Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-14 / 163. szám, szombat

6 Ili SZU 1951 július U Találkozás a kombájnnal A robogó vonat ablakából érdeklődéssel szemléltem az elsuhanó tájat. Kéken ragyogott az égbolt. A napsugár melegen záporozta, paskolta a dús nyári pompájában kitáruló mezőt. A színek ezernyi árnyalata csodás harmóniába olvadt, mint valami mesebeli (\riás gyémántkő. Ugy villant a pipacs forró, vörös színe, mint perzselő láng. Amikor kiszálltunk a rétéi állomáson, hogy megtekintsük a rétéi Földműves Szövetkezet határában arató kombájnt, meghatódva, percekig némán szemléltük a szemünk elé táruló vidéket. Az illatos szélben ring, hullámzik a vetés. A dúsmagvú kalászok egymáshoz simulva, egymást ölelve, halkan zizegnek. Haragoszöld színével, mint valami szuronyerdö, ágazkodik az ég felé a kövér tengeri. A krumplibokrok öreg kotlósként ülnek és őrzik zsenge gumóikat. Távolban, a remegő légen át olybá tünt a kombájn, mint valami idetévedt, hatalmas őskori emlős. Láttára megdobbant a szívünk és ugyancsak szedtük a lábunkat a mezei dülön, hogy minél előbb ismeretségbe kerüljimk vele. Pár percnyi gyaloglás után teljes nagyságában tornyosodott elénk a pompás, ragyogó szovjetkombájn. Most nem működött, mert az eső után még nem szikkadt ki teljesen az aratásra váró ösziárpa. Vadonatújan. kékre lakkozva sütkérezett a fényben. Szemünkkel gyengéden simogattuk végig minden kis részét. Csodálatos ez a gép. Csodálatos és lenyűgöző. A szocializmus alkotása. Kezelője, Lóci János, egy barnára sült fiatalember, a kővetkezőket mondotta: — Ezt a szép kombájnt a rétéi EFSz június 27-én kapta a szenei traktorállomástól az aratási munkálatok akadálytalan elvégzésére. A kombájn mellett még 6 kötözögép — szintén szovjet gyártmányok — segít az aratásban. — Június 27-én, délután próbaaratást végeztünk. Voltak, akik kezdetben bizalmatlanul szemlélték a kombájn munkáját. A kishitű, maradi patópálok nem tudták elhinni, hogy a gép könnyedén elvégzi azt a munkát, amelyen ők hetekig izzadtak és látástól vakulásig markolászták a kaszanyelet. No, a kulákoknak sem volt ínyükre a dolog. • Keserű pillantásokat löveltek a szövetkezeti földek felé. Többen azt morogták, hogy — nem jó biz a, mert magas tallót hagy, meg a magot is elszórja. — Pedig ez nevetséges állítás. Igaz, hogy kezdetben voltak nehézségeink. Hiba volt, hogy a kombájn nem volt megjáratva. Minden új gépnek be kell futnia párszáz kilométert, hogy akadálytalanul működjék a motor. A mag is szemetes volt kezdetben. Én azonban nem estem kétségbe. Igazítottam kissé a dobon és a rostákon és szépen rendbejött minden. — Minden kezdet nehéz és mindenütt vannak hibáli — folytatja mosolyogva Lóci János —, de azért vagyunk mi, hogy kiküszöböljük a hibákat. Kezdetben jómagam is félénken fogtam hozzá a kombájn kezeléséhez, de ez annak tudható be, hogy csupán egyhetes tanfolyamon vettem részt, ami szerintem kevés ahhoz, hogy gépével kielégítően megismerkedjék az ember és tisztába jöjjön sokirányú működésének esetleges zavaraival. Bennem azonban volt erő és lelkesedés. Hiszek az emberben, hiszek a gépben. Könnyedén le is küzdöttem a nehézségeket és a kis hibákat kiküszöböltem. ; — Mióta vagy a traktorállomás alkalmazottja és meg vagy-e elégedve a munkaköröddel? — tetem föl Lóci Jánosnak a kérdést. -- Hogy a legelején kezdjem, elmondhatom, hogy mint szegény család gyermeke, soha nem gondoltam volna, hogy valamikor