Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-04 / 181. szám, szombat

1951 augusztus 4 Falu a föld alatt JIŔI MAREK REGENYE. A háború rémét csak úgy lehet elűzni, ha a népek közelebb kerülnek egymáshoz, ha a népek tartós szilárd barátságot építenek, ki egymással. Az irodalom, más népek irodalmának megismerése elszakítnatatlanul erős, bensőségesen meleg kapcsolatot teremt a népek között. Ezt a célt kell állandóan szem előtt tartani könyvkiadóinknak. A Csehszlovákiában élő magyar dolgozd*' részesei évtizedek óta mindannak a küzdelemnek, amelyet a csehszlovák nép vívott a kizsákmányolók ellen és amelyet ma vív a szocializmus megvalósításáért. Amióta dolgozó népünk hazánk gazdájává vált, a népeink közötti barátság még szorosabb és mélyebb lett. Ennek a barátságnak az elmélyítését szolgálják a cseh és szlovák nép íróinak művei is, amelyeket mind nagyobb és nagyobb számban olvashatunk magyar nyelven is. Megtanítanak ezek a müvek végtelenül bízni a csehszlovák dolgozókban és erőt meríthetünk belőlük a további közös harchoz. Ezt a célt szolgálja Jiŕi Marek Falu a föld alatt című most lefoidított és a budapesti Szépirodaimi Könyvkiadó kiadásában megjelent műve is. A magyar dolgozók Mareknek ebből a könyvéből megismerhetik 3 morva falvak életét u felszabadulás pillanatában. A mű arról szól, hogy az egyik morva bányászfalu lakói hogyan menekülnek a német elhurcolás elől a bánya mélyébe és hogyan szervezik meg ott a németek elleni harcot. A regény azzal kezdődik, hogy a titokban megalakított Nemzeti Bizottság a faluban élő bányászok segítségével hogyan próbálja megmenteni a falu parasztjaniak igás jószágát a németek rablása elől és hogyan menti meg a falu népét az elhurcolástól. Titkos lejáratot vágtak Filip bányász pincéjéből a bányába. A falu lakói ezen keresztül menekülnek le a bánya mélyébe. A falu élete a bánya szűk, sötét folyosóin gyorsabban pereg. Az éhség, a szenvedés kiélezi az ellentéteket, felszínre hozza a falu eddig rejtett titkait és a emberek megmutatják igazi arcukat. Egyesek kétségbeesnek. Reménytelennek tartják helyzetüket, összetörnek és a fertő, az aljasság mélyére zuhannak. (Haoik kulák). Másokat a szenvedés, a megpróbáltatás jmegedz és így a Nemzeti Bizottság szilárd támaszává tesz. Mindenki érzi, tudja, olyasmi történik körülöttük, ami alapjában megváltoztatja, lehetetlenné teszi eddig.' életüket. A kulákok rettegnek, hogy elvesztik vagyonukat és uralmukat a falu népe felett. Kezdve a bírótól, aki összejátszott a rabló németekkel, egészen Hanikig, a züllött kulákig, aki béna feleségét szándékosan fennhagyta, hogy elpusztuljon — minden kulák kétségbeesetten vergődik. De nemcsak jajveszékelnek. Szembeszállnak az új hatalommal, a Nemzeti Bizottsággal. Szervezkednek és megkedik aknamunkájukat, hogy a bányából kijőve ismét kezükbe keríthessék a falu vezetését. A bíró és Hanik kulák e.1 akarják árulni a falu népét. Kiszöknek a bányából, de még mielőtt elárulhatnák, hogy a falu népe a bányába menekült, a németek agyonlövik őket. Igy pusztulnak el féregként árulás közben a? ellenség fegyverétől a kulákok vezetői. Amíg a kulákok aljas terveiket focik. a bányászok és zsellérek felkészülnek az új életre A Nemzeti Bizottság,' az ,,új hatalom" napról napra mind nagyobb tekintélyt szerez magának. Az emberek kezdenek bízni benne. Az új hatalom munkáját Chytil és Houra bányász-kommunisták irányítják. Az ő vezetésükkel készül fel a falu népe a németek elleni védekezésre is. ök szervezik meg a közös étkezést, hogy gondoskodni tudjanak a gyermekekről és azokról, akik kevés élelmiszert vittek le magukkal. Kiküldik Vincékét a bánvából és az segítséget hoz a falu éhező népének a szpvjetkatonáktól. A könyv olvasása közben sorra elvonulnak előttünk a falu lakói. Kommunisták, bánvászok, béresek, kulákok és fasiszták. Nézzük meg, hogyan sikerült Maréknak az emberek ábrázolása, mennyire sikerült hű., élettel <es kenet festeni a fa'u • sokrétű lakosságáról. Hocvan ábrázolja Marek a kommunistákat? A mű alapvető hibája, hogv hiánvz

