Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-23 / 197. szám, csütörtök

1951 augusztus 23 ff § f AZ ORSZÁG KENYERÉÉRT Nem liiába iparkodtak a bélai szövetkezet tagjai Napról napra egyre ttbb s

zövet- késedelem nélkül beadja minden má- G

aÍ

dos J6zseI 3 hektáros egyénileg gazdálkodó 140%-ra teljesítette beszolgáltatását Napról napra egyre több szövetkezetben és községben végeznek a termésbetakarítás munkáival. Befejeződik a cséplés, és dolgozó parasztságunk számot vethet egész * évi munkájának eredményeivel. Most látszik meg és válik kézzel fogható valósággá, hogy parasztságunk egész éven át milyen munkát végzett. A cséplés eredményei megmutatják, hogy nem volt hiábavaló a jó és idejében végzett talaj előkészítés, a korai vetés, a nemesített vetőmag és a gondos tavaszi növényápolás. Mindez a termésen meglátszik és a föld bőven fizeti vissza a beléje fektetett gondos munkát. A gabonák jól fizetnek, — általában is az utóbbi évek egyik legjobb termését takarítjuk be. Sok azoknak a szövetkezeteknek, állami birtokoknak és egyénileg gazdálkodónak a száma, amelyek olyan termést értek el, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Nem ritkaság a SO—35 mázsás hektáronkénti bfizaés árpatermés sem, de például nagymegyerl állami birtokon egy 16 hektáros tábláról 41 mázsa 42 kilós hektáronkénti búzatermést takarítottak be. A leleszi szövetkezet a tervezett 18 métermázsás hektáronkénti átlagtermés helyett 23 métermázsás átlagtermést ért el. Felsőmeeenzéf terméketlennek mondott földjeiről 15 métermázsás termést takarított be a szövetkezet. Szinte vég nélkül lehetne felsorolni a jobbnál jobb terméseredményeket elérő gazdaságok számát, amelyek rendkívül bő termést takarítottak be. Ez a jó termés csak akkor lesz a miénk, a gazdagon fizető gabonakévék csak akkor válnak dolgozó népünk kenyerévé, ha dolgozó parasztságunk minden mázsa szükségleten felüli gabonát a csépléssel egyidőben a nép raktáraiba szállít. Nem a dolgozó nép érdekét szolgálja annak a dolgozó parasztnak a termése, ald, ha ugyan a legkisebb szem veszteség nélkül takarította ls be termését, de azt megtartja, a beszolgáltatást halogatja és ha Idővel muszájból eleget ls tesz beszolgáltatási kötelezettségének, akkor is csak olyan mértékben, amilyenben éppen muszáj és nem annyit ad be, mint amennyi terméséből kitelne. Az a dolgozó paraszt, ald Uyen formában, csak a törvényes következményektől tartva tesz eleget beszolgáltatási kötelezettségének és csak annyit ad, amennyit éppen csak muszáj, nagyon ls helytelenül cselekszik és önkéntelenül is saját és a dolgozó nép ellenségévé válik. A beszolgáltatás teljesítése nem kényszerű dolog, mint ahogyan azt az ellenség híreszteli és nem ls csak egyszerű kenyérkérdés, hanem annál sokkal több. A beszolgáltatás teljesítése állampolgári kötelesség, az ötéves terv teljesítésének és hazánkban a szocializmus megvalósításának nagyon fontos része. A beszolgáltatás ötéves tervünk legfontosabb feladatai közé tartozik, tehát olyan kötelesség, amelyet dolgozó népünk saját maga tett önmaga kötelességévé, hogy az egész dolgozó nép felemelkedését, az életszínvonal állandó emelkedését valóra válthassuk. Az ellenség hangja beszél abbfil a dolgozó parasztbél, aki nem lát túl saját érdekein és úgy gondolja, hogy minden rendben van, ha annyit termelt, hogy önmaga és családja