Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-22 / 223. szám, szombat

U J SZO 1951 szeptember 15 Eles tiltakozás az USA megszálló németországi hivatalainak törvényellenes eljárása ellen Külügyminisztériumunk jegyzéke az USA prágai nagykövetségéhez A külügyminisztérium 1951 szep­tember 20-án a kővetkező jegyzé­ket nyújtotta át az Amerikai Egye­sült Államok nagykövetségének: L „1951 szeptember 11-én egy ter­rorista csoport hatalmába kerítette a Cheb—AS közöttközlekedő gyors­vonat vezetését és átment vele a csehszlovák határon az Amerikai Egyesült Államok által megszállt területre, Németországba. A fel­fegyverkezett terroristák erőszakot alkalmaztak a vonat személyzete ellen, amely ezt a gaztettet meg akarta akadályozni. Elraboltak több békés utazót, köztük öregeket és gyermekeket és veszélynek tették ki ezek életét és biztonságát. Ezen­kívül még más közönséges gaztet­teket is elkövettek, amelyek bünte­tás alá esnek a Csehszlovák Köz­társaság jogrendszabálya szerint éppúgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Az összes büntetendő cselekményeket a Csehszlovák Köz­társaság területén követték el. Amint megálapították, egy hosszú időn keresztül előkészített tervről volt szó, amelyet külföldi ügynök­ség szervezett és pénzelt. Az Amerikai Egyesült Államok Németországban lévő megszálló ha­tóságai ahelyett, hogy gondoskod­tak volna az elrabolt csehszlovák illetőségű személyek és a csehszlo­vák vagyon azonnali visszaszállí­tásáról és ahelyett, hogy kiadták volna a fent megnevezett bünteten­dő tettek elkövetőit a csehszlovák szerveknek, ezeknek a gonosztévők­nek azonnal támogatást és segítsé­get nyújtottak, amelyet már előre előkészítettek. A megszálló hatósá­goknak nem lehetett a legkisebb kétségük sem afelől, hogy ezek a gonosztevők a komolyabbnál komo­lyabb gaztettek egész sorozatát kö­vették el, mint pl. a vasúti beren­dezés szántszándékkal való és jog­talan megrongálását, emberélet ve­szélyeztetését, felnőtt- és kiskorú személyek elrablását, a rablás és és fosztogatás jogtalan gondolatá­val, esetleg, ezekben a gaztettek­ben bűntársak voltak. Közönséges gaztettekről van szó, amelyek fel vannak sorolva a Csehszlovák Köztársaság és az Amerikai Egye­sült Államok közötti 1925 július 2-án közzétett szerződés II. fejeze­tében, mely a bűnözők kölcsönös kiadatásáról és azokról a bűntettek­ről szól, amelyek elkövetőinek ki­adására mindkét szerződéses fél kötelezettséget vállalt. (II. fejezet 1. bekezdés, 6, 10, 16, 77 szám; II. fejezet 2-ik bekezdés.) A megszálló hivatalok eljárása tehát nemcsak a bűnözés üldözéséről szóló nemzet­közi jog általános elveivel ellenke­zik. az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányának szerződéses kö­telezettségeivel is, a fentemlített szerződés határozatai értelmében. Az Amerikai Egyesült Államok megszálló hatóságai másfelől em­bertelenül és tisztességtelenül kor­látozták a terroristák áldozatait személyi szabadságuk gyakorlásá­ban és a legkülönbözőbb formák­ban eröszakot alkalmaztak velük ssemben. Az Amerikai Egyesült Államok Németországban lévő megszáľ.ó ha­tóságai még most is erőszakosan visszatartják az elrabolt csehszlo­vák illetőségű személyek egyrészét, köztük kiskorú egyéneket is, és le­hetetlenné teszik a Csehszlovák Köztársaság kiküldötteinek a ve­lük való érintkezést. A z Amerikai Egyesült Államok Németországban lévő megszálló ha­tóságai továbbá egész mostanáig jogtalanul megakadályozzák Német­ország nyugati övezete vasúti ve­zetőségének, hogy betartsa kötele­zettségét és meggyorsitva vissza­szállítsa az elrabolt vonatszerel­vényt, mint ahogy ezt azonnal meg is akarta tenni. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya és azok németországi megszálló hatóságai eljárásukkal ismételten bebizonyították, hogy a Csehszlovák Köztársaság békés pol­gárainak minden elképzelhető ne­hézséget okoznak, másrészt gonosz­tevőknek, terroristáknak és párt­ütőknek minden, a csehszlovák nép ellen irányuló gaztettet pártolják és tettleg segítik. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya így rendszeresen vissza­él megszálló hatalmi helyzetével Németországban támadó politikájá­nak céljára, ami ellenkezik a meg­szállás minden elvével, feladatával és céljával. A nagyhatalmak nem­zetközi kötelezettségei szerint a né­metországi megszállás főcélja a bé ke biztosítása, a megszállás azon­ban, amint azt az Amerikai Egye­sült Államok kormánya a gyakor­latban véghezviszi, egyenesen a bé­ke veszélyeztetése. A külügyminisztérium a lehető legélesebben tiltakozik az Amerikai Egyesült Államok németországi megszálló hatóságának eljárása el­len és követeli: 1. hogy az Amerikai Egyesült Államok Németországban lévő meg­szálló hivatalai haladéktalanul te­gyék lehetővé a csehszlovák kato­nai küldöttség tagjainak Berlinben, hogy kapcsolatba léphessenek a csehszlovák illetőségű személyek­kel, akiket erőszakkal elhurcoltak és akiket egész eddig akaratuk el­lenére és jogtalanul Németország nyugati övezetében tartanak; 2. hogy az Amerikai Egyesült Államok megszálló hatóságai eze­ket a személyeket azonnal szaba­don bocsássák és lehetővé tegyék számukra a hazájukba való szabad visszatérést; 3. hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya minden haloga­tás nélkül megtegye az intézkedése­ket arra, hogy azokat a személye­ket, akik csehszlovák területen kö­zönséges bűntetteket követtek el, a csehszlovák hivataloknak szabály­szerűen megindokolt kiadatási kére­lem alapján kiadják törvényes meg­büntetés céljából; 4. hogy az Amerikai Egyesült Államok Németországban lévő meg­szálló hatóságai azonnal szüntessék be azon rendelkezés érvényét, amely megakadályozza Németország nyu­gati övezetének vasútigazgatóságát, hogy visszaküldje a csehszlovák vasutak igazgatóságának a vonat­szerelvényt, amely egy mozdony­ból, egy széntartó, egy szolgálati és három személykocsiból áll. Azon személyeknek a névsora, akiket az 1., 2. és a 3. számok alatt feltüntetett követelmények illetnek, mellékelve van. A Csehszlovák Köztársaság kor­mánya fenntartja magának a jogot arra, hogy érvényesítse igényét a károk teljes megtérítésére, amelye­ket a csehszlovák államnak, cseh­szlovák állampolgároknak és cseh­szlovák jogi személyeknek okoztak, a fentemlített tényekkel kapcsolat­ban. n. 1951 szeptember 13-án a külügy­minisztérium elküldte meghatalma­zottait a németországi amerikai megszállási övezetbe, hogy az ame­rikai Egyesült Államok hatóságai­val való együttműködésben meg­tegyék mindazokat az intézkedése­ket, amelyek az erőszakkal elhur­colt személyek visszatérését meg­gyorsítják és amelyek a csehszlo­vák illetőségű személyek akaratuk ellenére való és jogtalan visszatar­tásának véget vetnek. A külügymi­nisztérium meghatalmazottai és hi­vatalnokai hivatalos diplomáciai út­leveleket, vezetőik pedig teljha­talmat kaptak. A hivatalnokok útlevele éppúgy, mint az autóveze­tő szolgálati útlevele el volt látva rendes engedéllyel, amely Németor­szág megszállt övezeteire való belé­pésre és ott-tartózkodásra jogosít, mégpedig szeptember 12-től szep­tember 19-ig. Az engedélyt 1951 szeptember 12-én adták ki Prágá­ban az erre felhatalmazott meg­szálló hatóságok szervei. A csehszlovák határ átlépése után a külügyminisztérium meghatalma­zottainak autóját azonnal követte az Egyesült Államok halseregének motorizált járőre, arríely többek kö­zött nehéz, tüzelésre beállított gép­fegyverrel volt ellátva, A Selb-Plössberg-1 állomáson, ahová a Csehszlovákiából elrabolt személyek vonatja befutott, az ame­rikai övezeti parancsnokság vezető hivatalnoka megtagadta a csehszlo­vák felhatalmazottaknak a cseh­szlovák állampolgárokkal való érintkezés lehetővé tételét. Sőt, még azt a helyet sem árulta el, ahová ezeket a személyeket elszállították. A vezető hivatalnok továbbá meg­tagadta az elrabolt