:k a Párt. amely mozgatná Houra és Chyfi! Kommunisták harcá:, munkáját. Nem az a hiba, hogy a Párt, mint szervezet nincs ott « bányában és nem iránvítia közvetlenül a kommunisták munkáját, hanem az. hogy a kommunisták tette mögött nem érezni a Pártot, nem domborodik ki tetteikből, brrry Sk a Párt harcosai és a Párt nevében cselekszenek. Marek müvében a kommunisták, mint elvének cselekszenek és nem mint a Párt harcosai. A kommunisták cselekvő emberek és e='ki'= n te*teiken 'keresztül ismerhetjük m

0" őket Arról ismerhetiük fel a kommunm-ákat, hocy a tettek mezeién öntudatuktól hajtva többre képesek, mint általában az emberek. 1 Ezért hősök, ezért példaképek. Ha az • író hűen és hitelesen akarja a kommunistákat ábrázolni, akkor alkotás, harc közben kell őket bemutatni. Igjr válnak a műben vér- és hús emberekké, olyanokká, akiket tetteikben a céltudatosság, az eszme, a Párt vezet. Az írónak íeladaía a kommunisták életének minden oldalát bemutatni. Ábrázolnia kell érzelmeiket, érzelmi világukat is, mert hisz a kommunisták telítve vannak a legnemesebb érzelmekkel. Igy tud az író valóban hű képet alkotni a kommunistákról. Mar.ek művében nem így ábrázolja a kommunis' kat. Nem a tetteiken kersztül mutatja be őket. Chytil és Houra, ha tesznek is valamit, az olvasó nem érzi, hogy arra csak ők, a kommunisták képesek. Miért? Mert Chytil és Houra csak intézkednek hol itt, hol amott tűnnek fel a sötét akna folyosóin. Nem állnak eléggé a harc középpontjában. Sokat fecsegnek, filozofálgatnak, megállapítanak dolgokat a Nemzeti Bizottság ülésein, de ritkán beszélnek az emberekkel, a falu népével és csak a mű végén lépnek a tettek mezejére. Elszakadtak a falu népétől, csak itt-ott váltanak néhány szót az emberekkel, de azt is menetközben. Arról lehet megismerni őket, hogy állandóan futkosnak, alig tesznek valamit és nem alszanak. Közben ölbetett kézzel tétlenül várják a felszabadítókat. Nem! A kommunisták nem ilyenek és nem így vették ki részüket a felszabadító harcból, a rémetek elleni küzdelemből. Ez a helyzet csak a regény utolsó fejezetében oldódik fel, amikor Chytil és Houra segítenek a falu népével karöltve a szovjetcsapatoknak a németek kiűzésében. Legjobban Zuzkának, Krupa kulák szolgálólányának az alakja sikerült. Az ő alakja friss életerőt sugárzó, öntudatra ébredő bátor leány, aki tetteivel bizonyítja hovátartozását. Szókimondó és nem tud ja gondolatait, érzelmeit elleplezni. Szerelmes Vincekbe, akiről tudjuk, hogy felrobbantotta az áteresztőt. Zuzkában a szerelmes lányoknak azt a típusát ismertük meg, aki nem taktikázik, nem számító, hanem minden hátsó gondolat nélkül őszintén és tisztán szerelmes. Ezért szereti meg Vincék is. De szerelmük ábrázolása fakó. Az olvasó érzi, hogy az író nem mer merészen hozzányúlni szerelmük ábrázolásához. Vonatkozik ez Mariska kuláklány és Sklenár ficsúr szerelmének viszonyának ábrázilására is. Ezért aztán nem eleggé domborodik ki a proletár éis a polgári szerelem közölti hatalmas különbség. A munkások szerelme nem olyan vágynélküli, mint ahogy azt Marek regényéből megismertük Vincék alakján keresztül. Az élő Vincék nem olyan ügyetlen és vágynélküli, mint Marek Vincekje. Ha Marek nagyobb gondot fordított volna a két szerelmespár ábrázolásáia. ha jobban és merészebben állította volna szembe a proletár és a polgári szerelmet, akkor művének nevelő értéke nagyban megnőtt volna. Nem igaz az sem, hogy már a felszabadulás pillanatában kialakult a két alapvető tábor a faluban: a kommunisták vezetésével a bányászok, zsellérek, szegény- és középparasztok tábora, valamint a kulákok