Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-08 / 184. szám, szerda

4 UJSZ0 1951 augusztus 8 „Ezt adta családomnak a háború utáni Sztálini ötéves terv" Nyár van Párizsban. Olyan, mint sok más nyár. Az Eiffel-torony vastraverzeit beragyogja a napsugár és a Notre Dame tornyán lccsúszi a keskeny párizsi utcákba is, ahol nyomorgó munkanélküliek a jövöröl készítenek terveket, ahol éhező gyermekek a boldog holnapról álmodnak. '.A Szajna sötéten, szennyesen hömpölyög, mint a nyomortanyák lakóinak élete. A bal parton, a Pont-Neuf közelében, ahol a diákszállások romantikus világa van, hat fiatal beszélget. Egy szőke lány, Jeannine Dupónt, a lépcsőn ül és a Szajna szürke vizét nézi. Hosszú haján megcsillan a napsugár és kék szemében valami furcsa tüz lobban, mikor beszélni kezd: — Apám és a bátyám elment partizánnak, mikor a németek megszállták az országot. A bátyámat elfogták és anyámmal végig kellett nézni kivégzését. Anyám nemsokára belehalt, gyenge volt a szíve. Apám sebesülten jött haza... és most ő is meghalt... Én pedig feljöttem Párizsba, hogy valami munkát keressek ... tanulni, dolgozni szeretnék. — Dolgozni szeretnél? — mosolyog keserűen Marié Chardonnier, egy barna lány. — Én egy textilgyárban dolgoztam és tegnap huszadmagammal kidobtak. Miért? Mert Amerikából sok szövet, selyem jön... Mit bánják azt a mi minisztereink, hogy sokkal roszszabb, mint amit mi gyártunk, hogy sok munkásunk az. utcára kerül ... fontos a részesedés, amit az amerikai gyárosoktól kapnak... és az a nagy megtiszteltetés, hogy megnyalhatják amerikai gazdáik lábát... Hát érdemes élni? Miért? — Miért érdemes élni? Hogy győzzünk! — mondja keményen Ajidre Leppelletier, kinek ingén egymás mellett csillog a UJRF (a haladó francia ifjúság szervezete) és a Francia Kommunista Párt jelvénye. — Hosszú az út a győzelemig, André, — szól Lucien Dibert, — kinek beszédében érződik, hogy a loresi bányavidékről való. — Én is partizán voltam. Harcoltam a fasiszták ellen. Azt hittem, ha gyö-1 ziink, egyetemre mehetek... de mikor véget ért a háború, leszálltam a bányába dolgozni, mert élni kellett. — Engem pedig azért dobtak ki az egyetemrőől, mert nyiltan megmondtam, hogy békét akarok, — mondja gyűlölettel Pierre, egy nagyon sovány szőke fiú. — Azt hittük, hogy a fasizmus leverésével megszabadulunk a nyomortól, az elnyomástól, de tévedtünk..., Még mindig fáj a vállam A Turkmén főcsatorna építkezésének Tachia-Tas szakaszán napról-napra folyik a munka, amely a nagy vízierömü építkezését előkészíti. Munkásházakat építenek, ezeknek nagy része már készen is van és a munkások rövidesen beköltöznek. Építik az üzleteket is éa a helyi fontos üzemeket. A moszkvai Pravda levelezője július 2-án felhívta telefonon a turkmén főcsatorna Sztálin-díjas főmérnökét, V. Erisztov elvtársat és megkérte, hogy mondja el, mi történik az építkezésen egy hétköznapon. Egy egyszerű hétköznap TachiaTason. Az építőmunkások tegnap este sikeresen befejezték az új középiskola épületének alapját és hozzáfogtak magának az épületnek a felhúzásához. Á mai napon még befejezték egy csoport lakóháznak az építését. A villanyáram már be van kapcsolva, holnap beköltöznek az autókolónia munkásai és soffőrjei, akik eddig sátrakban laktak. A mult napákban az uralszki armaturagyár munkáskollektívje, amely a kommunizmus nagy építkezéseinek rendeléseit készíti, levelet ka pott a sztálingrádi vízierőművek építőitől. Az építőmunkások köszönik