Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-07 / 183. szám, kedd

A CSEHSZLOVÁKJA! MAGYAR DOLGOZÓK Bratislava, 1951 augusztus 7, kedd 2 Kčs IV. évfolyam, 183. szám A pártsajti terjesztése a város és a falu dolgozóinak közös ügyévé vátt. A pártsajtó segít a munkában, segít a nevelésben, tanítja, oktatja, ne veli a szocializmust építő korszak em bereit. A nyárasdi állami birtok dolgozói is egyre nagyobb számban olvassák az U j Szót és a Pravdát, a Párt har cos sajtóját. Még az aratás és a cséplés sürgős munkái közepette is találtak módot arra, hogy mindennap átolvassák a pártsajlót és abból további erőt merítsenek munkájukhoz. — Ugy sem lesz ebből semmi! — mondogatta néhány idősebb kulák, amikor hosszú idő után ismét szóba került a torna—rozsnyói vasút építésének ügye. Amikor aztán meg érkeztek az első fecskék, a vasúti mérnökök, a tervezők és komolyan hoz záláttak az építés előkészületeihez, akkor hirtelen más nótát kezdtek fújni Hárskúton meg Görgőn, de Méhészkén is. Most már így hangzott a gá ncs: — Ha neki is kezdenek, de ki fogja csinálni? Nem telt bele hosszú idő és az ország minden részéből kezdtek szállingózni az emberek. A vasútállomá sokon nagy plakátok hirdetik: »Az államvasutak dolgozójának becsületbeli ügya a trna—rozsnyói vasútvonal építése.* Néhány hét alatt jó néhá ny százra nőtt a számuk és a Bodvavölgye visszhangzik a légsűrítők pu ffogásától, a gépek morajától, az autók dübörgésétől. A bodvamenti falvak azóta telve van- l nak nyüzsgéssel, az emberek kíváncsian lesik a fejleményeket. A torna— rozsnyói vasútvonal építése nem terv már, hanem valóság, amelybe belekapcsolódtak a gépek és az emberek százai. A reakció suttogása most más irányba fordul. Természetesen a vasútnak valahol mennnie kell. Természetesen a helyét ki kellett jelölni és jó néhány gazdának a kertjéből vagy a szőlőjéből levágott egy darabot. No nem ingyen, rendes kárpótlást kap érte. De azért mégis suttognak, hogy így, meg úgy, micsoda károkat okoz a vasút. Azt a néhány gyümölcsfát sajnálják, meg a nadrágszíjnyi szőlőt. De a hangjuk erőtlen, mert túlszárnyalja azt a jövő nagyszerű zenéje, az új vasút, amely e pöttömnyi károk helyett felmérhetetlen hasznot ád a vidék lakosságának, összeköti őket az ország fő ütőerőivel és biztosítja az eldugott, szinte megközelíthetetlen vidék magasabb életszínvonalát. Szlovákia szocialista iparosításának szemtanúi lettek a szászudvamoki és áji dolgozó parasztok is. Közvetlen közelről csapja meg őket az új világ friss lehelete. A bodvamenti falvak életébe is beköszönt a szocialista korszak. És a forradalmi változások nem hagyják érintetlenül e kis falvak dolgozóinak életét sem. A népi demokrácia már az építés első esztendeiben is annyit ad a dolgozó népnek, amennyit elképzelni sem tudott. A dolgozók visszaemlékeznek arra az időre, amikor a munkanélküliségtől meggyötört vidékek lakóinak álaz ország fő ütőereivel és biztosítja az ma egy vasútvonal, vagy egy út építése volt, ami legalább ideiglenesen biztosította számukra a kenyeret. Ma Kelet-Szlovákia vidékein hatalmas ipari építkezések folynak és a szocialista építést vezető Párt kiadta az utasítást az évtizedek óta emlegetett rozsnyó—tornai vasútvonal építésére is. A kapitalizmus nem mert belefogni ebbe az építkezésbe. Félt az akadályoktól. A szocialista építés ilyen akadályokat nem ismer és nemsokára a hegyeket és völgyeket keresztülszeli a régóta vágyott és várt vasút. A megindult építkezéseken dolgoznak a brigádok. Az állami bérkatalógus szerint fizetett vasúti brigádosok keresete átlagosan 200—220 korona körül van naponta. Pedig még nem is nagyon szokták meg a szokatlan körülmények között folyó munkát. De a vasutak által adott brigádosok ereje kevés erre a hatalmas építkezésre s ezért kell, hogy a vasútépítők hangját meghallják a bodvamenti falvakban is, kell hogy a környéki falvak dolgozói a sürgős nyári munkák befejezése után segítőkezet nyújtsanak az államvasútak dolgozó brigádjainak, segítsék őket e gyönyörű munka elvégzésében, amely az ő vidéküknek, a bodvamenti falvak népének hozza a legnagyobb hasznot. Az építkezésen sokoldalú kulturális lehetőség várja a bodvamenti falvak magyar dolgozóit. Magyar feliratokkal ellátott haladó filmeket, elsősorban szovjet filmeket vetítenek a kultúrbarakkokban, keskeny filmek nevelik, oktatják a dolgozó tömegeket. Könyvtárak, folyóiratok állnak rendelkezésükre és megindul majd a kultúrmunka is. örömteli munka lehetőségei kínálkoznak tehát a torna— rozsnyói vasútvonalon, amelynek építése kell, hogy a környező falvak becsületbeli ügyévé váljék. Elkészülte az itteni dolgozók áldozatkészségét és munkalelkesedését fogja bizonyítani. A vasút várja a falvak népét. A munkásosztály várja a dolgozó parasztság fiait és leánvait, hívja őket, gyertek, segítsetek felépíteni az új világot. Hisszük, hogv e falvak fiataljai megértik e hívó szót és tömegesen jelentkeznek e nagyszerű építkezés támogatására. Világ proletárjai egyesüljete

