Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-27 / 227. szám, csütörtök

s UJ SZU 1951 szeptember 16 A szentmiklósi állami birtokon két váitásban dolgoznak az őszi munkákon A szentmiklósi állami birtokon is nagyuan folynak már az őszi munkák. Jelenleg a trágyahordás van folyamatban. Egy húszas csoport tevődött össze, amely bizony jó munkát végez. Nézzük csak milyen a munkabeosztás. Két traktor és négy szekér van állandóan forgalomban. A trágyetelepen nyolc ember van és kint a földön szintén nyolc ember foglalkozik a trágya szétszórásával. Ez a munkacsoport naponta három hektárt trágyáz meg. A norma egy hektár megtrágyázása, 940.— korona jutalommai. Természetesen, ez csak felrakásra vonatkozik. A szétszórásért további 35 fillért számítanak métermázsánként, úgyhogy ha egy hektárra 500 q trágyát szórnak szét, akkor ez 125 koronát jelent. Ha mindezt összegezzük, akkor kijön, hogy egy ember napi keresete 167.50 Kčs. Hasonlóképpen a fogatosok is normák szerint dolgoznak. Óránként 1?.40 Kčs-t keresnek meg, vagyis 9 óra alatt 111.60 koronát. Minden térésre 5 korona esik, ha azonban hetet is tud térni egy nap alatt, akkor ezért még külön 35 Kčs-t kap. A fogatosok napi keresete tehát 191.60 Kčs. A trágyahordás éjszakánként is folyik. Kell is sietni vele, mert küszöbön van a cukorrépaszedés. E hó végén már útnak akarjuk indítani az első cukorrépa szállítmányt. A mélyszántás is teljes iramban folyik. Összesen 37 hektárt szántanak fel mélyen, 40 hektárt pedig középmélyen szántanak meg rozs és búza alá. A gőzeke munkájával nagyon meg vannak a dolgozók elégedve. Igaz, hogy a jó gépi munka nagymértékben az ügyes gépkezelőnek is köszönhető. Itt Dobrocska Mihályra és Palkovics Ferencre gondolok. De Lapos Antal kiváló ekevezető is dicséretet érdemel. Véleményem szerint Lapos elvtársat elő kellene terjeszteni az élmunkás kitüntetésre. Örömmel számolhatok be arról, hogy a krumpli és a napraforgószedést már befejeztük. Ezenkívül 77 hektárt felszántottunk. A silózás is teljes ütemben folyik. A dohányosok pedig olyan büszkék gazdag dohánytermésükre, hogy alig lehet velük beszélni. Alig győzik törni a sok dohányt. Hasonlóképpen Belány Albert vezető kertész is kiváló eredményeket ért el. Lassan most már a télikáposzta munkákra kerül a sor a kertészetben. Belány Albert most arra szeretné rávenni az intéző elvtársat, hogy mennél előbb vegye meg a dina mót, hogy a káposztagyalulást már villanyerő segítségével lehessen elvégezni. A téli káposztát ugyanis besavanyítva bocsátják a dolgozók rendelkezésére. Most pedig szeretnék beszámolni arról, hogy mi fáj a szentmiklósiaknak. A község vasúttal van kettévágva. Az egyik oldalon helyezkedik el az űj major, a másik oldalon pedig az öreg major. Az öreg majoriak azzal dicsekedhetnek, hogy hozzájuk be van vezetve a villany. Az asszonyoknak nem kell már füstös petróleumlámpa mellett varrogatniok. Meg a bognárműhelyben, a darálónál stb. is mindenütt villany könnyíti meg az emberek munkáját. Ezzel szemben az új majorban nincs villany. Az újmajoriak irigykednek az öregmajoriakra, hogy miért lehet náluk villany és miért nem lehet náluk is. Ez természetesen bizonyos széthúzást idézett elő a faluban. Meg kell értetni az újmajoriakkal, hogy