Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-19 / 220. szám, szerda

1951 szeptember 19 U J SZO Megrothad a búza Títo-Jugoszlávíában, mert a jugoszláv parasztok szabotálják a betakarítást Az elmúlt hetekben számos jelentés érkezett árról, hogy a jugoszláv parasztok úgy harcolnak a Tito-banda ellen, hogy szabotálják a betakarítást, a cséplést és a beadást. Gaston Coblentz, a New York Herald Tribúne belgrádi tudósítója, a jugoszláv parasztok megnövekedett ellenállásáról közöl jelentést: „Jugoszláv Macedóniában tett utazásunk alatt leverő látvány tárult elénk: az elcsépeletlen búza még mindig kint hever a földeken, annak következtében, hogy a parasztok szabotálják a mezei munkákat — írja. — „Szokatlan látvány volt az, ami a Szkopljétöl 30 mérföldre délkeletre fekvő síkságon táAilt elénk. Itt a kévék tömege hevert a földeken, amerre csak a szem ellát. A földeken Itt-ott egy-egy paraszt dolgozik... A parasztok teljesen közömbösen beszélnek arról, hogy a földeken lévő gabona egy része már rothadásnak indult. Azzal sem törődnek, hogy a rossz időjárás miatt még nagyobb veszteségeik lesznek. Ám történjék, aminek történnie kell — mondják." Növekszik Tito-Jugoszláviában a munkások ellenállása ls. A Zeri-i Popullit című albán lap nemrégiben jelentette, hogy a Kraljevo és Szkoplje közötti vasútvonalon a munkások és a vasútépítésre mozgósított parasztok felrobbantottak egy alagutat, a Sztalacs és Nis közötti vasútvonalon pedig levegőbe röpítettek egy lőszerraktárt. Ez év tavaszán és nyarán a munkások tízezrei sztrájkoltak az Adriaitenger kikötőiben. Isztriában, továbbá Szerbiában és az ország más vidékein. Egy háborús bűnös portréja Morrison. a „szocialista" Van egy régi magyar közmondás, amely úgy szól, hogy a hazug embert könnyebb utóiérni, mint a sánta kutyát. Ez a közmondás ezerszeresen érvényes Mr. Herbert Morrisonra, a „munkáspárti" angol külügyminiszterre, aki azt követelte a Pravdától, hogy közölje le a lap számára adott külön intervjúját, mégpedig pontosan és feltűnő helyen. A Pravda természetesen leközölte a nyilatkozatot. S ekkor vált be a közmondás: a hazudozó angol külügyminisztert sánta kutyánál hamarabb utolérte a hazug emberek végzete, a leleplezés. A szovjetellenes rágalmak halmazáról, amelyeket nem maga Morrison talált kl, hanem csak szajkómódra ismételt meg Hitler és a Wall Street üvöltöző háborús gyújtogató! után, lényegében nem érdemes szólni. Van azonban a nyilatkozatnak egy olyan része, amely különösen érdekes, s amelyről éppen a nyugateurópai burzsoá sajtó rántja le a leplet, megmutatván, miféle valóság rejtőzik Morrison hazug szólamai mögött. A Morrison nyilatkozatban nagyhangúan szó van arról, hogy a munkáspárti kormány „szocialista kormány", m^jdpedig szemforgató módon kijelenti az angol külügyminiszter, hogy a „munkáspárti kormány hive a béke fenntartásának." Érdemes ezzel a két Morrison-kijelentéssel külön is foglalkozni. Tehát „az angol munkáspárti kormány szocialista kormány". Mit ir erről az Economist clmü angol lap, a City szócsöve? „Hat év alatt eddig már háromszor kellett Attlee kormányának felismernie és bevallania, hogy a gazdasági nehézségekből egyetlen kivezető út van és ez az angol nép életszínvonalának csökkentése." Az Economist ezután a fegyverkezésről, az amerikai parancsra végrehajtott fékevesztett háborús készülődésről Ír, megemlítve, hogy az ehhez szükséges kiadások fedezésére mindössze egyetlen megoldás van. „Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megoldásra szükséges összeget az angol nép szájától kell elvonni." Ez pedig nem más, mint az ezerszer kipróbált tőkés-recept. Ez hát a „szocialista