Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-24 / 171. szám, kedd

149 július 21 ——— UJ §10 A rudnai vasércbányában teljesítik a tervet, de gyengén működnek az üzemi tömegszervezetek Nem foglalkoznak a pártsajtó terjesztésével sem A rudnai vasérbányát koszorúként övezik a zöldbe borult gömöri hegyek. Az üzemet a faluból alig lehet látni Csak mikor a közelébe érünk, bontako­zik ki előttünk teljes egészében. Itt már halljuk a munka ritmikus zaját és látjuk, hogy lüktető erővel folyik a munka — az élet. A telep udvarán a bányamester jön felénk. Kezében kalapács és fényesre tisztított karbidlámpa A bányába igyekszik. Alegállítjuk ... Megkérjük, hogy beszéljen valamit a munkájukról és az üzem életével összefüggő dolgok­ról. — A rudnai "vasércbánya — kezdi szavait Krbavec János bányamester — ebben az évben az előirányzott tervek­nek még mindig száz százalékon felül eleget tett. A tervek sikeres teljesítését elősegítette a mindjobban elmélyülő és kibontakozóban lévő szocialista munka­verseny, a dolgozóink részéről tett szo­cialista kötelezettségvállalások és nem utolsósorban: a munkahelyeken beveze­tett új munkamódszereknek az alkal­mazása. Üzemünkben — folytatta — a szocialista munkaversenvbe a dolgozók 90 százaléka kapcsolódott be. Ezek kö­zött mindnagyobb méreteket ölt a ver­senymozgalom. Eddig három munkahe­lyen dolgozunk a ciklusos fejtési mód­szerrel. Ebben a hónapban ezt a számot néggyel növelni akarjuk. Sajnos azon­ban nálunk az új munkamódszereknek a tömeges alkalmazását megnehezítik rossz munkakörülményeink. Ez már öieg bánya, régiek a szedések, úgy, hogv a munkaheivek már nagyon ki vannak rabolva. Ezek szerint az új munkamódszerek bevezetésére nem nyí­lik mindenütt lehetőség. Mindenesetre, ahol lehet, ott mindent megteszünk, hogy ezeket minél sikeresebben alkal­mazn itudjuk. Ahol új munkamódszere­ket akarunk bevezetni, ott ezt előzete­sen megbeszéljük a dolgozókkal. Meg­magyarázzuk ezek jelentőségét és kon­krét példákat hozunk fel arra vonatko­zólag, hogv az új munkamódszerek al­kalmazásával egyes helreken milyen nagymértékben tudfák növelni a terme­lést. — Van itt rögtön egy konkrét példa, amelv említésre méltó. Az eset a szom­széd üzemnél, a sajóházi István-telepen történt. Itt is több munkahelyen beve­zették az új fejtési módszereket és emellett még nagyarányú gépesítést hajtottak végre. Rakodógépeket állítot­tak munkába, amivel megkímélték az emberi erőt (nem kellett kézzel rakod­ni) és meggyorsították a munkát. A termelés lénvegesen gyorsult. Az első rakodógépek iránt azonban a dolgozók nem tanúsítottak különös érdeklődést. Nem akartak velük dolgozni. Különféle kifogásaik voltak a gépek ellen. Mi­után azonban saját tapasztalataikból rájöttek a gépek használatának az elő­nveire, látták ezek óriási segítségét, amit munkájuk gyorsabbá és könnyeb­bé tételénél nyújtanak — az lett a vé­leménvük a gépekről: hogv ma már nem tudnak nélkülük dolgozni. — Az iiyen esetekre mindig felhívjuk dolgozóink figyelmét. Megmagyarázzuk a dolgozóknak, hogy régi módon nem lehet élni és régi módon nem iehet dol­gozni sem. Igaz, nálunk a három he­lyen bevezetett új munkamódszeren kí­vül, gépesítések még nem történtek. Szeretnénk azonban, ha a ciklusos fej­tés minél több helyen való bevezetése mellett több rakodógépet is tudnánk