Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-18 / 193. szám, szombat

é UI $20 1951 augusztus 18 Jelentés az adminisztratív alkalmazottaknak a termelésbe való áthelyezéséről A napokban Prágába utaztam és a nemzetközi gyorsban hat magyar munkással találkoztam, akik Magyarországról jöttek Csehszlovákiában üdülni. Az úton nagyon kellemesen elszórakoztunk, elbeszélgettünk egymással. Elmondottam nekik, hogy 1940-ben Magvarországon arattam, de az akkori Horthy-rendszer zsarnokul kizsákmányolta a dolgozó népet. Az elvtársak is visszaemlékeztek azokra az idókre és dicsekedtek jelenlegi sorsukkal. Nagvon megbecsülik azt, hogy a szovjet hadsereg felszabadította országukat és a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével építik boldog jövőjüket. Bizony egész más az élet, mióta a kapitalista járomból kikerültünk. Azelőtt, a mult köztársaságban, ha volt munkám, csak 5 koronát kerestem naponta. Kenyérre sem volt pénzünk a kapitalista időben. Ma pedig a csehszlovákiai dolgozók Magyarországon, a magyarországiak pedig itt, minálunk pihenik ki fáradalmaikat, hogy azután fokozott erővel lássanak neki országaink szocialista építésének. Molnár Géza munkáslevelező, Gúta. Örömmel tanulunk és lelkesen dolgozunk Már két hónapja, hogy munkahelyünkről eljöttünk Szliácsra, a politikai szaki-kolába, hogy tanuljunk és elmélyítsük politikai és szaktudásunkat. Szabad időnkben sportolunk is és brigádokra is járunk. Idáig 10.400 brigádórát dolgoztunk le. A napokban Besztercebányán voltunk és egy építkezésen 250 brigádórát dolgoztunk le. Szliácson vízvezetéképítésnél 150 órát dolgoztunk. Örömmel tanulunk és lelkesen dolgozunk, mert tudjuk, hogy ezzel gyermekeink szebb és boldogabb jövőjét építjük. És mi építeni akarunk továbbra is, nem úgy, mint a nyugati imperialisták, akik rombolni akarnak és újabb háborút készítenek békés országok ellen. Mi munkánkkal védjük a békét és biztosak vagyunk abban, hogy a béke generalisszimusza, a nagy Sztálin vezetésével békeharcunkat győzelemre visszük. Kalas István munkáslevelező, Szliács Miután a dicső szovjet hadsereg felszabadította országunkat és hazánkban a munkásosztály vette át a hatalmat, átvette az iskolák Igazgatását is. Az iskolákban munkásokból lett tanítók tanítanak, akik hűségesen szolgálják népünk érdekeit. Én mint iskolapedellus dolgozom és jelenleg a tanítók és iskolai pedellusok közös politikai és szakiskolázásán vagyok Tajnán. Az iskolázáson több a tanító, akik nagyobb képzettséggel rendelkeznek és ezért állandóan segítenek nekünk a tanulásban. Az iskolában szerzett ismereteket és tapasztalatokat felhasználjuk gyakorlatban az új szocialista nemzedék nevelésénél. Dojcsan László levelező, Milovovce Ott voltam Berlinben a VIT-en Amit Berlinben átéltem, az felejthetetlen élmény lesz mindenkor számomra. Ott kezdem, hogy a csehszlovákiai ifjúság Berlinbe küldött delegátusainak sorában augusztus 8-án a virágokkal és zászlókkal díszített különvonaton Prágából Berlinbe utaztam én is. Egész úton a békéről beszéltünk, énekeltünk mindannyiunk legfőbb vágyáról, amelynek teljesüléséért mindannyian elszántan harcolunk. A felszabadulás óta első találkozásom németekkel most volt, amikor átléptük a csehszlovák-német határt. Schandauban azonban már az új német ifjúsággal találkoztam, akik meleg testvéri szeretettel köszöntöttek bennünket, a népek békéjéért harcoló fiatalokat. A határállomáson a német ifjak és lányok százai. katonák és munkások, kalapot és keszkenőt lengetve üdvözöltek bennünket. Az ünnepség