Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-07 / 158. szám, szombat

1951 július 5 ÜJ SM 7 Asszonyaink helyeslik a kormány intézkedéseit és gvntíoMiíguk mvgvr&i hűetuvtá lünk e&tieniúlefát A Központi Bizottság legutóbbi ülésének tiatároízata országszerte nagy visszhangot keltett, Az óvintézkedések keresztülvitele különösen asszonyainkat állítja komoly feladatok elé. Asszonyainknak kell a ház­tartást úgy megszervezni, hogy megmutassák, hogy ezek meUett az óv­intézkedések mellett is jó, kiadós táplálékot tudnak adni családjuknak és a család anyagi egyensúlya zavartalan marad. Minden öntudatos asz­szony megvan győződve róla, hogy a hús, tojás és zsír fejadagok kis mértékben való leszállítása éppen a dolgozók érdekében történik, hogy az üzérkedő osztályellenség, a lelkiismeretlen pénzes réteg ne vásárol hassa összg készleteinket. Kormány unlcnalc ez az óvintézkedése az el­múlt napok központi kérdése volt, amelyet üdvözölnünk kell és öntuda­datos asszonyainknak nem szabad a pánikkeltők hatása alá keriilniök. Ma már tisztán áll előttünk, hogy mik voltak az inditó okai a foga­natosított intézkedéseknek és meny­nyi vissza élésre jöttek rá az alapos ellenőrzés nyomán. Többek között az élelmiszerjegyek kiadása körül vol tak óriási bűnök. Nemlétező egyének részére utaltak ki jegyeket, ami bi zony sokezer jegyet tett ki. A vásár­ló erő aránytalan növekedése, ame­lyet nem tudott követni a termelés, szintén egyik főokozója volt annak, hogy a közellátásiban nehézségek merültek fel. Nem utolsó sorban az osztályellenségnek, különösen a fa­lusi kulákoknak akna mun kája ez és reméljük, hogy most ami­kor már tisztán látjuk ezeket a je­lenségeket, asszonyaink fognak első sorban résen állni és segíteni abban, hogy leleplezzük a falusi ellensége­ket. A pánikkeltők az üzletek váratlan és szigorú leltározásából is már rémhíreket terjesztettek. A leltáro­zásoknak egyedüli oka az volt, hogy az illetékes közigaz­gatási szervek pontosan megál lapíthassák, milyen készletek vannak raktáron és melyek azok az áruk, amelyekre a dolgozóknak a legjob­ban szükségük van, hogy ezeknek a gyártását szorgalmazhassák. Ugyancsak felfedi a leltározás a spe. kulációnak azt a formáját, mely bi­zonyos árukészleteket raktáron tart és kénye-kedve szerint elad ismerő­sei körének. Árú van elegendő a rak­tárak tele vannak. A Csehszlovákiai Nőszövetség or­szágszerte aktívákat hiv 0tt össze, ahol az asszonoyk jól reagáltak az elmúlt napok eseményeire. Szlimá­ková elvtársnő Trnaváról beszámolt például arról, hogy az ottani járás­ban leleplezték egy kulákot, aki hu­szonöt malacot ásott el és a beszol­gáltatást megtagadta. Többek között még elmondta, hogy a helyi Nemzeti Bizottságok felelőtlenül adják ki a vágási engedélyeket. Általános be­vett szokás volt, hogy egy vágási engedélyre két disznót vágrtak, mert a vágási engedélyein nem volt feltün­tetve az állatok száma. Lucská elvtársnő Trencsémből szin­tén nagyon kedvezően nyilatkozott az aktíva hangulatáról és érdekes dolgokat mn 0dott az asszonyok kez­deményező készségéről. A Központi Bizottság határozatait az aktíván megjelent asszonyok mind megértés­sel fogadták. A vitában azonban majdnem egyhangúlag felvetették azt, — amit nem tudnak megérteni és amibe nem tudnak belenyugodni, — hogyan történhetett a zöldségel­osztás terén ez a Sok lelkiismeretlen mulasztás. Lucska elvtársnő színe­sen elmesélte, hogyan