Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-09 / 185. szám, csütörtök

1951 augusztus 11 • tusi® — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének határozata A Szovjet Szocialista Köztársaságok Legfelső Tanácsának elnöksége, amelyben egyesítve van a Szovjetunió mindkét parlamentjének és az SSSR Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Szovjetjének munkája, tudomásul vette az Északamerikai Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza által elfogadott közös határozatot, amelyet ez év július 7-én továbbítottak az Északamerikai Egyesült Államok elnökének, Truman úrnál; üzenetével és szükségesnek tartja a következő kijelentések megťételét. 1. A szovjet kormány a. Saevjetunió népeinek békeakaratát juttatva kifejezésre, szüntelenül a béke megerősítésére és az államok közötti baráti kapcsolatok létrehozására szolgáló politikát folytat. E politika alapját a békéről szóló dekrétum tartalmazza, amelyet a szovjetek II. kongresszusa 1917 november 8-án fogadott el, rögtön az után, hogy a szovjet állam megalakult. Éttől a pillanattól kezdve a Szovjetunió külpolitikája változatlan volt, és mindenkor a béke megszilárdítására. a nemzetek közötti baráti kapcsolatok elmélyítésére volt irányítva A második világháború után, amikor a támadók erői a szövetségesek közös erőfeszítésével szétverettek és az agresszív államokat leszerelték, nemzetközi szervezet alakult a béke megőrzésére azért, hogy elejét vegyék egy új agresszió keletkezésének, hogy létrehozzák az előfeltételeket a tartós béke megteremtésére. Mint ismeretes, a szovjet kormány, amikor az általános fegyverkezés csökkentésére tett javaslatot, megtette a kezdeményezést annak ügyében, hogy a nemzetközi biztonság megszilárduljon, és elsőrendű feladat ként tűzte ki, az atomerők termelésének és felhasználásának háborús célokra való tilalmát. A Szovjetunió kormánya kövekezetesen védve a béke ügyét s attól a törekvéstől indíttatva, hogy kiküszöbölje az új háborúval fenyegető veszélyt, immár másodízben tett javaslatot, hogy az Északamerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína, Franciaország és a Szovjetunió egyesítsék törekvéseiket a nemzetközi béke és biztonság támogatására és kössenek egymás között Békepaktumot. A szovjet kormány kezdeményezése az egész világ békeszerető népeinek forró támogatásával és helyeslésével találkozott. A szovjet nép nem tudja megérteni, milyen békeszerető indokok azok, amelyek az USA kormányát mindezideig akadályozzák abban, hogy a szovjet kormány által javasolt öt nagyhatalom közötti békeegyezményt megkösse. A koreai háborús konfliktus óta az Egyesült Államok katonai erőinek Koreában történt leplezetlen fegyveres támadása óta a Szovjetunió nem egyszer tett olyan javaslatot, hogy a koreai konfliktust békés úton rendezzék. Az utóbbi időben a Szovjetunió ismét javaslatot terjesztett elő, vessenek véget a koreai vérengzésnek. Ez a javaslat vezetett azután a koreai fegyverszüneti és tüzbeszüntetési tárgyalásokhoz. A Szovjetunió békepolitikája a szovjet népek teljes és egyöntetű támogatására támaszkodik, amelyben nem léteznek olyan osztályok, vagy csoportok, amelyeknek érdeke fűződnék egy új háború lerobbantásához. A Szovjetuniónak nincsenek támadó tervei, nem veszélyeztet egy országot, egy népet sein. A Szovjetunió fegyveres erői sehol sem folytatnak háborús ténykedést, nem vesznek részt egyetlen egy katonai akcióban sem. A Szovjetunió népei a legteljesebb mértékben a békés építés feladatainak szentelik életüket. A szovjet állam új gigantikus vizierőműveket, öntöző rendszereket épít ki, és ezzel további előfeltételeit teremti meg annak, hogy az ország lakosságának életszínvonala folyton-folyvást emelkedjék. 