ilyen pompás, gyönyörű gépet vezethetek. Már j gyermekkorom óta nagyon vonzódtam a gépekhez. De nem volt lehetőségem arra, hogy gépek közelébe kerüljek. Dolgoznom kellett és már fiatalon erős küzdelmet folytattam a mindennapi kenyérért, ami bizony elég szűkösen került asztalunkra. A felszabadulás után részben megváltozott a helyzet, de az igazi felszabadulást 1948 februárja hozta meg. A rétéi Földműves Szövetke- i zetnek 1947 ót& tagja vagyok és • oüt dolgoztam a földeken. Két évvel , etelött jelentkeztem a szenei traktoros kurzusra és annak elvégzése után traktoros lettem. Beteljesült leghőbb vágyam. Azóta traktort vezetek és elmondhatom, hogy a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel végzem munkámat. A gép és a munka az életem. Ezek nélkül nem tudnék létezni. Szeretem, nagyon szeretem munkakörömet és boldogan dolgozom, hogy mielőbb megvalósíthassuk a szocializmust és tartóssá tegyük minden ember legszen- i tebb óhaját: a népek békéjét. ' — Hogy fokozzuk a munka lendületét — fűzte tovább szavait Lóci János —, a szenei traktorállomás minden brigádja versenybe lépett. Társammal, Majó Istvánnal a szenei traktorállomás csoportközi versenyében a negyedik helyen állunk. Szép helyezés, de mi még szebbet akarunk elérni. Tudjuk és hisszük, hogy még előbbre kerülünk, még jobban és még töbebt akarunk produkálni/ Elsők akarunk lenni az elsők között. Ezenkívül versenyben állunk az alsószenci CsISz traktoros brigáddal is. A tavaszi munkálatok elvégzésében meg is nyertük a versenyt az alsószenci CsISz-brigáddal szemben. Nagyon boldog vagyok, hogy ez sikerült, de azt is tudom, hogy ez a jó és kitartó munka eredménye. Egyéni versenyben állok még Kurucz Györggyel, a szenei traktorállomás egyik traktorosával. A tavaszi munkálatokban 160 hektár földet vetettem be. Ez szép teljesítmény, de érzem, hogy még többet is el tudnék végezni. Most pedig bemutatom, elvtársak, hogyan arat a kombájn. Ruganyosan, jókedvűen pattant a nyeregbe és pillanatok alatt feldübörgött a motor. A hatalmas masina megmondult és nyírta, csépelte a gyöngyszemü árpát. Mint egy mesebeli sárkány szája, úgy ette, habzsolta a gép a kalászok sűrű erdejét. A hengerek ütemesen forogtak, zakatoltak a sziták, ömlött a drága termés a tartályba. Hátul pedig türemlett kifelé az aranyszínű szalma. Meghatódva és csodálkozva szemléltük a sztálini korszak aratását. A jövő, a szocializmus előttünk tárta ki óriási távlatait. Mennyi keserves munkát, mennyi verejtéket öszszegez magába ez a gép. Megoldja, leegyszerűsíti az aratás nehéz munkáját. Ha fejlődésünk eléri azt a fokot, amikor majd a kombájnok százai aratnak, csupán napok kérdése lesz az aratás. Nyugodtan állíthatjuk, hogy száz munkaerőt takarít meg naponta Lóci János leállította a motort, a tartályból kicsurgatott egy marokra való árpát és ezeket mondotta: — Nézzétek elvtársak, itt a kicsépelt mag. Ugy-e szép munka? Egyben oldjuk meg itt künn a mezőn az aratást és a cséplést. Tíz-tizenkét óra alatt 100—120 métermázsa szemet is kicsépelünk. Kellemetlen azonban az, hogy az olyan vetésben, ahol «ok a búzavirág éa a pipacs, ezeknek a virágoknak a magháza is a szem közé keveredik. A Szovjetunióban ezt úgy kerülik el, hogy repülőgépről különféle vegyi anyagokat permeteznek, amelyek elsorvasztják megölik az élősdi gyomot, Ezt majd nálunk is bevezetjük. Igyekeznünk kell a gyomot irtani, hogy mtnél kevesebb búzavirág és pipacs éktelenkedjék vetéseink