Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-09 / 185. szám, csütörtök

Ü

J SZÖ 1951 augusztus 9 A munkafegyelem megszilárdításával a termés betakarításának meggyorsításáért (b. I.) Az idén több szövetkezetben már a tavaszi munkáktól kezdve nem mennek úgy a munkáK, ahogy kellene. Több helyütt elmaradtak már a vetéssel is, de aztán ezt a késést gépi segítséggel behoztak. Komoly nehézségek támadtak azonban a növényápolási munkáknál és most a termés betakarításánál, az aratási és a cséplési munkákban. Ezek a nehézségek egyrészt a szövetkezetek vezetőségeinek és tagjainak tapasztalatlanságából származtak, abból, hogy a szövetkezetben dolgozó parasztok még nem rendelkeznek azzal a tudással es szakismerettel, ami egy nagyüzemi gazdaság irányításához és munkái elvégzéséhez szükséges. „El tudjuk képzelni azokat a nehézségeket — mondotta Slánský elvtárs — amelyekkel az olyan szövetkezeti elnök találkozik, aki azelőtt 5 vagy 8 hektár földet munkált meg és ma néhány száz hektár tagosított földön kell a munkát irányítania." E nehézségek leküzdésére a Párt a szövetkezeteknek minden támogatást megad. A szövetkezetek vezitóit állandó iskolázásban részesíti, agronótmisokat és könyvelőket képez ki. A nr.pyüzemi gazdálkodás ismeretének hiányából származó nehézségek tehát csak átmeneti nehézségek, amelyeke' oljan mértékben küzdünk le, amihen mértékben tapasztalatokat és gyakerlatci szerzünk a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásban s igy nuj'

1 a szövetkezetek vezetői és tagjai m't.dinkább megbirkóznak a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseivel. Az előfordult hiányos munka és elmaradás másik és egyben legkomolyabb okozója a szövetkezet tagjai között uralkodó laza munkafegyelem volt. A munkákkal elmaradó szövetkezetekben az elmaradást a munkaerő hiánnyal okolják meg, pedig az igazi ok a tagok nemtörődömsége, a munkafegyelem lazasága, -t», hogy a tagok még nem tudatosították eléggé Slánský elvtárs szavait, hogy a szövetkezetek tagjai „a közös szövetkezeti vagyonnak a társtulajdonosai, mint szövetkezeti tagok teljesjogúan döntenek a felmerülő kérdésekben, sajátjukon és maguknak gazdálkodnak." Ebből kifolyólag azt sem tudatosították a szövetkezet tagjai, hogy olyan jutalmazásban részesülnek, amilyen jövedelmet a szövetkezet gazdálkodása hoz és hogy ebből a jövedelemből minden egyes tag a végzett munka arányában részesül Egyes szövetkezetekben már a növényápolási munkákban is nagyon elmaradtak. A tagok nem azzal az akarattal láttak munkához, hogy azt ha nincs is bőven munkaerő, akkor is mnden körülmények között el kell végezni, mert hiszen a mi termésünkről van szó. Ahelyett, hogy minden percet felhasználtak volna és nem a munkaidőt, hanem a munka sürgősségét nézték volna, kénye'mesen dolgoztak, öntudatlanul, megszédítve és félrevezetve a reakció hazug híreszteléseitől, hogv a tagok csak alkalmazottak, cselédek a szövetkezetekben, mert hiszen a szövetkezet állami birtok. Bozó József munkáslevelezőnk írja, hogy egyes szövetkezetekben az a hír járja a tagok, között, hogy ha semmit sem dolgoznak, akkor is megkapják a 10 korona 60 filléres órabért. Hangsúlyozni sem kell, hogy ez a legnagyobb ostobaság és azok a szövetkezeti tagok, akik felültek az ilyen reakciós híreknek, ugyancsak csalódni fognak és saiátmagukat csapják be, mert egészen bizonyos, hogy ha nem dolgoznak, akkor egy krajcár jutalmazásban sem részesülnek. Ilyen munkafegyelem mellett azután nem csoda ha ezekben a szövetkezetekben a földet ellente a gyom és hogv a termés betakarításával is megkéstek. amiből ngvancsak súlyos veszteségek érik őket. A somorjai szövetkezetben is egész tavaszon át munkaerő hiányról