2. Az Északamerikai Egyesült Államok szenátusának és parlamentjének határozatában az amerikai nép mély sajnálkozásának ad kifejezést, hogy „mesterséges akadályok" léteznek, amelyek elválasztják a Szovjetunió népeitől. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége hangsúlyozottan kijejpnti, hogy a Szovjetunió külpolitikája semminemű akadályokat nem állit a szovjet és az amerikai nép közeledése elé, ugyanígy más népek irányában sem, és nem létesít olyan akadályokat, amelyek gátolják a gazdasági, kereskedelmi és baráti kapcsolatok elmélyítését. Ugyanezt azonban nem lehet mondani arról a külpolitikáról, amelyet az Északamerikai Egyesült Államok kormányszervei folytatnak. Ezt nemcsak olyan tények igazolják, mint az, hogy az amerikai hivatalok szándékosan elutasítják a szovjetkultúra tényezőinek amerikai belépési vízum kiadását, sőt kiutasítják őket annak ellenére, hogy engedélyt nyertek az USA-ba való belépésre, azaz a betitazási engedélyt előzőleg törvényes úton megkapták, hanem az Északamerikai Egyesült ÁUamok kormánya egész sor olyan intézkedést tett, amelyek diszkriminációs jellegűek Szovjetunió irányában. Ezt igazolják az alábbi tények: a) 1919 decemberében az amerikai immigrációS hivatal a virginiai szigeteken minden elfogadható indok nélkül parancsot adott ki, hogy Trepang és Perlamutr szovjet halászhajók legénysége nem szállhat partra, annak ellenére, hogy ez a két ha jó Saint Thomas kikötőjébe javítás és vízfelvétel végett futott be. b) 1950 júliusában Baltimore kikötőjében a Kraszuodar hajót az amerikai hivatalok alapos vizsgálat alá vették. Ennek során az általános nemzetközi szabályokat megsértették, mivel a rendőrség ügynökei s hajó fedélzetén maradtak mindaddig, amíg a hajó a nyílt tengerre nem távozott. c) 1948 március 18-án az amerikai hivatalok önkényesen visszatartották a Rosszija nevű szovjet hajót, a Szovjetunió tulajdonát, amely befutott New York kikötőjébe, s az amerikai hivatalok átkutatták két bizonyos utast keresve. d) 19-19 márciusában New Yorkban az immlgráeiós hivatal felszólította a szovjet képviselet tagjait, akik az Északamerikai Egyesült Államok Békevédő kultúr- és tudományos munkásainak kongresszusán vettek részt, hogy egy héten belül hagyják el az Északamerikai Egyesült Államok területét és azzal fenyegették meg őket, hogy a parancs nem teljesítése esetén adminisztratív Intézkedéseket léptetnék érvénybe ellenük. e) 1950 október havában a new yorki Brumma repülőtéren két szovjet diplomáciai kurírt tartóztattak fel, bár útleveleiken amerikai diplomáciai vízum volt. f) 1951 év márciusában a kereskedelmi minisztérium utasítást adott ki, amellyel betiltotta tudományos, technikai irodalom szállítását a Szovjetunióba. g) Ezekben a napokban New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezete szovjet delegációjának épülete előtt tüntetéseket rendeztek rendőrségi asszisztencia mellett. Ezek a gyülekezések zavarják a delegáció normális munkáját, veszélyeztetik munkatársaink személyes bíztonsá gát. Augusztus 2-án A. S. Poljanszkijt, a delegáció első titkárát, aki diplomáciai immunitással rendelkezik, az épületből távoztakor megtámadták, közvetlen a rendőrség szemeláttára, és bottal csapást mértek a fejére. h) Ez év június 23-án, rövid pár nappal azelőtt, hogy az Északamerikai Egyesült Államok M. N. Svorný iknek.a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökének elküldte az Északamerikai Egyesült Államok Kongresszusának határozatát, az Északamerikai Egyesült