Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-23 / 197. szám, csütörtök

4 —— — — 111S20 Egy millió korona bevétellel számolnak rizstermésiik után a garamsallóiak 1951 augusztus 23 A garamsallói EFSz-ben pár nap | múlva befejezik a cséplést. Ha az utóbbi napokban nem esett volna az esö, éppen a tervezett időre végeztek volna a csépléssel. Az esős idő ellenére is nagy a sürgés-forgás Garamsallón, mert a szövetkezeti tagoknak a napokban osztják szét a munkaegységek után a természetbeni jutalmazást. Elérkezett az az idő, hogy most már megmutatják a szövetkezeti tagok a spekuláló kulákoknak, hogy nem úgy van, mint ahogy azt ők híresztelték A szövetkezet irodájában is lázas munka folyik. Az elnök, a könyvelő, a helyi pártszervezet elnöke, a raktáros mind azon dolgoznak, hogy c becsületesen elvégzett munkáért becsületes jutalmazásban is részesüljenek a szövetkezet tagjai. Legjobban Potocky István raktáros van elmerülve a számadásba. Lasan, de pontosan számít. Ügyel mindenre, nehogy hiba csússzék a számításba. Dolgos kezein látszik hogy nemcsak ceruzával dolgozik, hanem ha kell, megfogja a kaszanyelet is. — Valamikor a régi világban, — mondja Potocky — az urak azt mondták volna, hogy buta a paraszt az ilyen dolgokra. A paraszt csak hadd maradjon az eke szarvánál. De mi is megtudjuk csinálni éppenügy, mint akiknek „iskoláik" vannak. Az igaz, hogy nem olyan gyorsan, mint akik mindig azt csinálják, de azért belejövünk, csak fiatalabb volnék, hogy ne kellene pápaszemet használni. De Igy sem cserélnék még a római pápával sem, mert a mi szövetkezetünkben megbecsülnek mindenkit, aki becsületesen dolgozik, legyen az öreg vagy fiatal. Bizony, akik a szövetkezetben jól és állandóan dolgoztak, most megtudják, hogy nem fáradtak hiába. Éhen halni sem fognak, mint ahogy azt a kulákok és a szövetkezet ellenes reakciósok hangoztatták. Ellenkezőleg, majd törhetik a fejüket azok, akik nem törődtek a szövetkezettel. Dolgozni is csak ritkán mentek a szövetkezetbe. Ezeknek a tagoknak azután majd görbén áll a szájuk, ha a természetbeni jutalmazásnál kevés gabonát kapnak, mint például Nagy János is. Január óta csak 46 munkaegységet dolgozott le. Biztosan irigyli majd, hogy Kiiment Kálmán 1363 kilogramm búzát visz haza, neki meg csak 265 kilogramm búzát fognak adni. De nézzük csak a különbséget. Kllment Kálmánnak 234 ledolgozott munkaegysége van, míg Nagynak csak 46. Kiiment Kálmán becsületesen dolgozik a szövetkezetben. Nem is lesz arra gondja, hogy honnan lesz a kenyérnek való, mert már az első félévben kap 1353 kg búzát, 77 kg rozsot és 539 kg árpát. Ugyanakkor a munkaegységeire már idáig kapott 70 korona előleg kitesz 16.380 koronát. Kiiment Kálmán föld nélkül lépett a szövetkezetbe. A múltban nagyon sokat kellett dolgoznia és küzdenie azért, hogy családjával valahogy megtudjon élni. — Dolgozhattam volna a kuláknál annyit, mint az állat, — mondja Kiiment Kálmán, _ de ennyi gabonát sohasem kerestem volna. Jól emlékszem még, mikor a kuláknál arattam tizedikért. Hetekig is elhúzódott az aratás. Azt sem tudtuk, hogy mikor Van reggel vagy este. Látástól-vakulásig dolgoztunk és nagyon jó volt, ha 800 kilogramm gabonát kereshettem. A szövetkezetben meg csak búzából 1353 kilogrammot kaptam, hát még azután 539 kilogramm árpát, no meg majd a kukorica, krumpli és a többi veteményekből is megkapom a munkaegységek után a természetbeni járandóságot. Beszélhetnek akármit a reakciósok, de én nem cserélnék még a legjobb gazdával sem, Lázár Károly is a szövetkezetben dolgozik. Amint az utcán megyünk a szövetkezet elnökével, meglátjuk Lázárt, aki sárral a kezében éppen