Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-31 / 177. szám, kedd

~ UJ SIÖ — harcos példátmutatő élete 1951 július 31 a marxiszmus-leninizmus méiy ismere­tével volt egybekapcsolva. " Rudolf Slánskv beszámoló ia bemu­tatja azt a 10 évet, amely azóta eltelt, hogy először találkozott Cajthaml vö­rös katonával, azt a 10 évet, amelynek során a diákból a munkásosztály él­harcosa, a munkásharcok meg­gondolt stratégája és taktikusa nőtt fel: „a helyes politikai vonalat az képezi, — mondotta Rudolf Slánsky beszámolójában, —»• ha a Párt nemcsak helyesen megállapítja a taktikát, ha a Párt nemcsak helyes jelszavakat tűz ki, hanem ha ugyanakkor ezen taktika segítségével a munkásság tömegeit harcra mozgósítja". Igy beszélt Rudolf Slánsky, Klement Gottwald egyik legközelebbi munka­társa, a történelmi jelentőségű V. kongresszuson. • * * Az V. kongresszus után a burzsoázia leplezetlen terrorhadjáratot kezdett a Kommunista Párt ellen, amelyet még fokozott a növekvő válság. A kom­munista funkcionáriusok letartóztatá­sé napirenden volt, a vörös sajtót ül­dö?ték, a haladószellmü szervezeteket betiltották. Az üldözés ugyanakkor a dolgozók és a munkanélküliek mindennapi kö­vetelményeiért folyó harc a Pártot a pártmunka újabb módszereihez vezet­ték. amellyel a Párt ellenállt a burzsoá gépezet terrorjának. Rudolf Slánskyt, akit az V. kongresz­szus után a prágai kerületi szervezet vezetésével bízta meg, Ezerkilencszáz harmincban a központba hívták, hogy innen szer­vezze a Párt felépítését a kezdődő ne­héz harcokra. Elég, ha visszagondolunk a munka­nélküliek számára e válság egyes éveiben, hogy helye-: fényben lássuk a Kommunista Párt feladatát, amely a város és a falu dolgozó népének egye­düli támasza volt. A dolgozó nép volt az, amelye a kizsákmányolók a gazdasági válságból eredő minden terhet hárítottak. A dolgozó nép életszínvonala a mi­nimum alá csökkent. A munkanélkü­liek menetei fáradtan vonultak végig a városokon, a rendőrség és a katona­ság állandóan készenlétben volt. Az elnyomott nép egyedüli reménye a Kommunista Párt volt, amely még abban az időben sem hagyta félbe a harcot a gyilkos kapitalista rendszer ellen, amikor majdnem egészen illega­litásba kergették A burzsoázia félve a tömegek for­radalmi megmozdulásától, előzetes intézkedéseket hajt végre: a védtele­nek közé lövet. 1930-ban_ Radotínban az elállatiaso­dott csendőrök a gyerekek felvonulá­sába lőnek. Duxban 1931-ben a csend­őrök a demonstráló bányászokba lőnek. A mostani sztrájk, amely kiszélese­dett egész északra és Moravská Ostravát is elérte, szintén a munkások bestiális gyilkolásával járt. És amikor 1933-ban a német monopolisták segít­séget nyújtottak Hitler hatalomra­jutásához, a cseh burzsoázia, amelyet a hitleri rendszer példája buzdított, a Kommunista Párt elleni legszigorúbb megtorlásokhoz folyamodott. Azonban a Párt, amely harcot foly­tat legalitásért, emellett azonban fel­használja az illegális munka módsze­reit is, betűről-betüre teljesíti az V. kongresszus programmját, amelynek vezérvonalát jóváhagyta 1931-ben a VI. kongresszus is. amely hangsú­lyozta a tömegek napi érdekeit, fárad­hatatlan védelmének szükségszerűsé­gét. Rudolf Slánsky, aki ezen