Államok kormánya felmondta azt a kereskedelmi szerződést, amelyet még 1937-ben kötött a Szovjetunió az Északamerikai Egyesült Államokkal. i) Ez év június 2-án a kongresszus olyan törvényt fogadott el, amely a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelmi kapcsolatok tényleges beszüntetését követeli olyan országoktól, amelyek u. n. gazdasági és pénzügyi támogatásban részesülnek az Egyesült Államoktól s a tilalmat fenyegetés kísérte, hogy amennyiben nem tesznek eleget a felszólításnak, megvonják a segítséget. E törvény értelmében tilalom alá vont árucikkek jegyzékén majdnem minden áru szerepel, amelyet a nemzetközi kereskedelem forgalomba hoz. j) Augusztus 2-án, tehát azt követőleg, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa határozatát megküldte a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a Kongresszus egy új törvényt fogadott el, amelyben — sztratégiai anyagok szállítását feltételezve — olyan intézkedéseket tesznek, amelyek a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelmi kapcsolatoknak beszüntetését követelik oly országoktól, amelyek baráti kapcsolatokat tartanak feim a Szovjetunióval. A fenti dis«kriminátiós intézkedések a kereskedelem terén oda vehettek, hogy az árucsereforgalom a Szovjetunió és az USA között az utóbb! »t év folyamán 1946-ot véve krimi

1, . sí pontul, hatw/owsára csökkent és teljesen lényegtelen színvonalra esett vissza. Mindezek a tények azt igazolják, hogy az Északamerikai Egyesült Államok kormánytényezői a Szovjetunió elien diszkriminációs politikát űznek, mesterséges akadályokat teremtenek, amelyek gátolják a szovjet és az amerikai nép szabad kapcsolatát. Felmerül a jogos kérdés, miképpen egyeztethető össze az Északamerikai Egyesült Államok Kongresszusának határozata, — 1 amely ezen akadályok kiküszöbölé' sének szükségességét mondja ki — az amerikai hivatalok fentemlített cselekedeteivel. A Szovjetunió népei nem kételkednek abban, hogy az amerikai nép hasonlóképpen, mint a többi népek, a háborút nem akarja. Azonban — ahogy ezt a történelem bizonyítja nem mindig a népek döntenek a béke és a háború kérdéséről. Az Észak amerikai Egyesült Államok kormánya több felelős tényezőjének kijelentései, valamint az USA Kongreszszusa tagjainak beszédei egyenesen a Szovjetunió népei elleni támadó háború ki robbantására és a békés lakosság tömeges megsemmisítésére szolgáló fegyverek felhasználására vonatkozó felhívásokat tartalmaz nak. Az ilyen nyilatkozatokat, amelyek nemcsak a béke érdekeivel állnak ellentétben, hanem az emberi erkölcs alapvető követelményeivel is, az Északamerikai Egyesült Államok Kongresszusának el kellene ítélnie. 3. Az Északamerikai Egyesült Államok kormánya volt a kezdeményezője az Észalmtlanti háborús szövetség létrehozásának, amely kétségtelenül a Szovjetunió ellen irányul. Idegen területeken, a Szovjetunió határainak közelségében haditámaszpontok széles hálózatát építette ki, megsértve vele azokat a kötelezettségeket, amelyeket magára vállalt, hozzálátott Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséhez, felújítja a japán militarizmust. Ezzel egyidejűleg az Északamerikai Egyesült Államok egy gigantikus fegyverkezési programmot valósít meg. Az Északamerikai Egyesült Államok kormánya unosuntalan elutasította a Szovjet kormány minden javaslatát, amely a béke és a nemzetközi biztonság ügyét szolgálta. Mind a mai napig nem jött létre az egyezmény az öt nagyhatalom közötti békepaktum megkötéséről, az atomfegyverek tilalmáról, e kötelezettség teljesítésének ellenőrzéséről, valamint a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentéséről. A