alkalmazni. Ezekkel sokat segítenénk bányászainkon és helyzetüket gyökere­sen megváltoztatnánk, mert könnyebbé tennénk munkájukat. — A munka jobb megszervezésével kapcsolatos tennivalókat — folytatja beszédét Krbavec elvtárs — és a poli­tikai felvilágosító munkát legtöbször a munkahelyeken szoktuk végezni. Dolgo­zóink nagv részének odahaza még földje van, ami szintén megmun­kálásra vár s így a munka utáni poli­tikai tömegmunkára nem nyílik na­gyobb lehetőség, mert mindenki siet haza. Azért a nevelőmunkát — mint már mondottam — a műszak előtt és a munkaszünetekben a munkahelyen szoktuk végezni. A norma felülvizsgá­lás szükségességét épp úgy, mint Pár­tunk Központi Bizottságának a hatá­rozatait, szintén ismertetjük a dolgo­zók előtt A normaszilárdítással kapcsolatban eddig kétszer tartottunk gyűlést. A gvűléseken kidolgoztuk a normaszilár­dítás sikeres megvalósítására a terve­ket, a dolgozókkal való részletes, közös megbeszélés alapján. Pártunk Közpnoti Bizottságának határozataival kapcso­latban rámutattunk a nehézségek okai­ra, amik szükségessé tették az új intéz­kedéseket annak érdekében, hogv a köz­ellátás terén továbbra is biztosítva le­gven a dolgozók számára az élelmisze­rekkel való zavartalan ellátás. Az új munkamódszereknek a népszerűsítését tehát éppúgy, mint a felvilágosító poli tikai munkát — fejezte be szavait Krba vec elvtárs — az üzemi tömegszerve­zetek a műszakiakkal együtt karöltve végzik. Az anvagtakarékossági, akciót is be akarják vezetni. Különösen a lőszerrel való takarékosságra híviák fel a bá­nyászok figyelmét, de emellett a többi dolgozókat is mozgósítják az anvag­gal való legmesszebbmenő takarékos­ságra. Krbavec elvtárs részletesen be­szélt mindenről, ami az üzemben fo­lyik. Beszédével tisztán megvilágította a bánya helyzetét és igv tiszta képet kaptunk az egész üzem életéről. A té­nvekből megállapíthattuk, hogy a Rud­nai-bánva nem alszik. A rudnai dolgo­zók átérzik azt a nagv kötelességet, ami a szocializmus gyorsított iramú építésében reájuk hárul. Tudatában vannak munkájuk fontosságának. Tud­ják azt is, hogy csak a kollektív mun­kai, a közös erőfeszítés hozhat szép eredményt. Megvan náluk a munkások és a műszakiak közt az a szoros kap­csolat, ami a tervek sikeres teljesítésé­hez egy üzemben elkerülhetetlenül szükséges. Nincsenek tehát olvan nagv akadályok, hibák, amik a munkájukat hátráltatnák a termelésben. De van va­lami. amit mégis hibának, illetve hiá­nyosságnak könvvelhetiink el. Ugy érezzük, hogv a rudnai bányában — an­nak ellenére, hogy Krbavec elvtárs be­szélt róla — gvenge az üzemi tömeg­szervezetünknek a munkája. A ROH üzemi szervezete jobban Is dolgozhatna. Igaz, Krbavec elvtárs be­szédében megemlítette, a politikai tömegmunka nagyobbarányú kibonta­kozásának akadályozóját. Rámutatott arra, hogy erre azért nincs lehetőség, mert a dolgozók többsége odahaza még földműveléssel foglalkozik, s így munka után mindenki siet haza. Ez azonban nem érv. Ez nem lehet kifo­gás. Az üzemi tömegszervezeteknek meg kell találni a módot arra, hogy a dolgozók minél nagyobb számban és minél gyakrabban vegyenek részt az összejöveteleken, melyek keretében egymással eszmecserét folytathatnak és megvitathatják az üzem életével kapcsolatos dolgok mellett a fontosa bb napi problémákat, a kül- és belpoliti­kai helyzetet. Ha azonban az üzemi tömegszervezetek kezdeményezésére nem hívnak össze gyűléseket, akkor természetes, a dolgozók még ha akar­nak, sem lehetnek ott. Ezen tehát ja­vítani kell. Hívjanak össze gyakrabban össziizemi gyűléseket, melyeken jus­sanak kifejezésre a legjobb munkások­nak javaslatai és ezeken a gyűléseken foglalkozzanak többet a politikai fel­világosító munkával.