Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-17 / 192. szám, péntek

rRANT/SEk necsäszek: — f ORDÍTOTT A s P.SZUCá ŠUA (2. folytatás) így megóvták az ifjúságot a nemzetnek és megnyerték a szocialista eszmék számára. Jól érezték ott magukat és szívesen jártak oda." Ahogy Klement semmit sem vett könnyen az életben, öntudatosan lépett az új útra is, amelyik kitárult előtte. Itt tanulta meg, hogy a sze­gény embernek nem kell jog­talan rabszolgának lennie, hogy a dolgozók egységében hatalmas erö van. Ez nem­csak új út volt, hanem egy egészen új világ. Erről Li beszél B. Csepel­ka: „Hamar megmutatkozott, hogy a szocialista mozgalom az új elvtársakban lelkes utó­dokra talált. Megélénkültek a gyűlések. Meggyőző képes­sége, amivel a kétkedőket megnyerte annak az es: né­nek, amelyiknek helyességé­ről meggyőződött, már ekkor •megmutatkozott. A rendes gyűléseken kívül nyilvános gyűléseket is rendezett a szocialista ifjúság. így min­den tavasszal antimilitarista megmozdulást. De nyilvános gyűléseken harcoltak a kleri­kalizmus ellen is és azért, hogy a tanonciskolákban ne esténként és vasárnap dél után legyen a tanítás, hanem egész nap. Klement mindig lázasan szervezte a cseh if­júságot ezekre a gyűlésekre. Hamarosan kis csoport te­hetséges barátot gyűjtött maga köré, akik a szervezet életét irányították. Megélén­kült a szervezeti élet és szín­vonalasabbak lettek a viták. Az ifjúsági szervezetből az út a Munkás Tornaegylet tornatermébe vezetett. Ez a szervezet is — ahová Kle­ment eljárt — mint a többi testvérszervezet egy vendég­lő nagytermében tartotta összejöveteleit. A gyakorla­tok megkezdése előtt a tor­naszereket egy közeli fészer­ből kellett odahordani, utána pedig vissza. Az egyesület tagjai és az ifjúság szívesen vállalták ezt a munkát és örömmel jártak a gyakorla­tokra. Minden órán a sorok elölt valaki rövid bevezetőt mondott és havonként egy­szer előadás volt. A tornászok félkörben a földön ülve hall­gatták az előadót, akinek be­szédében mindig voltak szo­cialista gondolatok. Ilyen volt a környezet, amelyikben a bécsi cseh kisebbség munkás­ifjúságának öntudatosabb ré­sze felnőtt, ahol Klement Gottwald nevelkedett. H. A háború és a Nagy Októberi For radalcro tanulságai (1914—1918.) Eljött 1914 július 26-a. Ki­tört az első világháború. Az egyik oldalon Németország és az Osztrák-Magyar mo­narchia, a másik oldalon pe­dig Anglia, Franciaország és Oroszország között. A világ újrafelosztásáért, a haszon növeléséért, a piac és gyar­matok szerzéséért, a gyen­gébb nemzetek leigázásáért robbantották ki a kapitalista államok ezt a rabló imperia­listaháborút. Ha piszkos, cél­jaikat népeik előtt háborús jel­szavak mögé is rejtették, a ha­za védelméről, sőt demokráciá­ról beszéltek, de az egyszerű embereknek a háború valóság­ban semmi jót nem hozott, csak szenvedést és halált a harctereken, a hátországban pedi f f éhséget. Teljesen iga­zak Gottwald elvtárs 1932­ben mondott szavai: ,,Az im­perialista háború a tökések­ne karra jó, hogy milliók vé­rét és szenvedését aranyra váltsák." A c»ehek, ha mindjárt nem is értették meg az imperia­lista háború igazi értelmét, de kezdettől fogva tudták.' hogy nem az ő érdekeikért folyik, hiszen a gyűlölt Oszt­rák-Magyar monarchia és an­nak csendőrei és tisztjei ker­getik őket a frontra. Ä va­gonokból, melyek az osztrák egyenruhába öltöztetett cseh katonákat szállították, bána­tos, de lázadó ének hallat­szott: Vöröslő kendőket tépi a széJ Megyünk az oroszra, nem tudjuk mért. Klement Gottwald dedici (M fvaország) szülőháza Klement a háború elején megkapja segédlevelet és ha­zamegy Moravába, ahol ki­sebb mestereknél dolgozik, asztalossegéd. Előbb Lipnik­ben, később Hranicen. 