a falat javítja. A múltkori esőzések leáztatták a vakolatot, — mondja Lázár, — s most éppen arravaló az Idő, hogy megjavítsam. / • Egy kis gondolkodás után elnökhöz fordul. — Igaz-e, János, hogy nem kapjuk meg a fejadagot? Azt beszélték a cséplőgépnél, hogy a szövetkezetben gabonát nem adnak. — Miért nem kapnánk, — feleli az elnök, — aki a szövetkezetben dolgozik, az a munkaegységek után megkapja a természetbeni jutalmazást is. A reakciósok még mindig félre , akarják vezetni a szövetkezet tag- I jait, hogy nem érdemes a szövetke- j zetben dolgozni, hisz gabonát úgy- ' sem adnak. Garamsallón is igy gon- 1 dolták a spekulánsok, akik ugyan tagjai a szövetkezetnek, de alig dolgoznak' a szövetkezetben. Ezeknek aztán fáj az, hogy egyes tagok, akik állandóan a szövetkezetben dolgoznak, mint Lázár Károly is, a ledolgozott munkaegységek után 1229 kilogramm búzát, 70 kilogramm rozsot és 489 kilogramm árpát kap. Tamási Gyula 12 hektárral lépett be a szövetkezetbe. Neki nem az volt a célja, hogy majd közösen, egymást megértve fognak dolgozni a szövetkezet megszilárdításán, hanem mindig azt kereste, hogy hol árthat a közösségnek. Ha a Tamási Gyula gondjaira bízott lovak beszélni tudnának, bizony nem egyszer megkérdezték volna a szövetkezet elnökétől, hogy miért kapjuk mi a pelvát szárazon, árpadara nélkül, amikor olyan jó árpa-termése volt a szövetkezetnek. Bizony, szegény lovak nagyon sokat koplaltak volna, ha el nem csípik Tamást, amikor a minap az abraknak való 50 kilogramm árpadarát a raktárban felvette, elvitte a ló-istállóba, otthagyott belőle vagy 10 kilót, a többit pedig hazavitte. Az emberek aztán csodálkoznak, hogy Tamási lovai mindig soványabbak. Csak arra nem jöttek rá, hogy miért van az, hogy az. EFSz lovai mindig soványabbak. Tamási hízódisznói meg mindig kövérebbek. Ďe olyan szépek, hogy alig találni hozzá hasonlókat a faluban. Hogyne volnának szépek, amikor a lovak részét is megkapták. Hát nem lelketlenség, megvonni az abrakot az állattól, mikor a legnagyobb dologidőben egész nap a gabonával megrakott szekereket húzzák. Hiába, benne van Tamásiban a kulákvér. Az ilyen tagokra aztán nincs szüksége a szövetkezetnek. — Az őszön úgyis megtisztítjuk szövetkezetünket azoktól, akik nem közénk valók, — mondja Molitoris János, a szövetkezet elnöke. — Ügyi s sok baj volt velük a tavasszal is, amikor megbeszéltük, hogy rizst fogaink termelni. Bizony, még azt sem akarták, félve attól, hogy nem lesz elegendő széna. Mert azelőtt a rizsföldeken volt valamirevaló szénatermésük. De most már olyan szép a rizsünk, hogy 10 évi szénatermésből sem utdtunk volna annyi éréket kivenni, mint amennyit majd a rizsből fogunk. Ha az érésnél nem lesznek zavarok, 1 millió korona tiszta haszonra számítunk a rizsből. Ki is mentünk a határba, hogy megnézzük a rizsföldeket. A falutól körülbelül 100 méternyire a patak mentén van az a 14 hektárnyi terület, ahol a rizst termelik. Már meszszriöl zöldéi. A teteje olyan egyenlő, mintha valami nagy kaszával vágták volna egyenlő nagyságúra. A dús kalászok már kezdenek lekonyulni, ami azt jelenti, hogy a rizs szemzik. Olyan szépek a kalászok, hogyha a: ember egyet leszakít, érzi, hogy sí' lyos. Nem egy kalászon megolvastam a szemeket és volt olyan is, amelyikben 180 szem is volt. A barci állami íraktorálíonrs kulákszármazású igazgatója s a volt géptulajdoROS szerelők szabotálják az ál omás munkáját J Amint a rizsföldek közötti csatornák mentén járunk, arra lettem figyelmes, hogy néha akkorát lottyan a viz, mintha valami huncut gyerek kövekkel dobálná. — Ezek a locsanások a fürge halak fickándozásátől erednek. Vannak olyan