Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-15 / 217. szám, szombat

1951 szeptember 15 ÜJ SIÖ Hogyan óvja az anya iskolásgyermeke egészségét Gyermekeink Iskoláskorba kerültek, megkezdődik számukra a komoly élet. Egészséges fejlődésükért elsősorban a szülők felelősek. Cikkünk célja, hogy a gyermek egészségvédelmét szolgáló néhány gyakorlati tanácsot adjon az édesanyának. A gyermek mosdatása este történjék, meleg vízzel. A kicsi egész testét lemossuk így a napközben bőrére tapadt port, piszkot, faggyúmirigyeinek váladékát, az izzadságot el tudjuk távolítani s biztosithatjuk a bőr frissességét. Reggel azután elégséges egy hidegvízes ledörzsölés. A kézmosás étkezés előtt, WC használata után alapvető feltétele az egészségnek. Ezzel a gyermek egy életr

e szokja meg a helyes magatartást. A körmök alatt igen sok bacillus, sőt parányi bélférgek is megbújhatnak. Ezért nagyon fontos a gyermekek körmének rövidre vágása és tisztántartása. Esti száj- ea fogmosásra ugyancsak idejékorán szoktassuk rá a gyermeket. A fogmosás keskeny, nem túlkemény, gyermekméretü fogkeféval, langyos vízzel, a szokásos fogkrémek vagy fogporok bármelyikével történjék. Ezzel eltávolítjuk a fogak közötti parányi ételmaradékokat, melyek az éj folyamán bomlanak és savképződés révén a fogakat kikezdik. Pohara, evőeszköze mindenkinek külön legyen. A gyermekek az iskolába hazulról vigyenek magukkal kis alumínium-, vagy masszív üvegpoharat s arra is tanítsuk meg őket, hogy azt m nden használat előtt alaposan ki kell öblíteni. A hajápolás ugyancsak nagy gondot igényel. Az édesanya naponta sürüfésüvel fésülje ki és minél gyakrabban vizsgálja át a gyermek haját. Fiúgyermekeknél legszebb és legegészségesebb a ,,sörtefrizura". Kislányoknál és ez kétszeresen áll a hosszú copfot viselőkre, — legalább kéthetenkénti alapos fejmosás (szappannal, esetleg egész kevés mosószódával, majd a mosás után ecetes vízzel és ismét meleg vizzel való öblítéssel) elengedhetetlen. Ha serkére vagy élösdire gyanús a gyerek feje, n