tábora. A középparsztok leválasztása és a szegényparasztok szembeállítása a kulákokkal ma folyik Ha elő is fordul ilyesmi, az nem tipikus, nem jellemző általában falvainkta a felszabadulás pillanatában. A felszabadulás pillanatában az összes nemzeti erők a német fasizmus uralma ellen harcoltak és nem a kulákság ellen folyt a harc. Annál is hihetetlenebb ez, mivel Marek könyvében a kommunisták és a bányászok bizonyos értelemben arisztokratikusán elkülönülnek a falu népétől, hiányzik az a szívós meggyőző munka, ameinyek eredményeképpen a szegény és középparasztok a Nemzeti Bizottság mellé állnak. A közép- és szegényparasztok, a zsellérek minden ok nélkül, a nélkül, hogy látnák fejlődésük útját, egyszerre öntudatosan hitet tesznek a kulákok ellen a Nemzeti Bizottság mellett. Hihető-e az, hogy a szegény- és középparasztok három nap alatt a Nemzeti Bizottság oldalára állnak és szembefordulnak a kulákokkal? A valóságban ilyesmi nincs. Az utolsó fejezetek mozgalmasak és színesek. A falu népének harca a németek ellen, a Vörös Hadsereg katonáinak megjelenése a bányában, a németek kiűzése a faluból, a falu népének önfeláldozó harca a Vörös Hadsereg oldalán — ezek a könyv legnagyszerűbb fejezetei. Az események színes áradata magával ragadja az olvasót. Az olvasó érzi, hogy ezeknek a fejezeteknek a megírásánál az író közvetlenül élmény anyagára támaszkodott. A falu népe, a bányászok piszkosan, koszosan, de géppisztollyal a kezükben üldözik a menekülő németeket. De a falu határától visszafordulnak. „Hisz építkezni kell, termelni, sok munka vár rájuk, sok nagy dicső A CSEMADOK közgyűlése után sok magyar dolgozó szívében megmozdult a lelkes teítvágy... A losonci járásban az autóbuszjárathoz közel 3 kilométernyi távolságra fekszik Jelsőc községe, messzeesve a forgalomtól, szinte elrejtve, mint egy eleven patak, fák és dombok között. Az idegen, aki meglátogatja ezt a községet, többnyire ' gyalog teszi meg ezt a néhány kilométernyi utat. ilyen körülmények között az ember jogosan azt hihetné, hogv ebben az elsodort faluban a szövetkezeti gonlat és a szocilaista kultúra gyalogosan. kissé elkésve végzi térhódítását. Nos, nem így van. Az utas kellemes meglepetésben részesül Jelsőcön. Ez a félreeső község — amelynek útját csak azért kövezték ki az első Köztársaságban, mert. a kapitalisták háborúra készülődtek és feleslegesen emelt erődöket kellett ott nekik építeni —. felveszi a versenvt aj ország bármelyik községével, amely rendes állomással rendelkezik.. Jelsőcön olyan Egységes Földműves Szövetkezet működik, amelynek valamennyi tagja kis- és középgazda. A szövetkezetben egyetlen kulák sem található. Kulák ebbe a szövetkezetbe nem teheti be a lábát és a szövetkezetesek csak akkor hajlandók a kulák birtokát megművelni, ha a kulákot már .leleplezték, ha bebizonyították mindenki előtt, hogy elhanyagolja a földet, a közös vagyont, a beszolgáltasának nem tesz eleget és mint a dolgozó nép ellensége szabotálja népi demokratikus kormányunk rendelkezéseit. A legjobb földeket eddig ugyanis a Szoünko-pusztai kulákok tartották birtokukban, hála a régi republika földosztásának, amely szem előtt tartotta. hogy minél több kuláknak juttasson földet és ezzel erősítse a kapitalista társadalom' pilléreit és táma— Tavaly ősz végén alakult meg nálunk a CSEMADOK — mondja bizakodóan Koncz Béla, a CSEMADOK népnevelője, aki a losonci és a kékkői járás falvaiban végzi eredményesen népnevelői munkáját. — A megalakulásban Pártunk, a Nemzeti Bizottsággal és az EFSz-el karöltve mindenben támogatott bennünket. Eddig több egész estét betöltő kultúrműsorral léptünk fel, nemcsak Jelsőcön, hanem a környék falvaiban is. A vilkei állami birtokkal szerződést kötöttünk, hogy mi kimegyünk hozzájuk kultúrbrigáddal, ők pedig mozival jönnek hozzánk. Tervbe van véve