Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-15 / 217. szám, szombat

Ha, a. kultúra (erén igazán értékesel akarunk alkotni, elkerülhetetlenül fontos, hogy a népművészet gazdag forrásaiból indujlunk ki. Válhatott-e valaki világhírű művésszé, költővé vagy zeneszerzővé anélkül, hogy el ne ment volna a dolgozó nép közé és meg ne hallgatta volna, hogyan dalol ötömében és bánatában, hogyan táncol, milyen mativumokat festeget a tulipántos ládára, hogyan öltözködik, egyszóval hogyan él a dolgozó nép. Említsük csak példának halhatatlan költőnket. Petőfi Sándort, aki a népdal _ szerkezetét választotta költői alkotásának alapiául Vagy pedig mi tette világhírűvé Bartók Bélát? Az, hogy a nép dallamait összegyűjtötte s ezek alapján alkotta felejthetetlen müveit. És 'igy mehetnénk tovább a művészei többi ágain is. Bátran leszöggthetjük tehát, hogy az igazi műDCa

itiíľej&paľtjautk tanuljanak a néft itmalizeléb&L A kéméndi népviselet és a kéméndi verbunkos sitik a karhoz. Az ing elején rtrávarrások« vannak. A kéméndiek varrásnak nevezik az apró, levarrott vízszintes rakásokat. Ezután- következik a pruszlik.A pruszlik kék-tarka, piros-tarka, vagy sárgatarka selyem anyagból készül. Elöl végig kapcsos. A legérdekesebb az, hogy egészen a felsőlábszárig ér. A passzentos pru.szlik díszítése különböző. Szegélyezve legtöbbször ezüst zsinórral és pikkellyel van, vagy amint a kéméndiek mondják ki van »síkozva«. A pruszlik hátulsó részén is síkok láthatók. Az alsórészen pedig a xpofándli« helyezkedik el, vagyis hengeralakú pen ez az egyik főjellegzetessége a kéméndi népviseletnek. A m.ásik különlegesség pedig a térdigérö keményszárú, piroscsizma Ha a sima úton összefogódzkodva sétát négy-öt kéméndi lány. bizony csak csodálkozhatna az ember, hogy mi csörgedez. Ha azonban jobban megfigyeljük a lányok magassarkú csizmáját, láthatjuk, hogy a sarok belső fejéhez három kis rézkarika van erősítve és ezek csengése adja az ütemet lépés közben. A pirros csizmát az idősebb asszonyok feketecipővel cseréük fel. A viselethez hozzájárul még a hajviselet is. A lányok hátul egyágba fonják hajukat, csokrot kö'nek bele és a fonás alját szétfésülik. Az asszonyok elől elválaszt iák hajukat, egészen sí mán hátrafésülik, majd hét fonást csinálnak. amelyekből egy kis fadarab segítségével kontyot készítenek. Fejű| kön egyébként kendőt viselnek. j Most pedig nézzük csak. hogyan bővül ez a viselet télen Enyhébb téli napokon a pruszlikra kötött kabátkát vesznek és erre meg »tajbit«. A lajbi ujjatlan kabátka, melynek alakja telesen felveszi ti pruszlik alakját. Egyébként feketeszörmébnl készül és a knncsolás mentén, valamint a nyak körül és alul, fehér szőr meszegél u díszeleg. A legkeménucbb hidegekben még egy fekete hotszú i'ijjas — amint ők mondják — hrüss-bársony kabátot is felvesznek, amely szintén csak a szoknuáig ér, úgy, hogy a szoknyák megint csok. mint a fodrok, szabadon lengedeznek. A férfiak már csaknem teljesen elhagyták a kéméndi viseletet. Nagyriehezen sikerült találni egy embert, aki már a 76, évét gyúrja és aki mégis csak elő tudta venni a ládafiából n régi viseletet. Vessünk egy pillantást reá! A hosszú buggyos ujjú ráncos intet már csak elbeszéléséből lehet elélép zelni. A bő gatyát azonban nagyIszkén mutogatta. Két szárát be'.e'iirte a csizmába, úgyhogy xbuggyos* legyen. Maid a fekete lajbit vette maiára. A lajbi közönségesebb alkalmakkor . fekete gombsorokkal van díszítve, de ünnepnapokon ezüst gombsor csillog rajtuk. No és aztán a pörgekalap és rajta a lelógó v>cicafarka« az elmaradhatatlan. A 76 éves Tóth bácsi nagyon belejött a magyarázgatásba. Boldog volt, hogy érdeklődtem viselete felöl. Tőle sikerült megtanulnom, a »kéméndi verbunkos« táncot is. Először ugyan nagyon húzódozott, mert hát a táncfélöv, amelynek a szerepe a szoknyák j hoz zene is kell. Nagynehezen sikemegtartása. A kéméndi menyecske rü vésznek a népművészet forrásaiból kell meríteni Szocialista kultúránk építésénél gut'.KW mv ülnek fel problémák. Ku'túti soportjámk nem tudták milyen táncot tanuljanak be. mit énekeljenek és milyen színdarabot válasszanak. Ez alkalommal szeretném megmutatni azt az utat, amelyen haladniok kell éít amely úlon annyi gazdag kinccsel találkozhatnak' Ez az út a faluból, a dolgozó népből indul ki. Leírom milyen eredménnyel járt legutóbbi látogatásom Kéménden. Kéménd az Alsó-Garam partján fekszik a párkányi járásban. Nem nagy falu ez de annál több ériéket reitegpt magában Az első. ami az em'hrr i gyeimét magára vonja, az emberek öltözete. Különövn a nők viselete elragadó Éppen vasárnap voltam ott, amikor díszbe öltözve sétált a falu aprajanagyia Nézzük csak miből áll a menyecske öltözete: Először jön a fehér gyolcsból vagy vászonból készült ing, melynek két buggyos újját keskeny szalaggal erőmagára vesz három-négy alsószoknyát. Az alsószoknyák nagyon rövidek és sok-sok ránc. meg lerakás díszíti őket. Belülről kartonnal vannak kibélelve, aljukat pedig zöld szegély veszi körül. Utánuk következik a felsöszoknya, amely tarka selyemanyagból készül. A szoknya felsőrészén körülbelül 10 centiméter hosszú apró ráncok vannak. Azulán szintén 10 centiméternyi szélességben »fővarrások« (vízszintes lerakások) következnek. Ezekből a fővarrásokból pedig szépen elrendezett nagyobb ráncok indulnak ki. Érdekesség kedvéért megemlítem, hogy látva ezeket a rendezett ráncokat, az ember nem tudja elképzelni, hogyan lehet az ilyen szoknyát kivasalni. Meg is kérdeztem az egyik leányt, aki kérdésemre felkacagott Azt mondta, hogy ők csak a harmadrendű szoknyákat vasalják. vagyis azokat, amelyekkel már nem érdemes annyit •»játszam«, amelyeket hétköznap hordanak. Az ünneplő szoknyákat sohsem vasalják, hanem használat után minden egyes ránc közé kemény papírlapot tesznek, amely kiegyenesíti az esetleges gyűrődést. Meg is mutatta szekrényében hogyan néz ki ez a gyakorlatban: úgy. mintha a szekrény polcaira harmonikalapok lennének elhelyezve. A felsőszoknya alját ugyancsak sik díszíti. A szoknyára a fehér kötény jön, amely 6—10 centiméter széles csipkével van szegélyezve Bőjtbei vagy cdvent alatt fekete kötényt vi selnek. A rövid szoknyák és a kötény olyan benupmást kelt, mintha csak fodor lenne a hosszú pruszlíkon, Es épilt megnyugtatnom, hogy a zenét hármasban, vagyis ő, Tóth néni és én is nagyszerűen tudjuk rögtönözni. Csak amikor már kifogástalanul ment az ének, akkor kezdte rá a kéméndi verbunkot. Es mivelhogy a tánc is csak párosan megy jól, elkapta az ugyancsak 70 év körüli feleségét, aki a mellett nem volt a falu legsoványabb asszonya és olyan jól ment neki a tánc, hogy igazán érdemes velük foglalkozni. Milyen is tehát az eredeti kéméndi verbunkos ? Felhasználva a látottakat és Tóth bácsi elbeszélését, mégpróbálom leírni. Képzeljünk el egy falusi csárdát, ahol a legények borozgatnak, a lányok pedig meghúzódnak az egyik sarokban. A cimbalmos játsza a stalp alá valót*-. A legények nem bírják ezt sokáig tétlenül . hallgatni. Egy-kettő a szoba közepén teremnek és ki-ki választ magának egyet barátai közül, kinek jobbkezét nyújtja. Közben víg kurjantások vegyülnek a cimbalom hangja közé. A párok kezetfogva kört képeznek s közben járják a bokázó legérdekesebb és legszebb fajtáit. A másik kéz csípőre van téve. A cigányok h~?hen egyre gyorsabban játszanak. A legényeknek megesik a szivük a sarokban álldogáló lányokon. Ki-ki odaint valamelyik lánynak: »Gyere Mari! Gyere Örzst.'« A zene ekkor kissé meglassul, a lányok pedig szégyenkezve odaperdülnek a legényekhez. A legények elengedik egymás kezeit. Mindegyikük mellé odaáll egy-egy lány. s balkezével a legény vállára támaszkodik. Jobbkezét közben csípőre leszi, a legény pedig félkarjával megfogja a leány derekát. Következik »lassú tánc«, amely egészen egyszerű csárdáslépésből áll. A párok egymás mellett állva a kör irányában mozognak. A zene ismét gyorsabb lesz. A legény nem tűri tovább, hogy a leány mellette álljon. »Szembe rózsám, ha szeretsz« és máris szemközt táncolnak a párok. Következik a közös bokázó. A zene pedig egyre gyorsul. A lányok kacérkodnak párjukkal. Tovább perdülnek a szomszédos legényhez. Minden hoppon maradt legény tovább bokázik és tapssal adta tudtára a hűtlen leánynak, hogy nem fáj a szíve. Hogyis ne! Hisz már ö előtte is új lány bokázik, csakhogy pár perc múlva ez is hűtlen lesz. Ez így megy tovább egészen addig, amíg mindenkiket vissza nem kerül eredeti párja. Van erre nagy öröm. A cigányok is kezdenek belejönni a »frissibe«. A legények pedig a kis hűtlennek örömükben megszorítják a derekát, hogy minden nehézség nélkül magasba tudják emelni. Ez a tánc csúcspontja, vagy ahogy a kéméndiek mondják: »az ugrató«. A zene az elképzelhető leggyorsabb. A legények fogják a lányok derekát és a bokázó mind&n egt/és ütemére a magasba dobják őket. Természetesen ez a gyors tánc nem tarthat már nagyon soká. De a legények nem hagyják magukat. Lassan eleresztik a lányok derekát, s miközben azok helyükre szállingóznak, a legények kurjantások közepette tovább bokáznak. Még a boraző asztalhoz is tánclépéssel térnek vissza, amikor már a cigányok is, no meg ők is kezdik érezni, hogy egy vrövid időre« elég volt a »jóból«. Igy verbunkoltak a kéméndiek abban az időben, amikor Tóth bácsi még legény volt. Sajnos a mostani fiatalok már nem is ismerik ezt a táncot. Pedig igen nagy kár lenne, ha feledésbe menne. Most, amikor tervbevettük a magyar népiegyüttes megalakítását, falusi _ csoportjaink táncversenyeket rendeznek, hogy a győztesek közül kiválaszthassuk az együttes tagjaiC A versenyre eredeti népitáncokat tanuljunk be, mert csakis ezeknek van művészi értékük. Nézzünk csak körül falvainkban! Alapos körültekintéssel nagyon gazdag anyagot találhatunk. HIDEGHETY JOLAÜ U J SZO 1951 szeptember 15