a kísérletezzünk, az édesanya aaon* naj forduljon az iskolaorvoshoz, aki megfelelő szerek alkalmazásával segít a bajon. Alvásból, elsősöknél 11 őra sem sok. Alsó osztályosoknál általában 9 —10 óra a minimum, ennyi alvás feltétlenül szükséges. Kemény fekhely vagy matrac a helyes, egy lapos kispárnával; — igy a gyermek gerince egyenes helyzetben pihen csontozata így fejlődik a legtermészetesebben, Kerüljük a meleg dunyhákat, pehelytakarókat is, mert az ezek által keletkezett túlságos meleg nem természetes állapot a gyermek számára. A gyermek öltözködésénél u a felnőttek ruházkodásának észszerű szabályaihoz kell alkalmazkodnunk. A gyermek télen több vékony réteget (alsóing, ing, blúz. kötött mellényke. stb.) viseljen egymás felett. Ez a fajta ruházat jobban tartja a meleget, mint egy vastag kabát, mert a vékony rétegek között megrekedő levegő is megőrzi és biztosítja a test melegét. A gyermek cipője elég nagy legyen, szélesorrú, és a láb formájához alkalmazkodó. A keskenyorrú, hegyes cipők eltorzítják a lábfejet _ sok felnőttnek a másik ujj alá hajló öregujja és lába kisujja ferdülése keskenyorrú cipő következménye. A harisnyatartó derékon hordott öv legyen, amelynél pántok nyúlnak le, vagy viseljen a gyermek lehajtott harisnyát. Nem helyes viselet a körkörös gumiharisnyatartó, vagy a gumifixes harisnya, mivel ezek elszoritják a vérkeringést és későbbi visszaképződés alapjául szolgálhatnak. Az újraoltás nagy eseménye az elsőosztályosok életének. Ez a teljesen veszélytelen intézkedés későbbi járványos megbetegedéseknek veszi elejét. Az édesanya feladata gondoskod. ni róla, hogy a gyermek el ne mu lassza a újraoltást. Figyeljük meg, hogyan olvas a gyermek. Ha túíközel hajol a betűhöz, vagy/ arra panaszkodik, hogy nem jól látja a táblát, minél előbb vigyük az iskolaorvoshoz, aki majd szemész-szakorvoshoz küldi, s megelőzi a látás későbbi romlását. Az iskolaorvos működését fogadják bizalommal az édesanyák, mert az általa végrehajtott vizsgálatok az általa kívánt intézkedések betegségek megelőzését, szülök és gyermekek érdekét szolgálják. Kötelezettségvállalás * Mi, a zseiizovcei középiskola pionírjai, tudatában vagyunk annak, hogy a világbékét fenyegető veszély elhárításának, boldog gyerbekkorunk s szüleink nyugalmas élete megalapozásának, a szocialista életforma mielőbbi megvalósításának csak egyetlen eszköze van: a becsületesen végzett munka. Ezért az új, 1951/52. iskolaév kezdetén a következő kötelezettséget vállaljuk: 1. Minden iskolai munkánkat olyan szorgalommal s kitartással végezzük, hogy hármasnál rosszabb osztályzata egy pionírnak sem legyen közülünk 2. Valamely tantárgyból gyengébb pionirtársunkat, de a nem pionírt is. jó tanuló társaink mindaddig segítik, mig elmaradását be nem pótolta 3. Minden ránkháruló brigádmunkát és gyűjtést versenyben végzünk testvérosztályainkkal. 4. Az ifjúsági sajtó előfizetését csoportunkban 100% -ig teljesítsük, s minden szocialista sajtó, újság terjesztéséből minden igyekezetünkkel kivesszük részünket. 5. Brigádmunkák, ünnepélyek rendezése, szervező szociális munka terén sohasem várunk utasításra, vagy felhívásra, hanem kezdeményező módon, saját magunk keressük a módokat. munkánk minél értékesebbé tételére. 6. Esetleges hibáinkat becsületes, beismerő önkritikával fogjuk jóvátenni s ezzel nevelőink munkáját sikerre vinni. Mindezt vállaljuk, mivel jelszavunk: »Békés, boldog élet a szocializmusban!® Pólya Tibor Horváth Erzsébet Bankházy Mária cALaf d nélkül Két kikötő A szovjet kereskedelmi flotta tengerészei a világ legkülönbözőbb országaiba eljutnak. Mikor hazatérnek, elmondják, hogy mit láttak útjukon. Szovjet tengerészek mondották el az alábbi két történetet is. Sz. Rumjancev, a „Zoj

a Koszmogyemjanszkája" hajó kapitányának első segédtisztje: I. London utcáin Az angol főváros utcái szomorúak, ködösek. Soha nem ragyog át rajtunk a napfény. Az épületek falait korom és piszok borítja. Mindenfelé Hitler légikalózainak bombái által rombadöntött házak láthatók. A labourista kormány h ak még nem volt ideje az újjáépítéshez — mert minden eddiginél hatalmasabb fegyverkezési hajszával van elfoglalva. Az angol főváros központja élesen elkülönül a külvárosoktól. Nem a romok miatt, hiszen romok mindenütt vannak. A belváros utcái, ahol bankárok és gyárosok tanyáznak, pompásak, fényüzőpk, a szegények-Iakta külvárosokban pedig nyomor és szegénység. A város peremén sem vízvezeték, sem csatornázás nincsen. Az angol újságokban közölt hivatalos adatok szerint több mint 300.000 munkanélküli él az országban. London kikötőjében sok roszszulöltözött, elgyötört beesett szemű embert láttunk, akik munkát keresnek. A Themze partján művészek ülnek a járda szélén, akiknek se vásznunk, se ecsetjük, se palettájuk nincsen. Minden arrajárónak felajánlják, hogy potom pénzért lerajzolják. Láttunk egy idősebb aszszonyt, aki a következő feliratú táblát függesztette mellére: „Három Idegen nyelven beszélek: franciául, olaszul, néme ül. Bármüven munkát vállalok". Láttunk fogpasztát poloskairtót és más egyebet hirdető reklámtáblákba burkolt fiatalembereket futni London utcáin. A parkokban és a tereken száz meg száz ember bolyong céltalanul, ők is munkanélküliek. Egy ízben tanúi voltunk, amint egy sereg jóltáplált „bobby" (angol rendőr) a labourista kormányzat megbízásából gumibottal verte szét a Hyde-parkban azt a tömeget, mely az imperialisták háborús provokációiról beszélő szónok köré gyülekezett. Igy csúfolja meg a „munkáspárti" imperialista angol kormány „a szabadság szimbólumának" kikiáitott Hyde-parkot J. Ribcsak, az »Alekszandr Szuvorov* hajó matróza: II. Éhség, nyomor, jogfoszlottság — Menjünk be a városba — ajánlja Malisev matróz a nápolyi kitkötőben. Még két elvtárs csatlakozik hozzánk,, amikor lemegyünk a partra. ...Nápoly főutcája... Szép épttfe tek, nagy forgalom, színes reklámok. Bemegyünk áz egyik áruházba, ahol kívülünk egyetlen vevő sincs Meglepő az amerikai jelzésű áruk bősége, és az olasz áruk hiánya. Befordulunk egy keskeny mellékutcába, ahol kisgyerekek turkálnak a szemétdomb hulladékai között Nem kérdezzük, hogy mit keresnek ott, hiszen Nápoly munkásnegyedében vagyunk. A szülők szegényes keresetükből nem tudják eltartani családjukat. A gyerekeknek magukríak kell megszerezniök reggelijüket — a szemétből. Néhány nappal ezután, mikor hajónk párkánvát festettük, észrevettük, hogv egy öregember evez felénk és vágyakozva néz a fedélzetre. Kiderült, hogy arra vár, mikor önti ki a hajó szakácsa a legénység ebédjének maradékait, hogy összeszedhesse és hazavihesse beteg fia — a kikötő rakodómunkása — és két kis unokája számára. — Semmi pénzünk nincs, hát semmit nem tudunk vásárolni — mondotta az öreg olasz. Nápolyban rengeteg munkanélkülivel találkoztunk: a kikötőben, a tereken, a körutakon Sokan padokon, vagy puszta földön alszanak, mert az| éjjeli szállás bérét sem tudják megfizetni. Mocskos Erzsike Irta: V. OLGA (IV. folytatás) (Egy szegény család egyetlen leánykája, a kis Erzsike, furcsa betegségben szenvedett. Rettenetesen irtózott a mosdóvíztől! Hiába hívták el hozzá a legtudósabb orvosokat is, senki sem tudott segíteni a furcsa betegségen. Igy aztán mosdatlanul, szurtosan nőtt fel és rengeteget kellett szenvednie a falusiak csúfolódása! miatt, akik Mocskos Erzsikének nevezték el. — Egyszer Erzsike édesanyja a városba vezető erdei úton egy öreg anyókát szabadított ki a durva erdőkerülő kezei közül, aki az ártatlan öregasszonyt falopással vádolta meg. Az anyóka hálából megígérte Erzsike édesanyjának, hogy megpróbálja meggyógyítani a leánykát Meghagyta hát, hogy ha haza érkezik tegye magát halálos betegnek, mondja azt Erzsikének, hogy már a reggelt sem fogja tudni megérni és alkonyat felé küldje el a kislányt a közeli városba azzal az ürüggyel, hogy üzenetet kell küldetnie távol dolgozó, mitsem sejtő édesapjának. — Minden igy is történt. Az édesanya „hirtelen nagy beteg lett", s a Ws Mocskos Erzsike lámpagyujtás után szivében anyja iránt érzett nagy aggodalommal eltelve, útnak indult a városba vezető sötét, félelmetes erdei gyalogösvényen. Ütközben azonban szörnyű kalandja támadt. Az egy: k útkanyarulatban ugyanis egy hatalmas pásztortűz zárta el az utat s a pásztortűz körül két csúf boszorkány ugrándozott otromba bakugrásokkal. Majd pedig letelepedve a tűz köré hangos szóval beszélgetni kezdtek egymással.) „Biztosan a falu melletti tónál lesi az embereket — válaszolta a fia'.*.—

J boszorka. — Talán éppen moc. .j—ztgeti azokat a vakmerőket. ki akarják használni a bQ—WW-: 'éjszaka titkát és meg akar,—, alapozni szerencséjüket." ,,'jj^an, ne légy már olyan szamár! torkosa le társnőiét az első w^j-ilö. Hát azt hiszed, ismerik ezek a falusiak a£t a csodálatos titkot, ...;jry aki ma éjszaka a tavacska j'térűl a tóba kiabálja szívéne.. hőbb vágyát, annak a tó ör-_ lelleme mindjárt teljesiti is kŕ.-..-.igát." „U-oen bizony megint csak neked van igazad! — ismerte el nénje okoj—öát a fiatalabb boszorka. Akkor b

;zonyára más ügyes-bajos doloc a.:adáJKozza öreg Panna nénénket' Ne Türelmetlenkedjünk hát, har.c... használjuk ki nénénk késlel' és falatozzunk inkább. egv magunkkal hozott varangy i !:í pecsenyéből!" Hanem bizony a kis mocskos Erzsike nem várta már be a gusztu sos béka vacsorát! Kicsiny szívében csak egyetlen gondolat motoszkált most teljes erővel, minél hamarább eltűnni a csúf vénbanyák szemei elöl és minél hamarább elérni azt az általa jól ismert csodálatos tavacskát! Bezzeg elébe állhatott volna most akár egy regiment boszorkány is, minden veszéllyel szembe mert volna szállni, csak hogy még az éjtszaka odaérhessen a tő kicsiny szigetére és idejében megkérhesse az öreg víziszellemet, hogy gyógyítsa meg az ö nagy beteg édesanyukáját. Ugy elinalt hát fürge lábaival, hogy még a két boszorkánynak öltözött jóságos erdei anyóka vidám, megelégedett kacagását sem hallotta meg, amikor azok a sikerült csel után nagyokat nevetve szedegették le magukról a krumpliból készített kampós boszorkányorrokat! * Jóval éjfél előtt járt még az idő, amikor a szaladástól szuszogni is alig tudó Mocskos Erzsike megérkezett a kicsiny falusi tavacskához. Időközben még a szellő is megúnta a fákkal és bokrokkal folytatott okvetetlenkedést s a fellegek közül még az öreg, kíváncsi holdvilág is Patak és tenger Fürgén fut a parányi Patak a tengerbe. De bármilyen kicsi is, Nagy az ő keserve. Azt mormolja szüntelen, Csügedten az árva; „Mit ér az én pár cseppeni A nagy Óceánba ?" ' S szól a tenger: „Gyermekem, Ne feledd a szómat: ők is segítik vinni A büszke hajókat!" „Sok-sok ldcsi sokra megy, E tudattal érd be; Mindenik azt tegye meg Ami rendelése!" kidugta sunyi ábrázatát, hogy tanuja legyen annak a kacagtató pillanatnak, amikor a víztől iszonyodó mocskos Erzsike ijedten fog visszahőkölni a tó csilligó hullámaitól. Azonban, bizony most az egyszer alaposan megjárta ám a rosszmájú Hold Apó! A kis Erzsikében bizony nagyobb volt a félelménél az anyja iránti szeretet, s ugy beleszaladt a tó vt zébe, mint a pinty! S mire a hitetlenkedő Hold apó akár csak pislantani is tudott vol na, a bátor kisleány már is ott lubickolt a tó közepén álló parányi szigetnél s a viz iránti félelemből teljesen kigyógyulva boldog vidám sággal kacagta bele a csillagos éjtszakába: Öreg viziszellem Tegyél csodát velem Édes jó anyámat Gyógyítsd meg énnékem! * Miket meséljek még Mocskos Erzsikéről ? Odahaza édesanyja kacagva, könnyezve fogadta a hőslelkű leánykát, s volt ott olyan ölelgetés, csókolózás, hogy még az eresz alatt alvó kis madarak is ijedten hőköltek fel a nagy cuppogásra! Erzsike természetesen teljesen kigyógyult a furcsa éjszakai kaland óta. Sőt úgy megszerette a vizet, hogy ha csak tehette minden idejét a csendes kis tavacska hullámaiban töltötte. No, de meg is lett ám a haszna a tisztálkodásból! Amikorára felcseperedett, olyan hét vármegyére szóló híres szépség lett belőHMWtW

WII

HI

tlI

tlt

MmtMMHIHtM

Mlt

H „Mesélő". le, hogy csak úgy versenyeztek a különbnél-különb legények érte. Feleségül is vette egy-kettőre egy falujokbeli dolgos, becsületes legény s olyan boldog élete lett a kis mocskos Erzsikének, hogy még a galambok is irigykedve sugdostak össze, ha megpillantották az Ifjú asszony sugárzó megelégedett arcát. A legboldogabbak azonban mégis csak azok a jóságos erdei anyókák lettek, akik kigyógyították mocskos Erzsikét csúnya betegségéből. Ügyes boszorkányötletükkel olyan hírnevet és tekintélyt szereztek a környék lakossága előtt, hogy nem volt olyan ember, aki ne fordult volna hozzájuk valamilyen tanácsért vagy egyéb szóbeli segítségért. Mivel pedig a falusiak sohasem mentek üres kézzel a kis erdei kunyhóba, utolsó éveit olyan jólétben élte le a két nénike, hogy talán még pocakot is eresztettek volna, ha sokáig éltek volna. Befejezésül még csak annyit mesélek el, hogy a minap sok-sok hosszú év Után összetalálkoztam mocskos Erzsikével. Bizony ráncos képű, töpörödött öregasszony lett ; már a hajdani százszorszép, vidám fiatalasszonyból. Amikor beszélgetés közben megemlítettem, hogy meg akarom írni hajdani csodálatos meggyógyulását, vidám mosollyal adta beleegyezését és csak annyit kötött ki, hogy különösképpen hangsúlyozzam a gyerekek előtt, mi is voJt az ő csodálatos meggyógyulásának az egyedüli, igazi oka. Ime, ebben a kis egyszerű versikében felelek meg a jó, öreg mocskos Erzsi- * „Szenvedésen, búbánaton Semmi sem segit oly nagyon Mint az a kis csuda — jószág Amit úgy hívnak, hogy — jóság (Vége.) A HÁROM PRÓBA Élt egyszer egy ember, aki mindent tudott ég bármit megtehetett. Amolyan csodatévő ember volt Abban a városkában élt egy fiú is, Jancsinak hívták. Amikor egyszer elkeseredetten ment hazafelé az iskolából s éppen azon gondolkozott, hogy öt mindenki naplopónak, rendetlennek, haszontalannak tartja, az öreg toppant eléje és mintha csak a gondolataiban olvasott volna, ezt mondta: — Ha akarod, segítek neked. Persze, hogy akarta. — Elmondok egy titkot. Csakhogy ez nem egyszerű titok. Akinek ez a birtokában van, annak minden kívánsága teljesül. De ezt a titkot csak az tudhatja meg, aki kiállja a három próbát. — És milyenek azok a próbák? — Figyelj rám. Miből is van leckéd holnapra?... Számtan, magyar, orosz, rajz és alkotmánytan ... No, készülj fel becsületesen és aztán majd meglátjuk ... Jancsi megfogadta, hogy teljesiti mind a három próbát, — és hazasietett. A következő napon a táblánál kellett felelnie. „Biztosan nem írta meg a házi feladatát" _ gondolta az osztály. Biztosan kettesre felel — gondolta a tanító. És ugyan mi történt? Jancsi ha ' tározottan lépett a táblához és mind a három feladatot megcsinálta egyetlen hiba nélkül A tanító ötöst irt be a naplójába. Az öreg újabb próbát állított elé: Az őrs növényeit és >" *r<ryüjteményét kellett rendbr' znia — azt, amelyiket éppen ő s::5rt széjjel. Jancsi ezt a próbát is kiállta. Kisütöt az első tavaszi nap és a rügyek levelekké nyíltak az ablak előtt. A gyerekek gyakran tekintgettek kifelé, alig várták az órák végét. Jancsi is türelmetlenül mozgolódott, tudni akarta, mi lehet a harmadik próba, — Ha figyelsz az órán és nem rendetlenkedsz többet, mettrdod a titkot, — mondta az öreg hazafelé menet. Eltelt néhány nap... hét... mikor Jancsi legközelebb újra szembetalálkozott a esodatévő öreggel. — Hát, mi a titkod? — kérdezte indulatosan. — Hiszen máris birtokodban van. Kiálltad a hárerm próbát. Aki be tudja tartani a szavát akinek a szívében a kötelességérzet megerősödik, az minden nehézséget képes legyőzni. Ez a titok! És Jancsi b'-'dogan futót* haza. Soha többé rr •••> tartották öt naplopónak, javu" -a az egész csapat büszke volt.