Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-23 / 224. szám, vasárnap

Világ proletárjai eg

yesülj

etek! t..*..*..*..*..*.,e.,*,*,*.*., »..«..< A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 szeptember 23. vasárnap 2 Kčs IV. évfolyam, 224. szám A bratislavai kerület jelenti a Köztársaság Elnökének, hogy 100*02 százalékra teljesítette a gabonafelvásárlást A bratislavai kerület Szlovákiában másodiknak, az országban pedig a hetediknek szeptember 21-én pénteken 100.02 százalékra teljesítette a gabonafelvásárlás tervét. A kerület vezető dolgozói értesítették erről Klement Gottwald köztársasági elnököt a következő levélben: Drága Elnök Elvtárs! Értesítünk, hogy a bratislavai kerület 1951 szeptember 21-én 13.30 órakor teljesítette a gabonafelvásárlás tervét 100.02 százalékra. Ezen feladat teljesítése elsősorban Egységes Földműves Szövetkezeteink, valamint kisés középföldműveseink és állami birtokaink magas beszolgáltatási készségének köszönhető. A felvásárlási terv teljesítésében üzemeink munkásai, a népi közigazgatás és a felvásárlási szervek dolgozói is érdemet szereztek, az idei kampányban segítették a kisés középföldműveseket, hogy azok kikerüljenek a "falusi gazdagok, szabotálok és spekulánsok befolyása alól. Az idén 13.09 százalékkal magasabb beszolgáltatási feladataink voltak, mint az elmúlt évben és választervként kerületünk további 4.92 százalékkal megszilárdította ezt. Az idei felvásárlás eredménye tehát arról tanúskodik, hogy a dolgozó földművesek széles tömegei kerületünkben helyesen értelmezik Kommunista Pártunk Központi Bizottságának és kormányunknak utasításait a mezőgazdasági termelés fokozásáról. Ezek az eredmények továbbá meggyőző bizonyítékai annak, hogyan lehet az Egységes Földműves Szövetkezetekben a saját munkaerők teljes mértékben való kihasználásával biztosítani dolgozó népünk élelmiszerellátásában való mennél nagyobb részvételt Emellett meg kell említenünk, hogy az idei felvásárlás alatt nem tudtuk teljes mértékben, főleg szervezeti és kádertéren biztosítani a kormány és Pártunk jelszavának: „az első gabonát a cséplőgéptől az államnak" megvalósítását. Ez a hiányosság jelentős mértékben hátráltatta kerületünkben a felvásárlás gyors folyamatát és tanulságul szolgál számunkra, hogy a kormány és a Párt utasításait mindenekelőtt szervezeti téren kell kidolgozni és azok megvalósítását kádereink segítségével kell biztosítani. Végül pedig a felvásárlási kampány megmutatta a helyi pártszervezeteink és a népi közigazgatás szerveinek munkájában lévő gyenge pontokat, főleg a tömegpolitikai munka terén. Ezért a jövőben gyorsan el kell távolítanunk a hiányosságokat és meg kell javítanunk falvainkban és üzemeinkben a politikai munkát. Tanulva eddigi hiányosságainkból, magunkévá téve a Te tanácsaidat és utasításaidat, drága Elnök Elvtárs, a jövőben is céltudatosan fogunk gondoskodni minden egyes beszolgáltatási szerződés teljesítéséről és törekedni fogunk arra, hogy mennél több gabonát tudjunk felvásárolni a szerződéseken felül. Az őszi munkákra való jó előkészülettel Egységes Földműves Szövetkezeteinknek további megszilárdításával, valamint az állami traktorállomások és az állami birtokok munkájának javításával már most biztosít juk földeinken a jövő évi jó termést. Igy teljesíthetjük legjobban azokat az