Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-04 / 181. szám, szombat

1951 augusztus 4 IIJ SZÖ Csikan József, a tardoskeddí szövetkezet tagja az év első felében 346 munkaegységet dolgozott le A nagyabonyi CsISz-csoporté lett a vándorzászló Tardoskedd népe megértette, hogy csak a közös munkával lehet szebb életet építeni. Ezért a gabonahordást is közösen végzik. Az egyénileg gazdálkodók a közös gyűlésen egyhangúlag elvállalták, hogy segítséget nyújtanak az EFSz-nek. Azóta naponta 32 fogat hoťdja a cséplőgéphez a gabonát. De vessünk egy pillantást vissza magára az aratásra. Az EFSz-ben három munkacsoport dolgozott hat önkötözővel. Bogdány Géza munkacsoportja kitűnő munkát végzett. Maga a vezető olyan példásan megszervezte a munkát, hogy a csoportnak már két cséplőgépe üzembe léphetett. Bogdány Géza csopotjának munkája annál is jobban kilünik, mert a másik két csoportban több hiba volt. Tardoskedd község a járásban a gabona beszolgáltatásában a negyedik helyre került. A szövetkezetek között pedig az első A búzát eddig 70 százalékra, a rozsot 90 százalókra, az árpát pedig százszázalékon felül szolgáltatta be. Jelenig a munkaegységek után járó gabona szétosztásával foglalkoznak a szövetkezeti tagok. Nagy csapás ez a reakcióra, amely már előre elterjesztette azt a' hírt, hogy a szövetkezetben csak ígérnek, de az ígéreteket nem tartják be. És lám! A spekulánsok is csalódtak egy kicsit. Ök ugyanis földjeiket beadták a szövetkezetbe, de maguk nem vettek részt a közös munkában. Most aztán hiába várják a gabonajutalékot, mert gabonát csak azok a szövetkezeti tagok kapnak, akik becsületes munkát végeztek a szövetkezetben. Az idén a tardoskeddí szövetkezetnek kitünö termése lett. A földeken általában két-három mázsával több termett hektáronként, mintahogy azt eredetileg tervezték. Ez a körülmény is bebizonyította maguknak a szövetkezeti tagoknak is, meg az egyénileg gazdálkodóknak is, hogy közös munkával és a gépek segítségével sokkal többet lehet termelni. Felsorolunk egy-két szövetkezeti tagot, akik meggyőződtek arról, hogyha most magángazdálkodók letiek volna, akkor fele annyi sem lett volna a jövedelmük, mint így a szövetkezetben: Csányi János júliua l-ig ledolgozott 233 munkaegységet. Ezért mint előleget 18.600 Kčs-t vett fel pénzben. Ezenkívül kapott 3 mázsa búzát, 3 mázsa rozsot és 1.5 mázsa árpát. Csikan József tehénetető pedig 346 munkaegységet dolgozott le. Az első félévi elszámolásnál kapott 27.680 koronát, 4.5 mázsa búzát, 4.5 mázsa rozsot és 2 mázsa árpát. Juhász Katalin a kertészetben ledolgozott 123 munkaegységet. Első félévi keresete tehát 9.840 korona, 1.5 mázsa búza, ugyanennyi rozs és 80 kilogramm árpa. Ezekből a példákból is világosan kitűnik, hogy mennyire előnyös a szövetkezeti munka. Hány egyénileg gazdálkodó kisföldmüves kora reggeltől késő estig végzi a nehezebbnél nehezebb munkákat és fele ennyi jövedelme sincs. A tardoskeddí szövetkezeti tagok megmutatták a helyes útat az egyénileg gazdálkodóknak is. Megmutatták, hogy minden egyes becsületes földművesnek a szövetkezetben van a helye, ha becsületes munkával jő jövedelmet akar elérni. A reakció azonban ezekután sem alszik. Most, amikor az a híresztelés, hogy a szövetkezeti tagok nem kapnak gabonát, hamisnak bizonyult, azt híresztelik, hogy az év végén nagy ráfizetések lesznek a szövetkezetben. A szövetkezeti tagoknak azonban meg van a módjuk arra, hogy már előre megcáfolják a reakció susogását. A szövetkezet ugyanis pontos terv szerint dolgozik Minden egyes hónapra tudják hány munkaegységre lesz