szükségleteit fedezze. Nem egyszer hallani olyan hangokat, hogy először én, másodszor is én és aztán megint én, és csak aztán jöhet más. No, ugyan keserű lenne a szá>'aíze az ilyen embernek, ha mások is így gondolkoznának és ehhez az elvhez tartanák magukat. Ugyan mit mondana az ilyen földműves, ha a textilgyári munkás ls azt mondaná, hogy addig aztán ne jő.ijön senki sem ruha Igénnyel, míg én ki nem elégítem magamat. Ha így cselekedne a cipőgyári munkás is, vagy a mezőgazdasági gépeket előállító gyárak munkásai is azt mondanák, hogy traktort, meg ekét addig nem gyártunk, míg magunk számára elég biciklit, meg fürdőkádat nem készítettünk. Elképzelhetetlen az Ilyesmi, pedig az „először én" elvén ez valahogy így valósulna meg. A beszolgáltatás teljesítésével dolgozó parasztságunk bizonyságot ad a munkásosztály és az állam iránti hűségéről és szeretetéről. A beadott gabona mennyiségével adja bizonyságát annak, hogy a munkásosztálylyal szövetkezve szívósan harcol a dolgozó nép szabadságáért, eddigi vívmányainkért és boldog jövönkért. Azáltal, hogy parasztságunk eleget tesz a tervszerű beszolgáltatásnak, késedelem nélkül beadja minden mázsa szükségleten felüli gabonát, nem csak, hogy dolgozó népünk folyamatos élelmiszer ellátását tudja biztosítani, hanem Jelentős mértékben hozzájárul az ország iparosításának megvalósításához és ezáltal még több iparcikk gyártását teszi lehetővé. A beszolgáltatás teljesítésével elmélyül a barátság és szövetség munkásosztály és a dolgozó parasztság között. A falu népe biztosítja város dolgozói számára a bőséges élelmiszer eUátást, a város pedig arra törekedik, hogy az Iparcikkekből minden téren kielégítse a falu szükségleteit. Azelőtt a kapitalista rendszerben a dolgozó paraszt nemcsak, hogy ki volt kénye-kedvére szolgáltatva szabad piac haszonleső hiénáinak, hanem sokszor bizony éppen e hiénák kapzsisága, telhetetlensége és lelketlensége következtében, hogy azok az árakat még jobban Ieszorísálc, bárhogy ls akarta, nem tudott termésén túladni. Egyszerűen nem volt, aki megvegye. Ma ez szinte hihetetlennek látszik, pedig hát csak gondoljunk vissza a nem is olyan régi múltra, a harmincas évek elejére, közepére, amikor a dolgozó paraszt termése mellett koplalt és rongyokban járt, egyszerűen annál az oknál fogva, mert nem kellett senkinek sem a búzája. Nem azért nem kellett, mintha nem lett volna, aki megegye a belőle készült kenyeret, hanem azért, mert a városi dolgozónak nem volt miből a kenyeret megvennie. Vagy gondoljunk vissza a még későbbi múltra, a háború alatti és a háború utáni időkre, arra a feketéző időre, amikor a kulák lel ketlen uzsorával szipolyozta a népet egy Ids kenyérnekvalóval. Amikor a gabonával spekuláló kulák szemrebbenés nélkül kért egy mázsa búzáért kétezer koronát. Ez alól, a patikánál ls drágább kenyérár alól a falusi munkás nép, a kisparaszt sem volt kivétel, mert nem termett elég gabonája és rá volt szorulva arra, hogy ha bármilyen drágán ls, de kenyérnek való gabonát vegyen. S miért volt mindez? Azért, mert nem voltak olyan állami készleteink, hogy az ellátást mindenki számára zavartalanul és bőségben biztosíthattuk volna. Ezt a világot kívánja vissza valaki a dolgozó nép közül? A nép dühe sújtana le arra, aki ezután a világ után áhítozna. Pedig az a dolgozó paraszt, aki nem tesz becsületesen eleget