Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-07 / 158. szám, szombat

IJ J SZ0 1951 július 7 ŰSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG magasabb színvo Ha értékeljük a legénység és az altisztek politikai iskoláztatásának eddigi színvonalát, teljes joggal kijelenthetjük, hogy egészben véve nagyon jó eredményeket értünk el. Megszilárdult a szervezett alap, amely segítségül szolgált a politikai iskolázás tekintélyének fokozásában. A csehszlovák hadseregben írncs egy olyan katona vagy altiszt sem, aki ne vett volna részt a tervbevett politikai nevelőórákon vagy nem látogatta végig az utánképzési tanfolyamokat. A politikai iskolásás a politikai felkészültség legfontosabb részévé vált. Eszmei tartalma és a munkamódszer az alapszervezetekben napról napra jobb m'nőségű és a csoportok vezetői mind nagyobb politikai-nevelői tapasztalatokat és ismereteket szereztek. A politikai iskolázás eddigi témái jó eszmei és módszertani iskolává váltak mind a legénység, mind az altisztek, mind a csoportvezetők, a politikai munkások és parancsnokok számára, abban a mértékben, amelyben aktivan résztvettek a politikai iskolázás biztosításában és támogatásában. Rövid időn belül megkezdődik a kiképzési év legtartalmasabb és legfontosabb témájának tanulása: „A Szovjetunió a kommunizmus felé haladó úton". Nem kell külön hangsúlyoznunk a téma rendkívüli fontosságát a nemzetközi helyzet szempontjából. A néphadsereg minden tagja jól tudja, mit jelent számunkra a Szovjetunió és nagyszerű útja a kommunizmus felé. Arról van azonban szó, hogy minden katona is altiszt közelebbről megismerkedjék a szocializmustól a kommunizmushoz való átmenetel elveivel és elöfge ltételeivel, ő maga meggyőződjék a szovjet szocialista társadalom hatalmas erejéről, amely Lenin és Sztálin pártja vezetésével az egész világ emberiségének mutatja, hogyan kell építeni a szocializmust és a komnnizmust. Véderőnk gyorsütemű fejlődése szükségszerűen megköveteli, hogy a ploitikai iskolázás eszmei tartalma és módszertana állandóan tökéletesedjék. A júliusi és augusztusi témának sikeres elsajátítása további lépés lesz a politikai felkészültség megjavításához. Ha ezt el akarjuk érni, akkor figyelmünket elsősorban rá kell irányítanunk a politikai iskolázás rendszerének leggyöngébb helyére. Ez pedig a nevelő-vezetők segítsége a csoportvezetőknek. A nevelő-vezetőknek jobban kell Irányítaniok a szemináriumi előkészületeket, segítségükre kell Ienniök a csoportevzetőknek, ki kell jelölniök a segédanyagot és keresztül kell vinniük az összes csoportban az egységes vonalat. A csoportvezetők előkészítésében a fő segítséget nemcsak a Fő Politikai Igazgatás módszertani irányelvei adják, hanem a nevelési vezetők konkrét segíótsége is, akik közül néhányan eddig még elégtelen mértékben tudatosították, hogy tőlük függ a csoportok politikai fejlődése és ezzel a politikai-nevelő munka színvonala is. A nevelő-vezetőnek tudatosítania kell azt, hogy a csoportvezetők is fejlődnek politikailag és szükségük van segítségre, irányításra. Ha ez nem történik meg, hanyatlik az iskolázás színvonala. Gyakran írtunk és vitáztunk arról, hogy a parancsnoknak aktívan kell segítenie és biztosítania a politikai Iskolázást. Sajnos, felmerülnek még olyan eketek, hogy egyes parancsnokok nem ismerik a csoportok munkamódszerét, az egyes témarészek áttanulmányozásának idejét. Néljányan nem vesznek részt a munkában és ködös elképzelésük van a politikai iskolázásról, nem fogják fel elégséges mértékben, hogy a politikai nevelés fő formája — a politikai iskolázás — tulajdonképpen egységük harckészségének szilárdítója. A parancsnoknak tudnia kell, milyen témát vesznek át, ismernie kell Időbeli beosztását és tartalmát, hogy maga