Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-26 / 173. szám, csütörtök

4 A hetényi brígádosok pá dát mutatnak 1951 július 26 UJ SM ————Az Ipolyvlsii szövetkezet már a cséplés első napjaiban teljesítette búzabeszoigáltatási kötelezettséget E hó 5-én egy 74 tagú brigád dolgozott a hetényi állami birtokon a cukorrépa kapálásban. Hetény olyan kis település, hogy még tanyának sem felel meg. Annál nagyobb dicséret illeti meg a brigádosokat. Érdemük még jobban kitűnik, ha figyelembe vesszük a szomszédos Felsőmecenzéf községet, ahol csak harmincan jelentkeztek brigádba, pedig Felsőmecenzéf elég-nagy falu, háromszázan felül van a házszáma. Ugy látszik, mennél nagyobb a falu, annál kisebb benne az összetartás. Vagyis más szóval, annál jobban megmutatkozik benne a szervezés hiánya. Nem működnek a tömegszervezetek vagy pedig egyáltalán meg sincsenek alapítva. Szerintem ebben kell a hibát keresni. Jóval nagyobb gondot kell fordítani a szervezésre és a téli hónapok folyamán a politikai iskolázásra. Bizony ezen a téren igen nagy hiányosságok Nemrégiben Fülek' határában Jártam. Vfgan folvt az aratás. A földművesek fáradságot nem Ismerve harcoltak azért, hogv egy szem gabona se vesszen kárba. Találkoztam Dzenkő Afberí elvtárssal, aki éppen Kuntápotcáról tért haza. Nagv felháborodással mondotta el, hogv ml tőrtént Kunpolcán. Balázs Béla szövetkezeti tag tehenének eltörött a mezőn a lába. Jelentette ezt a Nemzeti Bizottság elnökének, aki Balázs Bélát elküldte a húsmegbízotthoz. Ez elrendelte, hogv a tehenet le kell vágni. Le is vágták és telefonáltak A" Zdroí nemzeti vállalat több fő gyakorlattal rendelkező kereskedőt vett alkalmazásba, hogy így jobban tud ion szolgálni a dolgozóknak. így pl. a Zdroj szolgálatába került, mint vezető Ásványi P. volt szenei kereskedő is, aki, amikor kormányunk óvintézkedéseket tett a dolgozók élelmiszerellátásának biztosítására, felvásárolta az üzletben lévő szeszes italokat, elrejtette őket és most lassanként eladogat la fekete áron. Azonban nemzetvédelmi szerveink hamarosan rájöttek Ásványi üzérkedésére és elkoboztak tőle 102.000 korona Rátka községben Bahleda János kulák 6ehogv sem akar bőiében férni. Harminc hektár földje van, természetesen nem a saját maga nevén. Jól tudja 5 azt, hogy ma veszélyes 'kulákrak lerni s ezért átíratta birtokát fial nevére, de ők nem dolgoznak rafta. Az egyik a vasútnál, a másik pedig az állami erdőknél van alkalmazva, mint hivatalnok- A lényeg azonban az, hogy Bahleda János így iól tudja játszani a „kisföldműves" szerepét és vfgan teljesíti beszolgáltatási kötelezettségét. Sőt mi több, emellett még feketézni is nagyszerűen lehet. Bahleda János kuláknak 7 tehene van, de csak ötöt leientett be. Két darabot Mojzsis nevű kisföldműves tart számára. Igv aztán nem csoda, ha a Bahleda-család a tapasztalhatók. Ezek után nem csoda, ha éppen ilyenkor, amikor a legnagyobb szükség volna a jól megszervezett munkára, sehogy sem akarnak rendbejönni a dolgok. Hetény asszonyai újabb brigádot szerveztek. Most nem cukorrépát kapálni mentek, hanem segíteni a termés betakarításában. A brigádosok között, voltak fiatal iskolásgyerekek és öreg nyugdíjas bányászok is. Különösen szép a nyugdíjas bányászok teljesítménye, akik annak ellenére, hogy a föld mélyén 30 éven keresztül dolgoztak, ma nem restelnek kimenni az aratók közé, hogy elősegítsék a kenyércsata győzelmét. Bizony sok környező község példát vehetne Hetény öntudatos dolgozóitól. VARHOLA MIHÁLY Luciabánya, Alsómecenzéf Rozsnyóra, hogy fői lenek M átvenni a