beszolgáltatási kötelezettséginek, akaratlanul is az ellenség malmára hajtja a vizet, az uzsorás kulákot segíti az, aki a szükségleten felüli gabonáját nem bocsátja az állam rendelkezésére. Éppen az elmúlt időkben előfordult húsellátási nehézségekből győződhettünk meg arról, hogy az ellenség kitartóan és szívósan támadja és szabotálja közellátásunk, hogy az élelmiszerhiány előidézésével a maga számára búsás hasznot biztosítson. Ezt pedig nem engedjük meg. A felszabadulás óta eltelt hat év alatt igen sokat változott a világ nálunk. Már ez a hat év ls olyan változásokat teremtett a falun, amilyeneket minden más rendszer alatt évszázadokig sem lehetett elérni. A föld és jövedelme azé lett, aki a földet megműveli? a dolgozó paraszté. A legszegényebb földműves is olyan életkörülmények közé került, amilyenről azelőtt még csak álmodni sem mert. Egyszerűen eltűnt az a szó szoros értelmében vett szegény falusi, aki a legnagyobb nélkülözések közepette tengette életét nyáron egy kis zöldségen és egy kis krumplin, télen pedig kukoricakásán és babon és akikből akadt jó egynéhány százezer és millió az országban. Ma nincs nyomorgó és munkanélküli és a kisparaszt nincs rászorulva, hogy egy kis munkáért hajbókoljon a földesúr pecérjei, vagy pedig a kulák előtt. Ezt, adta és még sok más mindent népi demokráciánk a falu dolgozó népének. Ezeket a vívmányokat és szabadságunkat pedig csak úgy tudjuk megtartani és csak akkor tudjuk a még több jót igérő jövőnket megteremteni, ha maradéktalanul teljesítjük a nép állama iránti kötelezettségeinket ls. Dolgozó parasztságunk legfontosabb hazafias kötelezettségének tesz eleget azzal, ha beszolgáltatási kötelezettségének késedelem nélkül és minél nagyobb mértékben eleget tesz és ha a fa!-i legjobbjai az öntudatos dolgozó parasztok százezrei ügyelnek arra, hogy minden mázsa gabona idejében a nép magtáraiba kerüljön. Kevés szó esik mostanában a párkányi járásban lévő bélai IV. típusú EFSz-röl, amely még 1949 márciusában alakult meg és a első szövetkezetek közé tartozik. Megalakulásakor 30 taggal indult 240 hektár földön. Ma már közel 100 tagja van és a szántóföld is a duplájára szaporodott. Min den reményünk megvan arra, hogy hamarosan még többen leszünk. A cséplést már elvégeztük, csupán a vetőmagra meghagyott takarmányfélék cséplése van még hátra. Terméseredményeink várakozáson felüliek. Búzából 29—30, rozsból 20, árpából 23. zabból pedig 18 mázsás hektáronkénti átlagtermést értünk el. Beszolgáltatási kötelezettségünket búzából 160 mázsával, rozsból pedig 100 mázsával teljesítettük túl, az árpabeszolgáltatást pedig 200 százalékra teljesítettük. Ugyanakkor minden egyes szövetkezeti tagnak biztosítottuk az egész évi kenyérszükségletét. • A szövetkezeti tagok a ledolgozott munkaegységek után részesülnek gabonajutalmazásban. A nagyobb családú tagok, akiknél a juttatás nem elég, maximális áron megkapják a szövetkezettől a még hiányzó kenyérgabonát. Nem hiába iparkodott a szövetkezet, nem hiába hangoztatták a tagok, hogy augusztus 18-ra minden körülmények között meg kell lennie a cséplésnek, ez meg is történt. Most már látjuk, nem volt hiábavaló az odaadó munka. Kenyerünk már megvan. Minden egyes szövetkezeti tag még tavasszal kapott egy-egy növendéksertést is, amely a már meglévő kenyér mellé a húst és a zsírt is biztosítja. A munkaegységek