Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-09 / 185. szám, csütörtök

_____ ||j SI© A vilkei szövetkezet tagjai leküzdik a nehézségeket és biztosan haladnak előre Mit keres még mindig az erdőigazgatóságon a reakciós Púpava erdőigazgató? 1951 augusztus 9 A vilkei III. típusú szövetkezet tagjai befejezték az aratást és most már teljes ütemben folyik náluk a cséplés. Az aratási munkálatokban résztvett a szövetkezet minden egyes tagja, még azok is, akik a dohányés a zöldségtermelésbe vannak beosztva. Az aratást sajnos nem lehetett a tervezett időre befejezni, mert az eső többízben félbeszakította a tagok munkáját. A felhőszakadás árvizet idézett elő, amely nagy károkat okozott a környéken. A szövetkezet rétjét és krumpliföldjét is teljesen elöntötte a víz. A burgonyát már kétszer újra kellett ültetni. A szövetkezeti tagok ennek ellenére sem vesztették el munkakedvüket, sőt annál nagyobb lendülettel láttak az aratáshoz. Amikor a föld nedves volt és nem lehetett aratni, akkor az isiálló javításával foglalkoztak A szövetkezeti tagok bizony nagy feladatokat vállaltak magukra. A közös istálló megjavítása, egy korszerű dohányszárító építése és a község napköziotthonának építéséhez szükséges építőanyag hordása, — ez mind egyidőben történik. Emellett a földmunkákat is lelkiismeretesen elvégzik. Annak ellenére, hogy a vilkei EFSz-ben nincs elég munkaerő, egy négyzetméternyi földet sem hagytak megmüveletlenül. A tagság összetart és kiváló mimkát végez. Hogy is ne, hisz ezek a földművesek a múltban megpróbálták a kulákok kizsákmányolását, és most értékelni tudják azt, hogy sajátmaguknak dolgoznak. így például Sinka János, a szövetkezet gazdája is a legnehezebb munkák árán tudta csak tengetni életét a múltban, tehát most, amikor már sajátmagának dolgozik, nem torpan meg egy kis nehézség előtt. Az aratási munkákban a szövetkezeti tagoknak nagy segítséget nyújtottak a község ipari dolgozói. Az ifjúság is szép számmal bekapcsolódott a gabona gyors betakarításának munkájába. A község értelmisége azonban nem értette meg e feladatok nagy jelentőségét. Ügylátszik, még ma is a régi űri előítéletekhez híven, szégyennek tartják a fizikai munkát. Csupán Gálik János tanító vett részt az aratásban. Az iskolai szünidő óta reggeltől estig együtt dolgozik a mezőn a szövetkezeti tagokkal. Az idén a szövetkezeti tagoknak a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a földjeik még mindig szanaszét vannak a határban és így nem tudták a gépeket teljes mértékben kihasználni. A jövő évre azonban ez a nehézség is eltűnik, mert megvalósítják a földek tagosítását. A falu egyénileg gazdálkodói is mindjobban megértik a nagy táblákon való közös gazdálkodás előnyeit. Meggyőződtek arról, hogy felesleges egyedül kinlódniok föidecskéiken, hisz helyettük a gép minden nehezebb munkát elvégez. Bebizonyult ez most az aratás alatt is. Részaratőt természetesen nem fogadhattak az egyénileg gazdálkodók, mert azok a munkások, akik a múltban részre arattak, ma már állandó keresethez jutottak, vagy az EFSz-ben, vagypedig valamilyen ipari üzemben. így hát az egyénileg gazdálkodóknak sajátmaguk erejéből kellett learatniok. Természetesen, igy aztán elég soká tartott az aratás. Sokkal jobb lett volna számukra, ha még az aratás előtt elhatározták volna magukat, hogy ők is közösen fognak dolgozni. A kis- és középföldmüvesek, azért igy is megbirkóznak valahogy a munkával. Van még egy-két nehézség Vilkén. Igy például az