Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-29 / 229. szám, szombat

( UJSZ0 1951 szeptember 29 MIJNKASLEVELEZOINK ÍRJAK A tornaijai téglagyár leit az első a szlovákiai téglagyárak versenyében Ez év májusától a kerámiai szektorban új alapokra helyezték a szocialista munkaversenyt és ennek megfelelően a kiértékelés is sokkal pontosabb. A munkások körében nagy lelkesedéssel folyik a munkaverseny, mert maguk is könnyen ellenőrizhetik a havonta elért egyéni és csoporteredményeket. Természetes, hogy ahol a dolgozók 98 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe, ott az eredmények állandóan javulnak. Ennek köszönhető az is, liogy a tornaijai téglagyár szlováldai viszonylatban első lett. Üzemünk Henrik Ramics mérnök, körzeti igazgató elvtárstól levelet kapott, amely a következőképpen hangzik: „Tisztelt Elvtársak! Üdvözöllek titeket abból az alkalomból, hogy elnyertétek Szlovákia legjobb téglagyáráért folyó versenyben az elsőséget. Győzelmeteket példás és öntudatos munkátokkal értétek el és ezzel mintaképül szolgáltatok összes többi üzemeinknek és dolgozóinknak. A ti munkátok a legjob bhozzájárulás a béke megőrzéséhez és a szocializmus építéséhez hazánkban." üzemünk 1013 ponttal biztosan hódította el az elsőséget Kassa elöl, amelynek 800 pontja csak a második helyet biztosította. Mikor munkásaink megtudták a győzelem hírét. büszkén és öntudatosan mondogatták: „Azon igyekeztünk, hogy teljesítMegtiszteltetésnek veszem, bogy az Új Szó munkáslevelezője lehetek Tisztelt Elvtársak! Megkaptam leveleteket és valóban meglepetésszerűen ért, hogy mint fiatal munkást felkértek a munkáslevelező tisztség ellátására. Nagy megtiszteltetésnek veszem ezt a kérésteket, mégis kissé elkésve Válaszolok, mert felvételi vizsgán voltam a dolgozók főiskolá' Ján Besztercebányán. Boldogan látom, hogy milyen nagy lehetőség nyílik ma a munkásság előtt. Engem is, mint munkásifjút tárt ajtó várt míndenütf — a CsISz Központi Bizottságán, az egyetemen és most az U j Szó szerkesztőségében is. Mindezt nem azért sorolom fel, mintha dicsekednék, hanem azért, hogy lássátok, milyen lehetőséget nyújt nekem is a munkásosztály, a mai rendszer. KEREKES ISTVÁN mimkáslevelező, Fülek. Először életemben üdülők fürdőn Dernői bányász vagyok é6 a bártfai fürdőbe utaltak be. Kezelőorvosom szerint itt megtalálom a gyógyulást betegségemre. Soha életemben még ilyen nagyszerű gondoskodásban nem volt részem és világosan 'átom, milyen nagy hálával tartozom ezért szeretett népi demokratikus Köztársaságunknak és az azt irányító bölcs elnökünknek. Tudom azt is, hogy ezt az új életet, amely minden józanul gondolkodó, hazáját szerető, becsületes dolgozót örömmel tölt el, elsősorban a felszabadító dicsőséges szovjethadseregnek és a világ dolgozó védelmezőjének, a nagy Sztálin elvtársnak köszönhetjük, ök tették lehetővé hazánk újjáépítését, népünk előrehaladását a jólét és a boldogabb élet felé. UI..MAN LAJOS bányász, Demő. ményünk átlagon felüli legyen. Kiharcoltuk a győzelmet éa igyekezni fogunk továbbra is, hogy az elsőséget megtartsuk!" A vándorzászlót összüzemi gyűlésen adták át élmunkásainknak. Macov elvtárs vállalatunk igazgatója őszinte szavak kíséretében nyújtotta át a szép selyemzászlót. Elismerését fejezte ki a legjobb munkásoknak. Ezek név szerint: Rajtuk László, Murtin J., Gáka Z., Sipos I., Cakó János, Tamás László, Borzi József, Gáta József, Švihla M., Dancso József, Tóth Kálmán, Vikor Zoltán, Trenka Pál, Szolga Zsigmond, Soltész István, Parlag Lászó, Hubik J., Száraz László, Barankai László, Parlag Pál, Esztergályos Sándor, Potocky