panaszkodtak, elmaradtak a növényápo lási munkákkal, pedig nem a munkaerőhiány volt a hiba, hanem az, hogy akadt nem egy olyan szövetkezeti tag, aki képes volt a vetést ott hagyni és elment magánosoknak szenet fúva rozni. A gútori EFSz-nek kapálatlan maradt a cukorrépája és csak brigádosok segítségével tudták elvégezni az aratást is, meri a tagok a legnagyobb munkaidőben is csak nyolc órát dolgoztak. A szövetkezetnek a somorjai tűzpltó tanfolyam hallgatói brigádmunkában mentek segítségre az aratásb.yi és megtörténi az, hogy a brigádmunkások már régen kinn dolgoztak a földeken, amikor a szövetkezeti tagok munkához láttak és este is, mert letelt a nyolc órai munkaidő, a tagok abbahagyták a munkát, a brigádosok pedig, mert sürgős volt a munka, továbbdolgoztak. A munkafegyelem ilyen veszedelmesen megnyilvánuló lazasága rllen mindenütt azonnal é« a leghatározottab ban fe) kell lépni. A mezőgazdasági munkák dandárján, az aratás, hordás és cséplés alatj nyolc órai munkaidősdit játszani a legnagyobb bűn és felelőtlenség. Amikor az egész évi termés betakarításáról van szó, akkor nem az órát nézzük, hanem a munka sürgősségét és mennyiségét Bűnös mulasztásuknak elsősorban is maguk a szövetkezeti tagok látják kárát. A munkák elhanyagolásával termésüket súlyos veszteségek érik, kevés lesz a szövetkezet jövedeime s így kevés lesz az évi jövedelem is, amin maid a tagok osztozkodni fognak. Ezenfelül pedig minden egyes tag úgy részesül a jövedelemből, ahogyan és amennyit dolgozott. Ha keveset dolgozott, akkor kevés lesz a jövedelme is, ha pedig sokat dolgozott, akkor sok lesz a mun» kaegysége és így sok lesz a jövedelme is. Több szövetkezetben vontatottan és lassan megy a cséplés. A tagok nem dolgoznak olyan lendülettel, mint ahogy azt a munka sürgőssége megkívánja. Aggódnak, hogy ha túl sokat találnak dolgozni, akkor azt nem fizetik meg nekik. Ezeken a helyeken sürgősen alapos felvilágosító munkára van szükség. Fel kell világosítani és meg kell győzn- a szövetkezetek tagjait arról, hogy „aggodalmuk" alaptalan, hogy az csak ostoba kulákhír. Minden egyes tag a ledolgozott munkaegységei után, legyen az bármennyi is, jutalmazását megkapja. Még hozz* annál nagyobb jutalmazásban részesül, minél nagyobb lesz a szövetkezet jövedelme. Ha tehát a szövetkezet tagjai minden erejükkel azon vannak, hogy a termés betakarításának munkáit mielőbb elvégezzék és ezáltal termésüket minden veszteségtől megóvják, akkor nemcsak azt érik el, hogy munkaegységeik számát gyarapítják, hanem a szövetkezet jövedelmét ls növelik és ennél fogva az évi elszámolásnál a munkaegységek értéke is nagyobb lesz. Pártszervezeteink számára nincs ma fontosabb feladat, mint a termésbetakarítás munkáinak mielőbbi befejezése, a dolgozó nép kenyerének biztosítása. A pártszervezetek és minden kommunista feladata, hogy éberen őrködjék egész évi kenyerünk biztosítása felett. Elsősorban is a kommunisták feladata, hogy ahol hátramaradást, lazaságot észlelnek, felvilágosítsák és meggyőzzék a szövetkezet tagjait eljárásuk helytelenségéről. Hassanak oda, hogy felvilágosító munkájuk nyomán a szövetkezetek tagjai kőzött megszilárduljon a munkafegyelem és minden arra alkalmas perc kihasználásával a lehető legnagyobb mértékben meggyorsítsák a termés betakarításának most folyó munkáit, a hordást, cséplést és a beszolgáltatás teljesítését. A kírályrévi EFSz már 718 mázsa gabonát szolgáltatott be Az aratási terv kidolgozása után a kírályrévi EFSz is hozzáfogott a munkához. A szövetkezet tagsága új vezetőséget választott, hogy újult erővel fogjon hozzá a régi vezetőség rossz munkájából származó hibák kiküszöböléséhez. Az aratás alatt az új vezetőség bebizonyította, hogy