Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)
1951-08-19 / 194. szám, vasárnap
3951 augusztus 19 U J szo Az emberiség büszke lehet a VIT kultúrversenyének művészi teljesítményeire Ünnepélyesen átadták a III. Világifjúsági Találkozó díjait A vietnami néphadsereg sikeres felszabadító harca Augusztus 16-án este a berlini Állami Operában a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, Wilhelm Piecknek és Ottó Grotewohl kormányelnöknek, ' valamint az NDK kormánya tagjainak jelenlétében ünnepélyes keretek között kiosztották a III. Világifjúsági Találkozo díjait. A következő küldöttségeket tüntették ki: A béke és demokrácia díját a Szovjetunió ifjúsági küldöttsége, a munka díját a német ifjúság küldöttsége, a béke és barátság díját a koreai ifjúság küldöttsége, az egység díját a kínai ifjúság küldöttsége, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének díját a lengyel ifjúság küldöttsége, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének díját a csehszlovák ifjúság küldöttsége, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség díját a francia ifjúság küldöttsége, a Nemzetközi Diákszövetség díját az indiai ifjúság küldöttsége, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja elnökének díját az osztrák ifjúsági küldötsége, a német békebizottság elnökének díját a brit Ifjúság küldöttsége, a Szabad Német Ifjúsági Szövetség díját Ausztrália ifjúság: küldöttsége, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség díját az iráni ifjúság küldöttsége, a Német Nőszövetség díját az algíii ifjúság küldöttsége, a Weltjugenď úiság diját a vietnami ifjúság küldöttsége, a StudentenNachrichten újság díját, a brazil ifjúsági küldöttség, a Német Tudományos Akadémia díját a finn ifjúság küldöttsége kapta. A nemzetközi kultúrversenyben, amelyet a VIT keretében tartottak, a tánc- és énekegyüttesek első díjait a Szovjetunió küldöttségének szólistái nyerték el, akik a berlini fesztiválon bebizonyították a Szovjetunió kultúrájának magas színvonalát. E kultúrversenyben jutalmat nyertek a csehszlovák küldöttség együttesei és szószólistái is. A ČKD Sztálingrád énekegyüttese, az államdíj laureátusa, a népi együtteseik kategóriájában a második díjat nyerte. A szólóének kategóriájában Vera Krilová és Vladimír Smíd szólisták második díjat nyertek. A zongorajáték kategóriájában Alena Pokorná és a csellójátékban Ivan Vecstomov második díjat nyertek. Ezenkívül a csehszlovák énekegyüttesek és szólóénekesek, valamint zeneművészek több harmadik díjat és tiszteletbeli elismerést nyertek. Az ünnepi díj-átadás után néhány együttes és szólista előadta programmjának legjobb számait. Az előadást a megjelentek lelkes tapssal jutalmazták. Enrico Berlinguer, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke, ünnepi beszédében többek között ezeket mondotta: „Az összes nemzetek nagyszabású ifjúsági találkozója végéhez közeledik. A Találkozó minden napja újabb és újabb sikereket és eseményeket hoz. E találkozó sikere nagy és fontos hozzájárulás a béke és a nemzetek közötti barátság ügyéhez. Az egyes küldöttségek kultúrelőadásainak színvonala minden várakozást túlszárnyal. A nemzetközi kultúrverseny alkalmat adott oly művészi teljesítmények szemléjére, amelyre az emberiség büszke lehet." A békés alkotó munkával elfoglalt szovjet népnek tartós békére van szüksége az egész világon A News cimü angolnyelvü moszkvai lap „A Szovjetunió fegyveres erőiről" címmel Gavrilov ezredes cikkét közli. A cikk a fegyverkezési verseny híveinek azzal az állításával foglalkozik, amely szerint az USA és Anglia a Szovjetunió fegyveres erőinek „veszélye" miatt „kénytelenek" fegyverkezni. E