szükség. Világos előttük, hogy miért terjesztgetnek ilyen hamis híreket a kulákok és a spekulánsok. Tudják azt, hogy a kulákoknak az fáj, hogy ma már a munkásember nem az ő földjeiken robotol éhbérért, hanem sajátmagának dolgozik a szövetkezetben. Ezt különösen Vanya Ambrusnak és spekuláns társainak címezzük. Igen. Nekik az fáj. hogy sajátmaguknak kell aratni földjeiken és nem a szegényemberek dolgoznak rájuk. Ök azok, akik 11-ik részért szokták kiadni az aratást és amíg a munkások szakadásig dolgoztak földjeiken, a kulák urak látogatásképpen kikocsikáztak közibük. Ez azonban egyszersmindenkorra megszűnt. Tudják ezt jól a kulákok s ezért használnak ki minden módot arra, hogy a szövetkezet munkáját hátráltassák. Armai béla járási instruktor, Tardoskedd. Hogyan vásárolhattak a nagybalogi kulákok aratógépet ? A rimaszombati járásnak azokban a községeiben, ahol még nem értették meg a kis- és középparasztok az idők szavát és halgattak a kulákok hazug és alattomos szövetkezetellenes rémhíreire, ez meg is látszik a határ képéről, mert le vannak maradva az aratási munkákkal. Rá kell mutatnunk arra is, hogy az elmaradott községek régebben a feledi járáshoz tartoztak és most nagyon sok munkát adnak a járási pártszervezetnek és az instruktoroknak. Egyes községekben még hiányzik a felvilágosító és meggyőző munka a járási oktatók részéről. Ennek az oka egyrészt az, hogy nincs elegendő oktató az egyes községekben, a másik pedig, hogy vannak községek, ahol a kulákok még olyan fölényben vannak, hogy hatalmukban tartják a falu kis- és középparasztságát. Különösen Uzapanyit és Nagybalog községben volna szükség meggyőző és felvilágosító munkára, ahol bár a kis- és középparasztok túlnyomórésze már rájött arra, hogy közös munkával, gépek segítségével sokkal könnyebb a földet megművelni, még akadnak olyanok, akik egyre hallgatnak a kulákokra. Tehát szükséges lenne, hogy a kulákokat minél előbb eltávolítsák és megakadályozzák őket abban, hogy továbbra is folytassák szövetkezetellenes, romboló munkájukat. A kulák egyik legveszedelmesebb ellensége a dolgozó parasztságnak. Legtöbbször ugyan úgy mutatja, mintha ő is segíteni akarna, belép a szövetkezetbe is. De nem egy szövetkezetben előfordult, hogy a kulákok beférkőztek a kis- és középparasztok közé s úgy mint aze'ött, csak henyélni és parancsolgatni akartak. Eszük ágában sem volt, hogy segítsenek a községnek. Igaz, hogy a legtöbb szövetkezetből már kizárták az ilyen kulákokat és méltó helyet találtak számukra, ahol aztán tovább spekulálhatnak, de nem a dolgozó parasztság rovására. Nagybalogon ia Igy kezdődött a dolog. Természetesen a kulákok nem kaptak részesaratókat. Az pedig már eléggé ismeretes, hogy a kuláknak nincs ínyére a munka. Vájjon, hogy oldották meg a kulákok, hogy ne kelljen dolgozniok? Egyszerűen! Vásároltak aratógépet. A helyi Nemzeti Bizottság elnöke, Jankovics elvtárs, szinte olyan hangon beszél mindezekről, mintha talán valami nagyon jót tettek volna azzal, hogy a kulákoknak engedélyt adtak a gép megvásárlására. A járási pártszervezetnek utána kell nézni a dolgoknak. Nem fordulhat elő az, hogy mikor egyes szövetkezetekben hiányok mutatkoztak az aratásnál, mivel nem vol elegendő arabógép, Nagybalogon éppen a kulákokat juttassák gépekhez. Erre volt eszük a kulák uraknak, de, hogy beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tegyenek, arról már megfeledkeztek. A községházán lévő szégyentáblán valamennyiüknek ott található a nevük. Az elsők között található Kovács Bálint 24 hektáros kulák, aki sem a húsból, sem a tejből, de