is meggyőződhessen arról, hogyan fejlődnek eszmeileg katonái. Meg kell látogatni a csoportvezetők szemináriumát és tájékoztatniok kell őket a harei felkészülés kérdéseiről, hogy ezek jobban kapcsolhassák öszsze a politikai kérdéseket a kiképzés kérdéseivel, A parancsnok helyes politikai kapcsolata a politikai neveléssel nagyjelentőségű az egység harckészsége szempontjából. A CsKP és a CsISz alakulati szervezeteinek is nagyobb segítséget kell nyujtaniok a politikai iskolázásnál:. Sokszor csak a kommunisták vagy a CsISz-tagok iskolázásával foglalkoztak és a hatlsereg tömeges politikai felkészülésének legfontosabb részét, a politikai iskolázást mellőzték. Hogy a kommunisták és a CsISztagok aktív tényezők legyenek a politikai iskolázásnál, szükséges, liogy az alakulati szervezetek bizottságai konkrét feladatokat tűzzenek lei egyes elvtársak elé és hathatós ellenőrzéssel biztosítsák ezeknek a feladatoknak teljesítését. Általában véve a bizottságoknak fogialkozniok kell a kommunisták és CsISz-tagok tevékenységének kérdésével az iskolázás időtartama alatt, »hogy ezzel elérjék azt, hogy a kommunisták és a CsISz-tagok, mint a csoport legjobbjai, segítségére legyenek a többieknek, védnökséget vállaljanak a gyöngébbek fölött stb. Ezzel teljesítik vezető feladatukat. „A Szovjetunió a kommunizmus felé haladó úton" téma tanulásánál a kommunisták és a CsISz-tagok konkrét segítsége különösen fontos tekintettel a brosúra azon fejezeteire, amelyek a kommunista társadalom két fokozatáról, a kommunizmus kiépítésének lehetőségeiről, a szocializmustól a kommunizmushoz való átmenetel útjairól szólnak. A csoportvezetők propagációs ténykedése nem kerül ki a tanítással, a tapasztalatok átadásával. A csoportvezetők elsősorban nevelnek. Teljes felelősséget viselnek azért, hogy a katonák a témákat necsak elsajátítsák és tényleges ismereteket mutassanak fel, hanem hogy a tapasztalatok elsajátításának alapján még rendesebben teljesítsék a katonai eskü és rendszabályok követelményeit, hogy növekedjen bennük a gyűlölet és a tiltakozás az imperialisták politikájával szemben és hogy a haza, a dolgozó nép fogalma legirnigasabb jelképükké váljon. Ezért a politikai iskolázás júliusi és augusztusi témája nem lehet a kommunizmushoz való átmenetel elveinek formális betanulása, hanem kell, hogy a szovjet szocialista rendszer hatalmát bizonyító élénk és érdekes iskolává váljék. Rá keli mutatni a szovjet elvtársak önfeláldozó tetteire a kommunizmus felépítésében és így a csoportok tagjait arra kell necvelni, hogy lelkes és szilárd védelmezői legyenek népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunknak. I A csoportvezetőknek meg kell érteniök a katonákat, azok gondolatmenetét, türelmesen kell tanítani és meggyőzni, kiindulva politikai színvonalukból és fejlettségükből. A vezető sabzlonszerű munkája rossz módszer, amely fenyegeti a csoport sikeres fejlődését. A záróvita során a csoportvezető értékeli a csoport minden tagjának fejlődését és jegyzőkönyvecskéjébe beírja az értékelés fokát. De már sokkal ezelőtt meg kell figyelniök a katonákat, értékelni kell őket, hogy az értékelés zárórésze csak csúcspontját jelentse az egész politikai fejlődésnek és ne váljon iskolaszerű osztályzássá. A csoport katonáinak értékelésénél tehát több tényező játszik fontos szerepet, amelyeket tekintetbe kell venni. Azért a nevelő-vezető, a politikai parancsnokhelyettesek és parancsnokok feladata az, hogy a csoportvezetőket bajtársak iránti helyes szocialista viszonyra tanítsák és a hiányokat azonnal kiküszöböljék. A nevelő-vezetőknek állandó ellenőrzést kell végezniök a csoportokban, hogy áttekintést nyerjenek az egyes vezetők munkájáról és építő kritikájukkal segítséget nyújtsanak a