Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-24 / 198. szám, péntek

NEM IS VOLT OLY NEHEZ... Ma már többé-kev.'sbbé mindannyiunk alőtt világos, hogy a gazdaságosabb termelés előfeltétele az új normák megteremtése. Sokat beszéltünk már a normaszilárdításról, de nem eleget. Valahogy a nyári rekreációk és a Fesztivál miatt az utolsó hetekben üzemi szervezeteink nem foglalkoztak eléggé a normaszilárdítás kérdésével. Nem népszerűsítik eléggé. Sok üzemi funkcionáriusunk megfeledkezik arról az alaptörvértyről, li.ogy minden akció sikere a tömegek megnyerésétől, aktivizálásától íiigg. Ahol a munkások közös erővel kapcsolódlak be a normafelülvizsgálásába, aiwl az ő saját javaslataikkal segítették a munka jobb menetének megszervezését, ott a norma felülvizsgálása elérte célját. A különféle üzemekben folyó jionnafelül vizsgál á sokról napi sajtónk rendszeresen tájékoztatja ifjúságunkat, sőt több esetben rámutat mind az elért eredményekre, mind a hiányokra. Mégis szükségesnek tartjuk külön az Ifjúsági Szemlében is közölni két munkáslevelező erre Vonatkozó beszámolóját. Tesszük ezt annál is inkább, níert be akarjuk bizonyítani azoknak is, akik eddig még nem írták meg nekünk munkahelyükön és környezetükben szerzett tapasztalataikat, hogy akaratlanul is visxszatartják a szocializmus építését azzal, hogy tapasztalataikat nem adják át az egész ország dolgozóinak. Munkáslevelezöink híradásaikkal az üzemek és munkahelyek igazi életéből való tájékoztatásukkal nagyban segítik dolgozóinkat mind a szakmai, mind a z általános fejlődésben. Mivel A CsISz ipolysági csoport já• ról már rég nem olvastunk az Ifjúsági Szemle hasábjain. Ebből arra következtetünk, hogy az ipolyságiak munkakedve lanyhul, kicsit elbóbiskoltak az ottani elvtársak. És talán még máig is szunnyadoznának, ha két elvtárs nem kezdi meg az ébresztgelés fáradságos, de értékes munkáját. Darida Vilmos elvtárs volt az, aki a CsISz sastini központi iskolájáról visszatérve, hozzálátott a munkához. Diósi László elvtárs is komolyan segílett neki. lgv született meg az a gondolat, hogy a berlini VIT tiszteletére a megnyitás napján színielőadást rendeznek. Sajnos, technikai akadályok miatt csak augusztus 19-éií, a zárás napé azonban az idősebb aktív dolgozók több különböző funkciót is viselnek és munkájuk befejezése után is el vannak foglalva, az ifjúságra ezen a téren is nagyobb felelősség hárul. A Kelet-Szlovákiában fekvő prokovcei gépüzemből Repel Emil elvtárs a normászilárditással kapcsolatban a következőket írja: Nálunk a normaszilárdítás teljes lendülettel halad. Az öntödében például ifjabb Kasičky elvtárssal beszélgettem (aki a legjobb kéziöntő) a norma felülvizsgálásáról és a normaszilárdítás lehetőségeiről Kaickv elvtárs azon véleményének adott kifejezést, hogy az eddigi normákat meg lehet szilárdítani. Sőt azt is megmondta, hogy hogyan. Még mielőtt üzemünkben előkészültünk volna a normák felülvizsgálására — írja tovább Repel elvtárs — többször olvastam erről a párt- és szakszervezeti sajtóban. Ugy, hogy amikor hozzánk is eljöttek a termelés állását felülvizsgálni, mi néhányan már rámutattunk- azokra a hiányokra és hibákra, melyeket, h« eddigi normáinkat megakarjuk szilárdítani, feltétlenül ki kell küszöbölni és el kell távolítani. Most már csak mestereinktől és technikusainktól függ, hogy biztosítsák . az új munkamódszerek előfeltételeit, amelyekkel magasabb termelést érünk el. Most feltétlenül szük.'séges, hogy mestereink és tech-. nikusaink segítsenek a munkásoknak a .szakmai fejlődésben, hogy közös erővel keressük meg a magasabb termelés