még csak a tojásból sem teljesítette beadási kötelezettségét. — Mennyivel előbbre lehetnénk már a munkánkkal, — mondja Simkó János gépész, — aki a cséplőgépeik előkészítésével van elfoglalva. — A gépeken már csak az utolsó igazításokat végezzük, úgyhogy már megkezdhetnénk a cséplést. Csak egy baj van, hogy nagyon sok helyen még aratnak A szívem fáj, mikor hallom, hogy az ozsgyáni és a rimaszombati szövetkezetben is már csépelnek. A fiam is írt Szutorról, hogy már megkezdték a cséplést. Hiába, ahol szövetkezet van és közösen hozzálátnak a munkához, sokkal előbbre vannak. Büszkén beszél a fiáról, mert ő a szutori szövetkezet elnöke. Azóta már villanyt is kapott a község. Simkó János úgy hiszi, ha náluk is lenne szövetkezet, akkor ott is megvalósulna, hogy villanyfény mellett olvashatnának, villanymotorral csépelhetnének. Nem csoda, ha Serkén elmaradnak Serkén is sokkal könyebb lehetne a kis- és középparasztok élete, ha megalakulna az EFSz. Igaz, hogy vannak még Serkén is olyanok mint Dudás József tanító, aki nemhogy segítene a felvilágosító munkában, hanem olyan dolgokat követ el, ami igazán nem helyes egy mai tanítótól. Ugyanis az történt, hogy a költségvetés összeállításánál Dudás tanító megfeledkezett arról, hogy dolgozó parasztságunknak is szüksége van könyvekre, de legfőképp a kommunista sajtóra. Ám erre nem számított a költségvetésben. • Amikor Darabos pénzügyi referens megkérdezte, hogy miből fognak könyveket vásárolni, meg az újságot fizetni, ha nem számítottunk rá egy fillért sem. Dudás tanító egyszerűen azzal válaszolt, hogy erre már nem futja a pénzből. Sietett is Dudás tanító megírni egy levelet, amelyben tudtára adja az Uj Szónak is, hogy az állami iskola és a helyi Nemzeti Bizottság részére szüntessék be alap küldését, mivel nem tudják miből fizetni. A levelet még a helyi Nemzeti Bizottság elnöke is aláírta. Ezek után nem is kell sokat gondolkozni azon, hogy miért nincs Serkén EFSz, mert hiszen még a vezetők között is vannak olyanok, akik akadályozzák a falu fejlődéből. MÉRY FERENC Mi, a nagyabonyi CsISz-csoport tagjai, örömmel jelentjük, hogy tervünket túlteljesítettük. Az aratás megkezdése előtt elvállaltuk, hogy 75 hektár gabonát 12 nap alatt learatunk. Kötelezettségvállalásukat nemcsak, hogy teljesítetjük, hanem túl is haladtuk. Ugyanis a 75 hektár gabonát nem 12 nap, hanem 4 tiap alatt learattuk. A többi napokon is szorgalmasan tovább dolgoztunk, úgy, hogy büszkén jelenthetjük, hogy összesen 300 hektáron végeztük el az aratást. Az eredetileg tervezett 12 napból, 6 napot csépeltünk. Munkánkat a CsISz járási bizottsága azzal jutalmazta, hogy 15-én nekünk ítélte a verseny zászlót. A versenyzászló először Kázmér Zsigmond csoportjához került. A másik két ifjúsági csoport is el szerette volna nyerni a vándorzászlót. Német Sándor csoportja például oly nagy lendülettel látott a munkához, hogy három nap múlva már ő volt a vándorzászló tulajdonosa. Amikor az egész aratást befejeztük, a zabon kívül,, ünnepélyesen vonultunk haza a határból. Elől egy traktor ment, rajta kék inges CsISz-tagok, kezükben az aratási koszorúval. Az első traktor után jöttek a többi gépek, majd

