Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-19 / 194. szám, vasárnap

— UJ SM — CSEMADOK lévai kultúregyüttesének sikeres fellépése Trencsénben a népi alkotások versenyén 2 részt kijavították azokat a hibákat, amelyek a középparasztokhoz való viszonyban és egyéb gátló okokban jelentkeztek és főként ennek tulajdonitható, hogy a téli fejlesztés során a középparasztok számaránya ugrásszerűen megnőtt és most a termelő szövetkezetek tagságának 29.5 százaléka, az I. és II. típusú szövetkezetek tagságának pedig 60 százaléka középparaszt. A termelő szövetkezeti mozgalom további megerősödésének eredményei várhatók az idén is a Szovjetunióban járt harmadik parasztküldöttség beszámolói alapján épúgy, mint az idei jó termés eredményeként, amikor is az egyénileg gazdálkodó parasztok meggyőződhettek a közös gazdálkodás előnyeiről, amelyeket a sokkal magasabb termésátlagok bizonyítanak. A termelő szövetkezetek megerősödését bizonyítja a szövetkezeti vagyon erőteljes növekedése ls. A mult évben valamennyi termelő szövetkezet vagyona meghaladta a 300.000.— forintot és 100-nál több „milliomos" termelő szövetkezet volt. Ha figyelembe vesszük a tavalyi aszályos évvel szemben az Idei gazdag termést, altkor joggal várható, hogy ez a szám ez évben még fokozódni fog. Amellett, hogy ezek az eredmények elősegítették a termelőszövetkezeti mozgalom gyors és nagyarányú fejlődését, hozzájárultak a munkás-paraszt szövetség megerősítéséhez ls. Az egyre élesedő osztályharc során a Magyar Dolgozók Pártjának ébersége leleplezi a falusi osztályellenséget, amely hol dühödten támad, hol pedig a jó kulák álarcában igyekszik a szövetkezetbe befészkelődni és rombolni a falu szocialista fejlődésének eredményeit. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének döntő stratégiai feladata mellett a MDP második kongresszusa fő feladatként az ötéves terv előirányzatainak felemelését tűzte ki. Az eredeti 51 milliárd forint helyett 85 milliárd forintot használ fel beruházásra az ötéves terv során a Magyar Népköztársaság, ebből a gyáripar részesedése 40 milliárd forint, amelyből 38 milliárd forint jut a nehéz gépiparra. Több mint 50 százaléka a teljes beruházási összegnek építőipari jellegű. A felemelt ötéves ,terv alapvető célkitűzése az iparosítás meggyorsítása. Az eredeti terv 86.4 százalékkal akarta emelni öt év alatt az ipar termelését, a felemelt terv az iparnak legalább 200 százalékos emelkedését írja elő. A nehézipar termelésének 104.3 százaléka helyett legalább .280 százalékkal kell emelkednie, a könnyűiparénak 72.9 százalék helyett legalább 145 százalékkal. Az iparosítás meggyorsítása kifejezésre jut a mezőgazdaság és ipari termelés értékének összehasonlításában is, amikor az arány 1954-re 80:20 lesz az ipar javára. Az új ötéves terv az alapanyagtermelést emelte fel a legnagyobb mértékben. Az acélgyártás 2,200.000 tonnát ér majd el az ötéves terv utolsó évében, az eredetileg előirányzott 1,600.000 tonnával és a háború előtti 650.000 tonnás termeléssel szemben. A széntermelés a tervezett 18.5 millió tonna helyett 1954-ben 27.5 millió tonna lesz. A villamosenergia termelése 4.4 milliárd kilowattóráról 6.5 milliárd kilowattórára emelkedik. A munka termelékenysége az eredeti 50 százalék helyett 100 százalékkal emelkedik. A felemelt ötéves terv 650.000 munkás és alkalmazott munkábaállítását irányozza elő. Az eddigi eredmények eléréséhez jelentősen hozzájárult a munkaverseny kiszélesítése, amely a Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapja alkalmából indított nagyszabású felajánlásokkal vesz nagy lendületet. A másik fontos tényező az volt, hogy a Szovjetunió elküldött® legjobb sztahanovistát^ akik a magyar dolgozókat megtanították, miként kell a fejlettebb munkamódszerek alap ián dolgor.nl. Az összes versenyben állók, az összes munkavállalók százalékában 73.4 százalék, egyéni versenyző az