István, Bodon László, Nádudvari Sándor, Lőrinc István, Bartók Erzsébet, Cikora Etelka, Rajtuk Erzsébet, Imre Juliska, és a többiek is mind dicséretet érdemelnek szorgalmas munkájukért. Az igazgató elvtárs elismerését fejezte ki Kovács István elvtársnak azért, hogy megszervezte a munkaversenyt és abba ueggyőző munkával mindenkit bekapcsolt. Nagyban hozzájárulta^ az elért eredményhez Brechner üzemvezető és Varga mester elvtársak azzal, hogy a szovjet Duvanov mester tapasztalatai alapján az üzemben sikerrel igyekeznek bevezetni az új gyorségetést és nagy gondot fordítanak az anyaggal való takarékoskodásra is. A tornaijai téglának eddig is jő híre volt és ígérjük, hogy ezentúl még jobb, még szebb csengésű téglát fogunk gyártani. Ezt fogadták meg a tornaijai téglagyár dolgozói, amikor sikerükhöz a vállalati igazgató elvtárs továbbiakat kívánt. Sopuch elvtárs és Volfang elvtárs, az üzem káderese rövid beszédekben mutattak rá arra, hogy ezt a felemelő érzést a Pártnak és a testvéri Szovjetuniónak köszönhetjük. A becsületes munka sikere fölött érzett öröm fűti a tornaijai üzem dolgozóit, akik kivétel nélkül olvassák az Uj Szót és a Pravdát, hogy belőlük új erőt merítsenek a további építőmunkához. Büszkék vagyunk üzemünkre, amely a dolgozók neveléséről is gondoskodik és most küldött el két tehetséges ifjúmunkást: Ligárt Istvánt és Lőrinc Lászlót a hodonini kétéves kerámiai szakiskolába. KOVÁCS ISTVÁN munkáslevelező, Tornaija A s agitkettösök és a pártsajtó jelentőségéről Bányásznapot ünnepeltek Handlován Szép emlékem marad a Handlován megtartott bányásznap. A napsütéses reggelen, a bányatelep épületei zászlódíszbe öltöztek. Olyan ünnep van, amilyet, amióta csak bányászok járják a föld kincses gyomrát, bányászok még nem ünnepeltek. A múltban annál több volt a nyomor, az éhezés, a munkanélküliség. Stencl János munkásigazgató elvtárs, a „Hlas baníka" (a Bányász hangja) című újságban a múltra emlékezve a következőket írta: 1918 július 22-én a mi bányászasszonyaink szembefordultak az akkori osztrákmagyar monarchiával, és annak csendőrségével. Jelszavuk ez volt; „Fejezzétek be a háborútl Szabadságot és békés akarunk, még kukoricaliszt sem jut családunknak és éhen pusztulunk." A bányászasszonyok panasza azonban nem hatotta meg a 6zénbárókat. Még a kukoricalisztet sem edták meg a bányásznépnek. A bányászasszonyokra és a bányászokra felfegyverzett csendőrbérenceiket küldték, akik hidegvérrel szórtak géppuskatüzet az összegyűlt tömegre. Ebben a vérontásban két máisállaptftos asszony vesztette életét, akiket gyilkos csendőrszuronyok döftek át. Hasonlóan volt ez 1924-ben Tatabányán is, ahol a bányászok kenyér helyett szintén golyót kaptak. Mikor a csendőrség nem volt képes szétzavarni az elkeseredett bányásznépet, felfegyverzett katonaságot küldtek rájuk. Ezek tízesével felsorakoztatták az embereket és így akarták őket kényszeríteni a további éhbérért való munkára. A bányászok azonban annak ellenére, hogy egynéhányan már csendőrgolyótói véreztek, mégsem tágítottak. Kitartottak, mert tudták, hogy eljön az az Idő, amikor bebizonyul, hogy harcuk nem volt hiábavaló és mikor becsületes ni unkájukért megkapják a tisztességes bért. Es ez a várvavárt idő e