erdőigazgatóságon még ma is a régi, reakciós Forgács gróf erdőtulajdonos szelleme kisért Ez nem is csoda, mert hisz a legtöbb erdöigazgató a gróf urak neveltje, akiket a gróf urak megtanítottak arra, hogyan kell a szamóca és a gombaszedőasszonyok edényeit elvenni, vagy szétrugdosni, és hogyan kell velük ingyen kapáltatni azért, hogy engedélyt kapjanak az erdei vadgyümölcs szedésére. Ma azonban már az ilyesmit nem lehet megengedni. Tudja ezt bizonyára Pupava erdöigazgató úr és lolosonci felettesei is, azt azonban sehogysem akarják tudomásul venni, hogy mai gazdájuk már nem a kegyelmes gróf úr, hanem a dolgozó nép. Egyébként semmiesetre sem lehet azt mondani, hogy Pupava úrék szabadidejükben túlságosan törnék magukat valamilyen munkával. Mindenki előtt ismeretes például, hogy amíg az erdészet kapásültetvényét belepte a gyom, addig Pupaváné aszszony unalmában hintaszékben szórakozik. Bizony, Pupava úr és társasága úgy él, mintha körülötte semmi sem történne, mintha körülötte nem építenék a szocializmust. Amikor például az EFSz-et megalakították, akkor Pupava úr azokat a munkásokat, akik eddig nála dolgoztak, azzal akarta lebeszélni a szövetkezetbe való belépésről, hogy a szövetkezetből úgy sem lesz semmi, és ha lesz is, akkor is felkopik az álla annak, aki odamegy dolgozni. Legutóbb pedig abban nyilvánult meg Pupava úr jóindulata ä szövetkezet iránt, hogy a szövetkezeti tagoknak járó tűzifát a falutól olyan messze és olyan hozzáférhetetlen helyen utalta ki, hogy azt onnan senki el nem hozza, mégha ingyen adják sem. Kritikánkkal nem akarjuk támadni az erdészeti állami vállalatot. Ellenkezőleg! Segíteni akarunk, hogy a hibákat végre kiküszöbölje. Másfelől azonban elvárjuk, hogy ez az állami vállalat, illetve vezetősége ne fékezze békés építésünket. Mi együtt akarunk működni az állami erdészeti vállalattal is épp úgy, mint a többi vállalatokkal. Ennek az együttműködésnek már szép példáit láttuk. Igy például a losonci építészeti vállalat, mint szövetkezetünk védnökséget vállalt üzeme, több ízben jótanáccsal, építőanyaggal, s ha kellett, brigádmunkával is kisegített bennünket. Láthatjuk tehát a különbséget a két vállalat között. Itt az ideje, hogy az erdészetben is úi emberek, a mai kor emberei vegyék kezükbe a vezetést. KOVÁCS IMRE, Vilke. Az Ui S?ó kritikája nvomán Megtisztították a csa lóközcsütörtöki traktorállomás vezetőségét a befurakodott kulákoktól Az Uj Sző 1951 július 19-i számában a csallóközcsütörtöki traktorállomáson lévő kulák-klikkről megjelent cikk nyomán megtettük a szükséges intézkedéseket. Nagy segítségünkre volt ez a kritika és ennek nyomán most már egészségesebb légkört teremtettünk a csallóközcsütörtöki traktorállomáson. Július 31-én kidobtuk állásából Gezsó Gyulát, az állomás igazgatóját, aki kulákcsaládbói származik, és aki a traktorállomáson is olyan környezetet akart maga körül teremteni, amilyenből ö saját maga is származik. Helyette Ocsovszky elvtársat neveztük ki, aki a bratislavai Ryba nemzeti vállalat élmunkása volt. Kicseréltük továbbá Rácz bérelszámolót is, aki szintén kulák eredetű és neki saját magának 50 hektár földje volt. Helyébe szintén munkás lépett, akinejf bizonyára jó viszonya lesz az állomás többi alkalmazottához. A kulák származású Molnár traktorost, kinek apja 200 magyar hold földön gazdálkodott, szintén eltávolítottuk az állomásról. A Molnár-családról ismeretes, hogy hogyan bánt a múltban szolgáival. Az ifjú Molnár ilyen viszonyok közt