felemelő percei gyorsan peregtek és alig félóra múlva különvottatunk tovább gördült Berlin felé. Drezdában az úttörők beláthatatlan sokasága, a német ifjúság kiküldöttel rögtönzött kultúrműsorral tették emlékezetessé az állomáson töltött perceket. Az adminisztratív alkalmazottak produktív munkába való áthelyezésével megbízott kormánybizottság kiadta második jelentését az adminisztrációs alkalmazottaknak a termelésbe való áthelyezéséről köztársaságunk egész területén. Az akció kezdetétől egészen 1951 augusztus 11-ig az adminisztrációs alkalmazottak áthelyezését a termelésbe a következőképpen teljesítették: Minisztérium Teljesítve (hivatal) % arányban A köztársasági elnök irodája 33.00 Külügyminisztérium 10.57 A testneveléssel és sporttal megbízott államhivatal 9.09 Kormányelnöki hivatal 6.60 A legfelsőbb számvevő hivatal 6.25 Belkereskedelemügyi minisztérium 5.72 Pénzügyi minisztérium 4.84 Tájékoztatásügyi és népnevelésügyi minisztérium 4.26 A szlovákiai nyilvános közigazgatás 3.86 Egyházügyekkel megbízott államhivatal 3.84 Állami Tervhivatal 3.80 Munka és népjóléti minisztérium 3.26 Egészségügyi minisztérium 2.65 Külkereskedelemügyi minisztérium 2.25 Postaügyi minisztérium 1.96 Iazságiigyi minisztériurrf 1.59 Könnyűipari minisztérium 1.30 Nehézipari minisztérium 1.14 Közlekedésügyi minisztérium 0.92 Építőipari minisztérium 0.88 Élelmezési minisztérium 0.82 Belügyminisztérium 0.71 Föidművelésügvi minisztérium 0.47 Iskola-, tudomány- és művészetügyi minisztérium 0.36 Közigazgatási bíróság — Az adminisztratív alkalmazottak termelésbe való áthelyezése nem folyik minden vonalon egyenletesen. Sok hiányosság van, mind a hivataloknál és szerveknél, amelyek az alkalmazottakat zí ipar rendelkezésére bocsátják, mind az üzemeknél, amelyek az alkalmazottakat felveszik. Több minisztérium és közpenti közigazgatási szelv szétírta ugyan az irányszámot, de csak most kezdik jóváhagyni azoknak az'alkalmazottaknak az áthelyezését, akik önként jelentkeztek. Az üzemek nagyobb része szervezési téren nagyon jól előkészült az új alkalmazottak felvételére. Némely üzem, különösen a prágai kerületben már i száz meg száz új alkalmazottat vett fel. Sok üzem ellenben még tartózkodóan viselkedik és néhány önként jelentkezett alkalmazottat, akiket a munkahivatal beosztott hozzájuk, visszaküldött. Hangsúlyozni kell, hogy az adminisztratív alkalmazottak áthelyezését elsősorban úgy tudjuk biztosítani, h aaz üzemek, melyeknek munkaerőre van szükségük, ezeket az új munkaeriket gyorsan felveszik és betanítják. A munkahivatalok is sok esetben nincsenek tisztában azzal, hogyan oldják meg az egyes kétes eseteket. Itt mag kell említeni, hogy a munkahivataloknak tökéletes áttekintéssel kell rendelkezniök azokról az üzemekről, melyek új munkaerők felvételét vették tervbe. Magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakiskola Rozsnyón Az Uj Szó 1951 május 25-én közölte az iskola-, tudomány- és művészetügyi megbízotti hivatal közleményét, amelyben az állt, hogy kilenc középiskola várja szeptember 1-én a magyar tanulóifjúságot. Egy kivételével minden iskolába szükséges számú diájí jelentkezett. Csak a rozsnyói magyar egészségügyi iskolába nincs elég jelentkező. Ez a hároméves iskola a következő szakokban képezi ki tanulóit: 1. a kórházak, szanatóriumok, üdülők, fürdők stb. egészségügyi személyzetévé, kórházi ápolónőkké és kisdedápolónőkké a fentemlített egészügyi intézményekben tartózkodó gyermekek ápolására. Felvételre jelentkezhetnek. 