Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-29 / 176. szám, vasárnap

1951 július 2£ 01 $m —BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG-, Katonaéletünk uíolsó napjai Katonaéletünk utolsó napjait és elkövetkezett a tábortűz meg- remet átadtam, öt hosszú hónapon szolgáljuk A napiszolgálatos kato- gyújtásának emelkedett pillanata, nap mint nap együtt voltam vele nák egy hét óta alig győzik a ren- Ünnepi felköszöntek után tartották és most úgy éreztem mintha geteg csomagot behordani a ka- parancsnokaink az égő fáklyákat a egyik legjobb barátomtól kellett szarnyába. Minden egyes csomag- benzinnel leöntött hatalmas fara- volna búcsúznom ban egy katona 5 hónappal ezelőtt kás alá, amely pillanatok alatt levetett civilruhája, no meg egy lángra lobbant, nappali vilűgossákis hazai harapnivaló van, amit a got árasztva maga körül, napbargondos anya, vagy feleség csoma- nitott, nyilt tekintetű katonaarcogolt be katonafia, illetve férje szá- kat megvilágítva, mára. Ámbár erre a legkevesebb Ezután zászlóaljparancsnokunk ünnepélyesen szükségünk volt, mert a katonák nálunk kitűnően és bőségesen vannak ellátva. Húst mindennap kaptunk, gyakran háromszor is, kenyeret pedig korlátlanul ehetett mindenki, amennyit akart. De ezt nehezen értik meg otthon, mert anyáinkban még nagyon elevenen ál a mult, amikor bizony nem volt ilyen ellátásban részük a katonáknak. Akkor az üres reggeli feketekávéhoz nagyon jól esett egy kis hazai kolbász vagy szalonna. Mi azonban olyan bőséges reggelit katunk kezdettől fogva, hogy az még a legnagyobb igényüeket is kielégítette. A civilruhákat természetesen rögtön felpróbáltuk. Nagyokat nevettünk egymáson, níert a katonaruhához szokott fiúkon meglehetősen esetlenül állott a civilöltözet. Én pl. amikor a bakancs helyett cipőt húztam kishiján orrabuktam benne. Csütörtökön este kezdtük meg a leszerelést Ragyogóan kifényesítettük és tisztára kimostuk felszerelésünk minden egyes darabját. Kötelességünknek éreztük, hogy azon bajtársaink, akik a mi leadott felszerelésünket visszakapják, örömmel és ne bosszúsággal gondoljanak ránk. Ezért megkértük parancsnokunkat arra, hogy pénteken engedélyezzen számunkra fürdést, ahol egyúttal fölszerelésünk utolsó darabjait is kimoshatjuk. Az engedélyt természetesen megkaptuk és pénteken délelőtt víg nótaszóval kimentünk a folyóhoz. Késő délutánig a legkellemesebb hangulatban töltöttük el az időt A folyóparton végig katonaruhák száradtak ragyogó tisztára a forró júliusi napon, mi pedig a langyos vízben élveztük a nyár örömeit. Vacsora után kimentünk a gyakorlótérre, hogy tábortűz mellett vegyünk végleges búcsút a katonaélettől. Ezredparacsnokunk ugyanis Ígérte nekünk, hogy búcsúestét rendez számunkra. Az ennivalót és a sört még délután kiszállították szekérrel. Mindnyájan izgatott érdeklődéssel vártuk az est lefolyását. Sajnos az idő már útközben nagyon kedvezőtlennek mutatkozott. Hatalmas viharfelhők gomolyogtak a sötét égboltozaton, sőt néha távoli mennydörgés is hallatszott. De mi ennek ellenére sem fordultunk vissza. A gyakorlótéren először ia szomJúságunkat csillapítottuk a frissen csapolt sörrel, utána fölsorakoztunk teloivasta az utolsó ezrednarancsot Büszke örömmel hallgattuk szavait, amelyből megtudtuk, hogy az elmúlt öt hónap folyamán becsületesen teljesítettük kötelességünket és kiérdemeltük parancsnokaink teljes megelégedését. Nom szegtük me