a kon­gresszuson a szakszervezeti munkáról és az üzemekben kifejtett munkáról mond beszámolót, a pártgépezetben dolgozik és minden szervezési képes­ségét az új forradalmi megmozdulás nagy művének szenteli. R-észtvesz a sztrájkokban, szervezi a munkanélkü­liek felvonulásait, bérharcokat vezet, segít a Párt építésében az élesedő osztályharc körülményei között, olyan körülmények közt, amikor a burzsoá­zia a kommunistaellenes terror folyta­tásával egyidőben fasiszta szervezete­ket alapít, élükön Kramar-sal, Hodács­csal és Stŕibrnyvel. Nem véletlen, hogy éppen a „nem­zeti egységpárt" megalakításának ide­jében elfogató parancsot adtak ki a Kommunista Párt vezető tényezőj K'ement Gottwald és Rudolf Slánský eilen. A burzsoázia azt akarta elérni, hogy a Pártot megfossza bolsevik vezetésé­től. amely már megmutatta, hogy nemesak harcolni, hanem győzni is tud. Az elfogató parancs azonban nem segített a burzsoázián. A Kommunista Párt ebben az dőben a tömegek közé bevetette a Köztársa­ság fasizmus elleni védelmének jel­szavát, tényezőin. Gottwald és Slán­6kýn keresztül tájékoztatta a dolgozó népet a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának eredményeiről, amelyen Dimitrov György, a lipcsei Egy bolseviki tárgyalás hőse felhívta valamennyi állam dolgozóit, hogy népfrontot ala­kítsanak a béke védelmére a fasizmus ellen. A Párt a választási harcokból győztesen került ki. Fiatal kommunista káderek kerültek a képviselőházba, hogy innen bélye­gezzék meg a burzsoázia áruló politi­káját, amely kész a Köztársaságot in­kább Hitlernek átadni, semhogy el­fogadja a Szovjetunió segítségét a nemzet létéért folyó harcban. Rudolf Slánskyt a választások so­védelméért kifejtett harcában megnyer­lasztotta a nemzetgyűlés képviselőjé­vé. A parlamentben ezután gyakran hangzott fel szava az üzemek és fal­vak felé. Leleplezte a cseh agrárok és fasiszták imperialista cselszövényeit és intrikáít, akik a dolgozó nép ellen szövetkeztek Henleinnel, szervezte az összes demokratikus erők egységes harcát a fasizmus és a háború ellen, megszervezte a segítséget a demokra­tikus Spanyolország számára, amelv­er rávetették magukat Franco hordái, a náci és az olasz beavatkozók ban­dái. A Kommunista Párt a Köztársaság védelméért kifejtett harcában megnyer­te minden becsületes hazafi megbe­csülését. A Párt gottwaldi vezetésé­nek egy tagja sem takarékoskodott erejével, hogy megmentsék a Köztár­saságot a habzsoló nácizmus elől. Rudolf Slánsky 1938 március 3-én a képviselőházban felszólalt és lelep­lezte Beran kapcsolatát Eisenlohr né­met követtel. Hogy ezeknek a megbeszéléseknek milyen volt a hátterük, ez megmutat­kozott a szeptemberi napokban, ami­kor Beneš. bár Klement Gottwald ál­tal személyesen tájékoztatva volt ar­ról, hogy J. V. Sztálin egy beszélgetés során megígérte neki a Szovjetunió segítségét Csehszlovákiának, ha a kor­mány erre felkéri, meghódolt a náciz­mus előtt, amelvet a cseh burzsoázia számára kevésbbé tartott veszélyes­nek, mint a nemzet létének megmen­tését a szovjet segítség felhasználá­sával. Ezerkilencszázbarmincnyolc Akkor, 1938 őszén. Rudolf Slánskyt és Ján Svermát megbízták azoknak az előkészületeknek végrehajtásával, ame­lyek