nagyok is a rizs között, hogy 2—3 kilogrammot is nyomnak. Ez szintén a szövetkezet hasznára válik majd, ha az aratás után a nagyobb halakat kifogják és eladják. Ismeretes, hogy a rizsnek, amint megnő 10 centiméter magasságra, attól az időtől fogva állandóan vízre van szüksége. Ott, ahol nincs közelben valami folyó vagy patak, lehetetlen elgondolni a rizstermelést. De még úgy is költséges, ha a szükséges vizet esetleg motorok segítségével kell a rizsföldekre juttatni. Itt a közelben lévő patakból kapja a vizet, még pedig teljesen költségek nélkül. Természetesen házilag készítettek a patakra egy duzzasztógátat és onnét egy elzáró zsilipet, mely zsilippel aztán szabályozzák a vizet az elosztó csatornába. A zsilip kezelésére csak egy emberre van szükség, aki egyúttal felügyel arra is, hogy a rizs állandóan vízben legyen. A jövő évben már 40 hektáron termelnek rizst a garamsallói szövetkezetben. Azonkívül még 15 hektáron a gyapot termesztését is tervbe vették. A rizzsel is győzelmet aratott a szövetkezet az ellenséges propagandán. Abban az időben, amikor a rizst elvetették, azt mondogatták, a kulákok, hogy kár minden szemért, amit a földbe teszünk. De most már látszik, hogy nem kár, mert minden szem rizs majd a százszorosát adja vissza. A kulákok pedig elkeseredésükben csak ennyit mondanak: Sikerült nekik. MÉRV FERENC A kassai járás földműves szövetkezeteiben állandóan hallani a panaszt, hogy a barci traktorállomás nem ad egyes szövetkezeteknek megfelelő gépeket és ezért késtek meg az aratási és cséplési munkákkal. A Kehnyecre kihelyezett traktoros brigád traktorosaival beszélgettem. — A faluból kerültem a traktorállomásra — mondja Skorván Péter traktorista. — Tagja vagyok a szövetkezetnek ls. Igyekszem traktorommal mindig a legjobb munkát végezni. Az aratás ideje alatt is gondosan kezeltem gépemet, hogy zökkenő nélkül befejezhessük az aratást. Éppen ma vágtam le 9 hektár zabból az utolsó táblát. Csak az állomás vezetősége nem sokat törődik velünk, de még a gépekkel sem. A traktoromat már két éve, hogy nem tudom rendesen zsírozni, mert nincs dekameIitka, enélkül pedig nem lehet a fontos helyeket zsírozni. Nem egyszer jelentettem már Estők igazgatónak, amire ö mindig azt feleli, hogy hát én hol vegyek. Azt hiszem, hogy az állomás vezetőségének kell törődnie azzal, hogy a gépekhez megfelelő alkatrészek is legyenek. Kehnyecről a barci traktorállomásra mentem. Éppen az irodában találtam Estók János Igazgatót, áld a cséplési munkák alatt még a traktorállomáson dolgozik, az\n pedig a kerületi felügyelőségre megy dolgozni. A felvetett hibákra Estők röviden a munkaerő és a szakember hiányra panaszkodik. Arra, hogy a cséplőgépeid több helyen olyan állapotban vannak, hogy naponta többször le kell állni és ezzel hátráltatják a cséplési munkálatokat, azt feleli: — Nincs az éppen úgy ahogy mondják. A reakciósok mindent felhasználnak, hogy rémhíreket terjeszszenek a traktorállomásról. Erre még számtani példát is ad, | hogy a géptulajdonosnak, akitől a gépet a traktorállomás átvette, van nem tudom hány rokona és ismerőA csúzi szövetkezet valóra váltotta terveit Ä csúzi helyi Nemzeti Bizottság augusztus 16-án népgyűlést hívott össze, melyen Trnovszky elvtárs, az EFSz elnöke beszámolt a szövetkezet ^ eredményedről. összesen 760 hektár vetése volt a csúzi szövetkezetnek. A gabona jól fizetett Búzából 59.31 vagon, rozsból 20.57 vagon, árpából 59.52 vagon, zabból pedig- 8.22 vagon termett. Ez annyit jelent, hogy 8 vagon gabonával többet sikerült a csúzi szövetkezeti tagoknak termelniök, mint amennyit terveztek. Ez a szép eredmény a tagok odaadó és lelkiismeretes