k/ Az Uj Szó kritikája nyomán A német és külföldi ifjúság tízezreinek lelkes manifesztációjával megnyílt a III. Világifjúsági Találkozó Berlinben Már hosszú hónapok óta készült az egész világ haladó ifjúsága nagyszerű találkozására, az óriási méretű békemanifesztációra, a ül. Világifjúsági Találkozóra, amelynek ebben az évben Berlin, a német főváros a színhelye. A kapitalista és gyarmati országokban éppúgy, mint a Szovjetunióban és a népi demokráciákban az ifjúság lázasan készült a nagy pillanatra, amikor Berlinben felhangzanak az ünnepi harsonák, amelyek az egész világ ifjúságának találkozóját megnyitják. Már a fesztivál előkészületei Ízelítőt adtak arról, hogy az idei berlini Világifjúsági Találkozó még hatalmasabb, még nagyszerűbb lesz, mint a Prágában és Budapesten tartott Ifjúsági fesztiválok voltak. A reakció világszerte minden téren a berlini Ifjúsági találkozó meghiúsítására törekedett, mert tudatában volt a béke világtábor ifjúsága egysége és testvérisége nagy jelentőségének. A marshallizáit országok kormányainak egész sora elutasította az útlevél kiadását azon fiataloknak, akik gyanúsak voltak, hogy Berlinbe akarnak menni a Világifjúsági Találkozóra. Más kormányok viszont kiadtak ugyan útlevelet, azonban olyan záradékkal látták el, hogy a népi demokratikus országokba és a Német Demokratikus Köztársaságba való utazásra érvénytelen. A nyugatnémetországi bábkormány elutasította, hogy a fesztivál küldötteinek átntazó vízumot adjon és amikor némely küldöttség Ausztrián keresztül utazott, az amerikai megszálló közigazgatás egységei megtámadták vonaljukat és megakadályozták őket útjuk folytatásában. Mindezek a mesterkedések azonban hiábavalóknak bizonyultak. Néhány száz küldöttnek a fesztiválon va ló részévtelét sikerült ugyan megaka dályozni, más küldöttségek ezrei azonban keresztül jutottak az amerikai kordonon és e napokban megérkeztek Berlinbe. Vasárnap délelőtt a külföldi küldöttek száma Berlinben meghaladta a 22.000-t és a keletről és nyugatról érkezett német ifjak száma meghaladja a félmilliót. A Walter Ulbríchf-sfadíonban Végre elérkezett a régenvárt nagy pillanat. Több mint 80.000 Németországból és külföldről érkezett néző gyűlt össze a Berlin demokrata szektorában fekvő gyönyörű Walter TJlbricht-stadiőnban. Ezt a stadiónt a német ifjúság élmunkás brigádokkal rekord idő alatt építette. Vasárnap, augusztus 5-én közvetlenül 13 óra után felhangzottak a stadionban a harsonák. 80.000 néző, közöttük Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya Ottó Grotewohl elnökkel az élén és nagyszámú kiváló vendég a világ minden részéből feszült figyelemmel várta a küldöttségek ünnepélyes menetét. A küldöttségek ábécé sorrendben vonultak fel. Az egyes küldöttségeket kitörő hatalmas lelkesedéssel és tapsfergeteggel fogadták. A nézők szeme elé táruló nagyszerű látványt csak az tudja igazán elképzelni, aki résztvett a prágai vagy budapesti ifjúsági találkozón. A különböző pemzetek ifjúsága kék ingben, sportöltözetben, vagy nemzeti viseletben végtelen sorokban lelkesen integetve özönlött a stadionba. Zászlótenger tette még élénkebbé ezt a képet. Szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadta a közönség a népi Kína küldöttségét, amelyben a nemzeti felszabadító háború számos hőse, a munka hősei, kitünt^ett harcosok, a koreai kínai önkéntes egységek tagjai vettek részt. Ugyancsak hatalmas lelkesedést váltott ki a koreai küldöttség, amely Kim-Ir-Szen, Mao Cse Tung és Sztálin generalisszimusz hatalmas képeit vitte. Amikor a stadionba bevonult a I csehszlovák küldöttség, a menet képe még élénkebb, tarkább színt öltött. A csehszlovák küldöttségben ott láttuk szines nemzeti