Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-18 / 166. szám, szerda

2 A BÉKÉÉRT, AZ ÚJ EMBERÉRT ÉS A JOBB VILÁGÉRT • ^pcibiü Qfimjüda cl (ibii liĹvcLtí&átóĹ cl kcLi

fUoíoaaj,-i VI. litmleJztuxáLan Kartové Vary, a betegek Mekkája, ezekben a forró júliusi napokban a központja a világ haladó szellemű filmművészetének. A Moszkva Hotel filmszínháztermében szombaton nyitotta meg Václav Kopecky tájékoztatási és népművelési miniszter ünnepélyes keretek közt Antonin Zápotocky kormányelnök, Kabes és Erban miniszterek, a külföldi diplomáciai kar és a külföldi filmdelegátusoknak jelenlétében — élükön Konstantinovics Szemenovval, a szovjet delegáció vezetőjével, a szovjet filmművészet miniszterének helyettesével és Si Tun-sannal, a Népi Kína delegációjának vezetővel a — VI. nemzetközi filmfesztivált. A vendégek közt megjelentek Emi Siao költő, a Világ Béketanács elnökségének tagja, Pablo Neruda chilei költő, a nemzetközi békedij laureátusa, John Darr, a Világ Béketanácsának amerikai titkára, továbbá a Nemzetközi Diákszövetség képviselői, az iparnak és mezőgazdaságnak élenjáró dolgozói, a szovjet sajtó képviselői, valamint Köztársaságunk kulturális életének személyiségei. A vetítővászon felett ott világít a virágokkal ünnpeien feldíszített színpadon a fesztivál jeligéje: »A békéért, az új emberért és a jobb világért<i. Ez a jelige Piccasso repülő béke galambjával, a világ békeharcának szimbólumával, valóban méltó kifejezője az idei fesztivál nagy küldetésének. 1951 július 18 Közös ellenségeink az amerikai imperialisták és csatlósaik Néhány sorban köszönetemet akarom kifejezni Csehszlovákia dolgozó népének, Kommunista Pártjának és vezetőjének, Gottwald elvtársnak azért a páratlanul szívélyes fogadtatásért, amelyben minket, magyarországi dolgozókat itt, Csehszlovákiában nyaralásunkra jövet fogadtak. Már a határon éreztük a szeretetet, de a testvériségnek mély érzését igazán Tátralomnicon éreztük meg, ahol ünnepélyesen fogadtak minket. A testvériséget fejezi ki az is, hogy a csehszlovák dolgozókat, akik most nálunk, a Balaton mellett üdülnek, époly szeretettel és megbecsüléssel fogadták, mint minket itt, Csehszlovákiában. Minket is arra neveit nagy Pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs, hogy testvéreink a Szovjetunió által fölszabadított népek és testvéreink az elnyomás alatt szabadságukért harcoló népek is az egész világon. Pártunk megtanított arra is, hogyan kell a közös ellenség ellen harcolnunk, hogyan kell azt gyűlölnünk. Tudjuk jól, hogy közös ellenségeink az amerikai imperialisták és csatlósaik, a Rajkok, Slingék, Svermánck, Grőszok, Titok és a többi bandita. Tudjuk, hogy ezek az ellenségeink mit akarnak. Vissza akarják állítani az elnyomó, kizsákmányoló kapitalista rendszert, el szeretnék venni a munkásló, a gyárat, a paraszttól a földet, újra rabigába akarnák dönteni a szabad népéket, így Csehszlovákia és Magyarország dolgozó népét is. Ezért esküsznek össze ellenünk. Mi munkával harcolunk kísérleteik ellen, munkával, amely ma a dolgozóknak megérdemelt jutalmat is jelent. Én pl. 64 éves vagyak, de eddig nem láttam ilyen gyönyörű helyet, mint a Magas-Tátra. Ez a kapitalista múltban csak a kizsákmányolók monopóliuma volt. Nekünk csak a gyönyörű túlvilágot ígérték. Tizennégy éves koromiól dolgoztam, mint gyári munkás. Csak a nyomort, szenvedést Ismertem családommal együtt, egészen a fölszabadu'.