körök azt állítják, hogy amíg az Egyesült Államok és Anglia a második világháború befejezése után gyorsan szélnek eresztette hadsereregét, söt „lefegyverkezett", addig a Szovjetunió megtartotta a háborús idők fegyveres erőit és továbbra is sokszáz hadosztályt és sokmillió katonát tart fegyverben. E hazug állítások megcáfolására a News cikke ismerteti a tényeket. A Szovjetunióban a háború után a csapatokat gyökeresen és nagymértékben demobilizálták. Ennek során 33 korosztályt leszereltek. Jelenleg a Szovjetunió fegyveres erőinek létszáma a szárazföldi csapatokat, a légierőket és haditengerészetet számítva, körülbelül egyenlő a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámával a második világháború előtt — 1939-ben. Az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erői viszont többszörösen felülmúlják a második világháború előtti létszámot. Az USA, Anglia és Franciaország fegyveres erői, több mint ötmillió emberrel rendelkezve már 1951 elején kétszeresen felülmúlták létszám tekintetében a Szovjetunió fegyveres erőit. Ezt a létszámot azóta is tovább növelték. Truman elnök július 23-án közölte a kongresszussal, hogy az USA már majdnem elérte a fegyveres erők létszámának három és félmillióra emelését. Shinwell, brit hadügyminiszter július 27-én kijelentette, hogy az angol fegyveres erők létszáma megközelíti az egymilliót. Ezek a tények. A News ezután rámutat, hogy a súlyos károkat okozó háború után a szovjetemberek első feladata az elpusztított városok, falvak, ipar, közlekedés és mezőgazdaság helyreállítása volt A háború utáni első ötéves terv végrehajtása során a Szovjetunió nemcsak, hogy elérte ezt hanem több, mint 70 százalékkal túl is haladta az 1940-es ipari termelési szinvonalat. Minden előítéletektől mentes ember számára Az amerikaiak az iráni olajkonfliktust arra használják fel, hogy részt szerezzenek az olajból A szíriai „As-Sark" című lap cikket közöl az angol-iráni olajvitáról. A cikk többi között megállapítja: „Most, amikor az iráni kormány beleegyezett, hogy Amerika közvetítsen az angoliráni konfliktusban, világossá vált, hogy az amerikaiak a Moszadik-kormányt és a konfliktust arra használták fel, hogy részt szerezzenek az Iráni olajból". Teherán tájékozott köreiben — folytatja a lap —, „az a meggyőződés terjedt el, hogy Angliát kényszerítették, egyezzék bele, hogy az amerikai olajtársaságok résztvehessenek az iráni olajkincsek kihasználásában''^ * Stokes, az iráni olajkérdésről tárgyaló angol küldöttség vezetője beszélgetést folytatott Abol Kaszem Kasani iráni muzulmán vezetővel. Az Ettelaat című iráni lap közlése szerint Stokes azt feitegette, hogy az iráni nép nyomoráért a kormány vezetői és a nagybirtokosok a felelősek. Kasani ezt válaszolta: „A nagybirtokosok azért nyomták el a népet, mert maguk mögött érezték az angol ügynökök támogatását. Mindazoknak a személyeknek, akik az iráni dolgozó nép nyakán élősködtek, Anglia és csak Anglia és annak gyarmati politikája volt a támasza. Vezetőink legnagyobb részé — folytatta Kasani — a volt Angol-Iráni Olajtársaság ügynökeinek befolyása alatt állt és ezek az ügynökök behatoltak az ország életének minden területére." Az államosítás kérdésére térve Stokes azt állította, hogy véleménye szerint „ha ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vinnék, az ENSz nem adna helyt Irán érveinek". „Ha az ENSz ugyanolyan cinikus határozatot hozna, mint a hágai nemzetközi bíróság —válaszolta Kasani —, akkor az iráni nép csalódottan elfordulna az ENSz-től. Az államosítási törvényt többévi küzdelem után bocsátották szavazásra és fogadták el. A nép kiharcolja a törvény pontos végrehajtását. A hamburgi