Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-21 / 222. szám, péntek

s UJ SZ

U 1951 szeptember 16 /Qf kommunista sajló - a dolgozók forradalmi karcának eszköze A kommunista sajtó a munkásosztály egyik legerősebb fegyvere Ji ii m rŕ AT rvl/ vn^ rvKrtri o f ftrr lľl 1/ la r-r I r Iirn Ir AWnn a ^Xm ^ K U -1 : . . « |

p A ^ -. . .. . ~ — , 1. . j"? ^ ľ I .. — . . 1 I T f"-. A dolgozók kezében az egyik leg' erösebb fegyver t sajtó. Bizonyítják ezt az eddig lezajlott események. Az 1919—20-as években mi is szerkesztettünk egy kommunista lapot, „Gömöri Munkás" címen, hogy a dolgozók a sajtón keresztül tájékozva legyenek az első világháború körülményeiről, hogy tisztán lássák, milyen hamis célokért küzdöttek a katonák a harctéren, hogy miért hajtották vágóhídra az imperialisták már akkor is a dolgozó népet Hetilapocska volt a mi&ik, de nagyon várták az írott szóra éhes proletárok. Később aztán megjelent a „Kassai Munkás", amely már bővebben ismertette az imperialisták gaztevékenységét és annak okait. Leleplezte, hogy már az első világháború előtt is azzal álltak elő az úri betyárok, hogy az ellenség fenyeget és rátört hazánkra és hogy elveszítjük hazánkat, ha nem fogunk fegyvert. Szóval az első világháború a hazáért volt és 20 millió proletár hagyta az életét a csatatereken, de a dolgozó nép sem hazát, sem világpiacot nem nyert. Mindent az amerikai és más tőkések nyertek el. A háború-okozta nyomor a dolgozóknak vándorbotot és tarisznyát adott, aztán mehettek külföldre, hogy megkeressék mindennapi szegényes alamizsnájukat, ugyanakkor nagy hasznothajtva az amerikai és a velük egyetértő tőkések pénzeszsákjainak. A dolgozó nép keservesen ráfizetett az első világháború-a. A Szovjetunión kívül úgyszólván az egész világon gazdasági válság, munkanélküliség, nyomor és szenvedés jutott a dolgozóknak osztályrészül. Szeretett Pártunk ezért igyekezett a munkások erősítésére kezükbe hatásos fegyvert, — kommunista sajtót adni. Ezek vo'tak, a Rudé právo, a Pravda Chudobv, a Munkás, a Magyar Nap és más baloldali sajtótermékek, amelyek a dolgozókat felvilágosították arról, hogy mi a teendőjük a kizsákmányoló tőkésekkel szemben, megtanították őket kiharcolni jogaikat. A pártsajtó világította meg a dolgozók előtt azt utat, amelyen hatadrii kell, rámutatott hogyan vette kezébe az orosz proletáriátus a maga sorsa intézését. Fitsorolta az elért szép eredményeket, kiemelte, hogy a dolgozók munkájának gyümölcseit a Szovjetunióban már nem a mágnások élvezik, hanem maga a dolgozó tömeg, a munkásosztálv. Sok mindenre megtanított minket a munkássajtó. Megtudtuk, hogyan harcoltak a kladnói bányászok a bányabárók ellen, hogyan fordultak a kosutiak, • polomkaiak a földbirtokos-urak ellen, a gömörhorkai munkások és rozsnyói bányászok pedig a csendőrszuronyok ellen. A kommunista sajtó figyelmeztette a dolgozókat a második világháború veszélyé