­Egy másik fontos dolog, amivel szintén többet kellene foglalkozni: — a pártsajtó terjesztése Sajnos, Kúrián Imrével, az üzemi ROH-csoport elnö­kével, nem tudtunk beszélni. így ez­zel kapcsolatban konkrétebb adataink nincsenek, de a dolgozók szájából hal­lottuk, hogy a pártsa'tó terjesztésére itt eddig még semmi komolyabb in­tézkedést nem tettek. Hogy lehetsé­ges ez? Ml ennek az oka? Az elvtár­sak talán nem tudják a Központi Bi­zottságnak a pártsajtó terjesztéséről szóló határozatát? Nem tudják, hogy milyen szükség van arra, hogy a Párt lapját ne csak egyebek, hanem min­denki, és ne csak néha, hanem állan­dóan olvassák! Nem állítom, de úgy érzem, hogy a rudnai bányában a tömegszervezetek vezetői, akik hivatva vannak felelős­ségteljes munkát végezni, azzal vi­gasztalódnak, „hogy majd csak lesz valahogy". Maj csak lesz valahogy a pártsajtó terjesztésével is. — így gondolják — és ezzel minden el van intézve. Ezért nem történt még a pártsajtó terjesztésével kapcsolatban semmi komolyabb intézkedés. De ez így nem mehet Ezen haladéktalanul változtatni kell. Enrek a hiányosság­nak mielőbbi kiküszöbölésére meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Meg kell változtatni az üzemi tömegezer­vezetek vezetőinek eddigi merev ma­gatartásukat. Jobb, főképp felelősség­teljesebb munkát kell végezni. At kell, hogy érezzék azokat a nagy feladato­kat, amelyek a szocialista építőmun­kában mindenkire, — a rudnai vas­ércbánva üzem' tömegszervezeteinek a vezetőire is, — hárulnak. Ennek tu­datában aktívabb politikai felvilágosító munkát kell végezni. A felvilágosító munka keretében fog'alkozzanak az új bányászati munkamódszerek széles­körű ismertetésével, hogy mind a cik­lusos, mind a többi új munkamódszer. — melyek könnyebbé teszik bányá­szaink munkája i — minél több mun­kahelyen meghonosodjanak. Küzdjenek továbbá a míísz; kl vezetés megjaví­tásáért, hogy a terveket továbbra is sikeresen teljesíteni tudják. Emellett ne feledkezzenek meg arról, — amivel -UJSZÖ­cc hiba,? A bratislavai taxisok a múltban közismertek voltak arról, hogy igen válogatósak voltak. Ha az utazó nem tetszett nekik, nem néztek ki belőle elég baksist, egyszerűen vál­lat vontak, s vagy azt mondták, nem érnek rá, vagy ha a sor elején is álltak, hogy nem ők a sorosak. Azt hittük, hogy a komunálni üze­mek e tekintetben alapos rendet fog­nak teremteni s hogy ez a „kun­csaftválogatás" meg fog szűnni. Sajnos, ebben mélyreható változás nem történt. Már több felöl hallot­tam panaszokat, hogy a bratislavai taxisofförök még ma is így válo­gatják az utasaikat. Ma velem tör­tént ez meg. Sürgősen kellett kocsi­val egy utat megtennem és a Man­derla előtti taxiállomásnál az első taxi előtt megálltam, hogy beszáll­jak. Persze a gépkocsivezető nem volt ott, odébb egy csoportban öten­hatan is álltak. Először figyelmen kívül hagytak, majd egymás között elkezdtek vitatkozni, hogy melyik is induljon el. Azt hiszem, helyes volna, ha a