Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-16 / 218. szám, vasárnap

UJSZ0 1951 szeptember 15 Évek és évtizedek múlnak majd el, de a népek emlékezetében sohasem fog elhalványulni napjaink és tetteink nagysága. Az, ami országunkban Lerrln-Sztálin pártja vezetésevei ma végbemeg/y, a kommunista építőmunka hősi krónikájának egyik legragyogóbb oldala. A szovjetnép az egész világ színe előtt alkotó népként, átalakító népként lép fel Szocialista munkája lelkesítő például szolgál az egész emberiség számára a 6zabad ós boldog életért, a világ békéjéért vívott harcban. A Szovjetunió dolgozói átalakító tevékenységének nagyszerű kifejezése a kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek gigászi építőmunkája a Volgán. Ez az épitk"zés a szocialista állam hatalmas erejét bizonyítja, szocialista gazdaságunk páratlanul gyorsütemű fejlődé6érő' tanúskodik; bizonyítja a kommunizmus lánglelkű harcosai — a szovjetemberek milliói teremtő munkájának kimagasló sikereit. A szovjetemberek hatalmas népi építkezéseknek nevezték el a kujbisevi és sztálingrádi vízierőműveket. Azért nép: építkezések ezek, mert munkálataikban az egész nép résztvesz, mert a nép érdekében, a nép boldog és örömteli élete felvirágoztatásának érdekében létesülnek. Hogyan váltak lehetővé ilyen hatalmas építkezések, amelyek egyetlen tőkés országban el nem képzelhető és rövid idő alatt készülnek el? Ugy, hogy a Szovjetunió, a győzelmes szocializmus országa felébresztette a felszabadult nép hatalmas energiáját Lenin-Sztálin pártjának vezetésével létesült hatalmas szocialista iparunk az egész népgazdaság fejlesztésének legfőbb alapja. Szocialista iparunk a legkorszerűbb berendezésekkel rendelkezik. Nagyszámú kádert neveltünk fel. Ezek a káderek, akiket a Kommunista Párt nevelt, meg tudják oldani a szocialista gazdaság fejlesztésének legbonyolultabb feladatait is. A volgai vízierőművek lehetővé teszik a szocialista ipar még hatalmasabb ütemű továbbfejlesztését. Ugyanekkor lehetővé teszik azt is, hogy a Volga-mellék és a Kaspi-tenger mellékének hatalmas területein megoldjuk a természetátalakításnak a történelemben páratlan feladatát, aminek során az aszályos sztyeppék vidékét virágzó termőföldek vidékévé alakítjuk 'át. A kolhoz- és szovhozföldek öntözésének és vízellátásának a kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek alapján kidolgozott hatalmas programmja, valamint az új öntözési rendszerre való átmenet — egyenes folytatása a természetátalakítás országunkban a haaikóté- mmtka dtmkd® ború utáni időszakban megvalósult gigászi munkájának. A Szovjetunió minisztertanácsa és a SzK(b)P Központ Bizottsága 1948 októberébein fogadta el a természetátalakítás történelmi • jelentőségű tervét. E tervnek meglele'.ően rövid időn belül többmillió hektárnyi területen kell létesíteni állami, kolhoz- és 6zovhoz-mezővédő erdősávokat, meg kell honosítani és alkalmazni ketU a füves vetésforgót, többezer víztartót és mesterséges tavat kell építeni Még két év sem telt esi ez óriási terv elfogadásának pillanata óta és milyen, valóban tltáni munkát végeztünk a Szovjetunió európai területének sztyeppés és erdőeztyeppés körzeteiben a természetátalakítas terén. Ez idő alatt csaknem I millió 300 ezer hektárnyi területen ültettünk állami,kolhoz- é6 szovhoz-erdősávokat. CsuI pán ez év tavaszán több mint 700 ezer 1 hektárnyi területen létesítettünk erdősávokat. A kolhozok többségében meghonosították a füves vetésforgót, sok mesterséges tavat és víztartót építettek, amelyek lehetővé teszik jelentős ipari- és gabonanövényekkel bevetett területek öntözését. Melyik tőkés országban lehetséges a nép érdekeit szolgáló átalakító munka ilyen