Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-16 / 218. szám, vasárnap

„BÜSZKESÉGÜNK A NÉ PHADSEREG Akik meghódítják a levegőt... ? L •nr • • gyünk hiányainknak is és ezeket igye­kezünk kiküszöbölni. Ebben segít ne­künk a Párt, a CsISz alakulati szer­vezetei és parancsnokai. öröm hallgatni az ilyen lelkes sza­vakat, öröm látni, hogy mindannyian a lehető legjobban akarják teljesíteni feladatukat. Malý és Hejduk, Cibulka, Smejkal, Sotikup és Janecsek, Flegr Patera és a többiek a repülőtanhely hallgatói párttagok és pártonkívüliek, olvan emberek, akikre dolgozóink büszkén tekintenek. Büszkén abban a tudatban, hogy ezek a fiatal bajtársak tudják, mi a kötelességük és azt telje­sítik is. Néhány szó Vígb Sándor mechanikushoz Egy nyár/ derekára emlékeztető szeptemberi napon látogattam meg azt a repülötanhelyet, ahol mint po­litikai vezetőtiszt Z. elvtárs műkö­dik. Meg akartam látni azokat, akik a szovjet repülök ragyogó pédái szerint tanulnák. Azokat, akik tud­ják, repülőnek lenni dicsőség dolga. Néphadseregünk repülőjének. Ezt ki kell hangsúlyozni. Azokban az or­szágokban, ahol a burzsoázia dikta­túrája tartja kezében a hatalmat, a hadsereget szembeállítják a nép­pel. Ilyen országok hadseregében a repülök külön kasztot alkotnak, így volt ez nálunk is a burzsoá köz­társaság idején. Hogy valaki repü­lőtiszt lehessen — a legfontosabb tényező az érettségi bizonyítvány volt. Ezzel jutott be az akadémiára. Amikor onnan, mint tiszt kijutott, éreztette mindenkivel, hogy ö vala­mi több, magasabbrendü. A repülő­A repülőtanhelyen ismerkedtem meg velük. Fiatal, életerőtől duzzadó fiúk. Más alakulatok­hoz vonultak be és jelentkeztek re­pülőknek. Elhatározták, hogy meg­maradnak a hadseseg kötelékében. Ez az elhatározás is azt bizonyítja, megismerték, hogy a néphadsereg a béke ügyét szolgálja. Nem köny­nyü elhatározás ez. Hisz a múltból még mindig megmaradt majd min­denkiben bizonyos idegenkedés a hadseregtől. És újra Čepička elv­társnak köszönhető és az alakulati párt- és CsISz-munkások politikai munkáját dicséri ez az eredmény is. — Nem mennék a civil életbe semmiért sem — mondotta az I Tudják, hogy mivel tartoznak a munkásosztálynak. Tudják azt is, hogy munkájuknál segítséget nyújt nekik a Párt Az alakulati párt­szervezetek és a CsISz-csoportok teljes mértékben teljesítik köteles­. ségüket, hogy biztosítsák a kikép­zés sikerét. megtárgyaljuk a kiképzéssel kap­csolatos kérdéseket. Rámutatunk a hibákra is, amelyeket élesen bí­rálunk. És segítünk is, ahol kell. Smejkal elvtárs a gyakorlati ki­képzés során nem tudta — minden igyekezete ellenére — helyesen vég­hezvinni a leszállást. Az elvtársak tanácsaikkal siettek segítségére. Megfigyelték leszállásait, figyel­meztették a hibákra. Bemutatták a helyes leszállást. És Smejkal elv­társ tanult. A legközelebbi önálló repülésnél hibátlanul szállt le a re­pülőtéren. A CsISz alakulati cso­Ezt nemcsak Racko elvtárs sza­vai bizonyították. A többi hallgató is példaképének tekinti a szovjet repülőket, akik a Nagy Honvédő háborúban haláltmegvetö bátorság­gal harcoltak, akiktől tanulják a vasfegyelmet. És itt álljunk meg egy pillanatra, mert ez a vasfegye­lem mást jelent, mint a kapitalista hadsereg dresszúrája. A repülőknél különösen, a fegyelem életszükség­let. Gyakran a fegyelemtől függ a Olvasták Gasztedló életéről szóló könyvet és tettét behatóan megvitat­ák. Gasztelló, szovjet repülő 1941 jú­nius 26-án, miután bombázógépét lég­védelmi ágyú találata érte, három társával együtt nem hagyta el az égő gépet, hanem a?t. ?z ellenséges