Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-27 / 174. szám, péntek

KÖZÖS HARCCAL ÉPÍTÜNK ÜJ VILÁGOT Tyihonov: I! „Járj bárhol is, most és mult századokban Harcos tetteket fürkésszen szemed, — " A béke ifjú harcosai néhány hét múlva Berlinben találkoz­nak. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetkö­zi Diákszövetség, mint a béke figyéneJc harcos szervezete az idén Berlinben rendezi meg a harmadik Világifjúsági Talál­kozót. Ez a Találkozó az ifjú békeharcosok hatalmas sereg­szemléje lesz. Tekintsünk szét a nagy világ­ban és kutató szemmel fedjük fel a valóságot. Gondos figye­lemmel és bíráló tekintettel pillantsunk be a Szovjetunió, Kína, Franciaország és a népi demokratikus országok fiatal­jainak életébe. Lássunk és okul­junk! * Michael Pudovics és családja a háború éveit a sarkvidéken töltötték. Pudovics Murmanszk­ban századparancsnok volt, fe­lesége pedig a katonai kórház­ban dolgozott A háború után visszatértek Leningrádba. Pu­dovics fia ifjúvá serdült. Leningrádban a Sztálin-úton laknak. Az út messze vezet. Szélén zöld pázsitsáv kúszik" díszként a hajlongó fácskák kö­zött. Az ablakból kellemes kilá­tás esik az útra és a városra. Az apa és fia az ablaknál ál­lanak. Lágy szellő kapdossa a függönyt. A fiú határozott moz­dulattal lefogja és apjára néz, ki tekintetével az elsuhanó autókat figyeli. — Apa! En ls hozzátok me­gyek dolgozni. Tudom... Az Elektroszilában szükség van rám. Szeretnék én ls az elosz­tóban dolgozni. — Ahhoz, fiam, tanulni kell! — Apa! Hát te is tanúlsz, 5>ed.ig nem vagy már fiatal. Ugy gondolom, hogy beiratko­zom a technológia esti tanfo­lyamára. Néhány percnyi csönd tá­madt. Az ajtóban Pelageja Ja­kovlevna lélekzetfojtva figyelte a beszélgetést. Az úton brum­mogó teherautók zúgtak ei. Téglát, épületfát és cementet szállítva, az új építkezések felé kanyarodtak. Az apa és fia ki­hajolva utánuk tekintettek. Az apa csöndesen, szinte magának szólva dünnyögte: építünk, épí­tünk .. i Aztán a fiához fordult. — Jól van fiúi Építs te ls. Tanulj, dcslgozz. * A francia hadbíróság 6jra le­tárgyalta Henri Martin, a hős, békeharcos tengerész ügyét. Henri már tizenhat hónapja börtönben ült, amikor július 17-én a hadbíróság újra maga elé idézte. Henri „bűne" az, hogy az Igazságtalan vietnami háború ellen beszélt bajtársai között. Egy tüntetés alkalmával elfog­ták és börtönbí vetették. A be­csületes francia polgárok felhá­borodva tiltakoztak lefogatása ellen. A „Ce Soir" nevű napi­lap állandóan közölte a dolgo­zók tiltakozó leveleit. Legutóbb a „nyugati állomás" négyszáz vasútasa sajátkezű aláírásokkal ellátott kérelemmel követelte Henri szabadonbácsátását. A hadbíróság végre július 17-én maga elé Idézte Henrit. Egész nap folyt a kihallgatás. A „nagy ügyet" nem tudták befejezni. Nem találtak elég indokot az elítélésbe, hát elna­polták. Másnap • bíróság tovább folytatta a tárgyalást. Az elnök pükhendi módon Henrire ri­vallt: „Maga szabotáló!" — Es hogy szavait bebizonyítsa, be­hivatta a főtanút. Sötétképü, vigyorgó tenge­rész állt a bíróság elé. Liebert. Könnyedén, mosolyogva hadar­ta el a betanított vallomást. A bírák megelégedetten néztek szét. Mosolyogva bólogattak, Liebertneik. Egyetértettek a ta­núval. De a tárgyalás közönsége másképpen gondolkozott, mert felismerték Liebertet. A „tanú" ugyanis 1943-ban, francia létére, önként belépett a német fasisz­ta haditengerészet szolgálatá­ba. A bírák ilyen tanú segítségé­vel ítélkeztek Henri Martin felett. Ejtszaka volt. Fenjántól 12 km-re a koreai erdő egyik bun­keréből kinai önkéntesek figyel­ték a szemben lévő hegyoldalt. Amerikai repülőgépek íúgtak ott. Bombázni kezdtek. Lu-Bo, a parancsnok, behányta szemét, összeszorította kezét és odaki­áltotta a többieknek: Bosszúnk tüze égesse el Sketl Im-Hi-Csun, a koreai, hozzá­szaladt, erővel megrázta a pa­rancsnok kezét, majd vissza­szaladt a tűzfegyverekhez. A többiek kíváncsi szemmel kö­vették minden mozdulatát. Köz­ben gyors mozdulatokkal segí­tették. Hol ezt, hol azt adták kezébe. A parancsnok ismét megszólalt: Jól van Csunl Ez már ma az ötödik leszi A szemben lévő hegyoldal fölött az amerikai gépek egyre csak bombáztak. Egyszer azon­ban abbaliagyták. Szanaszét re­pültek, kisebb csoportokra oszolva, mint a keselyűk a la­koma