1, a végén egy teherautó tele gabonával. Amikor a Nemzeti Bizottság hivatala elé értünk, kis ünnepséget tartottunk, melynek keretében Kántor és Kázmér elvtársak jelentést tettek arról, hogy CsISz-szervezetünk százszázalékosan teljesítette feladatát. Az aratás alatt akadtak olyanok, akik kigúnyolták bennünket. Német Erzsinek például azt mondta az egyik szövetkezeti tag, hogy a fiatalok elveszik tőlük a kenyeret. Német elvtársnő azonban felvilágosította őt, hogy mi fiatalok nem azért dolgozunk, hogy elvegyük az idősebbek elől a kenyeret, hanem éppen ellenkezőleg. Azért dolgozunk minden erőnket latbavetve, hogy a dolgozók asztalára mennél nagyobb darab kenyér kerüljön. KOVÁCS IRÉN, Nagyabony. Kí a kukkokkal a jányokí szövetkezeiből! Márt több mint egy* éve kemény osztályharcot folytat Felsőjányok kisés középparasztsága a régi idők, még ma is basáskodó és spekuláló kulákjai ellen. Éppen egy éve annak, hogy Jányokon megalakították az Egységes Földműves Szövetkezet első típusát és kísérleteket tettek a táblás gazdálkodásra. Természetesen eleinte különösebb eredményeket nem tudtak elérni a jányoki szövetkezeti tagok. Mégis észrevették a különbséget a kollektív munka és az egyéni gazdálkodás között. Ennek köszönhető, hogy az aratás végén a felsőjányoki EFSz 47 taggal és 247 hektár földdel áttért a III. típusra. A szövetkezeti tagok szabad idejükben most ár azon törik fejüket, hogy hogyan tehetnék a termelést hasznosabbá. Konyhakertészetet és juhtenyésztést is kezdtek. Eközben a falu másik végén szintén terveket szőnek. Egyszer a kisszobában a rádió mellett, másszor pedig a kapufélfánál fejüket összedugva tanácskozik a falu kuláksága. Megbeszélik, mit mondott Amerika Hangja és hogy, hogy lehetne ezt felhasználni a még egyénileg gazdálkodó "kis- és középföldművesek . elriasztására a közös gazdálkodástól." Azonban a kulákok törekvései hovatovább, egyre inkább dugába dőlnek. Felsőjányok kis- és középföldművesei sajátmaguk meggyőződtek arról, hogy a szövetkezeti gazdálkodás 60kkal előnyösebb s ezért egyre többen keresik fel a szövetkezet vezetőségét, hogy kitölthessék a belépési ivet. Csakhogy az új tagok felvételénél ébereknek kell lenniök. Megtörtént például az az ese*, hogy a szövetkezet legnagyobb ellensége, a levitézlet felsőjányoki kulákok hírharangja, a régi korcsmáros, — kulák — bekerült a szövetkezetbe. Vájjon miért lépett be? Talán ő is építeni akar? Dehogyis! A kuláknak csak egyetlen célja van, hogy bármilyen módon is zavart keltsen a szövetkezetben és megakadályozza a fejlődését. Kutyából nem lesz szalonna. A kulákból sem lesz soha jó szövetkezeti tag. Nekünk csak becsületes kis- és középtöldmüvesekre van szükségünk, mert csakis velük lehet szocializmust építeni. A kizsákmányolásból már elegünk volt. Nem akarjuk, hogy most a szövetkezetben is legyen valaki, aki bennünket kizsákmányolna. Mi gyűlöljük azokat akik háborút akarnak és akik a régi rendszert akarják visszaállítani Ki tehát a kulákokkal a szövetkezetből! Aki lebeszéli a dolgozó földműveseket arról, hogy belépjenek a szövetkezetbe A nagymegyeri járásban akad bőven kulák és spekuláns, akik mindenáron arra törekednek, hogy kieszeljenek valamit rendszerünk ellen. Bogya községben is találunk ilyeneket. A bogyai kulákok éket akarnak verni az EFSz-ben tömörült kis- és középföldművesek közé. Például Forró Vince 12 hektáros spekuláns arról akarja meggyőzni a «zövetkezeti tagokat, hogy az ő egyéni gazdálkodása még J}lupoáh3z,ôtt az íUt Ozj qi^ájdbcüh LL Ozsgyán község körülbelül 10 kilo- I ségfélét nem termeltek határunkban, méterre fekszik Rimaszombattól. Ez a I mint most. A dohányunk is olyan gyöközség valamikor híres volt várkas- nyörű, hogy nincs pária a besztercetélyáról, melynek falai közül a méltóságos gróf urak irányították az életet, ló pár száz évvel ezelőtt építették a kastélyt és hogy a gróf kisasszonyoknak ne kelljen unatkozniok, egy gyönyörű parkkal is körülvették. Ebben kastélyban gyakran összegyülekeztek