Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-25 / 172. szám, szerda

Vilá g proletár fai egye süljetek ! A c S E H S Z L O V A KIAI M A G YA R DOLGOZ Ú K LAPJA Bratislava, 1951 július 25, szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 172. szám Takarékoskodjunk jobban a rozsnyói bányákban ís a termelésnél Figyelemmel kísérem a helyi esemé­nyeket. Már többször beszélgettünk a hűségpótlék kérdéséről, amelyet termé­szetesen csak fokozott teljesítménnyel tudunk biztosítani. Én is rá szeretnék mutatni egynéhány olyan kisebbfajta újításra, amelynek segítségével csök­kenthetnénk bányaüzemünkben a ter­melési önköltséget. Én, a rozsnyói bá­nya Sadlovsky revírjében, mint vájár dolgozom és rá akarok mutatni arra, hogy munkánk közben gyakran nem tartjuk eléggé szem előtt a takarékos­kodás elvét. így például mindenki, aki nvitott szemmel jár a szinteken, meg­láthatja, hogy itt sok bányafa elrohad, ami értékben tízezreket jelent és erről még eddig senki sem gondolkodott. Ha a múltban a kapitalisták ideje alatt ki­rabolt fával dolgoztunk, miért ne tud­nánk ezt ma megcsinálni. Szerintem a kirabolt fák közül az egészségeset újból felállíthatjuk vagy a jótétre felhasogatva berakhatjuk. Ez pedig már manapság nem történik meg, ma'már mindenki fürészelt hasá­bot rendel és ezzel rakja a be a főtétet. A kirabolt fák éppen úgy szolgálják a célt. mint az új fűrészelt hasábok és a háborúelötti időkben például a fürészelt hasábot csak a sutt kihasá­bolásálioz vagy a szájához használ­tuk. még ahhoz is sok esetben ma­gunk hasítottunk. A másik hiba, amelyre rá szeretnék mutatni és amely bizonyítja azt, hogy sok munkás még nem tudatosította eléggé, hogv szerszámaink a mieink és kötelességünk rendbentártani őket, az, hogv például a fúrók, szerszámok, levegötömlök gyakran odadobva hevernek. A harmadik eset, amelyre fel szeret­ném hívni a figyelmet, az, hogy nehe­zen kaptunk úgynevezett csörlőkre drótkötelet és amit kaptunk, már tönk­re is ment. Tönkrement azért, mert áttolták raj­ta a teli csilléket és sokszor olyanok kezelték, akik nem értenek hozzá, hir­telen indítottak vagy beszorult a ten­gelyre és el kellett vágni a kötelet. Tehát ez a dolog is arra figyelmeztet minket, hogv a műszakiaknak is figyel­niök kell a hasonló esemenyeket, hogy ezek ne ismétlődjenek meg. Mindegyi­künknek tudnunk kell, hogy ilyen ha­nyagságok, a nem takarékoskodó mun­ka saját kárunkat jelentik, amellett, hogy államunkat is megkárosítjuk. Az ilven munka annyit jelent, hogy nem tudjuk zökkenőmentesen teljesíteni ter­vünket és így természetesen kevesebbet keresünk, rnint kereshetnénk és saját jólétünk elé gördítünk akadályokat. PARDON JÁNOS levelező, Rozsnyóbánya. V. N. Molotov elvtárs beszéde Varsóban Elvtársak! A szovjetkormány, a Szovjetunió Kommunista' bolseviki Pártja, a szovjetnép, a szovjet véd­erő és személyesen Sztálin elvtárs nevében a testvéri szovjetdelegáció üdvözletét hoztam el és szívem mé­lyéből őszinte szerencsekívánataímat fejezem ki az egész lengyel népnek, Lengyelország újjászületésének hete­dik évfordulója napján. (Viharos taps, a jelenlévők felállnak és szűnni nem akaró éltetéssel köszöntik J. V. Sztá­lint.) Hét évvel ezelőtt vette kezdetét a lengyel nép új története. Kezdetét v tte Lengyelország nemzeti és szo­ciális megújhodásával. A lengyel ál­lam újkori történetént k kezdete az­zal a nappal indult el, amikor megala­r Uj munkamódszerek és újítások segítségé vel fokozzuk