kormány" álláspontja. Az angol munkáspárt, Morrison pártja, nemrégiben kiadott nyilatkozatában, amely a munkáspárt októberi évi értekezletével foglalkozik, kénytelen bevallani, hogy „a fegyverkezés következtében az angol dolgozók életszínvonala süllyedőben van." Ugyanez a nyilatkozat vallja, hogy Angliában a nemzeti jövedelem 90 százaléka a lakosság tíz százalékának zsebébe vándorol. A „szocialista kormány" politikájának következménye a többi között az, hogy a fontsterling vásárlóereje 1945 óta 25 százalékkal csökkent. Az élelmiszerek és iparcikkek árai az utolsó három évben két és félszeresre emelkedtek. 1951 első negyedében 65 fajta fontos élelmiszer és iparcikk ára emelkedett. Az év eleje óta a margarin ára 40, a húsé 22 százalékkal emelkedett, hogy csak két fontos közszükségleti cikket említsünk. Ezt jelenti hát a „szocialista kormány" az angol dolgozók számára. A másik mondat szerint „a munkáspárti kormány híve a béke fenntartásának". Ezzel kapcsolatban bőven elegendő emlékezetünkbe idézni, hogy augusztus végén Vandenberg, az USA légierőinek vezérkari főnöke, „értesítette az angol kormányt, hogy az állandóan Angliában állomásozó amerikai repülőgépek számát gyors ütemben növelni fogják". Egy ilyen szűkszavú parancs, amelyet a munkáspárti kormány washingtoni gazdái Londonba küldtek, mindennél Jobban leleplezi a békéről hazudozó és a háborús uszítók minden parancsát vakon teljesítő • munkásárulókat. Ugyanakkor, amikor az angol dolgozók számára egyre nehezebbé válik a legszükségesebb, a létfenntartáshoz szükséges cikkek megvásárlása, Suffolk grófságban, ahol az amerikai repülőket elhelyezik, újabb ezer, meg ezer amerikai katona számára biztosit Morrison gazdag ellátást az angol dlogozók bőrére. Nemrégiben érkezett meg Suffolkba a harmadik amerikai légihadsereg 81. légridandárához tartozó csoport, nagyszámú „F—886 Sabre" lökhajtásos vadászgép. Egész tömeg „B 36" és „B 50" jelzésű légierőd állomásozik már a suffolki repülőtereken és ugyanakkor, amikor az angol dolgozók lakáshiánynyal küzdenek, nagy családok zsúfolódnak össze előszobákban és mosókonyhákban — Morrisonék egész épületsorokat építenek a bombavetőket kiszolgáló amerikai legénység számára. A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. A két Morrison-mondat legesattanósabb leleplezése kétségkívül az a mondat, amely nemrégiben jelent meg a Financial Times című lapnak abban a cikkében, amely az angol részvénytársaságok profltjainak alakulásáról számol be 1951. első felében. A mondat szerint egy esztendő alatt 24 százalékkal emelkedett a profit. A fegyvergyárosok és a zamerikai parancsokat vakon teljesítő háborús üzletemberek profitja. Mr. Morrison pedig arról fecseg, hogy kormánya — amely szőröstül-bőröstül az amerikai és angol tőkések zsebében van — a béke hive... Mélyen igaza van a magyar közmondásnak ... Beszélő tények i. Egy kis statisztika arról, hogy a sanfraciscói konferencia mennyiben juttatta kifejezésre a Japán elleni harcban résztvett népek akaratát: A konferencián 39 állam minden fenntartás nélkül támogatta az amerikai tervezetet. Ezek az államok 548,671.000 lakost képviselnek. Kilenc állam aláírta ugyan a szerződést, de küldöttei különböző kifogásokat emeltek. Ezeknek az országoknak a lakossága 137,670.000 főre rúg. A szerződést aláíró országok lakosságának száma tehát összesen 686,341.000. Ezzel szemben a Szovjetunió, Csehszlovákia, és Lengyelország (ez a három hatalom nem jrta alá a sanfranciscói háborús szerződést), valamint az a hat állam, amely nem jelent meg a konferencián (Kínai Népköztársaság, India, Burma, stb), összesen 1.131,745.000 lakost számlál. Érdemes megemlíteni, hogv Luxemburg, amely nem szenvedett a japán imperializmustól, nem is beszélve arról, hogy nem küzdött ellene, ugyanannyi szavazattal rendelkezett, mint a távolkeleti háború sorsát eldöntő Szovjetunió. A Kínai Népköztársasá gon kívül nem volt képviselve SanFranciscóban Korea és Vietnam sem, amelvek pedig összehasonlíthatatla nul többet szenvedtek a japán fasiz mustól, mint akár Ecanador, akár Honduras, vagv az amerikai szavazógép többi állama. 