Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-19 / 194. szám, vasárnap

3951 augusztus 19 U J szo Az emberiség büszke lehet a VIT kultúrversenyének művészi teljesítményeire Ünnepélyesen átadták a III. Világifjúsági Találkozó díjait A vietnami néphadsereg sikeres felszabadító harca Augusztus 16-án este a berlini Álla­mi Operában a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, Wilhelm Piecknek és Ottó Grotewohl kormány­elnöknek, ' valamint az NDK kormánya tagjainak jelenlétében ünnepélyes ke­retek között kiosztották a III. Világ­ifjúsági Találkozo díjait. A következő küldöttségeket tüntették ki: A béke és demokrácia díját a Szov­jetunió ifjúsági küldöttsége, a munka díját a német ifjúság küldöttsége, a béke és barátság díját a koreai ifjúság küldöttsége, az egység díját a kínai ifjúság küldöttsége, a Német Demo­kratikus Köztársaság elnökének díját a lengyel ifjúság küldöttsége, a Német Demokratikus Köztársaság miniszter­elnökének díját a csehszlovák ifjúság küldöttsége, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség díját a francia ifjúság küldöttsége, a Nemzetközi Diákszö­vetség díját az indiai ifjúság küldött­sége, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja elnökének díját az osztrák ifjúsági küldötsége, a német békebizottság elnökének díját a brit Ifjúság küldöttsége, a Szabad Német Ifjúsági Szövetség díját Ausztrália ifjúság: küldöttsége, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség díját az iráni ifjúság küldöttsége, a Német Nőszö­vetség díját az algíii ifjúság küldött­sége, a Weltjugenď úiság diját a viet­nami ifjúság küldöttsége, a Studenten­Nachrichten újság díját, a brazil ifjú­sági küldöttség, a Német Tudományos Akadémia díját a finn ifjúság küldött­sége kapta. A nemzetközi kultúrversenyben, amelyet a VIT keretében tartottak, a tánc- és énekegyüttesek első díjait a Szovjetunió küldöttségének szólistái nyerték el, akik a berlini fesztiválon bebizonyították a Szovjetunió kultúrá­jának magas színvonalát. E kultúr­versenyben jutalmat nyertek a cseh­szlovák küldöttség együttesei és szó­szólistái is. A ČKD Sztálingrád ének­együttese, az államdíj laureátusa, a népi együtteseik kategóriájában a má­sodik díjat nyerte. A szólóének kate­góriájában Vera Krilová és Vladimír Smíd szólisták második díjat nyertek. A zongorajáték kategóriájában Alena Pokorná és a csellójátékban Ivan Vecs­tomov második díjat nyertek. Ezen­kívül a csehszlovák énekegyüttesek és szólóénekesek, valamint zeneművé­szek több harmadik díjat és tisztelet­beli elismerést nyertek. Az ünnepi díj-átadás után néhány együttes és szólista előadta programm­jának legjobb számait. Az előadást a megjelentek lelkes tapssal jutalmaz­ták. Enrico Berlinguer, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke, ünne­pi beszédében többek között ezeket mondotta: „Az összes nemzetek nagyszabású ifjúsági találkozója végéhez közeledik. A Találkozó minden napja újabb és újabb sikereket és eseményeket hoz. E találkozó sikere nagy és fontos hoz­zájárulás a béke és a nemzetek közötti barátság ügyéhez. Az egyes küldött­ségek kultúrelőadásainak színvonala minden várakozást túlszárnyal. A nem­zetközi kultúrverseny alkalmat adott oly művészi teljesítmények szemléjére, amelyre az emberiség büszke lehet." A békés alkotó munkával elfoglalt szovjet népnek tartós békére van szüksége az egész világon A News cimü angolnyelvü moszk­vai lap „A Szovjetunió fegyveres erőiről" címmel Gavrilov ezredes cikkét közli. A cikk a fegyverke­zési verseny híveinek azzal az állí­tásával foglalkozik, amely szerint az USA és Anglia a Szovjetunió fegyveres erőinek „veszélye" miatt „kénytelenek" fegyverkezni. E kö­rök azt állítják, hogy