szükségesek a Párt illegalitásba való átmenetéhez. A Kommunista Párt, amely következetesen követelte a Köztársaság védelmét és amelvet ezért München feloszlatott, jól tudta, hogv München csak az első lépés Csehszlovákia és a náci Németország határaitól keletre fekvő további álla­mok ellen. Ezért olyan intézkedéseket tettek, melyeknek az volt a feladatuk, hogy lehetővé tegyék a pártszervezetek és funkcionáriusok intenzív tevékenysé­gét a náci megszállás veszélyes felté­telei között is. Amikor azután Rudolf Slánskyt 1938­ban a Párt Moszkvába hívta, hogy itt a csehszlovák rádió küldését vezesse, a kommunista földalatti gépezet már teljes mértékben működött. Mozgósí­totta a cseh népet Beran árulása el­len ... • »Támogatjuk azokat a nemzete­ket, amelyek a támadás áldozataivá váltak és hazájuk függetlenségéért harcoltak.* J. V. Sztálinnak ezen szavai, ame­lyeket az SzK(b)P XVIII. kongresszu­sán mondott, alapjává váltak a gott­waldi vezetés felszabadító harcának, amely állandó kapcsolatban a hazánk­ban működő illegális központi bizott­sággal, kérlelhetetlen harcot indított a náci megszállók ellen a cseh ország­részekben, Szlovákiában pedig a hit­lerista lakájok, az áruló Tiso-klikk el­len. Az SzK(b)P és a Szovjetunió test­véri segítsége, valamint J. V. Sztá­lin személves segítsége lehetővé tet­te a CsKP gottwaldi vezetésének Moszkvában, hogy teljes mértékben ki­fejleszthesse a megszállók elleni har­cot. A náci megszállás nehéz éveiben megmutatkozott, hogv milyen kádere­ket edzett meg a Párt. Senkisem ké­telkedhetett abban, hogy Csehszlová­kia Kommunista Pártja az, amely élén áll a nemzeti szabadságért foly­tatott harcnak, amely egyesíti az egész nemzetet, minden becsületes hazafit határozott ellenállásra mind a hitleri gyilkosok, mind az áruló bur­zsoázia ellen, amelynek árulását tel­jes egészében és aljaságában leleplez­te az egész nemzet előtt. Míg a londoni emigráció tevékeny­sége elsősorban arra irányul, hogy a háború befejezése után sértetlenül megmaradjanak a kapitalizmus osz­tálvpoziciói, míg a csődbe került bur­zsoá demokrácia politikusai még a há­ború során tárgyalásokat folytattak, hogv biztosítsák háhorú utáni pozí­ciójukat és nem átallották piszkos in­trikákat folytatni a Szovjetunió ellen, amely 1941 júniusától a második vi­lágháború fő terhét viselte, addig a gottwaldi vezetés a hazai illegális Központi Bizottságra támaszkodva, folytatta a nácik ellen irányuló harc vezetését. Rudolf Slánsky ebben az időszak­ban is Klement Gottwald oldalán állt. A moszkvai csehszlovák rádióban, ahol mint vezető szerkesztő dolgozott, a cseh és szlovák népet az ellenség elleni harcra buzdította, rámutatott a felszabadító harc útjára, a meg­szállók és lakájaik elleni könyörte­len harc útjára és rávilágított azokra a távlatokra, amelyeket a londoni bur­zsoá emigráció igyekezett elsötétíteni, elködösíteni, mivel a nép egységes el­lenállását, élén a munkásosztály él­csapatával, a Kommunista Párttal, veszélyesebbnek tartotta jövőbeli léte szempontjából, mint a véres hitleri hóhérok gyilkolását. Ugyanolyan energiával vett részt Rudolf Slánskv a Moszkvában kiadott Csehszlovák Lapok szerkesztőségi bi­zottságának munkájában, mint