Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-22 / 223. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT (7jííftiíitlfí£ a 3C(iva-3tiuu ellett A síkságon, a puszta mélyébe vesző csatorna mentén könnyű sátrak lapulnak a földhöz. Ablakuk az Amu-Darjára tekint. A folyó itt szélesen hömpölyög, Andrej Jefimovics Kosztyenko magas ukrán férfi, az Amu-Darjára nézve a Bug déli folyását képzeli maga elé, ahol a gyermekéveit töltötte. Kosztyenko, a háború után a Nyikolajev melletti sztyeppén tavak és víztárolók építésén dolgozott, mo3t pelig családjával együtt eljött ide a Kara-Kumba, hogy építse a Turkmén főcsatornát. Felesége, Ljubov Alexejevna, amikor megérkeztek, azt kérdezte: — De hol vannak itt a házalt?! Nem látok egy üzletet sem ... — Mindent magunk fogunk felépíteni, — hangzott férje válasza. — Azért vagyunk mi az építkezés úttörői... Kosztyenko még le sem rakta családja holmiját a gépkocsiról, amikor megrakodva egy egész gépkocsi oszlop, érkezett. Bútort iparcikkeket, élelmiszereket hoztak az építők számára. Grigorjev Ivanovics Bergel i sz, a tahija-tasi építkezési körzet vezetője, Ignatov főmérnökkel együtt végigjárta, megszemlélte a partot. Kiválasztotta, hová kell építeni a lakóházakat, hol állítsák fel az étkezdét és a fürdőt, hol lehet ideieglenesen elhelyezni az embereket. A körzetvezetö hiába figyelmeztette az újonnan jötteket, hogy az utazás után pihenniök kell, azok másnap hajnalban már mind kimentek munkára: hozzáfogtak berendezni jövendő lakótelepüket. Rövidesen minden megváltozott. Vidáman füstölögtek a zöld sátrak kéményei. Megindult az új lakóházak építése. Negyven nap alatt több mint másfélezer négyzetméternyi lakást adtak át a használatnak. A telepen két áruház, fürdő, mosoda és étkezde nyilt meg, igazi ünnep volt mindannyiuk számára, amikor a villanytelepet is üzembehelyezték. Ma már festői látványt nyújt este a fényárban úszó Tahia-Tas telep. — Megszereztük a hídfőállást a sivatag ellen indítandó támadáshoz — mondotta egy délután az építkezési körzet vezetője, aztán hozzátette: Ott, abol rövidesen tenger lesz... — Ott, ahol most a ml ideiglenes lakótelepünk terül el, egykor kék tenger lesz ... Villámsebesen terjed el a hír a telepen, hogy Kosztyenko már rádiót is szerelt fel új házában. Az emberek valósággal özönlöttek hozzá, Ljubov Alekszejevna örömmel üdvözölte vendégeit a szépen berendezett, tágas lakásban. Moszkva előadást kőzvetiteti a kujbisevi vízierőmü épitéséről. A rádió bemondta, hogy az exkavátorok a volgai parton végzik a talajkiemelést, a munkások alapozzák a jövendő erőmütelepet. A rádió azután arról adott közvetítést, hogy milyen rohamosan épülnek Moszkvában a hatalmas új lakóházak. Ignatov mosolygott, mintha csak maga előtt látta volna a növekvő szovjet fővárost. A komszomol Marija Nazariková pedig megjegyezte: — Barátnőim azt írják, hogy nálunk, Taskentben is rengeteg emeletes házat építenek ... Kosztyenko körüljáratta szemét vendégein. — Nálunk Ukrajnában, meg itt a tavasz... — mondta szeretettel. — Milyen szép ott most minden! Virágzik a meggy, kizöldelnek az erdők ... — Bizony, óriási a mi országunk, a Szovjetunió! — szólalt meg Ljubov Alekszejevna, — S bárhová is megy a szovjetember, mindenütt nyomon követi a boldogság. .. Óvatosan karjába vette puha takaróba göngyölt fiacskáját. A kicsi útközben született. Itt, TahiaTasban kapott nevet. Az egész telep megünnepelte ezt a nevezetes eseményt. Közös kívánság fijtszaka van. A viz felöl evezőcsapások hallatszanak. A parton dolgozó fúrósok egy csónakot pillantanak meg az Amu-Darján. Kik lehetnek ezek a vakmerő emberek? Bizonyára fontos halaszthatatlan ügyük lehet Tahia-Tasban, ha nekigyürköztek éjjel átkelni a folyón. A csónak orra belefúródott a homokos partba. Tagbaszakadt ember szállt ki belőle. Szimjon Konsztanot CVôiqa él a

