Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-16 / 218. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesül je tek! t..*..*..*..*..*.,e.,*,*,*.*., »..«..< A CSEHSZLOVÁKIAI M AGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 szeptember 16 vasárnap 2 Kčs IV. évfolyam, 218. szám A szocializmus építkezéseiről A Kohászati Kombinát építkezésén dolgozó fiatalokat a Komszomol példája lelkesíti Az ország nemrégiben megindult legnagyobb építkezése, a Kohásza­ti Kombinát és a mellette épiilő szocialista város egyre nagyobb töme­gekben vonzza a lelkes és épiteni vágyó fiatalokat, akik ki akarják venni részüket az ország aeélalapjának, a béke erős várának építéséből. A kezdetben munkába állók példája magával ragadja a többieket és mosta­ni felhívásuk bizonyára széles visszhangra talál. A felhívás szövege a következő: Mi, a hatalmas Kohászati Kombi­nát építésén dolgozó CsISz-tagok azért jöttünk a béke és a szocializ­mus építkezésére, hogy minél na­gyobb méretben segítsük hazánk gazdagodását és ipari fejlődését. Az­zal az elhatározással dolgozunk, és minden erőnket arra fordítjuk, hogy felépítsük a szocializmus bástyáját, ahogy azt a Komszomol tagjai vé­gezték a szocializmus nagy építke­zésein, a Dnyeprogresz, a sztalingrár di traktorgyár, a moszkvai Metro, Komszomolszk város és a kőolajve­zetékek építkezéseinél. Büszkék va­gyunk arra, hogy dolgozhatunk ezen az építkezésen, amelyet be fognak írni a szocialista építkezések törté­iunk bármely kísérlet megsemmisíté­sére, amely új világháború kirobban­tásához vezethetne. Békeharcunkat a munkahelyen, a Kohászati Kombinát építésén folytatjuk, mert tudjuk, hogy a HUKO felépítésével hazánk a béke és a haladás még erősebb bás­tyájává válik. E hatalmas Kohásza­ti Kombinát építése egyre nagyobb méreteket ölt, és egyre újabb mun­kaerőkre van hozzá szükség. Kevesen vagyunk, éppen ezért a CsISz üzemi csoport alakuló ülésén elvállaltuk, hogy az év végéig 100 új munkaerőt szerzünk a HUKO-ra. Ezt a felada­tunkat úgy teljesítjük, hogy agitá­ciós párokat állítunk össze, kultúr­műsorokat rendezünk a környékbeli netébe. Tevékeny részvételünk ezen l falvakon. Propagálni fogjuk a a művön válasz a háborús uszítók­nak, hogy szilárdan állunk a béke és a haladás oldalán és készen ál­HUKO-t és agitációs meggyőző mun­kával új munkaerőket szerzünk. A mi kötelezettségvállalásunk azonban csak csekély hozzájárulás a nagy feladatok teljesítéséhez, amelyeket egyedül nem végezhetünk el. Ezért felhívással fordulunk az Ifjúsági Szö­vetség valamennyi alapszervezeté­hez: A lenini-sztálini Komszomol példá­ját követve emeljétek szövetségünk becsületét és dicsőségét, küldjétek el a Kohászati Kombinát építkezésére a legjobb CsISz-tagokat, fiúkat és lányokat, funkcionáriusokat, a leg­jobb ifjú munkásokat, szakembere­ket, kőműveseket, ácsokat, gépésze­ket, betonozókat, bágerosokat, mű­szakiakat. Tegyétek e feladatot, a HUKO építésén való részvételt, be­csület és dicsőség ügyévé. Folytassa­tok beszélgetéseket a CsISz-tagok­kal a Kohászati Kombinát jelentősé­géről és ismertessétek ezt az építke­zést Köztársaságunk minden ifja előtt. CsISz-tagok, jelentkezzetek a HUKO építkezésére, legyetek a Ko­hászati Kombinát agitátorai és pro­pagátorai! A Kohászati Kombináton dolgozó CsISz-tagok. A barcoló Korea győzedelmes művészete DC&szöntjiik a kos k&ľeai Ifááuíq kii!