Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-31 / 177. szám, kedd

6 IMSI0 1951 július 31 Ezerkilencszá ztizeonyolc október 28-a nem jelentette a viharok, a demonstrációk és a sztrájkok befeje­zését. Ellenkezőleg. A dolgozó nép megjelent az utcákon, mert igazságos követelményei még sokkal fontosab­bakká és szükségesebbeké váltak. A munkásság rádöbbent arra, hogy igaz ugyan, a Habsburg-monarchia már el­tűnt. Azonban a kapitalista elnyomás nem szűnt meg. Rádöbbent arra a munkásság, hogy félúton maradt ar­rafelé, amerre a cári Oroszország hősi népe haladt, amely elsöpörte a cárt a kapitalistákkal és az agrar ne­mességgel együtt. A Nagy Októberi Forradalom a cseh­szlovákiai dolgozó nép útján világító fáklya lett. Azonban kormányosra volt szükség, aki az ezeinyi szikla között sikeresen viszi a hajót, aki a szovjet­orosz munkásosztály, a világ legóntu datosabb munkásosztályának tapasz­talataival fel van vértezve. A csehországi vidéken is, ahol az osztrák-magyar fegyverkezési bar kolosszussá volt, a pilzeni Sk-?da­üzemben is, amely felé az első világ­háború után rögtön az első napokban a francia imperializmus és finánctőke kinyújtotta csápjait, a dolgozó nép ke­let felé fordította arcát. A Nagy Ok­tóberi Forradalom a Skoda-gyári munkások részére jelként szolgált, hogv meginduljon az úton, hogy ma­ga vegye kezébe sorsának irányítását. Am, amikor a Skoda-gyári dolgozók akik a baloldal mellett sorakoztak fel, hozzáláttak ahhoz, hogv konkrét for­mába öntsék törekvéseiket és hozzá­láttak a Skoda-üzemek üzemi tanácsa választásának előkészítéséhez, a pilze­ni rendőrigazgatóság megállapodást kötött a pilzeni szociáldemokrata párt jobboldalával, hogy a forradalmi moz­galom ellen közös terrorcselekmé­nyékkel lépnek fel. A skodások nem tűrték szó nélkül az árulást. Nem tűrték némán, hogv a jobboldaliak aljas üzletet kössenek a hazai és külföldi kizsákmányolókkal. Tiltakoztak... Összecsődültek az utcákon, a dol­gozó néD hangorkánja betöltötte a várost, követelték az emberi igazsá­got, követelték, hogv teljesítsék mind­azt, amit »a szabad köztársaság« megalakulásakor ígértek. És a dolgozó nép hangjába a rend­őri sípok, a kaszárnyai parancsszavak sivítottak bele, hogy a munkásnép jo­gos követelésével szemben felvonul­tassák a hazai és külföldi tőkések vé­delmére készenlétbe helyezett ?soldos rendőrséget és a katonaságot. Ez volt 1917-ben, de ugvanez volt a helyzet 1918-ban és 1919-ben is. • Ebben az időben érkezik Nezviesz­tyicéből, e csehországi törpe faluhói a pilzeni gimnáziumba egy fiatal diák: Rudolf Slánsky. Naponta a munkásokkal tette meg az utat Pilzenbe vonaton, lélekzet­visszafojtva hallgatta azok szavát, kikérdezte őket, milyenek a viszonyok a gyárakban, megismerkedett a mun­kásosztály követelményeivel, a mun­kásosztály programmjával és ezzel egyidejűleg feltárult előtte az oppor­tunisták gyalázatos árulása is. A munkások, akik a vonaton vele utaz­tak, mindannyian arról a nagy or­szágról beszéltek, ahol a proletariátus irányítja hazája sorsát, mindannyiaji szeretettel beszéltek a íiatal Szovjet Köztársaságról, amely győzedelmesen lerázta magáról az imperialista far­kasokat. A fiatal