az üzem munkásainak azon igyekezetüket, hogy idő előtt elküldték a rendelésüket. Továbbá beszámolnak a saját munkasikereikről él a nagy politikai öntudat megnyilatkozásáról az építkezéseken. Levelüket azzal fejezték be, hogy kérik a gyárat, hogy még több armatúrát termeljen, mert az építkezéseken napról napra nő a szükséglet. A gyár munkásai, mérnökei, techa gumibotoktól, amit a tegnapi tüntetésen kaptam, — mondja keserűen Leo, a Kenault-gyár fiatal munkasa. — Nem könnyű a harcunk, elvtársak, de egy dolog biztos, hogy ebben a küzdelemben mi leszünk a győztesek! — mondja André. Hátuk mögött egy rikkancs kiáltása hangzik fel: — Huma! Avant — Gardé! Önkéntes rikkancsok árulják a Párt lapját a Humanité-t és a UJRF lapját, az Avant Garde-t, André odafut, megveszi utolsó pénzén mind a kettőt és visszasiet a többiekhez. — Duclos elvtárs cikket írt. Hallgassátok csak, — mondja André és hangosan olvasni kezdi. A többiek felállnak és körülveszik. — A francia ifjúsá.g minden erejével harcol a háború ellen. Uj hősök születnek, új Jea.nne d'Arc-ok és Danielie Casanovák, új Gracchus Babeuf-ök és Gabriel Perik, népünk bátor harcosai, mint Raymonde Dien és a többi százezrek, akik nem engedik, hogy hazánk Amerikai gyarmata legyen, "Mk soha nem fognak harcolni a & vjetunió és a békét építő népek ellen. — Soha! — mondották mindanynyian. — André! Te Berlinbe mégy a Világifjúsági Találkozóra ... Mondd meg ott az elvtársaknak, a komszomolceknek, a kínaiaknak, a magyaroknak, a szlovákoknak, hogy csak építsenek... és vigyázzanak nagyon a szabadságukra. — szól lelkesen Maria, a textilgyári munkáslány. — De mondd meg az olaszoknak, angoloknak, indiaiaknak és a többieknek is, hogy mi egy percre sem hagyjuk fel a harcot és nyakunkat nem hajtjuk az urak jármába, — mondja Lucien, a loresi bányavidék fia. — André, de mondd meg azt is, hogyha fegyvert nyomnak a kezünkbe, mi tudni fogjuk, hogy merre kell fordítani, — mondja lelkesen a tüdőbajos szőke diák. * Párizsiban delet harangoznak. Hat munkanélküli fiatal beszélget a Szajna partján, a Pont-Neuf közelében. Éhesek, rongyosak. André még ne.m tudja hol fog ebédelni, Mária tegnap este evett utoljára és a tüdőbajos diák még nem tudja, melyik híd alatt fog aludni az éjszaka... De szemükben ott ragyog egy boldog jövő képe, amiért ők is harcólnak és Andréval megüzenik a világnak, hogy ä békeharc első sorában küzdenek. A Marseillaise-t dúdolva köszönnek el egymástól. „Nem lesz a tőke űr mi rajtunk!" P. Szűcs Béla Sztahanovista munkát végeztek ma az általános autóbázis építői. Közöttük kitűnt a kőmüvesbrigád, amely fiatal munkásokból állt, a taskenti munkásiskola most végzett növendékeiből. Milyen munkát végeztek el ma? Felderítő csoportunk a közeli Szultán-Niz-Daga hegyekben egy kitűnő kőbányát talált. Ma odamentek az építőmunkások, hogy előkészítsék a kőbánya leendő munkásainak a lakóházait. Az autók már odaszállították az építőanyagot és két villanytelep részére a felszerelést. Milyen eredménnyel végződött a mai nap az építkezésen? A mai nap az új Tachia-Tas tervének megvitatásával fejeződött be. Ezenkívül az építkezés vezetősége megtárgyalta az 1952-es munkatervet. 