harc­kocsikra irányította. A harci kocsikat felgyújtotta. Gasztelló és társai el­pusztultak A repülőtanhely hallgatói azt vitat­„Hős az az ember, aki a döntő pil­lanatban mindent odaad, hogy meg­tegye azt, amit meg kell tennie az emberi társadalom érdekében." Gasztelló és társai hŐ6Ök voltak. A döntő pillanatban, az emDeri társada­lom érdekében inkább felá'dozták éle­tüket, nagy veszteséget okozva a gyűlölt ellenségnek, minthogy remény­telen kfsétV'et tegyenek életük meg­mentésére ^nélkü!. hogv az ellenség­nek veszteséget okoznának. altisztek és a mechanikusok itták meg a levét. Ezzel leszámoltunk. 1945, a szov­jethadsereg, a szovjetnép hozta rneg a szabadságot, a gyorsütemü fejlő­dés lehetőségét. Hadseregünk a dol­gozók érdekeinek védelmében áll. 1948-ban, amikor a munkásosztály megszilárdította hatalmát, erősebb lett hadseregünk. De teljesen új légkör, új lehetőségek megteremté­sét jelentette az, amikor a nemzet­védelmi minisztérium élére Alexej Čepička elvtárs, hadseregtábornok került. Megmutatkozott ez minden téren. A hadsereg életének minden szakaszán. És kitisztult a levegő a repülőalakulatoknál is. Megbújtak itt is azelőtt az ellenség ügynökei. Voltak itt is olyanok, akik a szovjet tapasztalatok átvétele ellen harcol­tak. čepička elvtárs rendet terem­tett. És ebbe a nagyszerű fegyver­nembe új emberek jöttek. egyik hallgató. És ez jelenti a nagy eredményt az öntudatosságot, az újarculatú embert. Eljöttek a gé­pektől, a gyárakból, a földekről. Ott is szerették munkájukat. De repülőnek lenni, néphadseregünk­höz tartozni, harci s politikai isme­retek növelésével védeni a dolgozók épitömunkáját — ez olyan cél, amely lelkesedéssel tölti el vala­mennyiünket. Ezért sajátítják el olyan gyor­san az elméleti és gyakorlati isme­reteket. Pedig nem könnyű a dol­guk. A mult rendszer nem adta meg a lehetőséget a munkásfiata­loknak a tanulásra. Az elméleti tu­dás elsajátítása most annál nehe­I zebb. De Minek köszönhető az, hogy ez a repülőtanhely Köztársaságunkban a legjobbak közé tartozik ? Erre a kérdésre választ ad Pate­ra elvtárs, a repülőtanhely hallga­tója, az alakulati pártszervezet funkcionáriusa. portja úgyszintén megtárgyalja azokat az eseteket amikor segíteni kell valakinek. És a gyűlésen ön­ként jelentkeznek a bajtársak, hogy tapasztalataik, ismereteik átadá­sával lehetővé tegyék a gyakorlat jó keresztülvitelét. Feleletet adott erre a kérdésre Racko elvtárs, aki ezt mondotta nekem: — Sokat tanultam Pokrlskyn: „Vadászrepülő" című könyvéből és Boris Polevoj: »Egy igaz ember történetéből." A repülőtanhely hallgatói repülő élete. Ezért nevezzük a fe­gyelmet légi alakulatoknál „repülő fegyelemnek". Ezt tanulják a szov­jet katonáktól, de ami a legfonto­sabb — a szovjet repülőktől elsajá­títják a cél ismeretét. Tudják hogy miért tanulnak, tudják, hogy mi a feladatuk Beszélgetésünk során a bajtársak elmondották nekem, hogy nemrégiben sokat ták, hogy gyakorlatilag nem-e lett volna helyesebb, hí Gasztelló és tár­sai kiugranak az égő gépből és meg­kísérlik magukat átverekedni az ellen­séges arcvonalon. De a vita során rájöttek arra, hogy Gasztelló és le­génysége nem fanatizmusból hajtotta végre ezt a tettet. Hatalmas erkölcsi erőről tettek tanúságot. Egyik nagy­szerű riportjában Ezért nem feleijti el őket a szovjet­nép. Ezért tanulnak tettükből erkölcsi erőt, bátorságot meríteni a mi repü­lőink is. Feltettem a kérdést, hogy miért tudnak olyan kiváló eredményeket el­érni ezen a repülőkixépző tanfolyamon És magyarázatot jelentett számomra az is, amikor megismertem a repülő­egység egyik tiszt lét. Slégr elvtársat A repülőtéren az iskolagépek me! lett felsorakoztak a hallgatók. Pa­rancsnokuk jelentést tett a repülő­kiképző tanítónak. Majd a mechaniku­sok kipróbálták a gépeket és a tanítók átvették tőlük az acélmadarakat. A gyakorlat megkezdése előtt az egység köréje csoportosuló tagjai­nak kiadta az utasításokat, felhívta figyelmüket a fegyelem betartására, ismertette velük a meterológiai jelen­tést. Ez volt az úgynevezett repülés előtti megbeszélés, itt láttam meg, hogy Slégr tiszt katonásan, de úgy tudja átadni a paiancsokat, hogy azo­kat ne csak mindenki megértse, ha­nem örömmel teljesítse. A „négyszögben" (így hívják azt a helyet, ahonnan a tisztek irányítják a gyakorlatozást), hosszasan elbeszél­gettem Slégr tiszttel. Közben percen­ként feszes vigyázban álltak meg előtte egymás után a hallgatók je­lentve, hogy felszállásra indulnak ezen és ezen a gépen, megnevezett gyakor­latok elvégzésére. Mások jelentették, hogy az elöíft gyakorlatot elvégezték. Šlégr tiszt régi repülő. Sokszáz órát töltött a levegőben. Szereti a repülő­gépet, de ami még sokkal fontosabb, szereti hallgatóit, örül sikereiknek, gyors előrehaladásuknak. Arról_ be­szél, hogy a kiképzés szovjet módszer alapján történik. — Mennyivel más ez, mint a régi kiképzés — mondja. — Igen, nagyobb lett a személyes felelősség. Minden hibáért valakinek felelnie kell. És ugvanez vonatkozik a fegyelemre is. Különösen, amióta čepička nemzet­védelmi miniszter elvtárs bevezette az új katonai rendszabályzatokat, a fegyelmi rendet s a napi rendet, amelyek olyan világosak, szilárdult meg a fegyelem. Nálunk alig fordul e!ő fegyelem meg­sértése. És ez a fegyelem öntudatos, nem kikényszerített. Slégr elvtársat, az egység apjának hívják a hallgatók Szigorú, de meg­találta a helyes viszonyt a többiekkel szemben. Ugy viselkedik, úgy végzi kötelességét, ahogy a népi demokrati­kus hadsereg tisztjének kell. Ugy vég­zi kötelességét, ahogy egy kommu­nistának végeznie kell. Igen, nála feladatának ~ teljesítésénél látható, hogy új emberrel, kommunistával ta­lálkoztunk. És a legszebb jelenség az, hogy ilyen tisztek nagyszámban találhatók hadseregünkben és nagyszámban fej­lődnek ki a dolgozók kádereiből. Az egység sikerét nem lehet elképzelni azonban az altisztek, a repülőtanítók, a mechanikusok munkája nélkül. A tanítók munkája például igen nehéz. ÉS ezt a munkát fiatal bajtársak vég­zik. Nem könnvü dolog összpontosí­tott figyelemmel kísérni a tanuló gép­vezetését, oktatni és segíteni, ezenkí­vül pedig elméletet is előadni. Nehéz és felelősségteljes munka. De öröm­mel teljesítik Örömmel azért, mert tudiák, hogv a munkásosztály állítot­ta őket erre a posztra. A »négvszöghen« figyeltük az egyes gyakorlatokat Itt beszélgettem Racko elvtárssal Is. Középtermetű erősizomzatú zsolnai fiú. Apja fűtő volt a vasútnál. Hatan voltak testvérek ö maga géplakatos­nak tanult, azután a vasútnál dolgo­zott. Szeretett volna tovább tanulni, de pénz nem volt 1945 után más élet köszöntött be hozzájuk is. össze­hasoníthatatlanul jobb. Hisz a kapita­listák uralma alatt apja gyakran volt munkanélkül Most biztos állása és biztos keresete lett Racko tovább ta­nult Elvégezte az ipari mesteriskolát. Elküldték a CsISz központi politikai iskolájába Majd több funkciót töltött be üzemében. 