c dolgozó népünknek tett ígéretünket, melyben köteleztük magunkat arra, hogy minden tehetségünkkel azon leszünk, hogy rövid szolgálati időnket, minél jobban kihasználjuk és minél hasonlóbbak legyünk a szovjetkatonákhoz. A paranca végén felsorolták azokat a bajtársainkat, akiket kitűnő szolgálatukért előléptetésben, pénzjutalomban, vagy dicséretben részesültek. Dobogó szívvel figyeltük mindannyian, hogy kik lesznek a kitüntetettek. Milyen nagy volt az öröm'ím, amikor saját nevem is hallottam és megtudtam, hogy őrvszetövé léptettek elő két bajtársammal Hu3nyikkal és Katona Józseffel együtt. A pénzjutalmakat és könyveket a helyszínei szétosztották a kitüntettek között. Hosszú sorban álltunk a zászlóalj előtt és őrömmel ráztuk meg parancsnokaink kezét, akik sok szerencsét és sikert kívántak nekünk további munkánkhoz. Tudom, hogy többi bajtársaink is együtt éreztek velünk, amikor szilárdan kijelentettük, hogy a népet szolgáljuk. Sajnos, * barátságos hangulatú ünnepséget félbe kellett szakítanunk, mert az esőcseppek egyre sűrűbben kezdtek hullani és a mennydörgés egyre közelebbről hallatszott. Félő volt, hogy a hosszú úton hazafelé bőrig ázunk. Mi katonák, s az ünnepélyen megjelent polgárok is a legnagyobb mértékben sajnálkozva hagytuk el a gyakorlóteret. Az útról visszanézve messziről is látható volt a tábortűz lobogó fénye, a szakadó eső sem tudta a tüzet kioltani. Szombaton reggel véglegesen felöltöttük a „civilt". Fölszerelésünk utolsó darabjaitól ia megváltunk. Különös érzés fogott el, amikor gondosan beolajozott fegyveA kaszárnyát délelőtt ragyogóan kitakarítottuk. Minden szobát gondosan felsúroltunk és a port letörölgettük. Azt akartuk, hogy utánunk bevonuló bajtársainknak rendesen és tisztán hagyjunk vissza mindent. Ebéd után felsorakoztunk az udvaron. Zászlóaljparancsnokunk rövid beszédben elbúcsúzott tőlünk és lelkünkre kötötte, hogy a polgári életben se felejtsük el a katonaságnál tanultakat és legyünk As ifjúság barátsága A villamosból fiúk és lányok csoportja lépett ki és a krakói traktorüzem munkástelepe felé indult. Ezek a krakói polytechnikai intézet diákagitátorai, akik a fiatal traktorkészítőkhöz jöttek. A diákok előadásokat tartottak a szovjet traktorgyártásról, az első sztálini ötéves terv elsőszülöteiről — a kétszer kitüntetett krakói traktorüzemben, a traktorüzem üzembeléptetésének 20. évfordulóján. Valamivel több mint egy fél év előtt a krakói ploytechnikai intézet diákjai védnökséget vállaltak a krakói traktorüzem fiatal munkásai felett. Ezalatt a viszonylag rövid idő alatt a védnökségből igaz barátság fejlőlődött ki. Hetenként rendszerese-.i kétszer jönnek agitátorok az internátusba, beszélgetéseket tartanak velük a lakásukban és segítik őket a faliújság megszerkesztésében. A fiatal munkások szívesen fogadolyan jó dolgozók, mint amilyen jó iák barátaikat. Különös tiszteletnek katonák voltunk. Ez a parancsnokunk kezdettől fogva együtt volt velünk és mindig büszke volt ránk. Szeretetével nagyon megnehezítette számunkra a búcsúzás óráit. Egy órakor kinyüt a kaszárnya kapuja és vidám nótaszóval kikanyarodott rajta a századunk. Indultunk vissza a polgári életbe. Várnait ránk a gépek a gyárakban és a bányákban. A traktorok a mezőkön. Várnak az erőskarú fiatalokra, akik becsületesen tettek eleget katonai kötelességüknek és most friss erőtiil duzzadva akarják folytatni munkájukat ott, ahol 5 hónappal azelőtt abbahagyták. Öntudatosabbak, érettebbek lettünk, mint amilyenek bevonulásunk előtt | örvendenek Trubicina, Kucsiir, Llvsic és Cybulja, a különböző fakultások diákjai. A védnökségi munkába belekapcsolódott az intézet valamennyi fakultása. A komszomolisták bizottsága egy 40 diákból álló lektorcsoportot állított fel. Minden héten csoprotonként taniiinak, a soron lévő előadásokat megvitatják és a lektorok módszeres Instrukciókat kapnak Egy héten egyszer az üzem műhelyeiben vannak, ahol ebédszünet alatt előadásokat olvasnak fel, amivel a munkások között nagy sikereket aratnak. Meg kell említenünk néhány előadást: »Oroszország a traktorok szülőhelye*, »A fiatal szoviet ember morális körvonalairól*, »Krakó — a dicső forradalmi tradíciók városa* A védnökségi munka formái és voltunk és ez nagy befolyással mi

