Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-22 / 223. szám, szombat

1951 szeptember 22 U J SZU JľiáiicL, JľĹagAxL, cAmui h QôLán • AKI ELÓSZÓR BESZÉL ÚJSÁGÍRÓVAL Szőke és kékszemű nő ez a Zsiák Mária. Az igazgató szobájába jöt­tünk be. Itt nyugodtan elbeszélgethe­tünk. A zólyomi Visnyovszky-vasú ti műhelyek vezetője is jelen van. Az Íróasztala főié hajolva elmélyedve tanulmányoz valamilyen iratot. Az ablakon a nyár gazdag fényei özön­lenek be és a frissen hántott tarlók nyers illata... Mária csak áll a pi­ros fotel mellett. Kifakult kék mun­karuháját az olajfoltok sötét árnya­lattal vonták be. Gépolajtól fénylő kezét hátul összekulcsolva tartja. Nyilt, nagy kék szeme csak úgy ra­gyog. Fiatal, huszonkét éves. Az igazgató felpillant és elmoso­lyodik. — Miért nem ülsz le elvtársnö, — mondja, — arr a való a karosszék, hogy az emberek üljenek benne. Mária olajos ruhájára mutatva mondja: — Ne, m akarom bepiszkítani... Kopogtatás hallatszik. Három fia­tal munkásnő toppan be egyszerre, ők már mint régi ismerősök kínálás nélkül leülnek. Most már Mária is helyet foglal. Újságírót még nem lá­tott életében s a maga munkájáról csak otthon a szüleinek, barátnői­nek beszélt. Ezért feszélyezve is ér­zi magát. Tán azt gondolja magában: — Kit érdekelhet az én munkám, minden­kinek meg van a maga dolga. SCajd lopva oldalt néz. Az egyik széken újságok hevernek. S most eszébe jut az a sok újságcikk, meiyek mág üze­mek dolgozóinak életéről szólottak, ő is olvasta ezeket. Eszébe juthat, hogy ő is munkásnő, a darugépet ke­zeli, ami nem is olyan csekélység. — .:. mit mondjak, hogyan kezd­jem el? fordul kérdő tekintettel munkatársnői felé. — Magadról beszélj, — buzdítja Pokorádi elvtársnö, akinek az ilyen dolgokban már igen nagy tapaszta­lata van. Mária csak a kezét tOrdell. Mun­kájáról beszélni sokkal nagyobb fel­adatnak tűnik fei a szemében, mint a darugép kezelésének elsajátítása. Ügy látszik agyában most villám­gyorsan váltják egymást a gondola­tok számot vet egész életével... És eleinte akadozva, majd amikor meg­barátkozik a szavakkal, folyékonyan csengő hangon beszél, mintha az anyjának öntené ki minden örömét, bánatát Most van először állandó alkalma­zásban. Testvérei nincsenek. Az ap­ja a Bucsinában dolgozik. Az anyja otthon a házimunkát végzi. Mótyo­ván laknak. Zólyom egy újtelepülésű külvárosát nevezik így. — Azelőtt bizony, ha volt is mun­ka — mondja Mária, — szűken mér­ték nekünk a kenyeret. Apám, anyám mások földjein dolgoztak, másnak takarították be a gabonát... Most már jól élünk, miénk a mun­kánk gyümölcse. Apámmal, férjem­mel jól kijövünk a fizetésből... — Ti nők csak azért jöttök az üzembe, hogy férjet találjaéok ma­gatoknak, — kezd viccelödeni az igazgató. Pedig nem is Így gondol­ja. Csak várja, mit szól erre Mária, akit egy hónappal ezelőtt vett fele­ségül az üzem egyik lakatosa. Mária érti a tréfát s az igazgató felé fordulva mosolyogva felel. — Legalább itt is együtt vagyunk! S most már vígan ömlik ajkáról a szó. Ha Mária nem is beszélne, ak­kor lg volna mit írni róla. Egy nő, aki munkásruhát öltött fel magára, aki egy darugépet kezel, ami azelőtt a férfiak dolga volt, aki százhuszon­hét százalékra teljesíti a tervet, ez nem csekélység. Mária egyik a sok ezer és ezer nőnek, akik megértet­ték a Párt hívő szavát s