ásig. Mi, akik itt, mint Csehszlovákia dolgozó népének vendégei üdülünk a Magas-Tátrában, hazatérve hazánkba, még fokozottabb termelőmunkával fogunk harcolni közös ügyünk győzelméért, a békéért, a boldog szocializmusért. Éljen fe'.szaüadítónk, a drága Sztálin elvtárs, éljenek Gottwald és Rákosi elvtársak, a mi szeretett vezéreink! Gerván József, Tátralomnic. V így dolgoznak a női munkaerők a bratislavaí kikötőben Á bratislavaí kikötőben különféle munkáknál ma már egész sor nő dolgozik. Nők dolgoznak olvan helyeken is, ahol azelőtt csak férfierőt alkalmaztak. Tíz nő dolgozik a hajókon mint matróz, azonkívül a hajójavító műhelyben dolgoznak az esztergapad mellett, a villanyszerelő műhelyben, a raktárakban mint raktárosnők és egy elvtársnő nagyon fontos és felelősségteljes helyen tölt be szolgálatot az emelődarunál! Pavlic Vera 20 éves munkáslány az emelődarun dolgozik. Azelőtt Liberecben dolgozott, mint szövőnő a textilgyárban. Azért, mert fontosabb iparágban akart dolgozni, eljött a bratislavaí kikötőbe, ahol önállóan kezeli az emelődarut. Az ő munkája nagyon felelősségteljes, mert munkája közben az áru átrakásánál a vonatból a hajóra vagy fordítva, ügyelnie kell arra, hogv figyelmetlen munkával nehogy kárt okozzon az emberek testi épségében, másrészt, hogy meg ne. károsítsa az árut. Munkájával meg van elégedve, mert tudja, hogy mindanynyiunk boldogabb életéért dolgozik és hogv munkájával segíti hazánkban a szebb és a jobb élet kiépítését. További nagyon érdekes munkahely a nők számára a Csehszlovák Dunai Hajózás üzeménél a hajókon végzett matróz munka, ahol ezideig tíz nő dolgozik. A női matrózok, ahogy mondták, nagyon szeretik munkájukat. Uj országokat, új embereket és más országok életét láthatják és különösen annak örülnek, hogy olyan helyen dolgozhatnak, ahol azelőtt nők még egyáltalában sohasem dolgoztak. A hajókon szép kabinjaik vannak és havonta átlagosan 5000 koronát keresnek. Munkájukban teljesen egyenrangúak a férfiakkal, dolgoznak a hajókormánynál, javításoknál és az áru ki- és berakásánál. Flim! Elena mult év decemberében jelentkezett munkába mint matróznő. Azelőtt háztartásban dolgozott. Amikor látta, hogy munkaerőhiány van, bekapcsolódott ő is a munkafolyamatba. Mint matróznő dolgozik férjével együtt, aki mint hajós dolgozik a vállalatnál. Egyéves gyermekük van, akiben sok örömük van. Azért dolgoznak, hogy maguknak és gyermeküknek szebb jövőt tudjanak biztosítani és elősegítsék hazáiik szocialista épiI tését. szebb és a jobb élet kiépítését. I tését. Kis üzem a komáromi gázgyár, de öntudatos munkásai jó munkát végeznek A komáromi gázgyár dolgozói teljesítik a tervet. Üzemük az élmiinkásüzem címét viseli. Év eleje óta állandóan tartják a 140 százalékos teljesítménvt. A termelékenységet állandóan fokozzák s június hónapban a teljesítésben 150 százalékra ugortak fel. Érdeklődtünk) hogyan i-rték el ezt a szép eredményt. Maty us Kálmán üzemi lakatos megmagyarázza: Tizenkilenc állam hozta el Karlove Varyba 41 egész estét betöltő játékfilmjét, 9 nagy dokumentália és 83 rövid filmjét. A külföldi delegációk száma meghaladja a százat és 28 államnak vedégei vesznek részt a fesztiválon. A delegátusok legfontosabb feladatit tanácskozásaikon megtárgyalni azt a hatalmas munkát, amely a filmművészet dolgozóira' vár az eljövendő' Időben, hogy a varsói békekongresszus é» a Világ Béketanácsa berlini határozatainak szellemében erősítsék a világ béketáborának az Imperialista erők ellen vívott harcát és hozzájáruljanak filmjeikkel egy ň j világégés megakadályozásához. Ennek a békeharcnak szellemében beszélt a fesztivál közönségéhez PAVLO NERUDA, Chile népének nagy költője, aki kénytelen volt hazájából elmenekülni és ma a Szovjetunióban, a népi demokráciák országaiban küzd tollával hazája és az egész világ dolgozó népének jobb jövőjéért. — A Nyugat filmszínházai pompázatos