Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-26 / 226. szám, szerda

U J SZO 1951 szeptember 15 Látogatásegykárpátukrajnaimilliomoskolhozban Velkije-Lucskit régen Nagy-Lucsr kának hívták. S az emberek általában c&ak annyit tudtak felőle, hogy Kárpátukrajna egyik legnagyobb faluja. A falu szélén folyik a Latorca. — Kárpátukrajnában ezt a földet tartják a legtermékenyebbnek, — mondja Ladányi Anna, a Szocialista Munka Hőse, a „Lenin"-ko!ho

z egyik munkacsapat vezetője. — Tudja, kié volt régen a mi határunk? Schönborn grófé, akinek összesen 232 ezer hektár szántóföldje, sok legeCője, rétje és erdeje volt. A faluban a parasztok többsége nála cselédeskedett. Sokan elmenekültek innen szerencsét próbálni Amerikába, de amikor ízelítőt kaptak az „amerikai boldogság"-ból, csak visszajöttek A falu lakosainak a fele megjárta Amerikát, de valamennyien üres kézzel, a legtöbben betegen tértek vissza. Itthon pedig újra csak nyomor és éhezés várt rájuk. Dolgoztunk mi látástól vakulá sig, de bizony soha nem lábalhattunk ki a nyomorból. — Bizony nehéz sorotok volt nektek is Anna Michajlovna, — kapcsolódik a beszélgetésbe Julié Rubis, a Szocialista Munka Hőse, a kolhoz fllnöke, majd felénkfordulva így folytatja: — Ki voflt azelőtt az asszony? Cselédasszony. Amikor egybekelt férjével mindössze egy hektárnyi földecskéjük volt. Az utolsó tehénkéjüket is pénzzé kellett tenniök, a férj elmehetett napszámosnak a fatelepre, az asszony pedi£ beállt cselédnek Balog Iván kulá-khoz. A bánat, az éhezés és a nyomor földje volt a múltban számunkra Kárpátukrajna. Ezektől a bajoktól szabadított meg bennünket örökre a dicsőséges Szovjet Hadsereg, amikor elhozta nekünk is a szabadságot és a boldogságot. Több kérdést teszünk fel. A kolhozelnök, a kolhoztagok minden kérdésre pontosan megválaszolnak. Elmondják mennyire megváltozott a falu képe. Velkije Lucski még soha nem látott ilyen szédületes ipari építkezést. Csupán három esztendő alatt 100 új házat építettek; minden harmadik ház kőből épült és cseréppel fedett új épület. Más lett a falu és mások lettek az emberek. A szovjethatalom és a Kommunista Párt a kárpátukrajnai parasztok előtt is megmutatta az útat az új és a boldogabb élet felé. — Mennyi gabona esett átlagban egy-egy lakosra és mennyi esik most? — tesszük fel a következő kérdést. — Érdekes számokat kapunk — szólal meg ismét a kolhozelnök. — Azelőtt, míg egyénileg gazdálkodtak, a falu 400 gazdasága talán 500 hektárt, ha bevetett. Gabonából és kukoricából összesen 7.500—8000 mázsát takarítottak be .Minden egyes lakosra 4.7—5 mázsa gabona esett volna. Ma már sokkalta kedvezőbb a kép: tavaly 678 hektárról 27.713 mázsa gabonát és kukoricát takarítottunk be, az egy-egy lakosra eső átlag már 16 mázsa volt. A kolhozgazdálkodás tehát eddig már háromszorta nagyobb eredményeket tud felmutatni, mint az egyéni gazdálkodás. Ebben az évben a jelek szerint 18—19 mázsás lesz az egy főre eső termésátlag. A „Lenin"-kolhoz 1947-beh alakult, s egyik kezdeményezője volt Kárpátukrajnában a kolhizmozgalomnak. A falusi kommunisták vezetésével 14 szegényparaszt és középparaszt vetette meg a kolhoz alapjait. Azóta