után. Az egyik ilyen cso­port, a kínai önkéntesek felé repült. — Tüzet! kiáltott a pa­rancsnok. Felbődültek a légvé­delmi ágyúk: Im-Hi-Csun ágyú­ja talált. — Mégegyszer! Még­egyszer! Kiáltoztak újjongva a többiek. Az ágyú mégegyszer felbődült. Talált. A parancsnok elmosolyodott. Im-Hi-Csun le­adta a jelentést. Szabályosan, fegyelmezeiten és halk szavak­kal hozzáfűzte; a kötelességem teljesítettem. Jil-Bon-Li, kínai önkéntes leány hozzálépett. A koreai Im-Hi-Csun meglepődött. Ho­gyan került a parancsnok jobb­jára ez a lány? — gondolta. De nem volt ideje feleletet adni önmagának, mert a lány meg­szólalt: Csun elvtársi A berlini Vi­lágifjúsági Találkozóra az ön­kéntesek engem választottak meg küldöttnek, de ha lehet, téged is elviszlek .. < * A Szövetségi Vasútvonal if­júsági táborában gyűlést tar­tottak a brigádosok. A gyűlésre eljöttek néhányan a szomotorl táborból is. Elsőként Krizsán elvtárs, a brigádvezető, rövid beszámolót tartott a berlini VIT-ről és vázolta, hogy ho­gyan segítik a szabad országok fiataljai a gyarmati küldötte­ket. A tábor 1400 ifjú dolgozója figyelte a beszédet. Mindany­nyian a VIT-re gondollak. És arra, hogy a gyarmati fiatalo­kon segíteni kellene. Ekkor fel­álltak a szomo toriak. Bejelen­tették, hogy ők egy héten ke­resztül minden nap két órát még rádolgoznak és ezeket a túlórákat felajánlják a VIT-re. A gyarmati alapra. Mi is! Mi is! — kiáltották a többiek. Néhány brigúdos lány még sajnálkozva meg is szó­lalt: Hadd jöjjenek szegény feketék, hadd legyenek ők is ott Berlinben ... Kuzma elvtársnő felállt, mi­kor már kissé elcsitult a lelke­sedés. Megszólalt: Elvtársak! Én egy egész műszakot felaján­lok. Nekünk fiataloknak egy a célunk. Fehérek, feketék, sár­gák egy célért harcolunk. A békéért. Hrubják Emil. A HL VIT HÍREI „Bis zu den Festspielen noch 45 Tage!" (negyvenöt nap van még a VIT-ig) — ez a felirat olvasható a Humbold-egyetem homlokzatán. Az egyetem tanu­lói időben és jól vizsgáznak, hogy a sikerült vizsga után résztvehessenek Beilin díszíté­sében. Eddig két brigád utazott Berlinbe, június harmincadikán pedig kétszázan indultak a III. Világifjúsági Találkozó szín­helyére, hogy munkájukkal hoz­zájáruljanak Berlin helyreállí­tásához. Berlin Egyre szélesebbkörű lesz a Német Demokratikus Köztársa­ságban a III. VIT tiszteletére indított munkaverseny. Több­százezer fiatal tett felajánlást, közülük többezren vállalták, hogy augusztus 5-ig befejezilc évi tervüket. Mint a „Junga Welt" írja, a VlT-munkaver­senyben nagyszerű munkahős­tettek születtek. Igy a Friedrich Engels gépgyárban lakatosként dolgozó Anneliese Regenstein május elseje óta normáját átla­gosan 450 százalékra teljesítet­te, jelenleg harmadik negyed­évi tervének teljesítésénél tart. Buenos-Aires A VIT előkészületei során fokozott lendülettel gyűjtik a ifatalok az aláírásokat. Argen­tínában április közepén Louise Salvadoré 19 éves diáklány el­határozta, hogy a VIT-ig 400 békealáírást gyűjt. Május 17­én a rendőrség, mint „felforga-, tó" elemet internálta. (Az ok: a békealáírásgyüjtés volt.) A diáklány az internáló táborba Is becsempészte a békeívet és ki­játszva a rendőröket három­százharminckét aláírást gyűj­tött ott. Louise Salvadoré i a buenos-aireii munkásifjúság erélyes követelésére június 4­éri szabadonbocsátották. Mint a ĽAvant Garde írja: kiszabadu­lása után megfogadta, hogy a VIT-ig még háromszáz aláírást gyűjt az öthalalmi békeegyez­mény megkötéséért. Irulía, Dzsakarta, Glasgow Nincs olyan pontja a világ­nak, ahol ne készülnének f>z ifjú békeharcosok a VIT-re. Az összindiai Ifjúsági Szövetség már jelentette, hogy India fia­talsága megválasztotta küldöt­teit a VIT-re. A küldöttség ve­zetője Sandilar. az Ifjúsági Szö­vetség főtitkára. Az angliai Glasgow város If­júmunkásai és ipari tanulói kü­lönböző ajándékokat készítenek, amelyeket küldötteik Berlinben a leningrádi Kirov-gyár ifjú­munkásainak adnak majd át. Indonézia fővárosában, Dzsa­kartában augusztus 5-re gazdag kulturális ünnepséget tervez­nek, amelyre Kusbini, az ismeri indonéz zeneszerző békedalt komponál. Az indonéz festőmű­vészek egy csoportja elhatároz­ta, hogy a VIT-re közösen egy festményt készít, amely az in­donéz ifjúság életét és harcát mutálja h a gyarmatosítók el­len.

Next

/
Thumbnails
Contents