tették magu­kévá a terncséni asszonyok Siroky elvtársnak a Kerületi Pártkonferen­cián mondott szavait, hogy a dolgo­zók értsék meg végre, hogy az or­szágot ők kormányozzák. És a zöld­ségelosztás kérdéseivel nem kell Gottwald, vagy Siroky elvtárshoz fordulni orvoslásért. Egy napon az asszonyok észrevették, hogy míg az állomáson több vagón saláta áll, a városban nem lehetett salátát kap­ni. Sürgetésükre az elosztó vezető hivatalnoka azt felelte, hogy nem veszi át a Salátá, mert minöségi-r leg nem olyan, mint amilyennek len­nie kell. Amikor az asszonyok lát­ták, hogy a saláta csak tovább ott rostokolo a pályaudvaron, a Cseh­szlovákiai Nőszövetség helyi szerve­zetéhez fordultak, amely értesítette a helybeli pártelnököt, az kiment az állomásra és az elosztás hivatalno­kának élénk tiltakozása és fenyege­tése ellenére kirakatta a salátát és piacra hozta. Rövid órák alatt el is fogyott a saláta. Ugyancsak Tren­csénben történt, a trencséni asszo­nyok — kezdeményező kedvét dicsé­ri hogy az egyik zöldség el­árusító helven több láda karfiol ál­lott már nem éppen friss állanotban. Az asszonyoknak azonban sárgaré­pára és mis zö'dsésrfélékre volt szük­ségük. Megállt egv teher autó és sárearénát rakott le. Az asszonvok örömmel fogadták, azonban a zöld­ségárusító kijelentette, hogy aki nem vesz karfiolt, annak nem ad sárga­répát. Ismét azonnal a Csehszlová­kiai Nőszövetség helyi szervezetéhez fordultak és annak titkárnője a hely színére ment és a zöldségelárusító kénytelen volt a zöldséget úgy áru­sítani ahogy kineik mire szüksége Volt. A Csehszlovákiai Nőszövetség vág­űjhelyi helyi csoportjának kiküldött­je beszámolt arról, hogy az asszo­nyok között a hangulat megértő, csak szintén a zöldségellátással elé gedetlenek. Azonban a vágújhelyi asszonyok is kezükbe vették a kez­deményezést és a helyi pártszerve­zet segítségével keresztülvitték azt, hogy a bolgártól a zöldség nem ke­rül vagónokba, hanem egyenesen a helyi piacra és csak amikor a helyi szükségletet fedezték, akkor küldik tovább a felesleges zöldségkészletet. Slepcsanová elvtársnő nagyon szé­pen elmondotta saját tapasztala­taiból azt, hogy mint gyermek egész télen krumplit kapott káposztával zsír nélkül, tavasszal tejet is lá tott már, és most nem tudjuk el­képzelni, hogy átmenetüeg részben müzsírral is lehet főzni, amíg leküzd­jük a hús és zsirfelvásárlás nehézsé­geit. Az aktívák eredményeit kifejezik azok a törekvések, hogy asszonyaink azzal járulnak hozzá a Központi Bi­zottság határozataihoz, hogy töme­gesen jelentkeznek állandó munkára és szép számmal a nehéziparba. A Csehszlovákiai Nőszövetség tag­jainak pozitív álláspontját népi de­mokratikus kormányunk és annak intézkedései iránt megmutatja mun­kateljesítményük, segítő kezük, a mezőgazdasági munkák elvégzésé­ben. A Csehszlovákiai Nőszövetség trnavai járási szervezet© a követke­ző jelentést adta az elvégzett mun­kákról: április, május, június hóna­pokban 334 asszony 8844 brigádórát dolgozott le. Ez a szám a következő munkákból adódott: a bogdanovcel Egységes Földműves Szövetkezet földjein gyomot irtottak, az állami birtokokon borsót szedtek, és a já­rás több Egységes Földműves Szö­vetkezetében kukoricát ritkítottak, a szőlőkben dolgoztak és krumplit kapáltak. A modori helyi szervezet tagjai közül húsz asszony 1100 órát dolgo­zott le az Egységes Földműves Szö­vetkezetnek és köztük Csapková asszony 300 