példátlan fejlődés következett be Velkije Lucskin. — Kezdetben 5 lovunk, 3 ekénk, 4 ezekerünk volt és 121 hektárnyi szántón gazdálkodtunk, — fűzi tovább a szót a kolhozelnök. — Sok bajunk volt a kulákokkal. Nemcsak rágalmaztak, de meg is fenyegettek bennünket és mindenféle dajkameséket találtak ki ellenünk. Vaszilij Popovics há.zát egy éjtszaka fel is gyújtották. Mi azonban egyre több segítséget kaptunk a Párttól és a szovjetkormánytól, s ez lelkierőt adott a kolhoz tagjainak. Kolhozunk most már 400 parasztgazdaságot egyesít és összesen 1530 hektáron gazdálkodunk. Gazdaságunk fő ágai a földművelés é« az állattenyésztés. Terméshozamunk évről-évre emelkedik. Az elmúlt évben a hektáronkénti átlagos terméshozam kukoricából 61.2 mázsa, napraforgóból 25.7 mázsa, burgonyából 244 mázsa és dohányból 17 mázsa volt. Arra a kérdésre; mi tette lehetővé, hogy a kolhoz ilyen magas terméseredrftényeket érjen el, Ladányi Anna így válaszolt. — A magas eredményeket mindenekelőtt a tálaiiavitás, a vetőmag minőségének emelése, a fejlett földművelés bevezetése és a nehéz testi munkát igénylő folyamatok nagyfokú gépesítése tette lehetővé. Ezt csakis nagyüzemi kollektív gazdálkodás útján lehet biztosítani. Vegyük például a kukoricát: az egyéni gazdák azelőtt legfeljebb 18—20 mázsát tudtak hektáronként begyűjteni belőle, a kolhozban a mult gazdasági évben már 61.2 mázsa volt. a hektáronkénti átlagtermés. — Kolhozunk megalapítása óta csapatvezető vagyok. Igyekeztem bevezetni minden micsurini módszert, alkalmaztam sok agrotechnikai újítást, egyúttal szorgalmasan tanulmányoztam az élenjáró mezőgazdasági dolgozók eddigi tapasztalatait. 1948-ban munkacsapatom hektáronként 26.5 mázsa napraforgó-magot termelt. A szovjetkormány megbecsülte munkánkat, akkor kaptam a 6zovjetkormánytól a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, csapatom tagjai pedig megkapták az érdemrendet. A következő évben csapatom 10 hektárnyi területen már 30.4 mázsás hektáronkénti átlagtermést ért ed. Ebben az évben a 39 mázsa napraforgóért és a 220 mázsa kukoricáért versenyezünk. Soha nem látott jólétben és egyre javuló kulturális viszonyok között élnek a kolhoz tagjai. Anna Fincsaknak régen, amíg cselédeskedett a kulákoknál, alig volt betevő falatja. A mult évben már annyi gabonát kapott munkaegységei után, hogy két évre is elegendő lenne: 37 mázsa kukoricát, másfél tonna burgonyát, 7 mázsa búzát, bort, egyéb mezőgazdasági terméket és jelentős pénzösszeget. Ladányi Anna férjével az elmúlt évben 66 mázsa kukoricát. 8.6 mázsa búzát, 33 mázsa burgonyát, 7 mázsa napraforgót, 160 liter bort, sok takarmányt és magas pénzösszegeket kapott. — Ez azonban még nem minden — jegyzi meg Ladányi Anna. — Az alapbéren kívül a terv túlteljesítéséért még kiegészítő jutalmat is kaptunk. Ilyen jutalmat kapott Pjotr Popovics csoportja is. A terv szerint 14 hektárnyi területen 897 mázsa kukoricát kellett volna termelnie önnek a csoportnak, de 1312 mázsát takarítottak be, terven felül tehát 415 mázsát. Ezért minden olyan munkaegység után, amit a kukoricaföldeken dolgoztak le, a csoport tagjai kiegészítésképpen még 12 kg kukoricát kaptak. Nem