diák eggvé vált ezekkel a munkahelyre utazó dolgozókkal. A fia­tal gimnazistának ugyanazok lettek a reményei és ugyanazok a gondjai, mint a munkásoké. Eggyé forrott ve­lük. Es éppen ezért, amikor ebből a kis csoportból tömeg lett. a tiltakozók, hatalmas ezres menete, akik a város­ban a burzsoázia és az áruló szociál­demokraták ellen vonultak fel, Rudolf Slíníkv is velük tartott A vizsgálat, amelyet ellene indítot­ta'-. mikor diákként az egyik demon­stráción letartóztatták, már nem vál­toztathatott meg semmit, mert az út, amelyet a fiatal gimnazista választott, a munkásosztály útja volt. Már akkor, hogy odaadó figyelem­mel a Skodások egymásközti beszél­getését figyelte, tudatosította, hogv a forradalmi lelkesedés, az ellenszenv a kapitalista rendszerrel szemben, a harci lelkesedés nem lesz elégséges ahhoz, hogy lerázzuk magunkról a ki­zsákmányolás adta rabbilincseket, ha e forradalmi mozgalom élén nem lesz egy olyan párt, amelynek programm­ja, sztratégiája és taktikája nem lesz ugyanolyan alapokra fektetve s ugyan­olyan harci szellemben vezetve, mint azoké, akik győzelemre vezetve, mint mus elsöpréséért vívott^ harcot. És amikor Nezvijsztyicébe visszaér­kezett Cajthaml elvtárs, a Skoda-gyá­ri munkás, aki a fogságból a Vörös katonák soraiba lépett és aki részt­vett a fehérek és az intervenciósok el­leni harcokban, akkor Rudolf Slánsky tudta, hogv mi a teendő. Ez volt az az ember, akire várt, ez volt a nagy történelmi események szemtanúja. Rudolf Slánskyt nem zavarta az a kö­rülmény, hogy a nezviesztyicei csend­őrségi állomás tagjai Cejthamlra gör­bébb szemmel néznek, mint egy sza­badlábra helyezett bűnözőre. Nem tö­rődött azzal sem, hogy a nezvies»tvi­cei nyárspolgárok Cejthaml köré egy izolációs kört vontak. Azzal sem törő­dött, hogv a polgári és a »szocialista pártok« vezetői Cejthamltól úgy óv­ták a népet, mint valami fertőz5 be­tegtől, aki veszedelmes a köz rrnd szempontjából. ^Moszkva ügynöke?* Annál jobb! Annál többet tudunk m"g arról, miként dolgoznak az orosz uolsevisták. És egy napon Rudolf Slánsky testvéreivel belépett a vörös katona, Cejthaml szobájába. Slánsky és testvérei számára ez a nap nagy volt. Talán a legjelentőség­teljesebb nap, amely csak 1919-ben volt. De jelentős fordulópontot jelen­tett ez a nap Cejthaml életében is. Többórás beszélgetés folyt le, ame­lyet a kérdések özöne töltött be és a vörös katona e kérdésekre adott vá­lasza. Ez a nap volt Rudolf Slánsky és Cejthaml elvtárs nagy barátságá­nak kezdete. Mennyi mindent tudott meg ezen az egy napon! Mennyi kérdésre kapott feleletet, amelyek eddig megválaszolatlanul maradtak s mo^t em'STerre világossá)?' fénye derült e kérdésekre. Cejthaml a cári Oroszország néoeinek sza­badságharcáról beszélt, a bolseviki pártról, a nagy Leninről, arról a gi­gantikus emberről, akinek szavait a munkások és a földművesek is fegy­verként használták. Igv kezdődött az a barátság, melv­nek tüze so]ia sem hagyott alább, amelvnek őszintesége soha sem csor­bult meg, a munkásosztályhoz hű elv­társak barátsága. Diák volt akkor — mondja Cejt­haml elvtárs, midőn erre az időre visszaemlékszik. — Es mégis tudtam, éreztem, hogy a mienk. Ugy