1952-ben a munka a TachiaTas szakaszon a terv szerint az első év tervének nyolcszorosára emelkedik. nikusai a levél elolvasása után egyhangúlag elhatározták, hogy a megtakarított fém terhére túlteljesítik a tervet és felemelik az armaturatermelést a sztálingrádi vízierőművek részére. Ma a gyár dolgozói nagy lelkesedéssel teljesítik a rendeléseket, a gyárnak nincs olyan munkása, aki ne teljesítette volna túl normáját, de nemcsak túlteljesítik, hanem minden nap tökéletesebb és tökéletesebb az armaturagyártás technológiája. Emelik a termelést, emelik a munka produktivitását javítják a munka minőségét és csökkentik az áíát, A kazách akadémia értékes munkái Alma-Ata. A Turkmén főcsatorna és az Amurdarja folyó duzzasztógátjainak és duzzasztó kamráinak építkezése még sok-sok betbnt igényel. A kazach tudományos akadémia építőanyag osztálya expedíciót küldött ki, hogy kutassanak a vidék ásványai között építőanyag után, amelyek a Tachia Tas vízierőművek építéséhez és a betónanyagok készítéséhez felhasználhatók lennének. A kutatók a homok áttanulmányozása után kvarchomokot találtak az Amudarja régi medencéjében és ez kitűnően meg-felel az építkezés céljaira. Tachia-Tastól 50 kilométerre ismét találtak olyan ásványokat, amelyek alkamasak betón készítésre. Ezenkívül még sok gipszet találtak, ami házépítés céljaira alkalmas. Az akadémia kutató munkájáért a Turkmén főcsatorna építkezéseinek vezetőitől nagy elismerésben részesült. Az építkezés főmérnöke Kristov elvtárs levelet intézett, az akadémiához, s megírta neki, hogy az építkezés munkakollektívja milyen érdeklődéssel és szeretettel fogadta az akadémia kutatóit. Felvételek a Volga—doni-csatorna és a cimljani vízgyűjtő építkezéseiről. Itt xigyszólván minden munkát hatalmas gépekkel végeznek. Az építkezésnél több százAz építkezéseken hatalma® azivatytyúk dolgoznak, amelyek odavezetik az anyagot, ahol a gát fog állAz Azerbajdzsáni Szocialista Szovjet Köztársaság területén is egyre boldogabb az élet. Már csak az Öregebbek emlékeznek a régi időkre, amikor száz azerbajdzsáni paraszt közül csupán kilencnek volt vasekéje és 27-nek faboronája. A többieknek még ezek a primitív szerszámai sem voltak. A forradalom előtt 100 azerbajdzsáni közül 96 nem tudott olvasni — ma Azerbajdzsánt teljes egészében írástudó nép lakja. A háború utáni sztálini ötéves terv a fejlődés újabb távlatait nyitotta meg Azerbajdzsán dolgozói előtt is. Hogy mit adott a háború utáni sztálini ötéves terv pl. egy családnak: a következőképpen mondja el Hankisi Ibrahimov, a bárdi ni járásban fekvő Tjurkmjan falu egyik kolhozparasztja': — A mi falunk Azerbajdzsán szivében fekszik. Határunkon folyik a Kura a Kaspi-tenger felé. Nemrég ünnepeltük kolhozunk fennállásának 20 éves évfordulóját. Ez az idő számunk ra az új és boldog élet időszaka volt. ezer köbméter vasbetont használnak fel. ALZ építőanyagot az automatizált betonüzemek és mészkőüzemek szállítják. nJ. Teljesítményűk 300-500 köbméter óránként. — A háború utáni sztálini ötéves terv még nagyobb mértékben megváltoztatta életünket. A gyapottermelés mellett új gazdasági ágak fejlődtek ki, például a gabona, foglalkozunk selyemhernyó tenyésztéssel és gyütnölcstemeléssel is. Mindez azért vált lehetővé, mert a szovjet állam állandóan óriási támogatást nyújt nekünk is, ellátja kolhozunkat a legújabb gépekkel, műtrágyával és megadja a szükséges agronómiai segítséget. Szántóföldjeinken a munkát elvégzik a gépek: traktorok szántanak, vetnek, boronálnak és búzatábláinkon kombájnok takarítják be a bőséges termést. Kevesebb ember kell már a szántóföldi brigádokban, éppen ezért fokozhattuk az« állattenyésztést, a gyümölcskert észetet, no meg a kolhoz építkezéseit. Ugyancsak gépesítettük