1 jött. A nyomor és a bérharcok sűrű ködén áttört a felszabadulás éltető napfénye. A második világháborúban lerombolt városok, falvak és gyárüzeimek helyén újra megindult az élet vérkeringése. Újból lementek a bánya mé'yébe bányászaink is, hogy megindítsák és üzemben tartsák a jobb jövő hatalmas gépezetét. Ezek az érzések tették az idei bányásznapot bányászaink legszebb ünnepévé. SZUKENY1K LAJOS munkáslevelező, Handlová. Ma már nem kell félni a tanoncélettől Megvallom őszintén nagyon féltem a tanoncélettöl. Ez érthető, ha figyelembe vesszük azokat az elbeszéléseket, amelyeket az ebnúlt kapitalista világban inaskodott segédek mesélgettek munka közben. Éhezés, pofonok sokasága, a műhelyek nehéz levegőjében való alvás volt a beszélgetések fűtémája. A disznóetetés, a mester földjén való kaszálás-kapálás egyik főkötelessége volt az akkori inasnak. Ha pedig kitanulta a szakmát és fizetést kellett volna kapnia, a mester majdnem minden esetben elbocsájtotta segéddé serdült mását, hogy helyébe újabb ingyenes munkaerőt vehessen fel, akit kedvére kizsákmányolhat. Tizennégy éves gyermekfejjel azt Üdvözöljük a vashegyí új bányásztanoncokat Üdvözlünk titeket ifjú barátaink, a mi körünkben, a bányászkörben. Köszöntjük elhatározástokat, hogy a legdiesőbb és legnemesebb foglalkozást választottátok, amely a legnagyobb segítséget nyújtja a szocializmus építéséhez hazánkban. Becsüljük és tiszteljük ezt az elhatározást é6 biztosak vagyunk benne, hogy ebben a becsületes hivatásban megálljátok helyeteket. A bányászfoglalkozás, ha megszokjátnU, úgy a szívetekhez nő, hogy semmiért sem hagynátok cserben. Köszöntünk titeket mi, a vashegyi másodéves bányásztanoncok _ és ígérjük, segjtségtekre leszünk, hogy bányászéimunkások váljanak belőletek, hogy bekapcsolódjatok a termelőmunkába és velünk együtt résztvegyetek a szocializmus építésében. Mint második műszak léptek bányáinkba Egy év múlva ti lesztek példaképei a további újonc-bányászoknak és ebben a tudatban dolgozzatok. Tanuljatok, hogy büszkeségei legyetek a hazának és Gottwald elvtársnak, aki bízik bennünk és minden foglalkozás közül első helyre emelte a mi gyönyörű hivatásunkat. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni olyanoktól, akik még nem értették meg, hogy mit jelent a szocializmus. Mi tud juk már és nektek is tudnotok kell, hogy a szocializmusnak azért keU győznie, hogy ne szoruljunk soha többé a kapitalistákra, hogy boldogan és szorgalmasan termelhessük mindazt, amire szükségünk van, hogy boldogan és békében élhessünk, ígérjük, hogy mi másodévesek jó bányászokat, — élmunkásokat nevelünk belőletek, hogy mire felnőttök, jó elvtársak és becsületes békevédők legyenek belőletek. További munkátokhoz kívánunk jó szerencsét! Ezekkel a szavakkal üdvözöltük a mi új bányásztanoncainkat és azon leszünk, hogy nekik tett ígéreteinknek 100 százalékban eleget tegyünk. JAKUBEC TIBOR, munkáslevelező, .Vashegy,' hittem, hogy nekem is ez lesz a jövendő sorsom. Akkor még nem értettem meg azt az óriási történelmi jelentőségű változást, amely hazánkban végbement. Csak a későbbi évek folyamion jöttem rá, hogy a keserves idők már végleg elmúltak és ma már a tanoncok éppen olyan megbecsült munkásai szocializmust építő társadalmunknak, mint a többi dolgozó. A kőműves szakmához volt a legnagyobb kedvem. Az állami építkezési vállalathoz kerültem inasnak. Munkába lépésem első percétől kezdve a legnagyobb gondossággal és szeretettel tanítottak mestereim és az öregebb segédek. Különösen sokat köszönhetek Kuzmányi Ferenc és Oszagyan Ferenc oktatóknak. Ezek a kitűnő szakmunkások lelkiismeretesen és becsülettel végezték a tanoncok betanítását. Senkivel sem viselkedtek durván. A munkában előforduló nehézségeken a legnagyobb türelemmel segítették át a gondjaikra bízott fiatalokat. Arra törekedtek, hogy a legjobb szakmunkásokat neveljék iparunk számára. A tanonciskolában gyakorlati tudásunkat fontos elméleti oktatással egészítették ki. Az elméleti tanulás