kikötő munkásai megtagadták egy hadianyagszállítmány berakását A hamburgi kikötő munkásai kedden sztrájkkal feleltek arra az. utasításra, hogy 250 tonna 21 cm-es gránátot rakjanak a Philomel angol hajóra. Tizennyolc rakodómunkás, akit a feladattal megbíztak, egységesen elhagyta munkahelyét és kijelentette, hogv nem hajlandó résztvenni a háborús előkészületekben. A kikötő igazgatósága ezután rendőri megerősítést kért és szerdán egy másik 17 tagú munkáscsoportot hivatott a berakodás elvégzésére. A csoport tagjai közül tizenketten a rendőrség jelenléte ellenére is megtagadták a hadianvag behajózását. A kikötő igazgatósága erre a jobboldali szakszervezet vezetőinek beleegyezésével azonnali hatállyal elbocsátotta azokat a munkásokat, akik nem voltak hajlandók a gránátokat az angol hajóra rakni. A hamburgi kikötő munkássága nyilatkozatot adott ki, amelyben teljes szolidaritásáról biztosítja azokat a dolgozókat, akik megtagadják a hadianyag szállítmányok ki- és berakását és a legerélyesebben követeli az elbocsátott rakodómunkások haladéktalan visszavételét. világos, hogy ez nem lett volna lelehetséges, ha a munkások és a kolhozparasztok milliói a hadseregből nem térnek vissza az üzemekbe és a földekre. Ma a szovjetnép páratlan méretű békés építést folytat, vízieröműveket, öntözőrendszereket épít a Donon, a Volgán, a Dnyepren, az Amu-Darján. Ez sok tízmilliárd költségvetési kiadást és a szakemberek tömegét követeli. A Szovjetunió ugyanakkor szüntelenül csökkenti a közszükségleti cikkek árait és renkivül nagyméretű lakásépítkezést folytat Ott, ahol a kormány fegyverkezési hajszát folytat, mindez nem lehetséges, ellenkezőleg, elkerülhetetlenül süllyed a néptömegek életszínvonala. Az amerikaiak és angolok ezt saját tapasztalataikból ismerik. A Szovjetunióban — mutat rá a News — nincsenek olyan társadalmi csoportok, vagy rétegek, amelyek számára szükséges, vagy előnyös volna a háború, mint profitforrás. A békés, alkotó munkával elfoglalt szovjetnépnek tartós békére van szüksége az egész világon, Innen a szovjet állam békeszerető külpolitikája.* E tények fényénél alaptalanok azok az állítások, hogy a Szovjetunió fegyveres erői részéről „veszedelem fenyeget", ha csak nem arról van szó, hogy az kiabál, akinek a háza ég. A szovjet állam szívesen fordítaná a hadseregre költött összegeket az életszínvonal még nagyobb emelésére, a tudomány és kultúra további fejlesztősére. A jelenlegi nemzeközi helyzetben azonban a Szovjetuniónak — határai védelmére — fenn kell tartania a reguláris erők feltétlenül szükséges minimumát. Harminc év tapasztalatai tanították meg erre. A szovjetemberek nem vakok. Látják, hogyan épül idegen katonai táma-szponthálózat a Szovjetunió határai közelében, tudnak a nyugati lapokban megjelenő háborús felhívásokról. Lehet-e csodálkozni, hogy ilyen körülmények között azt követelik kormányuktól, gondoskodjék a szovjet határok nyugalmát és biztonságát megvédeni képes fegyveres erőkről? Tekintetbe véve az ország területének és lakosságának méreteit, határainak hatalmas kiterjedését, el kell ismerni, hogy a Szovjet Hadsereg méretei nagyon mérsékeltek. A News ezután emlékeztet a Szovjetuniónak mindazokra az előterjesztéseire, amelyekben állhatatosan és következetesen javasolta a háború utáni időszakban a fegyverzet és a fegyveres erők progresszív, ellenőrizhető csökkentését és az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését. E javaslatok megvalósításának meg van a reáli > lehetősége. Ehhez csak egyre van szükség: együttműködésre irányuló jóakaratra az egyenlőség és a kölcsönösség alapján, lemondásra a diktátum és a fegyveres erővel való fenyegetés