összes munkavállalók százalékában 58.7 százalék. A teljesített vállalások az összes vállalások százalékában 83.7 szftzalék. A sztahanovisták száma a gyáriparban, építőiparban és közlekedésben összesen 14.060 fő. Az ötéves terv nagyszerű alkotásai úi országot teremtenek, Dunapentelén már kezdenek kibontakozni az éoülő szocialista város körvonalai. Ezen építkezésekből az lfi*ság veszi kl a részét lesrpéldamutatóhban, ezért jogos büszkeséggel hangoztatják, horrv az épülő város az Ifjúság városa lesz. Az inotal erőmű, a miskolci és veszprémi egyetem, az új hidak, stb. mind mind a P:

5rt által irányított magyar dolgozók hősles munkájának az ere-'ményel. Az épülő népstrilon méretei az énítkezés közben állandóan fokozódnak, jelenleg 12!>.00í> néző befogadására alkalmas a terv, amelyből 70 00 ülőhely lesz. A felemelt 15 téves terv megvalósítása harci kérdés. Az ellenséges osztáA Trencsénben rendezett idei országos népművészeti versenyeken a CSEMADOK lévai helyi csoportja is résztvett Földes Mihály „Mélyszántás" című színmüvének bemutatásával. A lévai kultúregyüttes bemutatkozását nagy érdeklődés előzte meg. Már a délelőtti órákban elkeltek a jegyek és a Sirokyról elnevezett Odeva üzemek hatalmas kultúrklubja zsúfolásig megtelt nézőközönséggel az előadás megkezdése előtt. Nyoic órakor este a szlovák dolgozók ünnepi keretek között üdvözölték a CSEMADOK tagjait és Danis elvtárs az őszinte barátság hangján köszönte meg ezt a szívélyes fogadtatást a lévai kultúrtársak nevében. A szlovák dolgozók ezután virággal és ajándékokkal halmozták el a magyar dolgozókat, akik ezt könyvek átadásával viszonozták. A szlovák és magyar dolgozók közötti ünnepi légkört még fokozta az a tény, hogy e találkozás alkalmából békekötelezettségeket vállaltak magukra. A kostolny-i Hidrocentral dolgozói ebből az ünnepi alkalomból fogadalmat tettek, hogy 2 százalékkal emelik a termelékenységet, továbbá, hogy 1 százalékos anyagmegtakarítást érnek el. Ugyanakkor a lévai együttes megfogadta, hogy év végéig 2.000 brigádórát dolgozik le, aktivizálja a helyi szervezet valamennyi tagját, megszervezi a tánc- és énekcsoportot, ezenkívül az együttes minden tagja magára vállalta, hogy üzemeikben 15 százalékkal fokozzák a munkateljesítményt. Szép, örömteljes percek voltak ezek. A szívélyes ünnepi felszólalások és lelkes vállalások egymást kiegészítették és szemléltető módon bebizonyították, hogy a szocialista kultúra és az építőmunka szervesen egymáshoz tartoznak. A kettő elválaszthatatlan. Mind a szocialista kultúrát, mind az építőmunkát a tartós béke elszakíthatatlan szálai szövik át. Es mint ahogy az anyag legparányibb része alá van vetve az állandó mozgásnak, úgy van alávetve a szocializmus térhódításának a tartós békéért folyó meg nem alkuvó harcnak valamennyi jelensége. Minderre gondolnom kellett azokban a forró pillanatokban, amikor Gottwald és Široký elvtársak viharos éltetése közepette kezet szorítottak egymással a szlovák és magyar dolgozók. Ekkor nyilt szét a függöny és a reflektorok sugara nappali fénnyel árasztotta el az üzemi kultúrklub nagy színpadját, amely egy falusi udvart ábrázolt, a „Mélyszántás" első felvonását. Kell ma a fény, a világosság minden falusi udvarba és Földes Mihálynak, a „Mélyszántás" szerzőjének minden szavából világosság árad. Ezt a színmüvet a lévat CSEMADOKegyüttes már tizenhetedszer adja elő és a szereplök azt állítják, hogy ilyen meghitt, bensőséges sikert még nem arattak, mint ezzel a falusi életképpel. Mondják, hogy Nagysallón a volt béresek és szolgák egyes jeleneteknél könnyekre fakadtak, mert ráismertek önmaguk sorsára, amikor a kizsákmányolók kénye-kedvének ki voltak szolgáltatva. A nagysallói dolgozóknak a könnyei többet mondanak minden dicséretnél, ezek a könnyek a megösmerés, a rádöbbenés fénypontjai voltak és az öntudatra ébredés eleven forrásából fakadtak. Földes Mihály népi játékának