után bort is kapunk és az átlagot véve is ez már eddig 70—80 litert jelent minden tagnál. Most látjuk a szövetkezeti munka eredményeit. Az egyénileg gazdálkodók megközelítőleg sem tudtak olyan termést elérni, mint mi és a jövedelmünk is sokkal nagyobb, mint az övéké. SÔTY JÁNOS, Béla VBéla község egyénileg gazdálkodói szintén abba a raktárba szállították gabonájukat, ahová a szövetkezeti tagok. Látták, hogy a szövetkezeti tagok milyen magasan túlteljesítik beszolgáltatási kötelezettségüket, akkor, amikor ők a legnagyobb jóakarat mellett sem tudnák ezt megtenni. A szövetkezeti tagok beszélgetéséből azt is megállapították az egyénileg gazdálkodók, hogy. nekik egész évben nem lesz annyi jövedelmük, mint a szövetkezeti tagoknak már eddig volt. Ezek a kézzelfogható bizonyítékok aztán gondolkodásra késztették több kis- é& középföldművest. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a bélai egyénileg gazdálkodó kis- és középföldművesek közül egy nap alatt 14 család 183 hektár főiddel belépett a szövetkezetbe. Felhagytak az egyéni gazdálkodással, mert látják, hogy a szövetkezet keretén belül kevesebb munkával és többet lehet termelni. A többtermelés pedig annyit jelent, hogy a földműves jövedelme is emelkedik. A község egyénileg gazdálkodói is iparkodnak beadási kötelezettségüket minél magasabb százalékban teljesíteni é6 ebben a versenyben tűnik ki, hogy ki milyen gazda, ki hogyan műveli a földjét. Gajdos József 3 hektáros egyénileg gazdálkodó kisgazda, beadási kötelezettségének 140 százalékban tett eleget. Gajdos Józsefnek 6 mázsa búzát kellett volna beszolgáltatnia, ő pedig ezt a mennyiséget még 4 mázsával megtoldotta. Gajdos József ezekkel a szavakkal adta át a 4 mázsa felesleges búzáját a földműves raktáreZövetkezetnek. „Ezzel a négy mázsa búzával akarok én ís hozzájárulni a szocializmus építéséhez és a béke megvédéséhez". Gajdos József kisgazda nemcsak a gabona beszolgáltatásában, hanem a hús- és tejbeszolgáltatásban is példaképe a bélai kisgazdáknak. v Míg Szűcs József 14 hektáros középgazda siránkozik, hogy nem tudja teljesíteni a beszolgáltatási kötelezettségét, Gajdos József mosolyogva túl is teljesíti. Nézzünk csak jobban a dolgok mélyére. Mi ennek az oka? Látogassuk csak meg mind a két családot egy kicsit. Gajdos József udvarában az első pillanatban megláthatjuk a gondos gazdának a kezenyomát. Az udvaron hemzsegnek a baromfiak, Gajdos József felesége megmutatja az istállójukat, ahol 3 darab gondosan ápolt, tisztán tartott marha kérődzik. Ezek az alapjai annak, hogy a tejbeszolgáltatást teljesíteni tudjuk, — mondja az asszony. Tovább megyünk a sertésól felé, ahol egy anyadisznó van, körülötte gyönyörű 10 malaccal. Ez pedig a sertéshús beszolgáltatásának az alapja, — mondja az asszony. A gyönyörű szép, rózsaszínű bőrű malacok ránk se figyeltek, amint nézegettük őket, hanem tovább is nagy szuszogással élvezték a napsugarak cirógatását. Ezek az állatok szolgáltatják a trágyát a földek feljavítására, amit Gajdos József műtrágyával is szokott pótolni. A gondosan megtrágyázott és megművelt földek aztán meg is hozzák a jutalmat. így tudja Gajdos József túlteljesíteni beszolgáltatási kötelezettségét. Miért nem teljesfti a 14 hektáros Szűos József, a beszolgáltatási kötelezettségét? Ezt könnyű megállapítani, csak egy kicsit be kell tekinteni Szűcs József