Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-15 / 164. szám, vasárnap

1951 július 15 UJSZ0 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Jobban kíméljük a nemzeti vagyont Most, hogy gyorsítjuk népi hadseregünk kiépítését, nagyobb feladatok előtt állunk, mint azelőtt. Ma e változott helyzetben meg akarjuk tartani, sőt még jobban fejleszteni hadseregünk kiépítésének eddigi ütemét, akkor meg kell változatnunk gazdasági fogalmainkat és nézeteinket. Köztársaságunk a világ szabadságszerető nemzeteinek az oldalán áll, azok oldalán, akik határozott harcot folytatnak az új világháború kitörése ellen. A béke ügye számára káros volna az, ha nem törődnénk az imperialista agresszió fenyegető veszélyével és ha nem szilárdítanánk védelmi képességeinket ennek elhárítására. Ezért követeli a mi munkásosztályunk és kormányunk az állami költségvetésben a •szocializmus gyors kiépítését és a szociális és kulturális szükségletek fokozásán kívül gondoskodik népi demokratikus államunk belső és külső biztonságáról is. Az állam védelmére szánt kiadásoknak a szocialista államban egy bizonyos határa van, melyen nem lehet túlrn—mi. Rajtunk, a hadsereg minden tagján áll, hogy azokon az anyagi és pénzértékeken, melyeket a munkásosztály a hadsereg harcképességének kiépítésére fordít, minél több fegyvert, felszerelést és más szükséges anyagot szerezzenek be, vagyis hogy az anyagi és pénzértékekkel biztosítsuk a harci készültség legmagasabb fokát. Az utóbbi időben a nemzetvédelmi miniszter parancsa alapján jelentős sikereket értünk el hadseregünk anyagi biztosításának javításában. Hogy ezek a sikerek tartósak legyenek és hogy állandóan nagyobbak legyenek, szükséges, hogy a nekünk juttatott anyagi és pénzértékekkel minél jobban gazdálkodjunk. Lenin és Sztálin elvtárs sokszor hangsúlyozta, hogy a gazdaságosság a szocialista építés egvik alapköve. Sztálin elvtárs például ezt tanítja: »Szükséges, hogy gyűjtött tartalékokat előre megfontolva úgy osszuk szét, hogy egyetlen kopejka se legyen hiába kiadva, hogy az akkumulációt legfőképpen a legfontosabb szükségletekre használjuk, az ország iparosítására.* Ezt a tanulságot alkalmazhatjuk a mi hadseregünknél is. Szükséges, hogy a hadsereg összes tényezői a hadseregnek juttatott pénzértékeket úgy használják fel, hogy egyetlen egy korona se vesszen kárba, hanem hogy az egész összeg szolgálja hadseregünk anyagi szükségleteinek biztosítását. Rosszul értelmezi a takarékosságot az aki takarékoskodni akarna a hadsereg tagjainak anyagi biztosításán Dr. Alexej Csepicska hadseregtábornok elvtárs 1951 március 9-én ezeket mondotta: »Hadseregünk harci képességének szilárdítása érdekében szükséges, hogy minden katona, szolgáljon bárhol, bármilyen fegyvernél, jól legyen élelmezve, jól legyen ruházva, jól legyen felszerelve és jól lakjék.-!: Gondoljunk csak arra, hogy gyáraink lelkes dolgozóinak mennyi munkájába kerül' minden fegyver, minden gépkocsi és a felszerelés minden részének akkumulációja. Milyen komolytalansággal nézi az a katona egész nemzetünk vagvonát, aki képes volna arra, hogy ezt könnyelműen, gondtalan kezeléssel megkárosítsa és tönkretegye és nem gondoskodik arról, hogy a nemzeti vagyon kárba ne vesszen és el ne tulajdonítsák. Ezért szükséges, hogy hadseregünk minden tagja gazda legyen a maga helyén és hogy biztos legyen abban, nogv a gazdaságosság az erő forrása, és a szocializmus szilárdsága és éppen ezért szüntelenül védje és óvja az állam érdekét Ezen az úton széleskörű működési lehetőség nyílik meg a Párt és a CsISz hadseregalakulati csoportjai előtt, melyeknek le kell leplezni azokat, akik károsítják bárminemű pocsékolással hadseregünk kiépítését. Ha megszüntetjük a könnyelmű gazdálkodást és a pocsékolást, teljesítjük dr Alexej Csepicska hadseregtábornok miniszter elvtársnak az anyagi biztosításról szóló parancsát és azokat a feladatokat, melyet a CsKP Központi Bizottságának februári ülése állított elénk és °gvben előrehaladunk kötelezettségvállalásaink teljesítésében, melyekkel tartozunk a munkásosztálynak és a béke minden harcosának. A Szovjet Hadsereg dicső tetteib