W,

7grr

t kfilönhözők és úerv alakulnak lesz további építí'munkánkban. j ^"uklóf ahogy L éíet megkíGAL LÄSZLÔ őrvezető. | ván ja. Egy alkalommal egy munkás arra kérte az egyik diákot, hogv segítsen neki a feladatok megoldásában. Röviddel ezután hasonló kérdésekkel fordultak a diákokhoz a munkásifjúság, esti iskoláinak többi látogatói is A munkát összekapcsolni az iskolai tanulással nem könnyű feladat és sok fiafal munkásnál a tanulásban nagy hézrgok mutatkoztak. A diákok segítségükre siettek- A gépészeti fakultás második évfolyamának diákjai segítségükre jöttek mint kezdeményezők az esti iskolát látogató munkásoknak. A védnökségi internátusban összeírták * hallgatók névsorát, hetenként egyszer tar.itiák őket és tanácsokkal látják el. Tizenhét diákot választottak meg, akik segítenek a fiatal munkásoknak megoldani a házi feladataikat és ismételni az átvett anyagot. Közöttük vannak Grincsenko, Lerner, Fliusz és má« diákok. A gépészeti fakultás példáját követték az intézet más fakultásai isA diákok az ifiú munkásokat előkészítik az esti iskolákba való belépésre. A tanításnak jó eredményei vannak. A polytechnikai intézet diákjai és a fiatal traktorkészítők közötti barátság minden nappal erősödik. A diákok gvakran látogatják az üzem fiatalságát koncerteket rendeznek és közös műkedvelő-előadásokat szerveznek. Nemrégen a krakkói traktorüzemmel való barátság estéjét rendezték meg. A diákok a fiatal traktorkészítőknek intézetükről beszéltek, hogy ott milyen szakemberek nevelkednek, A fiatal sztahanovisták viszont saiát tejesítményeikről és üzemi dolgaikról beszé'nek. A krakkói főiskolák valamennyi hallgatója védnökséget vállalt a város különféle üzemeinek ifjú munkásai feleit. és sokj kczülök nagy gyakorlatot szerzett ezen a téren. M. SzánvkoA gabonabeszolgáltatási terv határidőelőtti teljesítése erősíti az egész népgazdaságot A Bolsevik Párt irányítása és a i kötelező állami nagy Sztálin vezetésível a kolhoz- politikája. beszolgáltatásának rendszer, a szovjetállam hatalmas erejévé változott. A Nagy Honvédő Háború kemény megpróbáltatásait a kolhozrendszer becsülettel kiállta. Sztálin elvtárs mondotta még 1943-ban: „Kolhoza'nk és szovhozaiiik... minden komoly fennakadás nélkül ellátták hadseregünket és országunkat élelemmel. A kolhozrendszer nélkül ezt a rendkívül nohéz feladatot nem tudtuk vol na megoldani. Ha ma, a háború 3. esztendejében, hadseregünk nem szenved hiányt élelembon, ha a lakosság el van látva élelemmel és az ipar nyersanyaggal, úgy ez a tény a kolhozrendszer erejét és életrevalóságát, a kolhozparasztság hazafiasságát bizonyítja." A kolhozok községi gazdasági nak megerősítésében és fejlesztésé' ben mindenkor óriási szerepet Játszott a mezőgazdasági termékek A ndrej A ndrejerics propagandista Andrej Andrejevics jőnéhányszor I térbe került az iskolások félelme 1 ban szeretne tanulni. Egy másik átolvasta Sztálin rövid életrajzát, i a sikertelen feleletektől. | estén Andrejevics jó néhány villaElőször majdnem egyfolytában végigolvasta, aztán leült mellléje, ceruzával a kezében. A könyv magával ragadta és felemelte Andrejt s minden alkalommal, amikor viszszatért a könyvhöz, úgy érezte, hogy távolabb lát. Különös jelentőséget tulajdonított a propagandista az első foglalkozásnak: hiszen ennek a foglalkozásnak kell megteremtenie a hallgatóság hangulatát, ennek kell megadnia az első lökést a hallgatók gondolatainak. A komszomolisták gyülekeztek