Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-18 / 193. szám, szombat

é UI $20 1951 augusztus 18 Jelentés az adminisztratív alkalmazottaknak a termelésbe való áthelyezéséről A napokban Prágába utaztam és a nemzetközi gyorsban hat magyar mun­kással találkoztam, akik Magyaror­szágról jöttek Csehszlovákiában üdül­ni. Az úton nagyon kellemesen elszó­rakoztunk, elbeszélgettünk egymással. Elmondottam nekik, hogy 1940-ben Ma­gvarországon arattam, de az akkori Horthy-rendszer zsarnokul kizsákmá­nyolta a dolgozó népet. Az elvtársak is visszaemlékeztek azokra az idókre és dicsekedtek jelenlegi sorsukkal. Na­gvon megbecsülik azt, hogy a szovjet hadsereg felszabadította országukat és a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével építik boldog jövőjüket. Bizony egész más az élet, mióta a kapitalista járom­ból kikerültünk. Azelőtt, a mult köz­társaságban, ha volt munkám, csak 5 koronát kerestem naponta. Kenyérre sem volt pénzünk a kapitalista időben. Ma pedig a csehszlovákiai dolgozók Magyarországon, a magyarországiak pedig itt, minálunk pihenik ki fáradal­maikat, hogy azután fokozott erővel lássanak neki országaink szocialista építésének. Molnár Géza munkáslevelező, Gúta. Örömmel tanulunk és lelkesen dolgozunk Már két hónapja, hogy munkahe­lyünkről eljöttünk Szliácsra, a politikai szaki-kolába, hogy tanuljunk és elmé­lyítsük politikai és szaktudásunkat. Szabad időnkben sportolunk is és bri­gádokra is járunk. Idáig 10.400 bri­gádórát dolgoztunk le. A napokban Besztercebányán voltunk és egy épít­kezésen 250 brigádórát dolgoztunk le. Szliácson vízvezetéképítésnél 150 órát dolgoztunk. Örömmel tanulunk és lel­kesen dolgozunk, mert tudjuk, hogy ez­zel gyermekeink szebb és boldogabb jövőjét építjük. És mi építeni akarunk továbbra is, nem úgy, mint a nyugati imperialisták, akik rombolni akarnak és újabb háborút készítenek békés or­szágok ellen. Mi munkánkkal védjük a békét és biztosak vagyunk abban, hogy a béke generalisszimusza, a nagy Sztá­lin vezetésével békeharcunkat győze­lemre visszük. Kalas István munkáslevelező, Szliács Miután a dicső szovjet hadsereg fel­szabadította országunkat és hazánkban a munkásosztály vette át a hatalmat, átvette az iskolák Igazgatását is. Az iskolákban munkásokból lett tanítók tanítanak, akik hűségesen szolgálják népünk érdekeit. Én mint iskolapedel­lus dolgozom és jelenleg a tanítók és iskolai pedellusok közös politikai és szakiskolázásán vagyok Tajnán. Az is­kolázáson több a tanító, akik nagyobb képzettséggel rendelkeznek és ezért ál­landóan segítenek nekünk a tanulás­ban. Az iskolában szerzett ismereteket és tapasztalatokat felhasználjuk gyakor­latban az új szocialista nemzedék neve­lésénél. Dojcsan László levelező, Milovovce Ott voltam Berlinben a VIT-en Amit Berlinben átéltem, az felejthe­tetlen élmény lesz mindenkor számom­ra. Ott kezdem, hogy a csehszlovákiai ifjúság Berlinbe küldött delegátusainak sorában augusztus 8-án a virágokkal és zászlókkal díszített különvonaton Prágából Berlinbe utaztam én is. Egész úton a békéről beszéltünk, énekeltünk mindannyiunk legfőbb vágyáról, amely­nek teljesüléséért mindannyian elszán­tan harcolunk. A felszabadulás óta első találkozá­som németekkel most volt, amikor átléptük a csehszlovák-német ha­tárt. Schandauban azonban már az új német ifjúsággal találkoztam, akik meleg testvéri szeretettel köszöntöttek bennünket, a népek béké­jéért harcoló fiatalokat. A határállomáson a német ifjak és lányok szá­zai. katonák és munkások, kalapot és keszkenőt lengetve üdvözöltek bennünket. Az ünnepség felemelő