órát és Pócisková asz­szony 200 órát dolgoztak egymaguk. A trencséni helyi szervezet 11 bri­gádot dolgozott le az elmúlt hóna­pokban, 206 asszony 1.041 órát tel­jesített. A pőstyéni helyi szervezet jelen­tése szerint 78 brigádban 735 asz­szony dolgozott és 3675, óra munka­teljesítményt mutatnak fel. Az ara­tóbrigádol|ba már eddig 46-an jelent­keztek. A szeneci jelentés szerint 259 asz­szony 1286 órát dolgozott. Nagymegyerről a járási előadónő, Csesznoková Mária 87 asszony ál­landó brigádmunkájáról számol be. köztük a legszorgalmasabb Egrec­kymé, aki 4 gyermek anyja. Érdemleges jelentések hangzottak el még olyan helyekről, ahol még nincsenek Egységes Földműves Szö­vetkezetek. Asszonybrigádok felvilá­gosító munkát végeznek ott a föl­deken és az asszonyok között is meg­szervezik az aratási brigádokat a közös aratásra. Nagyon egészséges jelenség, hogy a városi asszonyok a brigádmunkákon kapcsolatba ke­rülnek a falusi asszonyokkal, akik nagy szeretettel fogadják városi tár­saikat. Élmunkásnőink látogatják a földeken dolgozó falusi asszonyokat, kultúrbrigádokkal mennek hozzájuk. Megtörik azt az előítéletet, hogy a városi asszony más, mint a falusi asszony. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy mind dolgozó asszonyaink, mind a háztartásban foglalatoskodó asszonyaink elindultak a, fejlődésnek azon az útján, amelv mindnyájunk boldog és békés jövőjét hozza meg. Megértették, nemcsak a békeharc jelentőségét, hanem két kezük mun. ká iával be is bizonyítják törhetet­len békeakaratukat. TURI MÁRIA. Pillanatfelvétel a vásárcsarnokban Közellátásunk végrehajtó szer­vei az élelmiszerelárusító helyek alkalmazottai- Éppen ezekben a na­pokban, amikor az asszonyok elé fokozottabb feladatokat tűzött, ki a kormány óvintézkedése, minden be­csületes dolgozónak, aki az élelmi­szerellátás szakaszán dolgozik, azon kell lennie, hogv a bevásárló asszonyokat a lehetőségek szerint nyugodtan és igazságosan szolgál­ják ki. Csütörtök reggel a vásárcsar­nokban hosszú sorokban várakoz­tak az asszonyok az élelmiszer­elosztó pultjai előtt rántani való csirkére. Az arcok már fáradtak és elcsigázottak voltak, az asszo­nyok meglehetős idegesek, hisz három napra kellett gondoskodni családjukról és bizonyára nem ez volt az első hely, ahol várakoznlok kellett. Félkilenc tájban megérke­zett a csirkeszállítmánv. Mi is megálltunk esrv pultnál, hogy meg­figyeljük, miként folvik le az el­adás. A pult mögött egy idősebb elárusítónő állt, a jelek szerint ré­gi, gyakorlott eladó és két egész­séges külsejű férfi, az egyik kö­zépkorú, a másik fiatalabb. Ahogy a ládákat lerakták a pult mögött, eladónő izgatott mozdulatokkal a pult alá dobálta a szebb, zsírosabb csirkéket és a fiatal férfi kiválasz­tott magának szintén a legszebbek­ből, azonnal kifizette és eltávozott. Kérdésünkre, hogv mi lesz a pult alá helyezett csirkékkel, azt az ide­ges feleletet kaptuk, hogy az kell a hivatalnokoknak. Másik kérdésünkre, hogy ez a fiatal férfi miért kapott soronkívül és miért a legszebbet, szintén idegesen azt a választ kaptam, hogy azért kap­ta, mert segít nekünk. Követtem a fiatul férfit, aki távolabb leült egy eladó pult mögé a megvásárolt szép csirkékkel. Velem együtt több asszony ész­revette a pult alatt lévő csirkéket, azonban csak mérgelődtek, de nem szólaltak fel és eltűrték a pénz át­vevésével foglalkozó középkorú férfi durva kiabálását. Mellettem állott