Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-07 / 158. szám, szombat

IJ J SZ0 1951 július 7 A diószegi ikergépek csodálatos munkateljesítménye Ha valaki egyszer meg akarja írni Diószeg dolgozóinak a törté­netét, okvetlenül fontos, hogy pontos beszámolót írjon a diószegi cukorgyárról, arról az üzemről, ahol édességet gyártottak, amely hosszú évtizedeken keresztül keserű ízzel ti'ltötte el Diószeg és a környék dolgozóinak az életét- Nyugodt lelkiismerettel állíthat­juk, hogy a felszabadulás előtt a diószegi cukor csak a cukorbárónak volt édes, de a dolgozóknak keserű volt és keserves. A cukorbáró akkor szállította le a béreket, amikor akarta és csak azokat a dolgo­zókat alkalmazta, akik hajlandónak mutatkoztak olcsó bérért dolgoz­ni- A dolgozók szorult helyzetét, a munkanélküliséget arra használ­ta fel, hogy még jobban elnyom ja még kíméletlenebbül kizsákmá­nyolja őket. Körültekintő humánusságában odáig ment, hogv hivatal­noki karát is alaposan megválogatta, gondja volt arra, hogv lehetőleg nőtlenek legyenek és ha kedve volt rá, ha valamelyik nem felelt meg követelményeinek, akkor minden teketória nélkül kitette a szűrét. Diószegen azonban a felszabadulás óta gyökeres változások mentek vég­be. eltűntek a bárók, a kizsákmányo­lók és a diószegi határban, változatla­nul valóban csak az ürgék maradtak, ezek a lesben álló apró állatkák, ame­lyek az úton a sűrű diófák árnyéká­ban méltóságosan kétlábra ágaskod­nak és némi hetykeséggel és gyűjtő­szenvedéllyel az ősbirtokosok módján Mindezt pedig azért tartottuk fon­tosnak megemlíteni, mert Diószeg kö­rül határozottan bajok vannak éspedig azért, mert még nem alakult meg ott egv példás szövetkezet, holott a múlt­ban éppen Diószeg dolgozói voltak azok, akik eredményesen vívták meg keserves harcukat a cukorbárók, a kizsákmányolók ellen. Diószeg dolgo­zóinak komoly hagyományai vannak Az ikergép munkában tekintenek széjjel a határban. Az em­ber szinte várja, hogy elülső lábukat védőleg a szemük fölé tegyék és a bárók gőgös magatartásával nézzenek szét a dúsan termő határban. Nos meg kell állapítanunk, hogy az ürgék veszélye­sek, mint ahogy azok veszélyesek, akik ürgékhez hasonlóan még min­dig maguknak gyűjtögetnek lá­zas szenvedéllyel és ezért nagyon fontos, hogy ne engedjük őket elsza­porodni. az osztályharcban és ezeknek nyom­dokain haladnak ma a diószegi cukor­gyár dolgozói és ennek eredményei pontosan kimutathatók a termelésben, viszont a szövetkezeti élet síkján Dió­szeg dolgozói alig tudnak említésre méltó sikereket felmutatni. Részletesen ezúttal csakis az üzem­mel foglalkozunk. A diószegi cukor­és konzervgyár dolgozói példás mun­kájuk révén ezt határozottan meg­érdemlik­Mire képes az fizemi munkásság szakértelme és közős elhatározása A diószegi cukor- és konzervgyár dolgozói ezidén megmutatták, hogy mire képesek azok a munkások, akik szem előtt tartják Pártunk célkitűzé­seit, szem előtt tartják Gottwald és Široký elvtársak útmutatásait, hogy hatványozott erőkifejtéssel kell dol­goznunk ötéves tervünk minél előbbi megvalósításán. Megmutatták, mi­ként lehet megvalósítani olyan tervet, amelv a tavalyi tervhez viszonyítva 90 százalékkal emelkedett. Továbbá bebizonyították