teljesítményűnket Mint a Csehszlovákiai Építkezési üzemek dolgozója, kötelességemnek tar­tom, hogy tudásomhoz és erőmhöz mér­ten társaimmal együtt a lehető legjob­ban teljesítsem kötelességemet. Mi­előtt elindítunk új munkafolyamatot, mindig közösen megbeszéljük a teen­dőket, hogy mindenki ismerje felada­tát. Később rájöttem arra is, hogy minden kőműves számára van köny­nvebben menő és van nehezebb mun­ka. Az egyik munkát sokkal könnyeb­ben végzi el, mint a másikat. Termé­szetesen ez a gyakorlattól függ. Igy tehát társaimmal úgy osztottuk fel egymás között a munkát, hogv lehetőleg mindenki azt a részt kapja, amelyben nagvobb gyakorlata van és ezáltal munkáját gyorsabb ütem­ben tudja végezni­Dolgoztunk hetes és hatos csoportban, de nálunk legjobban a négyes, vagy a hármas munkacsoport vált be A durva vakolást úgv szoktuk be­osztani, hogy a nagv és kis helyisé­gek egvszerre menjenek, mert a nagy helyiségben könnyen dol­gozik a kőműves és sok anyagot fo­gyaszt, míg a kis helyiségben ügyet­lenebb a munka és kevés anyagot fo­gyaszt. Igv aztán nem történhetik meg az emellett a beosztás mellett, hogy egyszer a kőműves vár az anyagTa, máskor meg a munkás vár a kőművesre, mert kevés anyagot fo­gyaszt. kult a lengyel nemzeti felszabadító bizottság. A lengye! állam nagyrésze akkor még hitleri hordáktól volt megszáll­va, a szovjetnép és a lengyel nép vére még patakokban ömlött a megszállók elleni harc frontjain, a városok és falvak felett még füst szállongott, mikor a hátráló katonai agresszor el­hagyta őket, amikor a szovjethadse­reg hatalmas nyomása alatt az új len­gyel hadsereg támogatásával meg­kezdődött Lengyelország felszabadf­Nagyon fontos,.hogy a munkacso- tása a {asi&zta megszállás alól A portban io legyen a közösségi szel-;, , ? . .... ,. . lem. Meg aztán előre meg kell be- 3 le n§y el nemzetl felszabadlto blzot t" szélni, hogy másnap mit fogunk esi- ľ ságnak ebben az időben való megala­nálni és ha van idő, a segédmunkás \ kulása világító fényül szolgált az előkészítheti a szükséges anyagot és ' egész lengyel népnek, megmutatta az igv reggel nem kell várakozni idő- | utat am e, a szabadságho z, a nemz e. ben lehet megkezdeni a munkát. 6.. ... ., . . . 4 ti fuggetlenseghe7 es a szociális uj­Mint vakolok nem ládából, hanem | jászűte téshez vezet. Hét évvel ez­talicskabol dolgozunk I .... , , , . <.., t előtt a lengyel munkásosztály a és ennek az az előnye, hogv a segéd- jf. munkáspár t vetése alatt a lengyel munkasnak nem kell a habarcsot kion- . . ,„ . ., , , tenie, a kőműveseknek nem kell kikapar-1 n eP veKr I° er eJ e lett Az el ny omot t' nia és könnyebben tolhatja odébb, ha > a kizsákmányolt osztályból, mert hisz kell. Sok ilyen apróság munkaközben r a lengyel munkásosztály a régi bur­nagy időmegtakarítást jelent, csak egyi ZS Oá lengyel állam idején az volt, az kicsit kell gondolkodni az ilyenfajta^ né i de mokratikus állam megte­u utasokon. « ' .... . , , . , , . remtoje lett. A lengyel munkásosz­tály, amely a dolgozó parasztsággal Egyenes, szép falazáson nem használom a platni vasat, hanem kar­tocsnival lehúzom és kicsit léccel el­lenőrzöm. Igv is időt nyerek, nem kell vasat szegeinem és a helvét ki­javítani. A teljesítményem így természetesen magas, mert ehhez még hozzájárul az is, hogy rendesen ledolgozom a 48 órámat hetente, nem úgy, mint sokan közülünk, akik hétfőn elkésnek az uta­zás miatt, vagypedig szombaton ko­rábban mennek el. Ezek gyakran csak 40 órát