amíg az Egyesült Államok és Anglia a má­sodik világháború befejezése után gyorsan szélnek eresztette hadsere­regét, söt „lefegyverkezett", addig a Szovjetunió megtartotta a hábo­rús idők fegyveres erőit és tovább­ra is sokszáz hadosztályt és sok­millió katonát tart fegyverben. E hazug állítások megcáfolására a News cikke ismerteti a tényeket. A Szovjetunióban a háború után a csapatokat gyökeresen és nagy­mértékben demobilizálták. Ennek során 33 korosztályt leszereltek. Jelenleg a Szovjetunió fegyveres erőinek létszáma a szárazföldi csa­patokat, a légierőket és haditenge­részetet számítva, körülbelül egyen­lő a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámával a második világháború előtt — 1939-ben. Az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erői viszont többszörö­sen felülmúlják a második világ­háború előtti létszámot. Az USA, Anglia és Franciaország fegyveres erői, több mint ötmillió emberrel rendelkezve már 1951 ele­jén kétszeresen felülmúlták létszám tekintetében a Szovjetunió fegyve­res erőit. Ezt a létszámot azóta is tovább növelték. Truman elnök jú­lius 23-án közölte a kongresszussal, hogy az USA már majdnem elérte a fegyveres erők létszámának há­rom és félmillióra emelését. Shin­well, brit hadügyminiszter július 27-én kijelentette, hogy az angol fegyveres erők létszáma megköze­líti az egymilliót. Ezek a tények. A News ezután rámutat, hogy a súlyos károkat okozó háború után a szovjetemberek első feladata az elpusztított városok, falvak, ipar, közlekedés és mezőgazdaság hely­reállítása volt A háború utáni el­ső ötéves terv végrehajtása során a Szovjetunió nemcsak, hogy elérte ezt hanem több, mint 70 százalék­kal túl is haladta az 1940-es ipari termelési szinvonalat. Minden elő­ítéletektől mentes ember számára Az amerikaiak az iráni olajkonfliktust arra használják fel, hogy részt szerezzenek az olajból A szíriai „As-Sark" című lap cik­ket közöl az angol-iráni olajvitáról. A cikk többi között megállapítja: „Most, amikor az iráni kormány beleegyezett, hogy Amerika közvetítsen az angol­iráni konfliktusban, világossá vált, hogy az amerikaiak a Moszadik-kor­mányt és a konfliktust arra használ­ták fel, hogy részt szerezzenek az Iráni olajból". Teherán tájékozott köreiben — foly­tatja a lap —, „az a meggyőződés terjedt el, hogy Angliát kényszerítet­ték, egyezzék bele, hogy az amerikai olajtársaságok résztvehessenek az irá­ni olajkincsek kihasználásában''^ * Stokes, az iráni olajkérdésről tár­gyaló angol küldöttség vezetője be­szélgetést folytatott Abol Kaszem Ka­sani iráni muzulmán vezetővel. Az Ettelaat című iráni lap közlése sze­rint Stokes azt feitegette, hogy az iráni nép nyomoráért a kormány veze­tői és a nagybirtokosok a felelősek. Kasani ezt válaszolta: „A nagybirtoko­sok azért nyomták el a népet, mert maguk mögött érezték az angol ügy­nökök támogatását. Mindazoknak a személyeknek, akik az iráni dolgozó nép nyakán élős­ködtek, Anglia és csak Anglia és annak gyarmati politikája volt a támasza. Vezetőink legnagyobb részé — foly­tatta Kasani — a volt Angol-Iráni Olajtársaság ügynökeinek befolyása alatt állt és ezek az ügynökök behatol­tak az ország életének minden terüle­tére." Az államosítás kérdésére térve Sto­kes azt állította, hogy véleménye sze­rint „ha ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vinnék, az ENSz nem adna helyt Irán érveinek". „Ha az ENSz ugyanolyan cinikus határozatot hozna, mint a hágai nem­zetközi bíróság —válaszolta Kasani —, akkor az iráni nép csalódottan el­fordulna az ENSz-től. Az államosítási törvényt többévi küzdelem után bo­csátották szavazásra és fogadták el. A nép kiharcolja a törvény pontos vég­rehajtását. A hamburgi kikötő munkásai