúdió dolgozói megismerkedtek az ukrajnai festők alkotásaival. Moszkvában nem volt olyan képzőművészeti kiállítás, amelyet az üzemi festők meg ne látogattak volna. Gyakran látogatják a Tretyakov-galériát. Legalaposabban tanulmányozzák a je'entős orosz mesterek vásznait, amelyek ebben a leggazdagabb képtárban vannak összegyűjtve. Minden látogatásnál rendszerint megnéznek egy vagy két képet, de sohasem többet. A stúdió vezetője, nemcsak a mestermű formális oldalát és a festés módszerét igyekszik megmutatni, hanem megmagvarázza a kép tartalmát, szociális jelentőségét és nagy vonalakban azt a kort, amelyre vonatkozik. Nagyon gyakran párhuzamokra mutatnak rá. Különböző mesterek képeit figyelik. Ilven párhuzamokkal kapcsolatban különösen világosan kidomborodik az egyes festők jelleme. A stúdió dolgozóit nagyban segítik a jelenlegi szovjet mesterekkel folyó viták. A népm

1" /észek házában érdekes találkozásokat szerveznek meg a művészekkel, a Sztálin-díjasokkal, mint amilyenek Szokolov professzor, Skalja, Resetnyikov, Bubnov és más festőművészek. Milyen téma érdekli a „Kompreszszor"-stúdió dolgozóit? Mindenekelőtt a termelésben folyó élet érdekli őket. A szovjetmunkás egész lelkével összeforr üzemével, szereti azt és büszke rá. Ez megmutatkozik a stúdió dolgozóinak alkotásaiban is. Előttünk van egy hatalmas műhely, egész sor esztergapaddal és tengernyi fej. A műhelyben nyilvános gyűlés van. Elől vörös zászló látható. Ezt megvilágítják a nap sugarai, amelyek áttörnek a műhdly üvegtetején. Égnek, mint a láng. A r emberek büszkén a zászló felé fordulnak. Ivan Druzsnyikov, a stúdió dolgozója, megörökítette a vásznon az üzem ünnepélyes eseményét, — a vörös vándorzászló átadását a kollektívának. A „Kompresszor"-műhelyeiben nincs semmi különös abban, ha ott látunk egy üzemi festőt, aki valahol oldalt letelepedett, (hogy ne zavarja elvtársait). Az esztergapadon elvégzett munkája után a festőállvány mögé ül. A „Kompresszoi "-stúdió dolgozóinak alkotása nem szorítkozik csupán a termelési témákra. Csábítja őket Moszkva festőien szépsége® környéke is. Ecsettel, vászonnal és a festőállvánnyal felszerelve gyakran mennek Zveningorod felé, abba a kolhozba, amely fölött az üzem védnökséget vállalt. Az üzemi festők, akik a kolhoztagoknak segítséget nyújtanak a tavaszi vetésben, vagy a termés betakarításában, ezzel egyidejűleg megfestik Zveningorod vidékét, amely a legszebb Moszkva környékén. A „Revoluce Múzeum"-ban, a nagyteremben, ahol a Sztálin elvtársnak küldött ajándékok vannak elhelyezve, egy nagy kép függ. Az „Utolsó határ" nevet kapta. Ez a „Kompresszor" festőinek ajándéka a nemzet vezérének. Nagy vászon, amely a Nagy Honvédő Háború utolsó napjaiból egy hősi epizódot ábrázol. Néhány ember közösen festette meg. Az ötlet Petr Redicskin és Borisz Rodicsev frontharcosoktól ered, akik maguk voltak tanúi és résztvevői a Szovjet Hadsereg háborús hőstetteinek. Redicskin, most Szergej Lomoszki esztergályossal és Nikoláj Kapitánov tervezővel együttesen egy más, új közös munkát akar megfesteni. A stúdióban már ott függ a hatalmas vászon. Ehhez a képhez kidolgoztak többféle tanulmányt. A kép neve a következő lesz: „A termés ünnepe". A szerző elgondolása szerint a kolhoz bőségét kell ábrázolnia, a szovjetparaszt békés munkáját. Redicskin most maga elment szabadságra a rjazani kerü'etbe, ahol vidéken megfesti a leendő kép hátterét. Redicskin — a volt frontharcos és a trolejbusz-park ellenőrző szolgáltának mestere, — most a negyedik szemesztert végzi a Zsdanov nevét viselő művészeti ipariskolában. Nem ő az egyedüli munkása a stúdiónak, aki speciális művészeti műveltséget sajátft el. Munkások hoszszú sorát tehet felsorolni, akik e'őször megismerkedtek a művészettel az üzem stúdiójában és amikor művészeti hajlamot éreztek magukban, hivatásos művészek pályájára léptek. Nikoláj Jakovenko és Anatolij Ka-zancev, a stúdió volt dolgozói, most már a vezetők ós a stúdió jelenlegi dolgozói: Alexandor Sarkov, Alexej Minajev és mások, hasonlóképpen mint Redicskin speciális művészeti iskolába léptek. De valamennyien továbbra is látogat|ák az üzemi stúdiót s ennek állandó vezetője, Alexander Grigorijev, tapasztalt pedagógus, továbbra is tanítójuk és tanácsadójuk marad. Figye'emreméltó, hogy ez az igényes festő is volt munkás. M. Kondsaseva.