dolgoznak le és így a teljesít­ményük sem lehet magas­KONYICSEK RUDOLF levelező, Bratislava. „Soha nem mennék vissza az irodába, olyan jól érzem magam a gépeknél!" , Urbanek Mária magkészitő így dolgozik A Molotov-vasmú'veknél sok kiváló élmunkás dolgozik Trinecen, de a sok közül kimagaslik Urbankova Mária és Bialozsit József. Urbanková Maria 29 éves. Két év­vel ezelőtt jött az üzemhez dolgozni. Egy évig az üzemi pénztárnál dolgo­zott, majd öntudatosan maga kérte, hogy helyezzék őt át a termelésbe. At ;s helyezték a magkészítő műhely­be, ahol csak nők dolgoznak. A mun­kát hamar elsajátította és néhány hét múlva beosztották a traktor-henger­fejek mintázásához, ahol most is dol­gozik egy gép mellett. Nagyon ügyes és gyorsan tanul. Nagy része van abban, hogy a mű­hely teljesítménye 50 százalékkal emelkedett. El is nevezték róla a műhelyt Urbánková műhelyének. Ez év május 17-én már teljesítette az ötéves 'erv feladatait. A békeívek aláírása alkalmából új kö­telezettséget vállalt, hogy az év vé­géig még egy és félévi normát telje­sít. Ez annyit jelent, hogy tervét 400 százalékra teljesíti. Megké'.íeztem tőre, hogy minek köszönhető ez a nagy eredmény. Ezt a választ kaptam: „Nem lehet kimon­dani elvtárs azt az örömet, amelyet érzek, ha szerény munkámmal segít­hetem fokozni a műhely teljesítmé­nyét. Soha nem mennék vissza az irodá­ba, olyan jól érzem magamat itt, a gépeknél. Jól kell itt dolgozni, mert a magké­szítő fontos a munkafolyamatnál. Ha nem teljesítenénk tervünket, akkor az öntöde munkásainak várni kellene ránk." Egyik látogatáskor különös dolgot figyeltem meg. Az egyik fiatal lány­nak sehogy sem akart sikerülni egy magbetét. Háromszoi is szétesett a samott, amikor elemelte róla a for­mát. Urbánková, akinek úgy láttam, hogy szeme mindent meglát, odament hozzá és barátságosan megkérdezte, hogy segíthet-e. A leány természete­sen örömmel beleegyezett. így ni, mondotta Urbánková — tégy ide még egy drótot, középen kapcsold át és, rendben van. S a mag tényleg egy­ben maradt a forma leemelése után. Számtalan ilyen eset előfordult a magkészítőben. De ez az egy is alkalmas példa azok számára, akik azt szokják mondogatni: Sokat bajlódtam és is, mig rájöttem erre, vesződjön más is. Urbánková nem így gondolko­zik. Nem fölényeskedik, hanem szelíden, jóakaróan átadja tapasztalatait mun­katársainak s így meggyorsítja az egész műhely munkáját. Bialozsit József acéiolvasztár így dolgozik 24 éve dolgozik az tizemben. Ti­zenketten voltak testvérek, ezért alighogy elvégezte az elemi iskolát, máris dolgoznia kellett. Mint fiatal fiú kezdte el a kemencék meiletl, ahol apja is dolgozott. Három kemény évi tanulás után mint olvasztó letette a vizsgát. Vizsgája után apja néhány hét .múlva meghalt s így a család gondjai rámaradtak. Sok nehéz meg­próbáltatáson ment keresztül és ezekről nem is beszél szívesen. Szak­máját nagyon kedvelte és ezért min­dent megtanult az acélolvasztó ke-, mence mellett, amire csak szüksége van egy olvasztónak. Mint Urbánko­vá, ő is funkcionárius. Az elmúlt évben nagyon sokat gondolkodott, hogy miként lehetne a normát túlteljesíteni Matulinyec, szovjet olvasztár újítása szerint. Az ő javaslatára kötötték meg 1950 szeptemberében az első kollektív szerződést, hogy az év végéig tel­jesítik a második év elég szilárd normáját. Az év végére teljesítették, sőt túl is teljesítették. Külör. kötelezettségvál­lalása az volt, hogy az ifjúsági ke­mencénél betanítja a fiatalokat