kommunális-üzem megmagyarázná taxisoffőrjeinek, hogy munkaidejük alatt arra kell törekedniök, hogy el­sősorban munkahelyükön ott legye­nek, másodsorban pedig hogy ne válogassanak az utosakban. E. N. Egy a jelszónk: A BÉKE Súlyos büntetéssel sújtották a nemzeti vagyon kártevőit Napokban a partizánskej Augusztus 29-e üzem tornatermében nyilvános bírósági tárgyalást folytattak az üzem három lelkiismeretlen alkalmazottéval és Topolčany egyik kereskedője ellen. Unger Béla, Meílus Emil és Hatala Jó­zsef a partizánskej Augusztus 29-e üzem volt alkalmazottait volt munkás­társaik előtt felelősségre vonták a partizánskej járásbíróság tanácsa előtt a gyalázatos tettükért, amellyei az üzem tulajdonából több mint 700 kruponv bőrt sajátítottak el és József Capav tapolcsánvi cipésznek eladták Ezenkívül néhánv liter tiszta szeszt és talpalásra való bőrt is loptak- Eze­ket a tárgyakat azután feketepiacon árusították és ezáltal károsították meg közélelmezésünket. A nemzeti va­gyon meglopásával az üzemben több mint 315.000 korona kárt okoztak. Valamennyi vádlott a bizonyítékok terhe alatt beismerte bűnösségét és megkapta kiérdemelt büntetését. Un­ger Bélát 3 év,-3 hónapi szabadság­vesztésre és 20.000 korona pénzbün­tetésre ítélték. Capav Józsefet 2 év! szabadságvesztésre és 10.000 korona pénzbüntetésre. Melus Emilt 3 évi szabadságvesztéssel büntették. A partizánszkéi Augusztus 29-e üzem dolgozói figyelemmel kísérték a tárgvalást és az ítéletet megelége­déssel fogadták. Szombat este. Fél hét körűi jár az idő. A bratislavai vár amfiteát­ruma megtelik közönséggel. A szél hűvösen fáj, de ez nem tartja vissza a közönséget attól, hogy résztve­gyen a fesztiválon, hiszen itt 30 nemzet ifjúsága lép fel. Már 7 óra. A nézőtér zsúfolásig megtelt. Sokan állnak. A színpad­ra felvonultak a »békevonat tag­jak. A nézőtér egy emberként fel­áll és lelkes tapssal/ fogadja őket. Sztálin, Gottwald, Siroky nevét ki­áltják ütemesen. A színpadon az ifjúság mellett ott áll Bacitek elv­társ is, (iz ifúság nagy barátja. Az üdvözlő beszédet Zatlkai elv­társ, a ligetfalusi Kovosmalt üzem munkásigazgatója, a Nemzetközi Békebizottság tagja tartja. —) Köszöntöm a világ ifjúságát, az emberiség jövőjét — így mond­ja. A fiatalok lelkes mosollyal vi­szonozzák az üdvözletét, ott állnak a színpadon a vietnami ifjú a skót leány mellett, az olasz ifjú átölelve tartja a kínait, a néger az albán­nal, a délamerikai a némettel össze­ölelkezve. Itt vannak a bolgárok, görögök, perzsák, indonézek, oro­szok és csehek. Mindegyik színes népviseletben. A műsor a csehszlovák és szovjet himnuszok eléneklésével kezdődik. Utána Alexandrov Sztálin-dalát énekli a kórus. A délamerikai, a né­met, a néger, az albán fiatalok egy­forma szeretettel éneklik ezt a dalt arról az emberről, aki mindegyi­kükhöz oly közel áll s akikhezmind­e "ni kük a legnagyobb bizalom fűzi. Most egu skóciai leány népdalokat énekel. Mielőtt azonban énekéhez fogna, szlovák nyelven szól a kö­zönséghez, elmondja, hogy hazájá­ról fog énekelni és hogy odahaza szörnyű dolgokat beszéltek neki Csehszlovákiáról .