Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-27 / 227. szám, csütörtök

3951 szeptember 15 UJSZö Kedves Elvtársnők és Elvtársak, a miikor körültekintek ebben a helyiségben és látom, hogy a bratislavai könyvesboltok dolgozói mennyi tartalmas és értékes szeiemi táplálókot halmoztak itt fel s milyen ízlésesein és Vonzóan rendezték el őket, engem, aki tanító vagyok s munkámat, a tanításon kívül, hivatásomnál fogva többnyire könyvek társaságában töltöm, elégedettség és öröm tölt el. Azt hiszem, ebben az örömben Ti is osztoztok, velem éreztek. A mostani őszi napokban, amikor közületek sokan, talán kisebb-nagyobb mértékben valamennyien, télirevaló fűtőanyag, ruhanemű vagy élelem beszerzésével foglalkoztok, itt alkalmatok van arra is, hogy téli könyvszükségleteteket fedezzétek, beszerezzétek. Az már olyan hagyomány, hogy a hosszú őszi és téli estéken, meg ködös-homályos délutánokon, mikoi a természet nem csábít kirándulásokra a szabadba, otthon ülünk, könyvet veszünk eilő és olvasunk. Nem volna helyes azonban azt állítani, hogy ebben az esetben csupán téli szükségletekről van szó, mert könyv mindig, minden évszakban, mindéin szakmában kell az embernek, a könyv minden é4etkorban, minden helyzetbein nélkülözhetetlen, állandó szükségletünk. Nézzük csak, mit is jelent ma, a népi demokráciában, az épülő szocializmus világában a könyv, a nyomtatott betű fogyasztása, Olvasása, a belőle meríthető tanulság, az általa bővített látókör éa fokozott életkedv a dolgozók számára? Mifélék továbbá azok az irodalmi alkotások, melyek a mi könyvszükségletünket a legjobban kielégítik? A könyv megbecsülésében, a jó könyv írójának tiszteletében a mi példánk államunk feje, aki nemrég a legszebb prágai épületek egyikét jelölte ki arra a célra, hogy benne Jíráseik-múzeumot létesítsenek s mozgalmat kezdeményezett, hogy ennek a haladószellemű regényírónak művei olcsó kiadasban a legszélesebb dolgozó tömegek számára hozzáférhetővé váljanak. A népi demokráciának köszönhető, bogy azok között a könyvek között, amelyeket örvendetes sokaságban itt láthattok és vásárolhattok, egy sincs olyan, amely a dolgozóknak ellensége lenne. Ez nagy dolog, ez régebben nem így volt. Nemcsak a burzsoázia által üzleti céllal kiadott irodalmi selejtet, kalandortörténeteket, a hitvány szennyirodalmat, a detektívregényeket sepertük ki, hanem kirostáltuk azt a ravasz módon álcázott szépirodalmat is, melynek hitvány célzata az volt, hogy a dolgozók figyelmét eltereljék a kapitalista társadalmi berendezés bűneiről és a szocialista társadalom kiharcolásának a dolgozókra váró feladatáról. A könyv küldetése ma: tükröztetni vonzó és magával ragadó módon a mi munkánk, a mi termelésünk feladatait, a vele járó küzdelmeket és emelkedést, kinevelni, segíteni az újtípusú dolgozót, akire a társadalom nem kényszerít olyan munkát, mely elzárná előle a ezakmai tökéletesedést és az általános művelődést. A szocializmus világában a munka nem robot, nem igavonás, hanem alkotó nekilendülés. A testi, a fizikai munkát ez a lendüJeít, a szakadatlan javításnak és célszerűsítésnek törekvése járja át. Az írók a szocializmus építését ábrázolják. Mindez vezet a szellemi és a fizikai munka közötti válaszfal leomlásához, ami természetes következménye az osztálytársadalom megszűnésének. A kizsákmányoláson alapuló társadalmak kényszerítették a dolgozókat szellemi-kulturális lehetőségektől teljesein elzárt, eszmeiség nélküli rabszolgamunkára, jobbágyrobotra, majd a testet-lelket kifacsaró bérmunkára. A népi demokrácia felelősségtudatra neveli magukat az írókat, többé nem tetszetős szavak zenéjével és káprázatával szórakoztat a regény, a novella, vagy a vers, hanem a 6zerző konkrét életismeretét, elsősorban a dolgozók