hatalmas lendülete? Mit állíthat szembe a szovfetnép alkotó hőstetteivel Amerika, Anglia és a többi tőkés ország? Semmit, hacsak nem a természeti kincsek garázda pusztítását, a dolgozók féktelen kirablását, a fékevesztett fegyverkezési hajszát A kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek építésével kapcsolatban még szélesebb méneteket ölt országunkban a természetátalakítási munka. A kujbisevi vízierőmű «, Volga-mellék földjeinek öntözésére másfél milliárd kilowattórányi villamosenergiát szo'gáltat a mezőgazdaság számára, ami egymillió hektárny- föld öntözését teszi 'ehetővé. A sztálingrádi vízierőmű évente két milliárd kilowattórányi villamosenergiát ad a Volga-mellék és a Kaspi-tenger melléke földjének öntözésére és vízellátására. A Sztálingrád' vzierőmű által szolgáltatott energia lehetővé teszi a Káspi-tenger melléki körzetek mezőgazdasága legfontosabb fejlesztési feladatainak sikeres megoldását. A vízellátás és öntözés megjavítja a Volga-melléken fellépő aszá'vok egyik legkomolyabb forrását ielentő Káspitenger me'léki alfö'd időiárási viszonyait Ez által lehetővé válik a Káspitenger melletti alföld északi része sivatagi és felsivatagi körzeteinek az állattenyésztés és földmüvelés széleskörű fejlesztése számára való meghódítása. lehetővé válik a Volgamellék déli körzeteinek öntözése és az intenzív és szilárd földművelés kifejlesztése ezeken a területeken. A volgai hatalmas vízierőmű felépítése révén megoldjuk a Szarpinszki alföld, a Feketeföld-övezet ée> a Nogajszkisztyeppe vízellátásának és öntözésének problémáját. Ez biztosítja az állattenyésztés széleskörű fejlesztését, ipari jelentőségű erdők és a sztyeppét a száraz szelek ellen védelmező erdők telepítését. A kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek együttvéve mintegy 14 millió hektárnyi föld vízellátását és öntözését teszik lehetővé. Ilyen méretű vízíerőmű-építési munkálatot az emberiség történelme nem ismer. Csak a szovjetrendszer, csak a dolgozók széles tömegeit történelmi jelentőségű alkotásra lelkesítő nagy lenini-sztálini Pár< képes kijelölni és sikeresen megvalósítani az ember érdekében véghezvitt természetátalakításnak ilyen hatalmas feladatait. A kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek építéséről szóló hírt a szovjetnép úgy fogadta, mint a Párt, a kormány, Sztálin elvtárs a szocialista ipar és mezőgazdaság további felvirágoztatására irányuló szüntelen gondoskodásának újabb megnyilvánulását. A kolhoztagok, a szovhozok és a gép- és traktorállomások dclgozói szívük mélyéből fakadó, forró hálájukat küldik Sztálin elvtársnak, a kolhozok irányában tanúsított atyai gondoskodásért. Biztosítják a Pártot és a kormányt, hogy készek a legrövidebb időn belül megvalósítani a földek vízellátásának és öntözésének piogrammját. — Vizről álmodtak apáink és nagyapáink, — mondja a sztálingrádi területen levő Zsitkurszki gép- és traktorállomás kovácsa, Szvitocsjev elvtárs. — De nem volt olyan erő, amely vizet adott volna többszáz kilométer távolságra. Mi azonban a boldog sztálini korszakban élünk, amikor országunk sikeresen átalakítja a természetet. Nem sok idő telik el — felbúgnak a sztálingrádi vízierőmű turbinái 6 a Volga-vize mélyen végigöntözi sztyeppéinkét. * fgy beszélnek a szovjetemberek milliói, akik számára a kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek építése nagy ünnep, amely az önfeláldozó munka új sikerei re lelkesít Hazánk minden hazafia magasztos kötelességének tekinti, hogy tevékenyen résztvegyen a volgai óriások felépítésében. Miként a szocialista építőmunka minden fontos területén, úgy a volgai vízierőművek felépítésében, az öntözés és vízellátás hatalmas