és ö most boldo­gan látja az itteni dolgozók nugy építőmunkáját és mindazt a sok szépet, amit csak a szocializmust építő ország mutathat. Beszédét mindenki érti és lelkes tapssal jo­gudják. Két délamerikai fiatal díszes dél­amerikai ruhában hazájuk elnyo­mott munkásainak dalát énekli. Az olasz csoport népszerű dalával ki­gúnyolja De Gasperi és Scelba fa­siszta uralmát. A görög fiatalság műsorán egy szellemes jelenet van. amely a Balkán mai helyzetéről ad képet. A színpadra berohan egy kutyafogat, amelyen egy amerikai ül és a fogatot Titó, De Gasperi és Scelba húzzák. Ezek a díszpéldá­nyok egyenként hasoncsúszva az amerikaiakhoz másznak és cipőit tisztítják. Ez pedig dollárokat dob nekik és a népi demokráciák ellen uszítja őket. A népi demokráciákat egy fal ábrázolja, amely mögött nyugodtan építenek a dolgozók. A sok szép szám között a legértéke­sebbek voltak még a négerek, a vietnamiak, az indonézek és kí­naiak műsorszámai. A bolgár ifjak temperamentumoson táncoltak. Az albán ifjúság partizándalokat éne­kelt. A csehszlovákiai szovjet ál­lampolgárok kultúregyesülete népi táncokat mutatott be. A gyönyörű est, amelyet a fbéke barátságai fesztiváljának neve­zünk. a világifiúság himnuszával fejeződött be. A vár amfit^atruma a béke, Gottwald, Sztálin es Širo­ký elvtársak éltetésétől még so­káig hangos volt. L. T. Földműveseink felülíízetést kapnak a szerződésen felül beszolgáltatott gabonáért A jó gabonatermés lehetővé teszi Egységes Földműves Szövetkezeteink számára, hogv a szerződésben kötele­zett gabonabeszolgáltatást időben tel­jesítsék. A belkereskedelmi miniszté­rium felülfizetéseket hirdetett ki, mel Iveket a gazdasági raktárszövetkeze­tek adnak a szerződésen felül beszol­gáltatott gabonáért. A szerződésen felüli beszolgálta­tásért fžldmú'veseink a gazdasági rak­társzövetkezetektől a következő., felül­fizetéseket kapják: V Egv métern.ázsa búzáért 200 koro­na felülfizetést, I métermázsa rozsért 175 kefrona felülfizetést; továbbá a szerződésen felül beszol­gáltatott minden métermázsa gaboná­ért 50 kg korpát kaphatnak folyó áron. Egv métermázsa sörárpánál a felül­fizetés 200 koronát tesz ki, esetleg 90 kg kukurociát felülfizetéssel, vogy 100 kg takarmányárpát ugyancsak felülfizetéssel. Felülfizetés és természetbeni takar­mány juttatás nem jár ki a visszaszol­gáltatott vetőmagért, a kölcsönvett vetőmag részleges visszatérítéséért vagy pedig a hibás gabonáért. Harriman mesterkedései Iránban Harrimannak, Truman kétes hírű fu­tárjának, ügyködése Iránban kétségte­lenül azt Igazolja, hogy ez a háborús úszító azt akarja elérni, hogy az irá­niakat megfélemlítse. Harriman a leg­durvább módon beavatkozik Irán ügyeibe. Az iráni dolgozók mind erő­teljesebben tiltakoznak Harriman és az amerikai kormány mesterkedése el­len. Nevelem a feleségem Kovalszki ül és hallgatja az asz­szonyok aktivizálásáról szóló elő­adást. „Ugy, úgy bizony, igaz, — he­lyesel magában. — Az -én lelkiisme­retem sem tiszta. A feleségem ne­veléséről teljesen megfeledkeztem, pedig kötelességem lenne foglalkoz­ni vele." — Rendszerint úgy áll a dolog, — folytatja az előadó, — hogy a fér­fi tanul, előrehalad, de a feleségé­ről megfeledkezik. Itt, a jelenlevők között is bizonyára akadnak elvtár­sak, akik... Kovalszki behúzza a nyakát. De az előadó nem említ neveket és Ko­valszki visszatérhet gondolataihoz: „Valóban, micsoda egy férj vagyok én?!" Előléptem, egy hivatal veze­tője vagyok és a feleségem számára nincs időm. Nem, ez már több a soknál. Még ma, mit ma. most nyomban megyek és elbeszélgetek a