megtagadták egy hadianyagszállítmány berakását A hamburgi kikötő munkásai ked­den sztrájkkal feleltek arra az. uta­sításra, hogy 250 tonna 21 cm-es grá­nátot rakjanak a Philomel angol ha­jóra. Tizennyolc rakodómunkás, akit a feladattal megbíztak, egységesen el­hagyta munkahelyét és kijelentette, hogv nem hajlandó résztvenni a há­borús előkészületekben. A kikötő igazgatósága ezután rend­őri megerősítést kért és szerdán egy másik 17 tagú munkáscsoportot hiva­tott a berakodás elvégzésére. A csoport tagjai közül tizenketten a rendőrség jelenléte ellenére is meg­tagadták a hadianvag behajózását. A kikötő igazgatósága erre a jobbol­dali szakszervezet vezetőinek bele­egyezésével azonnali hatállyal el­bocsátotta azokat a munkásokat, akik nem voltak hajlandók a gránátokat az angol hajóra rakni. A hamburgi kikötő munkássága nyi­latkozatot adott ki, amelyben teljes szolidaritásáról biztosítja azokat a dolgozókat, akik megtagadják a hadi­anyag szállítmányok ki- és berakását és a legerélyesebben követeli az el­bocsátott rakodómunkások haladékta­lan visszavételét. világos, hogy ez nem lett volna le­lehetséges, ha a munkások és a kol­hozparasztok milliói a hadseregből nem térnek vissza az üzemekbe és a földekre. Ma a szovjetnép páratlan méretű békés építést folytat, vízierömű­veket, öntözőrendszereket épít a Donon, a Volgán, a Dnyepren, az Amu-Darján. Ez sok tízmilliárd költségvetési kiadást és a szakemberek tömegét követeli. A Szovjetunió ugyanak­kor szüntelenül csökkenti a köz­szükségleti cikkek árait és renkivül nagyméretű lakásépítkezést folytat Ott, ahol a kormány fegyverkezési hajszát folytat, mindez nem lehet­séges, ellenkezőleg, elkerülhetetlenül süllyed a néptömegek életszínvo­nala. Az amerikaiak és angolok ezt saját tapasztalataikból ismerik. A Szovjetunióban — mutat rá a News — nincsenek olyan társadal­mi csoportok, vagy rétegek, ame­lyek számára szükséges, vagy elő­nyös volna a háború, mint profit­forrás. A békés, alkotó munkával elfoglalt szovjetnépnek tartós béké­re van szüksége az egész világon, Innen a szovjet állam békeszerető külpolitikája.* E tények fényénél alaptalanok azok az állítások, hogy a Szovjet­unió fegyveres erői részéről „ve­szedelem fenyeget", ha csak nem arról van szó, hogy az kiabál, aki­nek a háza ég. A szovjet állam szí­vesen fordítaná a hadseregre köl­tött összegeket az életszínvonal még nagyobb emelésére, a tudo­mány és kultúra további fejlesztő­sére. A jelenlegi nemzeközi helyzet­ben azonban a Szovjetuniónak — határai védelmére — fenn kell tar­tania a reguláris erők feltétlenül szükséges minimumát. Harminc év tapasztalatai tanították meg erre. A szovjetemberek nem vakok. Látják, hogyan épül idegen kato­nai táma-szponthálózat a Szovjet­unió határai közelében, tudnak a nyugati lapokban megjelenő há­borús felhívásokról. Lehet-e csodálkozni, hogy ilyen körülmények között azt követelik kormányuktól, gondoskodjék a szovjet határok nyugalmát és biz­tonságát megvédeni képes fegyve­res erőkről? Tekintetbe véve az or­szág területének és lakosságának méreteit, határainak hatalmas ki­terjedését, el kell ismerni, hogy a Szovjet Hadsereg méretei nagyon mérsékeltek. A News ezután emlékeztet a Szovjetuniónak mindazokra az elő­terjesztéseire, amelyekben állhata­tosan és következetesen javasolta a háború utáni időszakban a fegyver­zet és a fegyveres erők progresszív, ellenőrizhető csökkentését és az öt nagyhatalom közötti békeegyez­mény megkötését. E javaslatok megvalósításának meg van a reáli > lehetősége. Ehhez csak egyre van szükség: együttműködésre irányuló jóakaratra az egyenlőség és a kölcsönösség alapján, lemondásra a diktátum és a fegyveres erővel való fenyegetés politikájáról. Befejezésül