Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)
1951-08-12 / 188. szám, vasárnap
II J SZÖ A cséplési óraütemterv alkalmazásával kétszeresére emelkedik a cséplőgépek teljesítménye 1951 augusztus 12 Azok a szovhozok és kolhozok, ahol az egész gabonatermést kombájnokkal aratják és csépelik, elsőnek teljesíthetik gabonabeszolgáltatási kötelezettségeiket. A többi szovhozok és kolhozok, ahol egyszerű aratógépeket használnak, a munka jó megszervezésével igyekeznek meggyorsítani a cséplést. A csemyigov-környéki járásokban már búgnak a cséplőgépek. Különösen szorgos munka folyik a bereznyai járás Munka-kolhozának szérűin. A cséplés meggyorsítása céljából Nyikoláj Bredjuk, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a bereznyai gép- és traktorállomás gépésze őraütemtervet készített. Bredjuk elvtárs kiszámította: ha & régi módszerekkel folytatjuk a munkát a cséplőgép napi teljesítménye 30 tonna. — Két műszakban kell dolgoznunk elvtársak és ki kell használnunk minden percet, — mondotta a kolhozparasztoknak. Majd így folytatta: — Ha 20 órát dolgozunk naponta és óránként 3 tonnát csépelünk, akkor 60 tonnás napi átlagot érünk el. A javaslatot elfogadták, majd hozzáfogtak a két brigád megszervezéséhez. Minden műszakban 45-en dolgoznak: két etető, négy kévekötélvágólány, 16 kéve adogató; 7 lány hordja a szalmát és a polyvát, 12-en dolgoznak a szalmakazal és a polyvarakodásnál, 4 ember pedig a zsákokat kezeli. — Jó, jó! De érdemes-e naponta 90 embert a cséplőgép mellé állítani 45 helyet? — kérdezte néhány aggodalmaskodó kolhozparaszt. — Érdemes! — válaszolta határozottan Bredjuk. — A cséplőbrigádban rendszerint 36 ember dolgozik. Az egy műszakra eső teljesítmény — normájuk 12 tonna, amiből minden dolgozóra 3.3 mázsa jut. Két műszakkal átlagos napi teljesítményünk 60 tonna, amiből 6.6 mázsa jut fejenként egy-egy brigádtagra. A teljesítmény tehát az ilyen cséplésnél kétszeresére emelkedik, gyorsabban végezzük el a cséplést, és hamarabb teljesíthetjük az állam iránti kötelességünket. A cséplőbrigádok tagjai is korábban mehetnek más mezőgazdasági munkára, idejüket nem köti le sokáig a cséplés. Ha gépesíteni tudnánk a kéveadogatást, és ha elevátorunk volna a szalmakazal rakásához, akkor a brigádok létszámát 15—20 emberre is lehetne csökkenteni. A két műszakra kidolgozott óraütemterv betartása VÁRAKOZÁSON FELÜLI * EREDMÉNYEKET hozott. A cséplés első napján 62 tonna gabonát csépeltek, majd a munka további jó megszervezésével egyre emelkedett a teljesítmény. A napi nfplési eredmény 82. majd 95, végül pedig 132 tonnára emelkedett. Nyikoláj Bredjuk őraütemterv szerinti munkaszervezését eddig már 90 gépész vette át, a csemyigovi kerületben, heten közülük naponta 100 tonnát csépelnek. A cséplőgép rendes körülmények között percenként 70 kilogramm gabonát csépel. A percenként folyó harc azonban csak akkor lesz eredményes, ha a gépész jókarban tartja a cséj> lőgépet, a traktorkezelö a traktort, ha a cséplőbrigád minden tagja pontosan elvégzi munkáját, s ha biztosítva van a folyamatos szállítás. Ha a szalmaráző alatt például elbámészkodik az egyik leány, máris összegyűl a szalma és ez hátráltatja a többiek munkáját is. Nem mindegy az sem, hogyan rakják meg cséplés előtt az asztagokat. Bredjuk elvtársnak erre is kiterjedt a figyelme. Javasolta: 5—6 méter távolságra a cséplőgép mindkét oldala mellé rakják az asztagokat, mégpedig olyan nagyságban, hogy a gép legalább 1 napig egy helyen tudjon dolozni. A