re és borzalmaira is. Ezt a háborút ismét a fasiszta tőkéseik zúdították a nyakunkba. Sok szabadságra vágyó nép hazáját támadta meg a fasiszta banda, sok ártatlan asszony, gyermek és öreg pusztult el és- könnyen elpusztulhatott volna még sokkal több, ha meg nem állította és el nem tiporta volna őket. az első szocialista áilam dicső Vörös Hadserege. Hálásak vagyunk eaért szeretett Pártunknak, hálásak vagyunk drága Sztálin elvtársunknak, a világ dolgozói nagy vezérének, aki oly bölcsen irányította a felszabadító Vörös Hadsereget. A Kommunista Párt győztesen került ki az óriási harcokból, és ma ismét teljes erővel végzi felvilágosító munkáiát Hálásak vagyunk azért, hogy meg van a mi siereiett magyar nyelvű napilapunk az Uj Szó, amelyet őszinte örömmel vár minden haladószel'.emű magyar dolgozó. Azon kell lennünk hál és ígérjük, hogy elérjük, hogy minden magyar munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó asztalán ott legyen az Uj Szó. Azt kívánjuk hogy kísérje sok siker további működését, hogy ezentúl is foglalkozzék rendszeresen mindazzal, ami minket dolgozókat érdekel, hogy olvashassunk benne nagy vezérünk, Sztálin elvtárs tanításairól a békefronttal kapcsolatban, hogy megtaláljuk benne szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs politikai! útmutatásait egész hazánk fejlődéséhez, Szlovákia nagyszerű Iparosításához, a dolgozó nép életszínvonalának emeléséhez. Megbecsüljük, mert minden időszerű és szükséges tennivalóról tájékoztat a mi pártsajtónk. FABPY FERENC, nyugdíjas bányász, Rozsnyó. Novosad elvtárs 10 előfizetőt nyer meg a Pravdának és az Uj Szónak A napokban tartották meg üzemünkben a tízesbizalmiak és az agitátorok gyűlésüket, amelyen többek között megtárgyaltuk azt is, hogy mi a jelentősége a pártsajtónak, miért van szükség annak terjesztésére, olvasására. Mi, az 1732-es műhely dolgozói már 6 hónapja közösen olvassuk a pártsajtót. Pártunk lapjait. Innen tudjuk meg, hogy miért van szükség a normák szilárdítására. Az újság volt az, amely megmutatta a helyes útat, is ma már világos, hogy a normák szilárdítása, a magasabb munkateljesítmény nem csökkenti a keresetet, hanem ellenkezőleg: segít kiküszöbölni a késéseket, segít meggyorsítani ötéves tervünk sikeres teljesítését, segít A sajtó szerepe a szocializmus építésében A sajtó egyike a legerősebb fegyvereknek a jogaiért harcoló dolgozó nép kezében. Láthattuk, hogy a cári Oroszországban a nép harcát milyen hathatósan irányította a marxista sajtó, hogy milyen nagyjelentőségű volt a kommunista kiáltvány sokszorosítása, amely mint kézinyomtatvány jelent meg és milyen nagyjelentőségű volt később a rotációs gép alkalmazásának segítsége a bolseviki sajtó terjesztésére. Ma nálunk, épülő szocialista hazánkban ugyancsak megtaláljuk a munkások kezében, a gyárakban, a műhelyekben és általában a legkülönbözőbb munkahelyeken a kommunista sajtótermékeket, a Pravdát és az Uj Szót. A sajtó adja meg a helyes politikai irányvonalat a tömegeknek. A szerkesztőségek összes munkatársai, a néphez hű szerkesztők, akik híven beszámolnak az országépítő munkáról, az elért eredményekről és őszinte kritikáyaj,. cámutatnak a hibákra. Sokat köszönhet dolgozó népünk a sajtónak. Nagy segítőtársa a sajtó, mert támogatja az új társadalmi rend kialakításában, reflektorfényként világít rá a célokra, a feladatokra, rámutat a helyes megoldásokra. Nagy segítséget jelentenek ezenkívül az üzemekben megjelenő üzemi-újságok is. amelyekben a dolgozók megírják tapasztalataikat, eredményeiket, közlik esetleges akadályaikat az üzem vezetőségévé és az egész üzem dolgozóival. Ugyanilyen nagyjelentőségű a pártsajtót támogató munkáslevelezés is. 1 Igyekeznünk kell kihasználni azt a lehetőséget, hogy ma mi dolgoVolt idő, amikor földalatti pincékben Volt idő,amikor földalatti pincékben kattoghatott csak az írógép, és az újság, nagy része a tőkések cenzúrájának