templomokká változtak, emberek és istenek nélkül, — mondotta többek között a nagy költő. — A filmszínházak pénz. táraiból bizonyos bankokba, bizonyos zsebekbe, a nagyváros bizonyos utcáiba ömlik az arany folyama. A filmvászon álmai semmivé foszlottak, mint a szén, a petróleum s nem hagytak mást hátra, mint egy szennyes pénzrakást ... A monopolisták, a nagy vállalkozók otthagyták ujjuk nyomát a filmen és a film vétkes lett, mint ök maguk, támadó és erőszakos lett, mint ők és vérrel van megöntözve. Mi, az elsötétített termek nézői, elégedetlenül távoztunk. Belénk ivódott a méreg. Valami hiányzott nekünk, valami nagy. amit naponta láthatunk magunk körül és ami a vásznon nem jelent meg: a nép. — Gyermekkorunk óta látjuk az üldözést és a kizsákmányolást magunk körül, — folytatta Neruda, — de látjuk a nép harcának megszervezését is, a hősi népmozgalmat, — az emberek útját a jövő felé. Semmi ilyesféle azonban nem mutatkozott meg a vásznon. Ellenkezőleg. Ügy tetszett ott. mintha minden, ami az ember életében értékkel bír, csak kevesek, szmokingot viselő egyének" kedvezmenye. — Ezért, anélkül, hogy a Nyugat filmjének remekeit és néhány nagy mesterét lebecsülnénk, megtörtént, hogy mialatt a Patyonkin páncélos ágyúi a fehér vásznon dörögtek, anélkül, hogy hallhatók lettek volna, ezek a lövések sok embernek szívében mint egy új hainalhasadásnak sortüzei hangzottak. — Ez a hajnalpír megtelt ragyogással és delelöjére ért. Itt vagyunk, hogy ezt a tetőpontot megünnepeljük, hogy a gyümölcsökét, amelyek már érettek lettek, élvezhessük. Itt vagyunk, hogy a felszabadított filmet láthassuk, amelynek célja nem a töke felhalmozása, hanem a feladata az, hogy gazdagítsa az alkotást és örömöt, harcot hirdessen minden ember reményét, s békeakaratát kifejezésre juttassa. Neruda aztán elmondotta, hogy olyan filmet akarunk, amely az emberiség halad-'sát reálisan és mély emberi érzéssel ábrázolja. Magunkat akarjuk felismerni a vásznon, olyan filmet akarunk, amely nem dicsőit gangsztereket és nem mutat zsoldos betörőket távoli népek békés otthonainak megsemmisítésénél. Olyan filmet akarunk, amely a legjobbat mutatja az életből, s a tájakból. Olyan filmet akarunk, amely a sötét teremben a legtisztábbat és lagnemesebbet világítja meg, amit az emberi sors felmutathat, filmet, amely megtanít bennünket jobbnak lenni. Egyszerű emberek vagyunk és a többséget képezzük. Nem vagyunk kivételes emberek, műhelyek, iskolák, bányák, mezők és gyárak emberei vagyunk. Nagy szépségeket akarunk látni, egészséges derűt, lelkes küzdelmet, az új valóságot. Ez az a film. amit korunktól elvárunk, attól a kortól, amelyben a Szovjetunió teljes erővel és hatalommal az emberiség történetének legtartósabb békéjét építi. Ez az a film, — mondotta Neruda, — amelyet abban az időben várunk, amikor az új népi demokráciák építkezéseiken fáradnak és szolidaritásukat kínálják nekünk, amikor Kína végre felemeli ősrégi fejét a gyarmati népek felé, amelyek ugyanúgy győzedelmeskedni fognak. Korunkban, az Októberi Forradalom óta — egyre tágul a világ és egyre nagyobbá válik — és az emberek mégis közelebb kerülnek egymáshoz. Ügy ismerjük egymást, mint azelőtt sohasem, kölcsönösen felfedezzük minden nap egymást és naponta több és több testvérünk akad. Szép a mi korunk, a küzdelemnek és felszabadulásnak kora és a béke, amelyet kiharcolunk magunknak, minden ember számára még jobbá és szebbé fogja alakítani. A nagy chilei költő szavai a Nyugat filmjeiről és annak az új sztálini korszaknak filmjeiről, amelynek mi is boldog részesei és építői vagyunk, a leghívesebben fejezték ki g.z egész fesztivál közönségének érzéseit