azt. hogv összefogás­sal, tudással, szakértelemmel, közös elhatározással a termelés költségveté­sét miiven módon lehet rohamosan csökkenteni. Még 194C-ben például az volt a helyzet Diószegen, hogy a borsósze­dés ideién széleskörű brigádtoborzást Kellett keresztülvinni, hogy idejében leszedhessék a borsót a konzervgyár számára. A borsóföldeken százszámra dolgoztak asszonyok, férfiak, iskolás brigádok és kézzel fejték a tűző na­pon a borsószárakat, mint tehenek tő­gyét. Nehéz, fárasztó, kimerítő mun­ka volt ez, a mellett a termelés ered­ményében nem látszott meg. Az üzem valamennyi dolgozója érezte, hogy ez a helyzet így már tarthatatlan és ek­kor szereztek arról tudomást, hogy valahol Csehországban van egy elrom­lott borsócséplőgép. Erre a hírre 1950-fcen az üzem vezetősége érint­kezésbe lépett a cseh vállalattal és kérte a gépet azzal a megjegyzéssel, hogv kiiavítiák és üzembe helyezik. Igv is történt- Az üzem munkássága a gép leszerelését, ideszállítását és megjavítását 3 hét alatt elvégezte és 1950-ben már ezzel a géppel végezték a cséplést, ami jóval megkönnyítette a munkát, kevesebb munkaerővel a termelést emelni tudták. A gépet persze visszaadták a meg­állapodás értelmében, de teljesítmé­nye láttán az üzem munkássága többé nem nyugodott. Miután az üzem dol­gozói pontosan tudták azt, hogy ne­héziparunk ma nem készítheti el szá­mukra a cséplőgépet, mert el van fog­lalva az új üzemek gépeinek gyár­tásával, egyhangúlag elhatározták, hogv elkérik a gép tervezetét, és saját­maguk készítik el a gépeket. Egyetlen napot sem haboztak to­vább. Lengyelfalusi Károly főgépész irányítása mellett Vavrik Ferdinánd, Somogyi Antal, Gerse István, Kokvitz István géplakafos, esztergályos, he­gesztő- és bádogcsoportjaival meg­valósították a csodát, elkészítettek ké' borsócséplőgépet és ma az üzem tisztán, saját munkaerejére támasz­kodva, megvalósítja a terv csaknem kétszeresére emelt termelését. Ragyogó teljesítmény. És mindez annak köszönhető, hogv az üzem mun­kássága elszánt akarattal összeállt és lelkesedéssel hazánk építőmunkája köré sorakozott fel. Nincs többé szük­ség arra, hogv kínt a borsóföldeken kézzel fejtsék a borsóhüvelveket, egy­szerűen learatják a szárakkal együtt és ú'-v szállít iák teherautókon a gé­pekhez, mint a búzát vagv a rozst. Egyetlen szem borsó sem vész kárba és a kicsépelt borsószárakat kiváló takarmányként használják fel. Mint az összenőtt sziámi ikrek A gépek csodát művelnek, míg a borsószárak széttörve, szétnyomva kerülnek ki a gép gyomrából, addig_ a borsószemek sértetlenül és tisztán, ragyogó zölden ugrándoznak a futó­szalagon, amíg eljutnak rendelte­tési helyükre- Az üzem munkásai úgy 1 őrzik a gépeket, mint szemük fényét. ' A borsócséplés megszakítás nélkül reggel 6-tól éjjel 10—12 óráig is el­tart és ezt a munkát fáradhatatlan ki­tartással a gépek alkotói végzik. A rendbentartást, a gépek gondozását is maguk végzik, idegent hozzájuk nem ! jiM Í | '•» < • \ ' m mémm • \ á ú Lengyelfalusi Károly, az irányító engednek nyúlni. Egyszóval, úgy dé­delgetik ezeket az alkotmányokat, mint alkotók műveiket. A két gép úgy van megszerkeszt­ve, hogy a sziámi ikrekre hasonlíta­nak. Gerincük össze van nőve, s