csoda, ha évről-évre nő kolhozunk gazdagsága. Az elmúlt évben már milliomosok lettünk. Ez lehetővé tette, hogy hatalmas építkezésekbe kezdjünk. Nagyon sok gépet és mezőgazdasági felszerelést vásároltunk, nagymenynyiségű haszonállatot és talajtápsókat szereztünk be. Beszél fiáról is, aki mérnöknek készül. — Nemrégiben eszembe Jutott az az idő, amikor fiam még egészen kicsi volt. Emlékszem, hogy megjöttem est® a kuláktól, kisfiam keserves sírással fogadott: a ruha helyett rongyokba volt csavarva kis teste. Egész nap a kuláknál hajladoztam azért a falat kenyérért, amit a fiamnak hoztam. Csak néztem a gyeraket és elfacsarodott a szívem arra a gondolatra, hogy belőle is cseléd lesz ... Hát nem lesz cseléd! Most már senki sem csodálkozik, ha mérnökként tér vissza a faluba. Számos idevalósi kolhozparaszt gyermeke tanul már az egyetemen; van, aki éppen Moszkvában, a mi drága Moszkvánkban végzi a főiskolát. Ilyen boldog életet biztosít számunkra a kolhozgazdálkodás. A társas gazdálkodás a leghelyesebb út; ezen az úton vezet bennünket a Lenin és Sztálin pártja. Ennek az útnak a helyességét a mi életünkön kívül ntllió és millió szovjetparaszt élete is bizonyítja. mMWmtWMIM

tt

MI

HHHM

WI

MMMWHM Vígabban zöldül... Az úr olyan nagy úr volt, hogy bérese alig látta. Elcsavargott a nagy világba, ott szórta el a pénzt, aranyat mit e kicsike világtól elragadt. Evekig tán haza sem gondolt. Vígan élt, pazarolt a léha, mégis, ha jött betoppant néha, olyankor pénzért jött, s odébb állt; nem látta, meg se nézte a neki termi határt. Most a jószág, a föld ls érzi, hogy a nép igaz, hű gazdája, ügyel minden kis barázdára, minden kis rögöt ösmer, szeret. Vígabban zöldül a határ, s kétszeressen ontja a búzát, kenyeret. Bábi Tibor Hatalmas sztálini építkezés Irta: N. SCSIBRAJEV a Sz. K. (b) P. Kujbisev tartományi Bizottságának titkára. A napokban volt egy éve annak, hogy nyilvánosságra hozták a Kommunista (bolsevik) Párt és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát, a kujbisevi vízierőműtelep megépítésére. A kormányhatározat közzététele után hatalmas mértékben bontakozott ki a munka. Az építők rövid idő alatt több mint másfélmillió tonna különböző anyagot szállítottak a munkahelyekre, új munkástelepeket, klubokat és kórházakat építettek. Hatalmas faipari kombinátokat, önműködő javítóüzemeket létesítettek s ugyanakkor megkezdték a beton és egyéb üzemek építését is. Néhány nap múlva befejeződik a magasfeszültségű táviróvonal építése, mely összeköti Kujbisevet az építkezési telepekkel. A kujbisevi vfzierőműtelep létrehozása fényes bizonyítéka a Bolsevik Párt, a szovjet kormány és Sztálin elvtárs személyes gondoskodásának a szocialista mezőgazdaság további fejlődése és a kolhozparasztság jólétének biztosítására. A kujbisevi vizierőmfltelep rövid időn belül olcsó villanyáramot és hatalmas öntözésre szolgáló vízmenynyiséget ad a volgántúli mezőgazdaságnak. A tartományban százezer hektárnyi földet fognak öntözni a vízierőműtelep segítségével. Ez hatalmas lendületet ad a mezőgazdaság további fejlődésének. A földek öntözése, mint a sztálini természetátalakító terv szerves része, örökre megszünteti