2. Marshall tábornok lemondása után Róbert Lowett vette át az USA hadügyminisztériumának vezetését. Lowett jelenleg 56 éves. Rövid pálya futása: a National Bank of Commerce newyorki banknál kezdte. Később a hírhedt Brown Brothers, Harriman & Co cég társa lett. Az alábbi tőkés vállalatok igazgatósági tagja: LosAngeles & Salt Lake R. R. Co. Ore; Shoft Line R. R. Co. Ore-Wash.: R. R. & Navigation Co.; Royal-Liverpool Group Inc; Cos. St. Joseph & Granc Island Ry. Co.; Union Pacific R. R. Co. 1940-ben lépett a nemzetvédelmi minisztérium szolgálatába. 1947-től a miniszter első helyettese volt. 3. Az amerikai szenátus pénzügyi bizottsága most készítette el az adók felemeléséről szóló tervezetet. Evi százezerdolláros jövedelem után 1%al, heti 65 dolláros jövedelem után pedig 12% -kai emeli az adót a tervezet. A Les Echos című francia lap jelentése szerint egy görögországi vizsgáló bizottság feldolgozta az athéni lakásviszonyokat. Hatvanezer lakást vizsgáltak meg. Megállapították, hogy ezeknek 57 százaléka csak egy szobából áll és 30 százalékában nincs világítás. Az egyszobás lakásokban átlagban 6—7 személy lakik, vannak olyanok is, amelyekben tizenöt ember zsúfolódik össze. »A személyi szabadság« Morrison receptje szerint. Nemrégiben a manchesteri >MetroWickers«-gyár kapujánál gyűlést tartottak a gyár egyik öntőmunkásának, Kenneth Spencernek megvédése érdekében. A vezetőség elbocsátotta Kenneth Spencert azért, mert részvett a berlini III. Viiágifjúsági Találkozón. Mint ismeretes Morrison úr nemrég váltig hangoztatta, hogy NagyBritannia kormánya: »tiszteletben tartja minden polgár személyi szabadságát*. Kenneth Spencer élt a személyi szabadság jogával s ezért elbocsátották a gyárból. Igy fest a valóságban a Morrison úr által fennen hirdetett »személyi szabadság* Nagy-Britanniában. 1,100.000 írástudatlan... de egyre több tank. A francia Országos Statisztikai Hivatal nemrégen közölte, hogy az országban 1,100.000 az analfabéták száma. Ez még így is nagyon jelentős szám, bár távolról sem tükrözi vissza a valóságot. De hogv is lehetne ez másképpen ... Ebben az évben 12.000 tanterem és nagyszámú tanító hiányzik ahhoz, hogv minden* iskolaköteles gyerek tanulhasson. Alapos a feltevés, hogy októberben, a tanév kezdetén 300.000 gyerek az iskolákon kívül reked. Huszonnégy milliárd frank elég lenne a probléma megoldásához, de éppen ennyibe kerül 480 tank -és a mostani francia kormánv egy pillanatig sem habozik, hogy melyiket válassza a kettő közül. KÜLPOLITIKAI SZEMLE A Franciaországhoz intézett szovjet jegyzék visszhangja Mi volt az igazi célja a washingtoni konferenciának Terror és csalás jellemezte a görög választásokat A hét legnagyobb jelentőségű politikai eseménye a Szovjetunió kormányának Franciaországhoz intézett jegyzéke. Minden becsületes francia megérti, hogy milyen mélysen igaz és jogos az a figyelmeztetés, amelyet a Szovjetunió küld a francia lakájkormány vezetőinek. Minden francia tudja ezt, hiszen miüiók érezték saját bőrükön a nácik szörnyű kegyetlenségét. És millióik politikai tapaszitalata vádolja a francia burzsoá diktatúrát,, amely, — hogy csak a legújabb gaztettet említsük — nemrégiben szabadonbocsátotta a