kö zött. — Kedves Lóci elvtárs! Mondd, ha netán valami üzemzavar állna be munkád közepette, ki tudnád-e javítani a hibát? — Minden bizonnyal. Eggyé vál tam a gépemmel. Ismerek már rajta minden kis csavart. A gép kitűnő és kétlem ezért, hogy hiba essék benne. A múltkoriban viszont egy traktort javítottam meg és tettem üzemképessé. Ugyanis a traktor hernyótalpain kikoptak a hengerek és letöredeztek a fogak, hasznavehe tetlenné vált. A hiba az volt, hogy a vastalp vaskerekeken forog és vas a vasat nagyon koptatja. Új hernyőtalpat nem tudtunk gyorsan be szerezni, a traktor munkából való kiesése pedig nagyon hátráltatott volna bennünket. Ezért gondoltam egyet, megnézem, vájjon nem talál' nék-e valahol egy kilőtt tankot, amelyen rajta van a hernyótalp Találtam is a harmadik faiuban egy gumihernyótalpas tankot Leszedtem róla a talpat és rászereltem a trak torra. Kitűnően bevált, mert a gumi kevésbbé kopik a vassal való érint, kezés folytán. Mindkét oldalára rú gókat szereltem, hogy csökkentsem a rázódást s ezáltal kíméljem motort. Most gyönyörűen, simán gördül a traktor és nyolc, tiz évig bizonyára nem szorul javításra. Mindezek után búcsút vettünk Lóci János traktorostól, aki egyike a legjobbaknak. A hozzá hasonló ezer és ezer fiatalember ma bátran bizakodva tekint a jövőbe, mert tud' ja, hogy szocialista hazánk felépítésén dolgozik és ez a haza gondtalan, boldog jövőt biztosít minden be csületes dolgozónak. Tisztában van nak azzal is, hogy a becsületes mun ka nyomán egyre erősebbé válik a dolgozók s a békeszerető népek hatalmas tábora. A munkából béke és jólét fakad. Arról sem feledkez nek el, hogy mindezt a Szovjetuniónak köszönhetik, amely baráti se gítőkezet nyújtott és legfőképpen járult hozzá ahhoz, hogy hazánk felvirágozzék és mielőbb megváló síthassa a szocializmus roppant ter veit, ami jólétünknek alapja. A végtelen gabonatáblák között visszaindultunk a város felé. Az öröm és büszkeség érzésével tekln tettünk végig- az aranyos fényben sütkérező földeken. — Hol vagy te szegény, földhözragadt zsellér? Hol vagy te görbe hátú, ösztövér paraszt? — A multat elűzte az flj, emberibb élet. Eltűnt a kín, a szenvedés Eltűnt a mult minden nyomasztó terhe. Uj emberek, új arcok kacag nak a földeken. A madárdalos é^ alatt, a végtelen mezőkön pedig to vább dübörög a kombájn. Dénes György, Jtlegjelenit! Szó János őrt áll Felhőtlen kék égről szórta tündöklő sugarait a nap. A meleg mégis tűrhető volt, mert állandó, könnyű szellő lengedezett. Az alacsony raktárakat beborító gesztenyefák levelei halkan susogtak. A fák árnyékában hullámozva hajladozott a szél fúvásától a magasra nőtt fű. Szó János közlegény ott sétált a hatalmas fák alatt kitaposott gyalogúton. Szuronyos puskájával a hóna alatt egyenletes léptekkel járt körbe őrhelyén. Figyelmesen tekingetett jobbra-balra, nem közeledik-e valaki feléje. Bár fényes nappal van, őrségen mindenkor éberen kell vigyázniSokszor körüljárta már ezt a helyet. Ismerte minden apró részét. Pontosan tudta, hánvat kell lépnie és mennyi időbe telik, míg egyszer körben jár. Tudta, hány verébcsalád fészkel az eresz hasadékaiban és tudta azt is, hegy abban a nagy kőrakásban, amely a gyalogút külső oldalán van, három csillogószemfl gyíkocska tanyázik. Sokszor elgyönyörködött bennük, ahogv a köveken sütkérezve zöldes hátukon megcsillant a napsugár. Mosolygott, ha észrevették őt, a apró szemecskéikkel riadtan rábámultak. De sohase