terveinek megvalósításában is vezetőszerep vár a pártszervezetekre. A kommunistáknak és Komszomol-ifjaknak az a kötelességük. hogy a hatalmas építkezéseik lánglelkű propagandistái legyenek, hogy ott álljanak az építkezés legfelelősségteljesebb pontjain, az építők tömegeinek élén járjanak és példát mutassanak az önfeláldozó lelkes munkára. Népünk legjobb fiai évszázadokon át álmodoztak ariol, hogy úrrá lesznek a természet hatalmas erői feflett. Ezt a feladatot a történelem során gyakorlatilag a szovjetnép valósítja meg első ízben. A szovjetnép, amely országának gazdája lett, Lenin-Sztálin nagy Pártjának vezetésével rövid idő alatt világtörténelmi jelentőségű átalakításokat hajtott végre. A szovjetnép szocialista alapokon átszervezte a társadalmat és most győzelmesen halad a kommunizmus felé. Népünk a természetátalakítás sztálini programmjának teljesítésével a kommunista építőmunka egyik legfontosabb feladatát oldja meg. (A moszkvai Pravda 1950. 250. számából.) Sokemeletes épületek gyors ép tése Moszkvában Moszkva újjáépítésének széleskörű sztálini terve sikeresen valósul meg. Ebben az évben Moszkvában összesen 110 ezer négyzetméter lakóterület épiil fel. (Ez kb. 16 ezer kétszobás lakás). A Szovjetunió kormánya elhatározta, hogy 1951-től fogva Moszkvában csupán sokemeletes házakat építenek, hogy így a helyet minnél jobban kihasználják. Moszkvában jelenleg néhány illyen ház épül, amelyet még ebben az évben átadnak a lakosságnak. Magasan az égbolt felé nyúlnak a 32 emeletes lakóház tornyai a kotyelnicseszki parton. Az épület még ebben az évben befejeződik. Már az épület belsejében folynak az utolsó munkálatok, ahol a festők a lakások festését végzik. Most hatalmas gránitoszlopokat készítenek a főbejárathoz. Minden oszlop 13 méter magas lesz. Moszkva más járásában — a Komszomol-téren befejezték a 17 emeletes szálloda vasváz szerelését. A kotyelnlcseszkl-parton épülő sokemeletes ház. Statárium mit Irta: Rajosánji Károly Gáspárék a második emeleten laktak. A három Gáspár-fiú közül kettő — a Sándor, meg a Pista — már emberszámba ment. A legkisebb a Gyurka velem egyidős; együtt vakációztunk azon a nyáron a környékbeli utcákon, meg a Városligetben, a polgári iskola első osztályának elvégzése után. Esténként a sötét hátsó lépcsőházban fojtott, csöndes beszélgetéseink során Gyurka leginkább két bátyjáról mesélt. Roppantul büszke volt rájuk, hiszen kommunisták voltak mind a ketten, statárium idején pedig nincs és nem is lehet nagyobb, veszélyesebb dolog, mint kommunistának lenni. Statárium volt. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök hozta a kommunisták ellen még az ősszel, a biatorbágyi merénylet után. Akkortájt azt híresztelték, hogy a kommunisták robbantották fel a torbányi vasúti hidat a robogó vonat alatt. Ezért ragasztották ki a házak falára a félelmetes plakátokat: „Statárium! Rögtönitélö birósáf elé kerül és kötéláltali halállal bűnhődik..." Egy hónap múlva aztán elfogták a biatorbágyi merénylet, az eszelős Matuskát akinek nemcsak, hogy köze nem volt a kommunistákhoz, hanem maga i

a gyáros volt és gyűlölte a munkásokat, gyűlölte a kommunistákat. A téli szél pedig megtépdeste, a tavaszi eső meg lemosta a félelmes plakátokat, de a félelem ott függött tovább a proletár-külvárosok felett, mint az akasztófa kötele. A statárium tovább tartott. Akadtak azonban munkások, munkanélküliek, akik nem riadtak meg a hatalom komor fenyegetéseitől s a letépett plakátok hyelén fris

3 feliratok jelentek meg reggelenként: „Le a statáriummal! Sztrájkot az üldözöttek védelmére!" Bátor emberek, bátor munkások és munkanélküliek írták éjszaka a iálakra ezeket a jelmondatokat. Olyanok, mint a két Gáspár-fivér a miházunkból! Gyurkátój tudtuk, hogy a környéken ők festették a lázitó fel iratokat Sándor és Pista azelőtt gyárban dolgoztak de évek óta nem tehették be a lábukat semelyik üzembe. Feketelistára tették őket. Igy aztán ablaktisztítást és más hasonló alkalmi munkát vállaltak — ha akadt —, hogy odahaza a konyhában ne álljon mindig hidegen az üreg kályha. Amikor a lapok, hírüladták, hogy statáriális bíróság ítél Sallai és Fiirst az illegális kommunista párt két vezetője felett, Kasznár bácsi, a házmester. — aki vasutas volt és nem szívlelte a kommunistákat, aki haragudott a Gáspár-fiúkra is — reggel munkába menet igy szólt apámhoz— Meglátja, nem merik őket halálra ítélni. Késő délután harsány rikkancsok rohantak végig a

z utcán, még a kapuk alá is bekiáltották: „Szenzációs esti kiadás! Kivégezték Sallait és Fürstöt!" Aznap est

e apám úgy nyitott be az ajtón, mint aki részeg. Köszönés nélkül csak levágódott a konyhaasztal mellé, a székre. Fejét a két ökle közé temette és hangtalanul, hoszszan nézett maga elé, akárha túllátna az ajtón, túl a falon. — Férgek, patkányok, hóhérok! — szakadt fej tompán a melléből a szó. Gáspár Gyurka nyikorgott be hirtelen z

a ajtón. — A bátyád, Sándor, hazajött — pillantott fel az újságból apám. már? Válaszképp Gyurka egyszuszra elhadarta, hogy idősebb bátyja épp most érkezett meg: utcai tüntetésből jött. Leszakították a kiskabátját. Ugy sikerült csak a hekusok ke. zéből elmenekülnie — fejezte be Gyurka az izgalomtól el-elfúló hangon. Apám elgondolkozva hallgatta, azutná így szóit: — Mond meg Sándornak, ha ráér, nézzen át most hozzánk. Es szólj be a Kasznár bácsinak is, hogy ő is jöjjön. Először Sándor jött meg. Szótlanul szórított kezet apámmal. Kisvártatva Gyurkával a nyomában Kasznár bácsi is megérkezett. Zavartan törölte meg villás bajuszát; — Hát az istenit, én se hittem volna ezt a gyalázatot. Hiszen ezért az egész országnak meg kell bűnhődnie. A Törekyt, azt kellett volna felakasztani! — Meg a miniszterelnököt. — Meg az egész gyilkos úri bandát — tette hozzá mellkasfeszítő dühvel az apám. Sándor vette ét a beszélgetés fonalát. Halkan! beszélt, folyamatosan, mintha csak újságból olvasta volna: egy olyan újságból, amely a való igazat írja 1932 július 29-ik napjáról. Sallai Imre és Für3t Sándor elvtársak statáriális tárgyasáról és kivégzéséről, Hajnalban rendőrök és csendőrök szállták rrieg a törvényszék épületének egész környékét. A Markó-utcai reálgimnázium udvara csakúgy, mint az igazságügyi minisztérium kapualja zsúfolásig megrakva a Horthy-rendszer fegyveres védelmezőivel. A csendőrkülönítményeket külön teherautókon hozták fel vidékről, hogy készenlétben álljanak, ha a főváros proletárjai mozdulni merészelnének. Kakastollak és szuronyok hegye vont sűrű kordont az útkereszteződéseknél. Valami láthatatlan, tapinthatatlan erő, a munkásszolidaritás ereje juttatja el a tárgyalás való híreit Sándorékhoz, — a magvar néphez. Fél kilenc. Bevonul a rögtönítélő bíróság: Töreky, Krayzell. Pálffy, Méhes és Paulay. Horthv Miklós vérbírái. Puskatus dobban a padlón. A fegvőrök bevezetik a vádlottakat. Elől Sallai Imre, barna vászonruhában, kihajtottnyakú fehér ingben, mögötte az alacsonyabb, szakállas Fürst Sándor. Vitéz dr. Széchy István ügyész gyűlöletet harsogó tenorhangján vörös papirosról olvassa a vádiratot. A vád: az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett^A vád az, hogv Sallai és Fürst a Kommunisták Magvarországi Pártját vezették Az, hogv augusztus elsejére utcai tüntetést terveztek. Az, hogv hangot adtak meggyőződésüknek, a magyar nép szabadságtörekvéseinek. Az, hogy forrón szerették népüket, hazájukat. Sallai