személyek és vonatberendezés visszatérítéséről és a rablás elkövetőinek kiadásáról va­ló tárgyalásokat is. Az övezet amerikai katonai parancs­noka a külügyminisztérium vezető hi­vatalnokát, annak éles tiltakozása el­lenére is a hírszolgálat ügynökével íjriz tette. A megszálló hivatalok által elszál­lított és erőszakosan visszatartott csehszlovák állampolgárok határozott és törhetetlen álláspontja következté­ben a megszálló hivatalok a külügy­minisztérium meghatalmazottjának a müncheni megszálló parancsnokság hivatalában való közbelépése után végül is kényszerítve voltak szaba­don bocsátani a csehszlovák állam­polgárok többségét. Olyan intézke­dést tettek azonban, hogy a külügy­minisztérium meghatalmazottai ne léphessenek érintkezésbe ezekkel a személyekkel. A csehszlovák illető­ségű személyek eigyrészét a megszál­ló hivatalok akaratuk ellenére is to­vábbra visszatartották. Amikor a csehszlovák meghatalma­zottak a civil és a katonai övezeti megszálló szervek javaslatára Mün­chenbe mentek, hogy elérjék ezen személyek szabadon bocsátását a ma­gasabb szerveknél, akikhez utasítva voltak, kocsijukat 1951 szeptember 14-én 9 óra körül Nünberg—Müchen között, Münchentől északra mintegy 15 kilométernyire megtámadta az amerikai és bajor rendőrségnek egy járőr egysége. Az autót körülvették a bajor rendőrség tagjai, akik önmű­ködő gépfegyverekkel és tüzelésre kész puskákkal voltak felfegyverkez­ve és aztán a csehszlovák meghatal­mazottak legélesebb tiltakozása elle­nére is beszállították őket a müncheni amerikai közlekedési rendőrségre. Jellemző, hogy a járőrség amerikai parancsnoka olyan acél bilincseket tartott kéznél, amilyeneket a legve­szedelmesebb gonosztevők letartóz­tatásánál szoktak alkalmazni. Két férfi, akik mint a hírszolgálat alkalmazottai, (CIC-bőJ), igazolták magukat, elvezették a csehszlovák felhatalmazottakat a megszálló hiva­talok főnökéhez, (Emlgration officier), akinél a csehszlovák meghatalmazot­tak tiltakoztak az ellem a hallatlan el­járás ellen, amiben a megszálló hiva­talok szerveinek részéről részesültek és előadták ismételten követeléseiket. A megszálló hivatalok főnöke, nem­csak, hogy megtagadta a csehszlovák kiküldöttek jogosult követeléseinek teljesítését, hanem kijelentette, hogy a csehszlovák kiküldöttek nyugat­németországi övezetekben való tar­tózkodási engedélyét azonnal vissza­vonja. Müncheni tartózkodásukat ter­mészetesen elfogadhatatlan feltéte­lektől tette függővé (konfináció és napi jelentkezési kötelezettség) azzal a hozzátétellel, hogy etllenkező eset­ben a küldötteknek azonnal vissza kell térniök Csehszlovákiába, még pe­dig katonai felügyelet alatt. A csehszlovák meghatalmazottak azon kérését sem hallgatták meg, hogy bejszélhessenek a bajor vidékek komiszárjával, vagy pedig annak he­lyettesével. Ez idő alatt a csehszlovák kikül­dötteket állandóan őrizték a CIC-szer­vei. Visszafelé vezető útjukon fel­fegyverzett katonai egység irányítot­ta őket hallatlan nagy kerülővel Nürnbergen és Beyruthon keresztül. Az Egyesült Államok megszálló ha­tóságai hallatlan módon jártak el a Csehszlovák Köztársaság külügymi­nisztériumának meghatalmazottaival, akiknek egyébként rendes diplomáciai útleveleik és teljes meghatalmazásuk volt, akadályozták ezen személyek mozgási szabadságát, fegyverekkel fenyegették őket és önkényesen meg­semmisítették tartózkodási engedé­lyüket, amelyet ugyanez a megszállási hivatali szerv adott ki. Ez a példátlan eljárás ellenkezik a nemzetközi jog minden elvével és minden szokással, amely érvényben szokott lenni a nemzetközi kapcsola­tokban. Az Amerikai Egyesült Államok né­metországi megszálló hatóságai vise­lik a teljes felelősséget a fentemlített tényekért. A megszálló parancsnokság szervei eljárásuk közben kimondottan felsőbb parancsra hivatkoztak. A külügyminisztérium hangsúlyo­zottan tiltakozik az Amerikai Egye­sült Államok németországi megszálló