valóban akar és tud is dolgozni a közösségért. Az aratást járási viszonylatiban az EFSz-ek között az elsők között végeztük el. Tíz nap alatt 160 hektár gabonát arattunk le. 36 munkaerő dolgozott két munkacsoportban. Az aratás munkáiban segítségünkre volt a traktorállomás három önkötözőgépe ls. A traktorosok közül példásan teljesítette kötelességét kovács Gyula traktoros, aki szorgalmas, jó munkájával a többi traktorosokat is fokozott és jobb munkára buzdította. Kovács Gyula elvtárs szereti a gépét és ért is hozzá. De nemesek 'a gépét szereti, hanem szívén viseli az EFSz-ben végzett munkát is. Nem közömbös számára, hogy az EFSz földje milyen termést hoz. Jelenleg az egyéni vándorzászló tulajdonosa, de ennél az eredménynél nem áll meg, nem ül babérjain, hanem tovább dolgozik azon, hogy munkája még eredményesebb legyen. Az aratás befejeztével megkezdtük a cséplést, amelynek már a felénél vagyunk. A gabonát a cséplőgéptől egyenesen a földműves raktárszövetkezetbe szállítjuk, úgyhogy eddig már 718 mázsa gabonát szolgáltattunk be az államnak. KOVÁCS ISTVÁN, a kírályrévi EFSz instruktora. Az ipolyvíski EFSz tagjai igéri

k . Legkevesebb 200 százalékra eleget teszünk beszolgáltatási kötelezettségünknek Először tőrtént meg, hogy Ipolyvisk dolgozó népe sajátmagának aratott. A bőtermés örömére aratási mulatságot rendeztünk Milyen különbség! Azelőtt a kulákok is szokiak az aratók számára rendezni egy kis „vacsorát" s miiközben a munkások mohón falták az ételt, ők röhögtek a markukba, hogy az idén is „ezek dolgoztak. mi meg pihentünk". Most azonban, annyi esztendő után megfordítva van. A termés azoké, akik a földön dolgoztak. Most rajtunk a sor, mi örülünk munkánk eredményének és mi nevetünk a kulákokon, hogy végre már nekik is meg kellett fogni a kasza nyelét. A kulákok most már csak azon siránkoznak, hogy magas a kontingensük és nem tudják beadni. Mi szövetkezeti tagok megmutattuk nekik, hogy mi be tudjuk szolgáltatni kontingensünket, meri mi nem a kizsákmányolás alapján, hanem annak tudatában dolgoztunk, hogy sajátmagunk és dolgozó népünk érdekeit szolgáljuk. 140 hektár gabonát kellett learatnunk. Ezt a munkát 32 munkaerő 7 nap alatt elvégezte. A tagok naponta 2.5 munkaegységet is ledolgoztak A cséplést szintén 32 munkaerő végezte. Erre 1000 munkaegység volt szükséges. Termésűim elég jó lett. összesen 3400 mázsa gabona termett. A búza hektáronkén

1 átlag 25 mázsát, az árpa 27, a rozs pedig 21 mázsát fizetett. Beszolgáltatási kötelezettségünket már eddig is 500 mázsával túlhaladtuk. Mi azonban ezzel sem elégszünk meg. Legkevesebb 200 százalékra akarunk eleget tenni beszolgáltatási kötelezettségünknek. BARTAL GYULA, Ipolyvisk. Most, a mezőgazdasági munkák legforróján ne a munkaidőt, hanem a munka sürgősségét nézzük Hozzátok szeretnék szólni nagysarlói munkások, akik a zselízi állami birtok Rozina-majorjába jártok dolgozni. Nektek is meg kell értenetek, hogy most már magatoknak és munkástársaitoknak dolgoztok, nem pedig a bankárok és a grófok telhetetlen zsebeire. Most, a mezőgazdasági munkák legforróján ne nézzétek azt, hogy letelt a munkaidő, jön a traktor, haza kell mennetek. Hiszen most, a dolgozók gabonájának megmentéséről van szó. Gondoljatok C6ak vissza a múltra, amikor már hajnali 4 órakor kint kellett robotolnotok a gróf "urak földjein és bizony amíg csak látni lehetet, nem szabadulhaltatok el a földekről. Hasonlítsátok össze a multat mai életetekkel. Reggelenként elmegy értetek a traktor és nem kell 18 kilométert gyalogolnotok. Jó ellátásban is részesültök és nem szorultok az otthonról hozott kenyérre, meg hagymára. Mindebből azt akarom kihozni, hogy most, amikor minden szem gabona