húst, mert a tehénnek semmi más bafa nem volt csak lábtörés, tehát húsa alkalmas fogyasztásraCsakhogv Ismeretlen okból kifolyólag Rozsnyóról nem |8tt kl senki átvenni a tehenet úgyhogy a hús megromlott, tehát kárbaveszett. Ez Igen nagy felelőtlenség. Nem szabad megengedni, hogv a dolgogozók rovására egv deka hús Is kárbavesszen. Fontos, hogv akik ezt okozták Rozsnyón, megkapják a büntetésüket. ALBERT JÓZSEF. Fülek. értékÖ szeszes italt és más "árútÁsványi P. spekulánsnak meg voltak a maga hű cinkosai is, akik azelőtt mind önálló kereskedők voltak. Igv pld. Kanls, aki Boldogasszony községben a Jednota szövetkezet vezetője, 31.000 korona értékű sót, lisztet és cukrot reltegetett. Hasonlóképpen Gyuris és Bachovec Jednota szövetkezet-vezetők la követtek el kisebb kihágásokat. JEDINAK MIHÁLY, Szene. fülek! piacon tlzllterenként árulla a te if ölt. Bahleda Jánoa még ma la tart SRrtgit, Balázs Istvánt akit még csak a betegsegélvzőbe vjm Jelenteti be. Kora reggeltől késő estig ^irtó munká iáért csak kosztot kap. Mindezekre a* okoskodásokra nem Is olyan könnyű rájönni. Miért? Azért, mert Bahleda János fia befurakodott a helyi Nemzeti Bizottságba és ott, mint az elnök helyettese megvédi apiát. Nem szabad megengedni, hogy ilyen esetek előforduljanak. Fontos, hogy az illetékes szervek közbelépjenek és megakadályozzák Bahleda János és csemetéi további basáskodásáiNapsütéses, forró júliusi délután... •Igazán ez a legjobb idő a csépiésre. Az aranysárga búzakalászokból csak úgy csurog az életadó friss kenyérnek vaió búza. Vígan folyik a cséplés, az ipolyviski szövetkezetben. Kéve, kéve után kerül a cséplőgép dobjára, melyen keresztül érve már a tiszta búza — a dolgozó paraszt egész évi munkájának eredménye ömlik a zsákokba. Az ipolyviski szövetkezeti tagok az aratás elvégzése után, — amit a tervezett időnél két nappal előbb befejeztek, — a műit hét folyamán megkezdték a cséplést. Kezdetben ugyan az <esőzések hátráltatták a cséplési munkákat, de ennek ellenére már látszik a jól megszervezett munka eredménye, mert alig pár napja, hogy csépelnek, a búzából előírt kontigenst már 100 százalékban teljesítették. Amint a határba megyünk, a szövetkezet elnökével, Bartal Lajossal, az egyik oldalon kazlakba összerakott gabonát látok. — De hát itt nincs cséplőgép, Bartal elvtárs, — csak a hordáshoz elkészített vendégoldalas szekerek. — Azok nem a mieink, — feleli Bartal elvtárs. — ezek a falu kulákjaié, meg az ő befolyásuk alatt álló hitetlen Tamásoké, akik azt hitték, hogy így könnyebb lesz a sorsuk, ha tovább fognak egyénileg gürcölni. Igaz, hogy nagyon sokan még, — (de nem a kulákok közül, mert jól tudjuk, hogy a kulák Inkább megdöglik a maga zsírjában, minthogy a közösségnek segítsen. * De be 6em vennénk közénk őket, mert a szövetkezetben megbújva csak romboló munkás végeznének), az egyénileg gazdálkodók közül a saját kárukon tanulva és meggyőződve a közös munka előnyeiről már belépnének a szövetkezetbe. Hogy ez Így van, azt bizonyítja et a párbeszéd, amit a cséplőgépnél hallottam Mak;ai József és a szövetkezet elnöke között. Makrai egyénileg gazdálkodó. Még van álló gabonája. A szövetkezet eíAmikor még a kuláknál arattam Vissza gondolok arra az Időre, amikor édesapámnak az éjjelt is nappallá kellett tennie, hogy valahogy tíz éhes gyermeke számára kenyeret teremtsen. Életemben nagy változás állott be, amikor legidősebb bátyám a harmincas években bevonult katonának és nekem is munkába kellett lépnem Rajos árnál. Még 18 éves sem voltam ekkor, de hát Kajos ir szívesen fogadott, mert