ahogy a rádióban dolgozott. És Rudolf Slánsky résztvesz a mar­xi-lenini irodalom fordítási munkái­ban is. A marxista eszme volt a fel­szadító harc gerince, ez volt az alap­ja annak a hősiességnek, amellyel a kommunisták a megszállók és árulók elleni harcukban kitűntek. Amikor a Szovjetunió nagyvonalú segítsége lehetővé tette a csehszlovák katonai egységek megalapítását szov­jet területen, Rudolf Slánsky Klement Gottwald megbízásából résztvett szer­vezésükben és politikai nevelésük­ben. Ezerkilencszáznegyvennégy 1944 júniusában Klement Gottwald Rudolf Slánskyt Kievbe küldte Sztro­kacs tábornokkal, az ukrajnai partizá­nok vezérkarának képviselőjével együtt. Ebben az időben Szlovákiában nap­ról napra fokozódott a partizántevé­kenység. A szlovák nép, amelyet fel­buzdított a hősi szovjet hadsereg elő­nyomulása és fegyveres harcot kez­dett az áruló Tiso-klikk és a hitleris­ták ellen, akik megszállták Szlovákia minden stratégiailag fontos pontját. A Kiev melletti vezérkarban Ru­dolf Slánsky gondoskodott a partizán egységek tagjainak politikai nevelé­séről és egyben terveket dolgozott ki Szlovákiával való harci bevetésükre. Ennél a feladatnál is megmutatkozik a Párt következetes vonala, Rudolf Slánsky itt is olyan harci feladatokat végez, mint a múltban. A partizán­egységek harcai stratégiai terveinek kidolgozása folytatása annak a harc­nak', amelyet a tömegsztrájkok idején a burzsoázia ellen vezetett. Közvetlen kapcsolat van a között a terv között, amelyet 1929-ben a CsKP V. kon­gresszusán mondott beszámolójában hozott fel és a dolgozó népnek a hit­leri nácik és az áruló burzsoázia el­leni harca között. Ezért, amikor a szlovák nép harca nyilt felkeléssé változott, amelynek Kelemnt Gottwald biztosította a Szov­jetunió közvetlen segítségét, Rudolf Slánskvt megbízták, hogv a felkelés központjából, Besztercebányáról Ján Svermával együtt irányítsa a harci ak­ciókat és a forradalmi mozgalom po­litikai fejlődését. Rudolf Slánskv jelenléte, aki Asz­molov tábornoknak, a csehszlovákiai partizánmozgalom vezérkari főnöké­nek helyettese lett, és Ján Sverma po­litikai ténykedése fontos tényezőivé váltak a szlovák nemzeti felkelésnek, amelyet elejétől fogva nemcsak a nácik fegyveres ereje fenyegetett, ha­nem a londoni burzsoá emigráció csel­szövényei, és az SzKP-ben rejtőző burzsoa-nacionaliste ügynökök, Husák UJSZ Ö és Novomeský is, akik felhasználták azt, hogy a náci börtönökben volt Ši­roký, Duriž, Bašťovanský elvtárs és mások, hogy a szlovákiai burzsoázia agrárcsoport jávai együtt cselszövé­nveket szőjenek a felkelés politikai programmja ellen, a cseh és szlovák dolgozó nép egységes Csehszlovák Köztársasága ellen. Rudolf Slánskv és Ján Sverma, a Párt moszkvai vezetésének tekintélyé­re, valamint a szlovák dolgozó nép börtönben levő vezéreinek, V. Siroky és J. Duriš és a többiek tekintélyére tá­maszkodva, kiharcolták a felkelés po­litikai vonalát. A felkelésnek a burzoázia ügynökei által tervezett árulása sem akadályoz­hatta meg a győztes szovjehadsereg további előnyomulását és nem ve­hette el a szlovák dolgozó néptől a felkelés gyümölcseit. A szlovák nép a felszabadító harcokban meggyőződött az ellenállás moszkvai vezetésének he­lyes