Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-18 / 193. szám, szombat

1951 augusztus 18 — UJ SZG A német ifjúság hatalmas hékeiüntetése Berlin nyugati részében Szerdán, augusztus 15-én a késő délutáni órákban a szabad német ifjú­sági szövetség több mint százezer tagja hatalmas béketüntetést rende­zett Berlin nyugati kerületeiben. Reuter, Nyugat-Berlin jobboldali szo­ciáldemokrata „polgármestere" a fesztivál kezdete óta többször meg­ismételte a fesztivál résztvevőinek „szívélyes" meghívását Nyugat-Ber­linbe, mondván, hogy saját szemük­kel győződjenek meg az életről nyu­gaton. Most szerdán, a német Ifjúság sa­ját szemével győződött meg arról, hogy Reuter úr és amerikai főnökei mit értenek „demokrácia" alatt. A demokratikus Ifjúságot, amely Nyugat-Berlin lakosaival beszélge­tett és a „Freundschafť'-barátság köszöntést hangoztatta, Reuter pisztollyal és gumibottal felfegy­verzett rendőrsége megtámadta és a szabad német ifjúsági szövetség tagjait durván bántalmazta. Némely helyen jeepekkel, vagy pán­célautókkal hajtottak az ifjak közé, máshol rendőrkutyákat uszítottak rá Juk. Az eddig érkezett jelentések sze­rint 41 S német fiú és leány sebesült meg a tüntejtés során, néhányan közülük oly súlyos sebe­sülést szenvedtek, hogy kórházba kellett őket szállítani. A nyugat-berlini Krenzberg ke­rületben a szabad német Ifjúság, mintegy ezer tagját megtámadta Stumm nyugat-berlini rendőrsége. A rendőrök oly durván bántalmaz­ták és verték a német ifjakat, hogy a tüntetés után az utcán szá­mos vértőesa volt látható. Közvetlenül a német ifjúságnak Stumm rendőregységei által való megtámadása után a város demokra­tikus övezetének határain tiltakozó gyűlést tartottak, amelyen nagy­számban résztvett a nyugat-berlini lakosság is. A sziléziai hídon Erich Honnecker, a szabad német ifjúsági szövetség el­nöke beszédet mondott, és rámuta­tott a béketüntetések nagy jelentősé­gére és leleplezte a Reuter-klikk rendőrségeinek brutális akcióit, ame­lyek teljes világossággal megmutat­ták, hogy mit értenek nyugaton a szabadság fogalma alatt. Az Arcona-téren Margót Felst, a szabad német ifjúsági szövetség köz­ponti tanácsának titkára, mondott beszédet és kipellengérezte a Reuter­klikk álszentségét, amely Nyugat­Berlinbe csábítja az ifjúságot s az­után gumibotokkal veri. E tiltakozó gyűlés résztvevői elénekelték az Ami go home című dalt, és minduntalan felhangzottak az „Le Reuterrel!" ki­áltások. A szabad német ifjúsági szövetség központi tanácsa, szerdán este nyi­latkozatot adott ki, amelyben szeren­csekivánatait fejezte ki az ifjúság­nak nagy béketüntetései megvalósí­tásáért Nyugat-Berlinben és erélye­sen tiltakozik az egész békeszerető ifjúság nevében a nvugat-berlini rendőrségi rohamcsoportok brutális eljárása ellen. „A Wall streeti uraknak e gang­szterei — mondja a Szabad Német Ifjúsági Szövetség központi tanácsának nyi­latkozata — ismét megmutatták az egész világ előtt, hogy kik az ifjúság ellenségei. A német ifjúság az ifjú békeharcosok ellen elkövetett ez újabb terrorisz­tikus cselekedet után még elszán­tabban fog harcolni a békéért. Még hatalmasabb erővel hangzik fel egész Németországban a követelés: „El Adenauerrel, Sehumaeherrel és Reuterrel!", „El az amerikaiakkal Németországból!" & német nemzet újjászületésének előfeltételeit tsm a fiatalinas Szovjetunó segítségével teremthettük meg Ottó Grotewohl az NDK kormányerőkének beszéde a külföldi kultúr dolgozókhoz Augusztus 15-én Németország de­mokratikus felújításának kultúrszö­vetsége Ottó Grotewohlnak, a német Demokratikus Köztársaság elnöké­nek részvételével fogadást tartott a külföldi írók, művészek és tudósok tiszteletére, akik a III.. Világ fljúsá­gi Találkozóra érkeztek Berlinbe. A fogadáson megjelent Novikov kiváló szovjet zeneszerző, a demokratikus ifjúság himnuszának alkotója, továb­bá Nazim Hikmet török költő, Pablo Neruda, chilei író, Csen-Csi Tun kí­nai drámaíró, Anapa francia író, és számos más külföldi kultúrdolgoző. Továbbá dr. Walter Friedrich tanár, a német tudományos akadémia elnö­ke, Bernhardt Kellermann, Anna Seghers, Willy Bredel, Alexander Abusch német írók és más német kultúrtényezők. Az összegyűlt vendégekhez, Ottó Grotewohl, az NDK kormányelnöke mondott beszédet, amelyben hangsú­lyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megtisztelő feladatának tartja a kultúrdolgozók támogatását és a nagy gazdasági és kulturális fel­épitésbe való besorozásukat. A német nemzet újjászületésé­nek előfeltételeit és eszközeit csak a hatalmas Szovjetunió segítségé­vel teremthettük meg, amely se­gítségünkre volt az új német em­ber kialakításában és amely gon­doskodott népünk anyagi életfelté­teleinek megjavításáról is, — foly­tatta Grotewohl elnök. A Szovjet­unió azonban hathatósan támoga­tott bennünket kulturális és tudo­mányos téren is. A szovjet példa, naponta megmutatja nekünk, hogy milyen alkotásokra képes az a nép, amely a szocializmus szellemében, az internacionalizmus és a nemze­tek közötti barátság szellemében növekedik. Nem szabad sohasem megfeledkeznünk arról, hogy gaz­dasági felépítésünket és a művészi és a tudományos alkotó munka le­hetőségeit a hős szovjet hadsereg­nek köszönhetjük, amely a fasiz­mus szétzúzásával visszaadta sza­badságunkat és lehetővé tette a szellemi újjászületést is. A kormányelnök ezután rámuta­tott az anyagi felépítés és a szellemi újjászületés között fennálló szoros összefüggésre. A munkaverseny je­lentős sikerei, a termelés fokozása, a termékek minőségének javítása, nem volna lehetséges, a technikusok, tudó­sok és művészek szoros együttműkö­dése nélkül. „Egész munkánk azon­ban — mondotta, hiábavaló lenne, ha azt egy nap új háború zavarná meg. Aki alkotni és építeni akar, an­nak a békéért kell harcolnia." Beszéde befejező részében Ottó Grotewohl, az NDK kormányelnöke ismét hangsúlyozta a munkásság és az értelmiség közötti szoros kapcso­latok és együttműködés nagy jelen­tőségét, ami a német nemzet újjá­születésének egyik fő feltétele és egy­ben lényeges hozzájárulás a béke erőinek megszilárdításához. „Eljön a nap, amikor felelnie kell a koreai háborúért, Truman úr!" Egy amerikai főhadnagy levele az USA elnökéhez A „Literaturnaja Gazeta" közli Gale C. Buok amerikai főhadnagy­nak levelét, amelyet a ,,The News Sentinel" című lap útján intézett Truman elnökhöz. A főhadnagy ez év januárja óta harcol Koreában. A levél szövege a következő: „Kérem szíveskedjenek a nevem­ben a következő kérdést feltenni Harry S. Trumannak: Még hány évig akarja az ameri­kaiak pénzét elpocsékolni a koreai háborúban? Hány amerikai katoná­nak kell még elpusztulnia azért, mert Ön csökönyösen elzárkózik az elöl, hogy visszavonja az amerikai csapatokat Koreából ? Felkérem tegye fel a következő kérdést az amerikai népnek: Váj­jon nem érkezett-e el az ideje an­nak, hogy kivonuljunk Koreából? Eljön az a nap, amikor Truman úr­nak felelnie kell az elpusztult em­beréletekért és az elpazarolt anya­gokért. Sajnos azonban, hogy az Ön kormánya „jóvoltából" Koreá­ban harcoló katonák túlnyomó több­sége nem lesz már életben, hogy kifejezhesse az Önnel szembeni gyűlöletét. Ismét felteszem a kérdést Truman úr, még mennyi ideig keU a koreai pokolban rostokolnunk. GALE C. BUCK, az amerikai haditengerészet főhadnagya. Megjegyzés a „The News Sen­tinel" szerkesztőjéhez: Ugy hiszem önnek több lehetősé­ge van rá mint nekem, hogy ezt a levelet eljuttassa Trumanhoz. Tudtam volna írni 20 oldalt ls a koreai háborúról, amelynek eemmi értelmét sem látom. Egységemben az összes katonák csak arra vágy­nak, hogy engedélyt kapjanak a hazatérésre, vagy olyan sebesülés érje őket, amely feljogosítja őket a hazatérésre. Két nappal ezelőtt elvesztettem egységem felét, egyetlen ütközetben és vájjon miért? Közülünk senki sem tudja, miért vagyunk itt, de azt sem tudjuk, hogy miért mara­dunk itt. Amerikai katonák még sohasem harcoltak annyira ok nél­kül, mint most. Kell, hogy legyen valaki az otthonlévők közül, aki közbenjárjon a kongresszusnál, hogy bennünket vigyenek el innen, előre is köszönöm szívességét. Newyorki jelentés szerint ai amerikai hadbíróság eljárást indí­tott Gale C. Buck főhadnagy ellen. A Koreában harcoló tisztnek aa volt a „bűne", hogy a „The News Sentinel" című laphoz küldött le­velében bírálta és felősségre vonta Trumant a koreai háborúért­A Német Demokratikus Köztársaság kormányának Feftér Könyve leáEcázza az imperialisták háborús terveit A Demokratikus Németország Nem­zeti Frontjának Országos Tanácsa ál­tal Nvugat-Németország felfegyverzé­séről kiadott Fehér Könvv nyilvános­ságrahozatala alkalmával rendezett sajtóértekezleten Grotewohl elvtárs, miniszterelnök a kérdésekre válaszolva hangsúlyozta: A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a veszélyt, amelv Németországot fenyegeti, Nyu­gat-Németország és általában a Nyu­gat felfegyverzésében látja, mert en­nek a fegyverkezésnek célja a Kelet elleni háború. Truman Svernyik elv­társhoz intézett levelében azt írja, hogy semmit sem kíván jobban, mint a baráti megértést az amerikai nép és a Szovjetunió népei között, ennek el­lenére semmit sem tett azonban, hogy Svernvik elvtárs javaslatait őszintén megvizsgálja, sőt az amerikai kor­Csu En Laj elvtárs nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) ná, míg ugyanakkor a Japán és Kí­na, Illetve más szomszédos országok közötti normális kereskedelmi kap­csolatok — amelyeknek célja fejlesz­teni a békés gazdaságot és emeint az életszínvonalat — még erőszakosabb és ésszerűtlenebb korlátozásokat szenvednének el. Az amerikai kormány nem enge­di meg, hogy más országok, ame­lyek szenvedtek a japán agresszió­tól, jóvátételt követeljene™ Japán­tól. Á titkos cél, amelyet az ameri­kai kormány nem akar elárulni, ép­pen az, hogy megőrizze Japán ka­pacitását jóvátétel fizetésére és to­vábbi kötelezettségek vállalására és az amerikai monopoltőke további kizsákmányolása érdekében. Ha Ja­pán — amint a szerződés-tervezet állítja — már most sem képes jó­vátételt fizetni és más kötelezett­ségeknek eleget tenni, akkor ez annak eredménye, hogy az ameri­kai megszálló hatóságok hatalmas mértékben rombolták és károsítot­ták Japán gazdasági életét. Mihelyt az Egyesült Államok kormánya megmarad a nemzetközi egyezmé­nyekben vállalt kötelezettségek mel­lett, röviddel a békeszerződés alá­írása után visszavonja megszálló csapatait, haladéktalanul megszün­teti a katonai támaszpontok építé­sét, felhagy Japán újrafelfegyver­zésének és a japán hadiipar talpra­állításának tervével, eltörli azokat az előjogokat, amelyeket amerikai kereskedelmi cégek Japán gazdasá­gi életében élveznek, megszünteti a Japán békés gazdaságára és nor­mális külkereskedelmére erőszakolt korlátozásokat — akkor Japán gaz­dasági élete valóságos, egészséges állapotba jut majd. A Kínai Nép­köztársaság központi népi komá­nya azt óhajtja, hogy Japán egész­séges módon tudja fejleszteni bé­kés gazdaságát, helyre tud ia állítani és fejleszteni a Kína és Japán köz­ti normális kereskedelmi kapcsola­tokat úgy, hogy a japán nép élete mentes legyen a háború fenyegeté­sétől és pusztításától és hogy a ja­pán népnek meg legyen a lehető­sége helyzete valódi megjavításá­ra. Azok az országok, amelyeket Japán megszállva tartott és ame­lyek nagy veszteségeket szenvedtek nehézségekkel küzdenek saját újjá­építésük terén, meg kell, hogy őriz­zék jogukat jóvátétel követelésére. A fentemlített tények elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra — állapítja meg a nyilatkozat —, hogy a japánnál kötendő békeszerző­dés angol-amerikai tervezete tel­jes egészében megsérti a nemzet­közi egyezményeket, kárt okoz a japánellenes háborúban szövet­séges hatalmak érdekeinek, ellen­séges Kína és a Szovjetunió Irányában, fenyegetést jelent Ázsia népei számára, megbontja a világ békéjét és biztonságát és káros a japán nép érdekeire. Az Egyesűit Államok kormánya — csatlósaival együtt — ebben a bé­keszerződés -tje rvezeftben csupán egyetlen központi célkitűzést kö­vet, nevezetesein Japán újrafelfegy­verzését azért, hogy folytassa ázsiai agressziójának kiterjeszlfcé­sét, valamint, hogy fokozza új vi­lágháborús előkészületeit. Ez a bé­keszerződés-tervezet ezért teljesen elfogadhatatlan a kínai nép és más ázsiai népek számára, amelyek a japán agresszió áldozatai voltak. — Az Egyesült Államok kormá­nya —, hogy siettesse a japán kü­lönbékeszerződés megkötését — a sanfranoiscói konferenciára kibocsá­tott meghívásában nyiltan Idzárja a Kinai Népköztársaságot — a leg­főbb hatalmat, amely Japán ehen harcolt — és ezzel alapjában meg­sérti az ENSz 1942 január 1-1 nyi­latkozatának azt a rendelkezését, amely szerint aiz aláíró hatalmak mindegyike kötelezi magát, hogy ki* különcökét. Teljesen vilá­gos, hogy a sanfranciskői konferen­cia összehívásának célja egyenet­lenséget szítani a Japánnal hadi­állapotban álló szövetséges hatal­mak között és új agressziós töm­böt szervezrii a Távol-Keleten. Az úgynevezett „hármas biztonsági szerződést" — az Egyesült Államok, Ausztrália és Uj-Zéland — és a "most tikos tárgyalás alatt álló amerikai-japán katonai egyezményt egyaránt vagy a konferencia alatt, vagy azután kötik meg és mind­kettő fenyegetést jelent a csendes­óceáni térség és Ázsia népeinek bé­kéjére és biztonságára. A sanfran­ciscói konferencián — amelyről ki­zárták a Kínai Népköztársaságot — nem lehetséges mindenoldalú békeszerződést kötni Japánnal, még akkor sem, ha az USA és a csat­lósai különbékét kötnek. A kínai nép semmiesetre sem ismerheti el ezt a konferenciát. A nyilatkozat ezután kiemeli hogy a japán békeszerződést együttesen kell előkészíteniük azoknak a legfőbb hatalmaknak, amelyek, háborút viseltek Japán ellen. A békeszerződés előkészíté­sében részt kell vennie mindazok­nak az országoknak, amelyek har­coltak Japán ellen. — A Kínai Népköztársaság köz­ponti népi kormánya — folytatja Csu En Laj elvtárs nyilatkozata az ligeti békesz«tra£dés megvaiósi­tásAtték szorgalmazása céljából — felhatalmazott eageni, hogy 1990 december 4-én nyilaticntEzam a Ja­pán béfamaerEMés kérdéséről fts hogy 1991 májas 23-éa jegyzéket küldjek N. V. Koscsia irmk, a Szovjetunió ktaai nagykövetének, kifejelve teljes egyetértésemet a Szovjetunió kormányának a ja­pán békeszerződés értelmezése te­rén tett konkrét javaslatai iránt, A központ! népi kormány úgy vé­li, hogy a japŕ n békeszerződéssel kapcsolatos minden konkrét javas­lat, amelye* a fentemlített nyilat­koaat és jegyzék tartalmazott, to­vábbra ls érvényben marad. — A Kínai Népköztársaság pooti népi kormányt, kijelenti; Ha a Kínai Népköztársaság nem vesz részt a japán békeszerződés előkészítésében, kidolgozásában és aláírásában — függetlenül attól, bármi legyen is a tartalma és az eredménye az ilyen békeszerződés nek — a központi népi kormány azt törvénytelennek és ezért sem­misnek tekinti. — A központi népi kormány szi­lárdan fenntartja azt az állítását, hogy a Szovjetunió kormánya javasla­tainak alapján békekonferenciát kell összehívni mindazon orszá­gok képviselőinek részvételével, amelyek fegyveres erőikkel részt vettek a japánellenes háborúban, hogy megtárgyalják a Japánnal kötendő' együttes békeszerződés problémáját. Ugyanakkor a Kínai Népköztársa­ság központi népi kormánya — az ENSZ nyilatkozatának, a kairói nyilatkozatnak, a potsdami nyilat­kozatnak és egyezménynek és a ja­pán kapitulációutáni alapvető poli­tikának alapján, amelyet a Távol­keleti Bizottság elfogadott, ragasz­kodik hozzá, hogy békeszerződés jöjjön létre Japánnal, mindazoknak az országoknak részvételével, ame­lyek részt vettek a Japán ellen vi­vőt* háborúben. le&a k&mmwésía párffának Táksitts ám felhívása India kotranuttúrta pártja tus 14-ón választód felhívást adott k-i. A felhívásban állást foglal a né­pi demokratikus kormány megsza­kítása mellett, amelyben képviselve lennének a demokratikus pártok éa csoportok. A párt a kővetkező M adatokat tűzi ki: India kilépését a brit állam­szövetségből, a nagybirtokok föld­jének kárpótlác nélküli elkobzását, a földeknek átadását azoknak kezé­be, akik azokon dolgoznak, az élet­minimumot biztosító bérek megál­lapítását, a nemzeti hadsereg meg­alakitóusM. mánv néhány nappal később 56 mil­liárdnyi dollárt kért a felfegyverke­zésre Az amerikai hatóságok olyan ha­tárt vonnak Németországon át, amely még a német fiatalok szabad közleke­dését is lehetetlenné teszi. Ulbricht elvtárs, miniszterelnök­helyettes leleplezte, hogy amerikai in­tervenciós csapatok lőttek a német fiatalokra és német ifjakat gyilkoltak meg. — Hof környékén — mondotta — amerikai páncélosok zárták el az utat és gépfegyvereikből tüzet nyitottak a békésen haladó német fiatalokra. Ezek az amerikai gengszterek, ame­rikai tisztek parancsára három német fiút agyonlőtték, a halottakat jeepjeik­be fektették és elszállították. A terror ellenére — folytatta a miniszterelnök­helyettes — a nyugatnémetországi békeharcosok mozgalma egyre erősö­dik. Németország valamennyi béke­szerető embere a békebizottságok ve­zetésével harcol az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötéséért. Ottó Nuschke miniszterelnökhelyet­tes rámutatott, hogv a béke fenntar­tásának egvik legfontosabb biztosíté­ka, ha Németországban az újrafel­fegyverzés kérdésében tiszteletben tartják a potsdami egyezményt. Grotewohl elvtárs záróbeszédében hangsúlyozta: — A Fehér Könyv bebizonyítja, hogv Nyugat-Németországban helyre­állítják a hadiiparosok, a konszern- és bankmágnások hatalmát, bebizonyítja, hogy a német monopolkapitalizmus háborús uszítást folytat a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és a népi demokratikus országok el­len, továbbá részletesen kifejti, mi­lyen nagy veszélyt rejt magában á gazdasági élet teljes átállítása a ha­digazdálkodásra. A Fehér Könyv rá­mutat arra is. hogv a monopóliumok­nak az állami szervekkel történt ösz­szefonódása Nyugat-Németországban olvan állapotokat teremtett, amilyene­ket a Hitler-fasizmus idején már egy­szer átélt a német nép. Az államappa­rátust a monopolkapitalizmus végre­hajtó terrorszervévé akarják átalakíta­ni a német nép ellen. — Meg vagyunk győződve »rrn1 — mondta Grotewohl elvtárs —, hogy Nyugat-Németország népe belátja": ha­zánk békés, ATiáépftése ai az út, me­lyet követnie keM. A hwaá hivatalok filézik a haladó saftót Adw»a«er kormájwa müiwf Äesefcben üldözi a haladó sajtót. Ezekben a na­pokban eifcobojjtak ©gy hesseni kiadá­sa Unser Tag címö lapot anélkül, hogy e jogellenes intézkedésnek okát adták volna. A bonni rendőrség eljá­rása teljesen jogellenes, mert az Un­ser Tag e francia megszálló övezet­ben jelenik meg és a francia megszál­ló hivatalok e lap terjesztését nem tötották ei.

Next

/
Thumbnails
Contents