Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-30 / 203. szám, csütörtök

8 UJ szo 1951 augusztus 29 A szlovák nemzeti felkelés a nemzeti és osztály büszkeség forrása Juraj Spitzer Az 1944. évi szlovák nemzeti felkeléssel népünk a soha vissza nem térhet® múlttal együtt elsöpörte a fasizmus és ludákság ideológiáját. A külföldi és hazai ellenség ellen folytatott véres harcban népünk a harcoló és szabadságszerető nemzetek sorába állt, amelyeket a Szovjetunió nemzeteinek világító példája vezet. Acéllá edződött a cseh és szlovák nemzet testvérisége, tovább fejlődtek a csehszlovák munkásmozgalom forradalmi hagyományai. „Testvéri egység a cseh nemzettel, örök barátság és szövetség a Szovjetunióval, a nemzetek békéjének és szabadságának biztosítékával, hűséges és testvéri együttmunkálkodás a népi demokratikus országok népeivel: ez a szlovák nemzeti felkelés parancsa, amely a szlovák népnek megmutatja az előre vezető utat" — írja Široký elvtárs 1949ben a moszkvai Pravdában. A szlovák nemzeti felkelés emlékezetes napjai óta a szlovák dolgozók rendíthetetlenül haladnak ezen az úton a szebb szocialista holnap felé. A szlovák nemzeti felkelés dicsőséges és történelmi jelentőségét semmi tekintetben nem kisebbíti és nem gyengíti annak a burzsoa-nacio nalizmns és a kozmopolitizmus elleni harcnak fényében való taghilása, amelynek hordozói Pártunkban Husák és Novomesky voltak. Sőt eUenkezőleg, lehetővé teszi, hogy még világosabban lássuk népünk hősiességét, Pártunk és legjobb fia Gottwald elvtárs, valamint hűséges munkatársa Široký elvtárs igyekezetének és ténykedésének hatalmas jelentőségét. Husák és Novomesky tudatos kártevő tevékenységének összefüggő láncolata, amelyre bizonyítékok vannak, azt mutatja, hogy Husák és Novomesky, akiknek illegális aktivizálása a Sztálingrád melletti világtörténelmi jelentőségű győzelem után keziúödött, a nemzeti felszabadító mozgalomba mint a szlovák burzsoázia ügynökei kapcsolódtak be, azzal a céllal, hogy kezükbe kerítsék a Párt vezetését, megmentsék a szlovák állam pozícióit Mach fasiszta miniszter irányelvei szerint. Husák és Novomesky céltudatosan szabotálták a nemzeti felszabadító harcnak a munkásosztály céljai szerinti vezetését, szabotálták Gottwald és Široký elvtársak irányelveit, és egész tevékenységük a burzsoázia céljait szolgálta. Husák és Novomesky mint a burzsoázia ügynökei a fasizmus elleni harcban fontos nemzeti egységet úgy fogták fel, mint az osztály ellentétek elmázolását a burzsoáziával való szolidaritás szellemében. Erre a vonalra akarták irányítani a Pártot, és irányították az illegális szerveket: a szlovák nemzeti tanácsot, és a felkelés katonai vezetőségét. A keleti arcvonalon beálló fordulat, a szlovák katonáknak szaporodó áttérése a szovjet partizánok oldalára, a partizáncsoportok megalakulása Szlovákiában arra késztette a szlovák burzsoáziát, hogy gondolkozzon jövőjéről. A volt burzsoá pártok tagjai készek voltak illegálisan dolgozni, ami annyit jelent, hogy mindenesetre biztosítani akarták maguk számára a részvételt a fasizmus elieni illegális harcban Az ellenállás mozgalmának növekedése a népi tömegekben arra kényszerítette a burzsoáziát, amely meg akarta tartani hatalmi helyzetét a háború utáni időkre, hogy aktivizálódjon és részvételével a nemzeti felszabadító mozgalomban, amelynek élén a legjobb hazafiak Alltak, a Kommunista Párt vezetése alatt tömörülve — ne engedje meg a népi