szemináriumok során. Állandóan a politikai iskolázás módszerének megjavítására kell törekedniök, tapasztalataikat kezdeményezőleg fel kell használniok és általánosítaniok. Ugyanakkor a csoportvezetőknek és a nevelő-vezetőknek többet és rendszeresen kellene írniok a sajtónak jő tapasztalataikról, amelyeket a politikai Iskolázás során szereztek. A szemléltető segédeszközök nem kis mértékben járulnak hozzá a politikai iskolázás eszmei javításához. Jelentőségük különösen ott nagy, ahol keveset használnak a szavak és ahol a szemléltető eszközök a nehéz; kérdéseket világosan, röviden Hadseregünk brigádcsoportjai munkájukkal sziSárdítják a béke ügyé! Mit is védtlmez a mi népi hadseregünk katonája? — Mindazt, amit a dolgozó náp a szocialista építés keretén belül kitartó és becsületes munkájával eddig felépített. Katonáink bátran és szilárdan örködnek dolgozó népünk nyugalma fölött. Azt akarjak, hogy dolgozóink továbbra is nyugodtan és zavartalanul dolgozhassanak és hogy békében élhessenek. Tehát a dolgozó néppel teljesei együttműködve, közös akarattal építjük országunkat és erősítjük a békét. „ Én és bajtársaim átképzésén vagyunk. Az ittlévő katonáknak túlnyomó része már a fronton átélte a háború borzalmait, mert vagy a Horthy féle hadseregben, vagy pedig a Tiso fasiszta hadseregben teljesítettek katonai szolgálatot. Bizony sok megpróbáltatásban volt részünk. Bugár bajtársunk a második világháborút végigharcolta és csak hátbor. zongva gondol arra az időre, amikor a gránát üvöltése mellett a lövészárokban térdig érő vízben kellett napokig állnia. És az emberek nem tuidták, hogy miért — mondja felháborodva Bugár bajtárs. De hisz nem is volt akkor a katona felvi lágosítva, hogy miért kell annyi embernek elpusztulni és harcolni. Ha akkor tudtam volna, hogy a háború a kapitalisták, nagytőkések érdekeiért folyik, egy golyót sem lőttem volna arra a hadseregre, amely meghozta nekünk a békét és felszabadított bennünket az elnyomók uralma alól. Azóta már minden más. Az akkorit hozzá se lehet hasonlítani a mai hadsereghez. Mikor gondolhatott volna a fasiszta hadsereg katonája arra, hogy hetente négy órás politikai iskolán vegyen részt, amelyen megmagyarázzák, hogy a háború nem szükséges, hogy a háborút csak a kapitalisták állítják törvényszerűségnek. Nekünk nincs szükségünk háborúra. Nálunk nincsenek válságok, nálunk nincs munkanélküliség. Nálunk a dolgozó apának nem kell azon törnie a fejét, hogy mi lesz holnapra a betevő falat a családja számára. Ma minden becsületes dolgozó munkája után. megkapja a becsületes bért. Mi a szocialista termelésben min' dent ter

v szerint végzünk, és soh' sern fordulhat elö, hogy valamelyik j gyárban többtermelés álljon elő és a munkásokat el kelljen bocsátani munkahelyükről. Sőt ellenkezőleg, ott, ahol munkaerőhiány mutatkozik, néphadseregünk bármikor segítséget nyújt és önkéntes brigádmunkával segíti a terv teljesítését és túlteljesítését. A mult héten tudomásunkra jutott, hogy a vítkovicei csehszlovák építkezési üzemek nemzeti vállalatának szüksége vau brigád

0sokra. ötven emberre lett volna szükség. A századparancsnok elvtárs Sorakozót rendelt, és felszólítást intézett hozzánk, hogy jelentkezzenek azok, akik el akarnak menni. Az egész század jelentkezett, de mivel csak ötven emberre voit szükség, majdnem veszekedésre került a sor, mert senki sem akart kimaradni a brigádmunkából. Délután hét órakor eljött értünk az autó. Vidám nótaszóval indult a csoport és nem telt bele egy óra és az építkezés betónkeverögépének zakatolása mellett már csak úgy égett a munka a katonák keze alatt. Bogdányi oktató elvtárs aki a csoport vezetője és felügyelő-pa :;ncsnoka volt, megdicsért bennünket. Olyan lelkiismeretes és jó munkát végzett a