1949-ben bevonult, ügy­látszik húzta a testvére példája, aki repülőtiszt Különböző katonai iskolá­kat és tanfolyamokat végzett el kitű­nő eredménnyel Aztán jött el a nagy döntés ideje — maradjon a hadsereg­ben, vagv sem. Amikor Csepicska elv­társ került a hadsereg élére, nem gon­dolkozott tovább És ma az egyik leg­jobb hallgató. — Feladatunkat teljesítjük — mondotta nekem — tudatában va­Munkaszünetben beszélgettem ve­led és Vráblik bajtársaddal. Es van itt egy dolog, amelyet tisztázni sze­retnék. Beszéltél nekem arról, hogy apád a diószegi cukorgyárban dolgo­zott, hogy régi kommunista mozgal­mi harcos volt. Megemlítetted, hogy milyen nyomorult volt az élet a ka­pitalista rendszerben és hogy milyen más ma. A hadseregnél is. Hogy jól érzed magadat, azt kivettem szavaid­ból. hiszen elmondtad, hogy nagyon jól jössz ki bajtársaiddal. Eleinte, amikor még nem értettél szlovákul, igyekeztek mindig felvilágosítani, se­gíteni. Munkád sok van. de szeretettel végzed. Hiszen az egyik tisztelvtárs azt mondotta nekem, hogy becsülete­sen, önfeláldozóan dolgozol. El is mondott egy esetet. Nemrégiben el volt törve a lábad. Még nem jöttél rendbe, de te már ott szorgoskodtál a gépek körül. Es mikor mindezt megtudtam, ak­kor egy kicsit elcsodálkoztam. Dicsé­red az ellátást, a munkát, a közös­séget, a mechanikus életet és ... még­sem maradsz a hadseregben. — Le­jár a szolgálati idő mondod. Ez igaz. De szükség van rád és szükség van Vráblik elvtársra is és minden mecha­nikusra. Különösen ilyen régi. jó munkaerőkre. Azt mondod, hogy mint kitanult bádogos a civiléletben akarsz elhelyezkedni, mert szükség van ott­hon a pénzre. Nézd, anyádról, ha kell gondoskodik a dolgozók állama, és te is segítheted. Rád azonban szükség van a hadseregnél. Amikor beszélget­tem veled, azt az ellenvetést tetted. hogy te szolgálni fogod a népi demok­ráciát rendes munkahelyeden. Igen. ott is szolgálhatnád De ne felejtsd el, hogy te kész repülSmeclianikus vagy. Sőt. mi több. A Csehszlovák Hadsereg Napján megkapod a »Pél­dás mechanikus« jelvényét. Hisz a vizsgákat kitűnően letetted. Ilyen em­berekre szüksége van hadseregünknek. Es fontosabb az, hogy kötelékében maradi, minthogy újra bádogos le­gyél. Fontosabb. szocializmust építő társadalmunk szempontiából és igy a te szempontodból is. Te nem látod tisztán, hogy mi a te é rdeked. De em­lékezz csak arra. hogy apád bizonyá­ra nem valami magánérdekből vette fel a harcot a mult kizsákmányoló rendszere ellen Nem gondolod, hogy ez kötelez? Es vannak itt még más dolgok is A társadalom azt követeli tőled, hogy maradi fontosabb poszto­don. Ez annyit jelent, hogy itt többet tudsz tenni a békéért. Mindegyikünk­nek a lehető legtöbbet kell nyújta­nunk Törődnöd kell a köz érdekével. Mert csak az biztosítja a nyugodt munkát, békés életünket. Pártunk, a munkásosztály hatalmának köszönhet­jük iobb életünket. Ez is kötelez. Kö­telez arra. hogy meg is védjük a dol­gozók államát. A munkásosztály el­várja tőled, a példás mechanikustól, néphadseregünk példás katonájától, hogy kitarts helyeden. Nem áldozat ez és ezt te magad is jól tudod. Sze­reted a hadsereget, csak még nem tu­datosítottad eléggé, hogy a béke had­seregének milyen nagy a jelentősége, feladatai. Gondolkozz ezen a dolgon. Beszélj róla egységed politikai tiszt­iével és végezd továbbra is becsülete­sen munkádat. Ezt várja tőled mun­kásosztályunk. GALY IVAN Kommunisták és CsISz-tagok, mutassatok példát a hadsereg építésénél! Munkás és dolgozó paraszt-káderek leküzdhetetlen akadályokat nem ismernek — A CsKP alakulati szervezetének gyűlésein sokat tanulnak a szovjetsasok, a szovjetrepűlők tapasztalataiból vitáztak Gasztelló szovjetrepülő bőstettével kapcsolatban Julius Fucsik így jellemzi a hősiességet:

Next

/
Thumbnails
Contents