1915 áprilisában bevonul az oszt­rák-magyar hadseregbe a stájerországi 42-es tüzérzász­lóaljhoz. A zászlóaljban kb. 35 cseh van, akiket nemzetiségűk miatt durván elnyomnak. A köztársasági elnök édesany/a, Klement gyerekkorában Gottwaldot, aki már tökéle­tesen beszél németül és „el­fogadható" neve is van, haj­landók lennének osztráknak elismerni, de Gottwald nem adja el magát. Jog- és igaz­ságszeretete, nemzeti öntuda­ta fejlett, a bécsi elnyomás még jobban megerősítette. Az osztály- és szocialista ön­tudatnak ö a példamutatója. Gottwald rövidesen a stájer­országi, majd a cseszkébude­jovici csehek vezetője, tolmá­csa lesz. A crJi katonák ra­gaszkodtak tisztelt vezető­jükhöz, aki mint őszinte ba­rát és kitűnő énekes, szívü­ket is megnyerte. „Mindenki szerette és az történt, amit ő mondott" — emlékszik visz­sza Antonin Poszpisü, egyik katonapajtása. Persze, nem lehet csodálkozni, hogy a merész kiállás es a cseh dal nem tetszett a vezetőségnek. Goftwaldot el is küldták, mint ^politikailag megbízhatatlant* a bécsi fényszóró osztaghoz, amelyik gyűjtőhelye volt a meg­bízhatatlan elemeknek. A fény­szóró különítmény még 1915 őszén elmegy a keleti frontra. Ott 1916-ban mindjárt a Bru­sziiov-offenzíva elején Gott­wald megsebesül. A kórházból Bécsbe utazik, ahonnan az olasz frontra küldik. Ezekben az évek­ben a más nemzetiségű katonák is ismerik az öntudatos, bátor embert, aki kiáll bajtársai jo­gaiért. Ilyesmi is előfordul: a fényszórós különítmény élelmét szégyenletesen meglopták. Gott­wald őrvezető jelentette ezt az aljasságot, de a különítmény parancsnoka válaszul lecsukat­ta. Gottwald tudta, hogy a kü­lönítmény minden katonája tőle várja a megoldást és ezért, mi­kor kiszabadult a börtönből, ki­hallgatásra jelentkezett a had­testparancsnokságon. Es lám,.a merész és szívós katona nyert — mikor a hadtestparancsnok lát­ta, hogy olyan kirívó esetről van szó, amely felháborította az osztag katonáit, magához hivat­ta a parancsnokot és elrendelte a hiba gyors orvoslását. Gott­wald elnök, mikor ma nevetve elbeszéli ezt az esetet, nevetve hozzáteszi: »Talán a legigazsá­gosabb osztrák tábornokot sike­rült kifognom.* Az 1918-as júniusi rettenetes piavei csata után, amely ezrek és ezrek életébe került, befejező­dött Gottwald katonáskodása^ Még nyáron hazamegy szabad­ságra és többet vissza sem tér a katonasághoz. Otthon marad és mint szökevény bujkál. A háborús élmények szilárdan megmaradtak a fiatal katona emlékezetében és lelkében. Ugy ismerte a háborút, mint annak legegyszerűbb résztvevője, mint egv elnyomott nemzet fia. Is­merte értelmetlenségét, igazság­talanságát és népei lenességét.­Azon gondolkozik, mi lehet az oka, hogy az európai munkás­mozgalom olyan erőtlennek mu­tatkozott az imperialista hábo­rú elleni harcban. De egyre vi­lágosabbá válik előtte a szociál­demokrata vezetők árulása, akik' a háború alatt nyíltan eladták a munkásság és a nép érdekei! és a háborút vezető imperialis­ta hatalmak segítőivé lettek. Hiszen ő Bécsben az antimi­litarista gyűléseken már hal­lott az 1912-es bázeli kongresz­szuszról,* ahol elfogadták a nemzetekhez intézett felhívást, hogv védekezzenek a háborús uszítás ellen. A kiáltvány vilá­gosan kimondja, hogy: »Semmi­féle nemzeti érdek ürügyével nem lehet igazolni a készülő há— broút* — mert a »kapitalisták haszonérdekeiért és az uralko­dóházak becsvágvnól« készítik. Világos következtetéseket is le­von belőle. >Gazság lenne, ha a munkások egvmásra kezdenének lövöldözni* és ezért indítvá­nyozta »a kanitalizmus imperia­lizmusával állítsák szembe á világ proletárjait, a proletariá­tus nemzetközi szolidaritását.