esett áldozatul. Az uralkodó nagytőke tudta, hogy nem nyithat szabad utat a sajtónak, mert ha napvilágra jön az igazság, akkor az ő áltató meséinek nem lett volna egyáltalán hatása. A dicső Vörös Hadsereg azonban felszabadította hazánkat, s ezzel kiharcolta nekünk a szabad sajtót. Magnézhetjük a sajtót a világnak abban a részében, ahol az imperialista hatalmak tartják kezükben és irányítják. Ki látta már, amerikai újságban egyszerű munkásemberek cikkeit? Ki látott már Amerikában munkásernbert, mint újságszerkesztőt? Senki, De miért? Mert az elpicakosodoti főrészvényesek az irányítói a sajtónak és ezért a „gentlebmanok" hazájában a do'gozó népnek, a munkásembernek nzt kell olvasnia, amit ezek a pénzhaihászó figurák írnak, vagy iratnak. Az imperializmus hazá iában a munkásnak nincs hozzászólása a gyár, vagy az üzem hozzászólása a gvár, egv alkatrésznek számít a dol'ármilliomos főnök előtt. Amerikában a szabad és komoly kérdésekkel foglalkozó sajtót pornografikus és szellemtelen képesmagazinok helyettesítik, amelyekre pedig bizonyára nem kíváncsi a sztrájkoló, vagy a munkanélküli amerikai dolgozó. Ismerve ezeket a tényeket, ezutáji még Inkább megfogadjuk, hogy élőharcosai leszünk a sajtónak, segíteni fogjuk és figyelemmel kísérjük munkáját érs tanulni fogunk tőle, hogy minden tehetségünket népünk javára, a szocializmus győzelmének megvalósítására fordíthassuk. KISS OSZKÁR, Lapogos. gyorsabb ütemben építeni a szocializmust hazánkba^. Éppen ezért fontos kérdés számomra és többi társam számára is a saitó terjesztésének kérdése, annak a sajtónak terjesztése, amely felvilágosító munkával segít kiküszöbölni a hibákat, új munkamódszerek ismertetésével segít fokozni a termelést, és ezzel biztosítja számunkra a nagyobb kereseti lehetőségeket is. Szilárdítani a normákat, emelni a teljesítményt, gazdagságosabban bánni az idővel: ez életszínvonalunk emelkedését, a szocializmus építéséi, a világbéke erősítését jelenti. Kommunista Pártunk lapja, a Pravda és az Oj Szó azonban nemcsak úf munkamódszereket ismertetnek, hanem foglalkoznak a világ eseményeivel. Innen tudjuk, hogy az amerikai tőkéseik különbékét kötöttek a japán militaristákkal, hogy szembeállítsák Japánt a Szovjetunióval, azzal a Szovjetunióval, amely meghozta nekünk is a szabadságot, a munkát, a kenyeret. Mi már tudjuk, hogy amit építünk, magunknak építjük, és minél többet nyujtunk a köznek, annál több jóban részesülünk mi is. Ennek tudatában kötelezettséget vállalok, hogy pártlapjainknak, a Pravdának és az Oj Szónak 10 előfizetőt szerzek. NOVOSAD J. munkáslevelezS Bratislava, Slovnaft Tanuljunk pártsajtónktól f Hogy győzelemre vihes&ük hazánkban a szocializmus felépítésének müvét, ha meg akarjuk alapozni népünk jobb életét és be akarjuk bizonyítani a szocialista társadalmi rend főlényét a kapitalista rendszer fölött, ahhoz szükséges, hogy dolgozó népünk minden rétege szocialista nevelésben részesüljön és a pártsaító olvasásával megismerje a Kommunista Párt irányvonalát. Elsősorban minden párttagnak kötelessége olvasni és tanulni, hogy pé Ma kérve lehessen a milliós dolgozó _ tömegnek. | A pártsajtó hozzásegít, hogy a I dolgozók tisztán lássák, hogy ma már nem a kapitalista urakra, a nagyblrtokosokra és gyárosokra dolgozunk, akik milliók verejtékéből éltek, és nagyon jól értettek ahhoz, hogy a könnyen szerzett vagyonokat léhán eltékozolják. Hogy