beszélt, ahogy mi. És éppen ez ébresztette fel bennem azt az érzést, hogv iránta ta­lálkozásunk első percétől különös bi­zalommal lehetek. És abban az idő­ben, amikor a csendörök minden lé­pésemet követték, ez bizony jelentett valamit. Cejthaml elvtárs közben egy kis dobozban kezd kutatni, amelyben leg­fontosabb iratait takargatja. — 0 is, meg testvérei is majd min­dennap nálam voltak. Későbben, ami­kor már Plzenben a gimnáziumot el­végezte és Prágába került, mindig eljött hozzám, hog> meglátogasson. Am akkor már én lestem az ő szavát. Gazdagon visszafizette első találko­zásunkat. Itt Nezviesztyicében egy kommunista számára nem volt öröm­teli az élet. És így aztán az ő látoga­tásai mindig különös ünnepet jelen­tettek számomra. Erőt hozott magá­val, a harcról beszélt és az eljövendő boldog életről. Könyveket hozott, iro­dalommal látott el, amellyel igazolni tudta mindazt, amit Szovjetoroszor­szágban átéltek És ahogy Cejthaml elvtárs beszéde közben a kis dobozban kutatott papír­jai között, megtalálta azt, amit meg­akart mutatni. Egy moszkvai lap volt, amely a Vörös Hadsereg májusi csa­patszemléjét mutatja be. — 1935-ből való ez. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusáról. Mintha csak ma lenne, úgy emléke­zem vissza erre a napra, hogy faltuk Dimitrov elvtárs beszámolójának min­den szavát a népfrontról. Emlékszem, hogy szálltunk vitába a reformista munkásokkal Gottwald elvtárs beszé­déről, aki ugyancsak a VII. kongresz­szus felszólalói között volt. „A mun­ka, a szabadság és a béke népfront­jáért" ez volt az a jelszó, amellyel toborzó munkánkat folytattuk. És Cejthaml elvtárs szemeivel még egyszer megsimogatja azt a lapot, amelyet oly sokszor megnézett már életében. És a lapon a következőket olvassuk: „Szeretetteljes üdvözleteket küld neked és feleségednek Rudolf Slánsky." Alatta pedig még egy sor toldalék: „Moszkva gyönyörű, szeretném, ha velem lennétek itt." — Látod, még ott 6em, Moszkvában sem feledkezett meg rólunk, hiába ... a mi emberünk... — mondja Cejt­haml elvtárs. * * • Ezer kilencszázhúszban jön Prágába Rudolf Slánský, hogy beiratkozzék a főiskolára s mögötte van már a Skoda-gyári alkalmazottak demonstrációinak tűzkeresztsége, már beszélt olyanokkal, akik saját szeműk­kel látták a dicső Októberi Forradal­mat, akik mint aktív harcosok vettek részt a bolseviki párt célkitűzésében, látta a Skoda-gyáriak mély nyomorát, ismerte az áruló Pikát és Hábenmant és ezért tudta azt is mit jelent Tu­sárék, Bechynéék és Soukupék áru­lása. Egy ilyen fiatal ember érkezik a fővárosba, hogy a harcban való ta­nulmányát elmélyítse, folytassa, hogy a forradalmi munkásosztály soraival együtt haladjon. „Az előrehaladás, azaz a kommunizmus felé való ha­ladás a proletariátus diktatúráján át vezet, mert másképpen ez nem követ­kezhetik be." Az állam és forradalom című munkájában írja ezt Lenin, aki­nek munkáját Rudolf Slánský már 1920-bín áttanulmányozta. Lenin tézi­sét így folytatja- „mert a kapitalista kizsákmányolók ellenállását senki más nem tudja megtörni, csak a pro­letariátus és azt más módszerrel elérni nem lehet." A marxista-körnek ifjúsága e lenini alaptétel értelmében tartja