egyszerre hánviák ki a kicsépelt szá­rakat meg a borsószemeket. Mindket­tőt kétoldalról egyszerre táplálják. Fogas, villás futószalag viszi fel a gépek gyomrába a borsószárakat, ott két forgó dob közé kerülnek, a külső és belső dob közé. A két dob gumival van bevonva, nehogy a borsószemek a lapátoknak a szárakra mért ütései­től megsérüljenek- A belső dob, amely percenként 170-es sebességgel forog, vaslapátokkal van ellátva, amelyek a külső dob 'éceihez verik a szárakat, vi­szont a külső dob 14 milliméteres bor­sószemnagyságú lyukakkal ellátott gumiszitával forog és a kicsépelt sze­mek innen egy széles futószalagra es­nek, amelynek mozgása az esés ellen­kező irányába fut. Ennek az az ered­ménye, hogy rpte a szemek lefelé pe­regnek, mint a gyöngyök, addig a szalag a pelyvát és minden hulladékot felfelé visz. Mind a kicsépelt szárak, mind a kifejtett borsószemek a két gépből közös futószalagon találkoznak és míg az előbbiek egy teherautóba futnak be, addig a borsószemek egy karcsú, hattyúnyak formájú edényekkel ellátott szalagon futnak azokba a ko­csikba, amelyek a konzervgyárba vi­szik az édes borsócsemegét. Pontos adatok az önköltség csökkentéséről így néz ki a diószegi munkások re­mekműve, mert bizonv annak nevez­hető, ha betekintést nyerünk a költ­ségvetésbe, hogy mennyit takarítottak meg a munkások az üzemüknek. Tes­sék, itt vannak a" pontos adatok, ame­lyeket Neumann elvtárs bocsátott ren­de'kezésünkre. Ahhoz, hogy a gyár teljesítése ez idei tervéi, szükséges volt 195 hektáron borsót termelni. Amíg a kéziszedés és fejtés költségvetése egy hektáron 11.200 koronát tett ki, ad­dig a géppel való aratás és cséplés ugvanennvi területen 4.270 koronára rúgott- A különbség tehát 6930 koro­na tiszta haszon, csupán egv hektár­nyi földterületen. Ha ezt az összeget megszorozzuk 195-el, akkor rájövünk, hogv a munkásság az üzemnek több, mint egy millió koronát takarított meg ebben a borsóidényben. Továbbá meg kell jegyezni azt is, hogyha a gépeket készen kapják, az üzemnek egymillió koronájába került volna, míg Igv nem teljes 400 ezer koronába került az elkészítésük, tekintettel ar­ra. hogy több, mint 50 százalék hul­ladékvasat használtak fel erre a célra. A céplőgépek munkateljesítménye na­ponta 200 q tiszta borsószem, illetve két teljes vagon. Természetesen az aratás és cséplés sürgős munkáját csakis fokozott mun­Segített az Uj Szó — tömegesen rendelik meg a dunaszerdahelyí dolgozók Szombaton Dunaszerdahelyen nagy keletje volt az Uj Szónak. Érthető is, mert szombati számában jelent meg a dunaszerdahelyi kommunális üzemben végrehajtott tisztogatásról szóló cikk, amely érthetően felka­varta a város nyugalmát. A dolgo­zók egymás kezéből kapkodták ki az újságot. Az utolsó példány is elfo­gyott a trafikokban és az állomá­son is. Söt, az »ötéves terv* vendég­lőjében egy ismeretlen még a keret­ből is kilopta, mert a trafikban már nem kapott lapot. A szombati nap folyamán egész sor előfizetés érke­zett az Uj Szó kiadóhivatalába. A kommunális üzem dolgozói meg­elégedéssel olvasták az üzemük tisz­togatásáról szóló beszámolót. Bí­rálták a cikket és pedig igen helye­sen. így pédául Vrba elvtárs, a HNB titkára kifogásolta, hogy a cikk Sar­lai