így nem kellett egész bért fizetnie, csak gyermekbért. Az már más lapra tartozott, hogy dolgoznom annyit kellett, mint egy felnőtt embernek. A munka reggel hatkor kezdődött. En már öt órakor kinn voltam a földön, nehogy a gazdám azt mondja, hogy lusta vagyok. De többi társaim ilyenkor már rég ott voltak. Az egyik napon aztán Kajos úr megmondotta nekem, hogy ha nem vagyok hajlandó akkor munkába járni, mikor a többiek, akkor szedhetem a sátorfámat. El is mentem ettől a kizsákmányolótól. Körtvélyesen kerestem magamnak munkát. A helyzet azonban itt sem volt sokkal jobb. Mindezeket azért írom le, hogy visszaemlékeztessem azokat, akik ma elégedetlenkednek. :Hisz még nincs is olyan nagyon messze az a* Idő, amikor a szegény munkástmbernek az aratáson keresett bért arra kellett fordítania, hogy adósságait a boltokban letörlesszs. Gondolkodjunk rí csak kissi afelett, hogy ma már minden kecsületes munkás isndesen megélhet. En azt ajánlom az elégedetlenkedőknek, hogy gyakrabban idézzék viszsza azŕ m rettenetes multat, aniikor minden dolgozónak rabszolgaként kellett kilzködnie, hogy valamikép megélhessen. TONCSKÖ JÓZSEF Alsószeli nőkéhez, Bartalhoz fordult kérésével, hogy az önkötözőgépre volna szüksége, mert nagyon el van késve az aratással. — Látod, — mondja Bartal, — ha velünk tartottál volna és nem hallgattál volna a kulákokra, ma már a te gabonád is a cséplőgépre került volna és nem is kellett volna annyit dolgoznod. Látszik Makrai arcáról, hogy kissé zavarba jött, mert a szövetkezet megalakulásakor 5 is tag volt. Csak amikor, a szövetkezet magasabb típusra tért át, vezették félre a rossz nyelvek, úgy, hogy kilépett a szövetkezetből. — Hisz úgyis belének — töri meg a csendet Makrai. — Nem hiszek én már senkinek, mert saját magam meggyőződtem mindenről. A gépek, a közös, jól megszervezett, tervszerű munka világosan mutatják, hogy az egyedüli út a jobb élet felé az EFSz-be vezet. Két géppel csépelnek az Ipolyviski szövetkezeti tagok, az egyikkel a búzát, a másikkal kissé távolabb egy hatalmas árpatáblán az árpát. Már nagyon magasra hordja az elevátor a szalmát és amint látszik, a kazlat már kezdik háztető tormájára összehúzni, ami azt jelenti, hogy Itt is befejezik a búzacséplést, és mehetnek a másik táblára. A gabonát hordó szekerek kissé késnek s így pillanatnyilag leállhat a cséplőgép, hogy közben a gép mellett dolgozók elfogyasszák uzsonnájukat. Az etető ugyan le sem akart jönni a gépről, mert ő már Informálva volt dolgokról és kijelentette, hogy kár volna megállni, mert már úgyis csak két szekérre való búza van. — No, de annyit már megengedhettek magatoknak, hogy egy negyed órácskát leátljunk, — mondja Tóth József a gépész. Már nem Ml a hátunk mögött a kulák, hogy állatok módjára, megállás nélkül dolgozzunk, mint a múltban. Nagyon jól ismerem a falut, mert 23 éve, hogy Itt csépelek. Bizony le sem hajthattuk fejünket pihenőre, • máris Jött a kiílák ébresfcteTl, hogy gyerünk. Neki könnyű volt, mert egész nap nem csinált egyebet, mint jókat húzott a pálinkás üvegből, utána kl is horkolta magát a hűs fa árnyékában. A munkásoknak, akik korén reggeltől késő estig dolgoztak, reggel adtak egy kis árpakávét, amelyen érezhető volt, hogy belemosták a rumos üveget, — mondván — reggel nem árt a jó rumos fekete. De most aztán megnyomni ám a gombot — Mégsem csépeltünk el aímylt, mint most. Igaz, hogy ma sem úgy beszélünk, mint ahogy azt egyesek mondják, hogy ledolgozzuk a nyolc órát és aztán adjon Isten. — Addig kell iparkodni a csépléssel, mfg az időjárás engedi. Éppen