* Igv beszéltek a szocialista veze­tők 1912-ben. De mikor kirobbant a háború és s munkások nem­zetközi szolidaritására a való-' ságban is szükség lett volna, nemcsak hogv nem szerveztek nemzetközi harcot a háború el^ len, de még a háborús hitelt is megszavazták a burzsoáziának* és segítettek saját dolgozóikai más dolgozó nének ellen űzni. A kínzó kérdések szövevényét, melyek ebben a komor valóság­ban felvetődtek, kardként hasít­ja szét az 1917-es nagV Októ­beri Szocialista Forradalom, amelv nagy visszhangra talált a frontokon és a hátországban is. Sztálin szerint ez a forrada­lom »alapvető fordulatot jelent • A II. Internacionálé kon­gresszusa 1912 november 24—' 25-én ülésezett Bazelban. A bal­káni háborúval kapcsolatban hív­ták össze. A kongresszus meg­tárgyalta a nemzetközi helyze­tet és a háború elleni közös har­cot. (Folytatása következik) 1951 augusztus 17. - III. évfolyam, 34. szám BÉKÉÉRT, NÉPÜNK KENYERÉÉRT Soha ezelőtt nem vállalkozott parasztifjúságunk nagyobb és nagyszerűbb tettekre, mint nap­jainkban. Befejezéséhez közele­dik parasztifjúságunk népünk jövőévi kenyeréért folytatott küzdelme. Ez a harc megmutat­ta: Ifjúsági Szövetségünk új if­júságot nevel. Fiataljaink napról napra új emberekké, a béke és népünk elszánt harcosaivá for­málódnak. Ez az ifjúság már nem hajlandó a régi módon él­ni, nem akarja végigjárni apái­nak vesződséggel teli, ered­ménytelen életét. A régi, a meg­szokott életmód vaskorlátai nap­ról napra düledeznek az ifjúság rohamai alatt. Ifjúságunk megmutatta, hogy az új élet a közös munkában és harcban eltöltött élet sokkal tartalmasabb, értékesebb és vi­dámabb a réginél. Ifjú brigá­disták ezrei segítették az aratá­si munkákat és segítik ma a cséplés, a begyűjtés sikerét. Ezek a fiatalok már nem húzzák görnyedten apáik kicsorbult ka­száit, nem dolgoznak látástól vakulásig a kulákok szérűin, öntudatos, szabad dolgozói ha­zánknak és rendelkezésükre áll a technika minden vívmánya. Kombájnok és kötözőgépek, a cséplési munka új módszerei — mindezek könnyebbé teszik az aratási és a cséplési munkákat. Soha eddig nem vívott dolgozó parasztságunk nagyobb harcot, mint napjainkban, de ez a harc mégis könnyebb a réginél, mert államunk és munkásosztályunk minden erejével támogatja. Munkásosztályunk és államha­talmunk a legmodernebb gépek­kel sietett parasztságunk segít­ségére. Az államhatalom min­den eszközzel segíti parasztsá­gunk és ifjúságunk békés mun­káját, melyet egész dolgozó né­pünk kenyeréért vív. A múlt­ban csendőrsortűz dörrent, ha a nyomorgó aratómunkások na­gyobb darab kenyeret követeltek és kegyetlenül lecsapott az is­pán korbácsa, ha az éhségtől és hőségtől kimerült cséplő- vagy aratómunkás pár percre abba­hagyta munkáját. Ma tűzőrsé­gek vigyáznak, nehogy az ellen­ség kárt tegyen jövő évi kenye­rünkben. És erős hadsereg őr­ködik határainkon parasztsá­gunk békés munkája, családi nyugalma felett, őrzi és védi ál­lamunk, az ország gazdáivá vált parasztságunk életét, munkájá­nak eredményét. Parasztságunk és ifjúságunk harca a jövő évi kenyérért egész népünk ügyévé, a békeharc je­lentős részévé vált. Minden má­zsa elcsépelt és begyűjtött ga­bona erősíti országunkat, erősíti a békéért küzdő népek táborát. Parasztifjúságunk legjobbjai elmondták Berlinben a francia és angol, a koreai és vietnami fiataloknak nagyszerű eredmé­nyeinket hazánk építésében. El­mondták, hogy a mi ifjúságunk békés munkával akarja erösebbé ilevelek zöldjével (A III. Világifjásági Találkozónak) íme: ezüst kis