életszínvonalunkat egyre feljebb emelhessük, minden dolgozónak meg kell mutatnia munkahelyén, hogy hűségesen harcol hazánk szocialista felépítéséért és a környezetében el kell érnie, hogy a pártsajtó olvasásával egyre több és több mimkástárea lépjen a lelkes országépítő munka útjára.' TÖRÖK IMRE, munkáslevelező/ Csernő. cA mutdm&Ltaelezoknek üzenem... Korán reggel Indultam munkába. Az őszi köd némán terpeszkedett a gyár körül. Amint beléptem a gyárkapun, mintha oda is lopva utánam húzódott volna. Beléptem a műhelybe. Csend yolt. Csend volt mindenütt. Csak meiMKliőI lehetett hallani a kaEánhA* *iéfy dohogását és a kicsapódó gőznek éles, sivító hangját. A gépem várt rám, megolajoztam, majd alaposan átvi*sgált.am alkatrészeit, hogy indulásra készen legyen. Hat óra felé járt az iflö. Ekkor jött be Kerekes Pista is. Nem vettem észre, csak amikor hátam mögé ért és köszöntöttük egymást. Először alig tudott szólni az izgalomtól, de én az órát néztem, még nem késett el. Ugyan ml lehet izgalmának az oka? A kíváncsiság fúrta már az oldalamat. -— Beszélj már! — szóltam. A bíztatás megtette hatását, mert rögtön el is kezdte. — Ide figyelj Béla barátom, újságot mondok. Erre aztán még jobban elfogott a kíváncsiság láza. Az olajozó kannát letettem a földre, szemem pedig csak Kerekes Pistát figyelte, és feszült érdeklődéssel vártam. — Tegnap, ahogy hazamentem, — folytatta — édesapám elém tett egy újságot. — No és ml van abban? Üjság, újság... — Mondtam nriár, várd meg a végét, mert nem mondom tovább. Megjelent egy magyar újság, az Uj Sző. Alig tudtam elhinni, álltam ott egyhelyben és a meglepetéstől nem tudtam szólni. — Es lehet belőle még kapni? — kérdeztem aztán hitetlenkedve. — Nem tudom, de munka után megnézheted. Es ezzel Kerekes Pista barátom otthagyott. Elindítottam a gépem. A gép lassú, egyöntetű zúgással sodorta a szálakat. Egész délelőtt türelmetlenül azon gondolkodtam munkám közben, hogy kapok-e még újságot. Vége lett a műszaknak, alig vártam, hogy kiérjek a kapun, siettem az újságoshoz. Szerencsém volt. Még kaptam, de már az utolsó szám volt, a munkások elkapkodták. Amint kezembe vettem, kétszer is megforgattam. Es újra elölről kezdtem nézni. Felül nagy vörös betűvel rá volt írva: „Uj Szó". Sokáig néztem szeretettel, megindultan ... De végül megértettem. Tisztán éreztem, a Pártnak köszönhetünk mindent és most ezt az újságot is. Jó úton haladunk, — gondoltam magamban, — de ez még csak a kezdet. Múltak a napok, én szorgalmasan olvasgattam az Uj Szót. Az újságban megjelentek munkáslevelezöknek levelei, ezeket szerettem legjobban olvasni. Mert írásaikkal az üzemekről, falvakról küldtek hü képet és megmutatták hogyan dolgozik az üzem, milyen százalékkal és egyben feltárták a felmerülő hibákat. Nagyon sokszor olvastam ezeket és nem egyszer arra gondoltam, de jó lenne a mi üzemünkről is valamit írni. Hadd olvassák az újságban ls a mi nagyszerű eredményeinket. De Írni alig mertem, voltak aggályaim, talán be se teszik az újságba. Sokat töprengtem ezen. Nehéz nekem az írás, — gondoltam. Az iskolában nagy kedvvel írtam dolgozatokat, de már azóta bizony régen nem írtam. Egyszer, amikor az élmunkások versenye véget ért, és kiosztották a díjakat, ez engem anyira meghatott, hogy mindjárt azon gondolkodtam, hogy ezt meg kell írni az újságnak! Erről tudni kell mindenkinek! Két napig írtam. Sokáig latolgattam, elküldjem-e, vagy nem. Mégis elküldtem. Két-három nap múlva megjelent az Uj Szóban a ml üzemünkről és élmunkásainkról az írásom. Alig akartam hinni a szememnek, tízszer is átolvostam. Nem álmodom-e? De igaz volt. Én, egy gyári munkás, írhattam az újságba. Ez olyan új volt és olyan szép, mint egy nagyon értékes ajándék. Az első írásom megjelenése bátorságra serkentett és minden két hétben, vagy minden hónapban írtam az üzemünkről tudósítást. Igy lettem munkáslevelezője az Uj Szónak. Az évek múltak. A Párt határozatai és Gottwald elvtárs szavai valóra váltak. A Párt megkezdte a munkások Iskoláztatását. Egyszer levelet kaptam az Uj Szótól, részt akarok-e venni egy szerkesztői tanfolyamon. Én, akinek az apja gyári munkás volt, aki kora fiatalságomban már a gép mellett kezdtem dolgozni, ezt nem tudtam elhinni. Miért hívnak engem, egy munkást, hisz van elég tisztviselő és iskolát végzett ember ?!... Nem tudtam megérteni ezt. Egy hét múlva megint jött levél, hogy két hét múlva jelenjek meg az Uj Szó szerkesztőségében megbeszélésre. Alig vártam a napot, hogy elindulhassak Bratislavába. Ez a nap örökké emlékezetemben fog élni. Mint munkás találkozhattam az Uj Szó szerkesztőivel. Itt megmagyarázták, miért fontos a munkások iskoláztatása, és tanítása. Mert mienk, a munkásoké az ország és mienk az újság ls. S a lap szerkesztésében részt kell venni a munkásoknak is. Itt megbeszéltük, mikor kezdődik a tanfolyam. És újból visszamentem a gép mellé dolgozni. Vártam, hogy újból hívjanak. De nem sokáig kellett várni. Távirat jött, hogy Budmericén november 1-én kezdődik a tanfolyam. Becsomagoltam és elindultam még aznap, hogy idejében érkea«e«i meg a tanfolyamra. Nagy meglepetés ért. Nom ia tudom leírni. Budmericén egy kastélyba vitt az autóbusz, és azt mondták, hogy itt lesz a tanfolyam. A kastély valaha a Pálffy grófé volt. Fényes szobák mindenütt. A folyosókon szőnyeg. Mikor beléptem a kastély folyosóira, először nem mertem tovább menni. Azt hittem, hogy ez csak álam. De megmutatták a szobákat. Az egyikben hárman kerültünk öszsze. Letettük a csomagot és ámultán néztük a szobákat és a gyönyörű festményeket. Meggyőződhettünk arról, hogy nem álom ez, hanem valóság. Igy kerültem a grófi kastélyba én, a gyári munkás. A tanfolyam másnap elkezdődött, összeismerkedtünk és barátkoztunk munkások és parasztok, akiket erre a tanfolyamra kiküldtek. Multak a napok, észre sem vettük, hogy 1—2 nap múlva vége lesz a tanfolyamnak és búcsút intünk a budmerici kastélynak, elkezdjük a munkát újra. Kíváncsiak voltunk mindannyian, kinek, hol lesz az új munkahelye. Sokan voltunk. Nem tudom pontosan, ki hova. merre ment, ezért csak az én új munkahelyemet írom le. Mert engem ez lepett meg a legjobban. úgy gondoltam, hogy visszamegyek a gépem mellé és dolgozom tovább. De nem igy történt. Az Uj Szó szerkesztőségébe kerültem, ez lett az új munkahelyem. Mikor beléptem a SBerkesztöségbe olyan jó vérzés volt, amint segítségemre siettek, tanítottak, irányítottak az első hetekben. Jó volt ez a baráti segítség, és bevallom még ma is nehéz nekem az írás, nem találom meg mindig a találó kifejezést. Igyekszem tanulni, hogy ne vallják szégyent, hogy méltó lehessek a munkásosztály bizalmára. Ezen az új munkahelyemen tovább tanulok, mert tudom, hogy nem elég, amit eddig tanultam. Még tovább kell tanulni éa fejleszteni képességeimet, hogy jó újságíró lehessek. Kelemen Bélai