ől: A NAGY KINGÁN CSÚCSÁN A Nagy-Kingán egyik égbenyúló csúcsét, melyen Karpuszj százada kapaszkodott meg, a gyalogság rohamozta. Az apró, görbelábú japán katonák, mint valami zöld gyíkok, könnyedén és gyorsan kúsztak a kövek között. A csatárláncok időről időre földrevágódtak. A kürtös kezében a felkelő napot ábrázoló zászló lobogott. Szincov, gépp\szto\yát a szűk lörésbe helyezve lefelé nézett. A tiszta, fodros felhők azonban betakarták a hegycsúcsot és Szincov attól rettegett, hogy esetleg elnézi a japánok támadását. Izgalmában néhányszor kezébe vette a harckncsigránátot, amelyet most félmázsás súlyúnak érzett. Jobbra-balra, recsegő fémzöref hallatszott és egyre erősödött. Szincov lenyomta az elsütőt, a géppisztoly megrázkódott a kezében. Aztán a japánok arcát már nem tudta megkülönböztetni, összefolytak egyetlen nagy arccá. Szincov lőtt és látta, hogy ez a félelmes bősz arc egyre zsugorodik. A japánok olyan gyorsan hullottak, mintha valaki kirántotta volna lábuk alól a földet. Puskájukkal csörömpölve gurultak lefelé a hegyoldalról. Az első csatárlánc — már csak volt. A zászlótartó, aki rémületében az elsők közölt futott meg, most a második csatárláncot vezette rohamra. Eles, bánatos hangon harsogott a rohamra szólító kürt. Elsőnek a zászlótartó esett el. Fefén átfordulva hempergett le a sziklákon. A zászló ronggyá tépődve bukott utána. Elhullottak a második csatárlánc emberei is. * A japánok megváltoztatták taktikájukat. Minden oldalról körülvették a heguet, kis csoportokban lopóztak a csúcs felé. Karpuszj főhadnagy egyik fészkétől a másikig, egyik katonától a másikhoz kúszott. Nadrágja térdben ronggyá szakadt a köveken. Tudta, hogy századából. a sebesültek leszámításával huszonhat an maradtak. Huszonhatan, ô volt a huszonhetedik ... — Hősök, igazi hősök — gondolta magában Karpuszj fájdalmasan, de büszke érzéssel. A japánok újra közel voltak. A rádiós homlokán verejtékcseppek csillogtak a megerőltetéstől. Végre sikerült összeköttetést teremteni a szomszédos alakulattal. — Itt Moszkva, itt Moszkva... — kiáltotta rekedten a mikrofonba. Levette füléről a hallgatót és lefelé nézett. A japánok tőrökkel másztak feléje. Vállával szorítva füléhez a hallgatót, gránátot vágott közéjük. A japánok legurultak A főhadnagy felállt, mögötte a t6b~ biek. A sebesültek is feltápászkodtak Némelyiken már egészen megfeketedett a kötés, amelyre a vér piros rózsákat festett... »Szuronyhegyre a japánokat/c,.. sza kadt fel torkából a kiáltás. Támolyogva, de megindultak. A sebesültek üggyel-bajjal átlepve elesett bajtársaik ho itestét, fogták puskáikat és csépelték oz ellenséget. Az egyik szovjet katona torkonragadott egyet és erejét vesztve, a mellvéden keresztül vtle együtt zuhant a mélységbe. A japánok alulról látták, hogy a csúcs tetején szovjet katonák állnak félmeztelenül, sebekkel borítva, de állnak. Félelmetesek és szépek voltak. A fekete felhőkben éles fényt árasztott rájuk a nap óriási korongja. Es most, ez a kis csapat megindult... Lent a völgyben pedig, a másik hegy szorosánál megdördüllek a szomszédos szovjet csapatok fegyverei. Azon a részen könnyű füstfelleg emelkedett a levegőbe... Megérkezett a segítség.. w (G. Szerebrjakoy elbeszélése nyomán.) Képek a nyári katonai kiképző táborok életéből A nyári katonai táborban Elvtársak, csak most látjuk, hogy mit adott népi demokratikus kormányrendszerünk a Kommunista Párt vezetésével a hadseregnek. Ha visszagondolunk az 1949-es október elsejére, amikor kijött az új katonai törvény, amely nemcsak papíron volt, hanem meg is valósult, akkor látjuk, hogy rövid idő alatt mái részesülünk is