hatóságainak ezen eljárása ellen és követeli, hogy a legszigorúbban bün­tessék meg azokat a személyeket, akik ezért az eljárásért a felelősséget vise­lik. A külügyminisztérium várja az Amerikai Egyesült Államok nagykö­vetségének jelentését, hogy milyen rendelkezéseket tett ezzel ai üggyel kapcsolatban. üzenet a Szabad Európa rádió címére Egy este leültem a rádió mellé és forgattam a skálát, míg a rö­vidhullámon egy helyen egy hang megszólalt, hogy itt a Szabad Európa rádiója, Münchenből. Na, gondoltam, meghallgatom, hogy mi fán is terem ez a Szabad Európa rádióállomás. Hát hallom, hogy Truman bérencei ugatnak a rádióban mindenféle zagyvaságot, ak­kor eszembe jutott, hogy valószínűleg- attól a sok romlott konzerv­től bolondultak meg, amivel Truman ur tömte őket és ezért beszél­nek így. Tudom én, hogy ml fáj nektek, ott nyugaton. Elhiszem, hogy igen fájdalmasan érint benneteket, hog y nem vághatjátok bele karmaito­kat keselyűként a népi deinokráci ák proletárjainak húsába és hogy nem gázolhattok a proletárok vérében. Ti, akik szabadságról beszél­tek ott nyugaton és akik fölbérelitek a népi demokráciákból elmene­kült reakciósokat, akiknek előd«í évszázadokon át úgy a becsületes szlovák, mint a magyar dolgozó keserves verejtékével kitermelt javakat élvezték, ti nektek nincs jogotok, hogy szidalmazzátok azo­kat a vezetőinket, akik bennünket, dolgozókat a feudálista és a kapi­talista rabságból felszabadítottak és a felszabadulásért szenvedtek és harcoltak. Nincs jogotok szidal maizni Lenin, Sztálin, Rákosi, Gottwald, Široký és a többi elvtársakat. Mert míg ők szenvedtek és harcoltak, mit műveltetek ti, aljas hóhérok és elődeitek a becsülete® munkásokkal. Vagy azt hiszitek, hogy a nép már elfelejtette a Tisok és a többi papok műveit, vagy elf elejtette, hogy mit akartak Mind­szenti, Berán és a többiek. Nem, a nép nem felejt. 800 millió béke­szerető nép vasökle sújt le rátok, ha neki akarnátok támadni a Szov­jetunió és a népi demokráciák békeszerető népeinek. Mi, Csehszlo­vákiában élő magyar parasztok és munkások örök ellenségetek mara­dunk a velünk együttdolgozó csehszlovák néppel együtt és bennün­ket a helyes útról, a szocializmus útjáról nem téríthet le semmiféle Szabad Európa rádió. Mi tudjuk, hol van igazi szabadság, nekünk hiába üzengetnek a Szabad Európa urai, mi az urakkal végleg leszá­moltunk. FABRI FERENC, munkáslevelaző, Rozsnyó. A Kínai Népköztársaság törvénytelennek és érvénytelennek tekinti az amerikaiak által diktált japán kiilönliéke­szerződést Csu En Láj elvtárs, a Kfnai Nép­köztársaság központi népi kormányá­nak külügyminisztere szeptember 18-án nyilatkozatot tett az Egyesült Államok és csatlósai által San Fran­ciscóban aláírt japán különbékeszer­ződésről. A nyilatkozat megállapítja, hogy a kínai nép közel két évtizedig harcolt a japán imperializmus fegy­veres agressziója ellen, a legsúlyo­sabb veszteségeket szenvedte és a legnagyobb mértékben járult hozzá a győzelemhez. Az Egyesült Államok kormánya ennek ellenére valamennyi nemzetközi egyezmény nyilt meg­sértésével kirekesztette a Kínai Nép­köztársaságot a sanfranciscói konfe­renciáról. A San Franciscóban aláirt külön­békeszerződéssel kapcsolatban a nyi­latkozat rámutat, hogy az nem béke­szerződés, hanem szerződés a japán militarizmus életrekeltésére, ellenséges szerző­dés Kína és a Szovjetunió irányá­ban, fenyegetés Ázsia népeivel szemben és előkészület az újabb agressziós háborúra. Az úgynevezett ^békeszerződés* meg­kötése után néhány órával aláírt ame­rikai-japán paktum célja egyengetni az útat Japán újrafelfegyverzéséhez és Japánt teljesen amerikai támasz­ponttá változtatni. Félreérthetetlen bizonyítékok van­nak arra — mondja a továbbiakban a nyilatkozat —, hogy az USA kormá­nya újabb — még nagyobbméretű — agressziós háborút készít elő Ázsiá­ban és a Távol-Keleten. A kínai nép a végsőkig szilárdan szembeszáll az Egyesült Államok