tömegeknek igazán nagy forradalmi feladatokat kitűzni és megvalósítani. Igy kezdenek „illegálisan" dolgozni a volt agrárpárt képviselői Ursiny (aki 1938-ban aláirta a ludákokkal kötött zsilinai egyezményt). Lettrich, Josko és mások. Tekintetük London felé fordult. A Tiso-kormány volt minisztere Lichner faki Londonba szökött, az úgynevezett szlovák állam fennállásának első éveiben, hogy a szlovák burzsoázia számára biztosítsa a kilátásokat) 1944 október 6-án rádiógrammon rossz sejtésekkel eltelve kérdi Ursinytől és Lett richtől: „Milyen a polgári párt viszonya a kommunista párthoz? Az együttmunkálkodás a harc tartamára, vagy a háború utáni időkre is meg van-e beszélve?" Lichnernek nem kellett, hogy gondjai legyenek. A Husákkal és Novomeskvvel való együttmunkálkodás már sokkal régebben meg volt beszélve. Ingr tábornok ügynöke — Krátky őrnagy, fedőnévvel Zdena, akit a szlovák nemzeti felkelés előkészületei során, mint ejtőernyőst dobták le Szlovákia területére hírszerző küldetéssel, Golián tábornok segítségére, 1944 július 22-én küldött egyik táviratában, ezt jelenti: „Személyes kapcsolatban vagyok ezekkel a politikai ellenállási csoportokkal... Ursiny és Lettrich az Anna-központ vezetői (Anna a szlovák nemzeti tanács fedőneve. — J. Š. megjegyzése), a volt agrár párt képviselői. Vezetőjük Hodzsa. Mellettük áll a baloldali pártok többsége, a fiatal nemzedék, az értelmiség minden alibista, rezsimiszta, aki élete megmentését a szlovák önállóságban keresi. Politikai programmjuk autonómia (federáció) a Csehszlovák Köztársaság keretében. Együttműködnek a HSLS-vel... Novomesky és Huszák csehszlovák köztársasági programmal (federáció) vagv autonom Szlovákiával. A cseh és szlovák nép viszonya jó. Sajnos ezt nem lehet mondani a baloldali pártok vezető embereiről..." Krátky őrnagy, mint Ingr ügynöke a doígokat természetesen benesl szemszögből értékelte. Nem volt érdeke, hogy a jelentéseket és táviratokat úgy nyújtsa .be, hogy azok az ellenállás népi tömegmozgalmának kifejlesztése szempontjából kedvezően hangozzanak, sőt éppen ellenkezőleg, Ingr azzal a céllal küldte, hogy biztosítsa a csehszlovák burzsoázia pozícióit. Egy német kém a Szlovákiában uralkodó politikai viszonyokról nyújtva be jelentést a szlovák nemzeti felkelésnek hegyekbe való visszavonása után hasonlóképpen látta a dolgokat: „A kegkedvezöbb megoldásnak, amely az összes lehetőségek közül a legkevesebb nehézséget jelentené, az a nézet látszik, amely különösen az értelmiség köreiben van telterjedve — megtartani az önálló Szlovákiát Amerika befolyása alatt..." Az önálló szlovák állam megtartásának kérdésével, amely a burzsoázia uralma alatt lenne és angol-amerikai „védelem" alatt foglalkoztak más csoportok is. A Tiso és társai, e föárulók ellen lefolytatott bírósági tárgyalás során Pavol Vlabo mérnök vallomásában kifejtette, hogy már 1939-ben Sidor lakásán gyűlés volt, amelyen résztvett Čarnogursky és Zat'ko is és tárgyaltak egy középeurópai federáció megalakításának lehetőségeiről. Ebbe a csoportba tartozott Ján Klinovsky mérnök is, aki gyakran utazott Olaszországba és itt összejött Sidorral, akinek nézeteit Novomeskyvel való számos találkozása során tolmácsolta. Husáknak és Novomeskynek azonban a burzsoá politikusok ezen falkájából a legjobban megfelel a nacionalista Mach. Hogy milyen volt a viszony Novomesky és Mach között, ezt világosan megmutatja a fasiszta belügyminiszter vallomása