továbbá, hogy a kocsmát a legrövidebb időn belül kultúrhelyiséggé alakítjuk át. Mondanom sem kell, hogy eleinte komoly akadályokat kellett leküzdenünk és főleg el kellett némítanunk azokat a hangokat, amelyek a régi kultúra dicsőitői voltak. Már az első előadás alkalmával voltak egyesek, akik kifogásolták a színmű szocialista tartalmát. Igy például nem tetszett nekik, hogy a darab leleplezi a kulákot. Viszont meg kell állapítanom, hogy a falu dolgozó népének előadásunk rendkívül tetszett. És ez volt a mi döntő sikerünk. Ma már, hogy az osztályharc egyre kiéleződik és a kulákok ellenséges magatartását szerte az országban egymásután leleplezik, a falu valamennyi dolgozója fokozatosan öntudatra ébredt és belátja, hogy a CSEMADOK valóban a dolgozó nép érdekeit szolgálja. A CSEMADOK közgyűlésének lelkes visszhangja ide, hozzánk is eljutott. Azóta már többen jelentkeztek nálunk tagnak éspedig azok, akik eddig részben arra hivatkoztak, hogy nincs idejük, másrészt azzal érveltek, hogy az építőmunka és a szocialista kultúra egymást kiegészíti. Nézd, most itt megy Kelemen Sándor nyolchektáros középgazda. Tavaly még ellensége volt a szövetkezetnek, ma viszont tagnak jelentkezett. Ebben a folyamatban, merem állítani, egy kis része a CSEMADOK-nak is volt. Figyeld meg, Kelemen tipikus középga^Hp érdemes vei*

5 s7Ót váltani Koncz Béla a CSEMADOK losonci és a kékkői járások népnevelője. szait. Ma azonban az a helyzet, hogy Szolinko-pusztán már inog a talaj a kulákok lába alatt és természetes, hogy minél gyengébb a kulákság, annál erősebb a szövetkezet. A jelsőci EFSz ma már tért hódít Szolinkopusztán is és a kulákok elhanyagolt földjeit a szövetkezet tagjainak szorgos keze műveli meg. Sinka György elvtárs, a szövetkezet elnöke a következőket mondja: — Szövetkezetünk egyre erősödik, amit leginkább az bizonyít, hogy egyre újabb és újabb tagok jelentkeznek, köztük olyan gazdák is, akik a szövetkezet megalakulásakor heves ellenségei voltak a nagyüzemi közös gazdálkodásnak. Ma azonban, hogy sikeresen befejeztük az aratást, cséplést és ezzel párhuzamosan a tarlóhántást, az egyénileg gazdálkodók belátták, hogy olyan előnyökkel rendelkezünk a gépesítés, tervszerű közös munkánk révén, hogy képtelenek versenyezni velünk Igaz, szövetkezetünk még csak második típusú, de mi közös kazlakba hordtuk a termést és a munkaegység elvégzése után fizettük ki a jutalékot. Tehát nagy eltérés nincs már a mi szövetkezetünk és a harmadik típus között, éppen ezért ősszel áttérünk teliesen a harmadik típusra. Ez a kívánság tagjaink között ma már egyöntetű. Valamennyiünk előtt világos, hogy a közös haszonból csakis az elvégzett munka mennyisége és minősége után részesedhetünk. És itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a CSEMADOK felvilágosító munkájával nagyban hozzájárult eddigi sikereinkhez. idősebbek már és hogy nekik már nincs többé szükségük kultúregyesületre. A közgyűlés után azonban egyszerre csak nagyon sok magyar dolgozó szívében megmozdult a tettvágy és haladéktalan szükségét érezte annak, hogy közelebbről megismerkedjék a szocialista kultúrával, hogy ezáltal hatékonyabban bekapcsolódjék a békemozgalomba. — Bevallom, ránk népnevelőkre is nagyon serkentőleg hatott a közgyűlés. Az azóta megtartott kultúrelőadásaim során azt tapasztaltam, hogy a környező falvak dolgozói már kezdik megérteni a CSEMADOK célkitűzéseit. Ezért feltétlenül bízom abban, hogy a CSEMADOK mint tömegszervezet teljesíteni fogja mindazt, amit Pártunk és népi demokratikus kormányunk Gottwald elvtárs vezetése mellett elvár a magyar dolgozóktól. Vilkén és Rapon a Párt helyi szervezete és a Nemzeti Bizottság is mindenben hajlandó támogatni a CSEMADOKOT és ennek az lesz az eredménye, hogy a kultúrszervezet egyre nagvobbodik,' egyre erősödik, akár az Egységes Földműves