nevelkedett, tehát világos, hogy neki sem lehet semmi esetre sem pozitív viszonya munkásosztályunkhoz. Molnár traktorost a níunkahivatal rendelkezésére bocsájtottuk. FÖrdős János traktoros középföldmüves családból származik, és annak ellenére, hogy szülei beléptek az EFSz-be, neki nincs pozitív viszonya a traktorállomáshoz, és mind az állomás vezetőségével szemben, mind a többi alkalmazottal szemben kihívó magatartást tanúsít. Ezért neki sincs helye a becsületesen dolgozó munkások között, tehát az állomásról öt is eltávolítottuk és a munkahivatal rendelkezésére bocsájtottuk. Lúcs Pál traktoros kilenctagú földműves családból származik. Alapos kivizsgálás után arra a megállapításra jöttünk, hogy a családnak a községben elég jó neve van. Lúcs Pál azonban az állomáson rendkívül zárkozott, ezért annak ellenére is, hogy jól dolgozó traktorosnak látszik, nehéz lenne pontosan megállapítani viszonyát rendszerünkhez. Ezért az állomás politikai vezetője állandóan figyelemmel fogja kísérni az áliomáso* belüli és az állomáson kívüliV tevékenységét. Ugyanez vonatkozik Jeskó Gyula traktorosra is, aki egyébként lelkiismeretesen végzi munkáját, csakhogy a politikai nevelés hiányzik nála. Végül Szűcs József traktoros kritikájával kapcsolatban kell állást foglalnunk. Szűcs traktoros elég szép teljesítményeket ér el a munkában. Igaz ugyan, hogy túlságosan pozitív viszonyt népi demokratikus rendszerünk iránt nem tanúsított. Egyelőre őt is meghagyjuk a traktorállomáson, de munkáját és viselkedését az állomás politikai vezetője fokozott figyelemmel fogja kísérni. Á csallóközcsütörtöki traktorállomás elfogadja az Uj Sző kritikáját. Beismeri, hogy a traktorosok káderezésére és politika! nevelésére eddig nem nagy gondot fordított. A jövőben azonban az egészséges kritika és önkritika útján kiküszöböli a hibákat, hogy az állomás tényleg megtudjon felelni hivatásának. SZERDAHELYI AURflL A bratislavai magyar pedagógiai

1 gimnázium növendékei a tornóci állami birtokon A tornóci állami birtokra július 2-án megérkezett egy ifjúsági brigád. A bratislavai magyar pedagógiai gimnázium tanulói jöttek ide, hogy segítséget nyújtsanak az aratásban. A diákok három munkacsoportot alakítottak és nagy lelkesedéssel láttak munkához. Amikor megérkeztek, sokan akadtak, akik kinevették őket. A bratislavai diákok azonban megadták a választ ezeknek a kételkedőknek. Példás munkájukkal bebizonyították, hogy ők tényleg új ifjúság, Gottwald ifjúsága és semmi közük sincs a volt kapitalista rendszer diákjaihoz. A tornóci állami birtok dolgozói köszönetüket fejezik ki a bratislavai diákoknak az aratási és cséplési munkálatokban nyújtott segítségükért. Ha egész ifjúságunk olyan komolyan fogja venni a szocializmus építésének ügyét, mint a bratislavai magyar pedagógiai gimnázium hallgatói, akkor nincs mitől félnünk a jönőben! '(•martinec) Hathatósan segítenek Sid község aratásában a tőmegszervezetek A füleki járásban lévő Síd községben nagy lendülettel folyik az aratás. Az állami birtokon egy 30 tagból álló diák-brigád dolgozik. Az egyénileg gazdálkodók is szép szám ban bekapcsolódtak az aratási mun kálatokba. Azokon a helyeken, ahol géppel nehezen megy az aratás, egész családok dolgoznak. Az EFSz segítségére pedig a tömegszervezetek tagjai siettek. A CsISz, a Szokol és a Živena értékes segítséget nyújt a szövetkezeti tagoknak. Dicséretet érdemel továbbá a nemrég megalakult he lyi CSEMADOK-csoport is. A brigádosok esténként nótaszóval