udvarába. Az életnek itt alig látszik valami nyoma. Szűcs Józsefnek 14 hektár földje van, de sértésólja teljesen üres A tehén istállóban pedig egy sovány tehén szuszog és két gebe ló, ez az összes állatállománya Szűcs Józsefnek. Szűcs Józsefnek meg volt a gazdaságához megfelelő állatállománya, de ezt a kulákok példájára iparkodott elpusztítani. A földjeit sem trágyázni, sem művelni nem tudta az állatállomány hiánya miatt. A 14 hektár föld ezért csak gazt termett, \ az pedig természetes dolog, hogy gazzal a beszolgáltatási kötelezettségének nem tud eleget tenni. Szűcs József kulákoskodi játékával egész országunk dolgozó népe ellen merényletet követett le és saját magát is kiszámíthatatlan veszélynek és a biztos pusztulásnak teszi ki. Ha Szűcs József ezeket a kellemetlenségeket el akarja kerülni, állatállományát sürgősen helyie kell állítanf. Példát kell vennie Gajdos Józseftől, aki bebizonyította, hogy beszolgáltatási kötelezettségének a gondos gazdálkodás mellett nemcsak, hogy eleget lehet tenni, hanem túl is lehet teljesíteni SZARKA ISTVÁN; A nagyabonyi szövetkezet százszázalékon felül eleget tett a község beszolgáltatási kötelezettségének Minden kezdeti hiba és nehézség ellenére is az egyéves nagyabonyi EFSz ebben az évben nagyon jó eredményeket ért el. A cséplés befejeztével a szövetkezet vállalta az egész község beszolgáltatási kötelezettségét, aminek már százszázalékon felül eleget is tett. A közellátásra eddig beadtunk 2650 mázsa búzát, 500 mázsa rozsot, 1600 mázsa árpát, 100 mázsa repcét, 500 mázsa burgonyát és zöldséget, 600 darab baromfit és teljesítettük tej-, tojás-, hús- és zsírbeszoIgálta*ási kötelezettségeinket is. A mult vasárnap osztottuk ki a szövetkezeti tagok között a munkaegységekre járó természetbeni jutalmazást. Előlegképpen 583 mázsa búza került kiosztásra. Bende István 558 kilogrammot, Csiba Lajos 472 kilógrammot, Hodosi Gyula 676 kilógrammot, Knocik István 761 kilogrammot, Márk Károly 742 kilógrammot, Repka Pál 806 kilógrammot, Varga István 1070 kilógramm búzát kapott és még így folytathatnánk a névsort tovább fe. Legközelebb az árpa kiosztására kerül a' 6or. Mindebből világosan látható, hogy az állandóan dolgozó szövetkezeti tagok a havonta folyósított 3—5000 készpénz előlegen kívül nagyon szép gabonajutalmazásban részesülnek. Szövetkezetünk még annyi gabonát tartalékolt, hogy az év végéig ledolgozásra kerülő munkaegységekre is biztosítsa természetbeni jutalmazást és ezenfelül még mindig van annyi gabona, hogy a beszolgáltatási terven felül a szövetkezet még nagyobb mennyiségű gabonát ad be. (Levelezőnktől.) Hogyan lett az ekeli EFSz az első a járásban (Levelezőnktől.) Hogy hogyan lehet egy elmaradt szövetkezetből az első, azt az ekeli EFSz példája fényesen bizonyítja. J£bben a szövetkezetben a tavaszi munkák megkezdése előtt nagyon nyomott volt a hangulat és a tagok nagyon csüggedtek voltak. Hogyisne, hiszen a szövetkezetnek 700 hektár vetésterülete volt, amiből csak cukorrépa 80 hektár, 120 hektár kukorica és a dohány, krumpli, napraforgó és az egyéb kapásnövények is meghaladják az 50 hektárt. A szövetkezetnek pedig csak 32 dolgozó tagja van és ebből az állatok gondozása U munkaerőt lefoglal, úgyhogy a mezei munkákra nem marad csak 21 munkaerő. Ez pedig valóban kevés. Az aratás előtt két héttel összejöttek a járás szövetkezeteinek