az állambíróság előtt. Mach néhányszor ismételte ezt a nézetét: „Bár a kommunisták ideológiájukat a nemzeti önállóság alapján építik, mégis veszélyesebbek számunkra, mint a londoni tényezők, akik más alapon építenek-" De ez szemmelláthatólag nem vonatkozott Novomeskyre, akivel nagyon jól kijött: Mach-: „A partizánakeiók kiéleződésénél kijelentettem, hogy a német beavatkozás veszélye fenyeget. Kijelentettem, hogy az én igyekezetem az, hogy a németek ne jussanak semmi üriigyhöz, amely közbelépésre késztetné őket, és ebben az értelemben a felkelés korai voltáról beszéltem." i Novomesky: „A körülmények olyanok voltak, hogy Petržalkán már német hadseregek voltak, és nem lehetett tudni mi célból... Elmentem a vádlott úrhoz, és beszélgettünk erről a dologról. Románia éppen akkor kapitulált és én a vádlott úrtól azzal a benyomással mentem el, hogy ez a katonaság Romániába megy. Emlékszem, hogy akkor a vádlott úr azt mondta nekem, hogy az isten szeret minket, mert mindig történik valahol valami és ezzel a figyelem rólunk elfordul. De ez a nyugalom nem tartott tovább, mint 5 napig." Mach: „De nem volt meg az a meggyőződésem, hogy én mindent azért teszek, hogy ne történjen beavatkozás, és hogy erre a németeknek ne legyen komoly ürügyük?" Novomesky: „Ez nem kétséges, a vádlott úr bizonyára nem szívesen fogadta a német hadsereget már Szlovákia érdekei szempontjából sem." És tovább: Mach: „Vájjon nem tudtam-e én, hogy a tanúval való kapcsolatom tulajdonképpen a Kommunista Párttal Viló kapcsolat?" Novomeskv: »FeItételezhette ezt.« Smrek költő, aki közelről ismerte Machot és Novomeskyt is, ígv beszelt kapcsolatukról: »Beniak (az úgvnevezett szlovák állam alatti írószövetség elnöke — J S. megjegvzése) néhánvunkat vacsorára hívott meg. Nem tudtam, hogy ennek valami magasabb célia volt-e, vagy csak barátságos összejövetel volt ez. Eljöttünk hozzá a lakására és körülbelül egv óra múlva megjött Mach is... Ott volt Novomeskv is. Lukáč és még nem tudom kik. Itt egészen nyíltan vitáztunk a politikai helyzetről és rájöttünk arra. hogv evidens dlilog az, hogy Németország elvesztette a háborút... Olyan valami is áíhangzott, hogy mit teszünk akkor, ha az oroszok győznek. Mach azt mondta Novomeskynek, hogy akkor ő átveszi a hatalmat és ezt átadja neki... Ugy emlékszem, hogv Churchillt olyan diplomatának emlegette, aki keresni fogja az utat, hogy Anglia valami kompromisszumot kössön és meglepje a világot. Ebben az értelemben beszélt Mach, és tudom, hogy több vitán vettem részt, amelyeken ez a lehetőség szóba került.« Novomesky és Husák pontosan keresztülvitték ezt a vonalat a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészületei során a burzsoáziával való szolidaritás vonalán: Mach fasiszta miniszter vonalát Novomesky erről maga így beszélt; »Biztos és ezt nem mint személy, hanem mint a Kommunista Párt funkcionáriusa mondom, hogy azokban az időkben, amikor már világos volt hogy Szlovákiában katonai akció valósulhat meg, fékezték a részakciókat... a Kommunista Párt és másrészt a Szlovák Nemzeti Tanács részéről.