üléseit. Itt találkoznak Rudolf Slánský, Ján Sver­ma, Václav Kopecký, Jaroszláv Do­lanský, dr Ulrich Kamenický és a bal­oldali szociáldemokrata ifjúság tag­jai. Megismerkednek a bolsevikiek ta­fwsztal-itaival, elmélyítik elmélet: is­mereteiket, felhasználják működési tapasztalatikat a szervezetekben és ezek alap'án hozzák meg következte­téseiket, hogy egyre előbbre haladja­nak Az év decemberi események 1920­ban, amikor a jobboldali szociáldemo­kraták árulása tető'okát érte el, to­vábbi fokozott intelmet jelen'enek: a forradalmi munkásosztálynak és a ki­zsákmányolt földműveseknek forra­dalmi pártra van szükségük, élcsapat­ra, vezérkarra, amely a burzsoázia elleni harcukban az Irányító szerepét tölt: be és amely a szociáldemokrata párt verető: nek árulása következtében csak most a második Köztársaság éveiben került valójában szilárdan a nyeregbe. A ba'oldal, az opportunista tradí­ciókkal meg nem fer'őzött szociálde­mokrata ifjúság- példakéoü! szolgál az öregebbeknek. 1921 februárjában az összes baloldali ifjúsági csoportokból megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetseg, ame'y fe'szólította a bal­oldali szociáldemokratákat, tegyék magukévá a K^mmunis'a Internacio­nálé 21 tételét és lépienek a világ munkásosztálya nemzetközi élcsapa­tának tagjai közé. Ererkilencszíz^usiflue^y májusában megalakul a Csehszlová kiai Kommunista Párt. Václav Kopecký, a „Csehsz'ovákiai Kommunista Párt harminc éve" című könyvében ezeket írja: „1921 máju­sában a Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakítása olyan aktus volt, amely bizonyságul szolgált, hogy ez a párt kellő akarattal rendelkezik >­számolni az országban a nyugati im­perialisták befolyásával és biztosítani kívánja a Csehszlovák Köztársaság népeinek boldog jövőjét annak az or­szágnak az oldalán, amely a viiág első szocialista orszácra volt, amelyet a Nagy Szocialista Október Forrada­lom szült: a Szovjetunió oldalán." A burzsoázia azonnal a Csehszlo­vákiai Kommunista Párt megalakulása után tudatára ébredt annak, hogy ez esetben nem a szó megszokott^ értel­mében való politikai párttal találja itt magát szemben, nem olyan párttal, aminőkkel a München-előtti Köztár­saságban tucatjáva' találkozhattunk, hanem, hogy a Csehszlovákiai Kom­munista Pártban egy legyűrhetetlen ellenféllel állnak szemben, olyannal, amilyen csak a munkásosztály élcsapa­ta lehet. Ezért kezdettől fogva, min­den eszközzel azon igyekezett, hogy a fiatal pártot megbontsa. Nemcsak ter­rorral, hanem elsősorban a Párlban kifejtett munkájával akarta a munkás­osztály ezen egyedüli fegyverét le­tompítani. A CsKP megalakítása idejében túl­nvomó részében a szociáldemokrata párt tagjaiból tevődött össze, amely akkor majdnem egész tagság-'' elve­szítette. A CsKP tehát a cseh munkás­osztály legjobb hagyományainak útját folytatta, ugvanakkor azonban tagsá­gának jelentős részénél örökölte az opportunista gondolkodásmódot. A bur­zsoázia ezt a ténvt saját érdekében felhasználta és a CsKP ellen vezetett . harcában éppen ebből a helyzetből j igvekezett kiindulni. Rudolf Slánsky, akit 1923-ban vá­lasztoltak be a prágai kerületi bizott­ságba, a Párt bolsevizálásának