a. kőműves szakmában éppen olyan fontos, mint bármely más iparágnál. A rajzok ismeretét, az anyagmennyiség pontos kiszámítását és sok más hasznos tudnivalót sajátítottam el az alatt a két év alatt, amíg a losonci tanonciskola tanulója voltam. Politikailag is sokat fejlődtem és a látóköröm• fa szélesebb lett Solc tanárnő kiváló oktatási mellett. A segédvizsgák sikeres elvégzése után nem kellett állás után szaladgálnom Lakóhelyemhez közel alkalmaztak mint kőműves segédet. Népi demokratikus hazánk minden dolgozójának munkát és munkája utánjáró becsületes jó megélhetést nyújt. GÁL JÓZSEF, kőmüves-aegéd. Balogfala. Azt a rövid hirt kaptuk a szerkesztőségbe, hogy Nagylúcs község valamennyi családja megrendelte a pártsajtót és Nagylúcs dolgozói mindennapi munkájuk mellett figyelemmel kisérik ezután szocialista épitőmunkánk egyre növekvő sikereit, eredményeit. Erre a hírre azonnal meglátogattuk a községet. Természetesen első útunk egyenesen a községházára a néhai úri kastélyba vezetett, ahol a Nemzeti Bizottság intézi a lakosság felmerülő ügyes-bajos dolgait s a község problémáit. Az első kép, amely elénk tárul: az iskolásgyermekek gyülekezete, amint 'VöAWjitö,. a Néphadsereg Napját. Abban a pillanatban érünk a tanterembe, amint Kamenicky elvtárs üdvözli a gyermekhadat a néphadsereg nevében és kifejezésre juttatja elégedettségét a jó tanulók szorgalmával és fegyelmezett magatartásával, majd egyszerű szavakkal közli velük a néphadsereg feladatát, amelynek az a célja, hogy biztosítsa fejlődésüket, megvédje hazánkat a háborús uszítók mesterkedései ellen, erősítse Gottwald elvtárs elnökünk vezetésével a béke táborát, amelynek élén ott áll a legyőzhetetlen Szovjetúmió, a nagy Sztálin. A gyermekek kitörő tapssal fogadják Kamenicky elvtárs rövid beszédét és lelkesen éljenzik Gottwaldot és Sztálint. Ezután a vendégek tiszteletére kultúrprogrammot mutatnak be a nemzeti iskola növendékei. Egy másodosztályos elemista elszavalja »Én kommunista vagyok* című verset, a másik, egy tízéves kislány, a néphadsereg katonájának hüsiesséségéről szavai és végűi a kultúrműsort Szuliko gyönyörű dalával fejezik be, amelyet a falusi iskola tíztagú énekkara énekel. A kultúrmüs

0r és a gyerekek viselkedése általában azt bizonyítja, hogy a tanítók naponta figyelemmel kísérik a pártsajtót és minden igyekezetükkel arra törekszenek, hogy a felnövekvő nemzedékből valóban új embereket neveljenek. Ebban a faluiban a tanítóknak úgyszólván egyetlea szilárd támaszuk » pártsajtó, egyetlen forrásuk, amelyből tényleg tudást meríthetnek, a pártlap, amely a valósághoz híven tárja fel elért eredményeinket és a felmerülő nehézségeket a szocializmus útján. Éppen ezért a két tanító a pártsajtó terjesztésének napján megtette a megfelelő előkészületeket és magukhoz véve egy-egy tanítványukat, elindultak a. faluban házról-házra, hogy meggyőzzék a kis- és középgazdákat a pártsajtó megrendelésének fontosságáról. A két tanító, névszerint Kapfinger Béla és Sváb Gyula, a 13 esztendős Bosnyák Erzsivel és a 14 éves Rabay Mihállyal agitkettösöket alkottak és síkra szálltak a pártsajtó terjesztéséért. A nehézségektől nem riadtak vissza. Ahová kellett, kétszer is elmentek, egyszóval nem ismertek fáradságot, csakhogy minél nagyobb eredménnyel teljesíthessék feladatukat. Kapfinger Béla, aki közel három évtizede tanít, és pontosan ismeri a falu minden lakójának legkisebb gondját is, azt állítja, hogy az agitkettösök meggyőző munkája a felvilágosítás legerősebb fegyvere. Ezt tapasztalatból állítja. Ezelőtt ha dobszóval értesítette a szülőket, a szülői értekezletről, alig