ezért ml ls igyekszünk, hogy minél előbb befejezzük a cséplést. Közben, ahogy beszélgetünk, már mind itt ülnek körülöttünk e cséplőgép mellett dolgozó munkások. Elsőnek Dolánszký Mária szólal meg, aki a kévéket adogatja az etető kezéhez. Ügyes kislány, nem fordul elő sohasem, hogy munka közben üresen jár-, na a gép, mert sokszor olyan gyorsan adja a kévét, hogy az etető alig bírja a gépbe rakni. Jó étvággyal falatozza a kolbászt, a zöldpaprikával. Barnára sült arcán látszik a büszkeség és megelégedettség, hogy ő, mint nő, férfiakkal együtt ugyanazt a munkát végzi, de ami a legfontosabb egyenlő jutalmazásban is részesfii — Hej, ha visszagondolok arra, amikor látástól vakulásig a kulák földjein görnyedtem, mint maroksaedő lány. Azt mondhatjuk, hogy még saját munkástársunk is kizsákmányolt. A kaszás arató egyezséget kötött a gazdával, hogy hányadik méter gabonát fogja kapni. Ig«n fan, d« akármennyit iá keresett a kaszás, a marokszedő csak két é» félmázsa gabonát kapott. — Ugyanfgv » eeépWsnÄ h, mi lányok, csak fefe réazét kaptuk, Ént a férfiak. Ml voltunk az úgynevezett félrészesek. Mindig a pelyvát és a Wre!;nyílást adták nekünk, hogy o** a legkönnyebb. Pedig az éppen olyan nehéz, mint bármilyen munka, mert ha jó száraz a búza, annyi a tArek, hogy sokszo

r annyi időnk sem volt, hogy letöröljük homlokunkról az izzadságot. Mégis a mi munkánkat csak a felére értékelték. — A szövetkezetben ilyesmi nem létezik. Dolgozunk, mint a férfiak, s ugyanúgy kapjuk a munkánkért járó jutalmat is. — De úgy ám — vág közbe Kovács Etelka. — A tegnapi nap folyamán reggeltől estig kicsépeltünk 140 métermázsa búzát. Tizenketten dolgozunk a cséplőgép mellett. Kiszámítottuk, hogy két és félmunkaegységre jöttünk ki, ami napi 200 koronát tesz kl és ez még csak előleg. Az évi elszámolásnál azután majd a szerint, hogy mennyi jut egy munkaegységre, megkapjuk a többletet. Körülbelül, ahogy számítjuk, 120 korona jut egy munkaegységre. — Jól fizet ám a búzánk. Hektáronként 27—28 métermázsa a termés. Nem kell félni, hogy nem lesz kenyerünk, mint ahogy azt a kulákok mondták, mert alig, hogy csépeltünk, már 450 métermázsa búzát beadtunk. De még túl is fogjuk teljesíteni beszolgáltatási kötelezettségeinket. Beszédközben vígan megy a falatozás. A kolbász bőre és a paprikának már csak a meg nem ehető maradványai hevernek a papíron. Igaz, hogy közben már megsokasodott az uzsonnázok száma. Az egyik elvtárs mey is jegyzi, hogy fgy megy ez nálunk, még az ennivalót iá közösen fogyasztjuk el. — Nem h Teszekszűnk rafta, —• mondja fennhangon Kovács elvtársnő, — mint ahogy a kulákok hangoztatták, meg a kulákasszonyok, a pletyka hősnői, hogy majd csak összeveszünk és szétbomlik a szövetkezet. De hiába pöffeszkednek, mert mi annál jobban összetartunk és munkánkkal erősítjük a béketábort Közben már megérkeznek n wtod" só fordulóval a szekerek. Tóth elvtára, a gépész, már is megindítja a puffogó traktort hogy minél előbb végezzenek, mert hétfőn már új helyen foly* tatják a "búzacséplést. Tovább megyünk az érpacsép