két asszony, akik hangosan méltatlankodtak a pult alatt lévő csirkék miatt, azonban arra a fel­szólításomra, hogv mondják meg a nevüket, hogv velük is bizonyít­hassam az elárusítóknak ezt a helytelen eljárását, csak egyik mondta meg, hogy Matuska a ne­ve és az Unitás-házakban lakik. A másik nő azonban, aki a legjobban méltatlankodott, nem volt hailandó elárulni a nevét azzal az indokolás­sal: ,,Nem avatkozom bele, én is kereskedő voltam!" Ha csütörtök reggel a Racekova Mária felírású eladópult előtt álló asszonyok olyan öntudatosak let­tek volna, mint a trencséni asszo­nyok, és kezükbe vették volna a spekuláns eladóknak az elintézését, akkor sokkal hamarabb lehetne le­leplezni és eltávolítani a bevásárló helyek visszaélőit- T. M. »• ** *»r y ere ke k Az utca telve kedves zsivajjal, visszhangoznak a parkok, terek, Pajkosan, hevülten, telt kacajjal futkos ezernyi gyerek. Kergetőznek mint kecses, illó lepkék, szemükben boldog izgalom ragyog, ha volnának, hát bizton ők volnáfflak, a földre leszállt angyalok. Különbség nincs köztük, egyforma [mind: telt arcúak, pajkosak, piszék. Kéken mosolyog felettük a nagydarab tavaszi ég. 8 ahogy nézem ezt a sereget eszembe futnak messze tájak, ahol az éhség, baj, betegség szelidszemü gyermekekbe vájnak. Ahol gazdag csemetét óvnak nagy kastélyok, lakáj nevelők s a másiktól elorozzák loppal napfényt és üde levegőt. Ahol dohos lakások mélyén a nyomorúság ver tanyát és halál rázza gyakorta a viskók keshedt ablakát. És elaggnák fiatalon kenyérhéj ét rongyok között. Multjuk a bánat s jövőjük kemény fegyverrel üldözött. Dénes György. A DNVSZ felhívása a világ asszonyaihoz A Demokrata Nők Világszövetsége Végrehajtó Bizottsága egyhangúlag elfogadta a világ asszonyaihoz intézeti felhívást, amely többek között a követ­kezőket tartalmazza: tA világot jelenleg a történelemben példanélkül álló nagy veszedelem fe­nyegeti. A Koerában folyó háború, az ott véghezvitt pusztítások és a lakos­ság kiirtása megmutatták, hogy világszerte mi történne a gyermekekkel, az asszonyokkal és férfiakkal, ha új háború robbanna ki. • A megriadt anyák felvetik a kérdést: hogyan lehet megakadályozni azt, hogy a háború az egész földkerekséget elborítsa és pusztulást és szerencsét­lenséget hozzon. A Béke Világtanács, amely a férfiak és nők százmillióinak akaratát fe­jezi ki, az ötfia(almi egyezmény megkötését követelő felhívásában megmutat­ja számunkra az utat: »Válaszolva a világ embermillióinak béketörekvéseire, függetlenül attól, hogy mi a véleményük a háborús veszélyt előidéző okokról: A béke megerősítésének és a nemzetközi biztonság megóvása nevében: Követeljük a békepaktum megkötését az öt hatalom, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország kö­zött. Amennyiben valamelyik hatalom kormánya elutasítja a találkozót a béke­paktum megkötésének céljából, úgy mi ezt az elutasítást az illető kormány agressziós szándéka bizonyítékának tekintjük. Felszólítjuk az összes békeszerető országokat, támogassák a békepaktum megkötésére irányuló követelésünket, amelyhez az út minden állam számára nyitva áll. Aláírásunkat adjuk erre a felhívásra és felszólítunk minden jóhiszemű embert és minden szervezetet, amely a béke megerősítésére törekszik, hogy ír­ja alá a felhívást.