a gyapottermeléssel kapcsolatos mezőgazdasági munkát is. A munka 90 százalékát elvégzik a gépek, kézi erővel csak a sarabolást, a ritkítást végezzük s ebben az évben először gépek végzik el a »gyapotszüretet« is. Az első háború utáni évhez viszonyítva. megkétszereződött a gyapot terméshozama. A forradalom alatt jó magam is foglalkoztam gyapottermeléssel, látástól-vakulásig dolgoztunk, de hektáronként soha nem értünk el nagyobb átlagtermést 4 mázsánál. Ma egy hektárról átlag már 40 mázsa gyapotot takarítunk be, de vannak munkacsoportok, amelyek 70—80 mázsás termést érnek el. Hugóm, Zulejka Ibrahirnova a 100 mázsás hektáronkénti rekordtermésért megkapta a xSzocialista Munka Hőse« kitüntetést. „Gazdag aratás - busás jövedelem" — Családom nyolctagú. Négyen dolgoznak a kolhozban: én a selyemhernyóterme/ő brigád vezetöie vagyok, két lányom egy-egy gyapottermelő munkacsoportot vezet, fiam pedig agronómus. Harmadik lányom tanárnő az itteni iskolában, második fiam orvosalezredes, kisebbik gyermekem és fogadott lányom, akinek szüleit német fasiszták gyilkolták meg Kubán6an, még iskolába jár. — Kolhozunk aranyszabálya: »Gazdag aratás — búsás jövedelemi. A közös munkának meg is van a gyümölcse: 1946-ban 1 millió 850 ezer rubel jövedelmünk volt, a mult évben már 3 millió 978 ezer rubel, öt év alatt a munkaegység értéke majdnem megháromszorozódott s minden parasztcsalád átlagban 45 ezer rubelt, 2 tonna gabonát, igen sok tejterméket, húsfélét és iparcikket kapott. — A multévi termés jövedelmének elosztásakor mi négyen a ledolgozott munkaegységek után 68 ezer rubelt és 10.5 tonna gabonát, több mint 210 kiló húsfélét és tejterméket kaptunk. Jövedelmünk külön tételét alkotja orvosfiam és tanárnő lányom keresete, akinek taníttatásáért nem kellett fizetnem, hiszen a szovjetkormány taníttatta ki őket. — Két évvel ezelőtt szép új házat építettünk az összes szükséges gazdasági épülettel. A háztáji gazdálkodás céljaira gyümölcsöskertet és konyhakertéi kaptunk. A mi gyönyörű házunkhoz hasonló épületekben laknak már többi dolgozó társaim is, az egész falut egységes építészeti terv szerint fejlesztjük. Családom személyes használatára nemcsak lovak és kerékpárok állnak rendelkezésre, hanem személygépkocsi is. Istállónkban két tehén, két bivaly és húsznál több juh és kecske van. —• A hdborá utáni sztálini ötével terv alapján villanyfejlesztőtelepet, iskolát, klubot, olvasótermet és rendelőintézetet kapott a mi falunk. Kultúrcsoportunk gyakran rendez előadást a klubban s hetenként többször nézhetünk meg filmeket. A klub külön előadótermében agronótnusok, tanárok és a munkában élenjárók tartanak rendszeres előadást. Nemrégiben én is ott tartottam egy ilyen szakmai előadást a selyemhernyótenyésztésról. — Ezt adta tehát családomnak és a falunak a háború utáni sztálini ötéves terv. Ezek a sikerek újabb munkagyözclmekre lelkesítenek bennünket s azon vagyunk, hogy még jobb munkát végezzünk. mert így életünk még tartalmasabbá, kulturáltabbá és szebbé válik. A képen: Vízzel fölliigított talaj elszállítása arra a helyre, aliol a gátat fo« iák fölépíteni. A nagy építkezések hétköznapja A képen: A geológus csoportnak a vezetője E. Lvovova (jobbra) átnézi az első fúrásból származó földmintát. Azokon a helyeken, ahol az északkrimi csatorna lesz, most kutató munkákat végez£)fc Baráti viszony a sztálingrádi vízierőművek és az uralszki armaturagyár munkásai között A kommunizmus építkezései partján