kévéket egyszerre két oldalról adogatják, az asztagokról, a dob „etetését" ketten végzik, s ugyancsak két lány vágja el a kéve köteleket. így egyenletessé válik a dob megterhelése. Az etetőket óránként, a cséplőbrigádok többi tagjait pedig négy óránként váltják. Ezt a váltást maguk a brigádtagok javasolták, s ezzel lehetővé tették, hogy a cséplési időt a tervezett 20 óráról 24 órára emeljék. A munka tehát percnyi fennakadás nélkül éjjel-nappal folyik a Munkakolhozban, és más csernyigov környéki kolhozokban. Amikor megkérdezték Bredjuk elvtársat: átengedheti-e a gép szerkezeti változtatás nélkül azt a mennyiséget, amit két etető enged a dobba, s hogy nem lesz-e magveszteség, így válaszolt: — Tapasztalataink szerint semmiféle szerkezeti változtatásra nincsen szükség, magveszteség sem fordulhat elő, ha gondoskodunk a traktor és a cséplőgép üzembiztosságáról, 8 ha egyenletesen etetjük a dobot. Abban az esetben azonban, ha három tonna helyet négy-öt tonnát akarunk elcsépelni, akkor bizony már marad gabona a kalászban. A rendes cséplési sebesség megtartása mellett úgy lehet ezen segíteni, hogy a szalmarázó keresztlemezei közül kivesszük minden másodikat, vagy harmadikat. Ha azonban a szalmaráző mégsem tudja a n-igot elválasztani a szalmától, akkor ritkítani kell a szemcsusztató vályúnál elhelyezett kisegítő szalmarázó rácsot is olymódon, hogy minden máaodik lemezt kivesszük. A NAGYOBB CSÉPLÉSI SEBESSÉG természetesen további tökéletesítést követel meg. Vonatkozik ez a kanalas elevátorra és a rázóládára. Az elevátor sebességét fokozhatjuk, ha a meghajtó tárcsa átmérőjét 140 miliméterről 160 miliméterre növeljük. Vastagabb lesz a tárcsa, ha gumizott szíjréteget erősítünk rá. Az első tisztítás céljaira szolgáló szitarács helyett. 5 miliméteres rácsot teszünk. A mag kétharmada átmegy ezen a rácson, a fennmaradó részt pedig az elevátor kanalai felviszik a második és harmadik tisztítóhoz. Bredjuk elvtárs a szocialista munkaversenyben vállalta, hogy idén legalább 1200 tonna gabonát csépel 60 tonnás napi teljesítmény» nyel, hogy a maga munkaterületén így növelje a szovjet haza hatalmát és erejét. A doúyeei szénmedence újítója Vaszilii Kucser nemrég töltötte be 23. életévét. Születésnapja csaknem egybeesett életének két nevezetes eseményével. Februárban Csisztyakovka város és a környező bányász lakótelepek dolgozói küldöttnek választották az Ukrán Köztársaság Legfelső Tanácsába. márciusban pedig eredményes munkájáért elnyerte a Sztálindíjat. A fiatal bányász nevét mindenki ismeri a Donyec-medencében, sőt azon túl az ország valamennyi szénbányakörzetében. Vaszilij Kucser sztahanovista munkájával, mesteri tudásával és gyors felfogásával vált híressé Ezek a tulajdonságai akkor mutatkoztak meg először, amikor a »Donbasz« szénkombájnt teljesítőképességének a legfelső határáig ki tudta használni. Vaszilii ezzel a kitűnő géppel a csisztyakovkai 3/b. számú aknában találkozott etfiször. Ez 1948-ban történt. A fiatal szénbányász éppen akkor fejezte be a bányászati iskolát. Mint elővájár és lakatos dolgozott az üzemben, de a kombájn azonnal meghódította. Vaszilii Kucser, akit lebilincselt a nagyszerű gép, szilárdan elhatározta. hogy kombáinkezelő lesz. Csakugyan, a szaktanfolyam elvégzése után az egyik kombájnt csakhamar az akkor még alig 20 éves ifjúra bízzák. Az a szereteti amelyet a technika iránt érzett, lehetővé tette, hogy gyorsan és alaposan kitanulja a kombájn működését, de lehetővé tette azt is. hogu alkotó