brigád valamennyi tagja, — mondotta — hogy a munkavezető pallér külön megdicsért bennünket. Sokan voltak, akik civilben is mint betonozók dolgoztak, és így nem kellett sokat magyarázni nekünk. Körülbelül 240 munkaóra alatt 90 köbmétert betonoztunk le. Amint az elszámoló listáról megtudtam, mert a brigádmunkát ki is fizették, — 170% -ra teljesítettük a normát és 25 koronás órabért értünk el. Beszélhetnek bármit is a reakciósok, néphadseregünk közösen halad a dolgozó néppel a szebb jövő, a szocializmus felé. Célunk elérését segíti a dicső Szovjetunió és a baráti együttműködés a népi demokráciákkal. De ébereknek kell lennünk és hadseregünket teljesen a hős vörös hadsereg mintájára kell kiépítenünk, el kell sajátítanunk a szovjet katonák nagyértékü tapasztalatait, hogy megvédhessük az emberiség legdrágább kincsét, a békét. Méry Ferenc közkatona. Néphadseregünk katonái a béke harcosai Mi, katonák védjük köztársaságunk dolgozó népének békéjét. Mi tudjuk, hogy a béke nekünk boldog családi életet, gyermekeinknek biztos jövőt jelent. Azt is tudjuk, hogy a háború borzasztó pusztulás s embermilliók életét teszi tönkre. Pelborítja a békés családi otthonokat, gyájpibaborítja az anyák, asszonyok, gyermekek, szülök életét. A háborús uszítók számára a hálború üzletet jelent, meg akarnak gazdagodni a milliók véréből, ezért akarnak újból embermilliókat vágóhidra vinni, országokat lerombolni. Anyáki Bmeljétek fel tiltó szavatokat a gyermekeiteket legyilkolni vágyó örültek ellen. Gondoljatok vissza arra, mikor a férjek, gyermekek idegen földeken, idegen célokért pusztultak. Ma, mikor a dolgozók kezükbe vették a béke megőrzésének ügyét, megfékezzük és teljesen megsemmisítjük a háborús uszítók gaz terveit. Én és társaim békekötelezettségünk alapján 1080 brigádórát dol. goztunk le, amiért 15.671 koronát kaptunk, amit aa államnak ajándékoztunk, hogy ezzel is segítsük hazánk szocialista építését. Ezzel példái akarunk mutatni a többi katonáknak és ezzel a munkánkkal dolgozóink és köztársaságunk békéjét védjük. Bozó Jenő közkatona. P JOT R PAVLENKO: S Z A S K O — Egy námet tisztet kvártélyoztak be hozzánk. Alig tette be a lábát a tiszta szobába, máris kiadta a parancsot a tisztiszolgájánali: ennivalótI Amaz meg felrakott neki az asztalra egy óriási koffert. A tiszt elővette a kulcsát, felkattintotta a zárat, aztán elkezdte rakosgatni kifelé a bort, vajat, sajtot, konzervet, csokoládét, füsiölthwit meg szalonnát — egyszóval mmdenfélee jó falatot. Mi, a kis háromves Szaskóval, a hétéves Kosztyával és nagyanyával együtt, akkoriban csak kukoricadarán éltünk. Se zsírunk, se sónk, semmi egyebünk nem volt, csak ez az »ocsúlepény«, ahogy mi hívtuk. A gyerekek már annyira torkig voltak vele, hogy elég volt, ha nagyanyó a mozsárért nyúlt és máris kibuggyant a könynyük. A német — az ocsmány — kényelmesen leült a szoba közepén álló asztalhoz és enni kezdett, valósággal úgy, mint valami színész, aki a színpadon mutatja be az, evést. Mi meg csak néztük. Kosztya rámnézett, felzokogott, aztán gyorsan az ágyra vetette magát, fejét belefúrta a párnába. £s sírt, halk, csukló, fájdalmas sírással. »Mamám, mamácskám — súgta felém. — Mit csinál ez, mamácska?« Nekem is teli lett a szemem könnyel, hiszen tudtam, éreztem, hogy a kisfiam éhes, hogy az ennivalók láttán szörnyen szenved. Simogattam a fejecskéjét és odasúgtam neki: • »Kosztya, légy csendben, kisfiam, maradi szépen csendben.« S mialatt őt csitítgatom, látom, hogy Szasko előbújt a szoba sarkából és a német felé tart. Megy, tágranyitott, riadt szemmel, arcán patakokban csorog végig a könny, s le nem veszi tekintetét a németről. Nagymama már elindult volna utána, de intettem neki:, hagyja. Féltünk, hogy a német megüti, vagy megijeszti. Kosztya is észrevette, hogyan lépked Szasko egyre közelebb a némethez és odasúgta: >Mamácskám, mit csinál Szasko? Mondd meg neki, hogy nem szabad, nem kell.... Szólj neki mamácska...