termelőmunkájáról, versengéséről, sikereiről és eredményeiről szerzett tapasztalatait művészi hozzáértéssel formálja és fejezi ki, olyan tapasztalatokat, amWyek nem egyéni különtödéses érdeknélkül: területére vezetnek, Hanem közös nagy célunknak: az ember megnyomorítását nem ismerő társad/dóm megteremtésének, a jólét eddig nem ismert méretű emellésének és kii erjesztésének s a béke megvédésének szolgálatába állítják a szépirodalmi alkotások hatalmas propagatív erejét. Ebben az értelemben egy sikerűit könyv — mondja Zsdanov elvtárs, — a társadalomépítő harcok során egy-egy megnyert csatát jelent. Ha a könyv, mint a mai népi irodalom alkotása, ennyit tesz értünk, ilyen becsületes segítőkészséget tanúsít irányunkban, nekünk valamennyiünknek, mint olvasóknak keresnünk kell a vele való kapcsolatot. Es itt a kapcsolat keresésének lehetőségét ismét a népi demokrácia adta meg. A munkaidő tervszerű és észszerű szabályozásával időt teremtett az olvasásra, munkaalkalmak biztosításával és a bérszínvonal emelésével a dolgozók SAS ANDORi Dolgozóink kezükbe veszik a szocialista könyvet Beszéd egy nemzeti vállalat munkásaihoz számára hozzáférhetővé teitte a könyvet, anyagi tekintetben vásárlásra tette képessé őket. Gondoskodik arról, hogy a könyv beszerzése minél könynyebben és kényelmesebben történjék, elhozza az ismeretterjesztő és szórakoztató munkákat az üzemekbe, tájékoztatást nyújt az irántuk érdeklődőknek. S akik anyagi áldozat nélkül akarnak hozzájutni nz irodalmi termékekhez, az olvasás áldásaihoz, azoknak rendelkezésükre állnak a marxizmusleninizmus tanulmány' helyei, az üzemek és a különböző szervezetek mindenki számára hozzáférhető könyvgyűjteményei. A Szovjetunióban és a népi demokráciákban az irodalom ma mindezeken túl a dolgozó nemzetek közötti testvéri együttműködés és baráti kapcsolat egyengetője. Hogy csak egy példát említsünk, 6oha annyi cseh és szlovák író műve nem jelent meg rövid néhány év alatt magyar nyelvein, se magyar író alkotása csehül és szlovákul, mint jelenleg. A Szovjetunió haderői nemcsak a politikai és a gazdasági felszabadulás útját nyitották meg, hanem irodalmi felszabadulást is hoztak, látókörünket olyan irányban bővítették, amerre ezelőtt alig volt kitekintésünk, lehetővé tették íróink számára a szovjetnépek nagy irodalmi alkotásain és példám való okulást, a dolgozók sorába feteereiglő hatalmasan megnövekedett olvasótömegeknek pedig a szovjetművek segítségéved történő nevelődést és a bennük vailó gyönyörködést. A Szovjetunió Kommunista Pártja több nevezetes határozatot hozott, amikor szüksége mutatkozott az irodalmi irányításnak, amikor egyes írók az idejüket mult liagyományokhoz való ragaszkodás, mások az értékes haladó é« forradalmi hagyományoktól való teljes elszakadás túlzásába estek. Nálunk a Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán Kopecký elvtárs, e Szlovákiai Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán pedig Basťovanský elvtárs, jelölték ki a népi irodalom vonalát, melynek mentesnek kell maradnia e burzsoá irodalom hibáitól, a fölényeskedő nacionalizmustál, a közösséggel nem törődő individualizmus túlzásaitól, a tartalom romlottságától és a formai ürességtől. A pártok irányítását mindenütt a tömegek viszik át a gyakorlatba. Az ő olvasó-munkájuk, az ő irodalmi éberségük, bátor és találó kritikájuk biztosítja, hogy a harmadik frontnak nevezett ideológiai, illetőleg irodalmi fronton ugyanaz a céltudatosság érvényesüljön, amely a kapitalizmus reindszerével és a burzsoázia uralmával ®a gazdasági és politikai fronton már leszámolt. Lenin szerint az irodalmi fronton azért van a kommunistáknak több tennivalójuk, mert ezekre a munkásság nem tudott úgy felkészülni, mint a gazdasági és