kongresszusi határozatban az a gondolat jut érvényre, hogy nyitva áll az út az atomenergiának békés célokra való felhasználására. Nem fér kétség ahhoz, hogy az atomenergiát valóban fel lehet használni békés célokra, a népek boldogságára, de csak az atomfegyverek betiltása után. * A szovjet népek minden nap meggyőződhetnek arról, hogy az Északamerikai Egyesült- Államok kormányának politikája éí tettei ellentétben állnak e kormánynak a béke megőrzésére vonatkozó deklarációival, éppenúgy, mint az amerikai nép béketörekvéseivel, és csak a Szov jetunióval való kapcsolatok további rosszabbodásának előfeltételeit alakítja ki, annak ellenére, hogy az Északamerikai Egyesült Államokat nem fenyegette a multban és ma sem fenyegeti semmi veszély a Szovjetunió részéről. Az Északamerikai Egyesült Államok Kongresszusának üzenetét, amelyet a Szovjet néphez küldött és felhívását az Északamerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok elmélyítésére, természetesen csak üdvözölni lehet. De a szóbeli felhívás, a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok megjavítása érdekében a nemzetközi béke megszilárdítására kedvező eredményeket csak akkor fog hozni, ha evvel a felhívással az Északamerikai Egyesült Államok kormányának tettei nem fognak ellentétben állni, ha nem lesz ellentétben az Északamerikai Egyesült Államok politikája és tettei ezzel a felhívással. Mivel az Északamerikai Egyesült Államok Kongresszusa kifejezésre juttatja, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatok javítására keresi a szükséges utat, nem szabad kételkednie abban, hogy a Kongresszusnak ezek a törekvései egy cél felé haladnak a szovjet nép és a Szovjetunió politikájának békeszerető törekvéseivel. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége azon a véleményen van, hogy komoly lépést jelentene ezen az úton, ha minden nemzetközi viszonylatban kiküszöbölnék a Szovjetunióval szemben érvényesített diszkriminációt, amely gátolja a normális kapcsolatok megteremtését országunkkal. Még jelentöségteljesebb lépés volna a kapcsolatok megjavítására és a népek közötti béke megszilárdítására * Békeegyezmény megkötése. A Szovjetunió Legjfelső Tanácsának elnöksége nem kételkedik abban, hogy az összes népek, amelyek a béke megőrzésére törekszenek, Ilyen egyezmény megvalósítását nagy megnyugvással fogadnák. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége annak a reményének ad kifejezést, hogy az Északamerikai Egyesült Államok Kongresszusa tolmácsolni fogja az amerikai népnek ezt a határozatot. 1931 augusztus 6. Az Északamerikai Egyesült Államok kongresszusának közös határozata »Mivel az amerikai nép célja ma, mint mindenkor, az igazságos és tartós béke; mivel népünk legforróbb óhaja minden többi néppel egyesülni abban a törekvésben, hogy az emberi méltóság megőrzését, az erkölcsi alapelvek tiszteletbentartását biztosítsuk, ami az emberiség létezésének egyedüli értelmét adja; mivel az Északamerikai Egyesült Államok ennek bizonyságául javaslatot tett együttes részesedésre mindazon jóban, amit az atomenergia biztosíthat és ennek ellenében csak biztosítékot kíván a rossz ellen, amit az atomenergia okozhat; és mivel a kongresszus ismételten igazolja azt a törvényben kifejezésre juttatott politikáját, amelynek feladata, hogy maximális ténykedést fejtsen ki az egyesség elérése érdekében, az Egyesült Nemzetek fegyveres erőinek biztosítására, ahogy ezt az alapokmány feltételezi, - valamint nlvan általános ellenőrző szerv létrehozásáról szóló egyezmény megkötésére. amely a tömegpusztító fegyvereket ellenőrizné, továbbá