legha­tározottabb harcosai között állt. Éppen úgy, mint Klement Gottwald, aki abban az időben Szlovákiában mű­ködött, Rudolf Slánskv is a napi gya­korlatban megvalósította a Kommunis­ta Internaconálé harmadik kongresszusá­val kiadott lenini jelszót: „A tömegek­hez!" Mindenütt ott van, ahol a dolgozó nép van. Éppen úgy, mint a marxista­kör elvtársai, meg van győződve, hogy ténylegesen befolyást gyakorolni a tö­megekre nem lehet csak a parlament­ien keresztül, mint ahogy azt az oppor­tunista szociáldemokiaták mindig el­képzelték, hogy nem lehet megmaradni a párt régi szociáldemokrata szervezé­si alapjánál, hanem óda kell menni, ahol az emberek mindennapi harcukat vívják létükért: az üzemekbe, a vi­dékre. Ezerkilencszázhuszonnégyben először ítélték el azért a beszédéért, amelyet a prágai népnek az Óvárosi téien megrendezett demonstrációján a világháború kirobbanásának tizedik évfordulója alkalmából tartott. Két­havi nehéz börtön elviselése után visz­sz-atérve, újra folytatja a harcot. A burzsoázia elleni küzdelmet széles arc­vonalon vezetik. Ez nemcsak a dolgo­zók mindennapi követelményeinek ki­harcolására. ez elsősorban a Párt bol­sevizálására irányuló harc, amely az egész lánc legfontosabb szeme. Az akadályokat nemcsak a pártta­gok, a volt szociáldemokraták gon­dolkodásmód iában felmerülő opportu­nista nézetek alkotják- A párt bolse­vizálásának útjában ott állnak a bur­zsoázia ügynökei, akik a párt néhány fontos funkciójába beférkőztek és frak­ciór munkáinkat azzal kezdték meg, hogy további fontos helyeket biztosí­tottak lakájaik számára. Leleplezésük nehéz és nem egyszerű, mivel az áru­lók felhasználnak minden opportunista fordulatot és módszert, amelyeket a tagság, melv nem e'é<rgé tapasztalt a burzsoáziának, a munkásosztály élcsa­pata elleni raffinált harcában, nem tud azonnal felfedni. Lenin halála, akit az egész világ nroletáriátusn megsiratott, a kaoita­, !'.ta keselyűkben azt a reményt ébresztette, hogv a nemzetközi forra­dalmi mozgalom elveszítette vezérét és hogv végre hatalomhoz jut az el­lenforradalom régi ügvnöke Trockij és bandája. A^onbsn Lenin legjobb tanít­ványa, J. V. Sztálin, nem hagyta le­hanyat'ani a zász'ót, amelyet tanítója kc/eibő' vett át. A kommunista pártok bolsevizálási folyamata az egész vi'n­gon fo'vf«tódott, folytatódott a CsKP bol'"v'7álódása is. A prágai kerületben Slánskv. Sverma, Hruška. Krosznán, Vodička, Harus e^t'rsnk és Hodinová elvtársnő az • U Zabranskvoh" nevezetű teremben le-f^'vtalo't viták során ha'ndást értek el p'ágai kerület onportunista ve­zelő'.fge ellen folytatott harcban, a burr--*zía fizetett ügvnöke. Bubnvik kf'p.v.lő, által vezetett esonort e'len. A pť.-s?ai kerület vezetőségéhen S'án­skv és Sverma e'vtársak arra kény­•7er'tei 4»k Bubnvikot, hogv világos áľ.