a szárazság pusztító hatását.. A tudományos kutatóintézetek adatai, valamint a tartomány élenjáró kolhozainak és szovhozainak tapasztalatai bebizonyították, hogy a volgántúli vidék legfontosabb terménye a jarovizált búza, mely hektáronként 35—40, sőt több mázsát fog adni. Az öntözött földeken a búza nagy fejlődést mutat. A tartomány kolhozai és szovhozai felhasználják a Volga vízét és hatalmas mennyiségű elsőrendű minőségű volgántúli búzát termelnek majd az országnak. Az öntözött földműveléssel a kolhozok és szovhozok földjein, az ágas búza meghonosítására kedvező távlatok nyílnak. Amint a tapasztalatok mutatják, magas termékenysége mellett a dőléssel szemben is kellő szilárdsággal rendelkezik. A tartomány öntözött földjel nagyteriedelmű értékes iparnövényeket fognak termelni: mint cukorrépát, kendert és egyéb rostosnövényeket, különböző olajos növényeket, napraforgót,. koriándert és egyebeket. Fejlődésnek indul majd a kolhozok és szovhozok állattenyésztése is. Aí öntözött mezőgazdaság biztosítani fogja az állatállomány kitűnő és bőséges takarmányozását. Az öntözött földeken ugyancsak nagy lehetőségek nyílnak a dús és tartós lucerna termesztésére. Fejlődni fog a zöldségtermelés és nagyterjedelmű gyümölcsöskertek létesülnek. A kujbisevi vizierőmfltelep üzembehelvezése a mezőgazdaság villamosítását magasabb fokra emeli. A kolhozok és szovhozok, lehetőséget nyernek a nehéz munkák villamosítására, a mezőgazdaság és állattenyésztésben már most megkezdődtek a tudományos technikai munkálatok a villanygépek és traktorállomások építésére^ amelyek az öntözött mezőgazdaság legfontosabb kellékel. A kujbisevi vfzierőműtelep energiáját felhasználják a kolhozparasztság anyagi és kulturális színvonalának emelésére. A volgántúli vfzszegény rajonokat gazdag és fejlett mezőgazdasági és állattenyésztési rajonokká változtatják át. A Bolsevik Párt és a szovjet nép, Sztálin elvtárs vezetésével virágzó kertté változtatja át a Volgántúli vidéket. A tartomány kolhozai előtt nagy. szerű távlatok nyílnak a közvagyon megnagyobbodására és a kolhozparasztság életszínvonalának további emelésére. A villanyerő széleskörű alkalmazása a mezőgazdaságban, emeli a kolhozparasztság munkatermelékenységét és ugyanakkor hozzájárul a falu és a város közötti határ végleges eltörléséhez. A kujbisevi vfzierőműtelep dolgozói ígéretet tettek Sztálin elvtársnak, hogy minden erejüket latbavetik az előttük álló feladatok megvalósításának érdekében. A kujbisevi tartomány kolhozparasztsága szavát adta, hogy minden segítséget megad a vfzierőműtelep építőinek. Együtt a sokmilliós szovjet néppel, Kujbisev tartomány kolhozparasztjal minden áldozatot meghoznak a sztálini kor e hatalmas építkezésének létrehozásáért. JHakizim í^ôrkij: cAz „OLaiz&rizág,L mejékMt rr Hl Génuában a pályaudvar előtti lds téren sürü néptömeg gyűlt össze. Főként munkások, de rajtuk kivül még sok jólöltözött és jóltápált ember. A tömeg élén — a városi tanács tagjai. Fejük felett lobog a város nehéz, művészien kivarrt selyemzászlaja és mellette csattognak a munkásszervezetek sokszínű lobogói. Csillog a zászlók aranybojtja, csillognak a roj tok a zsinórok, ragyog