beálltak a gép mellé dolgozni. Amikor fent van a darugépen, ma­gasan a földszint fölött és irányítja ezt a nagy szerkezetet, akkor is sok­szor mosolyog, sötét kendője alól csintalankodva buggy&nak ki dús, szőke hajfürtjei... Füttyét, hangos szót hall lentről: — Halló, Mária! Gyerünk! S Mária megindítja a gépet. A lán­cok a magasba lendítik a súlyos, ne­héz vasakat, gépalkatrészeket és vi­szik a kívánt helyre ... — Nem nehéz neked ez a munka? Nem, csak felelősségteljes, — feleli Mária, — örömmel végzem. Szórakoztat ez a munka. Öröm, hogy a daruval ilyen nehéz gépeket szál­lítunk át pillanatok alatt egyik hely­ről a másikra. Legalább az emberek­nek nem kell ezzel kínlódniok ... Ilyen nő ez a Mária. Jó feleség, jő munkásnő lett belőle. Nemcsak a férjébe, de a gép munkájába ia be­lészeretett tn • AKI A HULLADÉKBÓL ÜJ CSAVAROKAT KÉSZÍT Obrocsnik Magda mindössze hu­szonegy éves. Egy éve mult, hogy férjhez ment, egy éve lesz, hogy mint esztergályos dolgozik az üzemben. Az apja is itt van alkalmazásban. Hátraveti gesztenyebarna haját, amikor beszélni kezd. Háromhónapos fiúgyermekéről, a munkájáról mond ragyogó szavakat. — Azelőtt varróleány voltam. Az­előtt másként gondolkodtunk ... A CsISz tagja lettem, — most is raj­ta van a büszke kék ing, — s meg­győztek engem is arról, hogy mi nők is végezhetünk hasznos munkát az iparban ... Férjem is dolgozik, én is gyári munkásnő lettem. Gyerme­künket otthon az anyám gondozza... — A magzatomért, mi érettünk, népünkért, a békéért, a szebb hol­napért cseréltem fel a tűt az eszter­gapaddal, a cérnát az acéllal... — folytatja lelkesen Magda, — annyira megszerettem a fémekkel való mun­kát, hogy már sohasem cserélném fel mással. Csavarmeneteket vágok. S ahogy a kés vési az új menetet, úgy töröm én ia az új utat. Korabel­nyikováról kezdtek nekem beszélni, egy fiatal szovjet nőről, aki szereti hazáját, népét s felhasznál minden lehetőséget a termelékenység emelé­sére ... Én is követtem őt. A meg­munkált fémből mindig maradnak kisebb darabok, melyeket összegyűj­tők, mint a méhecske a virágport és .havonként egy napot ebből a hulla­dékból dolgozok. A hulladékból új, kisebb csavarokat készítek... • EGY ASSZONY, AKI CSAK MUNKA UTAN SZERET A PARKBA JÁRNI A z ember hem ia hinné, hogy Gre­nyó Annának, ennek a fiatal, túlmoz­gékony asszonykának két gyerme­ke van. Pedig így van, bizonyítják munkástársnői is. Grenyó Anna volt az első női, mun­kás, ebben az üzemben. A gyalugé­pet választotta ki magának s a 130 —140 százalék arról tanúskodik, hogy Jó munkát végez. Annából is nehezen buggyanak ki először a szavak. Haja, szeme, feke­te, mint a szén s mosolyával még tel­tebbé kerekíti arcát. Nem teszek fel neki kérdést, az csak idegesítené őt. Tudja, hogy mirőj van szó. Egyszer­re csak Pokorádi Jolánhoz fordul és ezt mondja: — Beszélj te helyettem, szégyel­lem magam... Erre már valamennyien elmosolyo­dunk. Anna elkomolyodik össze­szorítja kis kezét és zavarát telje­sen elfelejtve kezd beszélni, még pe­dig olyan hévvel, hogy a körülötte ülő embereket is felvillanyozta lel­kesedése. — Meg akartam mutatni, — mond­ja harciasan, — hogy mi, nők a fér­fiak helyén is helyt állunk. Nem ér­tem azokat az asszonyokat, akik egész napokat el tudnak üldögélni tétlenül a parkokban vagy más he­lyütt, én csak a jól, a becsületesen