a gyorsolvasztás -módszerére és 140— 203 százalékra teljesítette normáját. Ezért tüntették ki, mint a Köztár­saság egyik legjobb dolgozóját. Urbánková Máriával résztvett a prágai éimunkás-konferencián. Ott beszéltek az új normafelülvizsgálás­ról is és már útközbén hazafelé ter­vezte, liogy miként fogják teljesíteni a májuselőtti kötelezettségeket a normák felülvizsgálása után. Bialo­zsit elvtárs örömest adja át tapaszta­latait munkatársainak és ő is szíve­sen tanul másoktól. Jelenleg a vítko­vicei vasgyárban tartózkodik és ott marad három hétre, hogy átadja ta­pasztalatait az ottani olvasztároknak és ő maga is tapasztalatokat gyűjt­sön. Csk így., lehet az új normákat rövid idő alatt teljesíteni, csak így lehet a békéért igazán harcolni. Ha így fogunk dolgozni, ki is harcoljuk a világbékét, a munkásnép igazságát. Ezért minden dolgozó ezt a fel­adatot tűzheti ki magának: Ugy fogok dolgozni, olyan munkás le­szek, mint Urbánková Mária és Bialozsit József. PANYKO MIHÁLY munkáslevelező, V. M. Molotov-vasmüvek, Tŕinec. és a demokratikus értelmiséggel szö­vetségre lépett, magában foglalta a lengyel nép legjobb erőit és hozzá­látott az új, a valóban demokratikus ország építéséhez. Ma, már mindenki tudja, hogy a lengyel munkáspárt — ma a lengyel egyesített munkáspárt, — amely ki­váló vezére, Bierut elvtárs, vezetése alatt, harci soraiba tömörítette (ha­talmas szűnni nem akaró taps, az ün­neplőközönség feláll), a lengyel munkásosztály, a lengyel nép legjobb erőit, helyes útat választott hazája újjászületésére. Ismeretes, hogy a főkérdés, amely az új kormány előtt felmerült, a földreform kérdése volt. Azzal, hogy a földbirtokosoktól a földet elvette és a dolgozó paraszt­ságnak juttatta, Lengyelország népi demokratikus kormánya ezt a főben­járó kérdést a nép érdeke szempont­jából oldotta meg és ezzel is biztosí­totta az új rendszer további sikerét. Bátran indult el azon az úton, hogy a parasztság legfőbb vágyának eleget tegyen és ezzel a parasztság széles tömegeinek bizalmát is megszerezte. Ettől az időtől kezdve a népi demo­kratikus rendszer gyors ütemben szi­lárdult meg, mert megnyerte a nép túlnyomó többségének szilárd támo­gatását. Ugyancsak érthető, hogy a dolgozó értelmiség legkiválóbb kép­viselői' határozottan az új népi demo­kratikus rendszer oldalára álltak. Mindezek a tények a lengyel ál­lam gazdasági és politikai újjászüle­tésének előfeltételeit lényegeseri meggyorsították. A lengyel nép sike­resen helytállt a gazdasági újjászüle­tését célzó első hároméves terv fel­adatainak elvégzésében. Ennek következtében gyors ütem­ben nőtt az ipari termelés, amely már 1949. évben a háborúelőtti színvo­nal kétszeresére emelkedett és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági terme­lés is jelentős mértékben emelkedett. A hároméves tervet a lengyel nép határidő előtt teljesítette és ez lehe­tővé tette, hogy neki láthasson hat éves terve megvalósításához. E terv tővé tette, hogy neki láthasson hat­éves terv végén az ipari termelés az előzőnek két és félszeresére emelke­dik, míg a mezőgazdasági produkció ötvenszázalékkal fog megnövekedni. Ilyen nagyvonalú feladatokat csak úgy lehetett kitűzni, hogy Lengyel­ország népi demokratikus kormánya megvalósította a mezög'azdaság for­radalmi reformját, hogy a nagybirto­kosok földjét a földműveseknek jut­tatta, megvalósította a nagy- és kö­zépipar, a szállítás és a bankok álla­mosítását, létrehozta a külkereskede­lem monopóliumát. Ezzel