a News megállapítja, hogy a tények megcáfolták azt a szovjetellenes rágalmat, amellyel igazolni akarják a népeknek annyi szenvedést okozó és az ú^ 'világhá­ború reális veszélyét létrehozó fegy­verkezési versenyt. Tua-Tien délvietnami tartomány 1 déli részében a vietnami néphadsereg egységei július 26-án három ellensé­ges zászlóaljat pusztítottak el és több mint ezer ellenséges katonát tet­tek harcképtelenné. A vietnami népi hadseregnek ez a második nagy győ­zelme ez év márciusa óta, amikor két­ezer ellenséges katonát tettek tönkre. A francia hadsereg három zászlóal­ja Észak-Vietnamból Phuvan járásba vonult, 10 kilométernyire a tarto­mány fővárosától. A vietnami nép­hadsereg csapatai támadást intéztek a francia gvarmati hadsereg csapatai ellen. Az ellenséges katonák rövid­del a támadás kezdete után fejvesz­tetten menekültek, eldobálták fegyve­reiket és sokan közülük a folyóba ve­tették magukat és megfulladtak. Az ellenség 470 halottat, 390 sebesültet és 90 foglyot vesztett. A néphadsereg egységei augusztus 6-án elpusztították az ellenség meg­szilárdított állásait Kompionnál, Kon­tun tartományban, Közép-Vietnam dé­li részében és az ellenséges csapato­kat leverték. Kompion közlekedési csomópont, amelyből az ellenség bármikor támadást intézhetett Kvan­nai tartomány északi és Kvannan tartomány délnyugati része ellen. Az Albán Népköztársaság külügyminisztériumának tiltakozó jegyzéke a jugoszláv kormányhoz Az Albán Népköztársaság külügy­minisztériuma a jugoszláv kormány­hoz tiltakozó jegyzéket intézett az al­bán fennhatósági területek és légitér jugoszláv repülőgépek és fegyveres erpk által történt ismételt megsérte­se ellen. A jegyzék rámutat arra, hogy ju­goszláv repülőgépek öt esetben át­repülték az albán államhatárokat, sőt július 11-én az albán légitérbe ki­lenc jugoszláv repülőgépből álló cso­port hatolt be. A jegyzék szerint további három esetben megsértették az albán fenn­hatósági területet: július 17-én, 19-én és 23-án jugoszláv repülőgép csopor­tok 100, sőt 200 méternyire behatol­tak albán területre. Július 19-én há­rom jugoszláv katona lépte át az al­bán határt és gépfegyverrel tüzelt az albán határőrségre, amely a provoká­cióra szintén tüzeléssel .válaszolt és a jugoszláv katonákat jugoszláv te­rületre való visszatérésre kényszerí­tette. »Az Albán Népköztársaság kormá­nya ismételten határozottan tiltako­kozik a megismétlődő provokációk el­len* — írja befejezésül a jegyzék. Ezeket a provokációkat a fasiszta bel­grádi kormány szándékosan követi el és ilyen módszerekkel akar nyugta­lanságot kelteni a Balkánon és Eu­rópában. Az Albán Népköztársaság kormánva egyben a leghatározottab­ban követeli, hogy egyszersminden­korra vessenek véget a katonai tevé­kenységnek, amelyet az amerikai an­gol imperialisták ércekében a béke kárára követnek el. h keszoni fegyverszüneti tárgyalásokról A Sinhtia hírügynökség keszoni tu­dósítójának jelentése szerint a ko­reai fegyverszüneti tárgyalások 26-ik ülése augusztus 16-án koreai időszá­mítás szerint 12 órakor kezdődött és 13.20 órakor ért véget. Az Egyesült Nemzetek haderői kül­döttségéhek javaslatára az ülésen mindkét fél megegyezett abban, hogy közös albizottságot létesít. Az albi­zottságban mindkét fél kicseréli néze­tét a tárgvalási programm második pontjával kapcsolatban és az albizott­ság mindkét félnek ajánlatot tesz a mostani holtpont leküzdésére. Mind­két fél két-két küldöttet és két-két kí­sérőt felöl ki, akik közös albizottsá­got alkotnak. Az albizottság ülésezé­sének tartalmára a tárgyalásokat el­napolják mindaddig, míg ez az albi­zottság előterjeszti ajánlatait, a meg­tárgyalandó problémákat és határo­zatait. A koreai néphadsereg és a kínai né­pi