azért nincs még hozzájuk a villany bevezetve, mert a vasút miatt nem elegendő egyszerű vezeték, hanem kábelokat kell építeni. Természetesen idővel erre is sor kerül, csupán egy kis türelemre van szükség. És különben is. Az újmajoriaknak ugyan villanyuk nincs, de a vízvezeték minden házba be van vezetve. Az asszonyoknak a téli fagyos időben nem kell az udvar végéhez a kútra járni vízért. Ez is hatalmas előny. A villany is nemsokára átkerül az újmajoriak részére is, hisz a birtoknak itt van 120 fejőstehene, amelyeket villany fejőeéppel akarnak a lehető legrövidebb időn belül fejetni. Nincs tehát Szentmiklóson nagyobb hiba. A dolgozók jó munkát végeznek. Csak nem szabad megengedni, hogy holmi széthúzásokra kerüljön sor. SÜTTI JÓZSEF, szentmiklósi állami birtok Lászik Mátyás elégedett és boldog.., A taksonyí kis- és középparasztok életében az idei aratás, no meg a szövetkezetben dolgozó és munkájukat rendesen teljesítő szövetkezeti tagok életszínvonalának emelkedése már döntő jelentőségű bizonysággal fognak szolgálni. A kívülállók ma már látják, hogy helytelenül tették, amikor nem hallgattak a jó tanácsra, a Párt és a kormány szavára. Ügy mondogatták susogva, amikor köztük jártam: »Hát biz öcsém, jobb lett volna benn lenni már, de hát a taksonyi szövetkezet egyes tagjai nem valami jó példát mutattak ,eddig*. Hát bizony annyiban igazuk volt a suttogóknak, hogy nem fól cselekedett az, aki nem lépett be már tegnapelőtt a szövetkezetbe. Meg bizony abban is volt igazság, hogy a taksonyi szövetkezetben jó egynéhányan vannak azokból az vegyesekből.«, akik úgy hitték, hogy most már mindent majd a gépek végeznek el, ők meg összetett kezekkel várják a sütlgalambot a fa alatti kispadon. Azaz. hogy majd valami csoda elvégzi az összes munkát helyettük. Amikor az aratás derekán először jártam Taksonyban, magam is láttam jó párat belőlük, akik a nagy munka idején bölcsen mondogatták: »A nyolc órát ledolgoztuk, elég volt a munkából«. Szerencsére a szövetkezeti tagok nagyrésze nem vallotta ezt az elvet és maguk is azon voltak, hogy a Deák-brigád tagjaival együtt idő előtt teljesítsék a szövetkezet tervezett feladatait. Most aztán háromféle emberrel lehet találkozni, ha Taksonyban megfordul az ember. A megelégedettekkel, aztán azokkal, akik most már bosszankodnak a sültgalambvárás miatt, no meg azokkal, akik ahelyett hogy a példás szövetkezeti tagokat követnék, inkább azokra kacsintgattak, akiktől jól nem lehetett tanulni. Ezek ma már bánkódnak, hogy nem léptek be a szövetkezetbe. Bánkódnak, éspedig okkal. Hisz ha csak az öreg Lászi Mátyás esetét vesszük. Azt mondják róla, »Ez öreg ember és mennyi tenger pénze van«. De vegyük csak Lászik bácsi történetét szépen sorjába. Hatvanhét éves idős dolgozó paraszt. Szövetkezeti beosztása: sertésetető. A régi kapitalista világban az ilyen öreg embert az urak meg az intézők már látni sem akarták a munkában. Ügy mondták: i>Fiatal, étzzadó erőre van szükség, nem a munkától meggörnyedt öregekre«. S lám, most itt a szövetkezetben Lászik bácsi egyenrangú szövetkezeti tag. Jött és azt mondta, hogti ő is építeni akarja a szövetkezetet. Felvették tehát a tagok sorába. Jó beosztást kapott. Munkája tetszik neki, aztán meg amit keres, az ám