Szlovákia nagybirtokosai, hogy eldorbézolják mindazt, amit a környék dolgozói nehéz munkával, éhbérért kitermeltek: Mit törődtek az urak a nagy mulatozások közepette azzal, hogy ispánjaik korbáccsal hajtják a népet a munkára. Ez számukra természetes volt. A szentírást idézgették, amely szerint mindazok, akik ezen a világon szenvednek, a túlvilágon kárpótlást kapnak. De maguk sem hittek ebben. Csak a dolgozók száját akarták ezzel betömni. A gróf urak aligha készülődtek nagy mulatozásuk közepette a túlvilági életre. Ök itt akartak jól élni. Ebben az egyben mi is egyetértünk velük. Mi is a földön akarunk jól élni, csakhogy azzal a különbséggel, hogy mi nem a jobbágyokat és a szegénynépet döntjük rabigába, hanem a gépeket állítjuk szolgálatunkba. Megalakítottuk a III. típusú EFSz-t. Mi közös erővel akarunk többet, jobbat, olcsóbban és kevesebb fáradsággal termelni. Már eddig is meggyőződtünk arról, hogy kollektív munkával csodákat lehet elérni. Soha annyi zöldbányai kerületben. De az aratási sem fejezték be olyan rövid idő alatt Ozsgyán községben, mint az idén. Máskor 4—5 hétig is elaratgattak és az idén pedig 8 nap alatt minden lábonálló gabona eltűnt. Az első gabonaszállítmányt egyenesen a cséplőgép alól a földműves raktárszövetkezetbe küldtük állam iránti kötelességünk teljesítésére. A mi szövetkezetünk úgy működik, hogy rövidesen már a még egyénileg gazdálkodó földművesek is belépnek közibénk. De kulturális téren is mérföldes lépésekkel haladunk előre. A ruipokban vezettük be községünkben a villanyt. A front alatt erősen megrongálódott várkastélyt is újjáépítjük. De ez a kastély most már nem a kiváltságosok javát fogja szolgálni, hanem a dolgozókét. A parkban röplabdapályát építettünk, ahova szabad belépése van minden egyes sportolni vágyó fiatalnak. Igy változik az élet községünkben. Napról napra észrevehetjük életszínvonalunk emelkedését. Lehetetlen, hogy ezt a hatalmas fejlődést az ingadozók ne látnák. Rövidesen még több becsületes dolgozó jön közibénk, az ellenségeinkkel pedig, akik rendszerünk és iobb étetünk ellenfelei, könyörtelenül leszámoliíhk. AGONAS JÁNOS. Ozsgyán mindig előnyösebb, mint a szövetkezeté. Ugy véli, hogy ő többet tud termelni az államnak, mint a szövetkezet. Körülnéztünk tehát Forró Vince úrnál. Sok mindenre rájöttünk. Ai ő „példás", álnok gazdálkodásával népi demokratikus rendszerünk ellen dolgozik. Nézzük csak a tényeket. 800 kilogramm sertéshús beszolgáltatását írtak ki számára. Ö azonban eddig még csak 150 kilogrammot adott be. De a 3000 liter tej beszolgáltatást is csak 30 százalékra teljesítette. Meg aztán az is nagy hiba, hogy Forró úr nem tart annyi állatot, amennyit a földjei után tartania kellene. Tudja ő ezt maga is. És mégis, hogy képzeli azt, hogy ezek után megtudja győzni a dolgozó földműveseket arról, hogy a szövetkezeti termelés nem előnyös. Mi, kis- és középföldművesek, kijelentjük, hogy az ilyen spekuláns megérdemli azt, hogy gazdaságát kezéből kivegyék, mert nem tapasztaltunk nála semmi olyan törekvést, amivel népi demokráciánkat építené, hanem arra van esze. hogy a szövetkezet ellen lázítson. Amikor a becsületes dolgozó földművesek minden erejükkel arra törekednek, hogy többet tudjanak termelni és hogy így országunk dolgozó népe jobb életviszonyok között éljen, akkor Forró úr a rá kivetett és könnyen teljesíthető beszolgáltatási kötelezettségét elszabotálja és másokat is igyekszik rábeszélni arra, hogy szabotáljanak. Forró úr jelenlegi gazdálkodása ezt mutatja és úgylátszik ő ezt az útat helyesnek is tartja. NÉMETH BÉLA, Bogya.