Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-17 / 192. szám, péntek

Erdőn, folyón, szakadékon át \ Vége felé közeledik már a V1T, de még mindig újabb és újíibb csoportok érkeznek Nyu­gat-Németországból. Fiatalok, akik idejekorán indultak útnak, de akiket négyszer, ötször, tíz­szer elíogoit és visszakergetett a nyugatnémet határőrség. És akik most ötödször, hatodszor, tizenegyedszer próbáltak meg átjutni, s el is jutottak Berlin­be. Akad köztük fiú, lánv, 13 éves és 25 éves, van köztük olyan, aki úszva jöt át az Elbán. Három leány, aki úszni nem tud, éjszaka, csónakon lopako­dott át. Akad olyan is, akit maga a nyugatnémet határőr engedett át — hiszen a nyugat­német határőrségben nem egy olyan embsr van, akinek hazája egysége és a béke ügye kedve­sebb Adenauerck háborús uszí­tásánál. • Horst K. stuttgarti fiú még csak 17 éves, de negyedszer szökött át a zónahatáron. Itt járt tavaly is a német ifjúság pünkösdi béketalálkozóján, itt volt az FDJ konferenciáján, a Nemzetközi Diákszövetség ülé­sén és most megint itt van. Megkérdem, mit szólnak mind­ehhez a szülei? Kissé csodál­kozva néz rám, úgy feleli: „Mit szólnának? ök is béka­harcosok." Horst az egyik stuttgarti FDJ-szervozet veze­tője. Lakalostanuló. Odaát az FDJ most illegálisan működik. Adenauerék betiltó rendelete utáni napon a stuttgarti pálya­udvar épületének magas tor­nyáról eltiifn avo amerikai zász­ló és helyette odatűzte valaki az FDJ kékszínű zászlóját. Az amerikaiak hatalmas tűzoltó­készültséggel vonultak ki le­szedni ... de az amerikait nem merték visszatenni a helyébe. — Huszonnégyen jöttünk át együtt a hatáior. — mesélte Horst. — Tulajdonképpen csak tizenöten indultunk együtt, de útközben csatlakoztak hozzánk olyanok, akik már háromszor­négyszer próbáltak átjutni, de nem sikerült. Nyolc órát men­tünk gyalog . £n már jól is­mertem az utat. Mentünk, mentünk. Úttörők is voltak ve­lünk. Éhesek voltunk, szomja­sak, de senki sem panaszkodott. Sziklákon másztunk át. Egy kislány elesett, megütötte a lá­bát. Öt a hátunkon felváltva hoztuk tovább. Aztán egyszerre embereket láttunk. £zok már a népi rendőrölt voltak, meleg éteJt, virágot adtak, autóbu­szokba ültettek ... Minden rendben volt, itthon voltunk ... • .Klaus F., Kasse! város köze­lében lakik. Negvvenen jöttek együtt s nem volt olyan veze­tőjük, aki az utat ismerte vol­na. Azt a vezetőt, akivel a ha­tár átmászását megbeszélték, előző éjjel elfogta a határőr­ség. Koromsötét volt az éjsza­ka, a csillagok állásából tájéko­zódva igyekeztek egyre kelet felé. Körülbelül három kilomé­terre a határi ol, amerikai jee­pek vonultak fel, fényszórózták az utakat, ök bevetették magu­kat a gabona földekre és több, mint egy kilométert tettek meg hasoncsúszva. A szántó­földeken túljutva, mezőn, ala­csony bokrok között kúsztak tovább. Több, mint 500 méteren át csalánnal benőtt területen kellett átvergődniök. A gyere­kek csupasz lábát, karját, arcát véresre marig a csalán. Sok fiatal lány is volt a csoportban, egy árva jajszót sem szólt egyikük sem Az eső megeredt, kúszva, átizzadva, esőtől csu­romvizesen érték el a határi, de átjöttek valamennyien. • És ime még egy; valósággal regénybe illő eset; a békesze­rető német ifjak leleményessé­gének ragyogó bizonyítéka. Gotthold G. Frankfurt am Main­ból