és gondolatait. Mi, a sötét termeknek újarcú közönsége, valóban nem akarjuk a kevesek hazugságait és csalásait, hanem az élet való arcát, az élet igazságait, azt az életet, amely előre megy és előre mutat a boldog jövő felé. A filmfesztivál közönsége már az első napon láthatta a szovjet filmművészet egyik legújabb remekmüvét ,,A Donyec medence vájárjai"-t, amely nálunk és a csillagok ragyognak" címmel kerül bemutatásra. Az új valóságnak filmje azt az egészséges derűt, lelkes küzdelmet festi már, azokat a nagy és ú] szépségeket tárja elbámult szemünk elé, amelyek már az épülő kommunista társadalmat jellemzik, amely nem ismer tévelygőket, meghátrálókat, az építés lendületében visszamaradó negatív típusokat, hanem csak a munka, a harc, a boldog jelen és a még szebb jövő hitétől és lendületétől eltelt új embert: a kommunizmus bátor és igaz építőjét. Olyan film ez, amelyre találóan illenek Pablo Neruda költői szavai és amelyet megismerni nagy nyereséget, tartós és mély élményt jelentEgri Viktor. -UJSZ0Feleségem a Dunaszerdahelyi Jednotába jár kenyérért. Mult héten kedden sokan voltak az említett üzletben és amikor rákerült a soi, az egyik jegyre másfél kiló kenyeret a másik jegyre három kg kenyeret kért. Mindjárt feltűnt neki, hogy sok jegyet vágtak le. Magyarázatot kért a feleségem, de Kaprá'.ik Józseí üzletvezető nem vette ezt figyelembe, hanem a levágott jegyeket a fiókba dobta. Az asszony az úton gondolkodott arról, hogy valami itt nincs rendjén, mert az üzletvezető sokkal több jegyet vágott le, mint amennyit ke'lett volna. Este tudomásomra jutott az eset, bebizonyosodtam va'óságáról és másnap feleségemet elküldtem az üzletbe, hogy nézzen utána a dolognak. Ellenben semilyen eredményt nem ért el, mert Kaprálik üzletvezető, haragos képpel azt mondotta, hogy kérjek magyarázatot olyasvalakitől, aki a jegyeket ismeri. Ugyanekkor Kaprá'.ik feleségemre megjegyzést tett, hogy „buta". Feleségem mégegyszer viszszament Havlik Sándornéval, hogy tisztázza az ügyet A főnök „úr" erre hangosan kiabált velük, ismét lebutázta őket és Havlik Sándornét durván kikergette az üzletből azzal a megjegyzéssel, hogy őt nem ismeri és vele az ügyről nem tárgyal. ,Ezek után szükségesnek láttam, hogy személyesen elmenjek az üzletbe. Bemutatkoztam a főnőknek és elővettem a kenyér jegyeket. Kaprá'ik ceruzát és papírt fogott éť nagy zavarban számolgatni kezdett, mire bevallotta, hogy több jegyet vágott !e és vissza adott nekem jegyeket. Ugyancsak megkérdeztem az üzletvezető „urat", hogyan merészelte lebutázni a feleségemet. Miért kergeti ki az üzletből a vevőket és miért bánik durván a munkásasszonyokkal? Szükséges lenne rendet teremteni az iven és hasonló üzérkedőkkel, akik károsítják dolgozóink élelmezését. Möhöly István munkás, Alhár. A svájci munkáskűldöttség elhagyta Köztársaságunkat Ez év június 24-től, július 13-ig 15 tagból álló svájci munkásküldöttség tett látogatást Köztársaságunkban. A küldöttség eltávozása előtt a tájékoztatási és népművelésügyi miniszter helyettesének nyilatkozatot adott át, melyben szívélyesen megköszönték a küldöttség tagjai, hogy háromhetes itt-tartózkodásuk alatt megismerkedhettek a Csehszlovák Köztársaság dolgozóinak helyzetével. „A küldöttség meg van győződve arról — hangzik a nyilatkozat, — hogy Csehszlovákia népe és kormánya egy célt követ, a Köztársaság békés szocialista építését. Mi, svájci munkások és munkásnők, forró szeretettel kívánjuk Csehszlovákia népének és kormányának, hogy a békeszerető nemzetek közös igyekezetével sikerüljön megakadályozni az új világháborút tne'yet az imperialisták készítenek. — Ahol a pártszervezet és a