vonaláról, az egyedüli útról, amely Szlovákia felvirágoztatásához vezet, a cseh és szlovák dolgozók tör­hetetlen szövetségének útjáról a nagy Szovjeunió védelme alatt. Amikor a katonai egységek áruló parancsnokai Golian és Viest 1944 ok­tóberében parancsot adtak hadseregük­nek, hogy hagyják fel a harcot és így befejezték árulásokat, Rudolf Slánsky és Ján Sverma a partizán vezérkarral és a partizán egységekkel a hegyekbe vonul, hogv innen folytassák harcukat a náci hordák ellen a győztes szovjet­hadak megérkeztéig. Ebben a harcban az Alacsony-Tátrá­ban jeges zivatarban a náci hordák ha­talmas erejétől üldözve. 1944 novem­ber 10-én elesett Ján Sverma­A partizán vezérkar azonban foly­tatta a harcokat, nem tört meg a harcok folyamatának sok kifejezhetetlen szen­vedése alatt. Február 19-én a harcosok átküzdötték magukat a fronthoz és ke­zet fogtak a szovjetkatonákkal, akik feltartóztathatatlanul vonultak Nyugat felé. Rudolf Slánskv teljesíette harci feladatát, amelvet Klement Gottwald tűzött ki neki. Moszkvába repült, hogy résztvegyen a csehszloák kormány megalakítására irányuló tárgyaláso­kon Klement. Gottwald programmja alapján, amelv a nemzeti történelembe mint a dicső kassai kormányprogramm került. A felszabadulás éve Szlovákiában és Morvaországban a szovjethadsereg által felszabadított területeken a Kommunisa Párt szerve­zetei elkezdték építeni az új, boldog életet. S amikor a szovjet tankegységek a történelem során egyedülálló akcióv?' felszabadították Prágát s megmentet­ték a pusztulás elől. a Kommunista Párt kijött az illegalitásból, hogy a háborúutáni újrafelépítés motorjává, az új, boldog, a kizsákmányolók és ki­zsákmányoltak nélküli élet építésének mozgató ereiévé váljon. A bizalom és szeretet, amelyet a Kommunista Párt a München-előtti Köztársaságban vívott harcok során a munkásosztálynál és a dolgozó pa­rasztoknál szerzett, azok a harcok, amelyeknek során a Kommunista Párt egységesítette az egész nemzetet a megszállók elleni harcra, voltak okai annak, hogy Kommunista Párt élén a gottwaldi vezetéssel 1945 májusa után a nemzet vezető erejévé vált, a munkásosztály és az egész dolgozó nép vezérévé. Ügy, ahogy évekkel ezelőtt Prágá­ban, most is állandó figyelmet fordít a úgy mint 1948 fabruárjában Rudolf Slánskv az építő feladatok megoldásá­ban most is, állandó figyelmet fordít a káderek eszmei nevelésére és feilődé­sükre. Az építési feladatok teljesítését lörlletet'en és elválaszthatatlan egy­ségbe kapcsolja a marxi-lenini neve­léssel. „A pártiskolázás feladata", — mondotta Rudolf Slánskv a CsKP IX. kongresszusán, amelv a Pártnak és a dolgozó népnek megadta a vezérvona­lat a szocializmus építéséhez hazánk­ban nem a formulák magolása, ha­nem a marxizmuí-leninizmus élő tar­talmának megértése, hogv a Párt tag­jai és funkcionáriusai eszmeileg fel le­gyenek vértezve politikai munkájukban, hogy az elsajátíott elméleti ismerete­ket a mai nagy feladataik teljesítésé­nél felhasználhassák és konkretizál­hassák" J i r i 2 á k. • Rudolf Slánský elvtárs, Klement Gottwald és Ján Sverma társaságában. Gottwald elvtárs, közvetlen munkatársával, Pártunk főtitkárával, Rudolf Slánský elvtárssal.

Next

/
Thumbnails
Contents