legnagyobb értéke és érdeme az, hogy teljes mértékben feltárja a falvainkban egyre kiéleződő osztályharcot. A szerző reális eszközökkel végzi ezt, a szocializmus, a pártadta fegyverekkel dolgozik; az ellenség, a kulák leleplezésével. Szemünk előtt vetkőzteti pőrére a falusi nép ragadozóinak és fosztogatóinak aljas és alattomos magatartását. A szerző szemléltetően bemutatja, hogy itt nem megy babra a jéták. A kulák ép úgy fél és retlyok erői meggyöngültek ugyan, kiszorulnak fokozatosan a népgazdaságból, ez azonban nem vonja maga után az osztályharc lanyhulását, hanem ellenkezőleg az osztályellenség ellenállásának a megnövekedését. Megnyilvánul ez a legkülönfélébb formában. Harcolni kell az imperialisták külső támadásai, provokációi és ügynökeinek kísérletezései ellen. Az Imperialisták csatasorba állították a régi rend levitézlett uralt, a trocklstákat, az egyházi reakciót, a jobboldali szociáldemokratákat, a kulákokat, hogy meggátolják a Magyar Népköztársaság dolgozóinak építő munkáját. Az imperialisták láncos kutyái, a Tito-banda gyalázatos provokációit éppen úgy, mint a most teg a szövetkezet térhódításától, mint ahogy a patkány fél és retteg a forró mésztől, amely elárasztja odvát és ragadozó húsát égeti. Égetik a kulákot a szövetkezet sikerei és ezért mindent elkövet, hogy a szövetkezet növekedését meggátolja. A leleplezés módja, ahogy ez a Párt segítségével és a dolgozó nép közreműködésével, aktív részvételével a szemünk előtt történik, a leghatásosabb az egész színműben. A lévai kul túrtársakat háromszor láttam fellépni ebben a színműben. Először Léván az első bemutatón, amikor még bizonytalanul mozogtak a színpadon, mert maguk a szereplök is saját bevallásuk szerint attól rettegtek, hogy megbuknak. Másodszor a Nemzeti Színházban Bratislavában, amikor diadalútjuk csúcsfokán olyan sikert értek el, hogy a viharos tapsorkántól zengett az egész színház. A kulák Nyakas-Kún leleplezése Harmadszor most Trencsénben, amikor a szlovák dolgozók előtt mutatták be a szövetkezeti eszme minden ellenállást elsöprő győzelmét. E három előadás alatt egyetlen egyszér sem unatkoztam. Ez részben a műből kiáradó meggyőző erőnek, másrészt a lévai kultúrtársak kiváló alakításának köszönhető. Valahányszor megnéztem a „Mélyszántás" előadását, mindig felfedeztem valami újat mind a mű tartalmában, mind az előadók játékában. Először is felfedeztem azt, hogy a legjobb alakítók azoknak a sorából kerültek ki, akiknek a régi embert kel lett megtestesíteniök. Igy Prelov Éva az öreg özvegy Takácsné szerepében olyan kiváló alakítást nyújtott, hogy egy tehetséges hivatásos színésznek is becsületére vált volna. Hang és mozdulat a mondanivalóval oly tökéletesen összeforrott, mint ostobaság és babona a gonoszsággal. A másik kitűnő alakító Mészáros Árpád volt Nyakas-Kun kulák szerepében. Mészáros az első perctől kezdve, ahogy a színpadra lépett, a kulák szemtelen, ravasz és alattomos magatartásával, aki még fenn van és mint a mindenható hatalom birtokosa lép fel a szolgálójával és kizsákmányoltjaival szemben, aztán amikor zsarolva támadta a kisparasztot és vele a szövetkezetet és végűi amikor a Párt leleplezése után ott áll pőrén gazságaival, mindvégig hitelessé tudta tenni a kulák viselkedését, aki vesztét érzi... Művészi, alaposan átgondolt, értékes jellemrajzot nyújtott Mészáros lelkiismeretes játékával. Szolgai László Bittó szerepében, jól domborította ki a középparasztot, aki három felvonáson át nem tesz egyebet, mint habozik. Ez elég nehéz feladat volt. Bittó válaszúton áll. Szép kis vagyonához még hozzá akar vásárolni pár hold földet és már-már azon I leleplezett Grösz-banda tevékenységét a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával és a Párt, valamint Rákosi elvtárs éber vezetésével a Magyar Népköztársaság dolgozói meghiúsítják. A magyar nép szilárdan megvédte békéjét, szabadságát, eddigi