elvégzett munka után szeretek a parkban sétálgatni, játszadozni... Ha többet akarunk elérni, bizony nekünk is dolgoznunk kell. Még sok­sok gép vár asszanykezekre. Én már betanítottam egy asszonytársa­mat egy másik gyalugép kezelésére. Ketten már két férfit szabadítottunk fel, akik fontosabb megbíztatást kap­tak. .. Ügy akarunk dolgozni, mint a szovjet assaonyok, — teszi még hozzá a két gyermekes fiatal anya, — hogy jobb, virágzóbb életünk le­gyen! • AKI NEM ASSZONYI HIÚSÁGBÓL LBTT GYORSVÁGÓ Pokorádi Jolán már régebbről is­meri az újságírók kíváncsi természe­tét. Nyugodtan ült és várt, amíg reá került a sor. Rimaszombati. Azelőtt egy gyógyszertárban dolgozott, mint laboránsnö. — Tavaly májusban, — mondja Pokorádi Jolán, — Pártunk IX. kon­gresszusának tiszteletére Mészáros elvtárs esztergályos, kötelezettséget vállalt, hogy betanít. esztergályos­nak... Igy lettem esztergályos. A hen­ger lassú forgása nem elégített ki. S amikor Szvoboda és Szlabej elv­társak sikereiről értesültem, én is megkíséreltem a gyorsvágási mód­szert elsajátítani... Nem asszonyi hiú­ságból lettem gyorsvágó, mint mon­dottak nöányan az" irigykedők, a maradiak közül, akik a legszíveseb­ben lebeszéltek vo'ina erről, de nem hagytam magam, a százalékokat akar. tam emelni, többet akartam keresni. Nem szégyen ezt bevallani. Ha eme­lem a vágási sebességet, többet ter­melek, több haszna van munkámból a társadalomnak s természetesen eb­ből a haszonból nekem is több jut ki. Több mint négyezer koronát ke­resek havonta. Az azelőtti 40—50 méteres percenkénti vágási sebessé­get kétszázra emeltem! S most már ón is vállaltam kötelezettséget! Két nőt fogok betanítani erre a mun­kára... írd meg még azt is elvtárs, hogy nemcsak azért végzek jó mun­kát, hogy többet termeljek, hanem, hogy mielőbb kiérdemelhessem a Pártba való felvételemet is| A beszélgetések folyamán közénk ült az igazgató is, aki szeretettel hallgatta munkatársainak szavait. — Dolgozóink részére, — szólt most közbe az igazgató, — üzemi is­kolát nyitunk, hogy emelhessék szak­képzettségüket.. — Elsőnek jelentkezem! — nyúj­totta fei gyorsan, diákosan kezét Po­korádi Jolán, — még többet szeret­nék tudni. — Én is! Én is jelentkezem! — ál­tak fej mosolyogva Mária, Magda és Anna. — De már mennünk kell. Két óra lesz mindjárt, kezdődik a váltás, — tekint az órájára Magda. Majd a fa­liórára néz. Ott csak háromnegyedet jeleznek a mutatók. A fiatal asszo­nyok elnevetik magukat. — Ezért késel el mindig az ebéd­ről, — fizeti vissza az igazgatónak a tréfát Mária. Legalább több munkát végzek így, — feleli az igazgató. Ö is moso­lyog. Tetszik neki is a fiatal mun­kásnők vidámsága. Mária, Magda, Anna és Jolán egy­másba karolv a távoztak. Még kint­ről is behallatszott jóleső kacagásuk. Űj színt, új, friss lendületet hoztak magukkal az asszonyok a műhelyek­be, hogy gazdagítsák szépülő életün­ket áWô^ť ke&tleméiiye&észf*. a Q.iéiu/ávzuíi p tií&teleiéie Mint minden évben, az idén is hó­napokkal a Bányásznap előtt meg­kezdődött a szovjet bányászok ver­senye, amelynek jelszava- az évi ter­vet határidő előtt teljesítem, az au­gusztusi bányászünnepig végrehajta­ni az egész évre vállalt kötelezettsé­geket. A szovjet bányászok már áp­rilis—május hónapokban leveleket ír­tak Sztálin elvtárshoz, amelyben nagyértékű felajánlásokat