* Husák és Novomesky a szlovák fasiszta burzsoázia érdekeivel egyetértésben akadályozták a tömeges népi ellenállási mozgalom fejlődését: Irányelveket adtak ki a részakciók fékezéséről, mert sohasem gondoltak a széles tömegek fegyveres fellépésére, amelyektől féltek. A hatalomnak egyik kézből a másikba való fájdalommentes átadásáról álmodoztak. A hatalmat »a Carltonban ezüsttányérokon« akarták átvenni és ennél az alkalomnál a Machhal megbeszélt palotaforradalomnál nem volt szükségük a szlovák népre, amely zavarta »részakcióival (szabotázzsal, partizánháborúval) Husák és Novomesky békés tárgyalását Szlovákiának bekapcsolásáról a középeurópai nemzetek valamilyen federáeiójába, amelyet a háborús uszító Churchill szervezett. A «részakciók« zavarták Szlovákia bekapcsolását a tervezett szovjetellenes, imperialisták által szervezett kapitalista államcsoportba. Ezért nyugalomra volt szükségük. • Siroky elvtárs a fasiszta börtönből meg nem törve és szilárdan 1942 június elején írást juttat ki, amelyben megadja a fasizmus elleni harc formáira és módszereire vonatkozó irányelveket, alkamazva rája a nemzeti felszabadító mozgalom vezetésének marxi-lenini elveit és Gottwald elvtársnak irányelveit, aki azért küldte ki Siroky elvtársat, hogy a Párt illegális munkáját vezesse. Siroky elvtárs ezt írta: »A nemzeti felszabadító harc formáinak és módszereinek (szabotázs, partizánháború stb.) keresztülvitelénél, amelynél be kell állnia az egységes arcvonal aktivizálásának, szem előtt kell tartanunk a távolabbi tervet, hogy ennek a mozgalomnak és ennek a harcnak a szlovák nemzet nemzeti felkelésében kell kicsúcsosodnia. Ennek a szlovák nemzeti felkelésnek, összekötve a nemzeti felszabadító háborúval a harcoló Vörös Hadsereg és a felkelő középeurópai nemzetek oldalán, az a feladata, hogy utolsó halálos csapást mérjen a német imperializmusra.* A Kommunista Párt a fasizmus elleni illegális harca megkezdése óta Gottwald és Siroky elvtársak irányelvei szerint működött. A Párt tagjai és velük együtt az igazi hazafiak szélesen szétágazó illegális mozgalmat készítettek, amelynek támadó harcba kellett kicsúcsosodnia és magával kellett ragadnia a dolgozó nép széles tömegeit, a bel- és külellenség legyőzése érdekében, hogy így segítsen a szovjet hadseregnek, amely a hitleri Németország elleni harc főterhét viselte. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a burzsoa-nacionalisták és az általuk befolyásolt — vagy azt lehet mondani a Benes és Ingr által irányított katonai vezetés óriási távolságban álltak attól, hogy elsajátítsák a felkelés vezetésének forradalmi elveit — amit tulajdonképpen nem is tehettek, mert népellenes célokat követtek. Golian tábornok, akit a felkelő katonaság élére az illegális Szlovák Nemzeti Tanács állított, vakon engedelmeskedett Benes és Ingr parancsainak. Egyetértésben Novomesky koncepciójával, a »részakciók«, a vasúti háiózat elleni támadások, a szabotázsok leállításával kapcsolatban, amelyek a burzsoá-nacionalisták és a kalkuláló burzsoázia akarata ellenére mindjobban fokozódtak, 1944 augusztus közepén Ingrnak a következő rádiógrammjelentést küldötte: > .. az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra partizánjai ellen nagv akció készül, amelyet a németek erőszakolták ki. Tudassa a partizánokkal, hogy egy időre hagyják abba az akciókat.« Golian olyan parancsokat követel, amely megállítja a nép forradalmi aktivitását Látjuk, hogy Golián és Novomesky egv nyelven beszélnek. 