dolgokról Masával. Hogy minél előbb törlesszen fe­leségének nevelésében előállott adós­ságából, nem is várja meg az elő­adás végét, siet haza. Feje tele van jobbnál jobb ötletekkel. Mindenek­előtt fontos, hogy az ember meg­nézze mit csinál az asszony mun­ka után? Késő estig dolgozik az ember a hivatalban, mégcsak nem is beszél a feleségével. Másodszor fel kell hívni az üzemét és megér­deklődni, hogy jól müködik-e ott? Esetleg meg kell kérni őket, kap­csolják az asszonyt valami társa­dalmi munkába. Kezdetnek adjanak valami kisebb beosztást neki, pénz­tárosságot mondjuk, vagy valami hasonlót. Elhatározásától elragadtatott hangulatban, orra alatt vidám kis nótát dudorászva, lépi át Ko­valszki lakása küszöbét. — Mi történt? Ilyen korán? — csodálkozik az asszony. — És mi­lyen vidám vagy! Mitnha spicces lennél. Gyere lehelj rám ... — Drágám, nem ittam! — véde­kezik a férj. —- Ez csak a jóke­dély! Mert tudod Mása, elgondol­tam valamit, nem, nem elgondol­tam, hanem szilárdan elratároz­tam . .. node előbb megvacsorázunk. Vacsora közben nem szól semmit, magában fogalmazhatja a beszélge­tést a nevelés kérdéséről. Azonban eddig a legkevesebbet foglalkoztak — a pártsajtónak a terjesztéséről. Tart­sák szem előtt, hogy erre fejlődésünk szempontjából óriási szükség van és fontos, hogy mindenki olvassa, mert a pártsajtó nagy fegyver kezünkben a reakció, az imperialisták, a háborús uszítók ellen. Hassa át továbbá az elvtársakat az a tudat, hogy a munká­jukkal olyan iparág termelését segí­tik e!ő, melytői leginkább függ az egész nehézipar, s így a szocializmus építése is. A jövőben tehát ennek tudatában aktívabban és több felelősségérzettel — nem az irodában ülve, hanem szo­ros kapcsolatban a dolgozókkal, — álljanak a vezetés élére és végezzék, felelősségteljes munknjukat. Balázs A. Béla. alighogy feláll az asztaltól, átül a heverőre és az asszony nevelésére vonatkozó gondolatok valahogy el­párolognak. Elmerül a töprengesbe. Észre sem veszi, hogy egyik lába már fönt van a heverőn. Hamarosan melléje to­lakszik a másik is. — Végérvényesen lefekszel, vagy csak egy órácskára? — kérdezi az asszony. — Akkor már az ágyba feküdj, mit kínzód magad? Kovalszki bizonytalanul int a ke­zével és morog: — Csak egy pilla­natra. — Ismerem a pillanataidat...! Hanem idefigyelj most, kedvesem, már úgyis régen készülök beszélni veled erről... várj, ne aludj el, hal­lod?... Figyelj, Miso ... te egy hi­vatal vezetője vagy, emberek van­nak beosztva hozzád, de nem tu­dom, törődsz-e velük ? Mit akarsz tulajdonképpen? —• És Kovalszki lerúgja magáról a ci­pőjét. — Meg akarom mondani, hogy az életed teljesen üres, — folytatja az asszony. — Könyveket nem olvasol, moziban nem voltál egy örökkévaló­ság óta, színházról nem is beszélve. Hogy őszinte legyek, szégyellem magam miattad. Érted — szégyel­lem. Engem a gyárban az egyik legjobb munkaerőnek tartanak, tegnapelőtt beválasztottak az üzemi bizottságba és addig te ... Szedd össze magad, öregem, tevékenykedj egy kicsit, végezz társadalmi mun­kát! Ha szükséged lesz az én se­gítségemre, szívesen segítek majd. Kovalszki feláll a heverőről, ki­nyitja a száját, makog, képtelen megszólalni. Nahát... hát így neve­li ő az asszonyt... ? Illetve ... mi tagadás ... így tanulhat ö az asz­szony tói! ... J. Kusztinkov.

Next

/
Thumbnails
Contents