« Mi, különböző országok asszonyai, akik a Demokrata Nők Világszövetsé­ge Végrehajtó Bizottságának ülésszakán résztvettünk, aláírjuk ezt a felhí­vást és minden nőt felszólítunk, hogy szintén írja alá. Figyelmeztetünk minden őt és minden anyát, hogy otthonuk megvédésé­nek Ugye saját kezükben van és a béke megmenthető. Csak a népek fellépése állhatja úiját a háborúnak. A ti nevetek, a férfiak és nők millióinak nevével együtt rákéni/szerithetik az öt hatalom képviselőit, hogu megkössék a békeegyezményt. írjátok alá a békeegyezményt követelő felhívást!« Dolores Ibarrurí beszéde A Végrehajtó Bizottság júniusi ülé­sén Eugenie Cotton asszony, a nőnek a békeharcban játszott szerepéről be­szélt. Utána felszólalt Dolores Ibarrurí, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára. — Mi, spanyol asszonyok — mondot­ta többek között Dolores Ibarrurí — az ülésszakra elhoztuk annak a harcnak a visszhangját, amelyet a spanyol nép Franco fasiszta ökényuralma ellen, a békéért folytat. Közülünk sokan saját tapasztalatból tudjuk, mit jelent a fa­siszta rendszer rabláncaiban sínylődő nők és a népek harca. Ezért még job­ban megértik, milyen hőstettet követ­tek el asszonyaink, amikor felemelték tiltakozó szavukat és milyen nagy a spanyol nép eltökélt harci szándéka, hogy megdöntse az elnyomás és a há­ború uralmát. Hazánkban a felháborodást és a til­takozást kíméletlenül elnyomják. A de­mokraták tízezreit gyilkolják meg a bör­tönökben és a koncentrációs táborok­ban és példanélkül álló kínzásokkal — ezrével végzik ki őket. Nővéreink, ba­rátnőink és elvtársnőink ezrei senyved­nek Spanyolország börtöneiben, de egyetlen pillanatig sem vesztik el a nép közeli győzelmében vetett hitüket és a börtön falain keresztül figyelik a háborús gyújtogatok elleni harcot. Az inkvizícióra emlékeztető terror és hajsza légkörében Katalánja szövőnői, a Baszk fölc^ tisztviselőnői és háziasz­szonyai, Pamplona dolgozóinak felesé­gei és munkásnői, Madrid asszonyai férjeikkel, elvtársaikkal kivonultak az utcára, hogy tiltakozzanak Franco háborús- és nyomorpolitikája ellen. A barcelonai, bilbaói, san-sebastinai, pam­plonai és madridi nagyszabású tünteté­sek során a nők tízezrei juttatták kife­jezésre eltökélt szándékukat, hogy har­colnak azok ellen, akik igyekeznek a a háborús uszítók kegyeibe férkőzni, akik Spanyolországot stratégiai tá­maszponttá akarják változtatni, felvo­nultak azok ellen, akik a spanyol népet éhségre és nyomorra kárhoztatják. Ka­talániában a nők százait tartóztatják le. A letartóztatottakat véresre verték és kegyetlenül megkínozták, hogy elárul­ják a népi tiltakozó mozgalom sugal­mazóit és vezetőit. A katalán asszo­nyok azonban bátran úgy válaszoltak, mint Lope de Vega: >A nyájak kutyá­ja* című operájának hőse: az egész nép harcol. Ez az Igazság. A munkások, tisztvi­selők, kisiparosok, kereskedők és gyá­rosok — összefogva harcoltak Franco politikája ellen, tüntetéseket rendeztek az imperialisták spanyolországi beszi­várgása ellen.. Az egész nép harcol, "mert az egész spanyol nép gyűlöli Francot, mert az egész spanvol nép szereti a szabadságot és a demokráciát. Franco nem képes és a jövőben sem lesz képes térdre kényszeríteni a népet. A spanyol dolgozók, a spanyol demo­kraták. akik akkor sem estek kétség­be. amikor a legkíméletlenebb elnyomás nehezedett rá az országra és akik hőri ellenállásukkal megakadályozták a fa­siszta rendszer megszilárdulását, ma­guk mellett érzik a béke nagy és ha­talmas erejű táborát és a jövőbe vetett törhetetlen hittel a győzelmes harc