« De egy hang sem jött ki a torkomon, annyira megijedtem. Féltettem is a kicsinyemet, de ugyanakkor a lelkem mélyén alattomban ott bujkált valamiféle kis aljasság: hátha mégis odanyújt "a gyereknek egy darabka kétszersültet, vagy egy falat húst. Elvégre mégis csak anya vagyok. Ott áll Szasko a német előtt, nézi, nézi őt azzal a nagyon csodálkozó, nagyon riadt szemecskéjével. Mi öt hónap alatt nem ettünk meg annyit, mint amennyit a német kirakott az asztalra. így gondolkoztam: y>Keserves az én sorsom! Saját hajlékomban könyöradományért kénytelen nyújtani kezecskéjét a kisfiam ... Bizony, hagyjuk most a büszkeséget — csuk adna is neki... En nem is akarom látni, hogyan nyújtja ki Szasko kérőn a kis kezét. Pedig már az ujjacskái is remegnek... Most, most...« Es hirtelen sarkonfordult, egyenesen nagyanyó felé iramodott és a szoknyája mögé bújt. E's higyjék el: egyetlen hang nélkül, akárcsak valami felnőtt. Hej, milyen öröm fogott el hirtelen! Lám, gondoltam magamban, megmentettél engem a szégyentől, a megaláztatástól, édes kis gyermekem. Lesz is öröm, ha maid apád megjön a frontról és elmondjuk neki, hogy a mi Szaskónk nem ment kéregetni a némethez. De nem ám!... Idáig jutottam gondolataimban, amikor a német félbehagyta az evést, szótárt kotort elő, majd keresgélni kezdte benne a mi szavainkat. Kimondott egy szót, aztán kereste a következőt. Csak igen lassan haladt. — Oroszok — mondotta —, disznók. Németek emberek ... Kell nézni, mit mink eszünk, mit ti esztek ... E szavak hallatára nagyanyó valósággal nekirontott. — De hiszen te, te istenátka, a mienket zabálod! Mink meg ezt ni, ezt a nekedvaló ocsút kényszerülünk enni! — Nem — így a német. — Német, az van emberek. — Ugyan, miféle emberek vagytok ti, a ménkübe! Talán madj akkor váltok emberré, ha a ti gyermekeitek fognak kukoricalepényt enni. Akkor talán még megterem bennetek a lélek! ... A német egy darab csokoládét dugott a szájába, majd ismét keresgélni kezdett a szótárban: — Orosz gyerek nincs kultúr, nincs morál, nincs fegyelem neki. Ezt csinálni fogja Németország. En meg csak elnéztem öt és így gondoltam: »Nézzük csak, Ut van az én Szaskóm, ez a háromesztendős csöppség, akinek bizony még nem sok jutott a nevelésből, s aki még messzi van attól, hogy művelt ember legyen. Es lám, hogy tartotta magát a német előtt! Büszkén tartotta magát! Es ekkor már egészen határozottan hittem: feltétlenül leverjük őket. Ha az én Szaskóm nem nyújtotta kezecskéjét könyöradományért, ha ő megértette, hogy ezt nem szabad, akkor mi, felnőttek még inkább megértjük. Hiszen oroszok vagyunk! és velősen megmagyarázzák. A jú- I liusi és augusztusi iskolázás során ' fokozott mértékben kell felhasználni a szemléltető eszközöket. Arról van szó, hogy a nevelő-vezető kezdeményező javaslatokat nyújtson l>e előkészítésükre vonatkozólag. A szemléltető eszközök nemcsak a faliújságok, képek, filmek, hanem a különböző sajtóból vett fényképek, a dokumentáris anyagok reprodukciói, levelek, diagrammok, térképek, stb. Ki kell ezeket keresni és felhasználni a kellő Időben, amikor valamilyen nehéz kérdést megvilágítanak. Minden előfeltételünk meg van ahhoz, hogy fokozzuk a politikai iskolázás eszmei színvonalát és ezért minden politikai dolgozótól, mindenfokú parancsnoktól, az alakulati szervezettől és csoportoktól, de különösen a katonáktól és altisztektől függ, hogy támogassák népi hadseregünk harci készségének fokozását. Hiszen a néphadsereg harci készsége szervesen összefügg tagjainak politikai fejlettségével és öntudatossá^ gával. A. V.