megmentéséért harcolunk, nektek is jobban be kell kapcsolódnotok ebben a harcba. Főként Hanácsek elvtárshoz fordulok, aki mint csoportvezető és szervező dolgozó van közöttetek. Hanácsek elvtárs! Világosítsd fel munkástársaidat, hogy most a gazdasági munkák csúcspontjában becsületbeli kérdés a munkaidő egykét órával való megtoldása. Hisz ezzel is csak sajátmagunk javát szolgáljuk Mennél gyorsabban feltudjuk építeni a szocializmust, annál hamarább érik el dolgozóink azt az életszínvonalat, ami őket, a hatalom birtokosait megilleti. Nagysarlói munkások! Vegyetek pé'dát a zselízi téglagyári munkásoktól, akik brigádmunkában már a 100-ik hektárról csépelik el a gabonát. De ne felejtsétek el emellett azt, hogy a téglagyár dolgozói az aratási és cséplési munkálataik mellett elvégzik üzemeikben is a reájuk váró feladatokat. Termelési tervüket eddig már 99 százalékra teljesítették. Figyeljétek csak meg milyen jól beosztják ők a munkát. Ha jó idő van, akkor kint szorgoskodnak a földeken, ha pedig esik az eső, akkor téglát préselnek, hogy minden percet kihasználjanak. Igen! Igy lehet szocializmust építeni. De ahogy ti képzelitek, úgy bajosan. Vegyetek példát a zselízi téglagyár munkásaitól, s akkor nektek is sikerülni fog behozni a hátramaradást és ti is gyorsabban fogtok haladni a szocializmus felé. TÓTH JÁNOS, Zselíz. A legjobb cséplőcsoportok a nagymegyeri EFSz-ben A nagymegyeri EFSz cséplői versenyében eddig ai első helyet Berec Károly elvtárs cséplői munkacsoportja harcolta ki magának, amely napi normáját 103 százalékra teljesítette. A második helyre Novák András cséplői csoportja került, melynek napi teljesítménye 100 I százalék. Végül pedig a harmadik helyet Gálik András csoportja érte el 98 százalékos teljesítménnyel. Meg kell jegyeznünk azonban, hogyha Gálik elvtárs csoportja a legutóbb elért munkalendületet továbbra is megtartja, akkor a hét végére elérheti az első helyet. A többi csoportok, amelyek a versenyben kissé lemaradtak, vegyenek példát a fentemlített csoportoktól és a gép jó kihasználásával, valamint a munka észszerű megszervezésével igyekezzenek a norma túlteljesítésére, mert csak is így tudják elősegíteni hazánkat a szocializmus felé vezető úton. FARRAGA FERENC, nagymegyeri járási párttitkár. A leleszi állami birtokon a jégeső ellenére is sikeresen learattak A leleszi állami birtokon július 24én fejezték be az aratást. Sajnos, tehát valamivel később, mint ahogy terveztük. Ezt az okozta, hogy aratás közben nagy jégeső és zivatar jött, ami teljesen megdöntötte a gabonát. Ebből kifolyólag a gépeket alig lehetett használni De azért nem ijedtünk meg. Annál nagyobb gondot fordítottunk a kézi kaszálás jó megszervezésére. Megalakítottunk két csoportot, amelyek versenyeztek egymással. Mindkét csoport olyan jól áolgozott, hogy nehéz lenne megállapítani, hogy melyik a győztes. A nehézségek leküzdéséhez a dolgozó asszonyok ls hatásosan hozzájárultak, akik vállvetve dolgoztak a férfiakkal. Végül pedig dicséretet érdemelnek a hivatali alkalmazottak is, névszerint Türk László és Illés Gyula elvtársak, akik napközben elvégezték az összes gereblyézést, az irodai munkát pedig esténként végezték el. Megfeszített munkánk jutalmául elnyertük a járás vándorzászlaját. Most arra törekszünk, hogy a vándorzászló végig nálunk maradjon. VARGA FERENC, Lelesz. Hogyan érte el a harkácsi állami birtok az aratási versenyben az első helyet Az újságokban gyakran olvasunk az állami birtokok munkájáról. En is szeretnék beszámolni arról, hogy mi, a harkácsi állami gazdaság ' dolgozói milyen munkát végiünk. Több mint 120 hektárt kellett learat nunk. Ez a feladat kezdetben annál is nehezebbnek tűnik, mert állandóan