utasításaidat, amelyeket a CsKP Központi Bizott ságának utolsó ülésén tűztél ki elénk és így felelhetünk meg a legjobban a háborús gyújtogatok és azok ügynökeinek kísérleteire, és végül így járul hatunk hozzá a legjobban a világ békeszerető embereinek a békéért folytatott harcához. Az elhurcolt gyermekek szüleinek levele Viliam Široký miniszterelnökhelyettes, külügyminiszterhez Közönségünk külügyminisztériumunknak az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségéhez intézett szeptember 20-i jegyzékéből értesült azoknak a gangsztereknek aljas tettéről, akik szeptember 11-én elhurcoltak Nyugat-Németországba egy vonatszerelvényt

N csehszlovák állampolgárokkal. Az amerikai megszálló hatóságok előkészített segítséget nyújtottak a bűnösöknek. Az amerikai ČIC hírszolgálati ügynökség ügynökei és az amerikai megszálló hadsereg katonái géppisztolyokkal, géppuskákkal, rábeszéléssel és erőltetéssel sikertelenül törekedtek megtörni polgáraink ellenállását és azon elhatározásukat, hogy visszatérnek hazájukba Különös figyelmet fordítottak a fiatalokra, kiket fenyegetésekkel, hazug ígérgetésekkel akartak maradásra bírni. Mikor az elhurcolt fiatal egyének szülei megtudták, hogy az Amerikai Egyesült Államok németországi megszálló hatóságai máig is erőszakkal visszatartják gyermekeiket, levelekben fordultak Viliam Siroky miniszterelnökhelyettes külügyminiszterhez és hivatalához azzal a kérelemel, hogy minden intézkedést tegyenek meg gyermekeik visszatérésére. M. Nedved asszony, Aš, Masarykutca 8, levele elején felhozza, hogy unokaöccsét, Ocsenásek Ottót (szül. 1933), akit gyermekkora óta nevel, mivel édesapja . nincsen, vonaton elhurcolták Nyugat-Németországba. Semmi oka nem volt arra, hogy nyugatra megszökjék Nedved asszony fgy ír tovább: »Kérem, hogy visszajöhessen a Csehszlovák Köztársaságba és itt tovább tanulhasson, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy mi célra akarják ott felhasználni a mi ifjúságunkat. Határozottan tiltakozom az ellen, hopv őt ideeen ellenséges hatalom cé'iaira kihasrnátiák és azt akarom, hogy térjen haza kötelességeihez, amelyek hazájához, nemzetéhez fűzik. Kristofek Oldrich mérnök, Aš, Sztafingrádí-utca 7., 1934-ben született György fiáról ezt írja: »A fiam kiskorú és egyáltalán nem volt az a szándéka, hogy külföldön maradjon. Kérem szíveskedjenek intézkedni, hogy mielőbb kiadják. Nem engedhetem meg, hogy idegen szolgálatban mint kiskorút felhasználják saját nemzetem ellen. Ügy gondolom, hogy őt elhurcolták vagy rákényszerítették, hogy maradjon Németországban*. Bures Jarmila, Aš, Gottwald u. 11, levelében kifejezi mély bizalmát kormányunkhoz és Viliam Široký miniszter személyéhez és kéri, hogy hassanak oda, hogy orvosoltassék egy aggódó anya fájdalma. Levele további részében ezeket írja: „Nem hiszem, hogy önként ottmaradna és ne térne vissza. Ki ismerheti jobban gyermeke gondolatait mint az anya, aki kiskorától a haza és a cseh nemzet iránti szeretetet oltotta gyermekébe. Irtózom attól, hogy gyermekemet, akinek egész életemet szenteltem, akit mint tisztességes anya felneveltem, hazánk elleni gyűlöletre neveljék, vagy — amitől legjobban irtózom, — hogy saját nemzete ellen fegyveres szolgálatra képezzék ki." Levele zárórészében kéri, hogy minden intézkedést tegyenek meg, hogy fiát a lehető legrövidebb időn