alkotó munkájának eredményeit. Az elmúlt hét esztendő tudatosította a Magyar Népköztársaság dolgozóiban a béke megvédésének fontosságát, és elszántabbá, szilárdabbá tette békeharcukat. Ezért tömörülnek a Magyar Népköztársaság dolgozói a béke megvédéséért folytatott küzdelemben a Párt körül egységesen, ezért harcolnak a munka frontján jobb és több munkával, hogy Magyarország szia ponton van, hogy a kulákokhoz csatlakozik, amikor az események és az a tény is, hogy idegen munkaerő nélkül műveli meg a földjeit, arra bírják, hogy a szövetkezethez csatlakozzék. Természetesen döntően hat rá az, hogy a kulákot leleplezik a falu népe előtt. A Mélyszántásnak tulajdonképpen ez a legszebb és leghatásosabb jelenete. A néző szeme előtt drámai feszültséggel zajlik a falu osztályharca, egyik oldalon a Párt a dolgozó kis- és középparasztokkal, míg a másik oldalon felsorakozik az ellenség, a kulákok hada, a cinkosok és a félrevezetettek seregével. Mindkét fél teljes fegyverzettel lép fel és elszántan csap össze' Bittó, a középgazda, a harc elején még a kulákság oldalán áll csöndesen, mint figyelő és csak a leleplezés után megy át lopakodva, észrevétlenül a túloldalra, a kis- és a i>Mélyszántás« nagyjelenetében. középparasztok csoportjához. Szolgáinak sikerült a középparasztnak ezt a vívódását, jól felfogott játékával rokonszenvessé tennie. Mészáros Erzsi a feleség és anya szerepében ugyancsak hiteles alakítást nyújtott. Uhrik Kata, Esztit, a kuláklányt elevenítette meg hozzáértő ' jellemzéssel, kiemelve az elkényeztetett, gazdag falusi kuláklány minden hóbortját és fonákságát, amely a zárdai neveléssel együtt-jár és amely a munka megyetésében és a zongora kalimpálásban éri el csúcspontját. Uhrik Kata alakítása karikatúra volt és az előadásban az egészséges, szellemes humort képviselte. Az eddig felsoroltak mind a régi világ alakjait személyesítik meg és ezek közé tartozik Bittó, a középgazda is, akit nem a meggyőződés vitt a szövetkezetbe, hanem a körülmények kényszerű hatása alatt kerül oda. Az új fejlődő embert képviselik a kisgazda Fazekas és annak családtagjai, továbbá Kiss Gáspár, a traktorosbrigád vezetője és Bak Jóska, akit a Párt kiemel a nyomorból, a cselédsorból és öntudatos dolgozót, nevel belőle; kívülük még Rózsáné, az értelmes falusi asszony, aki nyitott szemmel jár a faluban, bizonyára olvas, figyelemmel kíséri a világ eseményeit és nem hagyja magát többé becsapni, félrevezetni. Az alakuló szövetkezetnek ezek a szilárd oszlopai. Ezek azok, akik a Párt felvilágosító és nevelő munkájának ellenállhatatlan határkörébe kerülnek. Fazekast, a kisparasztot, Roschman László személyesíti meg, feleségét Roschman Éva, míg lányukat Szabó Erzsi. A szerző ezt a családot abban a döntő helyzetben viszi a nézőközönség elé, amikor a szövetkezet küszöbéhez érkezik és meg kell küzdenie azzal a rohammal, amelyet a kulákság intéz ellene, hogy megakalárd bástya legyen a béke frontján. A stockholmi és a berlini felhívás aláírásainak magyar milliói ezt bizonyítják. Az Alkotmány évfordulóját a magyar dolgozók a békeharc fokozásának jegyében ünneplik. A jó termés betakarítása után a Magyar Népköztársaság erősebben, szilárdabban ál! a béke frontján, mint valaha. A fölemelt ötéves tervet, a szocializmus gyorsított ütemű építésének tervét az ellenség minden próbálkozása ellenére a Szvojetunió és Sztálin elvtárs segítségével, a Magyar Dolgozók Pártjának és Rákosi elvtársnak vezet