rDőn közúti Levél a hajózható Volga—Don-csatorna építkezéséről A két nagy orosz folyó, a Volga és a Don egymásfelé igyekszik. Már csak 100 kilométernyi távolságon kellene az akadályokat legyőzni, hogy egybefolyhassanak. De Sztálingrád közelében a két folyó ismét távolodni kezd egymástól: a Volga elindul a Káspi-tenger felé, a Don pedig az Azovi-tengerbe ömlik. A folyók között beláthatatlan sztyeppe terül el. A sztyeppe a Volga táján kissé magasabban fekszik. Sztálingrádtól délre emelkedés húzódik. Itt van a vízválasztó gernce. Ezen a tájon sem nappal, sem éjjel nem hallgat el a nagy munka zaja. Remeg a föld a nagyerejű robbantásoktól. Az útakon hosszú oszlopokban nagy teherautók haladnak. Messzire, amennyire a szem ellát, földhalmok húzódnak. Fölöttük egyre-másra jelennek meg az exavátorok markolói. Mozognak a portáldaruk gémei. Itt is, ott is betongyárakat és kőzúzókat látunk. Ezek közelében terülnek el a munkás lakótelepek. Kényelmük, nyugalmuk, tisztaságuk csábítja az embert. Mintha jelkép lenne, hogy ott épül a Volga—Don-csatorna, ahol Európát a fasiszta rabság alól felszabadító, a világnak békét adó hős sztálingrádi katonák harcoltak. A grandiózus építkezés zajában érezzük a történelmi jelentőségű ütközet késői visszhangját. A Volga—Don-csatorna építőinek tetteiben a volgai erőd, Sztálingrád legendás védőinek bátorságát és kitartását látjuk. A osatorna építői, ugyanúgy, mint azok a katO' nák, akik csaknem 9 évvel ezelőtt harcoltak itt, a tartós és szilárd béke vágyát táplálják szivükben. Ezért a békéért küzdenek ma, ami kor a nagy építkezésen dolgoznak. A hajózható Volga—Don-csatorna, az élet csatornája A fennsík enyhe lejtőjén halad a csatorna nyomvonala. A portáldaruk és exkavátorok nagy csoporto sulása jelzi azokat a helyeket, ahol a hajózsilipeket építik. A keleti lejtön 9, a Don felé vezető nyugati lejtőn pedig lépcsőt alkotva, 4 hajózsilipet építenek. Egy év múlva láthatjuk majd, hogy mlkép haladnak ezeken a lépcsőkön a volgai hajók. Az 1951. évben az a feladat áll a csatornaépítők előtt, hogy 35 millió köbméter földet mozgassanak meg és 760 ezer köbméter betont építsenek be. A cimljanszki hidrotechnikai komplexum építkezésével valamint az öntözőrendszer megépítésével együtt százmillió köbméternyi földmunkát kell végezni 2.150 ezer köbméter betont kell beépíteni és 6 millió köbméter követ, kavicsot, homokot kell kitermelni. A hajózható Volga—Don-csatorna a cimljanszki vízierőmü, valamint az öntözőrendszer egy része, már ebben az évben elkészült, és 1952. év tavaszán helyezik üzembe. Az építömunkáknak ezt a gyors ütemét az a hatalmas és fejlett géptechnika tette lehetővé, mellyel bőségesen el van látva csatorna építkezése. Itt nem találkozhatunk a szó régi értelmében vett földmunkásokkal és betonozókkal. A lapátot, csákányt, talicskát kubikust felváltotta a gépész és motorkezelő, aki bonyolult gépeket és berendezéseket kezeli. Csaknem teljesen gépesítették a föld kiemelését, a töltések és gátak iszapolását, a betonozást és egyéb munkákat. A gépek' az exkavátorkezelök és gépészek ezrei kezelik. Ezek sokoldalúan képzett, alapos műszaki Ismeretekkel rendelkező emberek. A tökéletes gépberendezés