volt horthysta csendőralezredest trotlinak nevezte. Ez az elnevezés helytelen — mondották a dolgozók, — mert Sarlai egyáltalán nem »trot. li«. Amikor a kommunális üzem szol­gálatába lépett, a borfeketéző Erdős Pállal páltnkázni és borozni járt. Tudta jól, mit s miért csinál. Moravec Jolán, aki mint pincér­lány dolgozik a kommunális üzem­ben, nem felejti el, hogy a béreli számolásnál Sarlai megjegyezte, hogy ha utcai lánynak menne, akkor többet keresne. Az ilyen és hasonló megjegyzéseivel és cselekedeteivel szabotált és uszított. Az Uj Szó kritikája nyomán el­tűntek a fekélyek az üzem testéről és munkáskádereik kerültek az oda nem való idegen elemek helyébe. Az új elvtársak bebizonyítják, hogy job­ban gazdálkodnak saját üzemük­ben, mint a munkásosztály ellensé­gei, az oda nem való osztályidegen elemek. A kommunális üzemben az üzem­bizottság a dolgozók nevében megkö­szönte az Uj Szónak segítségét és nagy arányú előfizető gyűjtést in­dított meg. Pálfi Károly, Sedlák Sándor, Pápai László, Érsek Rezső, Marták Ján 0s, Vas Rudolf és Mo­gyorósi Ferenc az elsők között je­lentkeztek. A dunaszerdahelyi köz­üzem dolgozói saját példájukon győ­ződtek meg arról, hogy milyen se­gítséget jelent munkájukban és fej­lődésükben a kommunista sajtó és most annak tömeges előfizetésével éa olvasásával fogják biztositami üze­müknek igazi szocialista üzemmé való fejlődését. H. D. Megkezdték a Torouya—Rozsnyói vasútvonal építését Kelet-Szlovákia e hó 4-én továib­bl jelentős lépést tesz az új szocia­lista élet építése felé. Azonkívül, hogy nehézipari üzemeket építenek, építik a Szövetség Vasútvonalát, most hozzáláttak egy újabb építő feladathoz, egy új vasútvonal építé­séhez, mely összeköti Toronya vá­rost Rozsnyóval. Az építkezés ünne­pi megkezdésén megjelentek Jozef Gíreth, közlekedési megbízott, a Csehszlovák Allamvasútak és a Cseh­szlovák Autóközlekedési üzemek kép­viselői és mások. Miután. Jozief Styk, az építkezés politikai vezetője meg­nyitotta az ünnepséget és a kassal vasutasok üzemi klubja előadta kul­túrműsorát, Jozef Gíreth közleke­désügyi megbízott beszélt. Beszédé­ben hangsúlyozta, hogy e vonal ki­építése nemcsak azért fontos, hogy összekösse Szlovákia déli részeit az északi részekkel, hanem legfőképpen azért, hogy elégséges nyersanyagot és máj anyagokat tudjunk biztosí­tani keletszlovákiai nehéziparunk számára. Az építkezésen csak hosz­szúlejáratú vasútbrigádosok fognak dolgozni, mert a vasút alkalmazot­tai tudatában vannak, hogy a mun­kaerőkre nagy szükség van a gép. ipari és öntödei üzemekben. A Központi Bizottság határozatát átviszik valamennyi munkahelyre A ligetfalusi Matador-Uzem üzemi pártszervezete a vita utáni taggyűlé­sen egész sor fontos határozatot foga­dott el, amelyekkel azután részletesen foglalkozott az üzemi pártszervezet vezetősége. Elsősorban feladatukul tűzték ki, hogy széles agitációs kam­pányt indítanak, hogy a Központi Bi­zottság határozatait átvigyék az ösz­szes munkahelyekre. Erre a célra fel­használják az összes agitációs eszkö­zöket — rádiót, villámújságot, fal­ragaszokat, stb. — de a legfőbb agi­tációs eszköznek tekintik a személyes agitációt az üzemekben. Ebbe az agi­tációba be akarják" kapcsolni az