tetteik a Bányásznap tiszteletére indított ver­senyben és vá laltrLí, hegy ez idén is hűek lesznek a bányásznapi jelszóhoz. A hűség persze csak a jelszóra vo­natkozik, de nem az eredményekre. A szovjet bányászok tavalyi eredmé­nyei már sokszorosan túlhaladottak, sőt elavultak a tegnapi eredmények is. A hősi versenyben, óráról-órára új győzelmek, új kezdeményezések szü­lettek, amelyek méltó kifejezői vol­tak a szovjet bányászok öntudatának és szeretetének a haza iránt Az irminói kiváló bányászok azt vállalták, hogy legújabban beállított gépeikkel naponta két normát telje­sítenek és ezzel egyes mezők terme­lését megduplázzál:. Több vájár nem elégedett meg a kétszeres teljesít­ménnyel sem és 300—400 százalékos normát vállalt a Bányásznap tisztele­tére folyó versenyben. A cseremhovói medence bányászai naponta többszáz tonna terven felüli szén termelését ajánlottáö fel. A verseny egyetlen hónapjában a medence két vállalata 20' ezer tonna szenet termelt terven felül. A kuznyecki medence tizenegy bányája hetekkel a határidő előtt be­fejezte félévi tervét és hozzákezdett a második íélév feladatainak teljesí­téséhez. A kemerovói bányászok a kohászati vállalatok dolgozóinak tet­tek ígéretet, a tervezettnél nagyobb mennyiségű szén leszállítására. A Do­nyec-medence bányászai többek kö­zött azt vállalták, hogy bevezetik a ciklusos fejtési rendszert mindenütt, PETRÖCI BÄLINT. i ahol még nem ezzel dolgoznának. agitálom {L&ntai cl Wóhíjo A „Magnitosztroj" tröszt közpon­könyvtárát szorgalmasan látogat­ják Magnitogorsz építői. — A z elmúlt évben több mint 4 millió könyvet adtunk ki — mond­ja a könyvtár vezetője. — Az ed­digi eredmények alapján úgy lát­juk, hogy ez a szám 1951-ben még magasabb lesz. Sokezer olvasónk van. Minden érdekli őket. Hogy ezt elértük, nem kis rész­ben agitátoraink jó munkájának tudható be. ... a fiatalok közös szállására rendszeresen ellátogat Matyej Nyi­kandrovics Prokascsev, a pártszer­vezet agitátora. A fiatal építőmun­kások körülveszik és figyelmesen halllgatják szavait. Most éppen a nagy orosz folyóról beszél, amely­nek partjain évszázadokon keresztül sínylődtek rabszolgamunkában az emberek. Az asztalon nyitott könyv Rjepin világhírű festményének, a „Volgai hajóvontatóknak" reproduk­cióját nézegetik benne. A kép nagy­szerűen érzékelteti, ahogyan a verí­téktől nedves, sós kötél belevágódott a vontatók sovány vállába... A fia­talok figyelmesen hallgatják Pro­kascsev szavait. Nyekrászov és Gorkij azokról az időkről álmodtak, amikor majd a Volga partján beköszönt a szabad, boldog és új élet. Az agitátor N. A Nyekrászov egyik hacos költeményét olvassa fel. És a hallgatók szinte látják a "Tírierőmü gigászi épületeit a ha­talmas folyó felett, a tükrét átsze­lő' hatalmas gátakat, a partjain csillogó milliárdnyi fényt. Sztálin, a Párt akarata valósította meg mindezt. Prokascsev agitátornak, a Mag­nitogorazki őslakosnak, aki még az Ataca-hegy láibánál lakott, az épí­tők első sátraiban — van miről be­szélnie. — Maga az élet tanított — mondja. — Jó nevelőm az okos, Igaz könyv volt. 19 éves koromban bolsevik röplapok terjesztése miatt a Péterpál erődbe kerültem. Itt ol­vastam az első könyvet — ábécés könyv volt mert lehetetlen volt a munkásnak tanulnia abban az or­szágban, amelyben a hatalom a föl­desuraké és kapitalistáké