viseletben a népi ének- és táncegyüttest, amely a stadionba lépve táncra perdült. Az egész közönség lelkes, ütemes tapssal kísérte a táncukat. A lelkesedés és örömrivalgás tetőpontjára hágott a hős szovjet ifjúság küldöttségének, a koimszomolistáknak bevonulásaikor, Mihajlov főtitkár vezette őket. 16 szovjet köztársaság és a Szovjetunió területén élő összes nemzetiségek tagjai vannak képviselve e küldöttségben. A menetet a szabad német ifjúságnak, az új német nemzedéknek csoportjai zártáik be. Ez az új nemzedék a háború után már nem egyszer bebizonyította, hogy szilárdan elhatározta, hogy nem engedi a mult visszatérését Németországban és minden erejével hazája egységéért és szabadságáért, a szomszéd országokkal való barátságért és az egész világ békéjéért harcol. A III. Világifjúsági Találkozót megnyhottnak nyilvánítom Amint valamennyi küldöttség felsorakozott a stadionban, újból felhangŕottsk « haísonák és Enrico i Berlinguer, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a fesztivál előkészítő bizottságának elnöke emelkedett szólásra. Rövid beszédében üdvözölte Wilhelm Piecket, a Német Demokratikus Köztársaság elnökét, az NDK kormányát, élén Ottó Grotewohl elnökkel, s az összes megjelenteket. főképpen a külföldi küldöttek ezreit. Mikor felhangzottak szavai: •Ezennel megnyitom a III. Világiflúsági Találkozót* újabb hatalmas lelkes örömrivalgás és tapsorkán szűnni nem akaró hurrázás tört ki a stadionban. amit bizonvára nem csekély szorongással hallottak Berlin demokratikus szektorának határain túl «zok, akik sikertelenül latbavetették minden erejüket, hogy a fesztivált meghiúsítsák. Ezután ing. Grohmann. a Diákvilágszövetség elnöke tartott rövid beszdet, majd Wilhelm Pieck üdvözölte Németország' első demokratikus kormányának nevében a vendégeket. Pieck elnök beszédében értékelte, mit jelent a Német Demokratikus Köztársaság számára az tény, hogy a Világifjúsági Találkozót a köztársaság területén tartják és a találkozó rendezőinek megköszönte bizalmát, hogy a demokrata Németországot érte ez a megtiszteletés. Kiemelte továbbá a í«§ztivál nagy jelentőségét az egész világ békeszerető erőinek békeharcában s a fesztivál résztvevőinek sok sikert kívánt e harcukban. Ezután az egyes küldöttségek képviselői emelkedtek szólásra. Elsőnek a szovjet ifjúság küdöttségének vezetője, a Komszomol központi bizottságának titkára, Mihajlov mondott beszédet. Utána a népi Kína, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttei beszéltek. Az amerikaiak sikertelen provokációi Már vasárnap este megkezdődtek Berlinben a fesztivál első kultűrrendezései. Nagy érdeklődéssel várják főleg a Szovjetúniő, a Kinai Népköztársaság s a többi népi demokráciák kultúregyütteseinek felléptét. Berlin most a fesztivál alkalmával oly tarka képet nyújt, mint talán még soha azelőtt. Igaz, hogy csak a német főváros demokratikus szektora. Nyugaton az úgynevezett nyugat-berlini »szenátus«, s a megszálló hivatalok szigorú büntetés terhe alatt megtiltották az utcák, házak és ablakok feldíszítését. A nyugat-berlini rendőrség már néhány nap óta készenlétben áll és a feszitvál tartamára a bonni bábállamből erősítéseket kapott, I Az amerikai háborús uszítók a találkozó megnyitásának napján mindjárt légi provokációt kísérelték meg és Berlin demokratikus szektora, sőt a Walter Ulbricht-stadion felett is, ahol a megnyitó ünnepség folyt. Helikopterekből uszitó röplapokat dobáltak le. A német lakosság azonban, amely az amerikaiaknak ehhez hasonló provokációját már megszokta, e röplapokat figyelembe se vette, Az ifjúság a röplapokat összetiporta és meggyújtotta. A reakció gonosztevő szándékai, melyekkel a fesztivál sikeser lefolyását meghiúsítani akarják, csődöt mondanak. Az egész világ ifjúságának túlnyomó többsége jól tudja, hogy mi a háború s nem kíván többé háborút. Az ifjúság elszántan kész harcolni minden erejével az új háború lángralobbantása ellen. Az ifjúság, amely elküldte küldöttségeit Berlinbe a III. Világifjúsági Találkozóra, jól tudja, hogy a világbéke megőrzése érdekében tovább meg kell szilárdítani az összes világrészek valamennyi nemzetei közötti barátságot és testvériséget, az összes fajták barátságát és testvériségét. Ezt a célt szolgálja az idei berlini Ifjúsági Találkozó is, amelynek főjelszava és üdvözlete: Freundschaft! — ^arátsá^l