és ennek ismerete lehetővé teszi, hogy egyre gyorsítsák a munkák ütemét. A csatornaépítők áprilisban kb. 120 ezer köbméter földet emeltek ki naponként. Most szocialista munka tyinovics Kalizsnyuk, a középázsiai vízimü építkezési vezetője. Azért jött Tahia-Tasba, hogy megnézze, mint rendezkedtek itt be az építők, mire van szükségük. Azelőtt sátrat verni is nehéz dolog volt a Kara-Kumban. A vízimü építkezés kollektívájának most egész várost kellett épitemie a sivatagban és 1.100 km hosszú csatornát kell kiásnia. Amikor Kalizsnyuk elvtárs először repült el Nukuszba, Kara-Kalpahia fővárosába — egyetlen építőt sem talált ott. Nemsokára azonban már az ország minden részéből özönlöttek ide az emberek. A kis irodában, ahol az építkezés vezetői dolgoztak, moszkvaiak, ukránok, üzbégek, turkmének adták egymás kezébe a kilincset. Szimjon Konsztyantyinovics nem eggyel közülük már együttdolgozott más vizmüépitkezéseken, mások viszont most kaptak először nagyfontosságú feladatot. Nem számit, meg fognak birkózni vele. — Derék, erős emberek gyűltek össze nálunk. Rájuk támaszkodunk, megvalósítjuk terveinket — mondotta Kalizsnyuk elvtárs, azután még hozzátette: — Az egész ország gondoskodása és munkájuk fontosságának tudata lelkesíti a mi embereinket. Egy kívánsága van valamennyiöknek: mielőbb legyőzni a Kara-Kumot. Megindult a lázas munka. Gépekkel és felszerelésekkel telt hajók érkeznek, végeláthatatlan sorokban fákkal megrakott tutajok úsznak le a folyón. Hatalmas Exkavátorok lépkednek az embernemjárta sivatag homokján, talajgyaluk és más gépek jelennek meg itt, hogy kiássák Kara-Kumban a bőség és boldogság csatornáját. _ Sikeresen végezzük el az öszi vetést Azok. a kolhozok és szovhozok, amelyek legelsőnek tleljesitették a gabonabeadási kötelezettségültet, — sikereik alapját már az elmúlt évben az öszi vetésnél és az öszi mélyszántásnál rakták le. A krasznodári peremvidék „üt a kommunizmushoz" nevű kolhoza 4739 hektárról átlag 22 mázsa öszibúzát takarított be, a sztavropoli peremvidék „Sarkcsillag"-kolhoza és „Lenin"-kolhoza, de számos más kolhoz is egyes részlegeken hektáronként 30—35 mázsa öszibúzát takarított be. Ezek a számok is bizonyítják az öszi vetés és az őszi mélyszántás fontosságát. A Párt és az állam által biztosított óriási segítség, a megnövekedett technikai felszerelés lehetőséget ad, hogy a mezőgazdasági dolgozók egyidejűleg sikeresen végezzék el mind a termésbetákarítást, mind az öszi vetést és minden, az időben egybeeső más mezőgazdasági munkát. A jó szervezésre példát mutat a rosztovi terület Azovi gép- és traktorállomása. E gép- ós traktorállomás és az általa kiszolgált kolhozok 20 munkanap alatt elvégezték a gabona betakarítását és a kolhozok sikeresen teljesítették a gabonabeadási tervet. A betakarítás idején nem szünetelt a felkészülés az őszi vetésre, kultivátorozták az ugarokat, átszántották az ugaron nem lévő előveteményes földeket és osztályozták a vetőmagvakat. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy minden egyes kolhoz teljesen el legyen látva ősziekből saját kitűnő minőségű vetőmagkészlettel. Ez azt jelenti, hogy idejében be kell takarítani a termést a magtermelő részlegeken, meg kell szervezni a vetőmagok szárítását, minőségük ellenőrzését és idejében való csávázásukat. Csak jó minőségű vetőmagot szabad elvetni. A vetés helyes határidejének betartása döntő jelentőségű a gabona magas terméseredményének elérésében. Hogy az ősziek vetése ne húzódjon el, minden gép- és traktorállomáson, minden kolhozban, anynyi traktort és Igavonó állatot kell beállítani a földek előkészítésére és a vetés lefolytatására, hogy ezt a legjobb agrotechnikai időben el lehessen végezni. A tiszta ugarok és tarlók, valamint az ugaron nem lévő előveteményes földek kitűnő minőségű előkészítése, a mezőgazdasági szervek lankadatlan ellenőrzését követelik meg. A termőföldek idejében való felszántása, megtisztítása a dudváktól. és porhanyós állapotban tartása az ősziek elvetése időpontjáig feltétlenül szükséges. Az ősziek elvetése trágyázott földeken a magas terméseredmények elérésének legfontosabb előfeltétele. Minden kolhozban teljesíteni kell a természetes trágya, a tőzeg és egyéb helyi trágyák, a műtrágyák kihordásának tervét az ősziek alá. Bőségesen fel kell használni a szemcsézett szuperfoszfátott és a szemcsézett szerves ásványi trágyákat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen trágyáknak még kis mennyisége .is, — ha együtt viszik be a maggal a sorokba négyöt mázsa, sőt ennél is nagyobb terméstöbbletet ad gabonából hektáronként. A magtermő részlegéken az ősziek vetését keresztbevetéssel, keskensorú vetési módszerrel kell elvégezni a területileg kipróbált iegjobb szemhozamot igérő fajták válogatott magvaival, a szerves műtrágyákkal jól előkészített földeken. A vetésnek ezeket a haldó módszeszereit széles körben fel kell használni az ősziek magas terméseredményéért folytatott harcban, mert hisz az őszi vetés mintaszerű elvégzésével rakjuk le az 1952. év bőséges gabonatermésének alapját. ÍF^iáÉko-xm Le van nem tudta elképzelni, hogy hét év ilyen gyorsan eltelt. Annyira el volt foglalva a tanulással, hogy teljesen megfeledkezett magáról és az idő gyorsan múlott. A leningrádi Textil-intéset elvégzése után Leva-n egy egész évet Taskentben dolgozott. Ideje volt már a szülővárosába visszatérni. Egész idő alatt, sajnálta Levan, hogy Nato nevi osztotta meg vele tanulási éveit... Minél jobbam, közeledett a vonat a szülővárosához, annál jobban gondolt az ifjú Natára. A vonatkocsi ablakából már látni lehetett a szülőföld hegyeit és mezőit. A virágzó fák örömmel integettek az ifjú felé, örültek visszatértének. Levan nem kételkedett abban, hogy azok alatt az évek alatt, míg ö nem volt itt, nagyon sok megváltozott szülővárosában, dn azon, amit megpillantott, mikor átment a liachvai hídon, elcsodálkozott, egyedül az öreg gorijszki erőd emlékeztette arra, hogy újból szülővárosában van. Mikor Levan az HÍ épületek között lépkedett, pillantásai minden ablakon, minden balkonon megálltak ... És már az építkezésen van, afwl dolgoznia kell. Az első ember, akivel találkozott — egy kőműves — vígan fogadta köszöntését és megmutatta neki a házat, ahol az igazgatóság volt. Rövid távolságra volt a gyár épületeitől. Valamilyen ismeretlen okból úgy tűnt fel neki, hogy a házban az igazgatón kíviil nem talált ismerőst. Ebben azonban tévedett. Köröskörül bármely munkahelyre nézett, mindenütt régi barátok és földiek Voltak. Leránt a kombinátba maga az igazgató vezette be. Ez a hatalmas épület messziről alacsonynak látszott. De, amikor belépett, a tágas építészeti osztály eszébe juttaatta azt a hatalmas üzemet, amelyet tanulmányi ideje alatt látott. Ott, ahol a szóvőosztálynak kellett lennie, hatalmas számozott faládák álltak, amelyekben a szövőgépek alkatrészei voltak lerakva. y>Itten gyorsan megváltozik mindem mondta az igazgató. Hét évvel ezelőtt Levan a földművelési intézet első szemeszterének tanulója volt. Amikor tudomást szerzett arról, hogy szülővárosában textilkombinát épül, megváltoztatta elhatározását és azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy a textilszakmálMn fog dolgozni. Leningrádba kellett mennie tanulni. Minden ennek az útnak az előnyéről beszélt, csak egy y>akadály« volt itt, és ez volt Nata. Mindezt elnyelte a mult... Ugyanúgy, mint annak idején nehéz volt az új megoldásban határozni, nehéz volt most tudomásul vennie, hogy elérte célját és viszszatért szülővárosába textilmérnöki oklevéllel. A szövőosstály helyisége mellett volt a mosó-osztály. Félig volt készen, amikor már üzembe helyezték, amikor már a gépek dolgozni kezdtek. Levan figyelmesen nézte a gépek munkáját, mintha mindezt először látná. Amikor észrevette az ismerős nőket, akik érdeklődve dolgoztak a gépek mellett, megértette, hogy a földijei helyezték őt el és nem elsőnek jött a kombinátra, hogy itt új termelési ágat alapítson. »Milyen szép lenne« gondolta t>hogyha ezek között az első textilmunkásnők között Nata is itt lenne*.. Levan felváltva, nevetve kérdezgette a dolgozó nőket. Az igazagtó bemutatta egy orosz leánynak, aki a messzi Ivanovból jött, hogy a vezér földjén fölépített textilkombinátban dolgozhassék. Levan megkérdezte őt: »Mí a fővágyat« A leány gondolkozás nélkül válaszolt: »Az, hogy munkámban sikert érjek el. Olyan sikert, hogy azt Sztálbt is megtudja«. Levan itt mindennek örült. Látta az épülő kombinát hatalmas osztályait., a munkások és munkásnők örömteli arcát, akik büszkék voltak arra, hogy itten, Gori városában hatalmas üzem nőtt ki. És Levan boldogsága mégsem volt teljes. A Natára való emlékezése nem hagyta nyugton. nCsak gyorsan bevethetném magam a munkába« gondolta és az igazgató felé fordult, mondva: í>NagyOn sok idejét elvettem önnek. Engedje meg, hogy az osztályok vezetőivei magam ismerkedjem meg, beszélgessek velük. Hiszen itt mind barátaim ós ismerőseim vannak...« Feleletül az igazgató hangosan felnevetett. »Na. ismerkedj meg akkor tehát az osztály vezetőjével.'« mondotta. vEttöl a pillanattól kezdve te vagy az. Számoltunk veled, vártunk téged...« Az igazgató megveregette Levan vállát és megjegyezte: »Holnap munkához kezdesz, csak tudnád, ki a helyettesed! •ňJöjj bemutatlak neki ... Egyúttal átnézed a még be nem rendezett munkahelyedet is€. Amikor az igazgató kinyitotta a munkahely ajtaját, a lány, aki az asztalnál ült a huzattól leszórt papírokat kezdte felszedni. Érdeklődve a belépők felé tekintett és gyorsan lesütötte a szemét. Nata volt.... versenyt indítottak, hogy napon-. ként legalább 150 ezer köbméter | földet emeljenek ki, és 3 ezer köbméter betont épitsenek be. A versenyt annak a lépő-exkavátornak a kezelőszemélyzete indította el, melyet Anatolij Uszakov sztálingrádi mérnök vezet. Anatolij Uszakov a sztálingrádi csata idején tüzér volt. Hadosztálya ott haladt előre, ahol most csatorna épül. Anatolij Uszakov exkavátora áprilisban 2011 ezer köbméter földet emelt ki a' csatorna medréből, — 51 ezer köb- 1 méterei többet, mint amennyit a terv előirányoz. Most a kezelőszemélyzet elhatározta, hogy az exkavátor-óriás havi teljesítményét 250 ezer köbméterre növeli. Ezt a céljukat is elérik. A sztálingrádiák szava nem röpke szó, melyet elfúj a szél, . • Napról napra gyorsul a munka üteme. A hatalmas méretű építkezés valamennyi szakaszáról állandóan új hírek érkeznek az építkezés újabb hőseiről. Az építők teljesítik a szovjetkormánytól kapott megbízatást: az 1952. év tavaszán megindul a hajózás a csatornán, a Volga és a Don között.