szakszervezeti funkcionáriusok nem hanyagolják el feladataikat, nem hanyagolják el a felvilágosító munkát, ott a terv teljesítése és túllépése szilárd alapokon nyugszik. így van ez nálunk is, — mondja Matyus elvtárs és olajos kezével végigsimít haján. — A dolgozók 100 százalékban bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe, nálunk a kimaradás ismeretlen fogalom. Ugyanezt hallottuk az üzem irodájában is, ott is megerősítették Matyus elvtárs szavait. Általában egv régi üzemre azt szokták mondani, hogv minden úgy van, mint száz évvel ezelőtt volt. Komáromban ez nem így van. A régi üzemben, bár a munkásság egv része is régi, a munkához való viszonyuk új és ezért a munka most jobban megy. Kevés ember dolgozik itt, de a kevés ember is azon töri fejét, hogyan javíthatja meg a munkát. Újítási javaslatok születnek. Ígv például Matvus elvtárs is benyújtott egy kis újítási javaslatot. — A kátrányszivattyún javítottam — mondja, — mert naponta háromszor is eldugult. És a javítás sok időt vett igénybe. Fogtam magam, csináltam egv szűrőkészüléket, amelv a szennyet felfogja és mcst már csak a tiszta kátrány megy a pumpába. Ezzel körülbelül évi 30.000 koronát takarótottam meg, azonfelül sok időveszteséget is. A felvilágosótó munkának tehát meg van a hatása. A munkások szívesen járnak a havonta kétszer megtartott gyűlésekre is. A 'munkában a vezetőség jó példával jár elő. Említést érdemel Felger igazgató felesége, aki mint az üzem főfűtőie dolgozik. — Három gyermek anyja vagyok, — mondja Felgerné. — Az ő jövőjükért dolgozom. Segíteni akarok a szocializmus építésében, mert tudom, hogv ezzel segítek a béke megvédésében is. Amikor ide kerültem erre a munkára, sok elvtárs mondogatta: ,,Nem sokáig lesz ott, nem sokáig fogia bit ni." Voltak, akik azt állították, hogv csak egv hétig fogom bírni. Amikor az első hetet ledolgoztam, akkor helyesbítettek, ék hetet adtak nekem. — Nem két hete, hanem tíz hete dolgozom itt már, mint főfűtő, — folytai ia. — És a dolgozók valamennyien látják, hogv nem riadok vissza semilyen munkától sem, amit azelőtt csak férfiak végeztek. Hogy mit csinálok egész nap? Reggel hatkor megvek az üzembe. Polák Irénnel, munkatársammal egvíitt először megtöltjük az első kamrát szénnel, s amikor ezzel végeztünk, előkészót jük a második töltésre való szenet. Akkor körülnézek az üzemben, ellenőrzöm a gázt, vájjon nincs-e valami hiba a szívásnál , s a nyomásnál. Ezalatt munkatársam leereszti a kokszot és beviszi a hűtőbe. Hűtés után a kocsil visszahúzzuk, a kokszot kifordítjuk, belapátoljuk a törőbe, ahonnan transzportör viszi rendeltetési helyére. Láthatod, elvtárs, — fordul hozzám, — hogy naponta több mázsa szenet és kokszot, meg salakot is átlapátolunk. És nem töri fel kezemet a lapátnyél. Nem messze tőlünk az öreg Bozsák bácsi áll, aki már 46 éve dolgozik a komáromi gázgyárban. Ö is mondani akar valamit. — Régen nem volt itt nyolcórás munkaidő, elvtársak, hanem 12 és 13 órai. Ez volt a helyzet. S azt hiszitek túlórát fizettek? Dehogy fizettek! Még.a rendes órabért sem volt szóvük kifizetni- Ma egész más. a helyzet. Mindenkit a munkája után értékelünk, ígv értékelük főfűtőnket, Felger elvtársnőt is. — Túlórákat? — folytatta tovább' Bozsák bácsi. — Természetes, hogy nem fizetlek túlórát nekünk, hiszen itt Komáromban a gvárkapuk előtt is a munkanélküliek százai álltak. Bozsák bácsi negyvenhat esztendeje mester az üzemben. Tud is, akar is. Lelkiismeretesen dolgozik és még javításokra is kijár. Ilyen emberek dolgoznak a komáromi gázgyárban, olyan emberek, akiknek jó a viszonyuk a munkához és ezek eredményeket is tudnak elérni. Kertész Imra.