(lőttéit rJiea tis la o á ba a A nyár folyamán egész országunk dolgozó népe szokatlan lelkesedéssel látta vendégül a Szovjetunió és az egesz világ egyik legkiválóbb és leg­népszerűbb művészi együttesét, a Vörös Hadsereg, Alexandrov ének- é6 tánccsoportját. Az a csodálat, amely­lyel a nézők ezeknek a kivételes te­hetségű nagy művészeknek és veze­tőiknek adóztak, kifejezője volt egész dolgozó népünk csodálatának, egy­ben hűségének és hálájának is, ame­lyet a Szovjetunió és népe iránt érez. Ma prágai és pilseni nagysikerű vendégszereplésük után, itt nálunk, a bratisiavai Vár amfiteátrumában üd­vözölhetjük a harcoló Korea művé­szeit, azokat a fiatalokat, akik a ber­lini III. Világifjúsági Találkozón tet­tek tanúságot arról, hogy a koreai nép nemcsak áldozatos, hősi harcával mutat példát, hanem művészelével i6 kiváltja az egész haladó világ bámu­latát. A koreai ifjúság művészi együttese megismertet bennünket a világ egyik legrégibb és ugyanakkor legmaibb művészetével. Megtanulhatjuk tőlük, hogyan lehet ősrégi, nemzeti hagyo­mányokkal élve a legmaibb gondola­tokat kifejezésre juttatni, ősrégi templomi táncok méltóságteljes moz­dulatai. hogyan újulnak fel, alakulnak át és hogyan jut például Ceoi-Sochi anyatáncában kifejezésre a háború minden iszonyata és egy hősi nép el­lenálló akarata. Forrón aktuális és lázító e»z a tánc, amely megmutatja, hogyan válik partizánná, harcos bosz­ezúállóvá az anya, akinek gyermekét barbár amerikai repülők bombája ölte meg. A legtisztább és legnemesebb em­beri érzéseket és gondolatokat, népek testvéri barátságát és szolidaritását az imperialista barbárság elleni harc­ban, a maradiság megvetését, a ki­zsákmányolás gyűlöletét tolmácsol­ják ezek az ifjú táncosok, olyan nemes érzéseket, amelyeik legyőzhetetlen, hatalmas gátat állítanak a sötétség erőinek útjába. Ezéri úgy üdvözöljük őket, mint a fény követeit, akik egy boldog jövő hajnalhasadását hirdetik meg azét a jövőét, amellyel száz- és százezer testvérünk most halált meg­vető bátorsággal küzd távoli harctere­ken. Csodálatunk, amely a táncosokat illeti, egyben csodálat és köszönet küzdő, hős testvéreiknek. A sajtó legyen necsak minden nappal, hanem minden órában erosebb, — mert ez Pártunk legélesebb és leghatalmasabb fegyvere J. V. Sztálin A váiasztervezés és az üzemi szerződések sikeréért Valouch elvtárs beszámolója a Központi Szaktanács elnökségének ülésén A rendelkezésünkre álló hírekből mondotta többek között Valouch elvtárs — üzemeink nagy többsége szeptember 15-én, vagyis a megál­lapított időben — befejezte a normák felülvizsgálását. Az eddigi ered­ményekből látható, hogy az idén főleg a teljesítménynormák megálla­pításánál jobban dolgoztunk, mint tavaly. Az irányszámokat csaknem mindenütt elérték és sokhelyütt túl is lépték. Most az a fontos, hogy megte^ gyünk mindent a normák felülvizs gálásának sikeres befejezése érde­kében. A szakszervezeti csoportok segitsék azokat az üzemeket, ahol a normafelülvizsgálással elmarad­tak. Azon üzemekben, ahol nem ér­ték el az irányszámokat, bár erre minden feltétel megvan, küldjük ki a legtapasztaltabb szakszervezeti és gazdasági szakembereket. Ott, ahol a szilárdítás százalékát magasan ál lapították meg, a felsőbb hatóságok­kal közösen helyreigazítást kell el­érni. Jó sikert csak akkor érünk el, ha ellenőrizzük, hogy az összes üze­mekben megtettek-e mindent. Kiilön figyelmet kell szentelni az újitási javaslatok elintézésének. A kormány, a Párt és szakszervezeti tényezők bírálata, a Tervhivatal el­nökének határozata ellenére gazda­sági életünk számos szakaszán fele­lőtlenül kezelik az újítási javasla tokát. Mint elrettentő példát, Valouch elvtárs felemlítette a nehéz gépipar volt vezérigazgatóságát, ahol 20.000 el nem intézett újítási javaslat fe­küdt. Az üzemekben értékeljük a normák felülvizsgálását Ahol már befejezték a munkát, ott kezdjük meg az elvégzett felül­vizsgálás értékelését, kezdjük meg az előkészületeket az üzemi szerző­dések aláírására. A normafelülvizs­gálás értékelésénél az üzem- és mii SZOVJET IRÓK AZ ÚJSÁGÍRÁSRÓL PAVLENKO: ;.. Az én életemben az nak azelőtt is, most is igen nagy, mondhatni, döntő jelentősége volt. Nem is tudom már elképzelni, hogy