kormányának azzal a bgnös tervével, hogy a Japánnal kötött különbékeszerződést és az ame­rikai-japán paktumot az új agresz­sziós háború előkészületeinek fokozá­sára használja fel. A nyilatkozat ezután megbélyegzi az amerikai kormánynak azt a maga­tartását, amellyel makacsul elvtíasí­totta a Szovjetuniónak a japán béke­szerződéssel kapcsolatot módosító javaslatait és elutasította India és Burma javaslatait is. A kínai nép az áztlal bVkéne* és a világ békéjének meg/óvása érde­kében kész együttműködni a világ minden népével, Ázsia minden népével, minden ország kormányával, különösen minden ázsiai ország kormányával, amely elítéli a sanfranciscói békeszerződést — sze­gezi le a nyilatkozat —, hogy igy gá­tat vessen a háború továbbterjedése veszélyének, amelyet a sanfranciscói japán békeszerződés és az amerikai­japán egyezmény idézett elő. Ez a két háborús szerződés kísénlet arra, hogy Japánt új agresszív háborúiba taszít­sák és a japán nemeetet romlásba döntsék. A japán népet ez. csak arra ösztönözheti, hogy fokozottan harcol­jon az amerikai Imperializmus agresz­szív politikája és az amerikai imperia­listák zsoldjában áW japár. klikk ellen. A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya azt akarja, hogy a ja­pán nép demokráciában és független­ségből!, békében és haladásban éljen. A kínai nép békében akar élni a japán néppel, barátságban akar együttműködni vele a távolkeleti béke megvédéséért. A kínai nép örömmel és rokonszenvvel kíséri azt a harcot, amelyet a japán hazafias erők vívnak az áruló san­franciscói szerződés ellen, azért, hogy minél hamarabb véget érjen a hadi­állapot Kína és Japán között és bizto­sítva legyen a két nép együttműkö­dése. Befejezésül Csti En Láj elvtárs nyi­latkozata megállapítja: A Kínai Népköztársaság központi népkormánya újrai hangsúlyozza, hogy a Japánnal kötött sanfranciscói kü­lönbékeszerződést — minthogy azt a Kínai Népköztársaság részvétele nél­kül készítették elő, szövegezték meg és írták alá — törvénytelennek és ér­vénytelennek tekinti és semmiképpen sem ismerheti el. Koreai hadijelentés A Koreai népi demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága közölte, hogy a kóreai nép­hadsereg szoros együttműködésben a kínai önkéntesekkel sikeresen vissza­verte az arcvonal minden szakaszán az ellenség támadásait és emberben és hadianyagban jelentős veszteségeket okozott az ellenségnek. A front közép­ső szakaszán Jencson körzetében Vancsontól északra a néphadsereg egységei visszaverték az 1. amerikai gépesített és a 24-es gyalogos divízió támadását, amelyek már néhány nap­ja erélyesen rohamozzák a néphadse­reg védelmi vonalait. Az ellenfél sok halottat hagyott a csatatéren. A ke­leti fronton Incsa folyótól északra a Hjanovonszan hegy körzetében a néphadsereg csapatai sikerrel vissza­verték a li-szin-mani 8-ik és ll-ik hadosztály több mint tíz heves táma­dásit. Ezek az ellenséges hadosztá­lyok a néphadsereg védelmi állásaí­nak áttörésére törekedtek. Az ellenség súlyos geket szenvedett. A néphadsereg lUgefhárfW tüzérsége és az ellenséges gépekre vadászó lö­vészek szeptember 20-án 12 ellensé­ges repülőgépet lőttek le, amelyek barbár módon bombázták és gépfegy­verezték Fenzsan, Vonszan, Anak, Szarivon és Vancsu körzeteit. »«•» «•»ttr^^H OJ SZO. • csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztősét! h kiadóhivatal: Bratislava. Jasenskéh'o 8-10. ss. Telefon: szerkesztőség 352-10 és 347-18, kiadóhivatal 262-77. F«­és fele?ő»szerkesztő Lőrinci Gyula. Feladó és Irányító postahivatal: Bra­tislave II Nyomja és kladie a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava Kéz­iratost nem adunk vissza Előfize­tés I Évre 540.—, <7» évre 270.—, % évre 135—. I hónapra 45- Kčs. A hetHep fesütsrlökl szám) előflze* tése I évre tSO.—. 7? évre 75.—, Ti évre 40.— Kčs. A KPPESKONYV előfizetése epv évre NfiPNAPTAR raí együtt 100 Kčs.

Next

/
Thumbnails
Contents