Imre lép a birói emelvény elé: — Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? — Nem! Meggyőződésemet követtem — válaszolt Sallai és a hazáról beszél, amelynek szabadságáért harcolt kora ifjúságától kezdve, a Tanácsköztársaság idején és a proletárdiktatúra bukása után az illegalitás ezer veszélye közepette. Töreky ingerülten belefojtja a szót: — Magának nincs hazája! Fürst Sándor kihallgatására kerül a sor. A vérbírák fejére olvossa a rendszer bűneit, gyalázatosságait. Emelt hangon szól arról, hogy letartóztatásuk óta hányszor és hogyan kínozták őket Hain Péterék kínzókamráiban, hogy vallomást csikarjanak ki tőlük. Kikötötték, megtalpalták, deresre húzták őket, — nem értek célt vele. Most is, amikor Töreky azok felől kérdezősködik, akikkel Sallai és Fürst a mozgalmat szervezte, ostorcsapásként csattan arcába a felelet: — Erre a kérdésre nem válaszolok! Mintha egy régi, esztendőkkel ezelőtti tárgyalás szavai visszhangoznának a teremben. Azon a tárgyaláson Ö is hasonlóan válaszolt. Sallai és Fürst Rákositól tanult kommunista bátorságot, állhatatosságot, hazaszeretetet. A tanuk következnek. Kilián György ifjúmunkás, aki keményen Töreky szemébe mondja, miként akarták Sallai és Fürst ellen vallomásra kényszeríteni. A fiatal szerszámlakátos két kezét a feje fölé emeli, egészen a nvaka mögé húzza, teste meghajlik, hátrafeszül, úgv mutatja, hogy kötözték Nössze, hogv húzták hátra. — Kikötöttek, háromszor megtalpaltak. deresre húztak ... Hain Péter is köztük volt. Pofoztak, vertek ... — kiáltja és karján feltűri az ingét, megmutatni a verések nyomait. — Elég ebből! — ordít magából kikelve Töreky. — Vihetik. És a fegvőrök közrefogják Kiliánt Schweinitzer rendőrtanácsos kihallgatására kerül sor. Fennhéjázóan tagadja, hogy a rendőrségen bárkit is bántalmaztak volna. Cinikusan .kijelenti, hogv neki Fürst sosem panaszkodott verésről. Fürst Sándor sokatmondóan legyint, úgy válaszol: — Többször voltam már a rendőrségen, tudom mi a következménye a panaszkodásnak... Az ügvész állott fel ezekután és vádbeszédében ígv panaszkodott: — A magyar állam és a magyar társadalom ma vitán felüli kétségbeejtő, válságos pillanatait éli — magyarázta széles mozdulatokkal, és halalos ítéletet kért a vádlottakra a rendszer védelmében. A gyűjtőfogház udvarán már minden előkészület megtörtént az akasztásra. A rögtönítélő bíróság elvonul az Ítélethozatalra. Két óra volt, amikor bevitték Töreky elnöknek az utolsó külföldről érkezett sürgönyt — talán éppen Romáin Rolland, vagv Barbusse táviratát, — amelyben kérik, hogy a bíróság ne hozzon halálos ítéletet. És pár perccel később kihirdették a két halálos ítéletet. Fél ötkor a gyűjtőfogház udvarán a magyar munkásosztály, a magyar nép ket nagyszerű harcosa, a forradalmat éltette a bitófa alatt. Először Sallaival végeztek, utána Fürst Sándor nyakára hu.kolták a kötelet. »A preletáriátus bosszút fog állni értünk!« — ez a kiáltás volt az utolsó szava. Elhangzott a szó, végetért az elbeszélés. Nyomasztó csönd nehezedett Gáspárék szobájára. Végre megszólalt Sándor és amit mondott, az sokáig, évekig ott csengett a fülünkben. — Sallait, Fürstöt meggyilkolhatták. De a Pártot nem lehet megölni. A Párt él és él Rákosi... Apám, akárcsak jó órával előbb, amikor hazaérkezett, most ismét az asztalra vágta öklét, mint aki retteneteset, nagyot akar kiáltani, hogy meghallja az egész világ. De hallgatott. És hallgatott Kasznár bácsi is. Mit is mondhatott, volna? Mi pedig Gvurkával a konyha szögletében tsetvérként, forrón begöleltük egvmást. Sándor lépett oda hozzánk, felemelte a fejünket. — Ti álltok majd bosszút érettük — mondta csöndesen — Mert tiétek lesz, amiért ők meghaltak.