ne dolgozzak újságba. A költőnek a líra az, ami énnekem, prózaírónak az újság: az élet is, meg az én külön kapcsolatom valamelyik életjelenség­hez. Négyszemközt az élettel... Az újsághasábok 6zú'k kerete, az újságcikk, elbeszélés, vagy karcolat kicsiny „lakótere", a feladat minden­kori sürgőssége ée az ebből folyó kényszere, hogy gyorsan s amellett felelősséggel birkózzunk meg a témá­val, mintahogyan azt maga az élet is követeli — mindé' tanítja, edzi, iz­gatja, fejleszti az embert, az írót. Nem okvetlen adok hitelt annak, aki azt panaszolja, hogy az újságnak végzett munkája „felőrölte". Ha így van, ez csak azt jelenti, hogy rosz­szul dolgozott. Vagy pedig az illető új6ág rosszul nevelte. Azt is szokták mondani, hogy az újság elrontja az író etilusát. Csakhogy bárminő munka elronthatja azt, ami — könnyen rom­landó ..: MARSAK: A fiatal Jegudiil Hlamidának a „Szamarai Ujság"-ban megjelent tár­cáiból már kiérezni a leendő Gorkij haragvó, szenvedélyes hangját. Az a híres cikke, amelyet élete utolsó sza­kában írt „Kikkel tartok, kultúra mesterei?" címmel — ma is eleven. Minden' szava forró serkentés és fenye­gető leleplezés volt és még sokáig az is marad. Majakovszkij nem jól fért el folyó­iratok lapjain. Egész nagyságában csak a gyorsröptű újságok hasábjain tudott kinyujtózní, amelyek haladék­talanul elvitték írásait az olvasóhoz. ... Ha az író odaadja lapjának leg­szebb, legelevenebb gondolatait, ér­zéseit, megfigyeléseit, akkor sohasem süllyed az újság-sablonig, ami, mel­újságírás- , cikkekben, lesleg mondva, nemcsak egyes újság­hanem némely regényben és poémában is fel-felbukkan..." VIRTA: Megszerettem a tudósítói munkát falun, városon egyaránt. Dolgoztam a grozniji kőolajfúrásoknál, az első ukrajnai gépállomások első politikai osztályain, láttam a kubányi kolhozok gigászi növekedését, újságot adtam ki a moszkvai Metro 30-as számú ak­nájáról, főszerkesztője voltam a „Vil­lany-gyár" üzemi újságjának, dolgoz­tam az „Esti Moszkva" hírszolgála­tánál és ez a lap tetőzte be, mondhat­ni, az én újságíróvá képesítésemet; közgazdasági rovatvezető voltam a „Vasútasújságnál" (Gudok) és harc­téri tudósítója a Pravdának, az Iz­vesztijának, a Vörös Csillagnak a Nagy Honvédő Háború alatt. Bizony, igen nagy és igen jó iskola az újság és a szerkesztőségi munka­közösség! ISZAKOVSZKIJ: Aki újságnál dolgozik, annak a leg­szorosabb, legközvetlenebb kapcsolata van mindazzal, ami az életben végbe­megy — tényekkel, esetekkel, jelen­ségekkel, történésekkel. Es ha az ille­tő jó újságíró akar lenni, akkor köte­lessége napról napra, óráról-órára ta­nulmányozni ezt a gaz-'r.g élet-anya­got, hogy kielemezze, levonja a ta­nulságokat, s hogy meg tudja külön­böztetni a fontosat, a másodrendűtől, és így tovább. Mindamellett olykor elgondoltam: az újság, hiába, csak egy napig él. Még vers is gyakran olyan jelenik meg benne, amelyet, mondjuk, ma még érdeklődéssel olvasunk, de. hol­napra elfelejtjük, elveszíti érdekessé­gét. Ilyen „egynapos virágzáshoz" nem volt kédvem. Hanem kigondoltam va­lamit. Olyan verseket is akartam írni, amelyek „újságbavalók'V vagyis a mi mai napunkról beszélnek, de ugyan­akkor olyanokat is, amelyek hosszabb­rövidebb ideig, de tovább élnek. Egv ilyen rövid hozzászólásban ter­mészetesen nehéz volna kifejteni, mi­nő eszközökkel értein el kitűzött célo­mat. hogyan dolgoztam verseimen. De munkám általános iránya azért, remélem elég világos. 