út­ján haladnak előre. A soanvolok saját hazáinkban és az emigrációban is rendkívül nehéz kö­rülmények között élnek. Az aláírás­gyűjtés alkalmával rendkívül nehézsé­geket kellett leküzdeniük. Mindezek el­lenére a spanyol nők az egész néppel i együtt — a Franco háborús és nyomor­j politikája ellen vívott harccal egyide­j jűleg — minden erejükkel hozzájárul­nak a béke ügyének győzelméhez és j széleskörű tevékenységet fejtenek ki az i öthatalmi egyezmény megkötését köve­telő békealáírási kampányban. Az erre vonatkozó első hírek nagy győzelemről számolnak be. E hónap folyamán az országban és a spanyol emigránsok so­raiban összegyűjtött aláírások száma elérte az 1,200.000-et és joggal állíthat­juk, hogy mindez csak a kezdet. A spa­nyol nők méltóknak bizonyulnak harcos hagyományaikhoz, a demokratikus esz­mékbe vetett bizalmuk hagyományait* hoz. Hazájuk függetlenségét akarjál? és ezért az egész néppel együtt harcol­nak a fasiszta rendszer megdöntéséért, küzdenek azért, hogy Spanyolországot ns változtassák a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni agresszió hídfőjévé. A spanyol nőknek oly súlyos körül­mények között vívott harcára hivatkoz­va, néhány szót szeretnék szólni az amerikai nőkhöz. Nagyon jól tudjuk, hogy az Egyesült Államokban milyen nehézségekkel kell megküzdeniök azoknak, akik az amerikai kormány militarista politiká­ja ellen harcolnak. De azt is tudjuk és erről a gyakorlat tanúskodik, hogy csak gen földre meghalni igazságtalan há­borút, amely felé a milliomosok ma­roknyi csoportja sodorja az amerikai népet. Kedves amerikai barátnőink, harcol-' játok a háború ellen. Tevékenységtek­kel járuljatok hozzá az aláírásgyűjtés­hez a Béke Világtanács felhívására, amely követeli, hogy az öt hatalom kös­sön békeegyezményt. Óvjátok meg gyermekeitek, testvéreitek, férjeitek, né­petek életét. Harcoljatok, hogy az ame­rikai ipar ne a pusztítást és a halált, hanem a békét és az emberiség előre­haladását szolgálja. Harcoljatok, hogy vessenek véget a koreai háborúnak, hogy az amerikai népet ne küldjék ide­gen földre megahlni igazságtalan há­borúba, olyan háborúba, amelyet gyű­lölnek és amelyet az anyák és felesé­gek milliói átkoznak. Újból megerősít­jük szövetségünk elhatározását: har­colunk, hogy az öt hatalom kössön bé­keegvezményt, hogy fokozatosan és el­lenőrizetten csökkentsék a fegyverke­zést, hogy feltétel nélkül tiltsák be az atomfegyverek használatát és tiltsák be a háborús propagandát, amely meg­mérgezi a lelkeket és a fatalizmus ds bizalmatlanság légkörét teremtve — állandó riadókészültségben tartja a vi­lágot. Harcoljunk a béketábor összes erőivel együtt Japán és Nyugat-Német­ország felfegyverzése ellen, mert ezek­nek az országoknak a felfegyverzése a népek biztonságát veszélyezteti és Ja­pánt és Nyugat-Németországot a hábo­rú és az agresszió tűzfészkévé változ­tatja. Lelkesedéssel és reményekkel tele teljesítsük feladatainkat. Harcunkat az az égő vágy fűti, hogy megakadá­lyozzuk az embermilliók pusztulását, akiknek a népek fejlődése és haladása érdekében élni és dolgozniok kell. Az a tudat vezérel és lelkesít bennünket a béke és a népek közötti testvériség nap­fényes útján, hogy ügyünk igaz és hogy részei vagyunk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábornak, amelynek ere­je a világ békehíveinek fáradhatatlan munkája folytán nap mint nap növek­szik.

Next

/
Thumbnails
Contents