jönnek haza a földekről. Fárad ságot nem ismerve végzik a munkát, mert tudják, hogy mennél jobban hozzá tudnak járulni a közvagyon gazdagításához, annál hamarabb megvalósul hazánkban a szocializmus. BEXE JÓZSEF, Síd. jf Huszonkét taggal nőtt a Kaposharkácí EFSz taglétszáma A kaposharkácí EFSz-t 1950 novemberében alakították meg. Ettől az időtől fogva a helyi pártszervezet és a szövetkezet tagjai állandó meggyőző tevékenységet folytattak a kis- és középföldmüvesek között a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A megalakuláskor a szövetkezetnek csak 7 hektár földje volt. Amikor azonban bevezették a II. típusú munkamódszert a7. 1951-es év elején, a földjük 106 hektárra növekedett. A szövetkezeti tagok az aratási munkálatokat csoportokban szervezetten végezték. A termés kiváló. A szövetkezeti tagok örömmel látják, hogy közösen szebb eredményeket lehet elérni. Az egész év folyamán nagy gondot fordítottak a föld jó megművelésére. Nem feledkeztek meg azonban a CsKP Központi Bizottsága februári határozatának a teljesítéséről sem, hogy széleskörű meggyőző tevékenységet kell folytatni az egyénileg gazdálkodók között a közös és a gépi munka előnyeiről. Ennek köszönhető, hogy 22 új • tagot sikerült szerezniük szövetkezetük számára. A kaposharkácí EFSz elnöke, Terebesy László, aki mindenben jó példával jár elöl a többi szövetkezeti tagok között. Elég csak egy pillantást vetni az aratási munkálatokra. A szövetkezet gabonája anynyari meg volt dőlve, hogy géppel alig lehetett aratni. A szövetkezeti tagok azonban nem ijedtek meg e nehéz feladatok megoldásától. Minden szem gabonát lelkiismeretesen betakarítottak. Jelenleg a cséplés van folyamatban. Ezzel egyidejűleg azonban a tarlószántás elvégzéséről sem feledkeznek meg, hogy állataik számára biztosítsák a bő takarmányalapot és hogy már most lerakják az alapjait a jövő évi jő termésnek. A kaposharkácí EFSz kommunistái és tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig a község kis- és középföldműveseinek a nagyobb részét megnyerik a szövetkezetnek. Ezenkívül azt ls vállalták, hogy felépítenek egy 250 szarvasmarha és száz sertés befogadására alkalmas istállót. Hasonlóképpen a földek tagosítására is készülődnek, hogy a jövőben már ne okozzanak nehézséget a gépek kihasználásánál a kis parcellák. Nagy feladatok várnak a kaposharkácí elvtársakra, de az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy ők feladataikat becsületesen teljesítik. MICHAL FERENC, nagykaposi járási párttitkár Ki a felelős azért, hogy Mulyadon még nem csépelnek A kékkői járásban lévő Mulyad községben már közel két heto befejezték a gabona behordását, de a cséplés még máig sem kezdődött meg. A földművesek ugyan állandóan szaladgálnak cséplőgépekért, de sajnos hiába. Az alsósztregovai gépállomásnak már előleget is adtak, de az cséplőgépet még mindig nem küldött. Az egyik gépállomásról a másik gépállomásra küldözgetik őket azon ürügy alatt, hogy Mulyad nem hozzájuk tartozik. Joggal kérdezzük tehát, hogy ma, mikor az egész országban folyik a harc a gabona hiánynélküli begyűjtéséért, kit terhel a felelősség a mulyadi esetért? Ki a felelős a már eddig tönkrement gabonáért? Nem gondolkodtak afelett az illetékesek, hogy hány dolgozónak lehetett volna kenyeret biztosítani a már eddig kárbaveszett gabonából ? NAGY LÁSZLÓ, Mulyad. Villanyt a berbetei munkáscsaládok házaiba A régi kapitalista világban, ha valamelyik községben bevezették a villanyt, az még nem azt jelentette, hogy az egyszerű munkásemberek is villannyal világíthattak. A villany bevezetésével járó költségeket ugyanis a községi pénztárból fedezték. Hogy ne kelljen túl magas öszszegeket fizetni a villany bevezetéséért, a volt elöljáróságok csak a „módosabbak" házaiba kapcsolták be a villanyt. Igy tehát sok községben volt ugyan villany, de a munkásoknak mégis petróleum lámpával kellett világítaniok. Igy volt ez nálunk Perbetén is. A Fő-utcát kivéve nincs is olyan utca, amelyen ne lenne hiányos a villanyhálózat. Ugy van nálunk valahogy, hogy a „jobbmódúak"ná! van villany, nálunk egyszerű munkásoknál pedig még "mindig a bűzös petróleumlámpa ég. Jő lenne, ha végre az illetékes hivatalok erre felfigyelnének és bevezetnék a munkáscsaládok házaiba is a villanyt. TÓTH JÄNOS Perbete. Gyorsítsuk meg a tarlótakarmányok vetését Az idei kedvező időjárás lehetővé tette az EFSz-eknek és az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldmüveseknek, hogy betakarítsák a szénát és a többi takarmányokat. Azonban ez nem jelenti azt, hogy megfeledkezhetünk a tarlótakarmányok vetéséről. A szövetkezeti tagoknak tudniok kell, hogy a takarmányalap a fő előfeltétele a magas színvonalon álló szövetkezeti állattenyésztésnek. A jóminöségü széna mellett pedig éppen a tarlótakarmányok adnak értékes takarmányokat, amelyek elkerülhetetlenül fontosak az állatok etetésére. A tarlótakarmányok vetésével évente két termést érhetünk el. Az időben elvégzett tarlóhántás a tarlótakarmányok alá, megakadályozza a talajnedvesség elpárolgását. A tarlótakarmányoknak meg van még továbbá az az előnye is, hogy gyökerei a talajban elősegítik a humusz képződését, ami szintén jelentős szerepet játszik a talaj termékenyebbé tételében. Sőt mi több, vannak olyan tarlótakarmányok ls, amelyek nitrogénnel gazdagítják a földet, (Például a borsó) Nem kevésbbé fontos az a körülmény is, hogy a tarlótakarmányok vetésével a gyomok és más kártevők ellen is harcolunk. A tanyi szövetkezeti tagok nagyon helyesen jártak el, amikor 30 hektárt bevetettek tarlótakarmánnyal. A tanyi szövetkezeti tagok 161 tudják azt, hogy az eddigi takarmányozás hiányos volt és hogy az állatok hasznosságát csakis a helyes és bö takarmányozással lehet fokozni. SZTUPALA JÁNOS Aratóbrigád a kráikai állami birtokon Brigádunk július 1-én lépett munkába, a kráikai állami birtokon, hogy elősegítse az idei békearatás ügyét. A brigád tagjai nagyobbrészt kassai és nagyszombati elvtársak. Megérkezésünkkor az intéző elvtárs fogadott bennünket, akivel később az esti összejöveteleken megbeszéltük problémáinkat. Munkánkat a kedvezőtlen időjárás eléggé megnehezítette. Mi azonban annál nagyobb lendülettel dolgoztunk, csakhogy egy szem gabona se vesszen kárba. Ennek eredménye az lett, hogy eddig 130 százalékra ^ljesítettük tervünket. Munkaidőnk csak 8 óra volna, mi azonban jól tudjuk azt, hogy a jó időt ki kell használnunk s ezért sokszor 14 órát is dolgozunk naponta. Brigádunk is hozzá akar járulni a berlini VIT sikeréhez. Ezért ledolgoztunk 240 munkaórát és ennek jövedelmét a fesztiváli alapra fordítottuk. Annál jobban is szeretnénk támogatni a Világ Ifjúsági Találkozót, mert tudjuk, hogy az imperialisták támadása mindenekelőtt az ifjúság ellen irányul. Egy pár nap múlva hazatérünk. Elválunk egymástól, de mindanynyian tudjuk, hogy a jövő évben ismét találkozunk vagy a gabonatáblákon, mint aratóbrigád vagy pedig valamelyik ifjúsági építkezésen. SINALY TIBOR, Kráiluu