politikájáról. Befejezésül a News megállapítja, hogy a tények megcáfolták azt a szovjetellenes rágalmat, amellyel igazolni akarják a népeknek annyi szenvedést okozó és az ú^ 'világháború reális veszélyét létrehozó fegyverkezési versenyt. Tua-Tien délvietnami tartomány 1 déli részében a vietnami néphadsereg egységei július 26-án három ellenséges zászlóaljat pusztítottak el és több mint ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. A vietnami népi hadseregnek ez a második nagy győzelme ez év márciusa óta, amikor kétezer ellenséges katonát tettek tönkre. A francia hadsereg három zászlóalja Észak-Vietnamból Phuvan járásba vonult, 10 kilométernyire a tartomány fővárosától. A vietnami néphadsereg csapatai támadást intéztek a francia gvarmati hadsereg csapatai ellen. Az ellenséges katonák röviddel a támadás kezdete után fejvesztetten menekültek, eldobálták fegyvereiket és sokan közülük a folyóba vetették magukat és megfulladtak. Az ellenség 470 halottat, 390 sebesültet és 90 foglyot vesztett. A néphadsereg egységei augusztus 6-án elpusztították az ellenség megszilárdított állásait Kompionnál, Kontun tartományban, Közép-Vietnam déli részében és az ellenséges csapatokat leverték. Kompion közlekedési csomópont, amelyből az ellenség bármikor támadást intézhetett Kvannai tartomány északi és Kvannan tartomány délnyugati része ellen. Az Albán Népköztársaság külügyminisztériumának tiltakozó jegyzéke a jugoszláv kormányhoz Az Albán Népköztársaság külügyminisztériuma a jugoszláv kormányhoz tiltakozó jegyzéket intézett az albán fennhatósági területek és légitér jugoszláv repülőgépek és fegyveres erpk által történt ismételt megsértese ellen. A jegyzék rámutat arra, hogy jugoszláv repülőgépek öt esetben átrepülték az albán államhatárokat, sőt július 11-én az albán légitérbe kilenc jugoszláv repülőgépből álló csoport hatolt be. A jegyzék szerint további három esetben megsértették az albán fennhatósági területet: július 17-én, 19-én és 23-án jugoszláv repülőgép csoportok 100, sőt 200 méternyire behatoltak albán területre. Július 19-én három jugoszláv katona lépte át az albán határt és gépfegyverrel tüzelt az albán határőrségre, amely a provokációra szintén tüzeléssel .válaszolt és a jugoszláv katonákat jugoszláv területre való visszatérésre kényszerítette. »Az Albán Népköztársaság kormánya ismételten határozottan tiltakokozik a megismétlődő provokációk ellen* — írja befejezésül a jegyzék. Ezeket a provokációkat a fasiszta belgrádi kormány szándékosan követi el és ilyen módszerekkel akar nyugtalanságot kelteni a Balkánon és Európában. Az Albán Népköztársaság kormánva egyben a leghatározottabban követeli, hogy egyszersmindenkorra vessenek véget a katonai tevékenységnek, amelyet az amerikai angol imperialisták ércekében a béke kárára követnek el. h keszoni fegyverszüneti tárgyalásokról A Sinhtia hírügynökség keszoni tudósítójának jelentése szerint a koreai fegyverszüneti tárgyalások 26-ik ülése augusztus 16-án koreai időszámítás szerint 12 órakor kezdődött és 13.20 órakor ért véget. Az Egyesült Nemzetek haderői küldöttségéhek javaslatára az ülésen mindkét fél megegyezett abban, hogy közös albizottságot létesít. Az albizottságban mindkét fél kicseréli nézetét a tárgvalási programm második pontjával kapcsolatban és az albizottság mindkét félnek ajánlatot tesz a mostani holtpont leküzdésére. Mindkét fél két-két küldöttet és két-két kísérőt felöl ki, akik közös albizottságot alkotnak. Az albizottság ülésezésének tartalmára a tárgyalásokat elnapolják mindaddig, míg ez az albizottság előterjeszti ajánlatait, a megtárgyalandó problémákat és határozatait. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek küldöttségének vezetője, Nam Ir tábornok rámutatott arra, hogv jóllehet a másik fél ismételten kijelentette, hogv javaslatát bármikor meg lehet változtatni, a valóságban csökönyösen kitart amellett, hogv S katonai demarkációs vonalat és a demilitarizált övezetet a 38-ik szélességi körtől északra a mi állásainkban jelöljék ki, valamint kitart a kátonai demarkációs vonal kiigazítása mellett, ami a mi állásaink kiigazítását jelenti. Ezzel szemben a mi részünkről azl javasoljuk, hogy a 38-ik szélességi kört állapítsák meg katonai demarkációs vonalként, a demilitarizált öve. zetre szóló javaslatunk, amely ezen a demarkációs vonalon alapul, bármikor megváltoztatható ott, ahol arra szükség van és a helyi földrajzi viszonyok szempontjából észszerű és mindkét fél számára szükséges. Nam Ir tábornok világosan kijelentette, hogy az albizottság tárgyalásai a katonai demarkációs vonal kérdésében csak akkor járhatnak eredményűvel, ha a másik fél elvben feladja igazságtalan és esztelen javaslatát és komolyan mérlegeli a mi igazságos és észszerű javaslatunkat, hogy a 38-ik szélességi kör állapíttassák meg a demilitarizált övezet alapvonalaként. Az albizottság első ülését augusztus 17-én 10 órára tűzték ki. A Szovjetunió javaslatokat terjesztett elő a Japánnal kötendő békeszerződésre Ez év július 20-án, A. Kirk, az USA moszkvai nagykövete és D. Kelly, Nagy-Britannia nagykövete, a Szovjetunió külügyminisztériumához jegyzéket intéztek, amelyben meghívják a szovjetkormányt a Japánnal kötendő békeszerződést tárgyaló konferencián való részvételre. Ezt a konferenciát az USA kormány; 1 San Franciscóban ez év szeptember 4-én hívja össze. Az USA és Nagy-Britannia kormányai nevében a nagykövetek előterjesztették a Japánnal kötesdíf békeszerződés javaslatát is. Augusztus 12-én, a szovjetkormány közölte az USA kormányával, hogy a sanfranciscói konferenciára elküldi küldöttségét és előterjeszti a szovjetkormány javaslatait a Japánnal kötendő békeszerződéssel kapcsolatban. A szovjetkormány továbbá bejejen-i tette, hogy a konferenciára a következő küldötteket jelöli ki: A. A. Gromikot, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettesét, (a küldöttség vezetője), S. Panyuskint, a Szovjetunió USA-beli nagykövetét N G- Zarubint, a Szovjetunió Nagy-Britannia nagykövetét és Golunszkijt. a Szovjetunió külügyminisztériumának tagját. Az amerikai beavatkozók súlyos vereségei Koreában Augusztus 6-a és 10-e között a koreai és kínai önkéntes csapatok több mint 3000 ellenséges katonát öltek meg, illetve ejtettek foglyul. Az ellenséges katonáknak több mint fele amerikai volt. Ezenkívül 22 amerikai repülőgépet lőttek le, vagy tettek harcképtelenné. Az arcvonalakon továbbá 9 ellenséges páncélkocsit és hat teherautót pusztítottak el. Ez öt nap alatt amerikai és liszin-mani csapatok sorozatos támadásokat követtek el Riuncson, Kumhva és Kvancson körzeteiben a nyugati fronton, valamint a keleti front egyes szakaszain. Az ellenséges csapatok, amelyeket tankok és tüzérség támogattak, naponta több mint tíz támadást intéztek a néphadsereg állásai ellen a keleti fronton. A néphadsereg és a kínai önkéntesek csapatai az ellenség összes támadásait visszaverték és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Atiguszius 10-én a néphadsereg egységei visszaverték a koreai néphadsereg és a kínai öpkéntesek Riuncsontól északra fekvő állásai elleni dühödt támadásokat, ameíyeket két li-szin-maní zászlóalj vezetett Több mint 210 li-szin-mani katonát megöltek, vagy megsebesítettek. Az amerikai csapatok v támadásait Kumhvától kéjeire is visszaverték. Az e'lenség e harcokban több mint száz katonát vesztett.