háborús bűnös Ramcke náci tábornokot, a hírhedt bresti hóhért. Ramcke mult héten az áruló Petaint dicsőítő kiáltványt eresztett szélnek, mondván: „a német katonák más időkben kardjukkal tisztelegtek Volna Petain előtt, ma viszont megelégszenek azzal, hogy némán üdvözöljék." Ramcke felháborító kiáltványa óriási felzúdulást keltett Franciaországban — s újra megmutatkozott, hogy a tevékeny békeharcosok mellett a francia burzsuázia egyes rétegei is aggódnak Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, a kormány szolgapolitikája miatt. Ebben a légkörben a Jegyzék minden szava rendkívül erővel hat Jellemző, hogy a francia félhivatalos AFP hírszolgálati iroda azfc jelenti: még „angol külügyminisztériumi körökhöz közelálló megfigyelők is" elismerik: a Szovjetunió jegyzéke kedvező visszhangra talál majd a francia közvéleményben a „kommunisták között, akik a francia politikai életiben változatlanul fontos tényezőt jelentenek, a rokonszenvezőik között, valamint azon franciák körében, akik nyugtalankodnak az amerikai külpolitika miatt". A Jegyzéket egy nappal azután hozták nyilvánosságra, hogy Washingtonban megkezdődött a három nyugati nagyhatalom külügyminisztereinek értekezlete. Ez az értekezlet egész sor kérdésről tárgyal. A New York Herald Tribúne washingtoni távirata szerint többi között napirendre tűzték az angol-iráni olajvita, a francia imperializmus vietnami rablóháborúja, az angolegyiptomi viszony, az olasz békeszerződés törvénytelen revíziója és a koreai háború kérdését is. A lap mindamellett nem titkolja, hogy a konferencia „elsőrendű célja, hogy újtipusú kapcsolatokat teremtsen Németországgal". Az imperialista sajtó szokásos kifordított nyelvén azt is megírja a lap: A nyugati hatalmaknak akuk van azt hinni, hogy novemberre a bonni kormány csatlakozik a nyugati védelmi csoportosuláshoz." Ezek a szavak, magyarán, annak a bevallását Jelentik, hogy a Wall Street a washingtoni tárgyalások során előkészíti Nyugat-Németor. szág hivatalos bevonását a szovjetellenes, népi demokráciaellenes támadó Atlanti Szövetségbe. A

z amerikai sajtó másirányú részlet-beismeréseiből is kiderül ez. Az Associated Press hírügynökség például egyenesen azt írja, hogy a „Nyugat-Németországnak felkínált rendezés hasonló lesz a most aláirt japán békeszerződéstervezethez." Erről a békeszerződéstervezetről pedig a földkerekség népeinek elsöprő többsége állapította meg, hogy törvénytelen, háborús szerződés. Eltörölnék Nyugat-Németországban az imperialista nagyhatalmak szövetséges ellenőrző bizottságát, s helyette „nagyköveti tanácsot" létesítenének az amerikai, francia és angol diplomatákból. Ugyanakkor — mint a távirat mondja, „a bonni kormányt köteleznék arra, hogy bizonyos összegeket szánjon a német hadsereg felépítésére". Ezek a részletek még világosabban felfedik a háborús uszítók Németországgal kapcsolatos terveit. Washingtonban a fasizmus és a háború amerikai diktátuma készül. — Ez ellen szóllította harcba a német munkásosztályt két héttel ezelőtt a Német Szocialista Egységpárt level. Ez ellen emelte fel szavát e hét közepén a nyugatnémet kommunisták nevében Tlax Reimann elvtárs, a Német Kommunista Párt főtitkára: „Washingtonban elhatározzák, hogy NyugatNémetországot éppen úgy, mint Ja pánt, az imperialisták hadibázisává építik ki. Az Adenauer-kormányt, amely megtiltotta népünknek a népszavazást, elősegíti a washingtoni diktátumot, olya

n diktátumot, melyben a legelemibb demokratikus jogokat is lábbal tiporják. Éppen ezért az újrafelfegyverzés elleni és a békeszerződés megkötését követelő harc egyben a nép demokratitikus jogaiért folytatott harc is. Ez a harc népünk demokratikus akartának kifejezése,harc a nemzeti katasztrófa megakadályozásáért, a munkások, a parasztok és minden német polgár hazafias harca." A mai nemzetközi helyzetben, a béke erőinek világméretű növekedése közepette a legszörnyűbb fasiszta terrorral küzdő nép számára is lehetővé válik, hogy a kommunista párt vezetésével megtalálja az :mperiali6taellene6 harc egyre komolyabb sikereket, győzelmeket hozó formáit. Ezt a nyugatnémet helyzetié is alkalmazható tanulságot kell levonnunk a hét egy másik fontos külpolitikai eseményéből: a görög választásokból. Ezek a választások rendkívüli jelentőségű sikert hoztak az illegális kommunista párt által vezetett demokratikus népi erőknek — súlyos kudarcot az amerikai imperializmus bábjainak. A számszerű eredmény lényege, hogy az Egyesült Demokratikus Baloldali Tömörülés a szavazatok 11.5 százalékát megszerezte és negyedik legerősebb pártként került be a parlamentbe. A városokban a szavazási arány még jobb volt: 18—20 százalék. A demokratikus erők rendkívüli növekedését, az illegális kommunista párt kiváló szervezettségét, tekintélyének mélységét bizonyítja már maga az is, hogy sikerült életrehlvni a Baloldali Tömörülést és kikényszeríteni indulását a választásokon^ Hiszen nem szabad el f ej ejtenünk, hogy a szervezés minden mozdulatát a fasiszta terror körülményei között kellett végrehajtani, s a baloldal jelöltlistáinak ólén a görög ellenállási mozgalom olyan hősei állottak, akik a választási harc Ideje alatt, a ma is a monarchofasiszták koncentráció® táboraiban vannak. A Baloldali Tömörülés athéni éa pireuszi listája éléa áll a többi között Szaraflsz tábornok, a volt görög népfelszabadító hadsereg főparancsnoka. Glezosz, az eJlenállási mozgalom hőse és Abatielosz szakszervezeti vezető. Glezoszt és Abatieloszt egy monarchofasiszta bíróság halálra ítélte, Szarafisz pedig gyüjtőtáborban van.' Szaloníkiben megválasztották Gavrllidiszt, a Parasztpárt főtitkárát, Muszterakiszt, a volt népfelszabadító hadsereg tábornokát és Imvriotfczt a szaloni-ki egyetem tanárát. Ezek szintén gyűjtőtáborba vannak zárva. Larisszában ugynacsak politikai foglyot választottak meg Aligha kell bizonyítani, hogy ilyen körülmények között a választásokon való elindulás is a tömegek hatalmas erejű fasisztaellenes nyomásának bizonyítéka. Emellett a szavazatok száma újabb bizonyítéknak is beillik. Hiszen az asszonyok nem szavazhattak, holott a Baloldali Tömörülés egyik alapvető követelése — az általános amnesztia — az asszonyok hatalmas tömegeit mozgatta meg. A választójogosult férfiak negyedét kizárták a szavazásból a monarchofasiszta hatóságok s nem vitás, hogy éppen azt a negyedrészt, amelynek baloldali szavazatától a legjobban ta-tottak. Ehhez járult még a szavazatok nyilvánvaló meghamisítása. A terror és a csalás nem változtat az erőviszonyokon. A választások eredménye, — amely csak halvány képe a valódi erőviszonyoknak — súlyos vereséget jelent a monarchofasisztáknak, Mindenekelőtt pedig Papagasz tábornoknak, az amerikaiak elsőszámú kedvencének, akitől gazdái abszolút többséget vártak, s aki a szavazatok mindössze 35 százalékát tudta csak a csalások légiója árán megszerezni. Ezeken a választásokon tehát a görög nép ismét megmutatta erejét és töretlen harckészségét. Olyan időben mért vereséget az amerikai háborús tervekre, amikor a Wall Street fokozott ütemben akarja összekovácsolni a Tito-banda, a monarchofasiszta Görögország és Törökország háborús blokkját. A görög demokrácia erőinek sikere komoly figyelmeztetés az amerikai háborús uszítók számára: Tito árulása sem tudta Görögországot „biztos területté" tenni az imperializmus számára.