való. FDJ-vezetőjétől azt az utasítást kapta, hogy száll­jon fel a Velence — Milánó — Basel — Frankfurt Hamburg­vonalon közlekedő nemzetközi expresszre, persze nem kék FDJ-ingben és rövid nadrág­ban, hanem kikenve-feinve, mint afféle „gentleman". Gotthold fel is szállt és az utasítás sze­rint gondosan figyelt, mert úgy szólt a parancs, hogy ha vala­mi rendkívüli történik, akkor tegye azt, amit a többiek. Göt­tinga közelében, akis Eichen­bert községben valóban történt is valami rendkívüli. Valaki megrántotta a vészféket, a ha­talmas expressz hirtelen lefé­kezve megállt, bőröndök repül­tek le a csomagtartókról, kövér méltóságos asszonyok és nagy­kereskedőnek á jultak el, egy hang hasította a levegőt és száz hang ismételte: „Fiatalok, bé­keharcosok, hazánk fővárosa, Berlin hív bennünket... előre Berlinbe. :Gotthold azt tet­te, amit a többiek ... Futva in­dult fel a domboldalon. Nyolc­száz méterre voltak csak a Né­met Demokratikus Köztársaság határától. Azok, akiknek eszük ágában sem volt a demokrati­kus Németországba menni, az expressz „igazi" utasai, banká­rok és egyéb csőcselék, első ijedtükben együtt futottak a FDJ-sokkal, fújtatva, lihegve .. Mire ráébredtek, mi történt, a 400 ifjú békeharcos átlépte a határt. Klaus, Gotthold és sokezetr társuk példája is csak azt mu­tatja, hogy & békeharcosoknak — a békének 6em szakadékok­kal, sem gyalázatos rendeletek­kel, sem szuronyokkal nem tud­ják az adenauerek, titók, tru­manok útját állni. Fehér Ktára. • n Öntözés és mesterséges eső Régi tapasztalat, hogy a nö­vényeknél a felülről való öntö­zés a legredményesebb. A növé­nyek levele, ága, szára a felül­ről jövő napfényhez és a felül­ről jövő esőhöz alkalmazkodott, vagyis a vizet a növény nem csupán gyökerein át szívja fel e talajból. Az eső nemcsak a talajt nedvesíti meg, hanem a talaj feletti levegőt is párákkal telíti, amelyek a növényi élet­ben sok fontos életfolyamatot váltanak ki. a növények levelein, szárain végigfoJyó esőcseppek pedig lemossák a kártevő gom­bákat, a port. Mindezek figyelembevételé­vel a Szovjetunió Földművelés­ügyi Kutatóintézete kidolgozta az öntözés mesterséges eső alakjában való alkalmazásának technikai módszerét. Egyik ilyen készülék például harminc­negyvee hektár zöldséges föl­det képes mesterséges esővel megöntözni. Egy traktorhoz vízvezető cső van erősítve, amely állandó összeköttetésben marad a kúttal, vagy patakkal, ahonnan a traktor-motor a szükséges vizet szivattyúvá. A traktorra körben mozgatható öntözőcső van szerelve, szám­talan apró nyílással és a ma­gasból sűrű cseppekben fröcs­csenti szét a vizet. A szerint, hogy a traktor milyen lassan í vagy gyorsan halad, lehet sza­bályozni a mesterséges eső mennyiségét. Akár enyhe per­metezést, akár sűrű cseppek­ben ömlő esőt tudnak eképpen utánozni. A felülről való öntö­zés alkalmával oldott műtrágyát is lehet használni és a mester­6ége^ esővel így egyszerre megy az öntözés és trágyázás. Az éveken át folytatott kí­sérletek után már nagyobb ará­nyokban alkalmazzák a mester­séges esővel való öntözést és a tapasztalatok szerint ez a mód­szer három-négyszeresre emeli a zöldségfélék termését. Mosz­kva vidékén egy ilyen mester­séges esővel öntözött földről hektáronként 620 q káposztát hordtak be, a céklatermés pedig 700 q-t tett ki. Az ukrajnai és a