ásp-«*"'ot foglal ion el, éspedig azzal, h-gv a» egves akciók alkalmából k"' -ét j"V?s!atokat terjesztettek elő a Kommunista Internacionálé határo­za , _ --k sz''lemében. f- fokozódó drágaság, a dolgozó nép lenlezetle- kizsákmányolása énr>en eb­be- -z időben k'hívta a nén tömeges e'égedetlensdgét Meg kellett szervez­ni ezt az elérredotlensépet k'fe'ezést kcľe' 1 neki adn' demonstrációkban és szírátk'^an- És épnen Bubnvik ak ; mér* a másed'k kopwresc-'is után irá­ny tot'a a práfai kerület nn';t ;káiát. fékezte a forradalmi mozgalmat, le­fegvvereztp a funkcionárius kádere­kel lehetetlenné tette a demonstráció megszervezését. A burzsoázia ücynökp volt. az e'nöki "-oda fizette. Alkalmazóinak irányelveit követte. Ezerkilencszázhuszonnégy v°íw> felé Rudolf Slánský, Ján Sverma és Ján Vodička elvtársak felhívást adtak ki, hogy Bubnyik képviselő po­litikáját "em tartják a kommunisták­nak politikájához megfelelőnek. És már a következő év elején n fiatal kommunisták, Slánskýék Sver­ma elvtárs vezetésével tömeges drá­gaság elleni demonstrációkat szer­veztek. Bubnyik, aki a készülő akcióról tá­jékozva volt, igyekezett ezt lehetet­lenné tenni. Amint később bebizonyult, állandóan tájékoztatta a burzsoá gé­pezetet, amely a demonstrációk ellen kivezényelte nagy Prága minden rendőri egységét. De hiába. A demonstrációk hatal­mas erejüekké váltak, néhányszor megismétlődtek és a burzsoáziát en­gedményekre kényszerítették. Bubnyikot, azonban mint kártevőt, mint a Párthoz és a munkásosztály­hoz idegen elemet leplezték le. aki azért férkőzött be a Pártba, hogy azt megbénítsa. Az opportunistáknak nem sikerült Bubnyikot megmenteni: helyzete tart­hatatlanná vált és a Pártból kizárták. Rudolf S'ánskýt, ennek a tisztoga­tásnak egyik főtényezőjét, aki ebben az időben a Rudé Právonak, a Párt központi szervének volt szerkesztője, éppen annak a vitának kezdetén, ame­lyet Bubnyik képviselő kizárásával kapcsolatban rendeztek és amellyel az opportunisták a Pártot meg akarták bénítani, áthelyez'ék Moravská Ostra­vába, mint a „Delnický Dennik" fő­szerkesztőjét. • * « Moravská Ostraván már 1924-óta működött Klement Gottwald, aki itt a -szlovákiai kommunisták sajtó szervét, a Pravdát adta ki és aki nemcsak a ízlovák kommunisták vezető tényező­je volt, hanem Ostrava vidékének munkásvezére is, ahol ebben az időben a marxista baloldal legjobb káderei, a Párt bolsevizálásának megfélemlithe­tetlen harcosai dolgoztak az SzK(b)P példája szerint. Klement Gottwald és Rudolf Slán­ský mellett itt voltak Václav Kopec ký, Bruno Köhler és Eda Urx elvtár­sak. Itt érték őtet J V Sz'álin szavat, aki a Kommunista Internacionále végrehajtó. b-.zcttságában 1925 mái ciusában a CsKP-ben levő válságról beszélt, foglalkozott Bubnyik esetével és irányelveivel, a csehszlovákiai for radalmi munkásmozgalomnak hatal­mas segítséget és ugyanakkor alapot nyújtott a Párt további bolsevizálá sára. Ebben az időben éppen Rudolf Slán­ský áll az ostravai szénbárók önkénye ellen harcoló bányászok tömegsztrájk­jának élén. Gottwald elvtárssal együtt a sztrájkot is felhasználja a Párt meg­erősítésére, bolsevizálására, a jobb­oldaliak és a llkvidátorok megsemmi­sítésére. Klement Gottwald, aki 1929 február 18-án megnyitotta Csehszlovákia Kom­munista Pártjának V. kongresszusát, rövid bevezető beszédéber a kongresz­szust történelmi jelentőségűnek mon­dotta. Milyen előrelátás volt ez, mi­lyen meggyőző a marxismus-leni­nizmus ereiében, amely egyedül teszi lehető előrelátni a fejlődést. És minden további év, minden hó­nap és minden nap bebizonyította