vezetői, hogy megbeszéljék az aratási és a cséplési munkák versenyét. Ez az értekezlet úgy határozott, hogy a szövetkezetek páros versenyre lépnek egymással. így került- Ekei Örsújfaluval versenybe. Közben az ekeli szövetkezet az egyénileg gazdálkodók között is meg akarta szervezni a közös aratást, de ez az igyekezete nem járt eredménnyel, mivel az egyénileg gazdálkodók hallani sem akartak arról, hogy segítséget nyújtsanak a munkákkal küzködő s. Jvetkezetnek. — Hiúba, — mondotta Göce elvtárs, a szövetkezet elnöke, amikor egy ízben ott jártam — már belefúlunk a munkába. Ez már nagyon sok 21 embernek. r Ekkor aztán váratlan segítség érkezett. Megjelent a védnökséget vállalt komáromi építkezési vállalattól az első brigád. A váratlan segítség felvillanyozta a szövetkezeti tagokat és csak most értették meg, hogy mit is jelent egy szövetkezetnek a védnökséi get vállalt üzemi munkásság. Majd ' újabb és újabb brigádok érkeztek. Segíteni jöttünk — mondták a brigádosok — és mutassátok meg, hogy mit hogyan kel! csinálni és mi kisegítünk benneteket a munkában. , A hangulat a szövetkezetig tagok között lassan megjavult. Itt-ott már elhangzott egy-egy nóta is a fiatalabbak ajkáról. Az aratás megkezdéséig úgy megjavult a helyzet az ekeli szövetkezetben, hogy a tagok a legjobb munkafegyelemmel, vidáman és magabiztosan kezdtek hozzá az aratáshoz. Az aratást csak három önkötözővel kezdték meg, amiből egy gép hamarjában el is romlott, mert nem bírta vágni a kövér búzát. Majd befutottak a privigyei és agy nappal később az aranyosmaróti traktorállomások brigádjai is. Dűltek a rendek az ekeli EFSz búzatábláin. Szaporodtak a gabonakévék tízezrei. Bizony ezekben a napokban nem pihentek a szövetkezet tagiai és mégis az aratás alatt mind gyakrabban csendült fel a jókedvű vidám ének a búzatáblákon. Kása István és Balus Magda traktorosok dala pedig túlharsogta" a traktorok dübörgését is. Mindenki örült a gazdag termésnek és mindenki azon iparko. dott és az volt a cél, hogy az aratás csatájában az ekeli szövetkezetnek győzni kell. Az aratás 10 napra volt tervezve és 9 nap alatt végeztek vele. Ez 'volt az első győzelem. Hátra volt a cséplés. Három gép állott rendelkezésre, de újabb gond volt, hogy honnan lesz hozzájuk ember. Ez a kérdés is megoldódott. Minden hívás nélkül segítségre jöttek az ekeli vasutasok, majd pedig a járási é^ítővállalal dolgezíl. • 'z egyénileg gazdálkodók vedig fogatokkal jöttek segíteni s így a szövetkezet a cséplést is 13 nap alatt elsőnek a komáromi iárásban befejezte. A szövetkezet beszolgáltatási kötelezettségének is néldásan eleget tett. Búzából 160. árpából 220. rozsból 180 és zabból 200 százalékra teljesítette beszolgáltatását. Az ekeli szövetkezet első lett a járásban és a vándorzászlót elnyerte a nagykeszi szövetkezettől. A falu egyénileg gazdálkodói pedig látva a szövetkezet kiváló eredményeit. rögtön csénlés után harmincan beléptek a szövetkezetbe, mintegy 80— 100 hektár földdel. _ Az ekeli szövetkezeti tagok szívós és kitartó munkája győzelmet aratott. A telies győzetem azonban csak őszszel fog megmutatkozni. Mindenesetre Ekelen thúlik, hogy a vándorzászló meddig hirdeti a szövetkezet dicsőségét, mivel a kennércsatával Nagvkeszi és Aranyos még nem adták fel a harcot és mindent elkövetnek, hogy az őszi hónapokra újra megszerezzék a vándorzászlót.