Szövetkezet. A kettő, a CSEMADOK és a szövetkezet ma már egymástól elválaszthatatlanok. Mi, a CSEMADOK taglal, mindenben támogatjuk a szövetkezetet, az viszont bennünket. Hidd el. öröm ígv dolgozni, élni... Mint népnevelő, szabadságomat arra használtam fel, hogv résztvettem a szövetkezet munkájában s ugyanezt tette a többi CSEMADOK népnevelő is. Hatalmasan átfogó, gyönyörű munka ez, amikoi alkotás" Igen! Ilyen volt falvaink népe a felszabadulás világában. Az olvasó erőt meríthet ezekből a fejezetekből a további harcra, a boldog jövő építésére. Marek könyve komoly segítséget nyújt a békéért folyó küzdelmünkhöz. Hűen ábrázolja a háború borzalmait, a falu -népének szenvedését. „Egy falu nem sokat számít a háborúban" — mert nagyok ások a serpenyők, melyekkel a háborúban mérnek. Jiŕi Marek műve hibái mellett is komoly érték. Segíti békeharcunkat, segfti építőmunkánkat. Az író merészen nyúl vissza a csehszlovák nép legnagyobb harcához, a nemzeti felszabadító harcokhoz. Azt a pillanatot rögzíti le, amikor falvaink népe felszabadul és elindul az új élet felé. 3zőke József. Kelemen Sándor és Dancs László Mi kapunk az alkalmon. Kelemen Sándor gereblyével lép az udvarba. 64 éves kora ellenére tekintete igen fürge, élénk és mielőtt megszólal, alapos nlegfontoltsággal megrágja mondanivalóját. Igy kezdiľ: — Azt kérdezed tőlem, hogy miért voltam tavaly ellensége a szövetkezetnek, ma pedig tagnak jelentkezem, mint a szövetkezet híve? ... Erre csak azt válaszolhatom, hogy az ember tele van kétellyel és habozással, mert mindig attól fél, hogy becsapják. A paraszt már ilyen bizalmatlan. Erre eddig minden oka megvolt. Különösen vonatkozik ez a vén parasztokra. Nos igaz az, hogy tavaly még ellenségesen tekintettem a szövetkezetre. És ez érthető, mert hiszen évtizedeken át egyebet sem tettem, mint gyűjtöttem, védekeztem, hogy legyen valami öreg napjaimra és most egyszerre csak jön a szövetkezet és azt mondja, hogy legyen minden közös, a föld. a marha, a sertés. Hát ezt bizony egy ilyen vén ember, mint én, néni tudja egykönnyen megemészteni, mert hiszen mindaz, ami most történik, teljes ellentéte annak, ami eddig történt. Nos, való igaz, hogy ellentéte, de ellentéte a jobbik értelemben. A parasztnak nem kell ma már állatként túrnia a földet, mint azelőtt. Elvégzi helyette a gép könnyebben és jobban. A műtrágyázással pedig többet is terem a föld és végül az is helyes, hogy mindenki munkájához mérten részesüljön a közös haszonból. Ennyi az egész, de amíg ezt megértettem, amíg ezt alaposan meghánytam-vetettem magamban, kerek egy sztendeig tartott. — Makacs vén ember vagyok én, erről nem tehetek. Van nálam könvnvebb felfogású vén ember is. Igy például a 86 esztendős Dancs Sándor, amikor látta, hogy öt önkötözővel, 10 munkaerővel két nap alatt learattak a szövetkezetben 30 hektár gabonát, ámulatában összecsapta a kezét és azt mondotta a falu népe előtt, hogy hát ez vlsten áldásai. Erre a kijelentésre a mosoly áldása ragyogja be Patyi Béla 10 hektáros gazda arcát, aki ma a jelsőci és a panyidaróci szövetkezet gazdája és oktatója, és akiről a tagok azt állítják, hogy igen lelkesen és becsületesen végzi munkáját. Ugyancsak derűs mosoly sugárzik Dancs László arcáról, aki alelnöke a szövetkezetnek s egvben titkára és pénztárosa a CSEMADOK-nak. Az elégedett, vidám légkörben a jelsőci- szövetkezeti tagoknak csupán egyetlen panaszuk van, és pedig az, hogy kevés a munkaerejük, mert eddig 18 dolgozót ragadtak ki Jelsőcről a népi szervek. Részben agronómoknak, részben népnevelőknek osztották be őKet. Nos, we kell vallanunk, hogy ez a panasz valóban súlyos, de azt is meg kell jegyeznünk: őszintén kívánjuk, hogy a járás többi községe és faluja hasonló elégedetlenséggel álljon elő. Mi szívesen hallgatjuk meg az 'lyenfajta pa

v naszokat. SZABÓ BELA l