csak a nagy dolog. Amint már említettük 67 éves. Ebben az esztendőben átlagos havi keresete 8.500 korona körül mozgott. Ennek felét előlegként minden hónapban felvette, és a fennmaradó részt pedig majd az évvégi elszámolásnál kapja meg. »£>e ez nem minden! — mondja büszkén az öreg. — Még természetbelit is kaptam. Búzát, árpát, burgonyát, kukoricát és egyebet«. Arca csak úgy sugárzik a boldogságtól. Az öreg embernek ez a fiatalos mosolya, amelyet a megelégedés varázsolt arcára, ma mindennél jobb érv Taksonyban a szövetkezeti munka mellett. Lászik Mátyás megfiatalodása a legmeggyőzőbb érv. De hívogató példának vehetjük sorban a többieket is. Raj Máriát, Záhor Máriát. Matyasovszki Mihályt, vagy a másik Lászikot, a Györgyöt, aki csak annyiban rokona Mátyásnak, hogy ugyanolyan komolyan vette a munkát a szövetkezetben, mint az öreg. Ezek a tagok, meg a többiek, akik a szövetkezeti élet előrelendítésén fáradoztak, most nemcsak a becsülettel elvégzett munka eredménye gyümölcsének örülnek, hanem a munkateljesítmény után járó szép jövedelemnek is. Befejezésül még elmondanám Kergyó István szövetkezeten kívül álló dolgozó paraszttal való beszélgetésemet. Kergyó István a nyár folyamán segített a szövetkezeti tagoknak • a munkákban. Csak úgy, csak köszönettért, mert úgy érezte, ennyivel tartozik dolgozó társainak. Tetszett neki a munka, de később a legjobban azon csodálkozott, hogy segítségét a szövetkezeti tagok nem fogadták csak úgy egy köszönetszó ellenében. *Nem bizony — mondja — fizettek érte. Olyan jutalmat kaptam, amennyit azelőtt ötször ennyi ideig tartó munkáért sem kaptam volna.« Kergyó azzal búcsúzott tőlem, hogy az új év beköszöntésével ő is új életet fog kezdeni: belép a szövetkezetbe. Reméljük, hogy legközelebb arról fogunk hallani, hogy Kergyó István és a többi, ma még szövetkezeten kívülálló kis- és középparaszt nem várja be az újesztendőt, hanem már az őszi munkák megkezdésekor csatlakoznak a dolgos szövetkezeti tagokhoz, hogy együttes erővel jobban elmélyítsék és kiterjesszék a szövetkezeti gazdálkodást Taksonyban és akkor majd Deák brigádos is boldogabban fog elvtársaival dolgozni a határban, mert a szorgalmas traktoros-brigád tagjai is majd jobban eleget fognak tudr.i teni kötelezettségvállalásaiknak, ha a taksonyi földművesek a szövetkezet érdekeit fogják mindenekelőtt szem előtt tartani (n.) Ipoly nyéken a napokban már bevégzik a búzavetést is Az ipolynyéki szövetkezet irodája úgy nézett ki a napokban, mint valami hetivásár. Az asszonyok ko&arakkal, a gyerekek pedig vígan ugrándozva szaladgáltak a Vesna elárusító autója körül. Váfár volt Ipolynyéken, de ne gondoljunk azokra a vásárokra, amelyek a mi-ltban voltalj, ahol a kupecek borgőzös csoportjai járták a vásárt, azt keresve, hogy kit tudnának jobban belógatni. Aľ ipolynyéki szövetkezeti tagok részé" e 3 Vesna elárusítója meghozta a legszükségesebb téli ruhaanyagot, hogy a szövetkezet tagjait a becsületesen végzett munkák után megszerezhessék téli ruházatukat. A szövetkezet irodája előtt két beszélgető asszonyra lettem figyelmes. — Mégis csak más már a világ — mondja az egyik. — Valamikor dolgozhattunk akár szakadásig és mégis alig jutott a legszükségesebb ruhadarabra. Nézd ott Valent Laci felesége még hálóingre való szép anyagot is vett, — mondja a másik. Beljebb megyünk a helyiségbe, ahol a szebbnél-szebb ruhaanyagok között válogatnak a szövetkezet asszonyai. Gyönyörű rózsás női ruhának való, meleg tél-szoknyára való, szép férfi szövetek, egyszóval a sapkától a zokniig mindenből vásárolhatnak a szövetkezet tagjai. — Amikor a szövetkezet megalakult, bizony nem gondoltunk arra, — mondja Valent Lászlóné, — hogy ilyen 6ok jóban lesz majd részünk, mert a kulákok és a szövetkezetellenes asszonyok is azt beszélték, hogy nem lesz ezeknek a szövetkezetben még kenyerük sem. De bebizonyult, hogy van kenyerünk bőven és a szövetkezetben végzett munkák után becsületes jutalmazásban is részesülünk. Tekintsünk csak vissza Valwt László múltjára. Mint földnélküli, falusi dolgozó állandóan rá volt utalva, hogy a kulákoknál dolgozzon és ki volt szolgáltatva nekik kényre-kedvre. Egész évben csak azért dolgozott, hogy az aratást a kuláknál megkapja. Bizony pénzfizetést sohasem kapott s így nem nagyon jutott ruhákra. Esetleg, ha a felesége a fölnevelt baromfiakból tudott egy kis pénzt teremteni. Valent László a szövetkezet sertésgondozója. Jól bánik a sertésekkel, hisz, ha szebb hízókat nevel, azzal gyarapítja a szövetkezetet, no meg, ha nagyobb súlygyarapodást ér el a sertéseknél, több jutalmazásban is részesül. A mult hónapban munkája után 6510 korona jutalmazást kapott. Ugyanakkor félév alatt megkereste a kenyérnek valót is, mert a munkaegységek után 820 kg búzát kapott. Nem is kellett a feleiségének törnie a fejét, hogy miből fog vásárolni, ha kijön a Vesna elárusító, mert egész ölre való ruhaanyagot vett Valent László felesége. A ruhaanyagok között volt mindenféle, szép rózsás anyag, téli meleg szoknyának való, köténynek va'ó, a gyerekeknek alsóruhára való, úgyhogy összesen 30 méter ruhaanyagot vásárolt 1.638 korona értékbem. — Még ugyan vehettem volna, mert pénzünk van elég, — mondja Valent Lászlóné — csak a „bodit" meg akarom hagyni, mert a gyerekek részére téli kabátot akarok venni. —> örömmel és büszkén mondja eeeket, hogy amióta a szövetkezetben dolgoznak, napról-napra jobban élnek Kemer Erzsébet is bevásárol, ö a szövetkezet könyvelője. Elmondja, hogy amióta a harmadik típusban dolgoznak, már ötször volt itt a Vesna elárusító autója. Hogy ilyen sokszor meglátogatja a szövetkezeteket a Vesna és az elsőrendű ruhaanyagokat viszi, az a szövetkezet tagjaiinak az érdeme, mert jól dolgoztak és igy rendes jutalmazásban is részesültek. — A gyerekeknek és magamnak is vettem ruhának valót — mondja Kemer Erzsébet. — Összesein 18 métert vettem. A szövetkezetben a jó! megszervezett munkák és a tagok becsülete® jutalmazása meggyőzte az egyéni gazdálkodókat is. Az aratási és cséplési munkák után tizennyolcan jelentkeztek a szövetkezetbe Az őszi munkák már javában folynak. Állandóan két 2-1-soros traktorvon tatású és két 14-soros lófogatos vetőgéppel dolgoznak. A rozsvetést 38 hektáron, az őszi árpát pedig 50 hektáron már befejezték. Búzát 130 hektáron vettnek, a napokban már befejezik a búza vetését is. Közben megkezdték a kukoricatörést. — A szárítókat éppen a tervezett időre felépítettük, — mondja Dobos László, a szövetkezet eilnöke, — így a kukoricatörésnél és raktározásánál nem lesznek akadályok. Jól dolgoznak a szövetkezet tagjai Ipolynyéken, csak nagyobb megértésre volna szükség egymás között. Nem szabadna egy szövetkezet irodájában olyan dolgoknak előfordulnia, mint ahogy az történt, amikor ott tartózkodtam. Az irodában a szövetkezet elnöke és az agronómus, Szalai József voltak: Közben az egyik lány, Fric Rozália nagy kosár dióval a hátán megjelent az irodában, hogy a délután szedett diót átadja. Szalai azonnal kérdőre* vonja, hogy miért nem jött délelőtt munkába. De abban a hangban, ahogy azt Szalai kérdezte, volt valami, ami a régi világ intézőire emlékeztet. A lány mentegetőzni kezd, de Szalai szóhoz sem engedi, hanem még keményebben ordítani kezdett rá, ahelyett, hogy meghallgatta volna Fric Rozáliát, hogy megokolja miért nem jöhetett a munkába. Fric Rozália elmondta azután, hogy a nagymamája már beteges öregasszony, a lábai fájnak és be kellett vele menni Ipolyságra és azért nem jöhetett délelőtt munkába. Igaz, hogy később Szalai is beismerte, hogy nem lett volna szabad így beszélni, de azzal mentegetőzött, hogy ő „ideges ember". Akár menynyire is ideges valaki, a szövetkezeti közös életben így nem szabad beszélni. A szövetkezet tagjainak egymást megértve és egymást kisegítve kell dolgozni e szövetkezet megszilárdításán, hogy így nagyban hozzájáruljanak a világbéke megerősítéséhez. MÉRY FERENC* AZ ŰJ SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJÁK Gyermekparkot létesítenek Őrsújialun A mult hét folyamán örsújfalun jártam és olyasmit tapasztaltam, amit eddig egy faluban sem. Elsősorban is Nagy Sándor elvtársat kerestem. Az emberek a falu közepére irányítottak, hogy majd ott megtalálom őt. El is indultam a falu közepe felé, ahol fiatal CsISz tagok, CSEMADOK tagok, stb., öntözték és tisztítottak egy nagy területet. — Hát ti meg mit csináltok elvtársak? — kérdeztem. Kérdésemre Nagy elvtárs felelt, aki megmagyarázta, hogy most parkot készítenek, hogy legyen a gyerekeknek jó játszótér, körhinta, hajóhinta, stb. Ez az üres telek az EFSz elnökéé volt, aki aztán most átadta a község szükségleteire. Az őrsújfalusi dolgozók nagyon helyesen járnak el, amikor gyermekeik számára játszótérrel egybekötött parkot építenek. Jó lenne, ha a többi faluban is követnék az őrsújfalusiak példáját, hogy legkisebbjeink már most felkészülhessenek jövendiő hivatásukra. Molnár Géza, Gúta. Meddig fart még a kulákuralom Borin? Nemrégen az Uj Szóhoz fordultam panasszal. Lefestettem, hogy mi a helyzet Bori községben és milyem helyreigazításokra lenne ott elkerülhetetlenül szükség. Intézkedés azonban ebben az ügyben eddig nem történt. Sőt a kulákok, kijelentették, azzal semmit sem csináltam nekik, hogy az újságba tettem őket. Sőt, ha valaki panasszal megy Lévára, akkor azt a feleletet kapja, hogy nincs idő az ilyesmivel foglalkozni. Pedig véleményem szerint az ilyesmire kell, hogy idő legyen. Bori községben van több mint ezer hold föld, amelynek megművelését teljesen el- j hanyagolják. A trágyát még egyáltalán nem hordták ki. Az öszi vetés ideje is itt van már, de még semilyen intézkedés sem történt a vetéssel kapcsolatban. Nincs senki, aki leleplezné a falu kulákjait, akik minden módot felhasználnak arra, hogy