a napfényben a zász'órúd vége, suhog a selyem és mint valami kórus, amely fojtott hangon énekel, zúg az ünnepélyes hangulatú embertömeg. Felettük a magas talapzaton — Colombus figurája. Az ábrándoz óé, aki sokat szenvedett azért, mert hitt és — azért győzött, mert hitt. Most is lenéz az emberekre és márványszája mintha azt mondaná: — Csak azok győznek, akik hisznek. A lábánál pedig, as egész talapzatot körülrakták réztrcumbitákkal a zenészek. A réz úgy csillog a napfényben, mint az arany. Félköralakban áll az állomás súlyos márvány-épülete. Ugy tárja ki a szárnyait, mintha át akarná ölelni az embereket. A kikötőből idehallatszik a gőzösök nehéz lélekzése, hajókerekek forgásának tompa zaja, a hajóláncok csörgése, füttysző és kiáltozás. A teret csend üli meg, nagy a forróság és mindent elönt a verőfény. Az erkélyen és a házak ablakaiban asszonyok, virággal a kezükben, ünnepien öltözött gyermekek, mintha azok is virágok lennének. Sípol a mozdony, az állomáshoz közeledik. Megmozdul a tömeg, s mint felröppenő madarak, úgy emelkednek a levegőbe a gyűrött kalapok. A zenészek hangszereik után nyúlnak és néhány komoly, képű, idősebb ember előre lép, arccal a tömeg felé. Mondanak valamit, közben karjukkal jobbra, balra integetnek. A tömeg lassan, nehézkesen megmozdul, széles utat nyit a térbe torkoló utca felé — Kit várnak? „ — Gyermekeket, Pármából! Ott, Pármában sztrájk folyik. A gyártulajdonosok nem engednek és a munkások számára súlyossá vált a helyzet, összeszedték hát gyermekeiket, akiket már-már levert lábukról az éhség és elküldték őket az elvtársaikhoz, Génuába. , A pályaudvar oszlopai között elindult a kis emberkék rendezett menete, öltözetük rendetlen éa a gyerekek bozontos rongyaikban olyanok, mint valami ijesztő kicsiny állatok. Jönnek, kézenfogva, ötös sorokban — nagyon kicsinyek, porosak és szemmelláthatóan fáradtak. Az arcuk komoly. De a szemük élénken és fényesen csillog. Amikor a zene tiszteletükre a Garibaldihimnuszt kezdi játszani, ezeken a sovány, hegyes és éhes arcokon — mint valami vidám hullám — futát az elégedettség mosolya. , A tömeg fülsüketítő kiáltással üdvözli a jövő nemzedékét. Meghajolnak előttük a zászlók, recsegnek a réztromblták, szinte megsiketltik éa megnémítják a gyermekeket, aki a fogadtatástól megilletődve, egy pillanatra megtorpannak. De azuttin hirtelen, mintha egyszeri* kiegyenesednének, megnőnének, egy testbe forrnának össze, százféle hangon kiáltják, mintha minden hang ugyanabból a mellből törne kit — Viva Italia! , — Éljen az ifjú PArma.1 — zúg a tömeg és a gyerekek felé tolong. _ Evviva Garibaldi! — kiáltják a gyerekek és szürkeségük beékelődik a tömegbe, hogy a következő pillanatban eltűnjenek benne. A hotelek ablakaiban, a házak tetején fehér madarakként lobognak a kiterített kendők és onnan felülről hullik az emberek fejére & virágeső a sok vidám, hangos kiáltás. Minden ünnepélyessé vált. Minden felélénkült, mintha a szürke márvány is színes foltokkál virágoznék. Lobognak a zászlók, repülnek a kalapok és a virágok, a felnőttek feje felett kis gyermekfejek nőnek ki. A levegőben megcsillannak az apró, sötét gyermekkacsók,' elkapják