sza­vainak igazságát. Az V. kongresszus kifejezte a Klement Gottwald elvtárs köré csoportosult elvtársak fáradha­tatlan munkáját, kifejezte a Párt meg­újhodását, amely alapításának napja, 1921 májusa óta kezdődött és minden alkotórészében a Központi Bizottságtól kezdve az alapsejtekig lefolyt. A Párt elvetette a szociáldemokrata avult né­zeteket, lerázta a nem megfelelő em­bereket és az ellenség ügynökeit, megedződött a burzsoázia és a refor­mista árulók leleplezéséért folytatott harcban, elsajátította Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítását és az SzK(b)P és a Szovjetunió tapasztalatai állal vezetve szoros kapcsolatban az egész világ munkásostzályának vezér­karával. a kommunista Intenacionálé­val a Kommunista Párt Csehszlovákia munkásosztyának és dolgozó népének élére került, fogainak egyedüli védel­mezőiévé vált. A Párt V. kongrseszusa megsemmi­sítette az ellenség ügynökségeit. _ Amikor a kongresszust mege'őző buszonháiom keiületi konferencián a kü'döttek felszólaltak a likvidátor áru­lók e'len, a likvidátor vezetőség, ahogy ezt Klement Gottwald mondta: „sutba dobta a fegvvert, elszaladt a Párt koi mánvkerekétől." Jílek egv buta ki­fogást felhasználva, lemondott kon­fTr<>s=zusi beszámolójáról. Fel nem lépésének igazi indoka azonban ott volt Klement Gottwald beszédében. Hogv felelhetett Jílek, a burzsoáziának ez a visszataszító ügy­nöke, egv bolsevik acélos erejű érve­lésére, aki iól ismeri a marxismus­leninizmus elméletét és gyakorlatát is? , Klement Gottwald szavai a világ­minden részébe elsöpörték a likvidá­tor-meséket a kapitalizmus stabilizá­ciójáról, a tömegek passzivitásáról, a Köztársaság gyarmati helyzetéről, a békéért való és a háború elleni kam­pány szükségtelenségéről. Eltűnt ez az egész korhadt ideológia, amelyet a burzsoázia ügynökei segítségével csempésztek be a munkásosztályba f s annak élcsapatába, a Kommunista Pártba, hogy leszereljék a forradalmi mozgalmat. A párt V. kongresszusa levont min­den következtetést., megoldotta a vál­ságot. amelvet Jílek iigvnökei okoz­tak Kiűzte őket a Pártból, lehetetlen­né tette befolyásukat a tömegekre. A Párt élére ú i bolsevik vezetőség került, Klement Gottwaldnak, J. V. Sztálin hű tanítványának személvében. A kezdődő gazdasági világválság kü­szöbén, amely különösen Csehszlová­kiát fenyegette könnyűipara miatt, amelv a kapitalista gazdasági rendszer minden kilengésére érzékenyen rea­gált, a munkásosztály és a dolcoző parasztok tényleges vezetőiévé a bot­sevizált Kommunista Párt lett. IgV lett az V. kongresszus határkő­vé a Párt történetében, a munkásosz­tály és a dolgozó nén történetében és egész Köztársaságunk történetében. Határkővé vált Pártunk minden tagjának életében és határkővé vált Rudolf Slánskv életében is, akit az V. kongresszus beválasztott a Köz­ponti Bizottságba és a po! :tbfiróba. Rudolf Slánskvnak az V. kongresz­szuson elmondott beszámolója, „A gazdasági harcok taktikája és straté­giája" életének egy részét képezte. Itt voltak a harcok, a demonstrációk, a sztrájkok személves tapaszta'atai, az orosz bolsevikek tapasztalatai és mindez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents