Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-11 / 187. szám, szombat

8 A uyitrai dolgozók filmfesztiváljáról UJ SZÖ 1951 augusztus 4 Népi demokráciánkban minden a • nép ügyét szolgálja. Megszüntetik a kivételeket és a közösség javát szolgálja minden. Ezért nemcsak a nyugatcsehországi fürdőhelyeken mutatták be a legújabb és legjobb filmeket, hanem minden nagyobb vidéki városban is megrendezték a dolgozók filmfesztiválját, ahol a munkásság szórakozva tanulhatott a bemutatott filmekből. fgy volt ez Nyitrán is, ahol az elmúlt héten tartották a dolgozók filmfesztiválját. Az újonnan épült amfiteátrumban minden este többezer főnyi tömeg gyűlt össze és lekesen várta az ünnepségek mgnyitását Minden bemutatott film felett védnökséget vállaltak az üzemek, illetve az EFSz-ek. Amíg a film nem került vetítésre, addig a védnökséget vállalt üzem kultúrgárdái szórakoztatták a gyülekező közönséget. Igy a jól sikerült táncok, énekek tanúbizonyságát adták annak, hogy létezik munkáskultúra és létezik olyan munkáserő is, amely az osztályharcban összetöri ellenfele erejét. A népi bemutatók után következett a külföldi delegációk üdvözlése és azok beszéde. És ba a közönség nem is értette a kínaí vagy koreai delegátus beszédét, lelkesedésével kinyilatkoztatta, hogy együtt érez mind a két néppel és közösnek veszi a harcot, amelyet most is folytatnak szabadságukért. És mikor Kim Ir-Szen, vagy Mao-Ce-tung elvtársak ünneplése percekig tartott, ugyanakkor a legégőbb gyűlölet lobbant fel az amerikai háborús uszítók ellen, akik hazugságaikat erőszakkal terjesztik, hogy el nyomják a világ dol'gozóinak mozgalmát. De minden kísérletük kudarcba fog fúlni. A közönség a legnagyobb lelkesedéssel a szovjet delegációt fogadta, mert a béke legfőbb őrének, a Szovjetuniónak voltak a képviselői. A magyar és bolgár delegációk tagjainak beszédéből szintén az erő és biztonság áradt. Érezhettük, hogy a dolgozók országainak fellendülését nem lehet megakadályozni. De a fesztivál valódi tartalmát a filmek bemutatasa adta. Minden itt képviselt nemzet filmjében az építés láza és a jobb életért vívott harc volt látható. Minden film elmondta annak az országnak a problémáit ahonnan való volt Minden film tükör volt, meg lehetett benne látni az illető nemzet és a dolgozó nép legfőbb óhaját. Az imperialista filmekből klérzik a rombo. lás és a halál lehelete. Ezekből a lüktető élet értéke sugárzik. A szovjetfilm abban különbözik a többi országok filmjeitől, hogy ez már a kész szocializmust mutatja. Itt már nem várnak megoldásra olyan problémák, mint a magyar, bolgár, vagy a csehszlovák filmber. Ezek a filmek az utat mutatják az építés felé, problémákat, akadályokat oldanak meg, ezzel példát mutatnak, erőt adnak ahhoz a harchoz, amelyet a szocializmus építéséért folytaturk. A „Felszabadult töld" című magyar filmből láthatjuk, hogyan kell a falut elindítani a szocializmus útjára. Bemutatja, hogyan kell véget ve'.ni a kuJákság és a klerikális reakció befolyásának. A bolgár filmből észrevehetjük, milyen áldozatot kellett ho.zni a bolgár népnek hazája felszabadításáért és hogyan épít életet, ha kell a romokon is. A szovjet filmben már csak egy probléma van, az, hogy a napi munka után hogyan lehet szebbé tenni az ember é'etét. Míg a szovjetfilm bemutatja az ottani munkás nyugodt, bo'dog életét, nddig a mi filmjeink az érte folyó küzdelmet mutatják minden formájában. Más részlet tárul elénk a kínai, vagy a koreai filmekből. Korea harcban áll az imperializmussal és hősi áldozatot követel a haza minden fiától. De egyben termelő munkát is alkotnak, hogy a hadsereget ellássák mindennel, mert a hadseregre támaszkodik ma egész Korea. Láthatjuk a filmből, hogy miként válnak rommá a koreai városok. A Fehérház urai nagyobb bűnt követnek el az emberiség ellen, mint bárki más. A nagy kínai nép filmje kitartásra és hősiességre tanít. Állandóan résen kell lennie az Imperialista fenevad támadása miatt. Azonban a nagy Kína hős népét nem k_*pes az imperializmus többé jármába hajtari. Jellemző mindfn bemutatott filmre, hogy a nép felismeri benne saját ügyét-baját és ráébred az igazságra, hogy csak a szocializmus hozhatja meg az emberiség jobb létét. Azonkívül megtanul belőlük harcolni az osztályellenség ellen. Ezért tetszett minden film a közönségnek és ezért volt nagy sikere a filmfesztiválnak. Még messze vidékekről is eljöttek az EFSz munkásai, hogy okuljanak az itt látottakból. És bizonyos, hogy mindenkiben úrrá lett az az érzés, hogy a szocialista államrendért érdemes dolgozni és azt, ha kell, meg is védelmezzük! Bagota István. Szabadba Mm ének A lombsátoron szellő hempereg, ezernyi fűszál kortyolja a fényt. Árnyék hasal a szőlőhegy megett, az ég ívére csorduló tüzek alvadtan csapnak szerteszét. A gyep selymére fény csorog. Harangvirágon lepke táncol. Nézd csak a csacska patakot, milyen kedves és milyen jámbor, semmit sem tud a tenger viharáról. A levegőég tükörében, mint tollászkodó madarak kis pöttömnyi felhőrongyok totyogva, omlón játszanak ... Szombat délután hátizsákot pakkolsz, rövid nadrágot húzol — körötted feleség, gyerek kökény-szemével rádnevet. A hét fáradtsága messze tűnik, kézenkapod a csemetéket, indulsz — arcon csókol a szellő, indulót dúdol feleséged. • Búcsút intesz, a város elmarad, mögötted néma falak izzanak. A zsivaj, lárma örök óceánja erőtlen kézzel kapkod még utánad, s te fürgén szeded a lábad. Hegyre kapaszkodol — merengve nézed rezgő fényben a híg messzeséget. Dombok hullámán pára ing, apró madárcsapat kering a kékes űrben kedvesen. Ledőlsz a gyepes oldalon, paskolja hátadat a nap, hevülsz, derülsz, elszenderülsz, virágok őrzik álmodat. Uzsonnaosztás idején táicolnak a gyerekek. Nagy az étvágy, jókedvűen lajtot majszolnak, kenyeret. Barnára pirult arcukon piros rózsákat fest a szél s a jóétvágyhoz csavargó szöcske-zenekar zenél. Nyugodtan gondolsz holnapodra, a munkádra, a békédre, kedves családod körére s a mindennapi kenyérre. Boldogságod a tájba olvad, minden nappal szebb lesz a holnap és fölkacagsz győzelmesen, mert a dolgozók hazája gátat épít a tenger ária, a háború vak dühe ellen! DÉNES GYÖRGY A vezekényi EFSznek nagy segítségére voltak az aratási munkálatokban a CSEMADOK helyicsoport tagjai, akiknek 40 százaléka állandó munkása a szövetkezetnek. Közülük különösen kiválnak Vörös, Forró és Gurabi traktoristák, akik a vasárnapot egybeolvasztják a hétköznappal, mert tudják, hogy odaadó munkájukkal hazájukat és a béketábor seregét erősítik. A CSEMADOK vezekényi tagsága az utolsó gyűlésen elhatározta, hogy amint befejezik a cséplési munkákat, azonnal nekilátnak egy kultúrműsor betanulásához és meggyőzik azokat a fiatalokat, akik még mindig kocsmába járnak, kártya mellett szórakoznak és nem törődnek azzal, mint a többi fiatal, hogy Vezekónyben is minél előbb felépüljön az új kultúrház, ahol mindenki meg fogja találni a maga nemes szórakozását. A CSEMADOK vezekényi csoportjának vezetősége. * A CSEMADOK érsekújvári helyi csoportja e hó 4-én és 5-én nagy sikerrel játszotta Szigligeti Ede „Liliomfi" című zenés vígjátékát. A nagy siker az egész együttes dicséretes és lelkes játékának köszönhető, de külön dicséretet érdemelnek Záhorszky Elemér, aki Liliomfit és Borhidy Anna, aki Kamillát játszotta. • A CSEMADOK lévai helyicsoportja nemcsak a kultúra terén törekszik élenjáró munkát végezni, hanem iparkodik minden más munkában is a legjobb teljesítményt elérni. A mükedvelőgárda nem tölti a szünetet tétlenül, mert új terveket dolgoz ki az ősz és a tél munkájára. Ezenkívül kötelezettséget vállalt az utolsó taggyűlés, amelyen 50 tag jelent meg, hogy minden jelenlevő öt új tagot szervez be a CSEMADOKba és határozatot hozott, hogy ez év végéig 1000 tagra emeli létszámát. Kötelezettséget vállaltak a sajtó terjesztésére is, mert sajtó nélkül nem lehet tökéletes kultúra, elképzelhetetlen a világbéke megvédése s hazánkban minden dolgozó részére a szebb és boldogabb jövő kiépítése. A CSEMADOK tagjainak nagy többsége üzemi dolgozó, akik már több ízben kisegítő brigádmunkát végeztek a lévai IV. típusu EFSzBESZÉLGETÉS A MESTERRŐL Irta: SZ. BOLDISEV Nyikoláj Saljukov hengerész makacsul kitartott amellett, hogy Agulin mester helytelenül kezeli a fiatal munkásokat. Csendesen figyeltem a vitát. — Tényeket kérünk! — követelte Szerafin Kirillovics Gurov, a gyár Komszomol-titkára. — Elő a tényekkel, mit jelent az, hogy „helytelenül"? Nyikoláj Saljukov — tagbaszakadt, kerekarcú fiú —, vállatvont: — Dolgoztam én már Agulinnal is, meg másokkal is. ö egész másképpen bánik az emberrel... Nehéz természete van ennek az Agulínnak. Gurov már nem egyszer került szembe olyan esetekkel, amikor a művezetők helytelenül foglalkoztak a fiatal munkásokkal. Multkorában például megtudta, hogy Trubeckij, a mintázómühely vezetője durván beszél az embereivel. Mindezek azonban „egyszerű" és világos esetek voltak. Azonnal megtehette a megfelelő lépéseket. Nyikoláj Saljukov szavaiból azonban nemigen lehetett kihámozni a lényeget. — Szóval nehéz a természete — Ismételte Gurov a szavait. — Ez még nem vád. Legjobb, ha azonnal ki is derítjük, hol a hiba. Gyere át a hengermühelybe. Aniszim Fjodorovioshoz. Aniszim Fjodorovlcs BogatovnáJ egyszeriben kiéleződött a kérdés. Még hogy Agulin rossz munkás lenne? Még mit nem! Lássuk csak az eredményeit.... Előszedte a termelési naplót és végigfuttatta újjaiit a számokon: — A brigádja túlteljesíti a tervet... Jelentős mennyiségű üzemanyagot takarít meg... A selejtje jelentéktelen ... Nagyszerű munkát végez. Hát te mit tudsz ezzel szemben? — fordult hirtelen Saljukov felé. Azt, hogy nincs ebben a brigádban egy csepnyi kollektív szel-* lem sem, ez tény — Jelentette ki határozott hangon Saljukov. — Én ls dolgoztam Agulin brigádjában. Párosban dolgoztam Kozliwal. Együtt tanultam vele a tanműhelyben. Egyszer csak mit vezet be ez a Kozlov? A fémrudat hol az elején fogja meg, hol meg egészen a végén. Igy az egész fémdarab súlya rámnehezedik, alig bírom odébbemelni. Amikor ezt elmondtam, akadt olyan ls a műhelyben, aki kinevetett érte ... Hát való ez ?! — De hát ml köze mindehhez Agulinnak ? — osodálkozott Bogatov. — Hogy-hogy mi köze? Hát nem érti? Nincs ebben az Agulin-brígádban egy szemernyi kollektív szellem sem, márpedig ez elsősorban a mestertől függ! De van még más is. Ha az egyik részlegen például kevés az ember, akár megszakadhatnak, akkor sem váltják le őket. Aztán meg dolgozik műhelyünkben három munkás: Fjodor Jankov, Fjodor Davidenko és Fjodor Trunov — úgy is hívják őket, hogy a „három Fjodor". Tapasztalt idősebb munkások. Egész nap nyugodtan dolgoznak, szívesen segítenek egymásnak, de ha másról van szó, ©3zük ágában sincs segítséget adni. Már megint! Mi köze mindehhez a mesternek? — Azt hiszi, hogy semmi köze hozzá? — makacskodott a fiatal munkás. — Nézze csak meg a Treityakov-brigádot, ott dolgozik mellettűnk. Ebben a brigádban mindig megtalálják a fiúk a kiütat, ott biztosan segít egyik a másiknak Tretyakov tanította így őket! — És mit gondol, kinek az érdeme, hogy Tretyakov brigádjában olyan sokan tanulnak? — folytatta •Saljukov izgatottan. — Figyeljen csalt ide: elvtárs: Ganyin és Popov a dolgozók esti iskoláját végezte el, az idén pedig az acélipari főiskola esti tagozatán tanulnak. A két Lvov-testvér is ugyanide jár. Sztrarosztin, Makarov és Avoszecsuk most került át a kilencedik osztályba! Hát van ilyesmi egyáltalán Agulin brigádjában ? .— Azért mégis teljesíti a tervet — Jegyezte meg moat már csendesebben Bogatov. — Ami viszont a természetét illeti... hát az tényleg nehéz. — Azt hiszem mégse a természetében van a hiba — mondta lassan az eddig hallgató Gurov. — Jóval bonyolultabb ez az ügy. Mikor Kovaljov mérnök részleteiben kezdte tanulmányozni a sztahanovisták munkáját, kiderült, hogy egyes élenjáró sztahanovisták sokkal rosszabbul végeznek bizonyos müveleteket, mint kellene. A másik kettő csodálkozó pillantására elmosolyodott, majd igy folytatta: — Azt hiszem, hogy a két mester, Agulin ée Tretyakov munkáját is úgy kell értékelnünk, ahogy Kovaljov tanulmányozza a sztahanovisták tapasztalatait. Mondhatnám úgy is, hogy „részleteiben", Valószínűleg Tretyakov munkájában is akadnak hibák. És az is kétségtelen, hogy Agulinnak is kitűnő tulajdonságai vannak. De helytelen a viszonya az ifjúsághoz, nem jól neveli az embereit. Márpedig ez igen nagy hiba. És ilyenkor nem lehet a „természetére" hivatkozni. Én egy kicsit odébb álltam és minél többet hallottam a beszélgetésből, annál nagyobb érdeklőtléssel figyeltem. Épipen előző nap jártam Agulin brig! Íjánál és beszélgettünk vele az ifjúmunkásokról is. Különösen az egyik fiatalról, Viktor ArhipovTÓl faggattam a mestert. Viktor éi etében olyasmi történhetett nemrégiben, ami egy időre kilendítette a rendes kerékvágásból. Elhagyta magát, gondatlanul öltözködött, gyakran látták részegen. Natalja Vasziljevna Bocsarova — az ifjúmunkásotthon egyik gondozónője figyelt fel rá. Igyekezett kiszedni a fiúból, hogy mi történt vele. Viktorból azonban egy szót sem lehetett kihúzni. Natalja bekérette a fiú szüleit, beszélt velük, érdekes könyveket hozott Viktor számára a könyvtárból és beosztotta egy olyan munkahelyre, ahol kitűnő ifjúmunkások dolgoztak. Emellett erkölcsi támogatást adott, szinte mindennap foglalkozott vele. S lám, meg van az eredménye, a fiú egészen megváltozott. Megkérdeztem Agulin mestert, hogy ö hogyan foglalkozott vele. — A munkában soha nem volt baj vele. Jól dolgozott a „krízis" idején is —• jelentette ki a mester. Kiderült, hogy Agulin mester számára csak addig léteznek a tanítványai, míg a műhely falain belül vannak. Ami azon túl történik velük, az már nem érdekelte. A brigád-kollektíva sem tett semmit, hogy Viktor megváltozzék. Most, hogy Bogatov elvtárs szavait hallgatom, világosan érzem, hogy nincs igaza. A mester megítélésében kizárólag azzal a mértékkei mért, hogy „teljesíti-e a tervet, vagy sem". Pedig nincs igaza. Nyikoláj Roszszijszkij, a „Kalibr"-gyár művezetője — aki olyan csodálatos precizitásra tesz szert részlegének munkájában — először az emberek nevelésével kezdte a munkát. Szívósan igyekezett rászoktatni a fiatal munkásokat és munkáslányokat a rendre és szervezettségre, megszerettette velük a munkát. S ezen az úton jutott el a győzelemig. Sok ifjúmunkás kerül most gyárainkba, bányáinkba, üzemeinkbe. Éppen ezért szinte magától értetődő, hogy az ifjúság termelőmunkájának közvetlen irányítóit — a brigádvezetőket, mestereket, művezetőket — maga az élet helyezi a pedagógusok, nevelők szerepébe. Nem 1« lgassl mester az, aki nem jó pedagógus is egyben. A mesternek az emberi Jellem kialakításával kell kezdenie a munkát. Az ifjúmunkások iránti gondos, bölcs, szeretetteljes viszonyuk nem csupán a munkásosztály soraiban lévő fiatalok mesterségbeli tudását fejleszti ki, hanem egyben azoknak az embereknek a jellemét is, akik már majd a kommunizmus korának embebrei lesznek, óriási felelősséget és Igen nagy megtiszteltetés ez. . ben. A segítést az aratási munka gyors elvégzésére a helyi csoport szintén programmjába vette s a kitűzött napon a CSEMADOK-tagok lelkes munkájukkal bebizonyították, hogy nemcsak a színpadon állják meg jól a helyüket. De egyes üzemekben, ahol kultúrtársaink odlogznak még vannak olyan üzemvezetők, akik nem értik meg, vagy nem akarják megérteni, hogy elmúlt a régi világ és ma a dolgozó a munkája mellett művelődni, tanulni is akar és ebben a törekvésükben meggátolják őt. Azon leszünk, hogy az ilyen maradi gondolkodású vezetőket rövidesen becsületes munkások váltsák fel. Danis Sándor, járási oktató, Léva. * A rimaszombati járásban megindítottuk a tagszerzési és sajtóterjesztési kampányt. A megindítás napján a CSEMADOK pádári helyicsoportja került az első helyre. Az ifjú tagok a megbeszélés után azonnal agitációs párokat állítottak öszsze, megkezdték a munkát. Kíváncsi voltam erre a nagy lelkesedéssel megkezdett munkára és láttam, hogy az eredmény nem maradt el. Egy óra leforgása alatt az agitációs párok 29 előfizetőt szereztek a Fáklyára és 9 új tagot a CSEMADOK-szervezetbe. Pádár községben lelkesen tovább folyik az agitációs párok munkája. A fiatal kultúrtársak azt mondják, hogy meg akarják tartani elsősé-, güket a járásban, annak ellenére, hogy községük nagyon kiest. Példájukra Osgyán község is megindította az agitációs munkát mind a tagszerzés, mind pedig a sajtóterjesztés terén, de elsősorban a Fáklya-cimü kultúrfolyőirat érdekében. Aa első nap eredménye: 17 előfizető a Fáklyára. A sirko^cei CSEMADOK-csoport e hó 12-én, azaz vasárnap reggel kezdi meg a kampányt, ugyanígy Gesztete, Pálfalva, Jánosi, Rimaszombat, Tamásfalva, Mezőtelkes, Felsöbalog, Balogtamási. Járásunkban ilyen nagy érdeklődéssel egy kultúrális megmozdulás iránt még nem találkoztunk. Dolgozó népünk a rimaszombati járásban a kultúra minden terén úttörő irányítást vár. Járásunk dolgozó népének nagy kultúrszomja hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagszerzés és sajtóterjesztés kampányában a besztercebányai kerületben az első helyet foglaljuk el. Szabadi István, Járási népnevelő. Rimaszombat. Rudna község a hegyek közé ékelt kis falu a rozsnyoi Járásban. 850 lakosa van és ebből 100 CSEMADOKtag. S ezek mind bányászok, akik megértették az idő szavát és tudatában vannak annak, hogy nekik is b« kell kapcsolódniok az országépítft munkába. A bányában napról-napra több az élmunkás, akik egymást versenyre hívják fel a többtermelés érdekében. Nyolc órai nehéz bányamunka után a rudnai bányászok bekapcsolódnak a kultúrház felépítésének munkájába, hogy így ia előrelendítsék a szocializmust, az ötéves terv sikeres teljesítését és a béke megvédését. De ugyanugy a többi egyesületnek tagjai is arra törekszenek, hogy melyik tud több brigádmunkát végezni az építkezésnél. Főleg Kúrián Imre és Köteles Sándor elvtársak érdeme a községnek erős fejlődése. A rossz utak eltűntek és hangszórók hirdetik a jó munka eredményét. Üj világot élünk, melyben nem kell koldulni a munkáért és a megélhetésért, mint valamikor a múltban volt. Azelőtt kiválogatták az embereket a munkabeosztásnál, megnézték azt is, ki a kommunista és annak az egész járásban nem akadt munkája. Ma már tudja a munkás, hogy miért dolgozik s azt is tudja, hogy ha dolgozik, azzal megyédi a békét, nem engedi, hogy visszajöjjön a mult. Rudna egy emberként sorakozik fel a világ békefrontjába. S a lelkes munkának meg van az eredménye. Oravec István, Kerekes Zoltán, 181 százalékra teljesítik normájukat, de a többi elvtárs is szorosan a nyomukban halad. Amikor Kurian Imre bíró beszámolt a dolgozóknak a kultúrház .építésének tervéről, valamennyien nagy lelkesedéssel fogadták ezt a szép szándékot és minden egyesület megfogadta, hogy munkával s anyagi eszközökkel is hozzájárul az építkezéshez. A CSEMADOK-csoport egy színielőadás bevételét fordította erre a célra és ezt a jó példát a többiek is követték. A márciusban megkezdett építkezést október végéig be akarjuk fejezni. Somodi, Rudna.