önkéntesek küldöttségének vezető­je, Nam Ir tábornok rámutatott arra, hogv jóllehet a másik fél ismételten kijelentette, hogv javaslatát bármikor meg lehet változtatni, a valóságban csökönyösen kitart amellett, hogv S katonai demarkációs vonalat és a de­militarizált övezetet a 38-ik széles­ségi körtől északra a mi állásainkban jelöljék ki, valamint kitart a kátonai demarkációs vonal kiigazítása mellett, ami a mi állásaink kiigazítását jelen­ti. Ezzel szemben a mi részünkről azl javasoljuk, hogy a 38-ik szélességi kört állapítsák meg katonai demarká­ciós vonalként, a demilitarizált öve­. zetre szóló javaslatunk, amely ezen a demarkációs vonalon alapul, bár­mikor megváltoztatható ott, ahol ar­ra szükség van és a helyi földrajzi vi­szonyok szempontjából észszerű és mindkét fél számára szükséges. Nam Ir tábornok világosan kijelen­tette, hogy az albizottság tárgyalásai a katonai demarkációs vonal kérdésé­ben csak akkor járhatnak eredmény­űvel, ha a másik fél elvben feladja igazságtalan és esztelen javaslatát és komolyan mérlegeli a mi igazságos és észszerű javaslatunkat, hogy a 38-ik szélességi kör állapíttassák meg a demilitarizált övezet alapvonalaként. Az albizottság első ülését augusz­tus 17-én 10 órára tűzték ki. A Szovjetunió javaslatokat terjesztett elő a Japánnal kötendő békeszerződésre Ez év július 20-án, A. Kirk, az USA moszkvai nagykövete és D. Kelly, Nagy-Britannia nagykövete, a Szovjet­unió külügyminisztériumához jegyzé­ket intéztek, amelyben meghívják a szovjetkormányt a Japánnal kötendő békeszerződést tárgyaló konferencián való részvételre. Ezt a konferenciát az USA kormány; 1 San Franciscóban ez év szeptember 4-én hívja össze. Az USA és Nagy-Britannia kormányai ne­vében a nagykövetek előterjesztették a Japánnal kötesdíf békeszerződés ja­vaslatát is. Augusztus 12-én, a szovjetkormány közölte az USA kormányával, hogy a sanfranciscói konferenciára elküldi küldöttségét és előterjeszti a szovjet­kormány javaslatait a Japánnal köten­dő békeszerződéssel kapcsolatban. A szovjetkormány továbbá bejejen-i tette, hogy a konferenciára a követke­ző küldötteket jelöli ki: A. A. Gromi­kot, a Szovjetunió külügyminiszter­helyettesét, (a küldöttség vezetője), S. Panyuskint, a Szovjetunió USA-beli nagykövetét N G- Zarubint, a Szov­jetunió Nagy-Britannia nagykövetét és Golunszkijt. a Szovjetunió külügy­minisztériumának tagját. Az amerikai beavatkozók súlyos vereségei Koreában Augusztus 6-a és 10-e között a ko­reai és kínai önkéntes csapatok több mint 3000 ellenséges katonát öltek meg, illetve ejtettek foglyul. Az ellen­séges katonáknak több mint fele ame­rikai volt. Ezenkívül 22 amerikai repü­lőgépet lőttek le, vagy tettek harc­képtelenné. Az arcvonalakon továbbá 9 ellenséges páncélkocsit és hat te­herautót pusztítottak el. Ez öt nap alatt amerikai és li­szin-mani csapatok sorozatos támadá­sokat követtek el Riuncson, Kumhva és Kvancson körzeteiben a nyugati fronton, valamint a keleti front egyes szakaszain. Az ellenséges csapatok, amelyeket tankok és tüzérség támo­gattak, naponta több mint tíz táma­dást intéztek a néphadsereg állásai ellen a keleti fronton. A néphadsereg és a kínai önkéntesek csapatai az ellen­ség összes támadásait visszaverték és súlyos veszteségeket okoztak az el­lenségnek. Atiguszius 10-én a néphadsereg egységei visszaverték a koreai nép­hadsereg és a kínai öpkéntesek Riun­csontól északra fekvő állásai elleni dühödt támadásokat, ameíyeket két li-szin-maní zászlóalj vezetett Több mint 210 li-szin-mani katonát megöl­tek, vagy megsebesítettek. Az ameri­kai csapatok v támadásait Kumhvától kéjeire is visszaverték. Az e'lenség e harcokban több mint száz katonát vesztett.

Next

/
Thumbnails
Contents