futottak el előle, ösztönük talán megsúgta nekik, hogy ettől a nagy, barnaszemű, örökösen mosolygó, puskás fiútól nincs okuk félni, mert az a világért sem bántaná őket. Sokan azt állítják, hogy az őrszolgálat a legunalmasabb dolog a világon. Ezt Szó János mindig megcáfolta, mert ő még sohasem unatkozott, pedig gyakran őrt kellett állnia- Naprólnapra új érdekességeket fedezett felKlváltkép nappal szabadon átadhatta magát gondolatainak, senki se zavarta. Mennyi érdekes látnivaló van a világon, csak észre kell venni és meg kel! figyelni. Lám, ott az úttól nem messze az új gyártelep építése is miiven érdekes! Amikor idejöttünk, az építkezést alighogy megkezdték. Most pedig már hatalamas épületek és gyárkéménvek meredeznek az égnek. Mennyi ember sürög-foroe körülöttük hangya szorgalommal. Messziről is észre lehet venni, milyen odaadással és lelkesedéssel dolgoznak. Tudják, hogv minden tégla, amit leraknak az ő javukat is szolgálja. Minél előbb megkezdődhet az üzemben a munka, annál közelebb érünk nagv célunkhoz, a szocializmushoz- S már csak hetek kérdése, hogy ebben az üzemben meginduljanak a gépek. Már a sodronypálya Is elkészült, amin a közeli dombon lévő bánva kincsét szállítják majd feldolgozásra az új özembe. — Milyen más ez a nemes építőmunka, amit most lát az ember, — gondolja Szó János s valami megforrósodik a mellében. — Mennyire más, minf az az eszeveszett rombolás, ami az elmúl világháború folyamán végbement. Jól emlékszik még a pusztítás éveire. Akkoriban Iegénvszámba ment és ma nem egyszer ötlik eszébe az a kép, amely egv kora téli napon fogadta, amikor a délutáni váltás idején belépett a műhely ajtaján. Az összes gépek álltak. A legfontosabb gépalkatrészek és szíiak elszállításukra vártak halotti csendességű műhelyben. A gyár nyilas katonai parancsnoka, egy vadtekintetü folvamőr százados rendelte el a német megszállók parancsára a gvír leszerelését- A szovietcsanatok előnyomulása miatt a gyárat fasisztauralom elveszettnek tekintette. A kapun egymásután fordultak ki génekkel megrakott teherautók s a munkásság ökölbeszorult kézzel, könynyes szemmel, tehetetlenül nézte a pusztítást. Szó János Is ott áltt a munkások között. Az ő torka is elszorult a számukra kenyeret jelentő gépek elrablásának láttára. De ő egv kis diadalt is érzett. Túljárt a fasiszták eszén. Két gép hajtószíját és alkatrészeit sikerült észrevétlenül elrejtenie abban a homokkal teli nagy ládában, amelyet tűzvész esetére állítottak a műhely egyik sarkába. Megfordult ugyan fejében az a gondolat, hogv a nyilasok irgaW matlanul kivégzik, ha észreveszik tettét, de dacolnia kellett a veszéllyel, el kellett rejtenie ezeket az értékeket. És ezekkel a gépekkel indult meg a termelés a műhelyben mindjárt a felszabadulást követő első hét végén- 0 kezelte az egyik gépet és kimondhatatlan örömet érzett, hogv annak a hadseregnek dolgozhat vele, amely győzelmes és villámgyors előretörésével megakadályozta a nácikat abbar* hogy a gvártelenet teljesen elpusztítsák és ezzel a körnvék munkásságát megfosszák kenyerétől. Hef, sok borzalmat élt át az elmúlt világháború folyamán, pedig nem járt kint a fronton. Eszébe jutnak azok a percek, amikor legjobb gyermekkori barátjával a kukoricásba menekült a vadul géppuskázó amerikai vadászgépek elől. Ott feküdtek a földön egymás mellett rettegve, lélegzetüket visszafojtva e körülöttük jégesőként kopogtak a gépfegyvergolyók. Sohasem felejtheti el azt a