1őkhör. Itt kissé neheizebb a munka, mert a szél visszahordja az árpaszalmát az elevátorból — Nagy akadálynak ugyan nem számít, — mondja Kovács György bácsi, — csakhogy a szalmakazlat nem tudjuk olyan formásán megrakni, ahogy fllenék. Azt pedig nem akarjuk, hogy az esőzések folytán beázzon • szalma. No, meg azt sem szeretnénk, hogy a kulákok léjjal mutogassanak ránk, hogy a szalmát szétszórtuk. A zsákokat Kovács István ezedi • géptől és gondosan minden zsákba hatvan kilogrammot mér. Mikor meg van egy pótkocsira való, akkor azt a raktárba szállítják. Az árpabeszolgáltatásnak már 60 százalékban eleget tettek Idáig. Jól fizet az árpa Is. Egyes földeken 25—26 mázsás termést Is elértek. Átlagosan kb. 24 mázsára számítanak hektáronként. De szűkség Is van ré, hogy b® árpatermésük legyen, mert sertésállományuk részére napi 4 mázsa árpára van szükségünk. Büszkén mondja e«eket Kovács elvtárs, mert tudja jól, hogyha több húst adunk a közellátás részére, nagyban hozzájárulunk dolgozóink életszínvonalának emeléséhez. Még egy vágya volna Kovács elvtársnak és az egész falunak, ha bevezetnék a villanyt — Mennyivel jobb volna, — mondja Kovács elvtárs, — ha a szövetkezetben villanymotorokat használhatnánk, sokkal jobban kifizetődne, mint így, hogy benzinmotort használunk. De még azután, amire nagyon vágyunk, az Is megvalósulna, hogy falunkban igazi szocialista filmelőadásokat látogathatnánk. A múltkor a csehszlovák film munkatársai meglátogatták szövetkezetünket, éa lepergették a „Talpalatnyi föld" címö magyar filmet. ABg tudtunk megválni a filmtől. Hisz az Igazi képet nyújt a kulák mesterkedéséről, arról, hogyan teszi tőnkre egy fiatal házaspár életét Ma la még azt szeretnék a kulák urak, hogy helyettük is dolgoznánk, ők pedig henyélve élősködnének rajtunk. De annak már egyszer és mindenkorra vége MI megélünk náluk nélkül. Ugy is szerettek mindig a fák árnyékábin henyélni. Eljön az idő, amikor úgyis a hűvösre kerül valamennyi és azután a gaztól megtisztulva békésen és boldogan haladunk a dolgozók igazi útján. MÉRY FERENC* Kevesebb káromkodást és jobb munkamegszervezést a padányí traktoros-brigádban A tanév befejezése után én is bekapcsolódtam az aratási munkálatokba a szövetkezetben. Az első napokban kévét hordtam, de amikor az egyik önkötöző kezelőnője megbetegedett, az ő munkáját vettem át. Munkám közben a következő megfigyelésekre jutottam. Brigádvezetőnk, Kolecsányl elvtárs nagyon rosszul szervezi meg a munkát. Reggelenként, amint megérkezik Padányba, összeszidja a gépkezelőket és a traktorosokat. Ez még nem lenne baj, ha ok lenne rá. De legtöbb esetben teljesen ok nélkül szidja össze a társaságot. Ezek után nem csoda, ha a traktorosok kedvetlenül mennek ki a földekre. Az egyik reggel dolgom volt a brigádállomás helyén Ott találtam Kosár traktorost, akinek gondterhelt arca rögtön magára vonta a figyelmemet. Megkérdeztem tőle, mi baja van Rövidesen tisztában voltam mindennel. Kosár elvtárs, mikor gépét kente, azt a parancsot kapta, hogy menjen darálni. Alig egy-két perc múlva pedig a brigádvezetőtől azt a parancsot kapta, hogy aratnia kell. De mielőtt aratógépével megindult volna, egy újabb parancs jött, amely szerint Kosár elvtársnak a pat asi traktorosoknak kell üzemanyagot szállítania, hogy dolgozni tudjanak. Ennyi parancs közül Igazán nem tudja az ember, hogy melyiket te'jesítse. Szerintem ez teljes fejetlenség. Hogyan tudhatna a brigád jó munkát végezni, ha a brigádvezető ilyen fejvesztetten osztja a parancsokat. Arra szeretném figyelmeztetni Kolecsányl brfgádvezető elvtársat, hogy a Horthy őrmestereihez illő káromkodással aligha fogjuk tudni sikeresen betakarítani az Idei termést. Inkább meggyőző és felvilágosító munkára lenne szükség, mintsem durvaságra, ami az embert nemcsak hogy nem buzdítja munkára, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen elkedvetleníti. KOLEf EDIT tanítónő Padány Miért nem vették át Kuntapolcán a kényszervágásra került tehén húsát? Akik a közellátási szabotálják Hogyan került a kulák fia a Nemzeti Bizottságba ?