csak 12-en dolgozunk. Legújabban azonban segítségünkre jött egy 13 tagból álló CsISz-brigád. Az aratást július 10-én kezdtük meg egy önkötözövel. Eleinte bizony megijedtünk egy kicsit, hogy az aratás túlsokáig fog tartani, mert a gabona nagyon dőlt volt, a vidék pedig dombos. György János traktoros azonban hamarosan bebizonyította, hogy aggodalmunk felesleges. Naponta átlag hat hektárt aratott le. Igy aztán július 19-re sikerült mindent learatnunk, a zabot kivéve, amelyet aztán csak július 21-én tudtunk betakarítani. Meg kell jegyeznem még, hogy jóval előbb sikerült volna befejezni az aratást, ha az eső nem zavart volna meg bennünket. Amikor az állami b'irtoiiok bratisiavai igazgatósága munkaversenyt hirdetett, elhatároztuk, hogy ebben a versenyben mi sem fogunk lemaradni. Szocialista szerződést írtunk alá és egyúttal kihívtuk versenyre a járás többi dolgozóit. A kiértékelésre július 28-án került sor. Legnagyobb örömünkre a bizottság a mi gazdaságunkat, a harkácsi jfiazdaságot Minősítette győztesnek. Ezt annak köszönhetjük, hogy a munka jó megszervezésével annak ellenére is, hogy munkaerő hiánnyal küzdöttünk és hogy csak egy önkötözőnk volt, elsőnek fejeztük be az aratást a járásban. Az önkötözőt én kezeltem. A kévék összehordásában pedig a gazdaság apraja-nagyja résztvett. Öt kaszás a gépnek csinálta az utat és levágta a dőlt gabonát, hogy az önkötöző zavartalanul dolgozhasson. A kaszások közül nagyon nehéz lenne megjelölni a legjobb dolgozót, mert mindegyikük igazán lelkiismeretesen végezte munkáját. Dolgozóink mindannyian annak tudatában kapcsolódtak be ilyen nagy lelkesedéssel a kenyércsatába, hogy ma már nem a földbirtokosok pénztárcáját gazdagítják, hanem hogy sajátmaguknak dolgoznak. Meg kell említeni Huszka Pál, Huszka József, Miskai Gyula, Lackó János, Magsi István, Bencső József, Gyurán Pál, Körtvélyesi Gyula, Gojsza Margit, Lassán Mária, Gyömbér Rózsi, Győri Erzsébet, stb. dolgozókat, akik bizony igen derekasan kivették részüket a munkából és igen nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a versenyben ilyen szép eredményt tudtunk elérni. De nem feledkezhetek meg a brigádosokról sem, akik ugyan az aratás megkezdése után három nappal érkeztek, de annál tevékenyebben bekapcsolódtak a kévék összehordásában. A tarlószántást az aratással egyidejűleg végeztük. Ennek köszönhető, hogy jelenleg a tarlószántás 85 százalékát már elvégeztük. Hasonlóképpen a tarlótakarmányok vetésében is jól haladunk. Ezek után jogosan magunkénak tekintjük a nekünk ítélt vándorzászlót, amely cséplőgépünkön lengedezve buzdítja még fokozottabb munkára dolgozóinkat. Végül pedig szeretnék kitérni egykét tapasztalatra, amelyeket az aratási munkálatokban szereztünk. Rájöttünk ugyanis arra, hogy a gépekkel igenis nagyszerűen lehet dolgozni, ha jó szakember ül rajtuk. Azzal, hogy kaszásaink megtisztították az utat az önkötöző előtt és hogy levágták a dőlt gabonát, úgy ment az önkötöző munkája, mint a karikacsapás. Gondoskodtunk arról is, hogy a gép mögött ne maradjanak levágatlan kalászok. Most már a csépléssel foglalkozunk s örömmel várjuk a cséplés befejezését, mert ez kétszeres ünnep lesz számunkra. Ugyanis egyrészt kézzelfoghatóan megláthatjuk munkánk eredményeit, másrészt pedig a cséplés befejezése után gazdaságunkban bevezetjük a villanyt. Ezután már nem kell petróleumlámpa mellett vakoskodnunk lakásainkban. Villany fog világítani minden egyes dolgozó házában és villany fog világítani a gazdasági épületekben is. Dolgozóink mindannyian tudják, miért dolgoznak. Tudják, hogy jó munkájuk eredménye az övék, a miénk lesz. Ezért a jövőben még fokozottabb lendülettel látunk munkához. GJPAL ARPÁD, fíarkäti \