pillanatot, amikor a gépek eltűnése után felállt • barátja megüvegesedett, halott szemét meglátta. Azok a szemek mintha csodálkozva azt kérdezték volna tőlet — Mit vétettem én ezeknek, hogy elrabolták fiatal ''etemet? Hiszen én sohasem bántottam és nem is akartam bántani őket! Én csak élni és dolgozni akartam. Talán nekem is jogom volt az élethez! Igen, drága barátom! Neked Is megvolt a jogod az élethez. Volt hozzá két erős karod és mosolygós szemed. De azok, akiknek zsebében a te véred arannyá változott, akik a repülőgépet és a golyót gyártják, amivel a szívedet átverték, elrabolták tőled ezt a jogodat- Nekik azért kell a háború, a gvilkolás és a rombolás, hogy profitra felhalmozott termékeik raktáron ne maradjanak. Hogy az elfogyottak helyébe megint ú íabb gyilkoló szerszámokat gyárthassanak. Nem számít nekik a te fiatal életed és a százezer hozzád hasonló fiatalok élete. fsak e nyereség. a haszon érdekli őket, amit a véf árán szereznek. És Sző János arra gonÜol, Fogy ezért keverik ú íabb háborús terveiket boszorkánykonyhájukon. Emiatt gyilkolták le a koreai hazafiak tízezreit és emiatt követnek el mindent a háború érdekében. Am most elszámították magukat, — gondolja magában Sző János s keményebben megmarkolja puskáját. Az egész világ békeszerető népe összefogott ellenük. A dolgozó emberiség szeme ma már világosan látja igazi arcukat- Tudják, hogy minden teher, a háború minden szenvedése a dolgozó népet sújtja. Senki sem akar meghalni azért a háború viharában, hogy halála növelje a fegyvergyárosok vagyonát. Az emberiség békében akar élni és dolgoznil Ez adta a tollat százmilliók tcezéfie a békeszavazás során. Ezzel bizonyították be, hogy hívei a békének és készek küzdeni, fegyvert fogni azok ellen, kik ezt a békét el akarják rabolni Szó János is leadta szavazatát a béke mellett összes bajtársaival együtt. Ok tud iák, mit jelent szavazatuk. Tudják, hogv a béke szent ügye mellet' és a háborús uszítók ellen foglaltak állást. Sző János haíalmasan érezte, hogy a béke ereje megtörhetetlen. S a fasizmus erőszakra alapozott hat^ma megdőlt a szocializmus erején és békeszereteténMegjött a váltás és Szó János rámosolygott közeledő hajtására, a kis Bab iákra. Átadta őrhelyét és vállára vetett puskával elindult az őrszoba felé. Gál Petik László. Mohamed Hadzsi Aladzsa ajánlata Mohamed Hadzsi Aladzsa nemrégiben a kővetkező hirdetést tette közzé a -»Hürriet« cimü török újságban: »Felajánlom testem bármely részét orvosi kutatások céljárat. Ezt a szegény törököt bizonyára nem a jó élet késztette erre a lépésre. Abban a levélben, melyet a hirdetéssel együtt küldött be a szerkesztőségbe, azt írja, hogy évek óta hiába keres munkát. Már minden holmiját eladta, most feleségével és két gyermekével együtt az éhhalál szélén áll. Mohamed Hadzsi Aladzsa sorsa nem egyedülálló Törökországban. Török emberek milliói élinek ilyen nyomorúságos viszonyok között. Menderes török miniszterelnök nemrégiben közölte, hogy: »Tö. rökországban, ahol legalacsonyabb az életszínvonal, legtöbbet költenek háborús célokra.« Ľz a kijelentés nyilt beismerés! Megmagyarázza, hogy Törökőr, szág dolgozói miért vannak nyomorra, éhségre, nélkülözésre ítélve. Menderes beismerés

e szerint Törökország 19)

f5-től, bevételének 40 —60 százalékát költi hadicélokra, jelenleg pedig mintegy félmillió katonát tart fegyverben. Ilyen nagr/ árat kell fizetnie Törökországnak az amerikai-angol imperialisták igájáért!