munkájának köszönhető. Trnovszky elvtárs ezután egy visszapillantást vetett arra az időre, amikor még nem is olyan régen, ez év tavaszán a szövetkezeti tagok a pénzügyi és gazdasági tervet tárgyalták. Ekkor még többen akadtak, akik a terveket csak egyszerűen papírnak tekintették. Most azonban mindenki kézzelfoghatóan láthatja, hogy igenis a tervek valóra váltak. A csúzi szövetkezeti tagok emlékeznek még arra, hogyan nyilatkozott Kocsis Kálmán és Lebó Lajos, amikor a tervek kidolgozása folyt Ezek és még egynéhányan csak mosolyogtak azon, hogy amit a papírra vetettek, az valósággá válik. Bizony a tavalyi átlagos tonnás Jóval alacsonyabb volt mint az idei. Csira községben még sohasem fizetett a gabona áäagosan 19.5 mázsát. Az értekezleten továbbá a munkaegységek kérdése is felvetődött A szövetkezeti tagok gyakran beszélgettek arról, hogy a dohánytermelésben 2—3 munkaegységet Is el lehet érni naponta, más munkahel en pedig nem Trnovszky elvtárs rámutatott, hogy mlcdenütt lehet jól keresni, ha az emberek lelkiismeretesen dolgoznak. Igy van ez a természetbeni jutalmazásnál is. Akadtak olyanok a szövetkezeti tagok között, akik azt a kérdést intézték a vezetőséghez, hogy megkapják-e a fejadagjukat. Az értekezleten Trnovszky elvtárs megmagyarázta, hogy a szövetkezetben nem fejadagokat osztanak, mint azelőtt a kommenciót, hanem mindenki a ledolgozott munkaegységek után részesül természetbeni jutalomban. Ez annyit jelent, hogy minden egyes lelkiismeretesen dolgozó szövetkezeti "tag " nemcsak a fejadagját tudja biztosítani, hanem hogy még több terményt Is kap a szövetkezettől, amit aztán értékesíthet a szabadpiacon. Vegyük* csak például az egyik szövetkezeti tagot, aki családtagjaival együtt a ledolgozott munkaegységek után 25 mázsa búzát és több más terményt kapott. A csúzi szövetkezeti tagok Trnovszky elvtárs szavait jól megfontolták. Meggyőződtek arról, hogy igenis a szövetkezetben érdemes dolgozniok. Tavaly még naponként kellett összehívni taggyűléseket, amelyek néha éjfélig is eltartottak. Ma örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezek a gyűlések nem voltak hiábavalók. Meggyőződött erről Esek József elvtárs is, aki bizony eleinte a kételkedők táborába tartozott. Egy darabig csak figyelt, érdeklődött és a végén a csúzi snövetkezet egyik legjobl, dolgozójává vált Ma mint csoportvezető működik az EFSz-ben. Az értekezlet további folyamán az állattenyésztés kérdését beszélték meg a szövetkezeti tagok. A csúzi szövetkezetnek van 500 szarvasmarhája, 200 sertése, 250 birkája, 1200 csirkéje és 40 pár lova, Ekkora állatállománya azelőtt az egész környéknek együtt véve nem volt. Ma pedig a szövetkezeti tagok már ezzel sem elégszenek meg. Az idén szarvasmarhaállományukat 600-ra akarják emelni. Ezután Skopec elvtárs emelkedett szólásra, aki a helyi Nemzeti Bizottság ügyeivel foglalkozott Skopec elvtárs felkérte a község lakosságát, hogy javaslatokkal, vagy pedig bírálatokkal szóljanak hozzá a község ügyeihez. Rámutatott arra, hogy a csúziak egyik nagyon fontos feladata • az útak és hidak megjavítása, mert bizony ez idő szerint nagyon sok hiányosság van ezen a téren. Az állam 190 ezer korona segélyt nyújtott erre a célra. Természetes, még ennek ellenére is szükség van arra, hogy a lakosság önkéntes brigádmunkával is hozzájáruljon az utak megjavításához. Ezután vita következett, melynek eredménye az lett, hogy a falu lakossága elvállalta az utak megjavítását Az állam segítségét a kő árának fedezésére és a hengerekre fordítja. A vita meghozta az eredményt a tojásbeszolgáltatásban lévő hátramaradás kiküszöbölése terén is. A lakosság határozatot fogadott el, melynek értelmében mindazok, akiknek nagyobb baromfiállományuk van és szabadpiacon is értékesítik a tojást-, tíz százalékkal több tojást szolgáltatnak be. Az értekedet lassan véget ért. Mindenki megelégedéssel ment haza. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a dolgozók értékes ötletekkel járuitak hozzá az értekezlet sikeréhez és ezen keresztül a község ügyes-bajos dolgainak elintézéséhez. GÜRTLER GYULA se, szomszédja, jó barátja (mindezeket számokban is kifejezi), akik alig hogy elő fordul valamilyen kis hiba, mindjárt szétkürtölik, hogy amíg Soszták úré volt a gép, sohasem volt hiba. De mert a traktorállomásé, tehát annak rossznak kell' lenni. Hogy aztán mégis hol a hiba, azt megtudtam a ttaktorállomás dolgozóitól és az udvar képéről. Ha az ember szétnéz egjj kicsit hát borzalmas látvány tárul a szeme elé. A traktorállomás udvara úgy néz ki, mintha bombázás után volna. Itt egy alkatrész hever, amott egy traktor, amelyen csak a gummit kellene megragasztani és máris üzemképes lenne. Az egész úgy néz ki, mint egy ócskavas kereskedő lerakata. A drága alkatrészek az udvaron rozsdásodnak. A cséplőgépek Is, melyekre a legnagyobb szükség volna, ott hevernek megjavitatlanul. Az egyik műhelyben Tóth Imre szerelő a villanymotort próbálja mielőtt üzembe helyeznék és tőle is érdeklődöm, hogy mi az oka annak, hogy így le vannak maradva a gépek javításával. — Igaz, hogy nincs meg az elegendő szakember, amennyire szüksége volna a traktorállomásnak, de így is elvégezhettük volna a gépek javítását ha mindannyian lelkiismeretesen és öntudatos dolgozóhoz illően ráfeküdtünk volna a munkára. A szerelők legnagyob része a négi géptulajdonosok köztll valói. Ezek az emberek nem hogy elősegítenék azt, hogy a gépek jó állapotban kerüljenek az Egységes Földműves Szövetkezetekbe, hanem ahol csak tehetik, hátráltatják a munkát. De még Estók Is, az igazgató, ald egy 25 hektáros kuláknak a fia, a legtöbb hibát ott követte el. hogy nem sokat törődik a traktorállomás problémáival. Jó koDégáival, mint Soszták Mihállyal Is, aki régi géptulajdonos, — négy cséplőgépe volt, — egy húron pendülnek. Sosztákkal együtt dolgozom, — mondja Tóth Imre. — Hányszor mondtam neki is, hogy húzzuk meg egy kicsit, sürgős a cséplés és minden szem gabonáért kár. Sosztákot ez egyáltalán nem érdekelte. A múltkor is, amikor a vilanymotorokat szereltük, fordítva rakta fel a; kábelokat. Ha nem nézek ntána, bizony óriási kár lett volna, mert a vezeték a motorral együtt és talán még az egész cséplő garnitúra Is eléghetett volna. Hogy ez Igy van, azt megerősíti Spisák Ferenc, a traktorállomás kapusa is, aki nagyon jól ismeri a helyzetet és a körülményeket. — Nem egyszer — mondja Spisák Ferenc — olyan alkatrészek tűntek el, amelyekre a legnagyobb szükség lett volna éppen a gépek javításánál. A kapun nem vihették kl. Tehát valahol itt kellett lenni az alkatrészeknek. Meg is találtuk hoszszas keresgélés után olyan helyeken és úgy szétdobálva, hogy az embernek megáll az esze, hogy hogyan is kerülhettek ezek az alkatrészek oda. A barci traktorállomásra beférkőzött volt géptulajdonosok és a kulák származású igazgató így hátráltatják és szabotálják, hogy a szövetkezetek idejében és jól megjavított gépekhez jussanak. Ezen a helyzeten a traktorállomáson sürgősen változtatni kell. A kassai járási pártbizottság tartsa feladatának. hogy eleget téve a CsKP Központi Bizottsága februári ülésén hozott határozatának, a traktorállomást tisztítsa meg az oda befurakodott ellenséges elemektől és erélyes kézzel a legrövidebb diőn belül teremtsen rendet a barci traktorállomáson.