szellemben vegye hatalmába a gépet. Képességei segítségére voltak, hogy megértse a konstruktőrök eszméit és elgondolásait, amelyek eredményeként hamarosan több észszerűsítő javaslatot tett a szerkezet tökéletesítésére, a munkaszervezet megjavítására. Vaszilij Kucser három javaslatát, amelyek a kombájn hajtószerkezetének, továbbá a vágómechanizmusnak és a fejtőrúd csapágyának tökéletesítésére irányulnak, mindjárt helyben a bányában megvalósították, ami a kombájn veszteglését 18—20 százalékkal csökkentette. A fiatal gépész sokat dolgozott azon is. hogy meggyorsítsa a kombáin működését. E célból csökkenteni kellett a motor terhelését a réteg fejtése közben. Hoszszas megfigyelés után arra az elhatározásra jutott, hogy csökkenteni kell a fogak számát a vágóláncon és észszerűbben kell elhelyezni őket. A bánya főmérnöke ellenőrizte a sztahanovista minden számítását, javaslatát eredetinek és helyesnek találta. A javaslatok megvalósítása a kombájn munkájának sebességét 25 százalékkal fokozta. Vaszilij Kucser jellemének főtulajdonsága, hogy sohasem elégszik meg az elért eredménnyel. A Donyec-medencében az ő kombájnja ért el először 12 ezer tonnás havi széntermelést. t>De még jobb eredményt kell elérni, hiszen a gép még távolról sincs kihasználva teljesítőképessége határáig« — okoskodott Vaszilij és figyelme arra összpontosult, hogu a segédmüveletek rovására tovább növelje a gép termelőmunkáját. Ez az elgondolása sem maradt sikertelen és észszerűsítésével újabb és újabb módokat talált a teljesítmény fokozására. Az T951-es új év napjára virradó éjszaka Vaszilij Kucser új ütemterv szerinti munkára tért át. Eredmény egy műszak alatt 450 tonna szenet termel. A Donyec-medencében kombájn először ért el ilyen teljesítőképességet és Kucser újító kezdeményezését, vagyis a szénpad aláréselését egy műszak alatt — a Donyec-medencében most már számos kombáinkezelő átvette. A bányászok, akik nemrég levelet intéztek Sztálin elvtárshoz, most újabb felajánlásokat tettek a széntermelés növelésére. Vállalták, hogy a kombáin havi teljesítményét 20 ezer tonnára emelik — ezt a kötelezettséget vállalták Vaszilij Kucser és szaktársai is. Tavaly az átlagos havi teljesítmény 10.544 tonna volt. e Kucser természetesen nemcsak a termelésben állja meg helyét, hanem más téren is példát mutat. Buzgón foglalkozik önképzéssel, sok szakkönyvet olvas, szereti a szépirodalmat és állandóan tanulmányozza a marxizmus-leninizmus kérdéseit. Gyakran tart beszámolókat és előadásokat az új technika alkalmazásáról és átadja tapasztalatait más bányászoknak, ezenkívül könyvet ír a kombájnnal kapcsolatos sztahanovista munkatapasztalatról. Mint Ukrajna Legfelső Tanácsának küldöttje, jelentós társadalmi munkát is végez és mindenkor teljesíti a választói iránti kötelességét, ezenkívül még a sportolásra is jut ideje: egyike a csisztyakovkai labdarúgócsapat legjobb játékosainak. Ilyen ember Vaszilij Kucser, a 28 éves híres donyeci bányász. Ukrán művészek kiállítása Moszkvában A szovjet kultúrélet jelentős eiseménye az ukrán festők, szobrászok és grafikusok kiállítása, mely az ukrán művészet és irodalom ünnepségei során több mint ezer művet mutatott be Moszkvában. Az ukrán művészek alkotásai téma és műfaj szempontjából is igen változatosak. A kiállításon számos történelmi tárgyú müvet, életképet, csataképet, tájképet, portrét, csendéletet és munkásokat ábrázoló képet láthattunk. A kiállítás nagyszerű bizonyítéka volt annak, hogy a szocialista realizmus milyen gazdag lehetőségeket nyújt a művésznek egyénisége és az ország ragyogó, sokoldalú élete kifejezésére. A kiállított képek tárgya főleg a szovjetemberek békés alkotó munkája volt. Az ukrán festők müvei visszatükrözik a háborúban szétrombolt ukrán gazdaságok helyreállítását, fejlődését és a nagy sztálini tervek megvalósítása terén elért sikereket. A művészek szeretettel állítják előtérbe a népet, a szovjetembereket, akik munkájukkal virágzó életet varázsolnak a kolhozmezokre és városokra. Makszimenko „A föld gazdái" c. képén parasztok a jó gazda szemével nézik a szántóföldet, melyen imént ment végig a traktor. Arcvonásukon munkájuk fontosságának tudata és sikereik felett érzett büszkeségük tükröződik. Jablonszkaja „Kenyér" című híres képén, mely fiatal kolhozparasztok vidám munkáját ábrázolja, M. Boksaj „Fausztatás" cimü színes alkotásán, Melihov „Újítók" című vásznán, ahol a futószalag mellett álló munkások éppen átadják tapasztalataikat Kárpát-Ukrajna küldötteinek, Grigorcsuk „A megújhodott földön című képén, melyen a traktor éppen felszántja a földeket eddig elválasztó mezsgyéket, a szabad alkotó munka öröme testesül meg. Számos ukrán művész képén láthatjuk az újjáépített ukrajnai üzemek dolgozóit, műhelyeit, martin-kemencéit, kohóit, henger- és mechanikus műhelyeit. Ezek a képek elvileg új stílust jelentenek a munkásokat ábrázoló festészetben. A tágas, világos szovjet műhelyekről készült képek már nem lehetnek sötét tónusúak, mint azok, amelyek a régi üzemekben készültek. Az új szovjet festők a megolvadt fém gyönyörű ömlése és az izzó acél tüzkarilcája mellett új szemszögből látják a bonyolult munkafolyamatokat irányító munkásokat is. A festők által ábrázolt szovjetmunkások arcán mindig viszszatükröződik, hogy ők a hatalmas, bonyolult gépek igazi gazdái. Az ukrán festők színesen, sokoldalúan ábrázolják népük életét és alkotó tevékenységét. Képeik hősei között ott látjuk a fiatal életörömtől duzzadó ipariskolai tanulókat, mint Gyeputatov „A Donmedence fiatal káderei" című képén, a kolhozok állattenyésztőit, mint Dávidov vásznán, a kis parasztházban először kigyulladó villanyfényt és a Szocialista Munka Hőse ünneplését. Sok kép jeleníti meg a jókedvű, boldog- szovjet fiatalokat és iskolás-gyerekeket, akik ezf irják az iskolatáblára: „Békét akarunk!" A békeakarat igen sokféle formában jelenik meg a képeken. Itt gyerekek ragasztanak fel a béke megóvására felhívó plakátot, ott favágók írják alá a stockholmi felhívást, amott éppen a Kína és Szovjetunió közti barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést írják alá. Kiállították a legidősebb ukrán festőművész, I. Suljga „A békés népek gyermekei" című hatalmas kompozíciót is. Sok kép ábrázolja Sztálint, a népek közötti barátság és béke fáradhatatlan harcosát. A kiállítás számos portréja ábrázolja Ukrajna híres embereit, a Szocialista Munka Hőseit: festői, nemzeti viseletbe öltözött paraszt. %asszonyokat, munkásokat, tudósokat.' Kovaljov és Kosztyin szobrászok realista szobrokat készítettek fiatal szovjet munkásokról. Nagyszerűen ábrázolták a szovjetemberek legjellegzetesebb vonásait: a tudásszomjat, értelmességet, emberiességet, a kemény és céltudatos jellemet, s a szolid életörömöt. Láthattuk a kiállításon Sovkunyenko híres ukrán festő gyönyörű portréit is, melyeket az utóbbi két hét folyamán egyik ukrajnai fémfeldolgozó üzemben készített Trusin, Kocsotkov, Pankratenko és más néves ukrán fémkohászokrót Ukrajna művészi köreiben hagyományossá vált, hogy hosszabb ideig élnek kolhozokban és dolgoznak gyárakban. Most is több ukrán művész dolgozik a kahovkai csatorna és rízíerőmű építésénél. Munkájuk első eredményeit már a kiállításon is láthattuk. Ezek közé tartoznak Popov tájképei, Jacenko „Az első állvány Kahovkában" című képe, és sok más műalkotás. A nép életével és tevékenységével szoros kapcsolat záloga a szovjetukrajnai festők további fejlődésének, akik nagy sikerrel mutatták be alkotásaikat a Moszkvában megrendezett kiállításon. Nina Jarovszkaja A „Fáklya" megjelenése elé Köztársaságunk magyar dolgozói országszerte örömmel üdvözlik a Fáklya című kulturális folyóiratunk szeptemberi megjelenését. Dolgozó tömegeink ma már nem csak a termelés frontján, de a kultúra minden területén részt kívánnak venni fejlődésünkben. Ehhez a kulturális fejlődéshez fogja hozzásegíteni iránymutatásával dolgozóinkat folyóiratunk, melynek megindítása szükségszerűvé vált. A CSEMADOK n. kongresszusa, valóban történelmi időkben ült öszsze. Határozatai végrehajtásával túlnő az egyesületi kereteken és mint hatalmas tömegszervezet még fokozottabban kíván részt venni szocialista hazánk felépítésében, az új embertípus kialakításában. Ha rövid történelmi visszapillantást vetünk a múltra, szinte önkéntelenül vetődik fel a kérdés: ki tette mindezt lehetővé számunkra? Nem nehéz rá a felelet. A Kommunisták harcos pártja, mely leleplezte a soraiban megbúvó ellenséget. Tudjuk, mi volt ezeknek a burzsoá-nacionalistáknak, sovinisztáknak a céljuk. Visszaállítani azt, ami már elmúlt, idejét multa, a kapitalizmust. De Pártunk éberen őrködik és vezetése, Gottwald és Široký elvtársakkal az élen, Jő kezekben van. A csehszlovák dolgozó nép már rég leszámolt a múlttal és a proletár internacionalizmus útján halad előre a szebb, boldogabb jövő felé. Hősi harcunkban nem állunk egyedül, mellettünk van Sztálin elvtárssal az élen a hatalmas Bolsevik Párt, gazdag tapasztalataival, őszinte baráti segítségével. Mi, magyar dolgozók, nem állhatunk behúnyt szemmel hazánk politikai és gazdasági fejlődésével szemben. Igenis, be kell kapcsolódnunk mind a szocialista iparosítás nagy tervébe, mind kultúrforradalmunk nagy csatájába. A szocialista kultúza iránti szeretetnek kell áthatnia, nyok várát még eddig nem vette be dolgozó népünk. Szocialista iparunk fejlődése megköveteli tőlünk, hogy tanuljunk. Egyre nagyobb követeiményekkel és problémákkal kell szembenéznünk és megküzdenünk. Ezt csak akkor tudjuk majd elvégezni, ha tanulunk és művelődünk, ha többet, jobbat és olcsóbbat termelnek gyáraink, szövetkezeteink. Ha azt akarjuk, hogy hazánk szocialista fejlődése meggyorsuljon, kultűrális téren is forradalmi változásokra van szükségünk. Üj embertípus kialakítására törekszünk, amely mentes a kapitalista önzéstől és annak minden fogyatékosságától. Az új szocialista embernek, aki kulturális és politikai téren magasan áll, tetteit a szocialista haza iránt szeretetnek kell áthatnia. Ennek a szocialista embertípusnak nevelésében élen kell haladnia folyóiratunknak. Meg vagyunk győződve, hogy a „Fáklya" hivatását és hozzá fűzött reményeinket beváltja és magyar dol gozó tömegeink kultúrális életében történelmi változást fog jelenteni aránymutatásával. A magyar dologzók sokat várnak folyóiratunktól, mely Pártunk és kormányunk segítségével megindul. Előre a szocialista kultúrával az új szocialista ember kialakításáért, a szocializmus győzelméért! Farkas Kálmán, Nagylég.