politikai szervezkedésre és harcra. A jó irodalommal való foglalkozás a pártmunkának alkotórésze és aki technikai tárgyú könyveket szerez be, hogy szaktudását fejlessze, aki az életet tükröztető szépirodalomból tájékozódik a dolgozók társadalmának világáról, aki ma Lenin és Sztálin műveiből tanul ja meg, mi a teendő, akik olvasókörökben beszámolnak olvasmányaikról, eízeknek tartalmát megvitatják, ezzel önmagukat újtípusú emberré nevelődni segítik, fokozzák a teljesítőképességüket az üzembein, például szolgálnak társaiknak és a béke biztosításának nagy művében közreműködnek. A könyv jelentőségét az osztálytársadalmak uralkodó osztályai is ismerték és hangoztatták, de mindig csak önmagukra vonatkoztatva, abból a szempontból, hogy mennyiben szolgál a könyv az 6 hatalmi helyzetüknek, az ő művelődésüknek. Az 1848 előtti régi magyar feudális világban azoknak száma, akik hozzáférhettek társaI dalmi helyzetüknél és iskolázottságuknál fogva a könyvekhez, az akkori népességnek alig tíz százalékát tette. A munkásság elől a könyv mint az öntudatosodás és művelődés forrása el volt zárva, mert 1. az egyszerű dolgozó nem részesült még elemi oktatásban sem, nem tudott olvasni, 2. ha tudott, nem jutott fizikai ideje az olvasásra, mert 14—16 órás munkanap mellett hogyan is juthatott volna, 3. aki ismerte a betűket, s kivételelesen ideje is lett volna, annak a nyomorúságos bérekből nem maradt könyvek vásárlására. A XIX. században, amióta a marxista munkásmozgalom kifejlődött, a könyv nemcsak mint az ismeretszerzés eszköze, hanem mint a proletáriátus küldetésére való felkészülésnek, a szervezkedésnek és a harcnak eszköze nyer jelentőséget. Es ma, a népi demokráciában, még fontosabb és jelentősebb hivatása van: a szocializmus építésének támogatásai. Mindazt a tudást, amely gazdasági, technikai, politikai és kulturális téren a hatalmat meghódított munkásság számára nélkülözhetetlen, a könyvekből merítjük, elsősorban azokból a munkákból, melyek, ha oktató természetűek, a marxizmus-leninizmus tanításaival ismertetnek meg, ha szépirodalmiak, e tanításoknak eszmeisége járja át őket. A munkásság önmagának, küldetésének, az általa épített szebb és jobb társadalmi rendnek tartozik azzal, hogy felismerje nagy feladatait a könyvek irányában. Szeretni kell, beesülni kell a szocializmus világának könyveit, élni kell velük, mint az építés motórjaival s a még megvívandó harcok páratlan fegyverével. A könyvek olvasása és az olvasmányok gyakorlati értékesítése: munka. Nagy tanítónk Sztálin elvtárs arról beszél, hogy ma újtípusú ember van születőben, akinek számára a munka nem kényszer, hanem becsület és tisztesség dolga. Tekintsétek becsület dolgának a könyvek iránti érdeklődést, a velük való foglalkozást, a belőlük meríthető tudás, tájékozottság és öntudatosság megszerzését. Gondoljatok arra, hogy mumkáselődeink mennyit kínlódtak és verejtékeztek, menyire fájt nekik robotolásuk közben, hogy a könyvek világa el van zárva előlük. Ma van időnk és van rá módunk, hogy könyvekhez jussunk. Az olvasás nem jár kimerüléssel és verejtékezéssel, hanem felüdít. Ha közben talán itt-ott nehézségek merülnek is fel, ezeknek leküzdése öröm s azzal jutalmaz, hogy feltárul előttünk a minden eddigi kultúránál magasatibrendü szocialista kultúra kapuja s életörömünk fokozódik. Bizonyos, hogy a munkásság tömegeiből, az új olvasók beláthatatlan nagyságú táborából ki fognak emelkedni azok, akik tollat vesznek a kezükbe, mint írók a mi törekvéseinket egyre teljesebben szólaltatják meg s az irodalmat a munkások lelkéből lelkedzett nevelőerejű és művészi értékű könyvekkel gyarapítják. A Kommunisták Kiáltványának végső mondata szerint a proletáriátus, mikor lerázza magáról a kapitalizmus bilincseit, cserébe