a kapitalista rendszer kizsákmányoló rendszerét végképpen megszüntette. Ez annyit jelent, hogy Lengyelország határozot­tan a szocialista építkezés útjára lé­pett, a szocializmus alapjainak útjára. Mi szovjetemberek, nagyon jól tudjuk, hogy az ily nagy feladatok teljesítése nagy felelősséget ró a munkásosztályra, a dolgozó földmű­vesekre, a haladó értelmiségre és fő­ként a lengyel állam vezető erőire, mindenekelőtt a lengyel egységes munkáspártra, amely a Lengyel Köz­társaságban a szocializmus építésének élén áll. Saját tapasztalatainkból tud­juk, hogy az osztályellenség, mind a városban, mind a vidéken, főleg a kulákság, még nem egyszer fog kí­sérletet tenni arra, hogy meghiúsítsa, lefékezze a lengyel népnek haladását a szocializmus felé vezető úton. Egy pillanatra sem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy az imperialista hatal­mak kormányai mindent egy kártyára tettek. Nem riadnak vissza semmi­nemű aknamunkától, semilyen aljas­ságtól, hogy legnagyobb számban küldjék országainkba zsoldos ügynö­keiket, nem takarékoskodnak sem pénzzel, sem kémek, diverzánsok és provokátorok kiküldetésévei. Mi azon­ban tudatában vagyunk annak, hogy Lengyelország földművesei és mun­kásai nagy utat tettek már meg a né­pi demokratikus állam építésében és oly nagy mérvben gyűjtöttek már praktikus tapasztalatokat, hogy sike­resen 6Íkra szállnak a kijelölt felada­tok megvalósításáért, hogy bizonyos biztonsággal haladhatnak előre a szo­cializmus győzelme felé. (Taps.) A népi demokratikus Lengyelország szi­lárd támasza volt ezen útjában eddig és lesz a jövőben is a .Szovjetunió és a Lengyel Köztársaság között fenn­álló szövetség és barátság. (Viharos, hosszantartó taps az ünnepség részt­vevői felállnak.) Mindannyian tudjátok elvtársak, hogy hat évvel ezelőtt Lengyelország és a Szovjetunió között szerződés megkötésére került sor, barátsági, köl­csönös segélynyújtási és háborúutáni együttmunkálkodásra vonatkozó szer­ződésre. E szerződés politikai jelentő­sége abban áll, hogy azt Sztálin elv­társ írta alá. (Viharos ünneplésben ré­szesítik az egybegyűltek Sztálin elv­társat, valamennyien felállnak és egy­másután hangzik a kiáltás: ,,Sztálini"). A szerződés aláírásakor Sztálin elv­társ rámutatott a szovjet-lengyel szer­ződés történelmi jelentőségére, amely így a szovjetállam és a népi demokra­tikus Lengyelország közöt már azelőtt létrejött barátságnak jogi formát adott. Sztálin elvtárs akkor ezeket mondotta: ,,E szerződés jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy ez a szerződés alapvető fordulatot jelent a Szovjetunió és Lengyelország kapcso­lataiban, a szövetség és barátság kér­désében, amely a mostani, Németor­szág elleni felszabadító háború folya­mán alakult ki és amely most formális leszögezést nyert ebben a szerződés­ben. Az utóbbi öt évszázad soráa kapcsolataink' telítve voltak a kölcsö­nös elidegenedés, ellenségeskedés- elő­feltételeivel és a gyakori katonai kon­fliktusokkal. Ez a viszony meggyön­gítette mindkét országot, ugyanakkor megerősítette a német imperializmust. A mostani szerződés jelentősége abban rejlik, hogv ez a szerződés vé­getvetett az országaink között fenn­álló régi kapcsolatoknak, azokat elte­mette, hogy a régi ellenséges kapcso­latok helyébe a Szovjetunió és Len­gyelország között a szövetség és ba­rátság kapcsolatait teremtse meg" (Taps.) A régi rossz kapcsolatok, amelyek öt évszázadon keresztül országaink

Next

/
Thumbnails
Contents