percei gyorsan peregtek és alig fél­óra múlva különvottatunk tovább gördült Berlin felé. Drezdában az úttörők beláthatatlan sokasága, a német ifjúság kiküldöttel rögtönzött kultúrműsorral tették emlékezetessé az állomáson töltött perceket. Az adminisztratív alkalmazottak pro­duktív munkába való áthelyezésével megbízott kormánybizottság kiadta má­sodik jelentését az adminisztrációs al­kalmazottaknak a termelésbe való át­helyezéséről köztársaságunk egész te­rületén. Az akció kezdetétől egészen 1951 augusztus 11-ig az adminisztrációs al­kalmazottak áthelyezését a termelésbe a következőképpen teljesítették: Minisztérium Teljesítve (hivatal) % arányban A köztársasági elnök irodája 33.00 Külügyminisztérium 10.57 A testneveléssel és sporttal meg­bízott államhivatal 9.09 Kormányelnöki hivatal 6.60 A legfelsőbb számvevő hivatal 6.25 Belkereskedelemügyi minisztérium 5.72 Pénzügyi minisztérium 4.84 Tájékoztatásügyi és népnevelésügyi minisztérium 4.26 A szlovákiai nyilvános közigazga­tás 3.86 Egyházügyekkel megbízott állam­hivatal 3.84 Állami Tervhivatal 3.80 Munka és népjóléti minisztérium 3.26 Egészségügyi minisztérium 2.65 Külkereskedelemügyi minisztérium 2.25 Postaügyi minisztérium 1.96 Iazságiigyi minisztériurrf 1.59 Könnyűipari minisztérium 1.30 Nehézipari minisztérium 1.14 Közlekedésügyi minisztérium 0.92 Építőipari minisztérium 0.88 Élelmezési minisztérium 0.82 Belügyminisztérium 0.71 Föidművelésügvi minisztérium 0.47 Iskola-, tudomány- és művészetügyi minisztérium 0.36 Közigazgatási bíróság — Az adminisztratív alkalmazottak ter­melésbe való áthelyezése nem folyik minden vonalon egyenletesen. Sok hiá­nyosság van, mind a hivataloknál és szerveknél, amelyek az alkalmazotta­kat zí ipar rendelkezésére bocsátják, mind az üzemeknél, amelyek az alkal­mazottakat felveszik. Több miniszté­rium és közpenti közigazgatási szelv szétírta ugyan az irányszámot, de csak most kezdik jóváhagyni azoknak az'al­kalmazottaknak az áthelyezését, akik önként jelentkeztek. Az üzemek nagyobb része szervezési téren nagyon jól előkészült az új al­kalmazottak felvételére. Némely üzem, különösen a prágai kerületben már i száz meg száz új alkalmazottat vett fel. Sok üzem ellenben még tartózko­dóan viselkedik és néhány önként je­lentkezett alkalmazottat, akiket a mun­kahivatal beosztott hozzájuk, vissza­küldött. Hangsúlyozni kell, hogy az ad­minisztratív alkalmazottak áthelyezé­sét elsősorban úgy tudjuk biztosítani, h aaz üzemek, melyeknek munkaerőre van szükségük, ezeket az új munkaeri­ket gyorsan felveszik és betanítják. A munkahivatalok is sok esetben nincse­nek tisztában azzal, hogyan oldják meg az egyes kétes eseteket. Itt mag kell említeni, hogy a munkahivatalok­nak tökéletes áttekintéssel kell rendel­kezniök azokról az üzemekről, melyek új munkaerők felvételét vették tervbe. Magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakiskola Rozsnyón Az Uj Szó 1951 május 25-én közöl­te az iskola-, tudomány- és művészet­ügyi megbízotti hivatal közleményét, amelyben az állt, hogy kilenc közép­iskola várja szeptember 1-én a ma­gyar tanulóifjúságot. Egy kivételével minden iskolába szükséges számú diájí jelentkezett. Csak a rozsnyói ma­gyar egészségügyi iskolába nincs elég jelentkező. Ez a hároméves iskola a következő szakokban képezi ki tanu­lóit: 1. a kórházak, szanatóriumok, üdülők, fürdők stb. egészségügyi sze­mélyzetévé, kórházi ápolónőkké és kisdedápolónőkké a fentemlített egész­ügyi intézményekben tartózkodó gyer­mekek ápolására. Felvételre jelentkezhetnek. 