Asével a Magyar Népköztársaság dolgozói sikeresen fogják megvalósítani. 1951 augusztus 19 dályozza belépését, hogy megakadályozza a szövetkezet fejlődését. Roschman a kisgazda vívódását ügyesen oldja meg és vannak jelenetei, amikor tényleg a helyzet magaslatára emelkedik. Roschman Éva pedig a felesége szerepében olyan őszinte hangokat üt meg, annyi természetességgel mozog a színpadon, hogy művészi játékával a legjobb szereplők közé emelkedik. Lányuk, Szabó Erzsi, kellemes megjelenésével és beszédmodorával ugyancsak rokonszenves alakítást nyújt. Kollár Ferenc, mint Kiss Gáspáp traktorosbrigád vezető szerepével a Párt irányítását juttatja kifejezésre. Ez sok helyütt sikerül neki. Ilyenkor az irányító fölényét, az öntudatos elvtárs bensőséges és meghitt magatartása váltotta fel. Kollár jó színészanyag. Nehéz feladatát fegyelmezetten és jól oldotta meg. A legnehezebb szerep, a Bak Jóskáé, amely a színmű gerincét képezi. Ezt a szerepet Mészáros István alakítja és mindjárt meg kell állapitanunk, hogy nagyon becsületesen. Viszont lehetetlen rá nem mutatni, hogy játékában törés mutatkozik. Könnyen lehet, hogy e törés a rendező hibájából származik, de viszont, ha Mészáros Isvtán alaposan áttanulmányozta volna Bak Jóska jellemét, akkor ezt kiküszöbölhette volna játékából. Főleg arra a jelenetre gondolok most, amikor Kiss Gáspár azt mondja neki: „A Párt azt akarja, hogy traktorost faragjunk belőled, Jóska." Ekkor Jóska hirtelen nagy izgalommal felkiált: „A Párt!" Hát meg kell jegyeznem, hogy ez a hang inkább megütött .és egyáltalában nem juttatta kifejezésre, a Párt jelentőségét. Ha meggondoljuk, hogy Bak Jóska miként viselkedett az első felvonásban, ha meggondoljuk, hogy sehol semmiféle utalás nem történik arra, hogy Bak Jóska foglalkozott volna gondolatban a Párttal, akkor érthetővé válik, hogy ő még nem érzékeltetheti a Párt jelentőségét. Abban a felkiáltásban szerintem — csodálkozásnak, és megdöbbenésnek kellett volna lennie. Annak a csodálkozásnak, amely később érvényre is jut abban a kérdésben, hogy hát miért mit tett ö a Pártért, hogy az vele törődik? Egyébként ettől a hibától eltekintve, ismét hangsúlyozom, Mészáros becsületes játéka dicséretet érdemel. Alig: hisszük, hogy a lévai. kúltúregyÜttés megfelelőbb kultúrtársat talált volná. Bak JóSka nehéz szerepének eljátszására. Végül még meg kell említenem Pákozdi Erzsit, az eleven Ruzsáné szerepében, aki nem rejti véka alá mondanivalóját. Mivel nem akarunk kitérni az epizódszereplőkre is, csak annyit kívánunk megjegyezni még, hogy a lévai együttes egészben véve nagyon szép és hasznos kultúrmunkát végzett. Éppen ezért az előadás utáni vitánál teljesen fölösleges volt mind Kiss, mind Nagy kultúrtársnak arra hviatkozni, hogy előadásukat bírálják annak tekintetbevételével, hogy műkedvelők alakításáról van szó. Ezt a szempontot a mai bírálatnál teljesen elvetettem és állítom, hogy azok is, akik az eddigi előadásokon szögletesen mozogtak a színpadon, a trencséni bemutatkozásnál határozottan feljavultak. Az a nézetem, ha a lévai CSEMADOK-együttes más téren is ilyen kiváló munkát végez ne, mint a színielőadások síkján, akkor országos viszonylatban az első helyen állna és a többi CSEMADOK helyiszervezetnek példát mutathatna, hogy mit jelent tulajdonképpen a szocialista kultúra terjesztése. A lévai együttes a fejlődés útján óriási léptekkel halad előre és Fellegi elvtársnak a vita során elhangzott megállapításai teljesen helytállóak. Fellegi elvtárs azt mondotta, hogy 1949 óta szinigárdájuk képe teliesen megváltozott és a kritika, amiben részesültek, nyilvánvalóan használt, mert „a szív küldi szívnek" mentalitása nem fedezhető fel többé a Mélyszántás előadásmódján. Szabó Béla, Kapcsolódjunk be a sa'tófereszfési kampányba Komáromban járási sajtóaktívát rendeztek. Beszédek hangzottak el. hogy milyen nagy jelentősége van a pártsajtónak, mennyire.segíti ez a munkásosztály békéért és szocializmusért folytatott harcát. Jól emlékszem, hogy a kapitalista rendszer alatt t mennyire segítette a Pártsajtó a kizsákmányolók elleni harcunkat. Ma a sajtó segítségünkre van munkánkban a Párt szavát közvetíti hozzánk és mutatja a helyes utat boldogabb jövőnk felé Irányít bennünket és nevel, hogy méltó tagjaivá váljunk a szocialista társadalomnak, melyet építünk. Molnár Géza munkáslevelezö, Gúta