1. Mindazok, akik sikeresen elvégezték a magyar vagy szlovák középiskola 4. osztályát (volt polgári iskola). 2. Mindazok, akik befejezték az iskolaköteles koron túli ifjúság részére rendezett tanfolyamot és sikeresen letették a vizsgát a középiskola tantárgyaiból, akár magyar, vagy szlovák tanítási nyelven. 3. A munkahelyekről (gyárakból, üzemekből, EFSz-ből, állami birtokokról stb.) azok jelentkezhetnek, akik az elmúlt években sikeresen végezték el a magyar vagy szlovák tannyelvű középiskolát. A jelentkezők korhatára 15 évtől 25 évig terjed. A 2. és 3. pont alatt j«lentkezők kérjenek a rozsnyói gimnázium igazgatóságától »Belépési nyilatkozatot*, melyet legkésőbb 1951 augusztus 30-ig küldjenek vissza az igazgatóságnak. További szükséges felvilágosítást a rozsnyói gimnázium igazgatósága nyújt. A megbízott helyett: Sumarová s. k. Siketnéma gyermekek iskolázása Az iskolaügyi megbízotti hivatal rendelkezésére az új iskolaév kezdetével a siketnémák losonci intézeténél magyar tannyelvű osztályok nyílnak meg. Felhívjuk mindazokat a szülőket, akiknek siketnéma, nagyothalló, vagy súlyosabb beszédhibájú tanköteles gyermekük van, hogy felvétel céljából jelent, sék be siketnéma gyermekük adatait az intézet igazgatóságának. Az intézetben a siketnéma gyermekek anyanyelvük szerint részesülnek oktatásban és megtanulják az élő, hangos beszédet. A gyermekek részére jól felszerelt internátus áll rendelkezésre, ahol teljes ellátásban és nevelésben részesülnek. A tanítás díjtalan, míg az internátusi díj a gyermekpótlék összegének felel meg. Az intézet címe: Üstav pre hluchonemých v Lučenci. Jegyzetek a berlini VIT-ről A Német Demokratikus Köztársaság fővárosába, Berlinbe csütörtökön, augusztus 9-én érkeztünk meg a kora reggeli órákban. A csehszlovák ifjak küldöttségét kitörő lelkesedéssel fogadták a* német főváros lakói. A szabad német ifjúság berlini bizottságának vezetője a pályaudvaron mondott üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a német ifjúság nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy ma Berlinben a világ összes haladószellemű fiataljainak részvételével a békéért tüntethet. A fogadtatás után kékinges ifjak szállásunkra irányítottak és a csehszlovák zászlóval és Gottwald elvtárs köztársasági elnökünk képével díszített épület már előre jelezte, hogy itt leszünk mi, a csehszlovák küldöttség tagjai elszállásolva. Aznap este a Magyar Népköztársaság ifjainak kultúrműsorát tekintettük meg és augusztus 10-én csoportunk tisztelgő látogatást tett a szovjet hősök treptovi emlékművénél. Arra gondoltam ekkor, mennyi vér folyt az elmúlt háborúban és hány szovjet katona áldozta életét azért, hogy mi ma békés és boldog életet élhessünk. Mi határtalan hálával viseltetünk a nagy szovjet nép minden fia iránt, akikkel karöltve a világ ifjúsága most testvéri egyetértésben harcol a békéért s itt a német fővárosban, Berlinben utasítja viszsza a nyugati imperialisták gyilkos háborús terveit. Minden napot, amelyet Berlinben töltöttünk, arra használtunk fel, hogy megismerjük a testvéri népek ifjúságát és elmélyítsük vele basáti kapcsolatainkat. A berlini napok legnagyobb élménye számomra a vasárnapi nap volt. Ezen a napon a Marx-Engelstéren Wilhelm Pieck elvtársnak, a német köztársaság elnökének és Max Reimannak, az NKP elnökének jelenlétében a német ifjúság megtartotta hatalmas békemanifesztációját, egyben kifejezésre juttatva tiltakozását az amerikaiak felfegyverkezési politikája elten. Kétmillió olyan német ifjú órákon át tartó felvonulásának voltunk