az első foglalkozásra. Kezdetben Andrej Andrejevics egy kissé beleszédült ..lagyszámú feljegyzéseibe s zavartnak érezte magát. „Egy kicsiit tüzesebben kellene" — gondolta magában s a füzeteit letéve a hallgatókra nézett. Egyszer, amikor nem éppen sikertelen próbált élénk vitát előidézni, Andrej Andrejevieset sürgős ügyben a műhelybe hivták. A propagandista helyettesítésével Morozovot bízta meg. Néhány perc múlva visszatért és lám csak, mi történt eközben ? Az a szikra, amelyet ő igyekezett felébreszteni, élénk lánggal lobogott. A fiatalok egymást tűikiabálva fejtették ki ismereteiket. Na lám csak, lám csak! Kitűnt, hogy Andrejevicstől féltek, csak az oktatót látták benne s elöIskolásság. Ez volt az, amitől mindennél jobban félt a propagandista. Hiszen ő nem kívánt magának már szerepet, minit egy idősebb elvtárs szerepét olyan Ifjú embereik baráti körében, akik önállóan gondolkoznak és cselekszenek. Ez a baráti kör lassan és fokozatosan ki is alakult. Minél jobban megismerték a komszomolisták Andrej Andrejevieset, annál jobban vonzódtak ehhez a sok mindent átélt és lelkileg csodálatosan fiatal emberhez, akivel mindenről könynyen lehetett beszélni, termelési gondokról, a felolvasottakkal kapcsolatos gondolatokról, személyes örömről s ha volt, bánatról is. Néha a kör tagjai propagandistájukkal együtt elmentek Iljics sírjáig. Milyen messze elszágíildtak a gondolatok ezek alatt a rövid séták alatt. Itt fel tudták idézni a londoni kongresszust, a száműzetést és 1917 viharzó októberét is. A fiatalság felélesztett kíváncsisága a legváratlanabb kérdéseket vetette fel, s kiterjedt mindenre, politikára, tudományra, művészetre. Nem egyszer került szó személyes elgondolásokra, tervekre és jövőre. Igy például egyszer a propagandista az utcán tudta meg Valja Szuncsigovától, hogy ősztől kezdve a munkásifjúság iskolájámost elszalasztott, míg Zsenja Pavlov türelmetlenül és nyomatékosan kifejtette tervét egy „kiváló minőségű" brigád megszervezéséről. De volt úgy is, hogy maga Andrej Andrejevics tartotta vissza a komszomolistákat a megállónál egy-egy új darabról szóló elbeszésével. S ott, helyben elhatározták, hogy ezt a darabot az egész kör együttesen megnézi. Lényegében nem is lehetett ez másként. Vájjon azt a nagy életről szóló könyvet, melyet áttanulmányoztak, nem vonatkoztatták-e állandóan a jelenre, s vájjon az abból levont köveítkezetetések nem kötelezték-e kommunista tettekre ? Ezek a következtetések olykorolykor olyan égető, gyakorlati érdeket jelentettek a ma számára, hogy sokkal hosszabban kellett kitérni rájuk, mint ahogy azt a programm engedte. Ekkor Andrej kijelölte ezeket a kérdéseket. Igy keletkezett a beszélgetés a Komszomol-gyülésen a kozmopolitizmusról — az amerikai reakció fegyveréről. Ez után a vita után egy másik következett, a békéért vívott harcról, haladó emberiség erejéről, a Szovjetunó hatalmáról és az élcsapat szerepéről. Sok munkába került mindez, de nagy volt érte a jutalom is! (J. Tavrov cikke nyomán.) Miért tekinti a szovjetállam a gabonabeszolgáltatási terv teljesítését a kolhozparasztság első parancsolatának ? A Szovjetunó népgazdasága szocialista tervek alapján fejlődik. A népgazdaság tervezéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy jóelőre ismerjék az állam gazdasági forrásait s megfelelően biztosítva legyenek az anyagi eszközök. Egyik ilyen anyagi eszköz a kenyérgabona. Ez az oka tehát annak, hogy a Bolsevik Párt és a szovjetkormány életbevágóan fontosnak tartja, hogy a gabonabeszolgáltatási tervet már idejekorán, közvetlenül az aratás után, ne pedig később teljesítse a parasztság. A gabonabeszolgáltatási terv idejében történő teljesítése lehetővé teszi a Párt és a kormány számára az ipar, a mezőgazdaság és a népgazdaság egyéb ágai fejlesztésének helyes összhangbahozását. Ez az összhang nélkülözhetetlen feltétele a kommunizmus építkezésének. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy „a szocialista társadalom az ipar és a mezőgazdaság munkásainak társulása a termelésben és a fogyasztásban. Ha ebben a társulásban az ipar nem kapcsolódik a részére élelmiszert és nyersanyagot adó, az ipari termékeket pedig fogyasztó mezőgazdasághoz, ha az Ipar és mezőgazdaság nem képeznek Ilyen módon egyetlen népgazdasági egységet, akkor ebből semmiféle szocializmus nem származhat." A szovjethaza Lenin és Sztálin Pártjának vezetésével megoldotta az ipar és mezőgazdaság összekapcsolásának feladatát. Megoldotta ezt úgy, hogy kollektivizálta a mezőgazdaságot és megteremtette a mezőgazdaság számára a szükséges szocialista alapokat. A feladat az, hogy az ipar és a szocialista mezőgazdaság kölcsönösen egymásra támaszkodva, állandóan biztosítsák a termelőerők szakadatlan növekedését, a Szovjetunió ipari hatalmának erősítését és a fogyasztási cikkek egyre növekvő mennyiségét. Ehhez azonban az szükséges, hogy a kolhozparasztság- még erőteljesebb ütemben növelje a szántóföldek termelékenységét s pontosan teljesítse az állam iránti kötelezettségeit. A háborúutáni békés munka évei ismét megmutatták a falu dolgozóinak mély hazafias öntudatát és hogy a falvak népe megérti feladatait. A lenini-sztálini beszolgáltatási politika helyessége teljes mértékben beigazolódott. Ott; ahol a kolhozparasztság idejében teljesíti a gabonabeszolgáltatási tervet, kellő időben hozzálátnak a közös alapok megteremtéséhez és megkezdhetik a jövedelem felosztását. A „Szovjetország"-kolhoz egy év leforgása alatt 300 hektárral bővíthette a búza vetésterületét azért, mert Időben teljesítették a beszolgáltatást. A gabonabeszlogáltatás tervének határidőre történt teljesítése megmutatja hatását a kolhozbeliek jólétén is. Miután elszámoltak az állammal és megteremtették a szükséges alapokat, minden kolhozban megkezdhetik a jövedelem elosztását. Ennek eredményeképpen a legfontosabb gabonatermelő vidéken nemcsak nő a vetésterület, de ugyanakkor emelkedik a termelékenység is. Igy például Kazahsztánban a vetésterület egy év alatt 383 ezer hektárra növekedett. 1947-ben és 1948-ban például az altájlak vetésterületüket több mint egymillió hektárral növelhették azért, mert a gabona idejében történt beszolgáltatása megteremtette ehhez a szükséges anyagi feltételeket Ilyen óriási ugrás csak a kolhozrendszer, csak a mezőgazdaság szooiaTsta rendszerének körülményei között lehetséges. Ilyenek tehát a sztálini beszolgáltatási politika gyümölcsei. A beszolgáltatási tervek határidőre történő teljesítése nemcsak az állam érdekének felel meg, de hasznára válik minclen kolhoznak, m'nden kolhoztagnak egyaránt, mivel a kötelezettségek pontos tel esítése erősíti a kolhoz kollektív gazdaságát, ami a kolhozparasztság jólétének forrása. Minthogy a szovjetparasztok egyre tisztábban látják az állam iránti kötelezettségeik teljesítésének óriási jelentőségét, évről évre szélesedik az egész szovjethazában a gabonabeszolgáltatási verseny. Ennek a versenynek zászlaján lángbetükkel áll a felhívás: „Határidő előtt teljesíts üli első parancsolatunknak megfelelően azt a kötelezettségünket, hogy az államnak gabonát, húst, tejet, zsírt és egyéb mezőgazdasági termékeket adunk!" A vállalt kötelezettségek tényleges teljesítése a szocialista haza hatalmának további megerősítését jelenti. A gabonabeszolgáltatás teljesítése az az út, amely a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcban termékbőséghez — új győzelmekhez vezet. s