belül visszakapja. Jágr Božena, Aš, Nádražná 2148, levelében a következőket írja: Szeptember 11-éA, amikor Zdenek fiamat erőszakkal Nyugat-Németországba hurcolták, én és családom megbizonyosodtunk arról, hogy még ma is elhurcolhatnak fegyvertelen és tisztességes embereket otthonukból, és e mellett cinikusan szabadságról és a demokráciáról beszélnek. Ez a tény számomra nagyon fájdalmas, mert akkor hurcolták el, amikor gyermekem emberré fejlődésében volt és lehetősége volt, hogy életét valóban szabad hazában tölthesse. Nekem, szerető édesanyának, aki láttam, hogy milyen boldog az ő élete az új körülmények között, kimondhatatlanul fáj, ha meggondolom, hogy áldozatul esett néhány árulónak és kényszerítették öt becstelen fenyegetésekkel, reá gyakorolt nyomással, hogy oly országban éljen, ahol a szabadság csak a gazdagok tulajdona és ahol mindent elkövetnek azért, hogy nemzetüket lealázzák és romlásba döntsék, hogy új háború szenvedéseit zúdítsák rá. Nem hiszem és sohasem fogom hinni, hogy annál a nevelésnél fogva, amelyet én adtam neki, az árulók kezében készséges eszközzé válhatna. „Továbbá ezt írja: „Hallottam azoktól, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy visszatérhettek, hogy azzal fenyegették őket, hogy itthon büntetés vár reájuk. ®n azonban tudom, hogy ilyesmi teljességgel lehetetlen és ezért kérem önt miniszter úr, hogy érvényesítse minden befolyását és törekvését arra, hogy fiam családjához, hazájába visszatérhessen." A levelek tele vannak fájdalommal és mélységes fölháborodással azok ellen, akik az amerikai megszálló hatósággal együttműködve, elhurcolták ezeket a fegyvertelen, éretlen fiatalokat otthonukból és aztán még cinikusan szabadságról és demokráciáról mernek beszélni. Az amerikai imperialisták ezzel a gangszter-csínnvel csak még jobban leálcázták piszkos arculatukat az egész világ előtt. Agitátorok előre, döntő küzdelembe a Központi Bizottság határozatáért Falvainkon és városainkban útnak Indultak az agitátorok, az agitkettősök, hogy segítsék teljesíteni az SzKP Központi Bizottságának határozatát. A pénteki, szomb ati és vasárnapi nanokon a dolgozók sajtóelőadásokon beszélnek a pártsajtó terjesztésének fontosságáról és saját tapasztalataikról, hogyan segíti őket a pártsajtó mindennapi harcukban. Bratislavában a pártsajtó új előfizetőinek toborzásában egyik legjobb agitátornőnk Kalný Adrienne, a Medikaüzemből, aki eddig 46 Pravda, 31 Cj Szó 32 Rudé Právo előfizetőt szerzett. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor a kiváló agltátornő Sýkora megbízott kezéből átveszi jo munkájának jutalmát, az értékes könyvajándékot. Az Uj Szé a kassai kerületben is kerüljön minden magyar család asztalára! Albert elvtárs, a füleki zománcgyár munkása, a tegnapi ünnepi sajtóestén fölszólalásában ezeket mondotta: — Csak az, aki tudja, mit jelentett számunkra a pártsajtó a múltban, a burzsoá reakció elleni küzdelemben, csak az értheti meg, mit jelent nekünk a pártsajtó ma, az ötéves tervért folyó harcban. Ugy hisszük, ebben a mondatban tömören benne van minden, amit a pártsajtó napján megkezdett kampány folyamán mondanunk kell a dolgozó tömegeknek, hogy valóra váljon az SzKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén hozott határozat, hogy valóra váljon Široký elvtárs javaslata a pártsajtó példányszámának 300.000-re való emeléséről. S az agitátorok, akik ezekben a fíapokban felkeresték a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek családjait, érveiket fgy kapcsolták össze és Albert elvtárs szavainak kifejtésével bizonyították az üj Szó és a Pravda mindennapos olvasásának nagy fontosságát a szocializmus győzelméért, a gottwaldi ötéves terv teljesítéséért folyó harcunkban. Az Uj Szó immár csaknem háromesztendős tapasztalata azt mutatja, hogy azokban az üzemekben, ahol a munkásság felismerte, a pártsajtó állandó olvasásának szükségességét, javul az agitációs és tömegpolitikai munka és az elvtársak önmaguktól is megtalálják a megoldást a szocialista építésnek sokszor bonyolult kérdéseiben. A tapasztalatok ugyanekkor azonban azt is bizonyítják, hogy ahol az üzemben még kevés munkáslevelező és üzemi tudósító ír közleményeket, cikkeket az Üj Szó egyes számaiban, ott a dolgozók érdeklődése a lap iránt nem olyan állandó és rendszeres, mint azokban az üzemekben, ahol az üj Szó üzemi tudósítóinak munkáslevelezőinek jól kiépített káderei tevékenykednek. Amikor követtük az üzemi tudósítók munkáját, megállapíthattuk azt, hogy munkájuk nyomán egyes műhelyekben, vagy üzemi csoportokban valósággal fellángolt az érdeklődés a pártsajtó minden száma iránt és lassan a dolgozók a munkáslevelek olvasásáról — mert ez volt a kezdet, — áttértek más kérdésekre is és sok helyütt néhány üzemi tudósító komolyan felfogott jó munkája e?ész csoport levelező tevékenységét indította meg, vonta maga után. Nyugodtan állíthatjuk, hogy azokban a járásokban és kerületekben, ahol a pártlapok vásárlása megfelel a szlovákiai méreteknek, ahol a pártsajtó előfizetőinek arányszáma a lakossághoz viszonyítva megfelelt az országos aránynak, azokban a kerületekben a politikai munka sokkal kevesebb akadályba ütközött és általában nagyobb sikereket értünk el az építés terén. E tények szemléltető példája a kassai kerület. A kassai kerület lakosainak száma csaknem megegyezik a besztercebányai kerület lakosainak számával Mégis — és jól figyeljük meg a különbséget, — a besztercebányai kerületbe kétszer annyi Uj Szó jár, mint a kassai kerületbe és vannak olyan, az Uj Szó tömeges vételével kiemelkedő üzemek, vagy szövetkezetek is, ahol az Uj Szó példányszáma kétszeiesen meghaladja például a Kassa városi U j Szó-fogyasztást. Ezek után leliet-e véletlennek tekinteni, hogy a besztercebányai kerüleltben elsőnek fejezték be a gabonafelvásárlást, míg Kassa az országos versenytáblázat utolsó helyein kullog és általában lehet-e véletlennek tekintem azt, hogy a besztercebányai kerület járásainak többsége sokkal rugalmasabban reagál Pártunk minden szavára, mint pl. a kassai kerület. De ne menjünk ilyen messzire, ne számoljuk és ne próbáljuk lemérni a pártsajtó hatását kerületi méretekben, ragadjunk csak ki egy ki