a virágokat és integetnek és egyre csak zúg a levegőben a szüntelen, hatalmas kiáltás: — Viva il Socialisimo! — Evviva Italia! Már szinte minden gyereket kézenfogott valaki. A kicsinyek ott ülnek a felnőttek vállán., odaborulnak a komolyképü, bajuszos embeNagy 25. IX. rek széles mellére; a zenét már alig hallani a nagy zajban, kacagásban és kiáltozásban. A tömegbe befurakodik néhány asszony, hogy kiválasszon magának egyet az érkezettek közül és közben egymás felé kiáltoznak: — Maga kettőt visz, Annita? — Igen maga is? — No, meg egyet a sánta Margarétának is... A téren mindenütt vidám, lelkes, ünnepélyes arcok, fátyolos szempárok és itt-ott már kenyeret majszolnak a sztrájkolók gyermekei. — A ml időnkben ilyesmire nem gondoltak! — mondja egy öreg, akinek madárcsőrhöz hasonlít az orra és fekete szivar fityeg a foga között — Á — pedig milyen egyszerű... — Igen! Ez egyszerű és okos. Az öreg kiveszi a szivart a szájából, hosszan nézi a végét, egyet sóhajt és leüti a hainut Azután — mert észrevette, hogy két pármai gyerek áll a közelében, nyilván fivérek — hirtelen riasztó arcot vág, felborzolja magát — a gyerekek nagyon komolyan nézik az fireget — szemére húzza a kalapját és szétcsapja a karját A gyerekek szorosan Egymáshoz simulnak, félénken meghátrálnak, az öreg pedig- hirtelen legugol és nagyon ügyes hangutánzással kukorékolni kezd. A gyerekek elkacagják magukat mezítelen sarkukkal kopognak a tér kövezetén, az öreg pedig feláll, megigazítja a kalapját, láthatóan úgy érzi, hogy mindent megtett amit tennie kellett, bizonytalanul botladozva továbbáll. Görnyedthátú, ősz anyóka, arca mint a boszorkányé, csontos állán durva, szürke szőrszállak, áll Columbus szobrának lábánál és sírt Vörösresírt szemét kifakult sálja szélével törölgeti. Sötét és csúf, olyan szörnyen egyedül áll az emberek lelkes tömegében... Táncléptekkel közeledik egy feketehajú génuai nö. Kézenfogva ve. zet egy hétéves emberkét, akinelt lábán facipő van, fején pedig egy szürke kalap, amely egészen válláig ér. Az emberke megrázza a fejét hátra akarja tolni a kalapot a tarkójára, de az mindig visszaesik az arcára. A asszony hirtelen lekapja a nagy kalapot a kis fejről, magasra lóbálja, valamit énekel éa nevet hozzá a gyerek felnéz rá, felveti a fejét — csupa mosoly, azután felugrik, el akarja kapni a kalapot és a következő percben mindketten eltűnnek. Magas bőrkötényes férfi jön, hAtalmas kezével egy hatéves kislányt tart a vállán, a gyerek olyan szürke, mint egy kis egér. A férfi ah. hoz az asszonyhoz fordul, aki vele egy sorban halad és egy tüzivöröshajú fiúcskát vezet. — Érted — ha ez itt megfogamzik.,. nehezen tudnak legyűrni bennünket mi T És melegen, hangosan, tinmepdlyesen kacag, kis terhét fel-feldo&>> ja a kék ég felé és kiabál: — Ewiva Párma-a! Az emberek elvonulnak, elvezetik és elviszik a gyermekeket A téren osak az összetaposott virágok, kon. fettik és a hordárok vidám csoportja marad, felettük pedig annak aa embernek nemes figurája, aki fel. fedezte az Újvilágot. Az utcákból pedig, mintha hatal, mas trombitákból jönne, oly szépen ömlik vidám kiáltozása azoknak, akik új élet elébe sietnek. 1911,