nyer egy egész világot Ez a világ a könyvek birodalmát is magába foglalja. Elvtársak, teremtsünk a könyvek világában olyan jobb rendet, amilyet • termelésben, az anyagi javak igazságos elosztásában és népi demokra. tikus államunk rendjében teremtünk. Ehhez az első lépés: kézbevenni a könyveket, fellapozni őket, elmerülni beléjük. És ha arccal a fény felé fordulunk, melyet számunkra a szocialista könyvek árasztanak, még világossabbá válik számunkra az út, melyen haladnunk kell, s elérkezünk ennek az útnak arra az állomására, ahol <nást zem látni, mint tevékeny, a'z emDernek a természet feletti uralmát megvalósító, a technikát újításokkal tökéletesítő, müveit és boldog munkásokat. (UICLZOL* yHa^élidluL Irta: Ludwig Renn (Ludwig Renn legújabb regényének első fejezetéből közlünk egy részletet.) Ludwig Renn kiváló német író (eredeti nevén: Walter Freiherr von Golzenau) régi szász katona-arisztokrata családból származik. Az első világháború előtt a szász király adjutánsa volt. Az első háborúban a francia fronton súlyosan megsebesült. Az 1918-as forradalom után ismét tiszt volt, de a háborúban szerzett betegsége miatt nyugalomba vonult. Egyiptomba utazott és elhatározta, hogy megírja a háború történetét regényformában. Eredetileg az volt a szándéka, hogy magasztalja a német militarizmust. írás közben azonban az gazság erősebbraek bizonyult az előítéletnél és Ludwig Renn világszemlélete, mialatt regényét írta, tökéletesen átalakult. Ellene írt mindannak, amit dicsőíteni akart. Amikor regénye — „A háború" — elkészült, Renn visszautazott Németországba és rövidesen tagja lett a német Kommunista Pártnak. Regényének világsikere volt. Néhány év múlva megírta a regény második részét „Háború után" címetn. Ez a könyve az 1918—19-es német polgárháború történetéről szól, vádirat a jobboldali szociáldemokraták ellen. Renn többször beutazta a Szovjetuniót és élményeiről 6okat írt, A spanyol polgárháború idején Spanyolországban volt és egyideig együttharcolt Zalka Mátéval. Tagja volt annak a bizottságnak, amely Délametrikába utazott, hogy fegyvert és pénzt gyűjtsön a spanyol hazafiak számára. A második világháború idején spanyol Amerikában élt, nagy írói és újságírói propagandát fejtett ki Hitler ellen és a Szovjetunió mellett. A háború befejezése után visszatért a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol azóta új művein dolgozik és az irodalom egyetemi tanára. 1939-ben, mint antifasiszta menekült érkeztem Mexikó városába és hamarosan kereset után kellett néznem. 1940 elején a moreliai egyetem rektora meghívott, hogy tartsak előadásokat a modern európai történelemről. Azt mondták nekem, hogy Morelia, Mitschoakán-tartomány fővárosa kicsi, ide kellemes városka. A morediai egyetemet — amelyet hivatalosan Colégio San Nicolas de Hidalgonak neveznek, — a tizenhatodik században alapították és többek között arról ismeretes, hogy az amerikai kontinens legrégibb főiskolája. Csekély holmim, amelyet menekülésemben sikerült megmentenem, két kis útitáskába belefért. Kiutaztam az autóbuszállomáshoz. Az autóbuszok rendszeresen közlekednek Morelian és Guadallajara-n keresztül a Csendes Óceán irányában. Az autóbusz kívülről szépnek és tekintélyesnek látszik, de amikor beszállok rögtön megállapítom: olyan alacsony, hogy csak behúzott nyakkal és begörbített térddel jutok be a kocsi .belsejébe. Körülnézek: keresem a kalauzt. Aztán eszembejüt, hogy errefelé a kalauzok nem viseünek egyenruhát, ilyenformán semmisem különbözteti meg őket azoktól a fürge fiatalemberektől, akik szendvicset, gyümölcsöt, vagy reakciós újságokat árusítanak, vagy a kofferokat segítik lel az autóbuszra. Régelbben minden kalauznak volt egyenruhája, de az autóbusz-társaság tulajdonosa — gazemberek, akiket az amerikai bankok dirigálnak — az egyenruhák használata címén olyan rengeteget vontak le a kalauzok fizetéséből, hogy a kalauzok sztrájkba léptek. A sztrájk azonban nemcsak a levonás ellen irányult, hanem az etien a# erkölcstelenség ellen is, amely az autóbuszjegyek árusítása körül burjánzott. A kalauzokat csakúgy, mint az állami hivatalnokokat azzal az indokolással fizették olyan gyatrán, hogy kisebb-nagyobb csalásokkal amúgyis kikerekítik keresetüket. A kalauzok akkoriban kétszer is eladták ugyana/t a jegyet, vagy megfizetették az útiköltséget, anélkül, bogy jegyat adtak volna az utasnak. Az alkalmazottak korrumpálása ellen irányuló sztrájk azzal végződött, hogy az autóbusz-társaságok magasabb bért fizettek é6 az autóbuszokon és a villamosokon megszűnt a hivatalból rendszeresített csalás. Az egyenruhakérdésben azonban nem eigyeztek meg és azóta a kalauzok saját ruhájukat viselik. Saját ruha? Otött-kopott nadrág és agyonfoltozott, rongyos ing. Egyéb ruhanemű vásárlására akkor telik csak, amikor, jóidéje kalauzoskodnak már. Az autóbuszok pontosan közlekednek, nem úgy, mint a vasutak. Az ember csodálkozik azon, hogy noha az autóbusz elsőosztályú jegye jóval olcsóbb a vonat legutolsó osztályúénál, mégis akadnak, akik vonaton utaznak. Igaz, hogy a vonaton kevésbbé fenyeget a tengeribetegség veszélye, mint az autóbuszon. Fiatal legényke száll fej, aki eddig az autóbusz tetejére vezető létrán lógott. Amikor az utóbusz elindult, becsúszott az egyik oldalajtón és elkérte az utasoktól a jegyet. Az autóbusz beflseje annyira zsúfolt, hogy a fiú a 12 órás, hosszú utazás alatt Guadalajara-ig, féllábon áldogál, vagy ha akar kint a létrán kapaszkodhat. Az utóbbihoz jókora fizikai erő kellene, de úgy látom a legényke meglehetősen vékonydogájú. Az autóbusz a város új részein keresztül száguld, a házak itt többnyire simák, modernek és élénkszinűek. I Jobbra az egyik fakorona felett, mesz1 sze fent a magasban, előbukkan a fehér Tschapultepék-kastély, amelyben előbb Maximilan császár lakott, később az államelnökök. A fák tövében csöndes, mosolygós, nagyszemű indián gyerekek játszadoznak. Egy csöppet sem romantikusak. Autóbuszunk váratlanul szegényes utcába kanyarog. A házak faláról leszakadozott a vakolat, az itt is, ott is kikandikáló, barnás színű, égetlen téglák felső peremén fűszálak nőttek, a nagy szárazságban ezek éppen olyan sárgára perzselődtek, mint a körülöttünk lévő vidék. Ahogy tovább haladunk, mind jelentéktelenebb házakat | látunk és rajtuk mind kevesebb ablakot. Ezekbe a sivársötét, ablaktalan lakóbarlangokba csak az ajtón keresztül jut ba levegő és világosság. A házak lassan-lassan eltünedeznek szemünk elöl. Az újonnan épített út kopár vidéken kanyarog. Egy-egy apadt tőgyű, girhes tehén kiszáradt fűszálat keresgél. Hogyan fejlődjön, amikor az év legnagyobb részében ilyen kevés ennivaló akad? Jobbra az út mentén a sivár, barna síkságban néhány ház látható. Az egyik nemrégiben épülhetett fel agyagtéglából, sőt egy ablak helye is látható rajta, amelyet azonban sürgősen befedték fával és kukoricalevéllel. A családfőnek sokat kell dolgoznia, amíg megengedheti magának, hogy ^lakkeretet és ablaküveget vásároljon. A falu többi házát agyagból, gerendából és kövekből tákolták össze. Egyikemmásikon, tetején vagy az oldalán, lyukak éktelenkednek, amelyeken keresztül a télidőben besüvít a szél. A trópusokban járunk, de mégiscsak kétezerötszáz méter magasban. Amott egy fehér ház tűnik fel: az iskola. Mögötte kis kunyhó, alighanem a tanító lakása. Egyetlenegy helyisége van, csak úgy, mint a parasztházaknak, ebben a kuckóban csupán egy gyékényfekvőhely fér el. Azon alszik az egész család. A tanítónak nagyon kevés a fizetése..!