megakadályozzák az új szellemnek a faluban való bejutását. Ott van például mindenekelőtt Kovács Károly főtisztelendő úr, Az egyházi földeket másokkal művelteti meg és ezért a haszon mégis az ővé. Van ezekhez a földekhez bérbeadható lakás is. Lakbér fejében húsz napot kell az embereknek ledolgozniok. Aztán sorra vehetjük a többi kulákot. Ott van Horvtáh Gézáné 25 hektáros, Nagy Károly 30 hektáros és Huszár Gyula 20 hektáros kulák. Az elöljáróság gyűlést hívott össze, mert ezeknek a szegény kulákoknak nem termett azon a kevés földjükön annyi, hogy be tudják adni beszolgáltatási kötelezettségüket. Az elöljáróság tehát azért hívta össze a kisparasztokat, hogy ezek segítsék ki a kulákokat a bajból. Remélem, hogy ezekután most már nagyobb figyelmet fognak szentelni az illetékes hatóságok Bort községnek és rövid időn belül hathatós változások történnek ott. Janstó János, Besztercebánya Velenta Anna a szovjet traktoroslányok példáját követi Elöpatony határában vígan dübörögjek a traktorok Éppen szántottak. Megállítottam az egyik traktorost és megszólítottam. Csak akkor vettem észre, hogy ez a traktoros egy fiatal lány, Velenta Anna, aki aztán elmondta, hogy már lassan egy éve lesz annak, hogy ő is belépett a traktorosok közé. Mindjárt feltűnt nekem, hogy gépét nagyon ügyesen vezeti. És mikor pár percre megállt velem beszélgetni láttam, hogy milyen nagy gondot fordít gépe rendbentartására. Megkérdeztem tőle, hogy miért választotta a trakteros szakmát? Erre azt felelte, hogy eleinte sokáig ingadozott, mert Sokan azt mondták, hogy lánynak nem való az ilyen mesterség. Később azonban meggyőződött arról, hogy ö is képes azt a munkahelyet betölteni, amit egy férfi. Velenta Anna a szovjet traktoroslányok példáját követi. Mesterségét és traktorát nagyon szereti. Kárász Zoltán, Nagypaka, Járási pártnap és aratási ünnepség Királyhelmecen Ez év szeptember 15-én és 16-án tartották meg a kírályhelmeci járásban a H. Pártnapot egybekötve a járási aratási ünnepéllyel: Szép és örömteljes volt ez a ünnep. A járás munkásai, valamint kis- és középföldműveseink együtt ünnepelték meg a szocializmus építésében eddig elért eredményeket. A kírályhelmeci járás dolgozói büszkék arra, hogy a kassai kerületben elsőnek jelentették a Köztársasági Elnöknek, hogy szeptember 10-én száz százalékra teljesítették a gabona beszolgáltatási kötelezettségeket Szeptember 16-án vasárnap már a kora reggeli órákban nagy sürgésforgás volt Királyhelmecen. Az autók jöttek-mentek, hordták a falvakból a dolgozókat, hogy együttesen tüntessenek a békéért. Délelőtt 10 órakor a felvonulás után kezdődött a tulajdonképpeni ünnepély. A szónokok rámutattak arra, hogy a kírályhelmeci járás dolgozó földművesei megértették a CsKP Köziponti Bizottságának felhívását, hogy az első gabonát egyenesen a földműves raktárszövetkezetbe szállítsák Sor került ezután a hiányosságok megtárgyalására is. Hibák természetesen a kírályhelmeci járásban is előfordultak, de ezek nem olyanok, hogy ezeket a jövőben ki ne lehessen küszöbölni. összegezve, minden előfeltétel megvan arra, hogy a kírályhelmeci járás azt a kötelezettségvállalását, mely szerint a gabonabeszolgáltatásnek 120-százalékra tesz eleget, teljesítse. Eperjessy Ottói Királyhelmec.