hal táncrakél a habbal, fölibe is vetődik; napos légbe villan, fürge ívben csillan, sugárral kergetődzik, továbbsuhan aztán: a hullámok hosszán gyémántgömbök kísérik. Ô, de mily vak mélyben sínylődött sötétben, terhelték nagy vízfalak. Be soká börtönben, élt nyomasztó csöndben ólomszürke víz alatt, bénító bánatban sorsa mozdulatlan évezredes pillanat. Ifjak kacagása mint e halnak tánca: nevetésünk mélyről kél. Ifjak magas kedve könnyel keveredve bús multakról is beszél. Ha fennen éneklünk. a mi könnyű kedvünk súlyosabb a mély csöndnél Mint a repülőgép, járva felhők rétjét nehezebb a madárnál, de bár sokat hordoz, mit magával fölhoz, mégis sebesebben száll: úgy mi eleinkkel, ezer emlékünkkel nagy magasba értünk már. Szép hazánk! Mi voltál? Ifjak temetője. Ma éltető hű földjé. Jobbágyok sóhaja, rabok síró jaja tör a mélyből előre. Nem holt gerendákkal, zsendül sudár fákkal a jövendő erdője. Nagyvilág! Mi vagy ma? Egyik oldaladra veti fényét élő nap. A másik feleden sorvad az eleven, halottnál is halványabb. Itt van az ideje: érje a nap heve mindkét vágyó orcádat! Kiktől elválasztva, majd egybefonódva harcoltunk és harcolunk, világ ifjú népe! a jövő elébe veled együtt fordulunk. Régi sóhajtásunk, mai füzértáncunk, közös győztes holnapunk. Levelek zöldjével, lombok kendőiével integet a gazdag nyár. A magas füvekben sugaraknál szebben gida ugrál, bárány jár. Patqk, tó az égnek, lány szem a legénynek gyönyörűszép tükröt tár. Aki e tükörre véres habot verne, fusson vissza véresen! Ki haszonnak élve, hullákon henyélne, ne maradjon híre sem. Nem ködlő remények: hamariövő évek sújtanak rá győztesen. Levelek zöldjével, lombok kendőjével integetünk egymásnak. Mint a nap erdőket, szőni esztendőket ifjú karunk nem fárad. Tükrös tavat tárunk s bizakodva vágunk gyémántfénuű habjának. DEVECSERI GÁBOR és szebbé tenni hazánkat. De minden erőnket összegyűjtve, küzdünk, hogy a többi, a még imperialista járom alatt élő né­pek ifjúsága is békésen élhes­sen. A berlini találkozó, a Pár­tunknak tett igéretünk és az im­perialista országok ifjúságának sanyarú helyzete keményebb és elszántabb küzdelemre kötelez! Fokozottabb mértékben kell segítenünk a begyűjtést. Vegyen ifjúságunk példát a csalovoi já­rás ifjúságától. A Párt vezeté­sével ifjúságunk a csalovoi já­rásban kemény harcot vív a Cséplési és begyűjtési munkák sikeréért. Topolníkon agitációs­párokat szerveztek a fiatalok­ból. Ezek a fiatalok házról házra járva meggyőzik a falu dolgozó parasztjait a beszolgáltatás tel­jesítésének pontosságáról. De nemcsak a begyűjtés fontossá­gát propagálják, banem az EFSz-eket is. Munkájuk nem eredménytelen. Eddig négy dol­gozó parasztot győztek meg az EFSz előnyeiről. Izek a dolgo­zó parasztok a beszolgáltatás! kötelezettségük teljesítése után azonnal beléptek az EFSz-be is. A topolníki fiatalok nem ültek le babérjaikon pihenni. Az ered­mények további, még fokozot­tabb munkára lelkesítik őket. Propagálják a Párt és Ifjúsági Szövetségünk sajtóját. Több mint 30 előfizetőt szereztek az Uj Szónak és az Alkotó Ifjúság­nak. így érdemlik ki kemény munkával a topolníki fiatalok az egész falu szeretetét és or­szágunk megbecsülését. Lelkesítse ez a példa további küzdelemre egész ifjúságunkat* Kemény munka és küzdelem fo' lyik ma falvainkban. Ez a küz^ delem áldozatkész, lelkes fiata­lokat követel. Olyan fiatalokat, akiket a hazaszeretet lelkesít munkájukban, napról napra na­gyobb tettekre, önfeláldozó ke­mény munkára és harcra. Ebben a küzdelemben új hősök, új em­berek születnek, akik népükért élne!' és dolgoznak. Szőke József i

Next

/
Thumbnails
Contents