1944 augusztusa közepén Szlovákia légköre forradalmi árammal van telítve, a robbanás ott van a levegőben. Fokozódik a szökések száma, a katonák és a civilek tömegesen a hegyekbe mennek, a fennsíkokon partizántüzek égnek, amelyek jelzik a leszállási helyet a szovjet ejtőernyősöknek, akiknek minden éjszakai érkezése forradalmasítja Közép-Szlovákia népét és ami döntő jelentőségű volt a tömeges népi fegyveres mozgalom megindításánál. A katonai parancsnokságról lázas ütemben küldik a táviratokat és az összekötő tiszteket Szlovákia keleti részében két teljesen felfegyverzett hadtest vár. Parancsnokuk, Malár tábornok, akiről Ingr is tudja Londonban, hogy „Berlinben volt, germán barátnak tartják és felesége német". De 1944 augusztus 28-án az ügynökök ezt jelentik Ingrnek: „Malár alávetette tnagát a katona! és politikai központnak". Maiárt azonban jól ismeri Mach is. Az állambíróság előtt így beszél róla: „Én Maiárnak nagyon a figyelmébe ajánlottam, hogy minden tényezőt figyelmeztessen arra, hogy milyen veszélyes volna a korai akció... En Malár tábornokkal nagyon jóban voltam és tudtam, hogy kapcsolatban van azokkal, akik az akciót készítik. Már abban az időben tudtam, hogy az akciónak Szlovákiában csak akkor kell megkezdődnie, amikor a Vörös Hadsereg eléri Krakkót. Erről Maiárral is beszélgettem." Milyen volt a felkelés terve Golián vezérkarában és mit vártak Malártól? A vezérkar és a burzsoa-nacionalisták elképzelési, valamint Mach értesülése szerint, aki nyugodt volt, hogy a felkelés vezetőségében ott van Husák és Novomeský, az akciónak akkor kellett volna megkezdődnie, amikor a szovjethadak északon elérik Krakkót. Maiárnak, a két keleti hadtest parancsnokának ezek szerint fontos feladata volt. Hátulról iránvuló támadással megnyitni a Kárpátok szorosait. Ugyanakkor a hatalmat azonnal kezébe venné a burzsoá-klikk (Lettrich, Ursiny, Josko, Zat'ko, Husák, Novomeský, Horváth), a London által irányított magas fasiszta tisztek csoportjának szilárd támogatása segítségével. A hatalom átvételére minden el volt készítve, egyetértésben a saját erőkkel való felszabadítás titói áruló tervével. Ezért akarták Husák és Novomeský elaltatni népünk fokozódó forradatmias6ágát. Ezért nem ajánlották Husák és Novomeský a röplapokat, a hadseregnek kommunista agitációval való megbontását. A londoni emigráció érdekeit Goliánon keresztül Ingr, a Hodzsa-féle politika érdekeit Lettrich és Ursiny, Mach érdekejt, Novomeský és Husák biztosították. A nemzeteink közti viszonyra vonatkozó burzsoá-nacionalista frázisok fegyvertára el volt készítve arra, hogy Benestó'I és a C6eh burzsoáziától Szlovákia kapitalista kizsákmányolása felújításának háborúutáni feltételei között nagyobb előnyöket erőszakoljon ki. Nem számoltak azonban a döntő erővel. A szlovák dolgozó nép, — két nemzetünk testvériességének harci lelkesedésétől és a népiháború tapasztalt szovjet parancsnokainak jelenlététől felgyújtva, — érzékenyen felfogta igazi vezéreink, Gottwald elvtársnak és hű munkatársának. Široký ejlvtárenak irányítását a Kommunista Párt vezetésével, amelyet az illegális munkások százai képeztek, támadásha ment át, a szovjet és csehszlovák ejtőernyősökkel együtt, akiket a népi harcra a kievi partizánparanc6nokság képezett ki, ahol Gottwald elvtárs megbízásából Slánský elvtárs dolgozott és nevelte katonáit, Ezek távolálltak a burzsoá-nacionalista ügynökök kulisszák mögötti ténykedésétől, de közel álltak a fasizmus által leigázott nép mindennapi gondjaihoz, állandóan és fáradhatatlanul nevelve a Szovjetunió #s Sztálin elvtárs iránti szeretetre, a fasiszta betolakodók és segítőik elleni gyűlöletre*. A sutovi alagútban, a Vrútky—Ružomberok vonalon, a Vrútky—Žilina közti vonalon, a Dubna—