mindabban, ami ott le van szögezve. Elmúlt a katonáknak felesleges zaklatása, ami elvette a kedvüket a katonaélettől. De nem is volt érdeke a kapitalistáknak, hogy a katonák tanuljanak. Mindezek azonban ki vannak küszöbölve a katonaéletből. Ma, minden katonának jut rá ideje, hogy azzal foglalkozzon, ami neki a legkedvesebb. Elvtársak, mi éppen úgy tervet készítünk az egész hetre, mint ti a üzemekben és így minden katona tudja, hogy mi a kötelessége azon a héten és tökéletesen ki tudja használni a szabad Idejét tanulásra. De nem kell csak tanulással tölteni a 6zabad időt, sportolhat is, kinek ahhoz van nagyobb kedve. Ha össze akarnám aprólékosan hasonlítani 'a mai katonaéletet az elmúlt idők katonaéletével, akkor egész nap volna mit írnom és ezt a nagy változást nektek, munkásoknak köszönheti a hadsereg. Mi ezt sohse fogjuk nektek elfelejteni, tnint ahogy a szovjethősöknek sem felejtjük el azt, hogy meghaltak a mi szabadságunkért. Hálából ígérjük, hogy törekedni fogunk minél hamarabb olyan hadsereget nevelni, mint amilyen a szovjethadsereg, hogy amint a vörös katonák megvédték Moszkvát az elmúlt háborúban, úgy megvédjük mi is Prágát, ha szükség lesz rá. Česť prácff Školník József, közkatona. Egyöntetűen a békére szavaztunk Kedves Elvtársak! Befejeződött országunkban a békeegyezményre való népszavazás és én ebből az alkalomból szükségét érzem annak, hogy hozzászóljak egy pár szót ehhez a kérdéshez. Sok bajtársam fejében felvetődik a kérdés, miért szavazunk a békére? Röviden válaszolok erre a kérdésre, hogy mindnyájan megértsük, hogy miért szükséges nekünk a béke. Azért, fiatal katona elvtársak, mert mindnyájan fiatalok vagyunk és szeretjük az életet. Minden ember előtt van egy cél: családot alapítani, 6őt sokan vannak már közöttetek már olyanok is, akiknek családjuk van, tehát azt akarjuk, hogy ennek a családnak már nyugodt és békés élete legyen, ne kelljen a sziréna hátborzongató hangjára a pincébe szaladni, hanem este nyugodtan hajthassa álomra a fejét, tudva azt, hogy a holnapi nap is oűyan nyugodt és békés lesz, mint az előző volt. Nem akarunk már több könnyet látni, nem akarunk már több árvát és özvegyet, nem akarunk több nyomorékot, nem akarjuk, hogy az ép, erős fiatalokból emberroncsok legyenek és nem akarjuk, hogy boldog családi házunk helyén C6ak por és üszkös "f.-end.'k maradjanak, nem akarunk ú^bb Koreát, nem akarunk muPKdnélkúüséget, csendőrszuronyt és sortüzet. Ezért nem akarjuk, hogy Nyugat-Németországot az imperialisták felfegyverezzék és saját céljaikra felhasználják. Tehát most már tudod, hogy miért szavazol a békére, kedves katonabajtársam, s remélem, hogy annál szívesebben írtad alá a békeegyezményt követelő 6zavazócédulát, mert veled együtt sok százmillió békés ember akarata és kívánsága egyezik a tieddel. Harcos üdvözletünket küldjük, elvtársi üdvözlettel: Pásztor Zoltáu, közkatona. r Uj munkaerők Pár nap múlva új munkaerők kerülnek vissza az üzemekbe és a mezőgazdaságba. A tartalékos katonák öthónapos katonai szolgálat után visszakerülnek a civil életbe. Edzett, acélos karokkal újból nekifogunk a munkának. Mi tartalékos katonák példás é« fegyelmezett katonái vagyunk a néphadseregnek. ígérjük, hó'gy pár nap múlva a civil életben is megfeszített erővel és nagy szorgalommal dolgozunk a kitűzött célért és kiépítjük hazánkban a szocailizmust és megvédjük a békét, j , Vámos L. tart. katona. "SJSKP A nyári kiképző táborban példás rend és tisztaság uralkodik. Mosolygós arccal, őrömmel hallgatják katonáink a politikai oktatást. Szeretnek tanulni, mert tudják: ismereteik bővítésével — szilárdítják hadseregünket Dolgozó emberek fiai, népi demokratikus hadseregünk tagjai szeretik, becsülik a munkát. Segítenek szövetkezeteinknek, dolgozó parasztjainknak. Szép az este a nyári kiképző táborban. Gyakran fellobog a tábortűz és pattO' gó indulók hangzanak fel.