kaukázusi kolhozokból és ál­lami gazdaságokból Is hasonló eredményeket jelentettek s ma már sokezer mesterséges esőt adó készülék van munkában a Szovjetunió minden részén, sok százezer hektárnyi földön. Kábítószeres ifjúság „Az amerikai középiskolások között katasztrofális mértékben elterjedt a kábítószerek élveze­te. A kokain, heroin, liasis és a többi kábítószer közkincsévé (!) vált a tjz és húsz év közötti fiataloknak, hogy a koldulástól és a prostitúciótól, 6Őt még a gyilkolástól sem riadnak vissza, a szükséges pénz megszerzése érdekében .." „Kentucky vá­ros egyetlen kórházában 440 súlyosan beteg fiatalt kellett az elmúlt év folyamán elvonó­kúrának alávetni" — írja a Volksrecht című reakciós svájci lap. S még a háborús uszítók, az amerikai életforma bajnokai­nak szócsöve — a nagytőkés „New York Times" című ame­rikai lap — sem képes letagadni ezt a nyilvánvaló igazságot és június 13-1 számában többek között részleteket közöl egy ti­zenhat éves amerikai lány val­lomásából, amelyet egy külön­leges bizottság előtt tett. — Tizenhárom éves voltam, amikor a bronxi középiskolában, osztálytársaim biztatására elő­ször kábítottam magam ópium­mal. Utána kokaint, majd he­roint injekcióztam magamba. — Tizennégy éves koromban már nem tudtam leszokni a mérgekről — jelentette ki á lány —, de nem is nagyon akar* tam, hiszen láttam, hogy az is­kolában, meg a felnőttek köré­ben is milyen sokan élnek mér­gekkel. A lány elmondta még, hogy a lopáson és betörésen kívül egy öreg férfitől „szerzett" pénzt; hogy kifizethesse azt a napi 4—5 dollárt, ami a rendkívüli drága mérgekre kellett. Barát­női, osztálytársnői Is hasonló módon szereztek pénzt, ha kel­lett nekik. Az újság cikkéb<3 azt is megtudhatjuk, hogy leg­alább ötezer, de valószínűleg sokkal több amerikai középisko­lás él rendszeresen kábítósze­rekkel. Egységbe ifjúság! Előre a tartós békéért, az új háború veszélye ellen Ml ÍGY DOLGOZUNK ... Messze, távol Csehországban, Karlové Vary körtékén Ro­tava községben működik egy magyarnyelvű ifjúsági csoport. Ez a csoport eleinte szervezési nehézségekkel küzdött és csak lassú fejlődés után jutott el arra a fokra, hogy most már valóban jó munkát végez. En­nek természetesen az az oka, hogy messze Bratislavátől ne­héz volt a vezető elvtársaknak egyedül jó munkát végezni. Most már azonban megtalál­ták a helyes munkamódszert és dicséretreméltó munkát vé­geznek. Tőlük kaptuk az aláb­bi levelet: Tagságunk létszáma szépen emelkedik. A brigádozás is jól megy. A mai napig a szövet­kezetnek és az épülő fürdőnek több mint háromszáz brigAd­órát dolgoztunk. A berlini Vi­lágtalálkozó tiszteletére 50 q széna lekaszálását és begyűj­tését vállaltuk. A mul t vasár­nap közösen résztvettünk a sportanyaggal nem rendelke­stafétán, ahol minden tagunk átlagosan 8 km-t lefutott. Mindannyian új élménnyel és bő tapásztalatokkal tértünk haza. Ott volt Zápotocky és Kopecky elvtárs is. És még sokan mások. Délután nagyon szép kultúrprogramm volt. Elhatároztuk, hogy szomba­ton meglátogatjuk a környé­ken levő Pionír-várost. Ez a városka most épül és mi őket is segítjük majd brigádmun­kánkkal. Az aratást nálunk már befejezték. Cséplésre ké­szülünk. A cséplési munkálato­kat úgy szerveztük meg, hogy önálló munkát fogunk végez­ni. Kapunk külön gépet és azon éjtszakánként