eléréséhez szükséges lehetőségeket. Az öntődében a normát már 15—20 százalékkal megszilárdítottuk. - riyó József elvtárstól: Ipolyság! ján tudták valóra váltani tervüket és adták elő Szigligeti zenés vígjátékát, a »Liliomfí«-t. A levél további részében írója foglalkozik az előadás Sikerével és megemlíti azoknak a nevét, akiknek része volt az eredmény elérésében. A szerkesztőség csuk .annyit jüz hozzá: Hogv jó lenne, ha arról is beszántolnának az ipolyságiak, hogvan vették ki részüket a békearatásból. Mert a kultúrtevékenvség csak akkor ér valamit, ha >egíti dolgozó népűnk harcát, segít feladatainak megoldásában. Most pedig a legnagyobb

r megoldásra - váró feladat, a békearatás és terménybeszolgáltatás • ... de ez még kevés. Es ez nemcsak az öntődében fontos, hanem a termelés minden ágában. Tudjuk, hogy a termelésnek minden százalékkal való emelése, illetve a norma szilárdítása egyik legsikeresebb fegyverünk a békeharcban. En magam is 35 százalékkal szilárdítottam eddigi normámat — mondotta az egyik legjobb ifjú öntő —, de még többet fogok termelni. Az öntődében hasonlóképpen beszél a többi munkás is. A komáromi kommunális üzemekben is felülvizsgálták az eddigi munkateljesítményeket — írja Gregor Gyula. Nem is volt oly rettenetes nehéz..összehívtuk az üzemi gyűlést. Mivel nagyon jól előkészítettük, mindekivei külön is megbeszéltük, mindenki eljött. A gyűlésen aprólékosan megtárgyaltuk a normaszilárdítás jelentőségét. Az előadóval megmagyaráztatok magunknak, miért is van tulajdonképpen erre szükség. Annyit hallottunk már a normaszilárdításról, hogy végre már tisztában akarunk lenni vele. Amikor az előadó a még egy-két homályos pontot is teljesen érthetően megmagyarázta, Keitnér elvtátaf'az asztalosüzemből, a következőket mondatta: Higyjétek el elvtársak, hogy a mi normáink már tényleg puhák, elévültek. Nem az a fontos, hogy sokat keressünk, hanem hogy a megkeresett pénzért minél többet vásárolhassunk. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha többet, tehát olcsóbban termelünk. A munkások most már megértették, hogv miről van szó és elhatározták, hogy megvizsgálják a normaszilarditási lehetőségeket. A csata azon- . ban még nem volt megnyerve. Előre nem látható nehézségek jöttek közbe. A gyűlés határozata után következő napon közzétették kormányunknak a közellátásrff* vonatkozó intézkedését. A munkások zöme kitért a normaszilárdításra vonatkozó beszélgetések alól. Azt mondogatták?: minek szilárdítsuk a normákat* ha az árak emelkednek. Voltak azonban öntudatos munkások is és pedig nem kevesen, akik megmagyarázták társaiknak, hogy most látszik csak meg igazán a valóságban is, hogy mennyire igaza volt a gyűlésen az előadó elvtársnak, amikor arról beszélt, hogy az elévült régi normák az áremelkedéshez vezetnek. Ök maguk mondták azután, hogy sz a kormányrendelet kell, hogy mozgósítson bennünket a normaszilárdításra, hogy reális béreket biztosíthassunk magunk* nak. Mi funkcionáriusok pedig még intenzívebben megkezdtük a-z agitációt, még pedig éppefl( a munkások által megindított Hányban. Idővel azután kitaír tó agitációs munkánk meghozta az el<6 kívánt sikert. Különféle munkahelyeken megkezdték * norma szilárdítását. Ma már * komáromi Kommunális üzeni asztalosmőhelye 24.9, a kárpitod 5; műhely 10.9, a vegytisztítók pedig 23.1 százalékkal szilárdították eddigi normáikat. A komáromiak is és a prokovcei dolgozók is elvárják azon üzemek ifjúságának erre vonatkozó kedvező válaszát, ahol eddig még nem szilárdították meg » régi, elavult, tehát maradi normákat. Sz. Az alábbi levelet kaptuk Rozs Jó reggelt