Skala éa Strečno mellett augusztus 24-ike körül felhangzott robbanások képezték a jeladások egyikét. A martini laktanyában lelőtték Ottó néme tábornok kíséretét, a partizánok felszabadították Rózsahegyet, Breznot, a handlovai bányászok abbahagyták a munkát és Zemjanské-Kostolanyba igyekeztek fegyverekért, a partizánok összeölelkeztek a felkelő katonákkal, nem mindig a tisztek örömére. Felkelt Túróc, a Felső-Garam, Felső-Nyitra vidékei Tiso, Mach, Ursiny, Lettrich, Husák és Novomeský akarata ellenére, Ingr és Golián tervei ellenére felkelt Szlovákia. És Keleten? Malár tábornok Bratislavába repült! Tisoval és Machal tanácskozni. Helyettese, Talský ezredes elhagyta a két hadtestet és szintén elrepült. A két hadtest legénysége és a politikai határozottságot nélkülöző tisztikar utasítások nélkül várták a további fejleményeket. A bratislavai rádióban 1944 augusztus 30-án a Tisoval és Machal folytatott hosszú tárgyalások után megszólalt Malár tábornok: „Bajtársak! Idő előtt kezdtetek el, egy lépést 6em tovább, még mindent meg lehet menteni, mire való nekünk a forradalom Bajtársak! Ki bánt minket? Miért nem várunk addig, amíg a dolgok maguktól megérnek és azután egységesei, a körülmények szerint mindannyian egy kötelet fogunk húzni?" Érthető, hogy fgy beszélt, hisz itt más felkelés tört ki, mint amelyről ő tudott, amelyről beszélgetett, Machal tárgyalt és amelyről Machal bensősé* gesen Novomeský beszélt. Körmönfont- beszéde erkölcsromboló hatással járt. A németek megkezdték a keleti hadsereg lefegyverzését. Egyrésze, amelyet becsületes altisztek és tisztek vezettek, átment a hegyekbe a partizánokhoz, másrész« átverekedett a felkelési területre. A Szlovák Nemzeti Felkelést a német hadsereg túlsúlyával körülkerítette. A Szlovák Nemzet' Felkelésben a felkelő védelem belsejében két koncepció állt egymással 6zemben, mint az osztályharc logikus következménye. Az egyik a győzelmes, amely a marxi-lenini elvek szerint igazodott, amelynek célja tömeges népi támadó partizánháború kirobbantása volt,ameJy forradalmasította az üzemek, a falvak és a katonák széles tömegeit, amely egész Szlovákia területét magábafoglalta. Ennek a mozgalomnak gerince volt a Párt, amely az illegalitásba való átmenete óta állandóan eszmeileg és szervezetileg szilárd kádereket nevelt a fasiszmus elleni harcra, éa Gottwald, valamint Široký elvtárs útmutatása alapján, — akik a Kommunista Párt egységes vonalát Vképviselték, — érvényesítette a munkásosztály vezető feüadatát a nemzeti — felszabadító harchan. Ennek a koncepciónak értelmében « nemzeti —> felszabadító mozgalom elválaszthatatlan része volt a hitleri harcvonal ellen harcoló nemzetek egész küzdelmének. Ennek a harcnak az élén a szovjetnép állt és hősi hadserege, amelynek győzelmétől függött a nemzetek felszabad dítása. Igy alakultak ki az SzKP 1941. évi irányelvei szerint a szabotázs és harcicsoportok, amelyek a fasiszta kormány terrorja és a burzsoá-nacionalisták fékező intézkedései ellenére tovább fejlődtek a Párt régi bevált harcosai vezetése alatt. Politikár éa szervezeti fejlődésük, harci fellépésűk szempontjából döntő jelentőségű volt a szovjet partizán-parancsnokok megjövetele. Ez az erő, amelv a népnek fasizmus elleni gyűlölet éből fejlődött ki, döntött a felfegyverzett Szlovák Nemzeti Felkelésről. Az igazság ar

v hogy 1944 augusztusában egész Közép-S-rlovákia területe a partizán egységek ellenőrzése alatt áll, amelyek