dolgozunk, mert nappal mindannyian munkahe­lyeinken dolgozunk. Szervezési munka terén ís jól haladunk, bár egyelőre még spor-anvffgal nem rendelke­zünk. Mi ugyanis úgy gondol­tuk, hogy a szervezési munkák összekötjük a sportmunkával, így egész biztos, hogy ered­ményt érünk majd el, hisz a fiatalság nagyon szeret spor­tolni. Már szövetségi zászlót is rendeltünk, hamarosan meg­kapjuk és így igazán szerve­zett egységet képez majd cso­portunk. A tagság politikai nevelését is tervbevettük. Megszervez­tük a politikai szemináriumo­kat. Ezek a szemináriumok még nehezen működnek és nem tudnak lépést tartani, mert a magyarnyelvű politikai anyag késik. Ügy gondolom, hogy helyi csoportunk, megfelel a követel­ményeknek és nem hoz szé­gyent a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségre. A jövőben még jobban fogunk dolgozni. Laczí Kornél, Rotava. Magyarországi űüöiők jártak Felsőpatonyfean A magyarországi úttörők, akik nyári szünidejükben egy hónapig Csehszlovákiában tar­tózkodtak, augusztus 8-án el­látogattak Felsöpatonyba is. Autóbusszal érkeztek. A falu lakói lelkesen fogadták a ma­gyar vendégeket. A Párt, a CsISz. az EFSz és a Pionír­szervezet képviselői virágcsok­rokkal köszöntötték a magyar úttörőket. A falu nevében Mrva János elvtárs üdvözölte őket. Pionírjaink pedig ének­kel köszöntötték a vendégeket, majd Verdenich elvtárs veze­tésével ellátogattak az EFSz műhelyébe, a traktorállomás­ra, az istállókba és megnézték kollektív gazdálkodásunk ered­ményeit. Ezután a sportpályán közös kultúrműsor volt, ame­lyen a szentmihályfalvai és a nagyabonyi pionírok is részt­vettek. Magyarországi vendégeink népi táncokat mutattak be, szlovák és magyar dalokat énekeltek. A műsor Iván taní­tó elvtárs beszédével ért véget. Ezután az óvoda udvarára mentünk, ahol az árnyas dió­fák alatt már terített asztalok vártak. A konyha felöl papri­kás csirke ínycsiklandó illata terjengett. Az ügyes szakács­nők nemsokára hozták is már a párolgó tálakat. Mint egy nagy család ült az asztal körül a 180 résztvevő. Mindenki bol­dog volt. Pionírjaink nyakken­dőt cseréltek, emlékeket adtak magyarországi vendégeinknek. Kellemes szórakozással gyor­san eltelt a délután. Könnyes szemmel búcsúztunk tőlük. Ki­kísértük őket az autóbuszhoz, ahol Chrenkó Rudolf, az EFSz elnöke búcsúztatta el kedves vendégeinket, kiemelve, hogy a csehszlovák-magyar barát­ságnak egy igen szép esemé­nye volt a magyar úttörők lá­togatása. Elmentek ... Porfelhő szállt utánuk, de szívünkben szép emlékként marad meg a ma­gyarországi fiatalokkal kötött barátság. A falu még sokáig hangzott a „Nech žije súdruh Gottwald" és „Sztálin, Gottwald, Rákosi, ök a béke örei" kiáltásoktól. Polák Margit Arccal a HUKO felé! Sok évvel ezelőtt, még a tö­késelnyomás idején megmond­ta Široký elvtárs, hogy né­pünk nyomorán csak nagy­arányú iparosítással lehet se­gíteni. Az akkori uralkodó­rendszer számára azonban el­fogadhatatlan megoldás volt ez. Tudták az urak, hogy több gyár, több munkást jelent s egyben erösebb osztályöntuda­tot és harcot a kizsákmányo­lás ellen. Ezért maradt Szlo­vákiában még sokáig ez a pro­gtamm: gyárleszerelés, mun­kanélküliség. Ahhoz, hogy hazánkból is virágzó ország válhassék, ki kellett ragadni a tőkések ke­zéből a hatalmat; a munkás­osztály győzelme után most már