1. Mindazok, akik sikeresen elvé­gezték a magyar vagy szlovák közép­iskola 4. osztályát (volt polgári is­kola). 2. Mindazok, akik befejezték az is­kolaköteles koron túli ifjúság részére rendezett tanfolyamot és sikeresen le­tették a vizsgát a középiskola tan­tárgyaiból, akár magyar, vagy szlo­vák tanítási nyelven. 3. A munkahelyekről (gyárakból, üzemekből, EFSz-ből, állami birto­kokról stb.) azok jelentkezhetnek, akik az elmúlt években sikeresen végezték el a magyar vagy szlovák tannyelvű középiskolát. A jelentkezők korhatára 15 évtől 25 évig terjed. A 2. és 3. pont alatt j«­lentkezők kérjenek a rozsnyói gimná­zium igazgatóságától »Belépési nyi­latkozatot*, melyet legkésőbb 1951 augusztus 30-ig küldjenek vissza az igazgatóságnak. További szükséges felvilágosítást a rozsnyói gimnázium igazgatósága nyújt. A megbízott helyett: Sumarová s. k. Siketnéma gyermekek iskolázása Az iskolaügyi megbízotti hivatal rendelkezésére az új iskolaév kez­detével a siketnémák losonci inté­zeténél magyar tannyelvű osztá­lyok nyílnak meg. Felhívjuk mind­azokat a szülőket, akiknek siket­néma, nagyothalló, vagy súlyosabb beszédhibájú tanköteles gyermekük van, hogy felvétel céljából jelent, sék be siketnéma gyermekük ada­tait az intézet igazgatóságának. Az intézetben a siketnéma gyermekek anyanyelvük szerint részesülnek ok­tatásban és megtanulják az élő, han­gos beszédet. A gyermekek részére jól felszerelt internátus áll rendelke­zésre, ahol teljes ellátásban és neve­lésben részesülnek. A tanítás díjta­lan, míg az internátusi díj a gyer­mekpótlék összegének felel meg. Az intézet címe: Üstav pre hluchone­mých v Lučenci. Jegyzetek a berlini VIT-ről A Német Demokratikus Köztársa­ság fővárosába, Berlinbe csütörtö­kön, augusztus 9-én érkeztünk meg a kora reggeli órákban. A csehszlo­vák ifjak küldöttségét kitörő lelke­sedéssel fogadták a* német főváros lakói. A szabad német ifjúság berlini bizottságának vezetője a pályaudva­ron mondott üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a német ifjúság nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy ma Berlinben a világ összes haladó­szellemű fiataljainak részvételével a békéért tüntethet. A fogadtatás után kékinges ifjak szállásunkra irányítottak és a cseh­szlovák zászlóval és Gottwald elv­társ köztársasági elnökünk képével díszített épület már előre jelezte, hogy itt leszünk mi, a csehszlovák küldöttség tagjai elszállásolva. Az­nap este a Magyar Népköztársaság ifjainak kultúrműsorát tekintettük meg és augusztus 10-én csoportunk tisztelgő látogatást tett a szovjet hősök treptovi emlékművénél. Arra gondoltam ekkor, mennyi vér folyt az elmúlt háborúban és hány szov­jet katona áldozta életét azért, hogy mi ma békés és boldog életet él­hessünk. Mi határtalan hálával vi­seltetünk a nagy szovjet nép min­den fia iránt, akikkel karöltve a vi­lág ifjúsága most testvéri egyetér­tésben harcol a békéért s itt a német fővárosban, Berlinben utasítja visz­sza a nyugati imperialisták gyilkos háborús terveit. Minden napot, amelyet Berlinben töltöttünk, arra használtunk fel, hogy megismerjük a testvéri né­pek ifjúságát és elmélyítsük vele basáti kapcsolatainkat. A berlini napok legnagyobb élmé­nye számomra a vasárnapi nap volt. Ezen a napon a Marx-Engels­téren Wilhelm Pieck elvtársnak, a német köztársaság elnökének és Max Reimannak, az NKP elnöké­nek jelenlétében a német ifjúság megtartotta hatalmas békemanifesz­tációját, egyben kifejezésre juttatva tiltakozását az amerikaiak felfegy­verkezési politikája elten. Kétmillió olyan német ifjú órákon át tartó felvonulásának voltunk szemtanúi, akik mindmegannyian a Német Békevédők táborának lelkes, őszinte és harcos tagjai. Szemünket öröm­könnyek töltötték meg. amikor a vi­lág ifjúságának ezt az egységes békemanifesztációját láttuk, ame­lyen Marx, Lenin és Sztálin tanítá­sa alapján, a proletár internaciona­lizmus szellemétől áthatva, közö­sen, egységesen, testvéri szövetség­ben juttatták kifejezésre a Világif­júsági Találkozón résztvevő kül­döttek elhatározásukat: megvédik a békét. Hiába igyekeztek a nyugati imperialisták egységünket megbon­tani, minden próbálkozásuk kudar­cot vallott. A felvonulás reggel 8 órától este 6 óráig tartott és zúgott a német fövárosszerte az ütemes ki­áltás, amelyre száz- és százezer bé­keharcos adta vissza a választ: Es tebe der Frieden, Es lebe der Grosse Stalin! Hurrá! PAPAI LÁSZLÓ. munkáslevelező, Dunaszer­dahely. „Ne engedjétek tovább a fegyverszállító vonatokat" Az August-Stra6sen, a dán vendé­gek szállásán, sovány, szemüveges fiatalemberrel ismerkedtem meg. Kar­stennek hívják. Egyike volt azoknak, akik néhány hónappal ezelőtt hozzá­láncolták magukat a vasúti sínhez, nogy megakadályozzák a fegyverszál­lító vonat közlekedését. Négyen vol­tak. Karsten, aki ma 19 éves, kőmű­vestanuló. A másik 21 éves, foglalko­zása géplakatos. A harmadik 23 éves, esztergályos, Gustáv, akinek az volt a feladata, hogy fényképet készítsen az akcióról, elektiotechr.ikát tanul és mindössze 17 éves. Karsten é6 barátai jól ismerték az élet nehéz oldalát Dániában a Mar­shall-köksön áldásai nyomán a dán vaj helyett amerikai fegyvert kap a lakosság. Minden munkái fizetéséből levonnak a fegyverkezésre. Az élet drágul. Hat hónap alatt kétszeresre emelkedtek a cipőárak. Növekszik a munkanélküliség, mert Dániának élő­állatokat kell exportálnia és ezért csökken a konzerv- és bőrfeldolgozó­Iparban foglalkoztatottak száma ..: Felemelték a hadkötelezettség idejét. És így lehetne tovább sorolni, mi teszi nehézzé, gondterheltté a dán ifjúság életét. A négy fiatal — egyik kommunista, a másik szociáldemokrata, kettő pedig pártonkívüli — elhatározta, hogy kö­vetik Raymonde Dien példáját, akinek hősiessége megállította a robogó fegyverszállító vonatot. A város kö­zepén, két híd közötti részen, a sínek­hez láncolták magukat. Mindhárman egymáshoz láncolták összekulcsolt kezüket. A láncaik fölé táblát erősí­tettek. ezzel a felírással: „Ne enged­jétek tovább a fegyverszállító vona­tokat!" Gustáv láncolta össze ökpt, eldobta a lakatok kulcsát és fényké­peket készített, hogy a burzsoá sajtó ne tagadhassa le az akciót. Körülbelül féi órz hiányzott a vonat külpolitikánkat , tenniök kell valamit, hogy nekik sem szabad birkamódra belenyugodníok abba, hogy hazánk az amerikai impe­rialisták támaszpontjává, fegyvertárá­vá változzék. Ahogy ott ültem a sí­neken, eszembejutott anyám, eszem­beiutott négy testvérem, akik nem tudták, mire készülök. De:., másnak is van testvére, más is szereti az éle­tet. És halálunkkal — úgy gondoltam — segítünk megmenteni azok életét, akik különben háborúban pusztulnának el. — Embercsoport verődött össze kö­rülöttünk, értesítették az állomást. A vonat nem indult el. Mi ezt nem tud­tud. csak azt láttuk, hogy rendőrök jönnek, körülfognak, motoznak, fag­gatnak, hogy hol van a lakatok kul­csa. Lakatosokat hívtak, .de egy sem akadt, aki vállalt? volna, hogy le­szedje a láncokat... Egyszerre vésők­kel, kalapácsokkal jöttek a rendőrök, leverték rólunk a láncokat és bekísér­tek. Örák alatt szétterjedt az eset híre az országban. A rendőrség nem is mert fogvatarlani minket. Pénzbünte­tést szabtak ki ránk. — Most itt, Berlinben — folytatta Karsten —, tisztelegtem a szovjet hő­sök emlékműve előtt, az ô harcukból merítek erőt a további küzdelemre. Szeretnék itt Berlinben melegen kezet­rázni Raymonde Dien-nel, szeretném elmondani más nemzetek ifjúságának: mi, dán fiatalok, harcolunk a békéért. Sam, a kanadai Samtól, a kanadaitól azt kértem, mondja el véleményét a koreai hábo­rúról. Sam nem akart beszélni. Kér­dezzek tőle akármi mást, de erről nem beszél, nem akar bajba kerülni. — Bajba kerülnél? A „szabad" Amerikában? — Nagyon sajnálom, nem beszélhe­tek Koreáról, mert ha hazamegyek, perbe fognának és börtönbe csukná­nak azért, hogy külföldön bíráltam indulásához. Gondoltál-e atra, hogy a vonat keresztülgázolhat rajtatok. Persze — bólint. — Készen vol­tunk a haálálra. Igaz, úgy gondoltuk: a vonatot dán munkás vezeti, meg kell állnia, ha meglát minket. De ha nem áll meg — halálunk után négy­millió dán közül nagyon sok megdöb­ben majd, nagyon sok ráébred, hogy Sam egyéb kérdésekben közléke­nyebbnek bizonyult. Elmondta, hogy 30 éves, résztvett a második világ­háborúban: elmondta, hogy munkanél­külivé vá't, amiért eljött a VIT-re és hogy nem akar mégegyszer háborúba menni. Elmondta, hogy a rendőrök csúnyán elverték Torontóban, mert a béke mellett tüntetett. Beszélt három kislánytól, akik házról házra járva, 2800 aláírást gyűjtöttek. Azután arról beszélt: milyen boldog, hogy eljöhe­tett a VIT-re. Most látta a szovjet fiatalok mű­sorát. Most látott életében először ilyen színvonalas előadást, most látott életében először szovjet embert. — Milyen kultúrával tőmnek min­ket otthon? — kérdi Sam és mindjárt megfelel magának: — Az USA-ból importált bűnügyi regényekkel, geng­szterfilmckkel, szad'zmusra és a há­ború dicsőítésére nevelő szennyiratok­kal, a Szovjetuniót gyalázó, aljas tá­kolmányokkal. A mi lapjaink, könny­veink, képeslapjaink mint valami el­vadult állatot ábrázolják a szinesbö­rűeket, kínaiakat vagy négereket. Ná­lunk már a tízéves gyereket arra neve­lik, hogy felsőbbrendű faj gyermeke.... ugyanúgy, mint pár évvel ezelőtt itt Berlinben a nácik. És rágalmazzák, gyalázzák a Szovjetuniót. Iskoláink­ban azt tanítják hogy a kommuniz­mus egyenlő a terrorral, hogy a kom­munizmus az emberiség legnagyobb veszélye, amitől rettegni kell. — Én ezt azelőtt sem hiitem el. De most, hogy láttam a ragyogó boldog­ságot a szovjet fiatalok arcán, meg­fogadtam: százszor, ezerszer el fogom me-sélni otthon, hogy gyalázatos ha­zugság, amivel nálunk a Szovjetuniót rágalmazzák. Nem lehet igaz, mert én még soha, soha életemben nem lát­tam ilyen boldogságot emberek arcán. Láttam már táncolni, énekelni kanadai fiatalokat is, de ennyi örömtől kipirult arcot, ilyen jókedvű éneket, ilyen tisztán és derűsen csillogó szemeket még nem láttam soha ... Látszott, hogy mind nagyon boldog emberek .. .­és boldog nam lehet az ember pa­rancsszóra. Amikor ezt az éneket hal­lottam és ezeket a csodálatosan mű­vészi és gazdag táncokat láttam, egy­re arra kellett gondolnom: így csak az az ifjúság tud örülni, amelyiknek nincs arra gondje. hogy hátha nem kap munkát holnap..." Ez az if júság ismeri az alkotás örömét, az élet ér­tékét és célját... Tudod, mit kíván­nék magamnak? Szeretnék egyszer olyan felszabadultan és vidáman éne­kelni, ahogy a szovjet fiatalok énekel­nek. — Mond Sam, a koreial agresz­szióról még ezekután sem mondasz véleményt? — Nem. Nem mondhatok. Legfel­jebb ... nagyon szégyelem, hogy ka­nadai katonákat felhasználhatnak eb­ben a gyalázatos tömeggyilkosságban. És Sam már el is tünt a tömegben. Fehér Klára.

Next

/
Thumbnails
Contents