egy páran jelentek meg és a többi tudomást sem vett a gyűlésről. De amióta agitkettősökkel készíti elő az értekezlet összehívását azóta zsúfolt ilyenkor az ickolatereim. Az agitkettösök munkájára a pártsajtó tanította. Ezenkívül az Uj Szóban megjelent cikkek, írások olyan jelenségekre hívták föl a figyelmét, amelyeket ezelőtt észre sem vett, amelyek előtte egyszerűen elsikkadtak és homályban iiiaradtak ... Pédául: miért is van szükség szövetkezetekre, továbbá miért is fontos hazánkban a nehézipar kiépítése ? ... Mindezt az Uj Szóból tanulta meg, ezért kivárta nagyon erősen azt, hogy a falu minden dolgozója tanuljon a pártsajtóból. Ugyanezt hangoztatja a fiatal tanító, Sváb Gyula is. Az egyik növendék pedig, a kis Bosnyák Erzsi, aki házról-házra Járt tanítójával terjeszteni az Uj Szót és a^Pravdát, arra a kérdésre, hogy mivel érvelt, mivel győzte meg a falu lakóit a pártsajtó megrendelésének szükségességéről, pár percnyi zavart hallgatás után hirtelen felvetett® bársonyos gyermekszemét és kimondta azt a varázsszót, amely mindannyiunkat foglalkoztat: _ A békével! És abban a pillanatban felragyogott a szeme, fények máglyája lobbant fel benne. Bosnyák Erzsi mosolygott diadalittasan és győztesen. Érezte, hogy élete legjobb feleletét adta, majd igazolásul tekintetét széthordozta az iskolateremben, ahol a következő feliratokat láttuk gondos diszitéssel kiszögezve a falra: »A csehszlovák hadsereg a mi büszkeségünk*, >A hadsereg a népért — a nép a hadseregért*, majd Sztálin és Gottwald képe felett: jBélcét akarunk, tartós békét!* felette kitárt szárnyú békegalambokkal és végül a hatalmas plakát, amelyen egy mosolygó lányfej világító betűkkel hirdeti * Békét a világ minden gyermekének!* Nem fér kétség hozzá, hogy ott, ahol ilyen agitátorai vannak a békének, ott a békeharcnak már is megmutatkoznak a sikerei és Nagylúcs lakosai kivétel nélkül megrendelték a pártsajtót, amely lankadatlanul harcol a békéért, gyermekeink jövőjéért, a szocializmus megvalósításáért hazánkban. A fiatal, 14 éves Rabay Mihály arra a kérdésre, vájjon meggyőzte-e apját arról, hogy meg kell rendelni az U j Szót, mosolyogva azt viaszolta, hogy apját nem kellett meggyőzni ... apja ezelőtt is vásárolta példányonként, most azonban a sajtónap tiszteletére meg is rendelte. Az agitkettösök jelentőségéről Fehér Tibor, a nagylúcsi EFSz oktatója, ezeket mondja: — Községünkben a beszolgáltatást nagyon elősegítették az agitkettösök. Az ő felvilágosító munkájuknak köszönhetjük, hogy sikerült 104%-ra teljesítenünk a gabonabeszolgáltatást. Voltak ugyanis olyan gazdák, akiknek földjét elárasztotta a víz, tehát azokhoz kellett fordulnunk, akiknek jó termésük volt és bizony ezek a gazdák hallgattak a jó szóra és mindent elkövettek, hogy ne maradjunk szégyenben és teljesítsük a járásban vállalt feladatainkat. A beszolgáltatásban egyébként jó példával jártak elől a szövetkezeti tagok. Fehér Tibor továbbá hangsúlyozza, hogy oktatói, népnevelői munkáját rendkívül elősegítette eddig az Uj Szó. Ebédidő alatt hangosan fel szokta nekik olvasni egy-egy szövetkezet elért eredményeit, vagy egy-egy kulák leleplezését. A tagok élvezettel hallgatták ezeknek a cikkeknek a felolvasását, sőt gyakran, ha el volt foglalva más ügyekkel, már hiányolták azt, hogy elmaradt a felolvasás. Fehér Tibor a következő szavakkal fejezi be mondanivalóját: — Természetesen annak ellenére, hogy a falu dolgozói megrendelik most már a pártsajtót, a felolvasásokat tovább fogom folytatni, mert fontosnak tartom, hogy egy-egy lényegbevágó írásra felhívjam dolgozóink figyelmét. SZABÓ BÉÜL