1927-ben megjelent első verses kötetem sajátos módon tükrözi az én akkori újságírói tevékenységemet: olvan, mintha az én lapom diktálta volna. S mivel abból az első kötetből nem egv vers bekerült gyűjteményes kiadásokba is, ez megerősít abban, a nézetemben, hógy az újság igenis nagvon széles lehetőséget biztosít költőnek is, s csak tőle függ, hogyan használja fel azokat... SZOKOLOVA 1948 őszén Poltorackijnak egy lap megbízásából az Urálba kellett utaz­nia, hogy cikket írjon a kizjoli bánya­telep vájárjairól. Onnan viszont sür­gősen visszahívták Moszkvába azzal, hogy azonnal Párizsba kell utaznia. »A párizsi ősz« című karcolatának be­vezetése a szép és zordon tajgavidék­ről szól és arról, hogyan lett ott úrrá a természeten a szovjetember, milyen büszkék az uráliak munkájukra, va­donatúj iskoláikra, gyönyörű gyümöl­csöseikre. Egv »kétbalkezes« szerkesz­tő nyilván úgv vélekednék, hogy »ez nem tartozik a tárgvra«, s kihúzná a cikk bevezetését. Holott éppen ez vilá­gítja meg a legjobban az egésznek tar­talmát, megüti a kellő hangot, megszó­laltatja a mondanivaló emocionális elemét, kihozza az ellentéteket ilyen­féle megfigyeléseken keresztül, hogy például Párizs legnagyobb börtönének homlokzatát ez a jelmondat ékesíti: «Szabadság, egyenlőség, testvériség«, vagy hogy Jules Moch intésére tank­I és repülőcsapategységek támadnak a fegyvertelen sztrájkoló bányászokra. helytanácsok figyelmét különösen arra irányítsuk, hogy bírálattal éa önbírálattal értékeljék, hogyan si­került megvilágítaniok a normafelül, vizsgálás jelentőségét, hogyan tud­ták megnyerni a munkásokat, mes­tereket és műszakiakat a tartalékok feltárására, az új munkamódszerek bevezetésére és az anyagtakarékos­ságra. A felülvizsgálásról és a nor­mák biztosításáról szóló szerződés az üzemi szerződés egy része, ame­lyet az üzemtanács köt majd az üzem vezetőségével a választerve­zés folyamán. Kezdjük meg a választervezést A normák felülvizsgálásának be­fejezésével és értékelésével üzeme­inkben megnyitjuk a választervezés kampányát, amelynek ebben az év. ben rendkivüli jelentősége van. A legnagyobb feladatok bányáinkra, kohóinkra, a nehéz gépiparra, az erőmüvekre és a vegyiiparra hárul­nak, azonban a könnyűipar előtt is felelős feladatok állnak. Főleg arról van szó, hogy jobban használják fel a hazai nyersanyagokat é3 javítsák a minőséget. A választervezés fo­lyamán ismertessünk meg minden dolgozót a jövő év feladatival és győzzünk meg minden egyes embert arról, hogy a feladatok teljesíthetők. Mindazokat a terveket, amelyeket mi készítünk, mindazokat a célokat, amelyeket mi tüzünk ki, ember va­lósítja meg. Ha nem nyerjük' meg és nem lelkesítjük e feladatok tel­jesítésére az embert, akkor rosszul és sikertelenül dolgozunk. Ha így akarunk dolgozni és bizto­sítani akarjuk az ötéves terv ne­gyedik évét, kell, hogy az üzemve­zetésben dolgozó elvtársak gondosan hajtsák végre a terv szétirását, még pedig amennyiben lehetséges, irják szét az egyes munkapadokra. Az egész választervezés sikerének alap­ja a tervek gondos szétirása. Az akció keresztülviteléhez van elég időnk. Az irányszámok már szeptember 1-én megjöttek és októ­ber 20-ig a kampányt kellően ki le­het fejleszteni és alá lehet írni az üzemi szerződéseket. Az üzemi szerződésekről Nem első ízben kötünk üzemi szerződéseket, vannak tapasztalata­ink ezen a téren. E tapasztalatok azt tanúsítják, hogy a mult évben sok elvtárs nem értette meg az üze­mi szerződések nagy politikai jelen, táségét. Ezért nem szenteltek nekik elegendő figyelmet. Az üzemek egész sorában azt- hitték az elvtár­sak, hogy elegendő néhány ünnepé­lyes kijelentés. Nem volt elegendő és az ezek alapján kötött szerződé­sek nem értek egy pipa dohányt sem. A szakszervezet is sok hibát esi­nált. Hibákat csinált azért, mert nem az üzemi szerződésekben látta tevé­kenysége kicsúcsosodását. Fontos politikai tény ez és jól meg kell fontolni, mit írunk alá a szerződés­ben. A szerződés első kötelezettségvál­lalása az 1952-es évi tervfeladatok elfogadása. Ezért az üzemi szerző­dést lehetetlen megkötni a választer« vezés befejezése előtt

Next

/
Thumbnails
Contents