üzem valamennyi szervezetét. A Matador-üzemben határozatot fogadtak el, hogy felülvizsgálják a pótjegvek kiadását, amit már meg is valósítanak, azonkívül átvizsgálják az adminisztratív apparátust és a fe­lelesges munkaerőket egyenesen a ter­melésbe osztják be. Ezen a vonalon a Matador-üzemben már bizonyos sike­reket értek el, a főcél az, hogy az ad­minisztratív szektor további dolgozóit meggvőzzék arról, hogy azzal, hogv a termelésbe mennek át, becsületbeli hazafias kötelességüket teljesítik és elősegítik állami és gazdasági appa­rátusunk gazdaságossá tételét. A zsolnai kerület dolgozóinak válasza Pártunk Központi Bizottságának és kormányunknak intézkedése élénk visszhangra talált a K- J- Vorosilov­üzemben, amelynek dolgozói teljes egyetértésben elfogadták az említett határozatokat. Ľudovít Purgat laka­tos ez alkalommal ezeket mondotta: — A munkásosztály számára, amely értékeket alkot, biztosítva van az éle­lem a kötött piacon és ez a fö. Tuda­tában vagyunk annak, hogy csakis rajtunk múlik, hogy emelni fogjuk-e dolgozóink életszínvonalát. Csak ak­kor, ha mindnyájan fokozni fogjuk munkateljesítményünket, ha állandóan többet, jobban és olcsóbban fogunk termelni, csak akkor biztosíthatunk elégséges mennyiségű terméket dol­gozó népünk számára. Hasonlóképpen beszélt Chochul elv­társ is, aki Považská Bystricán a Klement Gottwald-üzemben dolgozik. 0 is jelentős lépést lát a kormány in­tézkedésében dolgozóink élelmezésé­nek egyenletes biztosítására. A zsolnai kerület dolgozói jól tud­ják, hogy az élelmezésünkben előadó­dott nehézségek a kártevők és szabo­tálok garázdálkodása következtében jöttek létre. Éppen ezért a jövőben éberebbek lesznek és ügyelni fognak népünk ellenségeire, legfőképpen a fa­lusi kulákokra, hogy ne szabotálják el, hanem rendesen szolgáltassák be a mezőgazdasági termékeket. Vavrik Ferdinánd, az egyik géplakatoscsoport vezetője kairamma! végezhették el és éppen ezért a békeszavazatokkal kapcsolato­san, a béke védelmében az üzem össz­munkássága a hivatalnokokat is bele­él tve, elhatározta, hogy erejük teljes latbavetésésvel segitik és előrelenditik a munka folyamatát. A hivatalnoknők rendes, hivatali munkájukon kívül a konzervgyártásnál is segédkeznek, míg az üzem munkásai brigádokat szer­veztek meg a borsóföldek aratási mun­kálataira. Az üzem brigádmunkásai reggel 7-től 12 óráig az üzemben dol­goznak, s délután 13 órától esti 19 óráig a mezőn aratnak. Kint a földeken az arató brigádosok kőzött ott látjuk Barczi Jánost, az üzemtanács elnökét, amint sarlóval a kezében szakértelemmel araija a bcr­i sót. Barczi János példája munkára serkenti az üzem valamennyi dolgozó­ját- Az üzemtanács elnöke büszkén jelenti ki: — Büszkék vagyunk arra, hogv sa­ját erőnkre támaszkodhatunk ezidén a borsóaratásnál. Büszkék vagyunk to­vábbá arra is, hogy szlovákiai viszony­latban mi nyertük meg az összes gyá­rak közül I versenyzászlót a cukorter­melés versenvkampányában. Barczi János hangját öntudat fűtf, büszkeségét igazolja az elvégzett munka, tehát kijelentései jogosak és hitelesek. Mi ezekután elvárnánk, hogy a diószegi szövetkezeti tagok is hasonlóhangú hiteles kijelentést ten­nének. SZABÓ BÉLA,

Next

/
Thumbnails
Contents