rivó példát magából a kassai kerületből járási méretekben. A kassa: kerületben elsőnek a királyhelmeci járás teljesítette, a gabonafelvásárlást. Véletlen-e, hogy a kassai kerületben a királyhelmeci járás áll a pártsajtó vételének élén? Míg ugyanakkor a tőketerebesi járásba 86, a rőcei járásha 72 és a gálszécsi járásba összesen 22 Uj Szó jár a szeptember 4-i kimutatás szerint. Ezek az adatok kell, hogy gondolkodóba ejtsék a kassai kerület pártmunkásait, pártonkívüli dolgozóit, a CSEMADOK kultúrmunkásait, a fejlődő szövetkezetek harcosait, minden dolgozó magyart a kassai kerületben. Kell, hogy miután az elvtársak kellően mérlegelték ezt a helyzetet, a reájuk váró felemelt feladatok fényénél világosabban lássák a pártsajtó terjesztésének fontosságát és minden erejükkel feküdjenek bele a munkába. A Kohászati Kombinát munkaerőinek kérdése is a magyar falvakban jórészt annak a kérdése, hogyan javul bennük az eddig teljesen elhanyagolt politikai tömegmunka és annak első hírnöke, az Uj Szó példányszámának emelke* dése. Nem véletlen az sem, hogy amikor az Uj Szó tavaly októberben megszervezte első munkás- és parasztszerkesztői tanfolyamát, amefly kiváló sikerrel végződött és az Uj Szót, valamint a többi magyar eajtósaervet értékes káderekkel látta el, ezen a tanfolyamon a kassai kerii'et jóformán egyáltalán nem volt képviselve. Pedig ugyanúgy, mint ahogy a besztercebányai kerületben felszólítottunk minden üzemi pártbizottságot, hogy küldje el fejlődőképes fiataljait, munkásleveJezőit, üzemi újság szerkesztőit erre a tanfolyamunkra, ugyanúgy tettük ezt a kassai kerület összes üzemeiben is. Míg azonban a besztercebányai kerület üzemi pártszervezetei 14 elvtársat jelöltek a háromhónapos iskolára, a kassai kerület üzemei csak egyetlenegyet, aki azonban hívásunkra nem je'ent meg az iskola megindulásakor. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az elvtársak az üzemekben, a szövetkezetekben és a hivatalokban nem értették meg a pártsajtó döntő szerepét a politikai tömegmunka javításában és ezáltal hozzájárulását az ötéves terv feladatainak teljesítésében. A munkáslevelezők és üzemi tudósítók teljes hiánya a kassai kerület üzemeiben és szövetkezeteiben ugyancsak egyik figyelmeztető jele és bizonyítéka annak, hogy a kassal kerület üzemeiben ós falvaiban a politikai tömegmunka nagyon alacsony színvonalon áll és természetesen ennek következtében a pártsajtó fogyasztása távolról sem olyan, mint aminőre szükség volna éppen azokkal a feladatokkal kapcsolatban, amelyeket Szlovákia iu^rosítása a kassai kerülettől rrtegkövetel. Pedig vannak jó példák, amelyek jelentősen fc-őre vitték a pártsajtó ügyét a keletszlovákiai üzemekben és szövetkezetekben. Az Uj Szó sorozatos cikkei a Keletszlovákiai Gépmüvekről és annak kérdéseiről, a jelentős terjedelmű napi anyag, amelyet az Uj Szó a Kohászati Kombinát életéről vagy a keletszlovákiai falvak problémáiról közö

1, jelentős módon előrevitték dolgozóink kapcsolatát a Párttal és sokat lendítettek a számos év mulasztását srnylfl kassai kerületen. Kár, hogy ezeket a jó kezdeményezéseket a kassai kerület fejlett elvtársai nem karolták fel, nem vet. ték munkaprogrammjukba és nem fejlesztették tovább, bár éppen itt gazdag hagyományokból táplálkozhatna a kommunista magyar pártsajtó. A Sajtó Napja és az azt követő kampány kell, hogy a kassai kerületben is me£t»ozza a megfeleld eredmények**. Kell, hogy az elvtársak ebben a kerületben is végra szívügyüknek tekintsék az Uj Szó terjesztését és ebben a kerületben is, ahol annyi magyar dolgozó harcol a szocialista haza felépítéséért, minden dolgozó magyar család asztalán ott legyen az Uj Szó, amely a Párt szavával harcba viszi, neveli, segíti, irányítja a dolgozó magyar tömejí'rtet a szocializmus és a béke győzelmének útján. Horváth László.