a fegyverkezés általános kiegyenlítéséről és csökkentéséről, beleértve a fegyveres erőket, megfelelő biztosítékok mellett azon országok érdekében, — amelyek ezt az egyezményt teljesítik — azokkal szemben, amelyek azt megszegik, vagv kísérletet tesznek annak megkerülésére; mivel hazánk gazdagságát és erőforrásait a háború által kisemmizett és éhínséget szenvedő népek segítségére megnyitotta; mivel minden szabad nemzetet borzalmas szerencsétlenség fenvegeti, ez arra készteti az Eszakamerikai Egyesült Államokat, hogy széles fegyverkezési progammot valósítson meg; mivel nem szívesen fegyverkezünk és inkább fordítanánk energiánkat békés célokra: ezért <a képviselőház a szenátjjs hozzájárulásával úgy döntött, hogy az Északamerikai Egyesült Államok kongresszusa, az amerikai nép hangsúlyozza történelmi és tartós barátságát minden néppel és kifejezésre juttatja, hogy az amerikai nép mélyen sajnálja, hogy mesterséges akadályok léteznek, amelyek elszigetelik a (Szovjetunió népeitől és amelyek nem adnak lehetőséget a szovjet népeknek, hogy megismerjék az amerikai nép óhaját: barátságban élni minden más néppel s velük Együtt dolgozni az egész emberiség barátságáért; az amerikai nép azon a véleményen van, hogy a szovjetkormány a béke ügyét rzolgáiná, ha ezeket a mesterséges akadályokat kiküszöbölné, amivel lehetővé tenné a népeink közötti információk szabad kicserélését; az amerikai nép és kormánya nem kívánják sem a Szovjetunióval való háborút, sem más hasonló háborúnak szörnyű következményeit; az amerikai nép szilárdan el van tökélve szabadságának és biztonságának megvédelmezésére és örömmel fogad bármilyen őszinte törekvést, amely az Északamerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányai között fennálló véleménykülönbségeket < kiegyenlítheti; éppen ezért felhívja a Szovjetunió népeit a barátság szellemében való egvüttmunkálkodásra; a kongresszus azt kívánja az Északamerikai Egyesült Államok elnökétől, forduljon á Szovjetunió kormányához azzal a felhívással, hogy ismertesse a Szovjetunió népei előtt e határozat tartalmát^ A külügyminisztériumnak az amerikai Egyesült Államok prágaivnagykövetségéhez intézett jegyzéke A külügyminisztérium 1951 augusztus 6-án', hétfőn, az Amerikai Egyesült Államok prágai nagykövetségéhez a következő jegyzéket intézte: „A Csehszlovák Köztársaság kormánya rendszeresen figyelmeztette az Amerikai Egyesült Államok kormányát arra, hogy az amerikai megszálló hivatalok Németországban eltűrik, hogy azok a németek, akiket a potsdami egyezmény határozata alapján a Csehszlovák Köztársaságból Németország amerikai övezetébe szállították, e'lenséges tevékenységet fejtsenek' ki, mely a Csehszlovák Köztársaság ellen irányul. Már 1947 oklóber 6-án, a bsrlini szövetséges ellenőrző tanácshoz kirendeli csehszlovák katonai bizottság az Egyesült Államok politikai ügyeinek vezetőjéhez emlékiratot intézett, melyben rámutatott az Egyesült Államok megszálló övezetébe szállított németek szövetkezésére, amely tevékenység nem segíti elő a Németország békeszerető demokratikus fejlődését. Az Amerikai Egyesült Államok prágai nagykövetsége már 1947 november 8-án, külön jelentést adott ki az Amerikai Egyesült Államok álláspontjáról azokra a németekre vonatkozólag, akiket Csehszlovákiából Németország amerikai megszálló övezetébe telepítettek. Ez a jelentés külön kihangsúlyozta, hogy az USA-nak németországi hivatalos szervei nem engedik meg, hogy a Csehszlovákiából kitelepített németek önálló szervezeteket alakítsanak, melyek főcélja politikai irányú lenne. Ez a jelentés már akkor sem felelt meg a valóságnak és