szemtanúi, akik mindmegannyian a Német Békevédők táborának lelkes, őszinte és harcos tagjai. Szemünket örömkönnyek töltötték meg. amikor a világ ifjúságának ezt az egységes békemanifesztációját láttuk, amelyen Marx, Lenin és Sztálin tanítása alapján, a proletár internacionalizmus szellemétől áthatva, közösen, egységesen, testvéri szövetségben juttatták kifejezésre a Világifjúsági Találkozón résztvevő küldöttek elhatározásukat: megvédik a békét. Hiába igyekeztek a nyugati imperialisták egységünket megbontani, minden próbálkozásuk kudarcot vallott. A felvonulás reggel 8 órától este 6 óráig tartott és zúgott a német fövárosszerte az ütemes kiáltás, amelyre száz- és százezer békeharcos adta vissza a választ: Es tebe der Frieden, Es lebe der Grosse Stalin! Hurrá! PAPAI LÁSZLÓ. munkáslevelező, Dunaszerdahely. „Ne engedjétek tovább a fegyverszállító vonatokat" Az August-Stra6sen, a dán vendégek szállásán, sovány, szemüveges fiatalemberrel ismerkedtem meg. Karstennek hívják. Egyike volt azoknak, akik néhány hónappal ezelőtt hozzáláncolták magukat a vasúti sínhez, nogy megakadályozzák a fegyverszállító vonat közlekedését. Négyen voltak. Karsten, aki ma 19 éves, kőművestanuló. A másik 21 éves, foglalkozása géplakatos. A harmadik 23 éves, esztergályos, Gustáv, akinek az volt a feladata, hogy fényképet készítsen az akcióról, elektiotechr.ikát tanul és mindössze 17 éves. Karsten é6 barátai jól ismerték az élet nehéz oldalát Dániában a Marshall-köksön áldásai nyomán a dán vaj helyett amerikai fegyvert kap a lakosság. Minden munkái fizetéséből levonnak a fegyverkezésre. Az élet drágul. Hat hónap alatt kétszeresre emelkedtek a cipőárak. Növekszik a munkanélküliség, mert Dániának élőállatokat kell exportálnia és ezért csökken a konzerv- és bőrfeldolgozóIparban foglalkoztatottak száma ..: Felemelték a hadkötelezettség idejét. És így lehetne tovább sorolni, mi teszi nehézzé, gondterheltté a dán ifjúság életét. A négy fiatal — egyik kommunista, a másik szociáldemokrata, kettő pedig pártonkívüli — elhatározta, hogy követik Raymonde Dien példáját, akinek hősiessége megállította a robogó fegyverszállító vonatot. A város közepén, két híd közötti részen, a sínekhez láncolták magukat. Mindhárman egymáshoz láncolták összekulcsolt kezüket. A láncaik fölé táblát erősítettek. ezzel a felírással: „Ne engedjétek tovább a fegyverszállító vonatokat!" Gustáv láncolta össze ökpt, eldobta a lakatok kulcsát és fényképeket készített, hogy a burzsoá sajtó ne tagadhassa le az akciót. Körülbelül féi órz hiányzott a vonat külpolitikánkat , tenniök kell valamit, hogy nekik sem szabad birkamódra belenyugodníok abba, hogy hazánk az amerikai imperialisták támaszpontjává, fegyvertárává változzék. Ahogy ott ültem a síneken, eszembejutott anyám, eszembeiutott négy testvérem, akik nem tudták, mire készülök. De:., másnak is van testvére, más is szereti az életet. És halálunkkal — úgy gondoltam — segítünk megmenteni azok életét, akik különben háborúban pusztulnának el. — Embercsoport verődött össze körülöttünk, értesítették az állomást. A vonat nem indult el. Mi ezt nem tudtud. csak azt láttuk, hogy rendőrök jönnek, körülfognak, motoznak, faggatnak, hogy hol van a lakatok kulcsa. Lakatosokat hívtak, .de egy sem akadt, aki vállalt? volna, hogy leszedje a láncokat... Egyszerre vésőkkel, kalapácsokkal jöttek a rendőrök, leverték rólunk a láncokat és bekísértek. Örák alatt szétterjedt az eset híre az országban. A rendőrség nem is mert fogvatarlani minket. Pénzbüntetést szabtak ki ránk. — Most itt, Berlinben — folytatta Karsten —, tisztelegtem a szovjet hősök emlékműve előtt, az ô harcukból merítek erőt a további küzdelemre. Szeretnék itt Berlinben melegen kezetrázni Raymonde Dien-nel, szeretném elmondani más nemzetek ifjúságának: mi, dán fiatalok, harcolunk a békéért. Sam, a kanadai Samtól, a kanadaitól azt kértem, mondja el véleményét a koreai háborúról. Sam nem akart beszélni. Kérdezzek tőle akármi mást, de erről nem beszél, nem akar bajba kerülni. — Bajba kerülnél? A „szabad" Amerikában? — Nagyon sajnálom, nem beszélhetek Koreáról, mert ha hazamegyek, perbe fognának és börtönbe csuknának azért, hogy külföldön bíráltam indulásához. Gondoltál-e atra, hogy a vonat keresztülgázolhat rajtatok. Persze — bólint. — Készen voltunk a haálálra. Igaz, úgy gondoltuk: a vonatot dán munkás vezeti, meg kell állnia, ha meglát minket. De ha nem áll meg — halálunk után négymillió dán közül nagyon sok megdöbben majd, nagyon sok ráébred, hogy Sam egyéb kérdésekben közlékenyebbnek bizonyult. Elmondta, hogy 30 éves, résztvett a második világháborúban: elmondta, hogy munkanélkülivé vá't, amiért eljött a VIT-re és hogy nem akar mégegyszer háborúba menni. Elmondta, hogy a rendőrök csúnyán elverték Torontóban, mert a béke mellett tüntetett. Beszélt három kislánytól, akik házról házra járva, 2800 aláírást gyűjtöttek. Azután arról beszélt: milyen boldog, hogy eljöhetett a VIT-re. Most látta a szovjet fiatalok műsorát. Most látott életében először ilyen színvonalas előadást, most látott életében először szovjet embert. — Milyen kultúrával tőmnek minket otthon? — kérdi Sam és mindjárt megfelel magának: — Az USA-ból importált bűnügyi regényekkel, gengszterfilmckkel, szad'zmusra és a háború dicsőítésére nevelő szennyiratokkal, a Szovjetuniót gyalázó, aljas tákolmányokkal. A mi lapjaink, könnyveink, képeslapjaink mint valami elvadult állatot ábrázolják a szinesbörűeket, kínaiakat vagy négereket. Nálunk már a tízéves gyereket arra nevelik, hogy felsőbbrendű faj gyermeke.... ugyanúgy, mint pár évvel ezelőtt itt Berlinben a nácik. És rágalmazzák, gyalázzák a Szovjetuniót. Iskoláinkban azt tanítják hogy a kommunizmus egyenlő a terrorral, hogy a kommunizmus az emberiség legnagyobb veszélye, amitől rettegni kell. — Én ezt azelőtt sem hiitem el. De most, hogy láttam a ragyogó boldogságot a szovjet fiatalok arcán, megfogadtam: százszor, ezerszer el fogom me-sélni otthon, hogy gyalázatos hazugság, amivel nálunk a Szovjetuniót rágalmazzák. Nem lehet igaz, mert én még soha, soha életemben nem láttam ilyen boldogságot emberek arcán. Láttam már táncolni, énekelni kanadai fiatalokat is, de ennyi örömtől kipirult arcot, ilyen jókedvű éneket, ilyen tisztán és derűsen csillogó szemeket még nem láttam soha ... Látszott, hogy mind nagyon boldog emberek .. .és boldog nam lehet az ember parancsszóra. Amikor ezt az éneket hallottam és ezeket a csodálatosan művészi és gazdag táncokat láttam, egyre arra kellett gondolnom: így csak az az ifjúság tud örülni, amelyiknek nincs arra gondje. hogy hátha nem kap munkát holnap..." Ez az if júság ismeri az alkotás örömét, az élet értékét és célját... Tudod, mit kívánnék magamnak? Szeretnék egyszer olyan felszabadultan és vidáman énekelni, ahogy a szovjet fiatalok énekelnek. — Mond Sam, a koreial agreszszióról még ezekután sem mondasz véleményt? — Nem. Nem mondhatok. Legfeljebb ... nagyon szégyelem, hogy kanadai katonákat felhasználhatnak ebben a gyalázatos tömeggyilkosságban. És Sam már el is tünt a tömegben. Fehér Klára.