volt. Er­ről a szerencsétlen múltról tudnia j kell a mi boldog ifjúságunknak is. j Szaltlkov — Scsedrin, Csehov, 1 Gorkij és más klasszikusok segí­tenek abban, hogy feltárják a jogfosztottság és nyomor örökre letűnt világának szemléltető ké-1 peit. És ma... mennyi magá­valragadó szovjet mü van! Milyen érdeklődést tanúsít egész if­júságunk a szovjetemberek hősi munkájával foglalkozó könyvek iránt. Prokascsev elvtárs befejezte sza­vait. Látszik, hogy a fiatalok még szívesen hallgatnák nyugodt, meg­fontolt hangját. Nem véletlen, hogy a kétszáz if­júmunkás közül, akik e közös ott­honban laknak, 180 a könyvtár ál­landó olvasója, több mint ötven pe­dig az esti középiskolában tanul. A „Magnitosztroj" tröszt párt­szervezetének példája mutatja, milyen fontos helyet foglal el a könyv a politikai tömegagltáeió­ban. Sokszáz olyan agitátor dolgozik a „Magnitosztroj" tröszt építkezési területén, aki Prokascsevhez hason­ló hozzáértéssel és eredményesen is­merteti meg a munkásokat a hazai irodalom legjobb müveivel. A könyvtárban meg van azoknak a könyveknek a jegyzéke, amelyet az agitátorok használnak; szerepel­nek itt a marxizmus-leninizmus klasszikusainak müvei, folyóiratok, szépirodalmi újdonságok. Az agitá­torok zömének saját kis könyvtára van. Igy például Vaszilij Szergejevics Zincsenko mérnök kis könyvtárá­ban több mint 1000 kötet politikai, műszaki, tudományos és szépirodal­mi müvet gyűjtött össze. Az épít­kezés fiatal vasutasai körében vég­zett agitációs-propaganda munkájá­hoz ez nagy segítséget nyújtott ne­kik. — Nemrég meglátogatott bennün­ket a Párt körzeti bizottságának képviselője — meséli Zincsenko agi­tátor — és többek között érdeklő­dött, hogy a Komszomol- és ifjú­munikáekör szemináriumi foglalkozá­sa mennyi ideig tart. Mondtam, hogy gyakran 3—4 órát is igénybe vesz. Ezen csodálkozott. De mikor ő maga is résztvett az egyik fog­lalkozáson és látta a hallgatók tu­dásvágyát, érdeklődését, bizony már nem csodálkozott. Magnitogorszk építői között sok olyan jó agitátor van, mint Prokas­csev és Zincsenko elvtársak. Az eredmény: minden munkás újságot járat, könyveket vásárolnak, sokat olvasnak, politikailag fejlödnek. Igaz szovjetemberekké lesznek, akik példaképei az egész világ mun­kásságának. Zserebcov vájár — aki brigádjával ezer folyóméter vágatot hajtott ki az elmúlt évben — a munkát nap; há­rom ciklusra beosztva — vállalta, hogy teljesítményét jóval a tavalyi szint fölé emeli. A brigád három hó­nap alatt 2S1 méter vágatot hajtott ki, vagyis vállalását becsülettel telje­sítette, söt túlteljesítette. Az ilyen nagy eredmények és teljesítmények ezreiről adnak számot a szovjet bá­nyászok Sztálin elvtárshoz intézett leveleikben. • Néhány hónappal ezelőtt levél ér­kezett Szibériából Ukrajnába. A kuz­nyecki medence Kirovról elnevezett bányájának híres kombájngépésze, Pável Trefjelov írt a Vaszilij Kucser­nek, a Donyec-medence kimagasló eredményeket elért gépészének; „Drá­ga elvtársam! Sok ezer kilométer vá­laszt el minket egymástól, de semi­lyen távolság nem akadályozhatja meg a szov j etesmberek közötti barát­ságot, a haza dicsőségére folyó szo­cialista versenyt" — így kezdődött a levél, amely a továbbiakban öröm­mel üdvözölte Kucser gépé9z tizen­ötezer tonnás eredményét. Kucser ugyanis kombájnjával tizenötezer tonna