ezért 1947 december 17-én, a külügyminisztérium jegyzéket adott át az amerikai Egyesült Államok prágai nagykövetségének, melyben számos nyomós körülményekre és tünetre mutatott rá, melyek tapasztalhatók voltak az USA megszálló övezetében, az áttelepített németek Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges szervezkedésével kapcsolatban. Az USA nagykövetsége 1947 december 22-én, jegyzékkel nyugtázta az említett csehszlovák jegyzéket azzal, hogy ennek tartalmáról úgy a külügyminisztérium, mint az USA Németországban tartózkodó hivatalos szervei értesítve lettek. A csehszlovák külügyminisztériumsohasem kapott tárgyilagos választ, de az események fejlődése az USA által megszállt németországi övezetben világos választ adott és ad arra a kérdésre, -milyen álláspontot foglal el az USA kormánya Németországgal és általában a németekkel szemben, akiket Csehszlovákiából az amerikai megszálló övezeibe utasítottak. A csehszlovák kormány állandóan figyelmeztette az Amerikai Egyesült Államok kormányát arra, hogy Németország amerikai megszálló övezetébe új német soviniszta nacionalizmus van születőben, mely a pángermán harcias militarista nacionalizmusra támaszkodik és hogy az USA megszálló szervei közvetlen támogatják a németeknek ezen soviniszta agresszív törekvéseit. így cselekedet azzal a jegyzékkel, melyet 1949 október 6-án adtak át az Amerikai Egyesült ÁUamok prágai nagykövetének. A csehszlovák kormány 1951 február 7-.én ismét jegyzéket adott át az USA prágai nagykövetének, melyben rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok célzatosan. I támasztják fel a német militarizmust " és támadó szellemét, mely politikai vonalon az imperialista agresszió előkészítésére irányul, felhasználva azokat a német csoportokat, Csehszlovákiából lettek áttelepítve. Az USA kormánya állandóari támogatja a német soviniszta racionalizmust és militarizmust. Ezen a veszélyes úton már oly messzire ment, hogy az USA által megszállott németországi övezetben nemcsak engedélyezik az odatelepített németek revanš és revizionista tevékenységét és azt céltudatosan támogatják, hanem képviselőikkel résztvesznek benne. Különösen említésre méltó az ez év július 1-én Frankfurt an Mainban rendezett manifesztáció, amelyet az »egyesült keletnémetországi lakosság kongresszusa« jelszó alatt bonyolítottak le. Ezen a nyilvános gyűlésen a szónokok »a világ lelkiismeretére hivatkoztak, hogy megvalósuljon az, hogy az egyesített Európában visszatérhessenek hazájukba«. Felszólaltak olyan személyek is, akiket a USA Németországban lévő hivatalos szervei Nyugat-Németország politikai vezetőinek tartanak, amilyen Herbert von Bismarck, dr. Franz Blücher és mások. Blücher a gyűlésen az úgynevezett bonni kormány nevében hivatalos nyilatkozatot tett, melyben világosan tükröződtek a szomszédos Kelet-Németország elleni támadás tervei. Blücher provokatív kijelentése kifejezi a német militaristák szándékait. Jellemző, hogy ilyen kijelentés nyilvánosan az Adenauer-kormány egyik vezető tényezőjének szájából hangzott el abban az időben, mikor az USA betetőzi Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, ami európai agreszszív politikájuknak alapjául szolgál. A csehszlovák kormány legélesebben tiltakozik az USA politikájának megnyilatkozása ellen, minthogy ez további durva megsértése a Németországra vonatkozó határozatoknak, valamint a nemzetközi kapcsolatok alapelveinek megsértését is jelentik. A külügyminisztérium ezt az alkalmat is felhasználja arra, hogy újból biztosítsa az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségét mély tiszteletéről.*