hatalmasan érvényesül­het a Kommunista Párt vezet­te nép kezdeményező és alkotó ereje. Ma azokon a vidékeken, ahol azelőtt nem ismertünk mást, mint tehénfogatot, fa­ekét, sovány legelőket és sze­génységet, nagyszabású épít­kezések törnek az égnek, hogy átlendítsék országunkat a szo­cializmusba. Osztrava megnö­vekedett iparvidéke, óriási ví­zierőmüvek és duzzasztógátak — harcosainak, vezéreink leg­merészebb álmai valósulnak meg egymásután. S a dicső februári győzelem harmadik évfordulóján újabb távlatok nyíltak meg előttünk, amikor Dolanszky elvtárs a CsKP központi bizottságának ülésén -bejelentette: „Szlovákiában új kohómü­vek létesülnek évi egymillió tonna nyersvastermeléssel, aminek alapján egész új ipar­vidék keletkezik — oly terü­leten, ahol eddi^- alig iparosí­tottak s ahol nagy a munka­erőtartalék. A kombinát már 1953-ban megkezdi a terme­lést; építése 1955-ben fejező­dik be." Évi egymillió tonna nyers­vas oly csoda dolog, amely egy­szeriben a legforradalmibb és legboldogabb vidékié vará­zsolja a szegénység, elmara­dottság és írástudatlanság ha­záját. A kassai kerületben, ahol a kohómüvek épülnek, megannyi új traktor lendíti magasba az alacsony fokon ál­ló mezőgazdaságot. Mozdo­nyok futnak szét az országba, egyúttal gépeket szállítanak üzemeinkbe s a külföldi keres­letet is ellátják. A kohómüvek ^ kapcsán azonban új ipartele­pek is létesülnek, főleg vegyi és fémmegmunkáló üzemek. Megnő a vasérctermelés, ce­mentgyártás és a fakitermelés. Tengerré dagadnak a folyók, hogy kilenc viJlanvtelepen át elegendő energiával lássák el gyárainkat és a máig is sö­tétben élő falvakat. Kelet-Szlo­vákia rövidesen a béke hatal­mas erődítménye lesz. A szlovákiai fiatal nemzedék nem egy alkalommal megmu­tatta már. hogy helyt tud áll­ni a harc legnehezebb szaka-­szain is. Az Ifjúsági Szövetség elküldi legjobbjait a HUKO építkezéseire. Ez egyik legna­gyobb vállalkozásunk s ezért egész emberekre van szükség ott. Olyan építőket kíván, akik hősiesen valósítják meg a me­rész terveket, akik a jövőben látnak és nem vesztik el ere­jüket a mindennapi nehézsé­gekkel vívott küzdelemben. Olyan elvtársakat vár a vas­mű, akik kérlelhetetlenül le­leplezik a faiusi gazdagok mesterkedéseit, melyekkel gá­tolni igyekszenek a hatalmas mű megszületését. Betonozókra, gépészekre, robbantókra, ácsokra, kőműve­sekre, kútásókra, vasasokra, lakatosokra, kováesokr" trak­toristákra és sofforôľ van szükség, akik minden tudá­sukkal és erejükkel építik a vasmüvet. Mi, a szocializmus nagy építkezésein edzetS"­CsISz-esek vagyunk azok, akikre most az élvonalban szükség van. HUKO — a vasmű szlovák elnevezésének (Hutny kombi­nát) rövidítése. Üj fogalom, amelyet ma talán még keve­sen ismernek, de holnap har­cos jelszava lesz minden be­csületes ifjúnak, aki kitünte­tésnek veszi majd, hogy a ko­hómüvek építkezéséből kivehe­ti részét. A HUKO valamenv­nviünk hősi feladata, mert né­pünk jólétének alapjait terem­ti meg. Ezért indulunk kelet­re, Kassa mellé, oly lelkese­déssel. aminövel a bolsevik párt-és a kormány szavára a komszomolcok indultak Távol­keletre, hogy messze otthonuk­tól, az Amur partján felépít­sék Komszomolszk városát. Bennünket is hív a Párt. hív az Ifjúsági Szövetség, és a hívó szóra méltóan válaszo­lunk. Lázár György

Next

/
Thumbnails
Contents