szenet termelt egy hónap alatt. A szibériai bányász azt javasolta le­velében, hogy indítsanak versenyt a húszezer tonnás havi termelés élé­séért. Alig telt el néhány hónap és a merész terv valósággá vált. Pavel Trefjelov elérte a húszezertonnás , színvonalat és most már újabb, még magasabb célt tűzött maga elé: el­érni a huszonötezer tonnát. Ez volt Pavel Trefjelov felajánlása a Bá­nyásznap tiszteletére. Ez a legna­gyobb teljesítmény, amelyet Donbasz kombájnnal valaha elértek. A ciklu­sos módszer alkalmazása mellett ez az eredmény elsősorban annak tulaj­donítható, hogy a kombájn réselő fe­jét 1.65 méterről 2 r-"térre meghosz­szábbították, s így c lusönként több mint 800 tonna termelésre tették képessé. Persze s „bányász világre­kord"-hoz az említett feltételeken túl több is, más is kell. Szeretni, gon­dozni kell a gépet, ki kell használni a munkaadó minden percét, észszerűen kell megszervezni minden műveletét De Trefjelov, Kucser és a szovjet, bányászok értik a módját, hogyan le­het a gépből a legtöbbet kihozni és tudják, hogy ez az eredmény sem túl­szárnyalhatatlan. A Bányásznap után már versenyre kelnek a legutóbbi nagy eredmények megdöntésére. • A sztálinszki teriilet bányászai ezt írták Sztálin elvtársnak: „Megértve tanítását, hogy a terv túlteljesítése nem képzelhető el az élenjáró, a leg­tökéletesebb szervezési módszerek al­kalmazása nélkül, elhatároztuk, hogy minden erőnket mozgósítjuk fejté­seinkben a napi ciklus bevezetése ér­dekében". f l De így írtak a karagan­dai, rosztovi, a vorosilovgrádi vájá­rok is. Megfogadták, hogy ezt a leg­fejlettebb fejtési módszert nemcsak maguk alkalmazzák, hanem tapasz­talataikat átadják más bányák ré­szére is. A későbbi levelek már a vállalások teljesítéséről, a ciklusos rendszer bevezetése, illetve tovább­fejlesztése útján elért eredményekről számolnak be. A bányászok örömmel közlik, hogy tíz, tizenöt húsz száza­lékkal emelkedett teljesítményük, ennyivel több szenet hoznak fel a föld mélyéből. * Egy másik értékes kezdeményezés a szén önköltségének csökkentését tűzte ki célul. A Moszkva alatti me­dence és a Donyec-medence bányá­szai a gazdag gépi felszerelés tökéle­tesebb kihasználásával, a termelé­kenység szakadatalan növelésével törekszenek a szén önköltségét leszo­rítani. Ebben az évben, csak a fejtési frontok kiszélesítése útján, mintegy 600 millió rubel megtakarítást értek el. Különös figyelmet fordítanak a munkaerő helyes elosztására, az ad­minisztrációs költségek csökentésére. De ezek mellett síámos újítás beve­zetésével, illetve széleskörű elterjesz­tésével is befolyásolják az önköltség alakulását. Igy például a mozgatható fémtámok alkalmazása hatalmas mennyiségű faanyag és jelentős mun­kaidő megtakarítását teszi lehetővé. Harcot folytatnak a robbanóanyag gazdaságos felhasználásáért és a leg­nagyobb hatásfokú roM>antási mód­szerek bevezetéséért. A szovjetipar a gépek tömegével látja el a bányá­szokat, új gépek sora könnyíti meg a dolgozók munkáját, s ez az önkölt­ség csökkentésének egyik legdöntőbb biztosítéka. A Bányásznap tiszteletére folyta­tott szocialista verseny bányászai s büszkén jelentették Sztálin elvtárs-í nak: növelték a termelést, csökken­tették az önköltséget, több szenet) olcsóbb szenet adnak a hazának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents